Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kápolna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kápolna. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. október 9., szombat

Szigetlakó

Micsoda álmos nap - mondta ma Rőtmalac reggel, mikor lejárt a zsoli. Hát, néztem magam a képernyőben mindössze 3 vagy 4 másodpercig, aztán gyorsan elköszöntem a zsolicsoporttól, pápá.

Brrr. Csapzott haj, dülledt szem. Áááá...

Szerdától tegnap estig pedig mijjen yol neztem ki. Merthogy órákon keresztül láttam magam, a zummoláskor, sőt, odaát Schwanbergben vetítővásznonon neztek azok engemet. Persze, előtte smink, frizura, felül szépen felöltözni (alul laza otthoni nadrág, még szép, asztal alá bármit). Mosoly, nonstop.

A csúcs a csütörtök esti hibrid zenehallgatás (vagymiafene) volt, vörösborral és mécsessel.

Én az egészet már valahogy megszagoltam, hogy kb. mi várható, elvégre a kurzusomban ez az este általában a Kamingewölbe nevű helyiségben szokott lenni, ahol főleg inni szoktak. Most viszont nem lehet csoportosan egy asztalnál iszákoskodni, egyrészt; másrészt jó internetkapcsolat csak a konferenciateremben van, ezek meg feltétlenül azt akarták, hogy én is ott legyek. Velük. Hibridül.

Nővérke odaát kitett magáért, a járványügyi előírásoknak megfelelve: mindenki kapott maga mellé egy asztalkát, rajta mécsessel, pohárral, egyszemélyes borosüveggel (ergó: ne akaródzzék mászkálni, pluszban szuszogni a szélrózsa minden irányába, hogy hol a?... és hol a?.. mint itthon pl. ebéd közben). Frankiai vörösbor, szinglibe palackozva, persze (na nem 2 dl, hanem szerintem 4 dl  volt, ahogy meg tudtam ítélni). A konfiterem is a kastélyban van, igaz, hogy nem beépített kandallóval és 7 méteres belmagassággal, mint a Kamingewölbe, de a falon kandeláberek lógnak, a kilátás mindkét oldalon egyszerűen csodálatos! Háát, ez az egész várkastély olyan idealizált germán cuccként lett felépítve, mint a középkori nagy ideálok, jól romantizálva, sok pénzzel, mutasson messziről, aziskoláját. A kastély alatt igaz, hogy középkori romok vannak, de ez az egész épület nincs 150 éves. Na ja!

Én ugye, megéreztem, hogy itt lesz valami, s az asztalra kikészítettem egy tálcára némi harapnivalót és egy pohár csókai vörösbort. Na ugye milyen ügyes vagyok, mikor koccintottak, volt mit az orruk elé emelni s a vetítővászonra nagyítani. Amúgy érdekes fíling volt, hiszen a kápolnában utoljára akkor ittam bort "munka közben", mikor úrvacsora vala. (Kaktuszt ki lehet kergetni a gondolatával is, hogy eszünk vagy iszunk. A kápolnában!...) 

Ööö... a reggeli zsolikra viszont egy kicsi tálcán be szoktam csempészni a kávét egy szeletke kenyérrel, ha már úgyis alszik ilyenkor (na meg úgyse olvassa a blogomat, hehe)....

Most viszont, hogy lejárt ez a csata is, olyan szigetlakónak érzem magam. Helyre kell pofoznom a konyhát: mintha egy lakatlan szigeten építenem kellene valami nagyon komplikált, önfenntartó kuckót, benne minden szükséges dologgal, ami a mindennapokhoz kell, de ezt egy nap alatt, mert hanem este nincs hol aludni. El lehet képzelni, mi van a itt... Alig lehet elmenni egyik felétől a másikig, ugyanis most már minden a földön van, a pakolófelületek rég elfogytak, hajaj... Szolidan terjengő szagok, minden irányba. Még azt is meg kell fejteni, mi honnét ered, aztán a kiváltó okokat sorban felszámolni... Mammamia, ezt kell ma megcsinálnom. Bozótvágás, egy nap alatt... Délben a földgömb másik felén tartok órát, arra is kéne készülnöm. Ezen a "civilizáció-elhagyta" helyen, ugyebár.

