Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beton. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 2., vasárnap

Terminátor-hírek a nádasból, NLM módra

Történelmi pillanat érkezett az alsó szintre. Szétverték a sarkot, de teljesen. A tűzhely és a mosogató helyet cseréltek, lett egy talicskányi törmelék, rossz és lyukas csövek, közben lett vésés a plafonba is, van mindenütt világítótest és kapcsoló is ott, ahol bemegy az ember abba a hosszú tolltartóba. A konyhaszekrényt leszereltem a mosogató feletti falról, a háta szét is rohadt a penésztől. Épp ideje volt.

Legkisebb csőrikét átköltöztettem a legnagyobbhoz a rattattata idejére, fantasztikus eredmény hogy egy hét alatt végeztek és csak 2 napig nem volt mosógépünk, vécénk és mosogatónk (felváltva, no). Kezdek optimista lenni. Ha az ország képes rá, akkor én is. Végtére csak alig 12 évem van lenyomva a budiba, másnak meg évtizedek estek a pöcegödörbe.

Az eddigi mestereket száműztük a .....-ba és most már csak azzal dolgoztatunk, akinek tényleg az a szakmája. A villanyszerelő, aki lézeres derékszöges síkmérővel anno kápolnát szerelt Iron Maidennel, na ezután csak az fog villanyt szerelni nálunk. Otthagyott mindenkit a gyárban, mindenki vele akarta volna csináltatni azt, amihez amúgy senki nem értett (mind villanyszerelők, ember...). Kétméteres, röhögve eléri a plafonról lelógó dolgokat, de szokott maga után sepergetni is. Félig szerb és félig magyar, cirillben írja a magyar sms-t, sült hülye, amúgy jár ki ő is tüntetni. A vízszerelő szintén kétméteres, kicsit csámpásan jár a sasorrával és alig van foga. Ő már nyugdíjas, de még mindig az egyetlen igazi vízszerelő az egész NLM-ban, a másik tatával sűrű anyázás közepette rattatatázik (dicséri az eddigi kontár munkákat nálunk, no). Sőt, egyszer még a padlóba is lefúrt, mi több, ásott egy gödröt a ház tövébe, kicserélte még a bejövő vizet és a kanalizációs kimenetelt is és hozott egy még nagyobb eszközt. Mint a Terminátorban, egyszer csak megérkezik egy nehéz fegyverrel egy nagy dobozban s az ajtóban aszongya:

"Na Deda*, szerelje össze ezt a hegedűt!" 

"Lássa-e, Csőrike?! Na, tudja-e, mi ez? Ez megmondom, mi: TAKONY!!!" (a többit inkább cenzúrázom. Mondtam Kaktusznak, majd végez engesztelő imát a sok káromlásért, mittudomén, a lényeg, hogy ezek csinálják meg jól.)

Kicsit kidöglöttem a napi 2-3 óra takarításban utánuk, de muszáj volt mindig, ilyen az ha építkezésben él a az ember.

A fűtőházban találtam egy csomó csempét, szerencsére van tartalék abból, amit már nem lehet kapni. Vicces, ha valaki leül a vécére, a mosogatónál rálátsz a fejére. Remélem, nem fog ez sokáig tartani. Egyelőre sehol nem folyik, sem a víz, se a kanalizáció nem bugyog. 

Négy lyuk volt, csupán!... az elsőt még ezelőtt néhány hónappal megtökölte az öreg, egy hétig pedig itt szarakodtak dedával, a bontással és a másik kettő szarással... hát, eredetileg kettő lett volna, de csak gyanús volt és addig bontottak, míg végre előkerült a harmadik - takony - illesztés. Minden nap megnézem többször is. Ezt az elégtételt! nem folyik.


* deda szerbül tatát jelent, ami azért vicces, mert szerintem egykorúak lehetnek

2024. november 26., kedd

Pavilion, másik generáció

A köztes számítógépem bírta, bírta.... aztán csekély három hónap után beadta az unalmast. Egy hétig nem tudtam dolgozni. Ezért Kaktusszal elmentünk szünetelni kicsit.

