Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. február 13., szombat

1:1

Gyönyörűen megpucolt ablakomból kifogástalanul látszik:
  • a ragyogóan pókhálótlanított álteraszunk vagy mi az prünty
  • nemcsak az első szomszéd ocsmány kéménye és antennája, de még a harmadiké is
Na jó. Viszont sokkal több a fény a munkához. Hajrá, Liber Ordinarius!

2016. február 7., vasárnap

Emberesedés. Vagy kispapa tünetek?

Jelentem, hogy Kaktusz elérte a 67 kilót. Mondtam is neki, te, mintha szalonnácskát éreznék a derekadon, vajmi, samilyen hiú az ember, egyből ráállt a mérlegre. Saszongya, jé, ennyi még sose voltam!
(Apropó, ma hátul az udvarban disznót vágott a szomszéd... brrr és brrr. Jó száz méterre voltak, csak sajnos felénk nézett az egész dolog. A véres löttyök löttyentgetése a ganyédombra, na az parasztgyomrot kíván meg ami nekem nincs. Kellett is nekem éppen átvonulnom a fürdőbe, éppen akkor.)