Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. november 30., kedd

Krónika

1. Alvás:
ma reggel 7-től fél 9-ig; aztán du. 14-16-ig
2. Oldalszám: 167+17 a függelék
3. Rőtmalac kommentárja: "hm-hm, örhfendetess...", aztán rőtszakállába vigyorogja, hogy "igazán bókolhatok akkor egy kört..." az ajtóban meg összeszedi magát, hogy mégse lássam ahogy ugrana egyet, juhé.
(Na ugye jó hogy nem kenődtem fel tegnap a Sékli oldalára. Azzal a tetűtempóval nagyon kellett volna akarni vagy hogyismongyam. Pedig gondolkodtam, hogy inkább az oldalára ragadnék, kevesebb lesz az esély hogy besuvadni a korcsolyapályáról az oldalba.)
Mikor alszom már egy jót, HÖÖ?! (ahh, igen, gratulálhattok... há megvan a bizonyítvány, vazze!!!)

2010. november 29., hétfő

Nosztalgia a tegnap után

Cikijó a hideg hó! legalábbis KCs-nek. Hihi:-)
Ma már csak lucsi van, pfuj.

2010. november 26., péntek

Még mindig, de már...

Hohhohó, eltűnt a perzsa zeneszerző, de holnap elmegyek én a bosnyák Mersához, remélem megérti hogy mi az az öt centi mínusz. Überall.

2010. november 25., csütörtök

Kitenyésztett afrómaca

(Vigyázat, lülükeexpozé!) Ma reggel az jutott eszembe, mikor a tükörbe néztem, hogy igen, vannak legyengített baktértiumok amiket arra ravaszkodtak ki, hogy oltásokat fabrikáljanak belőlük. Tisztára úgy rémlett mikor beletúrtam a hajamba amibe nem lehetett, hogy egy kitenyésztett egyed vagyok. Egy valószerűtlenül fehérre sápasztott, némiképp legyengített textúrájú, vörösre világított hajú afrómaca a hetvenes évekből, megfelelően génmutáns hanggal.

2010. november 23., kedd

Musikalische Früherziehung - Csőrike módra

Kokas Klára már biztosan falba verné a fejét, ha még élne. Maradjunk annyiban, hogy KCs zenei nevelése egyáltlán nem meglepően kissé underground irányba vette a kanyart. Természetesen eléggé korán kell kezdeni, ezzel én is így vagyok. Amíg bent volt, százas hogy arra szökött, amire én. Tehát miközben áhítatosan varrtam a mellényemre a selyemcakkot, beraktam egy adag tuonelai hattyút, hogy bele ne aludjak a munkába. Ez volt az első közös esténk az Amorphis társaságában:-) (Most mit hallgattassak vele, Britney Spearst?! különben az se ártalmatlan, ha már itt tartunk. Szerintem elég sok rossz származna abból a vércséből a KCs későbbi fejlődésére nézve)
Tehát lestem a reakciókat. Elég sokat pörgött, maga körül is, és egyik lábáról a másikra. A táncházas headbang érdekes módon elmaradt, inkább csárdásra emlékeztetően állingált egyik oldalról a másikra (ezek a fordított kölykök!). A hörgős résznél eleve játszottam vele, hogy ne legyen magányos (de amúgy nem vette a szívére), a jó riffeket pedig kifejezetten élvezte. Hátradőlt ő is a kanapén, jé, de jól bazseválják ezt a részt, ugye, Anyu? roppant intelligens csőrikeszemekkel vizsgálta a levegő rezgéseit miközben varrtam, és én erre irtó büszke vagyok. Mégiscsak az én csemetém, még ha nem is mondja ki a nevemet. Hahh.

2010. november 20., szombat

Szia, Zombi!

Szóval pont négy órát bubukáltam, most természetesen úszom a kávé hatásában, vagy inkább egy adag eufóriában, hogy ezelőtt tíz perccel behajtott Rőtmalac az udvarra, én meg kezébe nyomhattam 110 oldal komoly szöveget amin már átgyalogolt a szolgálatos német úthenger, IGEN! közben KCs is felcsicseregte magát, és újabban ez az szó kell neki, igen, két hangsúllyal:
SzI A!
Miben fogadjunk, a zombit hamarább tanulja meg, mint az anyut... Egyelőre mit mond egyetlen mamájára, aki világra pottyantotta? apu, kaka, gomb. Hát... anyu nem lesz egyhamar belőle.

