Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. augusztus 27., péntek

Főváros, izé

Az ausztrál hapik közt van egy fiatal thaiföldi fickó is, aki valahol a maláj félszigeten él, nála este 6 óra van, mikor nálam dél. Ma mondta is, hogy hol lakik pontosan, de nem értettem s ezért elküldte messengeren.

Az én dolgaim a fővárosokkal általában nem túl jók, nem igazán szeretem őket, mi tagadás, van néhány rossz tapasztalatom, hogy sznob rohadék fővárosok finnyásan félrehúzzák az orrukat és tudomást sem vesznek rólam, mert nekik nem létezem. Én annyira vagyok csak provinciális, hogy a szűkagyú falusi mentalitást szívből rühellem, de a nagyobb városok vidéki egyetemein általában igencsak jól elvagyok profokkal, diákokkal... emberekkel, na.

Hát bizony tényleg, ott lakik, hogy: Kuala Lumpur! az első bazinagy sikerem egy fővárosban!... megfordul a glóbusz, hogy valaki Csőrikétől gregó órát vehessen, bakker. Most röhögnöm kell, de azért jólesik, mégis. :-)

2021. augusztus 25., szerda

Évek, napok, órák

Apatin két év alatt is nagyott változott. Itt egy villámcsapta torony:

Itt egy új verzió, bádog, nem is olyan, mint az eredeti, de mégiscsak:
Ehhez képest az én hódsági anyagom, miután rászálltam én is, mint a piaci légy:
Ugyanaz három óra múlva. A piros szatyor és egy hasonló végül a csomagtartóba került, fellistázva. Mappánként kb. egy óra volt szétszedegetni a kottákat és leltárt készíteni nekik. Pedig szeretem ezt a munkát, cserélnék is a napi konyhai adagommal, aminek mindig bűz a vége reggel.
Mondanom se kell, miután azzal a felével, ami a szatyrokba került, sebtében végeztem, kezdett még nagyobb rumli lenni. Nagyon, de nagyon nem vagyok én jó ebben... Vagyis a rumlicsinálásban valószínűleg csúcsot döntenék, de ebben a gatyára vetkőzött életben és neki a terében ugye pont az ellenkezője szükségeltetik, hogy a nyavalya törné ki az egészet ott, ahol van!...

 
A vége persze az lett, hogy elfurikáztam az elkopott kormánykarral és a félkész anyaggal Apatinba, délutánra oda is értem. Az út csodaszép volt, legalábbis amikor az aszfalt likassá vált, mint a hólyagos tészta, a 30 km-es óránkénti sebességemmel még fényképezni is tudtam a felhőket, a kukoricát és a napraforgókat... kicsit lenyugodtam tőle.

Az én viszonyom és viszonyulásom az idővel, időhöz, én nemtom, de valami zűr van velem, általában véve.
A főnök rohammóduszban eltűzött Pestre mert valami lett ott a sétahajóval, én pedig a kétórás autóút után egy olyan szerb könyvtárosnak adtam a szatyraimat, aki nem tudta, hol lesz a helye a kottaállománynak, s akivel inkább szerbül beszéltem, mert németül még annyira se ért, mint én szerbül, bár fizetett alkalmazottja a német archívumnak.
Milyen jó hogy én tudok németül is, s hogy szeretek dolgozni, ha kapok érte fizetést, ha nem. A benzinkutas már szebben bólogatott nekem, meg is mondta, merre van a mosdó. Visszafele is döcc-döcc, de legalább a kocsi ma reggel óta már a mesternél van, igencsak ráfért.
Csak semmi picsogás. Majd én is fontos leszek valamikor, a munkámmal együtt. Vagy nélküle, csak úgy?... Tudja fene. Hosszú még az élet, s hát még a soron következő! Haha. Lássuk a medvét.




2021. augusztus 20., péntek

Löket

A telefonváltással odalettek a telefonszámok, a régi telefony meg nem akar elindulni. Ez azt jelenti, hogy mindig kalandos beszélgetés lesz abból, ha visszahívok valakit, akit a telefonom nem ismer.

