Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: güzü. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: güzü. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 30., hétfő

Passió, mindig új köntösben

Nekem rendszerint a virágvasárnapi szertartás egy lúdbőrző érzés, amit nem lehet elhessegtetni, s nem az a szereplés vagy cirkusz vagy miféle, ami lejár s utána egyet megyünk ünnepelni. Egy rész meghal a zenével. Énbelőlem, kipurc. Ez olyan, mint egy darab hús amit - mint egy pelikán - kitépek magamból. És nem a Feltámadással jön vissza belém az élet, hanem csak lassacskán, idővel. Főleg az első két szülés után, igen lassan regenerálódtam, valahogy ehhez hasonló, lelkileg, ez a passiózás. Az ideinek a zenéjét legalább nem én írtam, hanem Kaktusz, ennyivel kíméletesebb volt, hogy nem én vajúdtam ezt a darabot, kb. egy hónapon keresztül. De előadni is elég volt.


 

A három mise közül kettőn énekeltük ezt a passiót. Minimális zene, maximális sokk. Azaz jól van ez, pont úgy, ahogy kell, csak hát senkit nem szokott érdekelni, hogy hogy érzi magát az, aki előadja. Közben. Vagy utána. Vagy hogy egyáltalán mi marad belőle: az emberből. A középső misére elhurcoltam a csőrikéimet, az egyik felvette a tízpercnyi intenzív kamarazenés szolgálatot. Annyira jólesett, hogy a harmadik miséről kipurcanva, hazaérve az fogadott, hogy otthon ebédre terítettek és a lerben sütöttek finom ebédet. A gaz leánkák, akik még nem is bunyóztak az ebédnél. Hát, ezek érezték, hogy nagy kipurc lesz. És még az ádáz óraátállítás is most kellett, hogy legyen. Grrrr. Pünkösdig valahogy helyrejövök, de még csak most jön a nagyja...

2026. március 23., hétfő

A plágium ültetőgödre

Virágzik minden, a fák, a bokrok. Ahajt hátul már húszcentis, friss, zabálni való fű.

Hoztam két zsák földet. Befejezem a cserepes szektort odakint.

Igazából q.... gyászos hangulatban, teljesen megsemmisülten állok itt, ebben a nagy tavaszban, egy iskolaigazgató, tudományos ember, pap plágiumkísérlete után.

A plágium főként saját maga volt, oldalakon keresztül, ezt ma reggel 9.30 körül vettem észre, szóval inkább ekkor csapott belém a guta igazából. Már egy hete, hogy b...kodok a kétszer akkora terjedelmű írásával, ami pont a duplája annak, amit vártam tőle a kötetemhez. Kezdtem a hibás hivatkozások gyomlálásával, csak az irodalomjegyzéke három oldalt tett ki, tele volt szarral.

Most már látom, azzal kellett volna kezdenem, hogy elolvasok tőle mindent a témában. De én nem gondoltam, hogy valaha ekkora moslékot kaphatok. Eddig ez így nem is fordult elő! Az első gyanús, slampos bejegyzés után gondoltam, nézzük, mit idéz, honnét lesz, stimmelnek-e az oldalszámok? Nemhogy az oldalak, címek, évszámok, de a tartalom se igazán. Vagyis kb. úgy talált, mint kujak a szemmel.

Én bizony becsületesen utánajártam a hibás hivatkozásoknak, javítottam, ahol tudtam, 70 százalékát az idézett dolgainak megtaláltam a neten. Miután egy idő után már más hivatkozásokban sem kezdtem bízni, elkezdtem regesztákat, okleveleket bogyózgatni eredetiben, mint egy igazi güzümócsing hülyecsőrike. S miket találtam! Naná hogy egyebeket, totál. Február helyett június és egyéb finomságok. Csak hát latinul a június a nyári második vasárnap utáni hatodik nap vala. Megnézte ez ezeket egyáltalán?? Négy évvel ezelőtt megjelent egy tanulmánya egy folyóiratban, doi számmal meg minden. Minden szűrőn átment a hülyeség, a hibás tartalmakkal, lábjegyzetekkel együtt, oldalakon keresztül. Biztosan más szerkesztő se gondolta, hogy meg kell nézni a gyermek házi feladatát. Nem is nézték meg.