2021. április 6., kedd

Virtuális találka

Schwester Hildegardis, nem tudom letenni a könyvedet!! Százéves történet, mintha most írtad volna! na vajon mit kezdhet ezzel a bánsági németség?? vagyis az, ami maradt belőle. 

Hiszen kikötöd már az elején, hogy ebből az irományból semmit nem szabad nyilvánossá tenni, mert az anyakolostori apácáké, punktum.

De kár, hogy nem hívhatlak be a kápolnába egy közös zsolozsmára, jót tenne mindkettőnknek. Tudod, ez a bencés lelkület, ami összeköt minket... érted. Megbeszélhetnénk utána egy kávé és saját süti mellett, hogy most mégis fordítani fogok a szövegből, és felteszek ide egy-két részletet a naplódból. A priornő engedélyét még a múlt héten megkaptam, hogy olvashassalak. Bele is merültem rendesen... (ki kell nyomtatni, basszus, ez 81 oldal, megeszi a képernyőre meredt szememet!)

2021. április 2., péntek

Terítéken a nagyheti penzum

Nem sokat alszunk a héten a csapatból, nekem saccra éjjel négy óra, amit össze tudok számolni. Ha fél hatkor kezdődik a zsoli, akkor legalább háromnegyed ötkor fel kell ráznom magamat, hogy össze is pofozódjak annyira, amennyire egy sztendbájmódusz szólistától kitelik, még ha kolostori magányomban a frizurám nem is látszik. Ööö... A hangom viszont hallatszik, sőt, az is, ha álmosan félredünnyögöm a muszikát-muszikát.

Az idei Nagyhét nagyon másképp néz ki, mint a tavalyi. Gyenge eresztés azt hinni, hogy a tavalyi milyen kemény volt?! akkor még nem voltam onlány a csapatban, csak magányosan énekelgettem végig ugyanazt, más intenzitással és persze, kötelezettséggel. De most. Ha előző nap beírja magát az ember az "attendee"-be, akkor nem lehet elvárni, hogy a másik keljen fel helyetted, főleg, ha az a másik ezt nem is tudja...Viszont megegyeztünk, hogy együtt megcsináljuk, most nem lehet csak úgy lelépni.

Mára hátravan délben a szertartás, pappal, énekelt olvasmányokkal passióval, jó ha végetér két óra alatt. Háromkor úrvacsora az obláta lelkésznő gyülekezetében, ott is jelenésem van. Mindeközben végig  ketyeg a fejemben, hogy miféle parasztasszony (éés pedagógus!) vagyok, itt a három gyerek, mindannyian tojást szeretnénk írni. Hát mikor, ha nem Nagypénteken?... A húsvéti gyertyára kaptam ajándékba két kockácska, grammra mért méregdrága festéket, amivel a viaszt vérvörösre lehet festeni. Azaz: az húsvéti gyertyát valamikor ki kell dekorálni, de nem vasárnapra, hanem holnap du. háromkor lesz a zsolicsapattal a Feltámadás, legkésőbb akkorra. Naagy bökkenő, hogy dugványozással, magról, oltással, hajtatással vagy hogy a pikulában szaporítsam magamat!... (Takarítani úgyse akartam, azt itt hiába keresitek, hahaha.)

Bezzeg, Rőtmalac, aki teljesen elemében van, megszégyenítő technikával szaporítja magát, hol velünk énekel, hol StF-ban a dómban helyettesíti az orgonistát, aki karanténba került (na mikor, ha nem pont húsvétkor, a szerencsétlen). Tegnap frissen és üdén, vasalt ingben feszített a tanszék könyvtárában, láthatóan egyáltalán nem volt fáradt, sőt, még kommentálta is, hogy mit szerkesszünk mára.

