Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2019. július 23., kedd
2019. július 14., vasárnap
Üzemmód. Váltás.
Ma még nem merem elküldeni, inkább alszom rá egyet s hajnalban, szépen, összeszedetten, mire elkezdenék a munkát odaát, kényelmesen megleszek a csomagolással es. Kb. félórája nyomtam meg az utolsó "mentés" parancsot, aztán gondosan (fenét, epés "nna"... "nna"... "nnehh" és hasonlók kíséretében) bezártam mindent, bekapcsoltam a Rock rádiót és gondoltam, imhol lazítok cseppecskét, elvégre a garanciám letörőben, a gépnek - aki az én agyam - ezután is működnie kéne, most még nem tenném szemétdombra... na, ilyenek.
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D
2019. július 12., péntek
Folytatódnak kalandjaim Teológiában
A lantot még mindig nem tettem le, kérem szépen, sőt, most már igazán nekiduráltam magam, hogy én aztán megoldom a gordiuszi fityfenéket, ide nekem azt a csatahajót.
Minekutána diplomáciám csúcsára hágtam - ilyen ügyesen még eddig soha nem másztam ki a galibából, mint ezzel a határidős munka határidejének a kétszeri eltolásával -, közbenjárva a készülő könyvemért, a vonal túlsó végén is egyeztettem egy képzeletbeli bőrszivar bécsi tulajdonosával, aki maga A Kiadó. És Fia. Huhh.
Jelentem, kibuheráltam az énekelt részekből szerketált listáimat, sőt, a napokban még a zsoltárokat és episztulákat is kivégeztem és ezzel nagyon büszke vagyok magamra, mert ilyesmit csak azok tudnak csinálni, akik teológiát végeztek (öndicséret helye vót... piha, piha...). Merthogy hiányosak voltak a listák és beazonosítani egyenként őket olyan segédanyagokkal, amik maguk is hiányosak, nem piskóta. Ez az első eset, hogy valami nagyon keményet kell megoldanom, egyedül, tanár nélkül. Ma reggelre virradóra az jutott eszembe, mit is szokik csinálni Rőtmalac ilyen és hasonló helyzetekben?... Belemászik a csatornába, ha az a béka kell neki. Mert olyan aztán nincs, hogy ne tudjam kiszedni ebben a modern világban azt a használható kiadványt, amiben benne lesznek a referenciáim, amik nélkül nem tudom befejezni a munkát!... És meg is találtam reggel 6-kor valami ámerikai (!) domonkos misszáléban mindazt, ami nekem kellett, a kuka Missale Romanum (1570) hiányában (most megint nem lehet megkapni!) sőt, ez a domonkos kütyü középkoriii (EEEEmber!...), alig változtatott Trident rajta, ráadásul angol-latin és telistele az áhított referenciákkal.... Le is hoppoltam a netről rögvest, hiszen jobb, mint a MR. Valóban egy pompás pdf-nek bizonyult, misével kapcsolatosan nagy haszonnal klikkelhettem minden irányba.
NA DE. Mindig van egy na de, ugyebár.... úgy nézem, ez csak a bemelegítő volt a homíliákhoz, szermókhoz és históriákhoz. Ez lesz a legutolsó listám, amin ezek vannak. Ma már írnom kellett latinbuzi ismerősömnek - aki amúgy szintén felkukorékolni szokik -, akitől kaptam durrantós adatbázisokat, még jó hogy értek valamennyire olaszul (is). Ez aztán nagy falatnak néz ki, patrológia a legkeményebb fajtából. Hátha elég izmos vagyok hozzá, lássuk. Felgyürk.... kész... rajt!
(Majd ha nem leszek nyudgíjas, de úgymond nyugdíjas éveimbe érkezem, ejszen elvégzem én azt a teológiát.... Hess, kósza gondolat!)
Minekutána diplomáciám csúcsára hágtam - ilyen ügyesen még eddig soha nem másztam ki a galibából, mint ezzel a határidős munka határidejének a kétszeri eltolásával -, közbenjárva a készülő könyvemért, a vonal túlsó végén is egyeztettem egy képzeletbeli bőrszivar bécsi tulajdonosával, aki maga A Kiadó. És Fia. Huhh.
Jelentem, kibuheráltam az énekelt részekből szerketált listáimat, sőt, a napokban még a zsoltárokat és episztulákat is kivégeztem és ezzel nagyon büszke vagyok magamra, mert ilyesmit csak azok tudnak csinálni, akik teológiát végeztek (öndicséret helye vót... piha, piha...). Merthogy hiányosak voltak a listák és beazonosítani egyenként őket olyan segédanyagokkal, amik maguk is hiányosak, nem piskóta. Ez az első eset, hogy valami nagyon keményet kell megoldanom, egyedül, tanár nélkül. Ma reggelre virradóra az jutott eszembe, mit is szokik csinálni Rőtmalac ilyen és hasonló helyzetekben?... Belemászik a csatornába, ha az a béka kell neki. Mert olyan aztán nincs, hogy ne tudjam kiszedni ebben a modern világban azt a használható kiadványt, amiben benne lesznek a referenciáim, amik nélkül nem tudom befejezni a munkát!... És meg is találtam reggel 6-kor valami ámerikai (!) domonkos misszáléban mindazt, ami nekem kellett, a kuka Missale Romanum (1570) hiányában (most megint nem lehet megkapni!) sőt, ez a domonkos kütyü középkoriii (EEEEmber!...), alig változtatott Trident rajta, ráadásul angol-latin és telistele az áhított referenciákkal.... Le is hoppoltam a netről rögvest, hiszen jobb, mint a MR. Valóban egy pompás pdf-nek bizonyult, misével kapcsolatosan nagy haszonnal klikkelhettem minden irányba.