Hát én megnéztem. Most már ki nem dobom a kötetből (ha már ennyit dolgoztam vele bmeg), de át van gyúrva az egész. Nem érdekelnek az előző szerkesztők, majd szopjanak ők, ha ez megjelenik. 

És, amilyen hülye vagyok, még a diplomatikus válaszom is megevett egy darabot az agysejtjeimből, amivel a helyzetet eléje tártam.

2026. március 8., vasárnap

A trutyi a KUG-ból

Ma volt egy igen sikerült misénk a dómban. A graduále végét az egyik összekutyulta, de a traktus a misén volt a legjobb idáig (Deo gratias!) 

Aztán délután volt egy igen szarul sikerült vizsgám. Nem én vizsgáztam, hanem én vizsgáztattam, és jajj, ez sokkal rosszabb verzió, bizony kontrollálnom kellett magamat, hogy diplomatikus maradjak és ne csapjak az asztal közepébe. Kb. 40 percig tartott a kínkeserves szóbeli vizsga, a visszabukó szemtelen ipsénk, akit statisztikát tuningolni vettünk fel (nem én voltam, nem bizony) valószínű fel se fogja, hogy ezzel a vizsgával nekem mennyi energiámat elszívta. :-(((((

Kib...s persze a maximumon AZ, hogy mivel meghúztam (ó igen, mondta Rőtmalac, hogy ez lesz belőle), még egyszer boldogíthatom magam vele a következő diszpenszen.... A következőn?! már ez az volt, könyörgöm!!

Akárhová süllyed a tanszék, azt hiszem, még mindig egyetemen oktatok. A II. Vatikáni zsinat nem 1920-ban volt. Majdnem lefordultam a székről. A neumakészletet pedig az elsősök is tudják. Ez olyan, mikor a vendéglőben nem tudja a pincér, melyik evőeszköz mire való és hová kell tenni. Ezek után nem érdekel, lesz-e, khm, master diplomája. Master!!! Eddig és netovább, mondta Csőrike. Bummm.

Ezt a napot le kell öblíteni valamivel. Azt az iskoláját neki! 

2026. február 8., vasárnap

Ádám, Noé, Csőrike

Igen kéremszépen, én is bibliai alaknak érzem magam.

Mielőtt hajbakapnának a hittanos gyerekek és felnőttek, hogy is volt akkor, megtörtént-e a dolog egyáltalán meg minden, az emberi pszichében vájkálók inkább csak hümmögnek, jaja, de még mennyire, minden nap és mindig ez lesz.

Itt van a Nagy Főnök, kitérni nem lehet előle: Na, már megint leszartad a kalapács nyelét, de kapsz még egy esélyt, újra tudod építeni az életedet, és becsszó, nem nyúlok hozzád, hogy elpusztítsalak (már megint). Aztán persze elbukik a dolog és kezdődik elölről, a pusztítással meg minden nyavalyával, ami ezzel jár:

Ádámot és pereputtyát kirúgták a paradicsomból, maradt a nyivákolás, ami a reformáció adventi énekeiben szépen továbbélt, fejlődött, hogyaszongya, mikor Ádámot kirúgták vala a paradicsombóóó... hóóóó..... Az alap rinyálásból, amennyire tanult Ádám et fészekalja, az másik kérdés, ugye.

