Gyűrött arcok, stressz, hajtás, malac munkák és munkaidők között lavírozva csinálja a dolgát mindenki, ahogy tudja s ahogy bírja.
A drogériában egy németnek hallatszó, szőke csajszi egyáltalán nem németnek kinéző, táskás szemekkel és fásultan kíván nekem szép vasárnapot, a gép az agyában talán tudja még, hogy hétvége előtt így illik, mindegy, hogy hányadik vagyok a végtelen hosszú sorban a kasszánál. Vasárnap 17.45-kor. Neki se lesz már szép vasárnapja.
Csontsovány fickó Afrikából, ki tudja, milyen nyelven beszél otthon. Vajon van-e otthona még? Köténye az van, seprűje és lapátja is, a vendégek malackodásait takarítja, nem irigylem. Ha ezenkívül unatkozna, van más lótifuti dolga, folyton be és ki kell menni neki a raktárba, múltkor láttam, hogy a Markthalle másik felén levő kebabos csesztette valamivel. Pedig nem is biztos, hogy kilométerhiánya lenne. Szar munka, szótlanul végzi. Biztosan jobb, mint egy halálba való menetelés. Az senkit nem érdekel, hogy örül-e melléje.
A szalmakrumplis standnál ketten szaladgálnak mindenfelé, egy csaj meg egy fickó, nem tudom vajon hovavalósiak, fehérek, de biztos hogy nem németek. Lehet, hogy feleannyi idősök, mint én, hát... legalább annyinak néznek ki, amennyi én vagyok papíron, ha nem többnek. A csajszi raktárba be-ki, hol a lefagyasztott árut hozza, hol nagy fekete zacskót nyúzza befelé, a vasajtón sajnos kilincs van, a könyökével rutinnal, de affrancba mozdulattal nyomja le, látszik hogy egy lengőajtó sokkal jobb lenne neki. A pasi csakazértis csinálja, vajon mikor jár le a munkaideje?... Mintha egész nap ezt csinálta volna, ki az egyik dobozból a salátát, ide azt a másik dobozt, ki a szűrőből azt a szörnyűséget, aztán bele kesztyűs kézzel a majonézes vederbe, hiszen kifogyott a töltő, a vén német faszi mindjárt kezd ideges lenni, hogy nem jön a majonéz a tartályból! A fickó szemmel láthatóan ki van zsigerelve, szürke karikák vannak a szeme alatt, de elengedi a füle mellett, amit hall... hm, a tata mintha valamit beszólt volna neki. A pultot oldalról tökéletesen látom, ők ketten a csajjal időnként morrannak egymásra, legalább ennyit levezetnek az egészből, bár ez nem valami sok!
A kolbászosnál egy tűrhetően kinéző délszláv középkorú nő, egy hasonló, de teljesen lecsúszott német (?) kollegina és egy ki tudja milyen ázsiai (nem sárga, inkább barna bőrszíne van), korát nem tudom megsaccolni sem, szintén nő, elég nagy a sor, szintén felváltva szaladgálnak be a raktárba. Mindhárom közül az ázsiai aki a leginkább ki van purcanva, szegény. Nem úgy néz ki, hogy egymással foglalkoznának, de mikor is. Cél a túlélés. Hoppá, a jugózsena elköszönt a többitől mára, egyúttal bevitte az üres zsemlés dobozokat a raktárba. Még van néhány óra vasárnapja. Neki legalábbis. Hoppla, mégis visszajött egy piros dobozzal. Hozott a többieknek vizet :-)
Ki a fene fog ezek helyett dolgozni, ha minden Auslaendert elrepítenek a fenébe?...
És akkor nem is említettem a kórházakat, öregotthonokat stb-stb... Mintha egyesek tényleg seggnek használnák az agyukat.