Lehet, hogy 67 évesen már én is megelégszem négy óra alvással, ki tudja? Az viszont tuti, hogy ha leénekeljük a vigíliát előző nap, akkor vasárnapra nem marad, csak a laudes 8 órától. Azaz, a nyuszitól kapunk vasárnapra egy alvást! ;-)

2020. december 17., csütörtök

Tudathasadt ház

Odakint dühöng a koronavírus, fél család már benne tocsog nyakig, én meg ebben a tudathasadt állapotban kijövök a kápolnából, ahol éppen Zoom-os orgonaóra oktatás folyik, át az előszobán, és hirtelen megtorpanok a két becsukott ajtó közt, túlfelől Skype-on folyik a hegedűóra és énnekem hirtelen az az érzésem, visszamentem az időben, egy-két évtizedet legalább. Ööö... biztos otthon vagyok, nem valami zeneoktatási intézmény folyosóján?!

A nappaliban aztán ismét tudathasadás határán: hát, ha itt lenne a családi klinika, éppenséggel el is férnének a kápolnától a nappaliig mindannyian. Ha vizitelnem kellene a vöröskeresztes fityulámmal, nem kellene sokat bolyongani, csak egymás után, sorban intézném az eseteket. Kápolnában elférne kettő, előszobában kettő, egy a kis szobában, többi a nappaliban...

Mi lesz még ebben a házban, heee?

2020. december 5., szombat

Vége a kornyikának

Befejeztem tegnap a második műszakot, azaz az úri ruhában való flangálást. Amit csembalóval csináltam a tegnap, úgy lett beállítva, hogy már nem látszott ki a lábujjam, úgyhogy nem mezítlábaskodtam, maradtam bolond zokniban. Itt éppen fülhallgatóval a fejemen hallgatom a már majdnem készre mikszelt kornyikálást. 

Kaktusznak csak reggel fél hétkor sikerült felvennie azt a nyavalyás darabot, amelyikben mindig a legutolsó hang miatt kell újravenni az egész szart. (A sűrű anyázásból szerencsére nem hallottam semmit. Én már éjfél előtt bezuttyantam az ágyba, átaludtam az egészet yol.) S hogy ne legyen elég, pechjére ráült a szemüvegére és mától a rendkívüli szigorítások miatt már az optikusok se dolgoznak. Jól kinézünk. Már ha látunk (az enyém két helyen el van törve, de még tartja a jóindulat).

Apropó, gagyi többes szám. Én nem értem, miért lett magyarul miklátnakszemeim-szöveg fordítva a 91. zsoltárban is pölö, hogy aszongya:

"Et despexit oculus meus inimicos meos"- na ebből az lett a Szent Istvánban, hogy: "És lenéznek szemeim ellenségeimre". Én teljesen meg voltam győződve, hogy a latin ( a görög vonalat és a protestáns fordításokat most inkább kihagynám... :-D ) miatt, de lehet, hogy mégis a német volt a ludas. Szent Jeromos-féle: "Szemem lenézi majd ellenségeimet" - hát, ez egyes szám, de sehogy se magyarul-féle. A pannonhalmi fordítás bezzeg: "Ellenségeimre letekint szemem". Én is így gondolom, nota bene, ezen még énekelni is lehet. Kap egy lájkot. :-)

2020. október 10., szombat

Budiból

Van vagy három napja, hogy megjött - cziffrán átrugdosva holmi kacskaringóós határokon - a Swami, úgyhogy a panzióban az összes motyóka, ami nem a miénk, mind narancssárga. Ennek örömére most egy egész hetet ül, nagyon kell az itteni hindu gyülekezetnek a lelki táplálék (Ma takarítottam és ágyneműt cseréltem nála. Micsoda sminkkészlete van, basszus! sajnos uralkodtam magamon, és nem próbáltam ki...).

Ennek örömére azóta a kápolnában nem lehet matutínumot énekelni, mert Kaktusz a kiebrudaltatása óta a lustiszobában alszik a kápolna mellett. Kaktusz ideiglenes hálószobájában besötétítve a két kicsi ablak, kitámasztva az ajtó, állítólag utoléri hanem a fóbia, van a fejében még sok más, ehhez hasonló hülyeség, kicsi a szoba, ezért nem kap levegőt. Azaz jó lesz őt békiben hagyni, amíg fel nem kel magától (délben).