Noé kemény fickó lehetett, de gondolom, csak elege lett már egy idő után a várakozásból, naná hogy garanciákat akart, miután végetért a nyavalyája, ezzel az egész pereputtyal a nyakán. Mint egy dutyiban. Az Úr tehát azt mondta (a mai olvasmányban), végeztem ezzel most, újrakezdhetitek, tiszta lappal. Igen, hidd el, de komolyan, egy ujjal nem nyúlok hozzád, megegyeztünk ebben. Megegyeztünk, nem? Elvileg igen. Ó, hogy azok a fránya elvek. Valahogy mégse jöttek össze ezek a szövetségek... Ábrahám utódai szintén megsokasodtak, de ettől nem lettek egyből jobbak, emberségből ugyanolyan visszabukó lett mind, mint az első, és az utolsó ember, aki majd lesz!

Na és Csőrike? A mátriárka? Aki elrendezte és kitakarította az előszobát, lépcsőfordulót a kitudjahányévnyi kényszerű várakozás után? Két (2, kettő) nap alatt? Lett két nagy zsák szemét. Holnap jön a kukásautó. Addig gyönyörködöm a látványban s ezzel fényezem a lelkemet.

Kaptam egy újabb esélyt, biztosan le fogom szarni a kalapács nyelét, az ambícióm viszont töretlen, s ha már muszáj lesz elbukni, inkább kicsit és minél később kéne. Legalábbis ezen a téren. Megjöttek az emeleti új ablakok. A kőműves csütörtököt mondott a beszerelésre (remélem, konkrétan, nem képletesen).

Most viszont úgy érzem magam, mintha frissen jöttem volna a prémium kategóriás wellness-ből. Hihetetlen könnyebbséggel, de valahogy furán, éppen kijöttem a bárkából a napvilágra. A folyosón csak az ablakok várnak, semmi évtizedes rumli. Egy új élet kezdete, mondják az ablakok. Ritka egy pillanat, na.

2026. január 18., vasárnap

Örüljünk, törpike módra

Mintha csak a hupikék törpikék tongyóvilágába pottyantam volna. Időtörpölő részben Ügyi egy olyan masinát fabrikál, ami kérésre csinál időjárást, s míg aprajafalva nagyobbik fele strandolni megy, két otthonmaradt törpicsek összebunyózik a preferált időjáráson ergo elrontják a masinát.

Ezek a strandolásból hol esőben, hogy hirtelen dögmelegben találják magukat, iszkiri hazafelé, közben hull a hó is, dehát a szélvihar és a szélcsend is eléggé szeszélyesen alakul s akkor megszólal az egyik: 

Örüljünk, mert ennél rosszabb nem lehet!

Na és akkor hab a tortán: fejükbe zúdul a jégesőőő......

A nyolc konfi legkeményebb magjához érkeztem, kéremszépen, ez az az angol nyelvű előadás, amit Rózsahegyen tartottam a május-június nevű szakmai dugóban.

Megírtam tegnap a második német nyelvűt és elküldtem korrektúrára. Venném elő ma a rózsahegyi regenschori-szöveget, hát a magyar és angol nyelvű absztrakton kívül semmi nincs a mappában. 4 db USB, egy T7 nevű külső adathordozó, jojózom már ettől, belefáradtam a bogarászásba. Gőzöm nincs, hová mentettem el s főleg mi a neve a fájlnak. A Rózsahegy-mappában még a prezi sincs benne, csak a szervezőktől valami igazolás, infók s miegymás, használhatatlan cucc. Vagyis egy használható mégis van benne: a_hivatkozási_útmutató!

Tongyócsőriketörpnek kár volt tegnap örvendeznie a kész Regenschori-publikációnak. Mivel ez a mostani szaklektorálásra megy, aligha kéne magam plagizálni a tegnapiból, a fene ott enné meg. Ezt bizony: újra kell írni. Az igaz, hogy közben egy csomó anyagot találtam két levéltárban hozzá, de én ezen a ponton mindjárt kitépem a hajamat. Előtte azért kirázom belőle - a jégesőt. Hogyaszta PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ...........