Aztán mégis megmakacsoltam magam és ma nagy soppingolással vettem egy ugyanolyan márkájút, mint a régirégi volt - csodák csodája, ma is gyártanak olyanfélét, na persze a napi strapálást 11 éven keresztül aligha lehet überelni, de én már annak fogok örülni, ha 5 évig kitart mellettem.

Hajrá!

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. július 5., péntek

Kanadába kipipa

Átgyalogoltam én magamon az elmúlt napokban, el is küldtem Kanadába ma délelőtt az angol proposalt, darabokban, korrektúrára. Agyam egy félpár zokni.

A sok hajnalozás megtette a magáét, ma amikor hazacúgoltam az ifjúságot az ötnapos kimenőzésből, ebédeltem és eldőltem, mint egy zsák. A fogam helye tegnap óta vacakol, ma reggel a dokit is felhívtam, de egyelőre marad az öblögetés fogmosások után azzal az erős hatású Cura... izével. Mivel külön gyógyszert nem szedek, napközben nem árthat neki a pálinka, gondolom én (kár lenne ugye mindent kiköpni).

Még hátravan egy max. 3 oldalas önéletrajz, az ilyent nagyon nem csípem, mert valamiket meg kéne indokolni benne, de a fene egye az egészet. Az eddigiekből össze fogok ollózni valamiket a már meglévő CV mellé. A szófosó stílusú önéletrajzot inkább mellőzöm, listázva lesz (nem írja, hogy milyen formátum). A fene akar egybefüggő szöveget látni, szerintem teljesen kiment már a divatból. A proposalban két helyen is ki kellett érni arra, hogy megindokoljam, miért én kellek a projekthez és nem más, szóval ez a fele kipipa, kinek nem tetszik, nézzen utána. A listámat igyekszem mindenesetre hosszúra csinálni, azokat a projekteket is beteszem, amiket eddig nem tartottam máshol relevánsnak, úgy látom, ide pont ezek kellenek.

Vacsora, pálinka, fogmosás, öblögetés, tusolás, alvás. Micsoda programajánlat! 

De legalább - ma délelőtt óta - van már tiszta edény a házban. :-D

2024. február 9., péntek

Rutinnal

Még a vonatban történt, tegnapelőtt vagy mikor, hazafelé jövet:

Gondoltam, rálépek annak a hirdetésnek a lábára, amelyik aszongya, itt van a kúglitrugyis Dzsender és divörsz kutatóközpont, amit enyhén szólva az egyházzene vérén csináltak. Úgy voltam vele, na ha nektek van hirdetni való előadásra pénzetek, akkor tőletek nyelem le azt a békát. Mert ha nem lesz diák, ősszel csucsu a heti 2 órás előadásomnak, és ha tényleg lesz munkahelyem, de nem tudom kitölteni órákkal, akkor... brrr.

Az egyházzene tanszék sorban a hatodik a tizenvalahány közül, szerencsére jópár intézmény között van átjárás, sőt a KF BTK és a nagy KUG között is valamelyest, szóval most beugrottam a hideg vízbe és ajánlottam két előadást Hildegard von Bingenről, egyenesen a Dzsenderbe, nesztek feminizmus etc.

A röhej az, hogy még át se tudtam nézni, mit írtam, mert éppen le akart merülni a dög, hát gyorsan - mint valami Sandra Bullock a bombahatástalanítás előtt azzal az enter billentyűvel - megnyomtam a küldés gombot. Kérem szépen, fabrikáltam én reptében kettőt is, egy tudományosat meg egy művészit, a kiírásnak megfelelően, egyenként vagy három sor lett a címük.... Mire hazaértem a határ másik felére, érkezett a válasz, egyenesen a kutatóközpont vezetőjétől, hogy micsoda remek ötlet, az egyházzene tanszékkel elvileg mindkettőt össze lehet kapcsolni, szóval nyugodtan megpályázhatja. Aztán megnéztem, mit küldtem nekik, de szerencsére nem került bele semmi randa elírás. Ez nekem merőben új, hogy ilyen gyorsan reagálnak arra, amit küldök.

A witz az egészben az, hogy a kutatóközpont vezetője maga is meleg, nő, ráadásul német, akinek vagy a Dzsenderből vagy a halomba pakolt osztrák titulusokból lehet elege, de vastagon, mert a mélyen (le)tisztelt Frau Csőrike BA MA PhD helyett azt írta most nekem:

Kedves Csőrike (keresztnév és családnév)!

