Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. augusztus 21., vasárnap

A másik Athén

Nem hagyhattam annyiban a lepattant "arisztotelészi" benyomásaimat, úgyhogy ma, azaz vasárnap felöltöztem földig érő ruhába, fejemre tettem egy leheletvékony kendőt és bementem egy nagy templomba. Nem csalt az  orrom, elsőosztályú muzsika volt, ráadásul élőben, egy basszus és egy tenor, de nem túlzok, mennyei volt. A pománát ezúttal kihagytam, mégiscsak koronás otthon a családom, izé. Ez a zenei élmény egész napomra adott egy jó löketet. Kicsit alábbhagyott a finnyázásom, hogy itt mekkora kosz van és úgy egyáltalán, büdösek és retkesek az utcák és rajtuk majdnem mindenki, de tényleg majdnem...

Mire végeztem a prezivel és ppt-vel, szépen beesteledett-forma. Hát akkor nekikerekedtem, mindjárt harminc éve, hogy utoljára tengeren voltam. Ilyen nincs, hogy végig konfizok, aztán elhúzom a csíkot szombaton. Szóval, két metróállomás, aztán ott a villamos végállomása, azzal ki lehet menni a tengerpartra, juhéj! Fel is kerekedtem, a villamos 40 percet megy az első kijáratig. Hát, már az első megállónál kezdett változni a világ odakint. Hja, egyre közelebb kerültünk a turistacsali részhez, világos. Éppen egy magyar család ült velem szemben, na velük el lehetett beszélgetni a budapesti kiesett tűzijátékról meg sok másról, kicsi a világ! Mikor leszálltam, csak egy leándert kerültem meg és ott volt egy nattyon elegáncs hely, ahol a pincér hajlongva azt mondta nekem, Madám, parancsoljon arra menni egyenesen, mert arra van a tengerpart!... és én még ilyent nem láttam, de az utolsó asztal és a lampionja majdnem beleértek már a vízbe. WTF. Majdnem elröhögtem magam, mert már koromsötét volt. Eszembe jutott a navigációs maca, mikor anno a szántóföldön azt mondta nekünk: Menj tovább egyenesen! (és ott volt a patak, híd nem volt rajta).

Szóval tengeri noktürn vala a javából. Szedtem három kavicsot a három leánkának szuvenyírbe. És vizes lett a szoknyám alja, de egye fene. Olyan jól esett a séta! A víz meleg volt és tengerszagú! holnapig tudnám szagolgatni, de persze hazajöttem vacsorázni meg ilyenek. Holnap mégiscsak előadásom lesz.



2022. augusztus 20., szombat

Másodszor már angolul

Volt némi meglepetés az elmúlt 24 órában. Itt a táblákon először minden görögül van, aztán utána angolul is, potty. (Mint odahaza - csak itt egy fokkal értelmesebb. Mivelhogy Szerbiában ugyanaz a szöveg van kétszer: a cirill után következik latinicákkal is, szóval a szerbek annyira nem inspiráltak, hogy egyszerre két nyelvet dobjanak elém.)

1. Athénban "csak" 36 fok van. Belgrádban 39-40 között elszállt az agyam, még órák múlva is 33 volt, pedig már akkor be is sötétedett, igaz, eleinte csak viharfelhőktől, de akkor is. Olyan este nyolckor még miiindig harminc, basszus... Boxing my body.

2. Kedves családom nagyrésze egy kovidon pendült (mialatt én elhúztam a csíkot ugyebár arra a konfira, amelyre még nem készítettem el az előadásomat). Legnagyobb csőrikémet és apósomat kivéve az egész banda belésuttyant. Family extended.

3. A szállásom felé harcias gyaloglás következett, mondván, "közel van". A hősluttyon át csak azt láttam, hogy először Ariszto... miafranc, Arisztotelész utcán kellett végigmenni, na ennek a közepén ott voltak a drogosak és/vagy kurvák, príma, mi jöhet még, aztán belement Arisztotelész Szókrátészbe, hát komolyan, majdnem nekiálltam hangosan röhögni, de aztán inkább csak nyehegtem a locsogóvá izzadt motyókám alatt (amúgy még egy útkereszteződés, és láttam, hogy Szofoklész a következő, de komolyan, ilyen lepattant negyedben, nemááá...) Meeting Athens.