 

UPDATE meglett a prezi és a szövegem is. Csőrike-név alatt.... Nem vagyok valami inspirált, tudom, de arra gondoltam, ha én konfit szerveznék, biztosan az előadó családnevével rendszerezném a preziket. Éljen a detektív énem, halleluja! Ma már csak a levéltári dolgokból szemelgetek kedvemre, hogy mit fogok betenni. Ezt az ítéletidőt a fejemben....

2026. január 13., kedd

A tavalyi nyolc konfi átka

Van még egy hetem itthon - jellemző, nyakig feladatokban képzelem el ezt a hetet, hát teljesen a fejemre estem. Vagyis még mindig, hogy is mondjam.

A három publikációból, amire december végéig volt a határidő (kicúgoltam januárig valahogy őket, nem volt más opció), jelentem alássan, egyet abszolváltam, jórészt csak irodalom, hivatkozás, hasonló bigyók hiányoztak. Kollégina átkorrektúrázta, remek! Dolgoztam rajta négy napig. Nyehh, azt hittem, hamarább meglesz, tévedtem bmeg.

A második, szintén német szöveget ma néztem át, amíg tartott a legkisebbik csőrike fuvola órája. Teljesen le vagyok sújtva, újra kell írnom az egészet. El nem tudom képzelni, miket zagyvázhattam össze azon a májusi előadáson, mert a bekészített szövegem a ppt-vel két teljesen különböző dolgot mutat, és ó, jaj, emlékeim szerint improvizáltam és még zongoráztam is nekik. Bad girl, ezt bizony nem szabadott volna. Az elkészített szöveg valóban olyan pongyola, hogy csak imprókkal kiegészítve használhattam, de asszem, a második bekezdéstől kezdve már repítettem a francba. Ezzel csak az a baj, hogy hiába csinálom a jó műsorszámokat a konferenciákon (kínomban), az ilyen típusú munkákból csak azután lehet egy értelmes publikációt gyártani, miután a fő gondolatmenet alapján gyártok egy totál letisztult, jól dokumentált, nem csak veszett kutyák által emészthető irományt, ún. PUBLIKÁCIÓt. Scheissse, ezt elölről kell kezdeni.

A harmadik, angol nyelvű publikáció leadási határidejét már 2x kuncseráltam húztam, mint tyúk a taknyot hosszabbítás végett (na jó, azoktól, akik nekem is lógtak már egyszer, valamikor tavalyelőtt), dehát akkor is, jujuj. Na itt a levéltárazás akadt el, ráadásul a totálkész szöveget még el kell küldenem Kanadába, utána csucsu módosítás... A szöveg amúgy nem rossz, de a hivatkozásoknál nagy lyukak tátonganak mindenfelé, s ezzel ugye az a baj, hogy ha nem találok, akkor ki kell pattintani az illető részt a főszövegből, mondatot megint átszerkeszteni, de lehet hogy a bekezdést is. Azaz: amíg nincs kész, nincs kanadai baratina akciója. Shit. BIG ONE.

Nincs egy hete, jött egy magyarországi mail: kedves előadónk, sajnálattal vettük tudomásul, hogy a konferencián elhangzott előadásának a közlésre szánt változatát még nem kaptuk meg.... stb.stb. Február 10. Na, ezen már csak röhögni tudtam. Jó harsányan bmeg. :-D :-D :-D

2025. december 7., vasárnap

Európai munkamorál? na ne röhögtess

Lényeg, hogy a munka menjen.

Fiam, nem lehet tétlenül ülni.

Rend a lelke mindennek.

 

Ezek bizony értékes családi örökségek ürülékek az agyamban.

Elvileg én is munkamániás vagyok, részben a kálvinista őseimnek köszönhetem, ez nem vitás: túl sokat hallottam gyerekkoromban a fentieket és ezekhez hasonló mondatokat, csoda-e, hogy meghatározták az életemet? a mindinkább elhatalmasodó munkamániámat?! (höhöhö, most nagyokat röhögök közben)

Hogy nem lehet ezt überelni?! dedede.

