Milyen jó, hogy nem tudom az egész nap kimenetelét már reggeliben, mert össze is fostam volna magam az idegességtől úgy, hogy el se indulok.
Biztonságból du. 5-re csináltattam onlány időpontot a műszakira, mert ugye megértem én már horribile határátkelést ezen a két határon, összesen 7,5 óra várakozással. Szóval én, Csőrike, igaz, hogy egy egészségügyi nővér pontossága még igencsak hibádzik belőlem (höhö), de a körülményekhez képest megszerveztem időben és elégséges ráhagyással mindazt, amit csak lehetett.
0. Kezdődött azzal, hogy a pékség felé vettem az irányt, persze a másik városkijárathoz levőhöz és csak ott vettem észre, hogy ejha, nem is erre akarok menni. Ez még NLM-ban volt, ugye, de szerencsére tudom a főutat onnét is a hídra. Bingó!
1. Gyála előtt jött az istennyila, de több is, egyszerre azon vettem észre magam, hogy mindjárt lefújja a szél az autót. Vagy nem is a szél, hanem az eső??.. mindenesetre ott csapkodtak az autó körül Zeusz nyilai, hát.... eléggé kísérteties volt, alig tudtam tartaani a kormányt.
2. A szerb oldalon rendes hosszúságú és szélességű a tető. (Már megint ezek a szerbek, ugye!... bocs, ez egy kiirthatatlan toposz énnálam, hát ez van.) A rendőr maca szemmel láthatóan nem akart egy villámba se bonyolódni, de még kicsit se. Azaz ultragyorsan hozzámvágta az útlevelemet, haide!
3. A magyar oldal kész kaland volt (már megint! és még mindig!...). Olyan széles a tető, mint a tanga pántja, de hátulról, persze. Gyanútlan Csőrike, megpattintom az ajtót, loccs!! Krccs!!!... kipattanok én is, becsületemre mondva, én még eddig soha, de soha nem azzal szálltam ki egy határátkelőn (a HATÁRŐR képébe), hogy: Baszmeeeeg!.... Az ajtót a szél hozzácsapta a határőr bódéjához, szerencsére a lakk nem jött le, de míg ketten próbáltuk becsukni abban az orkánban, bedőlt a víz a kormányra és a sofőrülésre. Príma! A kocsi könyvét ezek se akarták kérni, mentek volna be a picsába bodegába, de sajna még mögöttem is volt vagy három autó, és mindegyiket meg kellett nekik nézni. Pech, pech. (Erősen eszembe jutott Vukból az a jelenet, amikor éppen elrabolják a rókacsajszit. Abban a szép időben, naná.)
4. Abszolút naiv Csőrike, gondoltam ezek után, hogy ha már Aradig a sofőrülést megszárítottam, hadd menjek el helyi idő szerint du. fél kettőkor a műszaki állomásra, ejszen hamarább végzünk s ha eléggé kegyes lesz velem az Úr, még ma haza is bokázok a palántáimhoz NLM-ba. Az, hogy hamarább mentem, fantasztikusan jó ötletnek bizonyult (bármi is következett). Első cucc: a lámpák. Az indexek. Működik mind. Háát... ha megnézzük az első lámpákat, akkor Doamna, márpedig ezt az autót a vizsgán elvágom. (Hö?!) Látja, teljesen matt a felülete, messziről ez nem látszik rendesen este. Ha mi a pecsétet ráütjük, akkor nekünk nagy bajunk lehet belőle, érti, mi hivatalosan bejegyzett engedéllyel működünk. Na érti. De van egy megoldás. Nem lakom messze, én lekezelem magának a lámpák elejét egy géppel s ha ezután maga visszajön, a fiúk befejezik a műszakit. A fékjei remélem rendben vannak, nem?...
(Csőrike belenéz Mihai kissé zavaros tekintetébe, eszébe jut, hogy neki máma innét el kéne pucolni, hát lássuk, megyünk Mihai után haza, a maszekolós autószervízbe.)
5. Mihai tulajdonképpen Misi, ez akkor derül ki számomra, amikor az apja (ex autószerelő) hátramegy megetetni a kecskéket. Míg komótosan csinálja a dolgát, megpróbálok Hildegardis nővér előszavával bajlódni, először is fordítgatom magyarra a szöveget. Mek-meek. A konnektor a garázsban az egyik biztosítékégés emlékét őrzi, hát ebben kaptam helyet a laptopnak. Sebaj!... Kész van Misi, blazírt pofával benyújtja a számlát: 70 lej! Perkálok, de hajjaj, hússzal adósa maradok, kéne már nagyon egy automata, de visszajövök én még a pénzzel ma.