Ezelőtt tíz évvel találkoztam vele utoljára, a villamoson, akkor is eléggé megbámult, bár én a másik irányba néztem, de na, ciki volt, aztán szerencsére le kellett szállni (Kaktusz szerintem rámordult volna, még a villamoson, de akkor nem volt ott, úgyhogy elkerültük a balkáni balhét).

Szóval. Valami szerkentyű kéne nekem, ami helyettesíti a konnektort, úgy vagy három órára!... Akkumulátor, izé, vagy hogyeshíják... na majd megkérdezek egy fiatal IT freak fazont valami boltban. (Ez már nem első eset, hogy csak addig tudok dolgozni, amíg le nem merül a gépem, és a vonatban éppen nincs áram, amire rá tudnék csatlakozni.)

2023. augusztus 17., csütörtök

Csőrike Vitéz

A sárkányomnak időközben lett tizedik feje is a kilencedik mellé, de jelentem királyuramnak, mostanra lecsaptam hármat belőle.

Most éppen a maradék hét fejével birkózom veszettül (neeem, a hetedik nem leszek énmagam, ott még nem tartunk).

Jelentem továbbá, ambíciós vitéz vagyok, naná, nyomulok én, ha kell!...

2023. június 10., szombat

Tördelés bereccsentve

Csőrike épp az imént küldte el az aktuális kötet utolsó két írását a tördelőszerkesztőnek, Rőtmalac hajdani íróasztalánál seggelve, ahol sehogyse működik az új számítógép, úgyhogy a sarkában is 2x elférek a laptopommal.

Nem volt valami akadálymentes ez a kör, főleg nem az utolsó előtti írás, azé a helytörténészé, aki össze-vissza kutyulta a forrásokat, ki-kihagyva, amit csak ért, becsombolyítva a szennyest a tiszta ruhák közé, mint suttyomban legnagyobbcsőrikém, jaja. Ehhez még hozzátartozik az alig pár napja lejárt nürnbergi korrektúrám a vasútállomáson a mellettem szotyolázó ifjakkal, ahol virtuálisan talpraesett, segítő famíliámnak köszönhetően sikerült kibogyózgatnom a digitalizált folyóiratokból, hogy és mint (ne) azzal a hivatkozással a lap alján vagy bárhol, csak lenne már?! De persze akkor még nem tudtam befejezni. De most! Az utolsó írást (a Kaktuszé volt, hehe) szerencsére még decemberben, az autószerelőre várakozva sikerült szalonképesre bokszolnom, azt is a térdemen, a számítógépem drót nélküli verziójával, na azt most tényleg csak átnéztem, félóra volt és huss.

Jöhet az egyoldalas pdf korrektúrája, mert a tördelőszerkesztő marha gyors ám. És megbízható. Szerencsére!

Aztán jöhet a köv. kötet, amelyiknek 70 százalékát még meg kell írni, összeszedni másoktól, ilyesmik... :-D :-D :-D

2022. február 11., péntek

Időrabló

Na persze, kinek az idejét rabolnám elsősorban, ha nem a zenyimit, hööö???

Hogy én máma ünneplek, az nem vitás. Vettem egy üveg bort, van még pálinka, kocsonya, ecetes hagyma, muzsika ezerrel, napot hoztam, csillagot, letettem az omikront, nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog!...

Ha nincs dilinyós térdigérőhajú baratinám, nem jövök rá, milyen naccerűen kapcsolódik az Omega a Gatheringre, vagy fordítva, ehh, szerintem egyik se tudott a másikról. Éljen a jutyúb a várva-várt magányban! Tegnapi ordítozás után mit is kívánhatnék többet, mint végre egy jó alvást (Kaktusz elment a Bega partjára koncertezni abba a csórétollú turulmadárba ergó kilőve) - gyerekek mamiékhoz hétvégére beadva (pipa), fene akar aludni, véééégre egyedül bulizok, bizony, bulizok mán!

Holnapután ha minden igaz, érkezik a Keresztfijjam idehaza, bizonybizony korcsmába megyek.

Elég vót a karanténból, asszem ez a hetedik, egy év alatt. KUKA (puff)!