Most jött a mail (vasárnap este). Nem hiszem el, ez már a 4. koreai leányzó a tízből ezen a hétvégén, hogy:

"Frau Dr. Csőrike, hol van a beígért szkriptum? Na és a január 24-i vizsgára a próbateszt?"

Megölnek ezek. Ma reggel a legnagyobb ködben bicikliztem befelé, taknyom-nyálam-könnyem egybefolyva, alig derengett valami abból, hogy nappal van. A belváros kihalva, a szombati részegek már elszállingóztak, a forralt borozás nyoma fel van takarítva (nem irigylem a brigádot). Naszóval, próba a szkólával, misét letekerni... utána megírtam a szkriptumot - félig - ezeknek a vizsgára, közben még 3 másik dolgot is intéztem, de a nappali nappal én is hazajöttem a dolgozóból. Azt az iskoláját, vasárnapi műszakban!

Kálvin szerintem agygörcsöt kapna: Dél-Koreában. 

2025. december 2., kedd

Macika-hobbi

Megérkezett a december és úgy döntöttem, hogy a sok strapát, nyomulást, szereplést és minden megfelelni akarást szépen összegöngyölítem egy cumókába és benyomom a sarokba.

A november olyan rettenetes erőpróba volt, hogy most csak arra tudok gondolni, minden maradék időmet alvással töltöm, hadd regenerálódjak ebből, mint egy macika. Ez lesz a hobbi, sőt, olyan hobbi lesz, hogy máshonnét is le fogok faragni, csak hogy a hobbimnak éljek.

Ha kijöttem a barlangból, újra kell terveznem az életemet. Röviden s velősen: 

  • a kutatási projekt nem ment át a második szűrőn
  • StF-ban a munkahelyem egy sátáni hajszálon lóg (azt pedig soha nem tudni, mennyire erős, ugye), ha elszakad, jó lenne valami másik kúglitrutyis állás, ezt kéne még időben kibokszolni
  • a másik országban levő munkahelyemen éppen most huppant be a kutatócsapatunk az első konfliktusba a vezetőséggel.

De addig is, az elmúlt időszak egyik legkényelmesebb ágya, egy igazán szürke nappallal kontrasztálva, mindegy hogy éjjel vagy nappal, ó igen, alvás, alvás! az ódát hozzája majd akkor írom meg, mikor a barlangból kibújtam. Gondolom, tavasszal vajmi.


 

2025. november 19., szerda

November, kiköpöma

Igazán tele van ez a hónap, mint a náthás orra takonnyal. Már előtte folyik, utána még mindig be van dugulva.

Kiköpömaddig a belemet. Most is majdnem kiköptema, a, a, rohantam a vonatra két konferenciányi anyaggal a bőröndben. Egy vigyorgó fickó felrángatott a lépcsőn, szerencsére bőrönddel együtt, mielőtt lemaradtam volna. Még jó, hogy most csak a könyvek+ruha vannak ebben a dögben. A vasalót és a kávéfőzőt jelentem, otthon hagytam, mert ezúttal nem ilyen csóró helyeken fogok megszállni.

November 30-ára még egy igen kövér kiköpöma hátravan, de az inkább nyűvészi produkció lesz (na jó, a kottáját beraktam, mert azért nem árt kívülről fújni a darabot). Blöee.

2025. október 31., péntek

Prágai nekemsorsomvan

Nekem sorsom van - mondta a képen a csaj (a nevét nem írom ki, legalábbis nem én). A cucc műfaját tekintve szerintem kicsit hamiskás ez a street art, merthogy a földszinten valóban egy Peron nevű kocsma van. Ahol van jófajta sör (tankove pivo). De a kocsma nevében nincs ékezet, ugyebár, szóval értitek, lehetne a földszinten akár lakás is.

