A szülinapomat egyre furábban ünnepelem újabban.
Először is, én január 10-én, tudtommal 22.10 perckor születtem.
A szülinapomat tegnap délután kezdtem ünnepelni a Mátrában. Először is egy masszázzsal (ilyen se vót még). Előzetes: családommal és egyéb állatfajtákkal "kao" téli szabadságra mentünk. Lényeg, hogy csak mérsékelten mentünk egymás idegeire, pont 3 nap után, és én bizony beálltam ünnepelni, tegnap 17 órakor kezdtem, először masszázs, utána meg aláírtam egy petíciót a legközelebbi határon túlra, ami nagyon szívem szerint volt, ha kockázat dutyi lesz belőle, ha nem. Ez már adott egy szülinapi fílinget!
Aztán egy ünnepi vacsora és.... egy jól megérdemelt alvás lett volna, amit objektív okok miatt áttettem a mai napra, azaz éjszakára. Az objektív okok úgy nézett ki, hogy a hotelben a papírfalak jóvoltából a szomszéd szobában a kisbaba 2x sírt fel éjjel (tudom, nem rossz arány, sőt), reggel 6-kor kezdte a napot, szintén sírással (nem, én nem akarok átállni nagymama-móduszba, eszem ágában sincs nosztalgiázni a babasírást), de ami a legnagyobb sírás, hogy Kaktusz horkolására átlag 1,5 óránként ébredtem, mint kb. amikor anno vajúdtam egész éjjel, szóval ez azért rémes volt, az én koromban meg pláne. Ha augusztusban elmegyünk együtt Strasbourgba a konfira, időben ki kell néznem egy olcsó apartmant kettő (!) szobával. Ezzel a horkolással egyszerűen nem lehet együttélni - na jó, itthon nem is alszom vele egy szobában, a földszinten nyomatja a kápolna mellett, én meg az emeleti lüxüscellámban szuszikálok. A nyári időszakban meg pláne nem eszem magam emiatt, hiszen ilyenkor Kaktusz a csembalót boldogítja a horkolásával a másik házban. DE. Itt kivizsgálás lesz belátható időn belül, ejszen midlájf vagymi, de ha nem jár utána, eccerke rágni fogom a fülét, de nonstop én. WTF ez a horkolás...
Na így ünnepelem én a szülinapomat, csak mérsékelten ismerte meg édesanyám édesapámat, mint valami Esterházyban. A petíció viszont beült az idegeimbe, kíváncsian várom a fejleményeket.