2021. november 16., kedd

Res diareae

Jött egy visszajelzés, elfogadták a bejelentkezésemet a nagy muzikológus konfira Athénba. A pesti kollegináét viszont nem; pedig ő nem most kezdte a szakmát! Ez azt jelenti, hogy nem tudunk kettesben menni Görögországba, s ezúttal nincs aki tolja a szekeremet hátulról.

Na én ettől egyből befostam. Augusztusig remélem, sikerült megtanulnom kívülről a mondókámat... Azt még mindig nem érrrtem, mi lehetett a szervezők fejében, hogy így döntöttek. Ááá... erre kell egyet aludni, egyelőre semmi többet.

2021. augusztus 27., péntek

Főváros, izé

Az ausztrál hapik közt van egy fiatal thaiföldi fickó is, aki valahol a maláj félszigeten él, nála este 6 óra van, mikor nálam dél. Ma mondta is, hogy hol lakik pontosan, de nem értettem s ezért elküldte messengeren.

Az én dolgaim a fővárosokkal általában nem túl jók, nem igazán szeretem őket, mi tagadás, van néhány rossz tapasztalatom, hogy sznob rohadék fővárosok finnyásan félrehúzzák az orrukat és tudomást sem vesznek rólam, mert nekik nem létezem. Én annyira vagyok csak provinciális, hogy a szűkagyú falusi mentalitást szívből rühellem, de a nagyobb városok vidéki egyetemein általában igencsak jól elvagyok profokkal, diákokkal... emberekkel, na.

Hát bizony tényleg, ott lakik, hogy: Kuala Lumpur! az első bazinagy sikerem egy fővárosban!... megfordul a glóbusz, hogy valaki Csőrikétől gregó órát vehessen, bakker. Most röhögnöm kell, de azért jólesik, mégis. :-)

2021. július 12., hétfő

Kaktusszal

Lejárt az improvizált szabadságunk, gyerkőcök visszacsángálva (3 teljes napunk volt, haha). Vissza a bányába...

Előtte azért levonnék néhány tanulságot.

Összességében, van ám előnye annak, ha az ember itthon turistát játszik. Mivel itthon volt a szálláshely, kispóroltuk az árát. Meg az út árát is persze, és főleg az időt, mert aligha sikerült volna valahová ilyen kevés idő alatt megérkezni. De nem mindig csak a pénz. Hanem a pakolás!... az örökös mit viszünk/hagytunk otthon már megint! na, ez is esett. Micsoda megkönnyebbülés! Minél jobban telik az idő, annál inkább fáraszt a nonstop logisztika, az az állandó szervezés, ami átszövi a napomat, hetemet, életemet és mindig aránytalanul sok, pfuj. Naszóval kispóroltunk egy adag mosatlant, 3 napig csak kávéscsészét, kicsi kanalat meg ilyen semmicskéket mostam el, mint egy panziócskában. Főzni nem kellett, vendéglőben ettünk. Sétáltunk (gyalog), bicikliztünk (ketten!), fagyiztunk, turkáltunk, lötyögtünk, lazítottunk, dumáltunk. Nem ordibáltunk egymásra.

Fog hiányozni, ennyi biztos.

2021. június 27., vasárnap

Festői szoknyám mögül, e

Kihúzta a tegnapi nap a belemet, de hihetetlen jól sikerült az előadás - ahhoz képest meg pláne, hogy tegnap reggel 5-kor álltam neki összerakni azt a prezit.... Mind a két püspök és az öreg profok is odavoltak.

Ennek örömére ma és holnap össze fogok állítani két másik rezümét, egyiket angolul, másikat csak magyarul, és ehhez kibelelem az itteni irodalmat. Szentendre a festők városa, nomeg a zenyimé, ha a sógorom könyvtáráról van szó. (beton, hejj)

A tegnapi szoknyámmal csináltam dolgozóárnyékot, hángulatott, megiszom hozzá egy bili teát. Balról megüresítettem és berendeztem egy olvasótermi "mozgóasztalkát" (a türkiznek a pontosan passzoló zöld testvére lesz az), a már kivégzett könyveket oda fogom tenni.