Csőrike tehát a cellájában énekel. Az egyik reggel, nicsak, az egyik belga dáma lelkendeze chat üzenetet küld nekem. Épp azon örvendezik, milyen közös húron pendülök a brüsszeli főnökasszonnyal a párversekben!... Öö. Szegény Isabelle, mióta hazaköltözött Svájcból - a nyári lakásából - és nyakába másztak egyik nap a szomszédok a zenebona miatt, kénytelen bevonulni a fürdőbe, onnét énekel hajnalosan.

Jól nézek ki, ezek szerint úgy hallatszik a cellácskámból a dolog, mintha én is a budiból énekelnék. Egy húron pendülünk, höhö.

2020. szeptember 18., péntek

Kórus, nem labdarúgás

Három hónap kényszerszünet a másik három után az együtt hat az idén, ez nekem pedig épp elég volt. 

Úgy döntöttem, nem fogok kórus nélkül élni, úgyhogy lapot váltottam.

Havonta-kéthavonta lenyomunk egy kápolnában készített videót, koncertbelépő egy SMS lesz, pénz megy direkt az Olivér számlájára, akinek immár 9 hónaposan q nagy szüksége van a kb. 2,3 millió eurót kóstáló gyógyszerre.

Még hogy várjam, mint egy liba, hogy egy kontár gazdasszony reszelje a nyakamat?!... ha már nem születtem futballjátékosnak, csakazértse adom az áment a művészeket kicsináló akciókra, ha állambácsi, ha másvalaki, ha akárki akarja elvágni a torkomat, vagy csak a szárnyamat nyesegeti összevissza.

Ha betaknyosodnak az online-os gyerekeim, szüneteltetjük a próbákat. DE ADDIG IS.

A kápolnánkban az énekeseknek maszk használata ellenjavallott, mivel professzionális énektechnikát használva egyenesen fulladásveszélyes  (aki nem hiszi, próbálja ki). Az egészséges énektechnikát pedig nem azért tanultam éveken át és fejlesztettem ki aztán a saját módszeremet, hogy ne használjam!... hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, ha nem egyedül énekelek!... ez egy abszurdum!...

Másik abszurdum, hogy egy melós csütörtök végén 23.20-kor már be kell dugnom a fülem füldugóval, hogy valahogy el is tudjak aludni. A gyerekek?... ja, mielőtt még elalszom, álmában agyonizzadt legkisebb csőrikémet át kell öltöztetni, haját megszárítani... Mert, kérem szépen, éppen meccs van (!), s minekutána a futballcsapatot villogó rendőrautóval kísérik oda és vissza, kétlem, hogy ezek a gecik ne kaptak volna engedélyt, hogy ebben az istentelen időpontban szerb-román mérkőzést játsszanak. Én pedig 5-kor keltem, az iskoláját ennek a világnak!

2020. augusztus 23., vasárnap

Ketten egyet

Júniusban még csonka volt a régizenész-csapat. Mostanra épült fel annyira a lantos, hogy eljött próbálni a szeptemberi koncertre. 

Ó, olyan mint egy hűlés, igazából semmi komoly, mondta az egyik orvos (!) ismerősöm. Na ja, a koronavírus "náthája" után a lantos feleségestől hetekig rohadt a lázban, egy hónapig nem érezte a szagokat, ízeket, kb. feleannyit marháskodik mint előtte azaz bekomorodott, lenyírta a szakállát, egyszóval nem lehet ráismerni. Úgy érzi, mintha kiszedtek volna az agyából egy darabot, egyszóval feledékenyebb lett és amúgy tiszta szerencse ugye, hogy él. A csak-egy-kis-hűlés nem szokta károsítani az agyat, legalábbis nem tudok róla.

 

Ez itt egy szólamnak számít, azaz a lant a csembalóval a basso continuo, itt tényleg egy luxuskiadásban, historizáló felállásban látható. A kottatartó jobb felén lanttabulatúra van, abból játszik Darko, Kaktusz marad a számozott basszusnál (amit éjjel kiírogatott magának, mert nem meri élesben tekerni az imprót). 

Többek közt ezt tanítottam húsz éve zenetörténetből a barokkról, amikor még volt állásom.