Ma reggel keresett valaki valami számról, hát csak délutánra sikerült bekapcsolnom a telefont, ni, egy ismeretlen, már megint. Beleszól egy ismerős persze. A dunahajós haver Apatinból, izé Csőrike, úgy néz ki, lesz valami pénz az egyházzenei archívumra, szeptemberben megyek odaki. Úgy nézem, lesz legalább a szoftverre... hüm. Csakhát most Csőrikére gondoltam, ki másra?... (ezzel az alakkal mi magázódunk, még soha nem sikerült leültetnem egy pohár pálinkával a kezében, kicsit régivágású emberke, pedig nem is öreg) Szóval gondoltam ideszólok, sikerült közben rendszerezni a hódsági anyagot?

Persze, rendszereztem (ezt a hazugságot most MUSZÁJ  megejtenem, OBAVEZNO), megyek! Utolsó hét az iskola előtt, viszek egy adagot a szekrényemből, úgyis kell a hely másnak (ez igaz is, DE hogy fogom én a köv. néhány napban szétszednem és összeraknom azt, amit még nem sikerült eddig?... muramista). 

Azt valahol érzem, hogy fizetés még nem lesz a dologból, pont. (Nekem az utóbbi időben efféle üres reménykedésre nem szabad pazarolni az időt és energiát.) Munkaképes vagyok, ennyi biztos, ha nem akadályoznak a munkámban, öszvér vagyok. Ma is kerestem 1500 dinárt, ami nem egészen 13 euró. Három diáknak tartottam énekórát, hát, micsináljunk, öt énekóra volt ezen a héten összesen...

2021. augusztus 18., szerda

Üzenet a Krisztus Király kápolnából

(Mt 25,31-46) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig külön választja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Azután így szól a király: (...) 

Akinek füle van, hallja meg! (Kezd elegem lenni ebből a nagyvilágból, de nagyon. Most jön aztán az ima-dömping, én mást már nem tudok tenni.) 

Krisztus Király a rézlemezen a szívére mutat. Akinek szeme van, lássa meg, fogja már fel, használnia is kell neki. 

Quo vadis?...

2021. augusztus 17., kedd

Házi(as) szagok

Tegnap végre hazaértünk a búcsúból és a koncertből miegymás - hát, úgy dél körül? Még nem igazán tudom felmérni a helyzetet, mert egész nap takarítottam... ebből sajnos nem sok látszik, de legalább a nagy vitrázsablak és a bejáratunk kívülről ki van puculva, egy zsák falevél és más szemét összegyűjtve, de ma inkább szemet hunytam, hogy mi mindent hordott oda éjjel és nappal a szél, eltelt egy nap, mint a Bibliában, én lenni reménytelenül Sziszifussz, azannyába, perpéta mobila!... Ma viszont már az is kiderült, hogy mi bűzlik. Ó, nem az, hogy általában mi bűzlik minálunk, hanem hogy itt és most, aztán ott és akkor. Most éppen a panzió felében vagyok, és a szerdán elment vendégek után észre is vettem a tele szemeteskukát, amit ottfelejtettünk. Úúú, te szél, te naccerű! szellőztess egy kicsikét, mert hanem böe. Csak a szokásos, mifelénk, böee.