Nyaralni otthon házat rendezni készülök, úgyhogy előtte egyet még beledurrantok a munkába. DAI!




2021. június 6., vasárnap

Famula (sic) sed non mulier

Milyen szépen alakult a délutáni meló a tegnap, wunderbar. Mikor már rendesen lefárasztottam az agyamat, felástam fél négyzetmétert a kinti diófa mellett. És ezzel a diófától felfelé ki van takarítva, jöhet a fű. Na persze, most éppen rázendített az eső, a még nem kihúzott gyomok örülnek és híznak a veteményben... khh. NA DE. Vajon mivel döglöttem ki előtte úgy, hogy még jól is esett?...

Kántor uram 1872-es könyve megér egy misét. Én ilyent még soha nem csináltam, de én a legutóbbi konfira úgy jelentkeztem be úgy egy hete, hogy egy nap alatt összeütöttem a vasútállomáson egy absztraktot, sűrűn anyázva az új mobil billentyűzetét, se könyvtárazás, se semmi. Szóval ez úgy vót, hogy még úton, Nürnbergből hazatelefonyáltam neten Kaktusznak, aki akkor éppen itthon vala, izé, keresd meg a kék szatyrot, abban van a kézirat, de gyorsan, négy kötet van, keresd gyorsan az oltáriszentséges énekeket.... na, kezdd el dudorászni, melyiket nem ismered?... Hát, ezt nem ismerem, nézd, így kezdődik, hogy: lá-lá-láá-láá... Jóvanna, de te biztosan nem ismered?... Nem, nem, soha nem is hallottam!... OK: akkor ez lesz az előadás címe!

És így lett, basszus!!! Püspök bácsi már másnap visszaírt, hogy nagyon üdvözli az előadásomat, betette a programba!...

Tegnap végre elkezdtem bogarászni a kéziratos könyveket, mellé irodalamat sötöbö. Ez az a képlékeny állapot, amikor még lehet ide vagy oda igazítani az előadást, ha esetleg nagyon elszartad volna a címét. Hát, egyre nagyobb szemeket kezdtem mereszteni, mert kántorom könyvében egy olyan verzió van dokumentálva, ami nem a standard Orgonahangok vagy a Fekete-féle Kántorkönyv és egy harmadik szerint van, aminek most nem jut eszembe a címe. Ráadásul a jubiláló (mert meglepi konfi lesz, egy ismerős prof valamennyire kerek évfordulója) tavaly adott ki egy tanulmánykötetet, ahol szintén szó van erről az énekről egy janzenista püspök kéziratában, a prof ezt boncolgatja, még szerencsére az egész pdf-et le tudtam tölteni. A címem tehát kiváló, sőt, igazi meglepi lesz, mert kántorom anyanyelve nímet vala, és itt valamiféle saját fordítást jelez az én orrom, de ha másé lenne, akkor se valami gyakori az én verzióm, a kék szatyorban. (A könyvet galambszar alól vakartam ki még decemberben. A temerini orgonapad alatti rekeszből. Tehát a szatyorban mindenképpen jobb helyen van, különben már nem is büdös.)

Kaktusznak ritkaszar tudományos vénája van, de mondom neki tegnap, vak tyúk is talál szemet. Azaz, pardon, kakas. Vajmi. Ööö.

2021. május 20., csütörtök

ió, ció, obláció

Fel vagyok dobva erőssssen, hejj. Jövő vasárnap obláció!!!...

Mégis, utazom a puttókhoz, teljesen más világ lesz egy hétig, hejj-hejj, itthagyok én csapot-papot!

Gondolom, nagy lelki komolyság szükségeltetik egy örök fogadalom mellé, de én csak arra az egy hétnyi (keddtől keddig kábé) teljesen másmilyen életemre (kolostor... zsoli... kaja...frankiai borok...)  és a leendő oblációs ajándékra narancssárga biciklisisakomra gondolok meg-megállva, én már csak ilyen dilinyós oblátajelölt vagyok. :-D

