Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. január 30., péntek

A Franzié....

Na, ma vót még egy. Klassenabend. Kész kabaré... A Franzi diákjai. Ami azt jelenti, hogy én is. Sajnos. Az elején becsuktam a fél fülemet, de a közepén már csak arra tudtam koncentrálni hogy nehogy felröhögjek mint egy ló. Hogy minek kell egy koreainak német nyelvü Mozart darabot adni aki nem tudja kiejteni a c-t, cs-t, a ch-król nem is beszélve....auuuu. Ès tele volt Zuckerplättchennel meg hasonlókkal. Háháháhá!!!.... Aztán egy gombafejü perzsa fiú 3 szakaszt énekelt, a másodikat falsettóban, az elsöt meg a harmadikat szörnyü hamisan s még gesztikulált is melléje, na aztán mindennek van határa. Csak ezeknek az énekprodukcióknak nem, s mindig ilyen a szint, most sírjak vagy röhögjek??

2009. január 19., hétfő

Na, ma begurultam. Kismamáknak nem jár ingibingi??? miután sikertelenül próbálkoztam a kismamaüzletekben, körbetoporzékoltam a fötért, aztán betértem egy mindközönséges Palmers üzletbe... és ott lógott AZ INGIBINGI. Gyorsan vettem kettöt... soha nem lehet tudni, mikor hoznak még akkorát hogy nekem is jó legyen. Mintha itt minden kismama tehén lenne. Milka tehén.

2009. január 17., szombat

a másik Klassenabend

Tegnap múzeumban jártam. Volt egy nagy terem, körbe-karikába rakva ásványokkal (AAkkora hegyikristályt láttam mint egy tévé!!!), a mennyezetröl mindenféle puttókák, indácskák meg babámfülék fityegtek mivel az volt A stukkóterem. A. Merthogy úgy hívják, a koncertplakáton is írta. A ketyeréken kívül volt benne még két csembaló, egy olasz és egy flamand. Az olasz egy manuálos volt, szépen szólt de rettenetesen nézett ki, kábé úgy mint valami faragott Mária-búcsús kegytárgy (asszem csak kívül volt megpreparálva, de nekem azért egy kicsit sok(k) volt). A flamand már okosabban nézett ki a két manuállal meg a sima zöld fedölappal, csak egy szerény aranyozott csík vonult végig rajta, és mondjuk neki is szép hangja volt csak valamivel halkabban szólt mint a másik. Na jó, MÁSKÉPP szólt, tudom hogy így kell mondani. Z. is játszott rajta (többek közt). Ugyebár Händel-év van, tehát az egész este erröl szólt (meg a mai is hasonlóan fog kinézni de arra már nem megyek). Eszembe jutott a Z. diplomavizsgájára kapott pólója, elöl: NO BAROCK, hátul I LOVE DURUFLÉ. Majdnem elröhögtem magam miközben elképzeltem hogy most nem a kék ingben játszik....
Na de ezek a kantátácskák! olyan rettenetes szövegük van hogy az ember inkább nem nézi a ponyonyomot. Csak azon gondolkoztam el, milyen jól lehet a semmiröl kantátát meg operát írni... egészen konszekvensen müvelte ezt a "caro sassone" is. Több órányi jó zene, semmi érdemleges cselekmény. Gondolom azért ellötyögtek valahogy a színpadon; volt nekik mindenféle aranyszínü és ezüstszínü flinc-flanc, bennük már közlekedni is megért valamit. Meg hát alul úgyis húzták (meg fújták) a zenészek, csak vót valami eksön. Hát nem?

Klassenabend

A tegnapelött nagy nap volt. Elöször is volt annyi lyukas órám (naná, csináltam magamnak!), hogy aludtam délben 50 percet. Hurrá! délután meg játszottam a Karin tanszakiján, igen, orgonán improvizáltam-forma egy passacagliát a Nun danket Gott in höhen Thron kezdetü korálra (nem is volt olyan szar mint amilyenre számítottam!) s gondoltam hogy ha már úgyis abszolválom az imprót, leszek olyan rendes hogy végigülöm az egészet. Na volt mit hallgatni... valami másfél órát tartott, gondoltam már sose lesz vége. Meglepö hogy azért voltak érdekes darabok is, meg néhányan mondhatni hogy muzikálisnak ígérkeznek a csoportból.
Èn csak ezt a gyermeket nem értem... hát nem a leggyengébb prezentáció alatt kezdte böködni belülröl a NEGYEDEKET??? (eddig még sohase csinált ilyent!)
Méghozzá vagy két ütemen keresztül........ hööö?
HÁ VAN FÜLEEE!!!!

2009. január 10., szombat

XXX

juhhú! átléptem a harmadik ikszet is!

bezzeg reggel nem voltam ilyen vidám. Fél hétkor kiköltött a hólyagom az ágyból, mint ahogy újabban szokott (ezelőtt 2 hónappal még éjjel háromszor kellett kimennem úgyhogy ez ahhoz képest javulás). Észrevettem hogy... fáj a fejem. Na jó. Visszafeküdtem. Hétkor nyugtáztam hogy hét óra (a dóm nagyharangjára még akkor is felébredek mikor a legmélyebben alszom, nemtom de van valami frekvenciája ami irritálja még a tudatalatti fülemet is), fél nyolckor leviharzott a felső szomszéd, buff a bejárati ajtó (mi a franc baja lehetett neki szombat reggel?!), na csak visszaaludtam de kilenckor már akkora volt a fejem mintha tegnap nem egy üveggel, de egy bödönnel kevertem volna befelé az innivalót... pedig semmi ilyesmi nem volt, csak fél 10-kor értem haza a próbáról, vacsoráztam, tusoltam és lefeküdtem. Mit mondjak, bazi nagy súlya van annak a 3 iksznek...

2009. január 9., péntek

Hahóóó! ébresztöööö....

na végre. Már kezdtem nagyon nyüglödni hogy mi lesz a Csörike-bloggal, hát nem lehet hogy a kimerülés után végleg lemerüljek!! Elvégre nem lennék én. Na ugye?!
Èppen ezért döntöttem úgy, hogy véget vetünk a féléves szunyókálásnak, elvégre annyi minden beírnivaló lett útközben hogy csak. Az a legfontosabb jelenleg, hogy KÉT CSÖRIKE van!! igen bizony, most mindenkinek szabad tudni hogy Csörike lerakta a tojását, és júniusban ki is kel belöle A kiscsibe. Na igen, ezek a nöi megérzések... váltig azt hittem hogy kislány fog kikelni a tojásból, söt az elsö alkalommal vettem is egy akciós hangavirágot a Hoferben (másfél euró volt, na kábé annyit is tartott), merthogy Hanga babának hanga kell, háhá. Most már Àbel babának nem veszek ábelvirágot, az fix (mégha lenne, se). A kiscsibe apukája meg halálra röhögte magát hogy mégis fiú lesz, mert addig mind rágtam a fülét hogy végül ö is bedölt a rettentö pontosságú megérzéseimnek:D Szóval ott tartunk a 18. héten, s közben minden ugyanúgy lohol elöre ahogy szokott, a randa egyetem is. De most már egyre kevesebb lesz belöle! (hihi)
Azért vannak jó dolgok is: márciusban egy gonosz várandós föpap...t fogok játszani a János-passióban (a várandós fele nincs benne a darabban, de hát miért ne?)... a baba szerintem nagyon élvezi, a tegnapi próbát is végigszökdöste. Föleg akkor ugrált mikor felkecskélt lábbal vigyorgtam a Jézus képébe, elvégre nattyon gonosz vattyok a darabban. Khhhhííjjj......