2021. augusztus 16., hétfő

Búcsúból

Búcsú* az bizony lakoma és rongyrázás szok lenni, nemhiába van az a mondás, hogy hányik, mint a kutya a búcsúban. (ööö... vagy valami hasonló?...) Én nem ettem agyon magam, csak a papbácsi a vendégeivel, és amikor délután elmentek, még annyi maradt az ünnepi menüből, hogy mi is ellennénk belőle egy hétig ötön, ki is szolgáltam magam fellépés előtt, mert én hamar elégetem odabent a kaját s akkor hanem nem lesz erőm énekelni. Szerintem senki nem konstatálta utána, hogy hiányozna valami. A búcsúmise kemény két órát tartott 10-12-ig, lényeg hogy túléltem, hab a tortán, hogy a végére a hármas áldást egyszerűen kihagyta a pap (HÖÖ?), azaz miután lejártak a mindennemű régi és újmagyar picsogós énekek (az utolsó különösen rémes volt, szerintem valami neomagyar filmzene, még jó hogy nem láttam, az ilyent és társait csak elfelejteni lehet), egyszerűen szó nélkül szélnek eresztette a búcsús társaságot, pedig még énekkar és vonósnégyes is volt a 40%-ban félrepedálozó kántor mellett, sőt, két operaénekest is verbuváltak ez alkalomból - ezt úgy, hogy hétköznap van 3-4 néni a misén. Ejha... Volt körmenet is odakii, se maszk, se semmi, itt időutazás van, úgy éreztem, ride the horse. Amúgy találtam magamnak egy elhagyatott karzatot odafent (három is van belőle, a templomtér tényleg fanti), őszintén, nagyon jólesett, hogy másfél év után végre énekelhetek kedvemre, meg már nagyon hiányzik egy rendes liturgia (ezzel maradok, asszem... öö), de a körmenetezést inkább kihagytam. A templom tele volt gyermekkel, gondoltam, az enyémeknek szuvenyírbe nem viszek semmi koronácskát. Micsináljak, mindenki más gyermekéért csak nem felelhetek?! Mondom én, időutazás van!... *(vall.) egy illető templom névadó ünnepe. Egy Nagyboldogasszony-templomnak aug. 15-én van a búcsúja, azaz "névnapja"

2021. augusztus 15., vasárnap

Assumptio avagy Mennybevétel. Aug. 15.

Egy olyan helyen vagyunk, ahol ma este koncertünk lesz Kaktusszal. Ennek a története csak ugyanolyan mértékben bolondokháza, mint a mi életünk általában. Kaktusz gyűjti a pontokat a jövő évi versenyvizsgájához (már megint és még mindig). Ma van nem mellesleg a 15. házassági évfordulónk. Ez érdekelni alig szokott bárkit is, aki általában koncerteket tukmolna a Kaktusz nyakába, de ezúttal rápirítottam a dologra még az elején s azt mondtam, inkább tessék szerepet szerezni nekem, mert külön ünnepelni azt nem akarok. Akkor már legyen egy közös meló, utána egy közös vacsora, ez jobb, mint külön kuksolni valahol. Legalábbis remélem, jók az idegeim, tényleg, kemény csaj vagyok, nem csak úgy fél éve még, amikor ezt így megszerveztem.

Tegnap a reggeli zsolit egy közösségi teremben énekeltem, kb. a csocsó és a biliárdasztal között. Utóbbi felett egy kétméteres feszület kiabál a képbe, dehát egy ez plébánia, kéremszépen, hogyteccikgondóni?... Szomszéd teremben ott a sok latin és nímet teológia, arra nem gondol senki?

A templom viszont egy csoda, na nem az amúgy is standard egyhajós barokk konstrukcióra gondolok, hanem arra, hogy fantasztikus az akusztikája, bárhová állok. Ma reggelre kaptam egy wifikódot a sekrestyébe és a miseruhák alatt megtaláltam egy csomó drót között a működő hosszabbító kábelt, heurék! a. A szentélyből. Én, Csőrike. Ebben a fanti templomban, aminek pont ma van a búcsúja.

Hogy mi lesz ma este a koncerten, azt nem tudom, Kaktusz a tegnap estére már átváltott dühöngő móduszába: olyan orgonarestaurálást végeztek, hogy a léptetőpiszton helyére egy avíttat utánzó, sajnos használhatatlan pedálos leffentyűt tettek, ami valahol alul fog, de ha belerúgnál, letörne, késik, xxxxxxxxxxxxx Kaktusz szerint, brrr és brrr, kell historikus orgona, xxxxxxxxxx a historikus orgonákba!.... remélem olvasóközönségem értékeli, hogy kissé cenzúrázom a szöveget, elvégre nem lehetnek mindenkinek olyan kemény idegei, mint nekem, ugye. Tizenöt év edzés, hogyúgymongyam.