 

Nekem sorsom van - mondta Csőrike. A gregorián workshop úgy nézett ki, hogy a 3. emeleti teremből egyenesen a mesterek állványaira láttunk, azaz időnként elbattyogott egy-két figura, vederrel, szerszámmal, miegyéb. Bent meg ugye, eszkatológiai vonatkozások a szent zenében, a révületről is kell itt szólni mi nem szívunk füvet, mert eleve fölösleges. Szóval, középkelet-európai, csőrike-inglisül: 

"You know, the daily practice with Gregorian music... it is just like what you see outside: after a while, you will get a well groomed, healthy physique... Don't be surprized: during this summer, I took some weeks for doing something very similar at home... oh yes, I worked just like these people outside. Look at me: I can stay only on one feet... I have a very good balance from my singing technique. A good balance can be reached with Gregorian practice, too."

Az egyetem épülete ott bent van, túlfelől a belső udvar, a bejárat a sarokban jobboldalt, a homlokzat még csak ezután lesz felállványozva.


Nekem sorsom van - mondta ez a merkúrfi a lépcsőkorláton. Feszt bankba vagy biztosítópalotába kerülök (voálá, pár házszámmal arrébb!), pörgök veszettül, nincs megállás!

 


 

2025. október 20., hétfő

Örvényben

Na most indul aztán a haddelhadd, úgy decemberig. Holnaputánig még itthon - most majdnem egy hétig voltam itthon, ez már nagy szám - aztán csütörtöktől uccuneki. StF meló, vasárnap vezénylés, hétfőn visszakutyagolni, szerdán reggel korán irány Prága, majd 3 után Brünn, ismét 3 napig. Két különböző izé, de legalább mindkettő angolul lesz, az elsőn csak belejövök valamennyire, hogy használható legyek. Hazaesni, kikalapáltatni a fogaimat esment, oszt vissza StF-be, meló, próba a színisekkel a dómban (switch on German), vissza NLM (addigra itt egy másik évszak lesz), történészek konfija Pesten (magyarul! hejj), fel a buszra, sváb konfi Németországban (tójcs). Aszongya a határidős napló nov. 23-ra, hogy "Totensonntag". Az, az, ki a belét neki, hogy ne sántuljon... ennél találóbbat nem is tudnék mondani az őszi maratonra, minnyá szétröhögöm magam (kínomban, naná). De itt nincs vége, 3 nap után megint StF, tanítás, fingatós vitrinkoncert a színisekkel együtt, ugye, vissza haza, 2 nap múlva uccu megint meló, vezénylés, aztán még kétszer uccu decemberben, már nem is mondom. Jókat fogok aludni a buszban, vonaton sötöbö.... Nade. Januárban, ha minden igaz, 20-áig szabadságra megyek. Hajrá!!

2025. szeptember 1., hétfő

Sántier, te állat

Csőrike billegő fejét hátracsapta az idén nyáron, uccu neki, hajrá. Magasztos tervek nem dugába dőltek, nemnem emésztették fel idejét és erejét, és semmit és senkit nem kímélve, lépcsőt, korlátokat, kerítést, tetőt reperálva, Csőrike hősies jelleméről tanúbizonyságot tevén,

  • újbatett két sornyi kerítést az alsó erkélyen
  • erőnek erejével leszerelt és kidobott egy csigalépcsőnyi és erkélynyi régi csicsalécet; amit meg nem sikerült leszedni, azt sikerült lefűrészelgetni és megsimogatni a sarokcsiszolóval (á la 1900W, azaz minden indításkor ugrottak rá egyet: a szerszám és Csőrike)
  • kiszerelt két ablakot a nappaliból, melyek már szépen csillognak és bűzölögnek a 2. kencefice után
  • sok-sok lécet csiszolt és festett már, valahol a 100-nál abbahagyta a számolást
  • mocskolt, gübült, mocskolt, gübült és ismétlőjel 

Ami maradt (Karácsonyig ejsze meglesz, de szavamon ne fogjatok):

  • sok-sok másik ronda léc amit nem kell kidobni, csak "újbatenni" (3x csiszolni, 3x festeni, köztes csiszolásokkal) 
  • takarítás, takarítás, takarítás
  • szanálás, zsákolás, komplex kukamunkálatok (nnem guberálás, nnemnem) 

Ez így mind szép és jó, és a terv is szépen virított az irrealitásban, ott, a határidős naplóban, hogy júliusban négy hét alatt meglesz a terasz. Haha.