2021. április 9., péntek

Csihán királyúrfi Tyúkhúr lovon

Itt a tegnapi, "oltás"-menü: csontleves már félig készen, a második alapanyaga pedig elkészítésre vár. Kár, hogy ilyen szaporátlanok ezek a főzelékek. Mind leszedtem a csihányt, ami a kertben volt, most egy darabig kell várni, 'szen ebben a télben teljesen lelassult az alig beinduló tavaszunk. Milyen jó, hogy ma már nem kell levest fabrikálnom! (eléggé húz a belőtt karom.) De akkor is, nesztek egy adag vidámződ! :-)



2021. március 19., péntek

Mert csodák nincsenek, ugye

A tegnap reggel az a nővérke engem úgy elintézett egy sima vérvétellel, engem, akinek szuperjó vénája van, és igazából nem is szúrt mellé, hanem valami tüzes gombócot forgatott ide meg oda, de komolyan, ilyent az életben nem pipáltam. Lila folt se lett. A szuri helye is minimális. Még beszuszakoltam a csomagokat a kocsiból, mert hát egy steril maszk, akkor heti bevásárlásféle. Szóval hazaértem én, leöblintém a sokkot egy pohárkával, kéremszépen, nekem gyengék az idegeim, egyelőre nem tervezem, hogy vágóhídra kéne menni. Pakolgattam ide-oda, és fel se tűnt volna hogy lesz folytatása, de néhány óra múlva már nem tudtam kinyújtani a karomat. Igazából az húzta ki a biztosítékomat, hogy ennek a szépen kiprüntyölt fiatal fehérnépnek csak egy szakmát kellett volna rendesen kitanulnia, ráadásul neki fix munkahelye van, én meg negyvenen túl, két egyetemmel és doktorival sminkeletlenül, hajnali ráncokkal is nonstop azon kalapálok, hogyan tudnám valahogy elérni azt a státuszt és munkahelyi viszonyt, amit 2004-ben otthagytam (:hogy továbbtanulhassak és valamikor családot alapíthassak az akkoriban szétkúrt kapcsolatom után), ha már jobb nem lesz. Jelenlegi állapot aszongya, hogy a felsőoktatásos terveimnek leginkább meszeltek, legutóbbi méleimre még válasz se jött, például Csőrike naccsád, kár a gőzért meg ilyenek. Mint látható, kezdek egysíkúan gondolkozni, ez a veszély igenis benne volt a levegőben, hogy ha sokáig nyakamon lóg az állásnélküliség, ebből csőlátás lesz. Nem baj. Lehet, hogy nem létezem egyeseknek, talán sokaknak se. A családom tagjai naponta megaláznak, ki így, ki úgy. Nem baj. Egyszer úgyis mindenki megkapja a magáét (igen, én eeegyre rosszabb vagyok, lásd, csőlátás tünetei).

A második eredményem is negatív. Jelentem, kibírtam nemcsak a tegnapi nyúzást, de a statisztikákat felforgatva, ennél nagyobb sikerélményt aligha tudok elkönyvelni az idénre: pestises betegápolásom alatt nem fertőződtem meg ezzel a q.va koronával. Nada. Niente. Nula!!! Márc. 19. Beregisztrálva az új oltásra.

2021. március 11., csütörtök

Piaci méltatás

Csak hogy sikerélményem is legyen, mint Kertész-Csőrike:

Ma a piacon Gyuri aszonta, múltkor látott kertészkedni az utcáról ahajt, és én igenis ügyes vagyok, hogy több napig ástam a hatvanvalahány négyzetméteremet. Kaptam dicséretet, ejha, fijatalasszon, van itt erő!

Mondám, hátul a szomszédom bezzeg háromszor akkora területet boronált fel egy frézerrel, csekély félóra alatt. DE. Gyuri szerint egy gyom gyökerét a frézer akár hat darabba is aprítja. Majd azt is megnézhetem, amikor vegyszerrel belocsolja az ágyását, hogy a gyomok valahogy kipusztuljanak a veteményből. Az ennivaló zöld és gyökér pedig jól megszívja magát méreggel, na ki járt jobban?

Szerintem is.

2021. március 4., csütörtök

Kocaparaszt-híradó

Hajnali fagyok után mondhatni, optimális időjárásunk volt: az "itt-ott"- darabkák a héten sikeres apadásnak indultak.

Szeszélyes segédem, mint mérőoszlop, mutatja, meddig kellene még ásnunk, hogy kijöjjön saccra a 62 négyzetméternyi művelésre szánt terület.