2020. április 15., szerda

Húsvét nyolcadának hete a házi kolostorban

Mialatt West Chesterben egyházzenész barátunk elképedve fogadja, hogy semmi meló, mivel előre felvették a nagycsütörtöki és a nagypénteki szertartásokat, Vilniusban egy szál gyertya előtt feleségestül számítógépre mered a másik, a szkólavezér haver, hiszen harmincahány éve, azaz alapításuk óta először fordul elő, hogy a székesegyházban nincs szkóla a Nagyhéten.
Mi pedig a nádasban, kemény karanténban egy pap nélküli luxusverziót nyomunk le, igaz, csekély 35-40 perc alatt a fenekére verünk a beazonosítatlan kategóriájú feltámadási szertartásnak, tekintettel a gyülekezet legifjabb tagjára, aki így is három párnából fabrikál magának csucsuágyikót s már az olvasmány alatt elszundikál. Ja, de ez olyan, amilyen, mégis egy öttagú gyülekezet, előénekessel, kántorral, orgonistával, kórussal és ministránsokkal! Eközben számos templomban már mióta szólóban misézik a pap, semmi asszisztencia, semmi zene, ez még a húsvéti vigíliát se befolyásolta...
Rőtmalac idén kemény böjt után egészen a babilóniai száműzetés koráig nyúlik vissza, mikoris azt nyilatkozza: "Kedves Csőrike, a történelem tanítása, hogy a gyülekezet túléléséhez nem feltétlenül szükséges egy pap jelenléte, azaz a miseáldozat, nos erről tanúskodik az összes idevágó szöveg." (és most egyenként szét is cincálta őket, tuti.) Ettől meg kifejezetten hízott egy adagot a májam:
"Látom, ti odahaza magas szinten művelitek a házi templomot. Ez... igencsak jól vagyon!"
Fáradt meló ennek az öttagú gyülekezetnek a napi karanténja, a napi kenyérsütés, a háziiskola meg mindenféle olyan tevékenység, ami szétdarabolja a nem erre az életmódra beedzett testemet és lelkemet. Végtére ez az egész igazából olyan, mint egy némiképp önfenntartó kolostor kápolnával, csak itt a meló és ima mellett egy család van bepréselve szerteszét cincáló tagjaival ebbe a házba, nem pedig bolyba tömörült felnőtt emberek, akikért nem kell egyenként ennyi felelősséget vállalni. Kezdem érteni, miért olyan fontosak a napi imaórák... ha nem lenne ez a kápolna, én már széthulltam volna darabjaimra, így legalább összetart valami ragasztó.






2020. április 8., szerda

Tojás- és gyertyaírás avagy az idei Húsvét

Rendhagyó lesz, tény és való. Merthogy nem csak tojásírás lesz. Minden csajszika ír 1 db. tojást, az egy locsoló pedig kap négyet. Ez ugye egy jó arány.
Én meg pluszba írok egy húsvéti gyertyát! Ez most halálkomoly. Még egyszer sem fordult elő, hogy a kápolnában legyen a Feltámadás, templom helyett! Dehát nekünk kápolnánk van. Az idén mivel minden szertartás a feje tetejére állott, egy ceremoniálét sem kell kinyitanom ahhoz hogy tudjam, ilyen háttérrel robban a felelősség. Elvileg minden kápolnában sokkal több kellene, hogy legyen, s bár a miénk nincs alárendelve senkinek se, mert magántulajdonban van, mégis folyik a zsolozsma ezerrel. Szerénységnek itt most helye nincs, úgyhogy el merészelem mondani, ez egy remetei luxusszinten megy (eléggé fáradt vagyok a koránkelésektől, de vagy most, vagy soha). Továbbá, amit pap nélkül kivitelezhetünk, maximális minőséggel nyomjuk, ki az utcára, a világba, a nádasba. Whatever. A plébániának le van vágva a szárnya, a templomban naponta misézik egy pap, de hívek nélkül. Mi pedig ötön vagyunk! Bár pap nincs, de van előimádkozó, orgonista, lektor, asszisztencia, minden más. Úgyhogy a plébános küldött nekünk ajándékba egy vastag gyertyát. Az lesz a mi húsvéti gyertyánk. :-) Szeretnék valami nagyon szép és egyszerű szimbólumot írni rá, forró piros viaszba mártott kesicével. Ilyent még soha nem csináltam, de erős késztetést érzek, hogy belevágjak (majd próbálkozom piszkozatokon előtte, naná). Lumen Christi! meg minden. Kaktusz énekli az Exultetet, a gyerekek Képes gyermekbibiából olvasnak két olvasmányt, két zsoltár lesz, alleluja etc., dögös orgonazengetés Glóriára, a többi már pap nélküli csupaszított vasárnapi igeliturgiaként meg tovább vagy mi a szösz, erre bizony még kategória sincs. Mivel olyan soha, de soha nincs, hogy a legnagyobb ünnepet valahol pap nélkül ünnepelné egy gyülekezet. Na de majd most lesz! S ha elveszikm az áramot, mint a tavaly Karácsonykor, még mindig van gigánk és gyertyánk, hogy énekeljünk ki a világba.