NA DE. Mindig van egy na de, ugyebár.... úgy nézem, ez csak a bemelegítő volt a homíliákhoz, szermókhoz és históriákhoz. Ez lesz a legutolsó listám, amin ezek vannak. Ma már írnom kellett latinbuzi ismerősömnek - aki amúgy szintén felkukorékolni szokik -, akitől kaptam durrantós adatbázisokat, még jó hogy értek valamennyire olaszul (is). Ez aztán nagy falatnak néz ki, patrológia a legkeményebb fajtából. Hátha elég izmos vagyok hozzá, lássuk. Felgyürk.... kész... rajt!
(Majd ha nem leszek nyudgíjas, de úgymond nyugdíjas éveimbe érkezem, ejszen elvégzem én azt a teológiát.... Hess, kósza gondolat!)
2019. július 4., csütörtök
Vidámpark
Lassan lejár a hetem StF-ben. Ma igazán vidámparkos nap volt. Hahaha. A vidámpark kérem szépen, úgy nézett ki, hogy délelőtt Bajormedve a munkámat, vagyis a pluszmunkát, amit - állítólag - ikszedik magyarázatára is, potyára megcsináltam, tartva a stílusát, megalázó módon legyúrta a lefolyón. A megcsinált, eleve szükséges munkát persze nem kritizálta. Konkrétan: egy excel-táblázat egyik oszlopában lett volna dolgom, én pedig négy oszlopban végeztem el a munkát (és ezzel az övékét is). Nem fér a fejembe, érted, höhöhö. A te potyára kidobott munkád, höhöhö. Engem nem izgat, érted, ez a tiéd volt. Micsoda ez a megjegyzés itt?.... Hogy egy műfaaaj? miféle műfaj? hát az németül nincs is, hanem ez incipit, érted, incipit. Érted-é?.... (Persze hogy értem, te idióta. Liber ordinariusban természetesen csak incipitben vannak a műfajok. De köcsög, te barom, te legalja.)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)
Címkék:
Bajormedve,
huss,
kúglitrugyi,
másik főd,
nyürr de nem csak,
StF
2019. július 3., szerda
Holdkóros Csőrike
Liturgika. Patrisztika. Teológia.
Igazából nagyon izgalmas, csak persze mikor komprimáltan kapod a többéves adagot, úgy hogy inkább kicsit érintőleges a te szakterületeddel mint igazándiból, kicsit-kicsit. Jojózik a fejed, na.
Minden szép és jó, csak nehéz az agymunkázás, mert az alvás egyelőre még várat magára. Balról a középső csőrike bokszolja az oldalamat, fejemnél ma éjjel már nem horkolt a legkisebbik, igazából javulna a helyzet. DE.
A szomszédban egy júgóbagoly fehérnép lakik, olyan kómás vagyok hogy még nem fogtam fel íccaka mikor felkölt azzal az idióta telefonálásával, horvátul, szerbül, bosnyákul vagy mi a kín nyelven dumál az erkélyen, fél éjjelen át, ma reggelre már készen állt a pszeudómondatom szerbül: Tisztelt asszonyom, mi éjjel aludni szoktunk. Tisztelettel, Szomszédasszony (.......pííííííí...... ez is készen áll, kérem szépen, s ha nem értené, úgy tekerném tovább németül, hogy egy szál haj nem maradna a fején. De reggelre már se híre, se hamva, ezért is nem monologizálok befelé a belső udvarra én semmit.)
Az indiai csaj igazán kedvesen társalog velem a kávézóban, de ma kettőkor majdnem ráborultam kávéstól szunyálni egyet Alexandriai Kelemenre. Vagy az Lyon-i Irenéusz volt?....
Igazából nagyon izgalmas, csak persze mikor komprimáltan kapod a többéves adagot, úgy hogy inkább kicsit érintőleges a te szakterületeddel mint igazándiból, kicsit-kicsit. Jojózik a fejed, na.
Minden szép és jó, csak nehéz az agymunkázás, mert az alvás egyelőre még várat magára. Balról a középső csőrike bokszolja az oldalamat, fejemnél ma éjjel már nem horkolt a legkisebbik, igazából javulna a helyzet. DE.
A szomszédban egy júgóbagoly fehérnép lakik, olyan kómás vagyok hogy még nem fogtam fel íccaka mikor felkölt azzal az idióta telefonálásával, horvátul, szerbül, bosnyákul vagy mi a kín nyelven dumál az erkélyen, fél éjjelen át, ma reggelre már készen állt a pszeudómondatom szerbül: Tisztelt asszonyom, mi éjjel aludni szoktunk. Tisztelettel, Szomszédasszony (.......pííííííí...... ez is készen áll, kérem szépen, s ha nem értené, úgy tekerném tovább németül, hogy egy szál haj nem maradna a fején. De reggelre már se híre, se hamva, ezért is nem monologizálok befelé a belső udvarra én semmit.)
Az indiai csaj igazán kedvesen társalog velem a kávézóban, de ma kettőkor majdnem ráborultam kávéstól szunyálni egyet Alexandriai Kelemenre. Vagy az Lyon-i Irenéusz volt?....
2019. július 1., hétfő
Signum temporis
Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.
Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.
Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.
Címkék:
Bajormedve,
csőrikék,
gregó,
güzü,
huss,
nyürr de nem csak,
StF
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