Kibírjuk, igenis.

2021. augusztus 7., szombat

Második nap

A tegnapi nap további meredeken ívelt mindenfelé, lassacskán kezdtem magam úgy érezni, mint egy fémagy valami sci-fi-ből, amiből sugarasan állnak ki a csápok. Mindenhová meredezve.

Mivel reggel a rossz tájékozódásom miatt egy segítőkész cácát is igénybe vettem, csekély félórát vett fel az eredetileg 15 perces gyaloglás a legközelebbi automatához (ami végül a központban volt, milyen jó, hogy egy idő után kezdett gyanús lenni az út, én tudom hogy jóindulattal, de igencsak elirányított engem az a maca). Aztán Misinél a további kalandok. Miután átcocóztam a hotelból a Kapitányba (ebben az utcában lakott abban a rumliban), a kocsimat "kicsit elvitte tesztelni", hogy tényleg jók-e a fékek. De jó, hogy nem mentem vele! Mikor visszaért, félvigyorában megjegyezte, most már jó égett szaguk van. Ha a kocsi kibírja az ő tesztelését, akkor a tulajdonosa is meg van vele elégedve, ő ezt tapasztalatból mondja. Közben elejtette, hogy éppen 3 gyorshajtás van a számláján, pedig hát egyik se több 83-nál (városban, persze). Ezért nincs neki jobbb autója, csak egy összekalapált Dacia. Mert nem neki való a performer autó, mindig felülről kezdeni lefaragni a sebességet. Na jó. Kilépett még valahová, hiszen aznap délutáni váltásban volt s én is úgy gondoltam, jobb lesz, ha ő nyomja át megint a szalagon, nem a kontroll (akinek feltűnhet még a jobb hátső futómű, na meg főleg a beszakadt lengéscsillapítóm). Tehát még egyszer a fékek, ez volt betervezve, ő kilépett valahová, én meg nekiálltam esment Hildegardisnak, mert hát közben sikerült befejezni az előszó fordítását s akkor lássuk az irodalmat. Eszembe jutott, hogy éhes vagyok, mert reggel sebtiben összecsomagoltam a reggelit s ennyi volt (zsolozsmára sajna már nem maradt elég jel abban a megátalkodott wifiben, pedig Urunk színeváltozása volt, ejnye, ejnye, 4x potyára próbálkoztam rácsatlakozni a zummra, az anyja zummját neki.). Tehát először a pufulecet etem meg, aztán nekiálltam a pástétomos szendvicsnek, amikor egyszerre csak.... óóóriási fej szuszog bele jobbról a kajámba!!! Egy hatalmas juhászkutya, eddig nem is vettem észre!.. ezek meg itt hagynak engem egyedül! a kutyával!... Első reakcióm, mert érzem, hogy mindketten megijedtünk: gyorsan befutok a házba a kajámmal. Hiába kiabálok, Misi öccse biztosan számítógépen játszik, fülhallgató lehet rajta, le se bajszintja, hogy én bent kocsonyázok. Az üveges ajtón keresztül szemezek kifelé: Jóóó kutya, nyuuugodt kutya, kiengedsz-é?... Kutya áll, mint a cövek, hegyezi a fülét. Az én szendvicsemre! Dehát kérdés, ha megenné, vajon jönne-e a következőért?... Ó, a számítógépem! Hogy fogok most rajta dolgozni? Misi biztosan már egy félórája, hogy elment. Próbálom valahogy lejjebb faragni magamban az adrenalint, aztán kimegyek. A kutya elindul. Huss, de vissza azonnal, besutty egy második ajtón (ez is üveges). Na így voltam kábé félórát, míg haza nem jött az autószerelő, s közben elhűlve konstatáltam, tee, ezeknél itthon mekkora ruszvaj van!... nálunk messze nem ennyi a ledobált cucc és a piszok. Ebből végül az lett, hogy mikor délutánra végül hazacsángáltam a mi drága nagy laposunkba, az első dolgom a kádpucolás és egy meleg fürdő volt. (A tök is csak azért ért derékig ezeknél, mert szeméttelepen nőtt. A tök pedig... hát nem tudom, mennyire ápol, de hogy eltakar, az biztos. Brrr és brrr!)

Never ever. Még jó, hogy nem ott aludtam. Öreg vagyok én már ehhez. Jó itthon! ;-)

2021. augusztus 5., csütörtök

Fogkefe a mellényzsebben

Milyen jó, hogy nem tudom az egész nap kimenetelét már reggeliben, mert össze is fostam volna magam az idegességtől úgy, hogy el se indulok.

Biztonságból du. 5-re csináltattam onlány időpontot a műszakira, mert ugye megértem én már horribile határátkelést ezen a két határon, összesen 7,5 óra várakozással. Szóval én, Csőrike, igaz, hogy egy egészségügyi nővér pontossága még igencsak hibádzik belőlem (höhö), de a körülményekhez képest megszerveztem időben és elégséges ráhagyással mindazt, amit csak lehetett. 

0. Kezdődött azzal, hogy a pékség felé vettem az irányt, persze a másik városkijárathoz levőhöz és csak ott vettem észre, hogy ejha, nem is erre akarok menni. Ez még NLM-ban volt, ugye, de szerencsére tudom a főutat onnét is a hídra. Bingó!

1. Gyála előtt jött az istennyila, de több is, egyszerre azon vettem észre magam, hogy mindjárt lefújja a szél az autót. Vagy nem is a szél, hanem az eső??.. mindenesetre ott csapkodtak az autó körül Zeusz nyilai, hát.... eléggé kísérteties volt, alig tudtam tartaani a kormányt.

2. A szerb oldalon rendes hosszúságú és szélességű a tető. (Már megint ezek a szerbek, ugye!... bocs, ez egy kiirthatatlan toposz énnálam, hát ez van.) A rendőr maca szemmel láthatóan nem akart egy villámba se bonyolódni, de még kicsit se. Azaz ultragyorsan hozzámvágta az útlevelemet, haide!

3. A magyar oldal kész kaland volt (már megint! és még mindig!...). Olyan széles a tető, mint a tanga pántja, de hátulról, persze. Gyanútlan Csőrike, megpattintom az ajtót, loccs!! Krccs!!!... kipattanok én is, becsületemre mondva, én még eddig soha, de soha nem azzal szálltam ki egy határátkelőn (a HATÁRŐR képébe), hogy: Baszmeeeeg!.... Az ajtót a szél hozzácsapta a határőr bódéjához, szerencsére a lakk nem jött le, de míg ketten próbáltuk becsukni abban az orkánban, bedőlt a víz a kormányra és a sofőrülésre. Príma! A kocsi könyvét ezek se akarták kérni, mentek volna be a picsába bodegába, de sajna még mögöttem is volt vagy három autó, és mindegyiket meg kellett nekik nézni. Pech, pech. (Erősen eszembe jutott Vukból az a jelenet, amikor éppen elrabolják a rókacsajszit. Abban a szép időben, naná.)

4. Abszolút naiv Csőrike, gondoltam ezek után, hogy ha már Aradig a sofőrülést megszárítottam, hadd menjek el helyi idő szerint du. fél kettőkor a műszaki állomásra, ejszen hamarább végzünk s ha eléggé kegyes lesz velem az Úr, még ma haza is bokázok a palántáimhoz NLM-ba. Az, hogy hamarább mentem, fantasztikusan jó ötletnek bizonyult (bármi is következett). Első cucc: a lámpák. Az indexek. Működik mind. Háát... ha megnézzük az első lámpákat, akkor Doamna, márpedig ezt az autót a vizsgán elvágom. (Hö?!) Látja, teljesen matt a felülete, messziről ez nem látszik rendesen este. Ha mi a pecsétet ráütjük, akkor nekünk nagy bajunk lehet belőle, érti, mi hivatalosan bejegyzett engedéllyel működünk. Na érti. De van egy megoldás. Nem lakom messze, én lekezelem magának a lámpák elejét egy géppel s ha ezután maga visszajön, a fiúk befejezik a műszakit. A fékjei remélem rendben vannak, nem?...

(Csőrike belenéz Mihai kissé zavaros tekintetébe, eszébe jut, hogy neki máma innét el kéne pucolni, hát lássuk, megyünk Mihai után haza, a maszekolós autószervízbe.)

5. Mihai tulajdonképpen Misi, ez akkor derül ki számomra, amikor az apja (ex autószerelő) hátramegy megetetni a kecskéket. Míg komótosan csinálja a dolgát, megpróbálok Hildegardis nővér előszavával bajlódni, először is fordítgatom magyarra a szöveget. Mek-meek. A konnektor a garázsban az egyik biztosítékégés emlékét őrzi, hát ebben kaptam helyet a laptopnak. Sebaj!... Kész van Misi, blazírt pofával benyújtja a számlát: 70 lej! Perkálok, de hajjaj, hússzal adósa maradok, kéne már nagyon egy automata, de visszajövök én még a pénzzel ma.

6. Boldog és büszke Csőrike, lám, elintéztem! Visszamegyek a kollégához, szépek az első lámpák, ugye?... a próbánál beleakad az első kerék abba a rémes szerkezetbe, alig sikerül kirángatnia az autót. Aztán a hátsó is. Villognak a pirosok, a számokból nem sokat értek, de kezdem gyanítani, hogy  kibaszás mértéke a piroson követhető nyomon. És nédda. Doamna, ez nem jó, elöl nem működik a bal fék. De hátul se, a jobb! A kézifék messze a megengedett szint alatt van.... Sajnálom, de a számítógép rögzíti az egész folyamatot, ezt a kocsit pedig ilyen súlyos technikai problémákkal nem lehet átengedni. Tényleg sajnálom!... A vizsgáztatásért kérünk száz lejt!...

Kifizetem, izé, minden pénz elment, visszamegyek, találtam egy automatát útközben, Misi a kaput közben bezárta, begyürkölöm a postaládába a húsz lejt, az útmentén parkolva pedig elkezdek agyalni, mi legyen tovább. Két határ vissza, kettő megint ide?... valamelyiken biztosan megszívom, kelleni fog majd az egyik rendőrnek a lejárt dokumentumom, brr és brrr. Dehát nem csak ez, hanem HOGY menjek ki egy akármilyen, bármilyen országútra úgy, hogy a fékek nem működnek?!...

7. Míg próbálom elérni Kaktuszt (sikertelenül), kidugja a fejét Misi, tessék csak beljebb hajtani! Naa, semmi stressz. Ugyan hülyeség, megnézem én a fékeket. Misi apja kifejezetten örül nekem, hét kiadó lakást üzemeltet, félignyugdíjas, vagy miféle. És persze, a kecskék, menjek hátra, nézzem meg őket!... A mi rumlink csendes lugas az mellett, autótemető, rozsdás vasrugó, most már sohatöbbé nem szól az autórádijó amiken nekem át kell kutyagolnom. Mosolyogva mondja, megérkeztünk, itt van a két bakkecske és egy nőstény, az egyik kuncsaft hozta az autószerelésért, aki nem tudott készpénzben fizetni (Csőrike, kösd fel a gatyád!). Misi eközben hallom hogy káromkodik, mintha egy rossz fogat köpött volna, kidob egy vasdarabot az autó alól, aztán még egyet. Nyakig rozsdásak, már ami maradt belőlük. A fékpofákból. Te jó Isten, ezekkel hajtottam ma...

8. Ki kell ezeket cserélni, bazmeg, pula mea, ezek nekem éppen nincsenek itthon! Szóval indulunk a városba alkatrészért, de a Misi autójával, mert az enyém ugye éppen ki van belelve (Időnként megjelenik egy kisördög a fejemben, aki piszkálni kezd. NA DE. Melyik a jobb, a rendőr, vagy Misi műhelye? na ugye.). Harmadik üzletben sincs ez a q Hyundai alkatrész, telefon jobbra, balra, aztán sokadik haver holnap reggel ígér neki kettőt valahonnét. 250 lejben minden benne lesz!

9. Hazafelé szerencsére Misinek eszébe jut, hogy a Doamna nem lesz hol aludjon, és van is egy hotel az utca sarkán, most éppen jó, mert nem lesz lakodalom, megvárom, amíg rendel egy szobát! Szerencsére, van szoba.

10. Míg szedem kifelé a cuccaimat az akna fölött kibelelt autóból, Misi apja szívélyesen invitálna valamelyik szobájukba, mert hát az egyikben gyorsan rendet tudnának tenni és felhúzni nekem éjszakára egy szállást, de szerencsére hivatkozhatok a frissiben foglalt hotelszobára, a szálloda amúgy tényleg "decens", ahogy azt Misi fejtegette az apjának. Mek-meek. Balkáni valóból is megárt a sok.

Vettem hazafelé jövet fogkefét, fogpasztát. És egy sört. A probléma mivel ilyen nagy, milyen jó ugye, hogy nem fostam magam össze a reggel! le is öblintem ezt a napot, alszom a mai blúzomban, dejó hogy hoztam legalább a laptopot. Micsoda transfiguratio!....

Tegnap micsoda jó színházat láttam Kavillón, na persze hogy a mai napot nem lehet elvonatkoztatni tőle. Én ezzel mind tisztában vagyok, dehát ez akkor is túlzás.

2021. augusztus 4., szerda

Sakkfigura-Csőrike

A balfaszság nagy úr. Mindig is utáltam az alárendelt szerepeket.

Nem elég, hogy a múltkor szembesültem a lejárt hajtásim élményével (2015-ben történt a dolog a kártya szerint, hajjaj), de én naiva, jobbról kukoricás, balról napraforgó, elől-hátul senki, ilyen príma határátkelőt találtam!... aztán roppantul elcsodálkoztam, mégis miért kell annyi ideig tökölni az irataimmal?!

Ezúttal az autó műszaki vizsgája volt a ludas. A kukoricásban található magyar, majd 5 méterrel később a szerb határőrök amúgy roppant kulturáltan hozták a tudtomra, hogy igazából le van járva az autó műszakija, tehát ezzel piszok sürgősen kellene kezdeni valamit. Ma reggel persze beindítottam a telefonyálgatást, mert hát tényleg, július 21-én lejárt. És tényleg, basszuskóccs. Két éve állítólag kihoztak egy határozatot, hogy a 12 évnél régebbi járgányokra ezután nem kétéves, hanem csak egyéves bigyókát ragasztanak, bigyóka dehogy hibás. Sö akkó ki a hibás? hát persze hogy én. Nekem sorsom van, valamelyik iratot feszt nem veszem észre, nem bírom. Pedig átfésültem néhány napja, a nagy nyaralós indulás előtt mindegyiket...

Csőrike próbál úrrá lenni a balfaszságon, legalábbis kihozni ebből a sakkhelyzetből a lehető legjobbat. Zsombolya határátkelő kilőve (azok vigyorogva várják az új hajtásimat, ami kb. 600 km-re található innét, utálják az osztrák hajtásimnak még a gondolatát is, és a gecik mindig és mindig emlékeznek rám, pfuj). A tegnapi kukoricás a legnagyobb jóindulattal is kilőve. Marad az utolsó eset, Szeged felé a másik nyugizóna - ezeknek hátha be tudom adni, hogy jelenleg ez számomra a legokésabb út, és hogy itt még nem próbáltam lejárt műszakival áthajtani, különben is pont oda megyek. Aztán Aradra át, úgyhogy csináltam sebtiben egy onlány programálást valami aradi firrmához, ami pont az autópálya letérőjénél van. Ha lesz egy mail bizonyítékom, talán megúszom minimális határőri és további rendőri galibával a holnapi napot...