2022. augusztus 15., hétfő

Fesztivál(ka)

Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:

https://www.facebook.com/stories/1652964621419186/UzpfSVNDOjYzODc2NzU3NzMzOTA0OA==/?bucket_count=9&source=story_tray

https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista

Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D


 

2022. augusztus 10., szerda

Az osztályban

Khm... az egyéni elhatározás mind szép és jó, de két nap alatt az 1000 km vezetéstől elcsigázva, mikor végre hazaértem és körbenéztem, ERRŐL


 

eszembe jut néhány klasszikus csíkos rabruhás rajzolt figura gyerekkoromból, akik vasláncon húzták maguk után a vasgolyót, nehogy meglógjanak közben a kényszermunkából.

Háát... Ezekkel az osztálytársakkal kell haladni, objektív okokból kkifolyólag nem tehetem át magam másik osztályba. Próbáld húzni a vasgolyódat bmeg bmeg!

2022. augusztus 8., hétfő

Mert a diák nem fog változni csak úgy

A panzióban két hindu szerzetes, Kaktusz a lustiszobában, én a teraszajtón át a csigalépcsőn közlekedek és a szobám most már tényleg cella a javából, még a kávémat is itt főztem a reggel.

Folytatjuk az önismereti tréning után az életünket, a nagy átrendezés máris elkezdődött, elvileg ugye. Ha a nap még fél napnyival hosszabb lenne, talán én is beérnééém a kullogó önmagamat, minden téren...

Életem a rend utáni vágy, amit nem érek el sose. A rend eléggé bonyolultan áll a fejemben (mint vágy), sokrétű, nem tapintható. A fejem, az igen, de ezzel nem sokra megyek.

Okos stratégiát kellene kiötölni olyanféleképpen, hogy legalább a dolgoknak - itt a kézzel fogható kategóriára gondolok - helyük legyen itt a házban. Hely és hely, amit okosan, funkcionálisan kiválasztok és kivitelezek, tekintettel a kóros feledékenységemre. Eddig és netovább, mondta Csipike, hát én is a tegnap, mikor észrevettem, hogy bent felejtettem a vasalót a konnektorban, jááj de kiakasztott. Ebben a katasztrófa áramárban, egyrészt, másrészt meg szerencsém van, hogy egy okos vasaló és ha öt percig nem mozgatják, elkezd pislogni a lámpája ergo kikapcsol. De úgyis, feledékenység életveszélyes szinten diagnosztizálva, úgyhogy azt hiszem itt a pont, tenni kell valamit, de azonnal.

1. okos hely a dolgoknak, helykihasználás, ergonómia stb. szempontjából

2. NA DE jól látható hely vagy szamárvezető kell, amibe önkéntelenül naponta belebotlok, mert ha a tanulás nem megy, először a módszeren kell változtatni (höhö, beteg pedagógus a családban), a tanulón változtatni mint olyan, eléggé kemény dió (eez az agybeteg diák?...), most ez is én vagyok ugye. És ha én vagyok a magam diákja, akkor mese habbal, hogy csak úgy üresben megváltozok és megszűnik a feledékenység és azz ebből adódó szétszórtság, asszem ezzel elértem a realitás küszöbét. Magamon viszont mindenféle módszert kikísérletezhetek, nem?... Nos, ha csak közlekedek és tízszer látom a konyhában, hogy mi van az üvegszekrényben, akkor tutira megjegyzem. Most is tudom fejből, mi van a pult feletti részben: soha nem használt edények, teáskészlet meg ilyenek. Hát, kár volt odarakni őket és ezekkel a vackokkal terhelnem az érzékeny memóriámat. A vitrinből egyedül a pálinka az, amit naponta használunk és jó, hogy tudjuk a helyét. Tehát a csészék helyére felcímkézett mappák kéne, hogy kerüljenek, ilyenekkel: születési anyakönyvek, munkaszerződések, szakmai önéletrajzok, fontos befizetések. Csészék mehetnének egy dobozba a francba, azokra asszem kár pazarolnom a memóriámat. A szobámban a könyvesszekrényem ilyen téren rremekül működik, üveges ajtó van mindenütt, mint valami orvosi rendelőben, nem is keresek abban a szekrényben soha semmit, mert mindent tudok, hogy hol van. Tehát a ház összes vitrines részét átrendezem, a polcok a betennivaló után fognk igazodni. Lesz itt haddelhadd.

3. a dolgok után jönnek az események vagy más izé, hogy ott rendet tegyek, hááát... ezt lehet, hogy az életben nem érem el, de hátha könnyebben fog menni, ha már az 1. és 2. valamelyest abszolválva van (tanári hipotézis az új stratégiai terv elején!! :-D )

Kíváncsian várom a fejleményeket, naná. Ma elvileg StF-ba megyünk legnagyobb Csőrikémmel, ha az autó akkumulátora addigra meggyógyul, ha nem, csak holnap vagy izé, de addig is őrlöm egy kicsit ezt az új dolgot a fejemben. Hmmm.