Közben leadtam egy könyvet a tördelőnek, de maradt még egy-kettő az idénre (na jó, három), jövő héten esment konferencia, tanulmány leadása, pályázati dokumentumok feltöltése a rendszerbe, és ha nem lenne elég, kaptam egy új tantárgyat, aminek a szkriptumja sehol, az egyetemen persze gondolják, hogy a fejemben van, hát bizony nem, hanem egy nagy szopóca lesz ez, már előre látom. De az októberre inkább nem gondolok, elég nekem most a szeptember.

Itthon minden nap olyan mocskos leszek már délelőttre, mint egy disznó. Felváltva sántier-lefety-cuccok versus kiskosztüm és konferencia. Az a helyzet, hogy ilyen szúnyog fenékkel nem lehet ennyi helyre ülni. Egyszerre. Ja, ne felejtsem, mellesleg elkezdődött az iskola! A 3., 7. és a gimis 3. osztály.

Hó-rukk! Nyomás teregetni.

2025. július 11., péntek

A templom egere

Történelmi év ez, legalábbis be van csempézve (N.B: két egész hete!!) a konyha és a fürdő közti lyuk, és megszűnt az aknaszerű lyuk a padlóban, ami egyenesen az udvarra vezetett. Jó, tele volt tömve homokkal de akkor is. Az elmúlt napokban eget-földet rengettem, konkrétan is, a flextől ólomnehéz minden tagom. Majd lesz valami fótográfia róla, egyelőre nyakig a sántier itthon.

Ma Szent Benedek atyánk tiszteletére lenyomtam reggel egy misét, Kaktusz helyett, aki imprókurzuson van. Éppen az evangéliumnál álltam oldalt - miután lejöttem az ambótól -, amikor megjelent az egér. Ott lent, az oltárnál. Erzsike és Márta a szemük sarkából figyelték, de nagyon ám, én úgyszintén. Magasztos pillanat, most nem sikítunk! (amúgy alig tudok mozogni, nemhogy rángatózni, lásd fent) 

Az egér se cincogott, mint valami neveletlen egér, de azért kíváncsian pislogott jobbra és balra: jött hallgatni az evangéliumot! :-D

2025. június 20., péntek

Június, hazatántorgó módusz

Könnyű azt mondani októberben, hogy jövő nyáron nem fogok kötetszerkesztéssel tölteni - nyarat! Azt hát!...

Kitalálhattátok, éppen erről a nyárról beszéltem. A pohár persze félig tele és félig üres, időnként vakon felrúgom, oszt kezdem elölről töltögetni.

A júniust tanításmentessé szerveztem egy katasztrófa-május révén. Hurrá, kipipa.

Az elmúlt hetekben volt két konferenciázás és egy háromnapos kurzusom, 3 féle nyelven. Kipipa!

És közben kolostorba is mentem, hogy ne zakkanjak meg teljesen. Ez mind nagyon szép és üdvös dolog, de érzem, ki vagyok nyúlva a sok reggeli imától, lassan semmilyen nyelven nem tudok kommunikálni ergo holnap nem fogok korán kelni. Átlag 1-2 havonta van egy szombat reggelem, amikor nincs ébresztőóra és nem is kelek fel magamtól, nem én. (Lássuk, nyakonüt-e holnapra egy migrén, ami rendszerint akkor szokott belepofázni az életembe, mikor pihenni szeretnék kicsit, úgy fél napig.)

Persze, a félelem nem hagyja, hogy kimerült és életunt (ideális esetben: kipihent) legyek, ez olyan, mikor éppen majdnem elalszol a volánnál, de az őrzőangyal hirtelen belédrúg, mielőtt a szalagkorlát felé vennéd az irányt. Ezek rövidtávú, mesterséges ébresztgetések, mint amit egy csésze kávé is csinál - ha csinál. 