 

A mérést követő nap még sikerült felszabadítani a fal melletti dzsumbujt és befejezni az ex-pityókaföld kitakarítását (ide kerülnek majd a narancssárga és a többi, színes murkok).



Melegágyi hírek: jelentem, a padlófűtés megtette a hatását, a karalábék és a cukkinik is kibújtak a vizesflakonból. Az éjszakai fagyok kikerülése a napi szinten fűtőházba való pakolgatással szintén okos dolognak bizonyult, a nagy dézsában öt nap alatt kikeltek a többszínű retkek. Mivel kevésnek találom a decembert az adventi kalendáriumhoz, ezért retekből és murokból is többszínű cuccokat vettem, hogy ne tudjuk meg egyhamar, milyen színűt rángatunk éppen kifelé a földből (ha már ott tartunk, persze....).


2021. január 22., péntek

Az első meccs

Ez igencsak kalandosan kanyargott, főleg a vége felé, miután tegnap estére egy oldalnyi szövegemet Tosca fedőnevű szeszélyes primadonna gyermekem egyszerűen bezárta mindennemű mentés nélkül (szentül meg voltam győződve, hogy elmententtem, de úgy néz ki, agyamra ment már a hajnalozás, legalábbis ebből a szempontból moha már a fejem)... ööö... elküldtem ezelőtt két perccel a peer review-t. Maradt a kecetelés, hogy a plágiumgyanús részeket mennyire tudtam kellőképpen diplomatikusan és nem sértően tálalni, valamint úgy egyáltalán, mennyit fogok én még ezzel szívni, bár egyelőre úgy néz ki, hogy névtelen leszek.

De most csak arra tudok gondolni, hogy iszonyúan éhes vagyok, a kényszerűségből hamarabbra kalapált bioritmus ebédért ordít, de közben nem tud megnyikkanni a fáradtságtól. Node. Félórája odaraktam a kuktába egy adag összerotyognivalót, és alig várom, hogy koccintsak ebéd előtt egy pohárkával. A zénegésségemmre, hejj!... Ezt a meccset abszolváltam: 1-0.

2021. január 4., hétfő

Munkaszobai tudósítás

Kicsit átrendeztem a cellámat, mert így nem lehetett hozzáférni a könyvesszekrényhez. Ez kezdődött egy okos takarítással, ami a helyiség közepére összegyűlt szigetet kívánta minimalizálni, énszerintem sikeres volt az akció. A varrógépet betuszkoltam a vitrines szekrény alsó polcára, varrnivalót melléje, két szatyorba suvasztva úgy, hogy közben mindenféle más szatyrok tartalmát egymásba ürítgettem (legalábbis ahol ez ment, el lehet képzelni, félóra alatt mit gübültem össze...)

Tény és való, maradt két levéltári doboz, amit már sehová nem lehetett betuszkolni, de ez azért haladás. Legidősebb csőrikém íróasztalát teljesen lepakoltam (csak döglött egér nem volt rajta, az) és átalakítottam magaménak, nyomtató, laptop, semmi más nem kell oda most.

A rothadtmeggy némberemet is teljesen lepakoltam, ez szerencsére inkább csak poros volt, mert azért egy-egy munka előtt általában kap egy wellnesszt, és nincs egy hete, hogy leadtam azt a másik valamit. Ebből az asztalból csináltam a digitalizáló pultot. S mivel állványom nincs, a kisebb kottákat állva, a nagyobbakat pedig egy székről fényképezem úgy, hogy lehetőleg derékszögű sarkokat kapjak, ne pedig valami gübbent szódásüvegeket.

Végülis és egészen jól ellennék egy fizető home-office munkával, ebben a többfunkciós cellában, állapítottam meg, ha van idénre nem túl sok kilátás, ha nincs. (De hüüülye mondat! fejreejtettem magamat közben?!...)

Na majd lesz kép is. Ahogy elnézem, egyelőre setét ez a reggel, de nagyon. (Lehet, hogy miután leszedjük a kinti díszeket, a benti fényfűzért még itt hagyjuk egy darabig, hangulatjavítónak?...) Megyek és fabrikálok egy parasztreggelit ennek a szunyi bandának.