6. Boldog és büszke Csőrike, lám, elintéztem! Visszamegyek a kollégához, szépek az első lámpák, ugye?... a próbánál beleakad az első kerék abba a rémes szerkezetbe, alig sikerül kirángatnia az autót. Aztán a hátsó is. Villognak a pirosok, a számokból nem sokat értek, de kezdem gyanítani, hogy kibaszás mértéke a piroson követhető nyomon. És nédda. Doamna, ez nem jó, elöl nem működik a bal fék. De hátul se, a jobb! A kézifék messze a megengedett szint alatt van.... Sajnálom, de a számítógép rögzíti az egész folyamatot, ezt a kocsit pedig ilyen súlyos technikai problémákkal nem lehet átengedni. Tényleg sajnálom!... A vizsgáztatásért kérünk száz lejt!...
Kifizetem, izé, minden pénz elment, visszamegyek, találtam egy automatát útközben, Misi a kaput közben bezárta, begyürkölöm a postaládába a húsz lejt, az útmentén parkolva pedig elkezdek agyalni, mi legyen tovább. Két határ vissza, kettő megint ide?... valamelyiken biztosan megszívom, kelleni fog majd az egyik rendőrnek a lejárt dokumentumom, brr és brrr. Dehát nem csak ez, hanem HOGY menjek ki egy akármilyen, bármilyen országútra úgy, hogy a fékek nem működnek?!...
7. Míg próbálom elérni Kaktuszt (sikertelenül), kidugja a fejét Misi, tessék csak beljebb hajtani! Naa, semmi stressz. Ugyan hülyeség, megnézem én a fékeket. Misi apja kifejezetten örül nekem, hét kiadó lakást üzemeltet, félignyugdíjas, vagy miféle. És persze, a kecskék, menjek hátra, nézzem meg őket!... A mi rumlink csendes lugas az mellett, autótemető, rozsdás vasrugó, most már sohatöbbé nem szól az autórádijó amiken nekem át kell kutyagolnom. Mosolyogva mondja, megérkeztünk, itt van a két bakkecske és egy nőstény, az egyik kuncsaft hozta az autószerelésért, aki nem tudott készpénzben fizetni (Csőrike, kösd fel a gatyád!). Misi eközben hallom hogy káromkodik, mintha egy rossz fogat köpött volna, kidob egy vasdarabot az autó alól, aztán még egyet. Nyakig rozsdásak, már ami maradt belőlük. A fékpofákból. Te jó Isten, ezekkel hajtottam ma...
8. Ki kell ezeket cserélni, bazmeg, pula mea, ezek nekem éppen nincsenek itthon! Szóval indulunk a városba alkatrészért, de a Misi autójával, mert az enyém ugye éppen ki van belelve (Időnként megjelenik egy kisördög a fejemben, aki piszkálni kezd. NA DE. Melyik a jobb, a rendőr, vagy Misi műhelye? na ugye.). Harmadik üzletben sincs ez a q Hyundai alkatrész, telefon jobbra, balra, aztán sokadik haver holnap reggel ígér neki kettőt valahonnét. 250 lejben minden benne lesz!
9. Hazafelé szerencsére Misinek eszébe jut, hogy a Doamna nem lesz hol aludjon, és van is egy hotel az utca sarkán, most éppen jó, mert nem lesz lakodalom, megvárom, amíg rendel egy szobát! Szerencsére, van szoba.
10. Míg szedem kifelé a cuccaimat az akna fölött kibelelt autóból, Misi apja szívélyesen invitálna valamelyik szobájukba, mert hát az egyikben gyorsan rendet tudnának tenni és felhúzni nekem éjszakára egy szállást, de szerencsére hivatkozhatok a frissiben foglalt hotelszobára, a szálloda amúgy tényleg "decens", ahogy azt Misi fejtegette az apjának. Mek-meek. Balkáni valóból is megárt a sok.
Vettem hazafelé jövet fogkefét, fogpasztát. És egy sört. A probléma mivel ilyen nagy, milyen jó ugye, hogy nem fostam magam össze a reggel! le is öblintem ezt a napot, alszom a mai blúzomban, dejó hogy hoztam legalább a laptopot. Micsoda transfiguratio!....
Tegnap micsoda jó színházat láttam Kavillón, na persze hogy a mai napot nem lehet elvonatkoztatni tőle. Én ezzel mind tisztában vagyok, dehát ez akkor is túlzás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése