Tehát akkor ma nem péntek, hanem csütörtök. Még jó hogy nem este derült ki, mikor megérkeztem volna kóruspróbát tartani...
Ez biztosan egy olyan mazochista beidegződés, mikor az ember - merthogy a dógok általában véve le vannak maradva - azt hiszi, semmit nem fog időben megcsinálni, sőt már lekésett mindenről.
Kedves korrektorom még nem küldte vissza az első komolyabb szövegemet, azt hiszem, megakadt a torkán. Az előző próba-öt-oldallal amit visszaküldött, egy napig bíbelődtem, míg szisztematikus Hamupipőként kiszedegettem a pirosakat belőle. Kölest a hamuból, vagy hogy is volt?
Most éppen a legvastagabb falatnál tartok, tegnapelőtt kezdtem el legyúrni, de csak szép lassan. Azért ez a rettenetes tempó, mert ebben a melóban kettő darab salzburgi és négy seckaui kézirat allelujaanyagát hasonlítom össze. Ingabinga a diszijében össz. kettő darab seckauit és egy salzburgit hasonlítgatott, és nem egyszer széttárta a kezét, hogy ezt, emezt és ememezt nem lehet tudni, nahát, a tudománynak ez a csecse nem akar tejet adni, hja.
Namármost, a lassúság oka:
1. ekkora mennyiségű anyaghoz időnként nem elég kapacitású/sebességű stb. az adatbázisom, amit a parókám alatt hordok;
2. s bár használhatnám az ingabinga-listákat, de sajna számomra elég nagy a hibaszázalékuk (mivelhogy baratinám, nem fogom őt idézni csak ott, ahol nem hibázik.... ez a fajta diplomácia is kikezdi az agyamat, nem vitás)
De van egy jó hírem:
a mesteri dolgozatom, amiről azt hittem, a büdös életben nem fogom még egyszer elővenni, pont az egyik szóban forgó seckaui kézirat. Aminek a leltárja teljesen használható (én gyártottam, egyelőre nem sok hibát találtam benne), sőőőt... már három kérdésre is választ kaptam, amikre se Ingabinga, se más nem tudott még válaszolni. Amúgy meg tudom, hogy ez a jó módszer, mert amikor márciusban kiteregettem Salzburgban ennek az anyagnak egy részét, Rőtmalac a szünetben sok sutyi gratulációt kapott, és láttam hogy vigyorgott a szakállába. Na.
Felkötöm a munkagatyát, míg kellő sebességgel tudom használni az agyamat.
Majd utána lemosom a kocsit (ma nem Christina Aquilera mossa, de már látom hogy azt fogom dudorászni. Van egy trükköm: seprű+veder+bio mosószer= ragyogó tütü, a veder tartalmát egyenesen bele a csatornába, tiszta autó, tiszta udvar)
Már alig várom hogy készen legyenek az alleluják (na meg az autó).