2020. március 26., csütörtök

Az online zsoli ügye elé

Egyelőre lehetetlen bármit is. Szeretnék pedig egy online közvetítést a hajnali zsoliról legalább. Olyan KO vagyok az iskolától, hogy ha gyomorfekéllyel megúszom ezt a félévet, örülhetek.
Tegnap 5-kor keltünk mindketten (agyő zsoli), hogy behozzuk az előző napi lemaradást. Majdnem sikerült, basszameg. Nem lehet bírni ép ésszel, ha az ember gyerekét így kicsinálják!... egész nap érik a gombócom, de soha sem lehet kikeverni az edény oldalán.
Ma már valamivel jobb volt a helyzet, de be kell vallanom hogy készületlen vagyok, nincsenek bejelölve időben a dolgok abba az öt (vagy hány) könyvbe, amit felváltva használok: invitatórium, antifónák, zsoltárok, responzórium, olvasmány latinul megfelelő dikcióval az énekelt tónus szerint, stb-stb... majdnem öt perc elmegy az elején a könyvjelzők beékelésével (ebből sincs elég, marad az ujjam közben, hoz ehhez, hol ahhoz kell lapozni). A nyomtatott zsoltártónusok ha változnak a böjti antifónákkal, vagy sikerül a rögtönző átállásom, vagy nem. EZT felvenni videóra? közderülésre? :-( Legkésőbb hétkor költeni kell a bandát. Iskola van.
Help me.
Amúgy persze, nem vagyok önző, imádkozom én mindenkiért. In God we trust.

2020. március 15., vasárnap

Életmódváltás "a ház tövében"

Obláta testvérem írja: máma 15-16.30. Negyedóránként megújítva a szándékot a halálos betegség megfékezésére.
Sikerült is bekapcsolódnunk 15.15-kor a negyedóránkénti egyikbe, de mind az ötön. Ezt azért fel kell írni!!! A középsőm meg is jegyezte: na, megyünk misére! (pedig elsősként hittanos létére ekkora baki, ejnyebejnye. Egyszer csak leszedi a bibliát, réteszi az asztalra és aszongya. Az Úr legyen veletek!!! erre varrj gombot, ecsém). Szóval a 15 óraira terveztem beszállni, "csak" negyedóra késés lett belőle. Alakul a rend minálunk, mint valami púpos gyermek a prés alatt. Ének az persze volt, még orgona is, a legkisebb is az énekeskönyvet bögyörölte, ezzel nem lesz itt semmi gond.
(Láss csudát, egyszer csak megszűnik ez a ciganiáda, na én erre gyúrok, de ezerrel!...)
Azt találtam ma mondani Kaktusznak, csináljunk élő műsort a kápolnában, elvégre van kultúrpanziós féccünk. Egyelőre elég randán nézett rám, úgyhogy lehet, kihagyom az orgonálást belőle... vagy pedig dugiban bekapcsolom hajnalban és én fogok játszani rajta, míg alszik. Egy nokturnust hátha bele tudnék szuszakolni az éterbe. Hm!

("Kápolna a ház tövében" vala a címe annak a béna cikknek, amikor is kijött ide egy újságíró, izé, remélem sokáig nem jön ide semmilyen hasonló. Kaktusz meg is jegyzé: Háát... töve a fának meg a f---nak van tudtommal.)