2010. november 17., szerda

Ütik le egymást, de még nem fekete

Az történt, hogy befejeztem életem első nagy dobbanását avagy a normális műfajokba inkább sehogyse besorolható oratorikus izét (hajráhajrá! pár heti késéssel, de annál nagyobb szeretettel), és ma sikerült leolvasnunk az egyik kórussal az utolsó tételt, még frissiben, és... és... tudjátok, MOST következik a nagyképű rész, (hát mikor???)...
Saszongya Szepp, A baritonunk, gondolkoztam már azon hogy KINEK adom el a mű szerzői jogát?
Höhöhö. Most azért röhögök egyfolytában, mert ütik le egymást, annyian vannak.... (jó na, az állandó pedzésből még nem lett kiadvány, mert nekem erre pénzem nincs)
Itt most csak azzal van marha nagy szerencsém, hogy nem húzunk semmilyen anyagi hasznot a december nyolcadikából, mert különben a másik avagy hegyentúli kórus meggyűjtené a bajomat. Ők ugyanis cseppet se nonprofit banda (na jó, most kivételt tesznek), és ha nem adják le rendesen az MNH-ba (gyengébbek kedvéért, Csőrike inclusive: megjegyezhetetlen nevű hivatal) minden darab copirájt papiruszait, akkor fogózz meg világ, nyakamra jöhet egy MNH-ellenőr aki rámsóz 1 db. rusnyastájer büntetést a fővárosi pecséttel, mert FEKETÉN ZENÉLÜNK! Hiába mondanám, hé, ez Csőrikesztájl, nem hallja maga szüket?!

2010. november 14., vasárnap

A gyóntatószékből

Naná hogy én ültem volna bent. Viszont onnét jött a plébános pátertől a következő sms:

Super Vorspiele und Begleitung. Grüße aus dem Beichtstuhl unten ;-)

(P.S. azért volt egy-két mellétrafálás részemről, még szerencsére hogy odalent muszáj volt időnként a bűnökre is figyelni)

2010. november 12., péntek

Előlegezett mikulás - 1

Tegnap bejött a próbára egy nagy köpenyes fráter (OFM), pardon, páter (akivel mellesleg anno együtt poshadtunk volt a Rőtmalac szemiológia kurzusán), és megbontotta a tarisznyáját... és kapott mindenki egy szép KÉSZ CÉDÉT:-)
Most már csak egy Előlegezett mikulás 2-t várok, aki benyúl a tarisznyájába és kihúzza belőle a diplomámat.

2010. november 11., csütörtök

Már megint papot csinálnak belőlem

Ez már több mint eretnekség. Mint valami sci-fi múviban, imhol vagyunk a következő vatikáni zsinat után, de megkeverjük az első tridenti előtti állapotokkal.
Kedves feleim, természetesen nők is lehetnek papjai a katolikus egyháznak, nem csak a színpadon (lásd pocakos Csőrikemama(!)), hanem a templomban, itt most élő liturgiáról vagyon szó: Assisi Szent Klára teljes matutinumán fogok celebrálni (!), most pénteken, természetesen a ferences templomban, ez most nem vicc. Mégis röhögnöm kell, khm..... elnézést....

(ui, csak a ti. Olvasónak: az hétvége tele van holmi szimpóziummal és cd-bemutatóval, mely utóbbit júliusban fabrikáltuk, így talán némiképp kicsomagolhatóbbá válik az iménti bejegyzés)

2010. november 9., kedd

Királynő nélkül

Meghalt a főnökasszony. Nagyon szerettük, míg élt, és nagyon szeretjük most is, csak most annyira más lett nekünk. Most már érti a nyelvünket is. Nyugodjál békében!

2010. november 1., hétfő

Rövid tudósítás

Hab a tortán, hogy a három énekesből kettő náthásan nyekerészett ma este a felhangfesztiválon. Eközben vígan pötyögtem be az indexkéimet a számítógépbe, a hangomnak kutyabaja. Na, ezért kellett spórolni a repülőjegyemen, volt naaagy gebasz. Kellett nektek.

Számítógép, aki a barátom

Aszongya meg valaki, hogy másnál is nagybötűs-e a Csőrikeblog, s ha igen, akkor ki csinálta, mert erre roppant kíváncsi vagyok. Merthogy állítólag tegnap óta ilyen és én meg ma netelek először.