Én viszont konstans be vagyok szarva, hogy konkrétan hogyan lesznek meg a publikációk?... három tanulmány egy olyan kötetben, amit nem én szerkesztek, de van idénre 4 (négy, azaz VIER!!) kötetem, mindegyikben van saját tanulmányom is... Ebből a négyből talán egynek esélye is van, hogy tördelésre készen áll egy héten belül. A másik három, általam szerkesztett kötettől enyhén szólva feláll a szőröm.

Tegnap sikerült egy fantasztikus dolgot csinálni: a három tanulmány közül egyet lepasszoltam a kollégának. Néha vannak isteni ihleteim. :-D Most már csak 2 tanulmány és 3 kötet maradt, kellemes félkész állapotban (főleg azok a tanulmányok, amiket a saját szerkesztésű kötetekbe vagyok kénytelen belevarázsolni, grrr és grrr.)

Mindjárt két hete vagy mennyi, rosseb tudja, rengeteg idő, hogy elmentem hazulról. Ja, és hétfőn jön a csempéző, betömni az otromba lyukakat a fürdőben és a konyhában - hajrá, hajrá!

Az a bizonyos pohár nemtom, mennyire üres és mennyire tele, de az biztos, hogy ma már tartottam onlány konzultációt egy negyedik nyelven a vonaton, a munkapenzumomat az utazás végéig ejszen letudtam. 

Ha hazaértem, megtöltöm én azt a söröskorsót rendesen, és pont.

 

2025. május 14., szerda

Meló és szellemlátás

Amikor már olyan fáradt az ember, hogy csak rátéved véletlenül a szeme az íróasztalon levő brosúrára ás először azt látja a multifokális szemüvegen keresztül, hogy Ćacilend, és először csak hüledezik, jó, én vagyok itt, világos, de hogy a nyavalyába került ez ide?? és csak utána kapcsol, hogy az nem is az vót, 'szen azt írja, ember, hogy Ceciliano....

:-D :-D :-D

2025. április 12., szombat

Tanári jó példa, nyehh

Hétfő-kedden Temesváron kutattam a bukaresti diákommal, aki StF-ban ül jelenleg Erasmusszal. Előtte-utána igazi bolondokháza volt, ő is kapott belőle kicsikét és az a nagy helyzet, hogy otthon helyzet van, Kaktusz január óta feszt valami betegségben ül nyakig, az egyetemén szintén helyzet, szóval mikor felcaplattam a 20 éves orgonabuzi diákommal a szobámba, hogy bemutassam a 150 éves kéziratos kántorkönyvciklust, amit jobb híján a saját cellámban, a a vitrines bikfaszekrényemben tartok.... hát akkor valódi rutinnal lökdöstem félre a félpár (tiszta!) zoknikat a katalogizálásra váró kb. 200 énekeskönyv tetejéről, mondván:

"Tudja, D-nul Student, az a helyzet, hogy nálunk helyzet van, úgyhogy vagy kutatunk, egyházzenélünk élesben és hasonlókon dolgozunk, vagy háztartást vezetünk. Szóval csak hogy tudja, magára is ez vár, ne idegeskedjen rajta, látja, én se fogom magát hazugsággal tömni, hogy egy kalappal mindet lehetséges. De élnünk kell, nem?"

Ne még mennyire. Kapott este egy kápolnát hárommanuálos gyakorlóorgonával, és egy flamand csembalóval aludt egy szobában. Ahajt a nádasban. Teljesen el volt szállva.

Érjen már véget ez a tanév. GRRRRR......... Főleg a májusom! Szeretnék kertészkedni és kitakarítani azt a kócerájt, amiben élünk. Két hete próbálom megvetni az ágyamat, de reménytelen még a terve is. Nem vagyok én hétfejű sárkány. De jó lenne néha beosztani a fejeimet.

 

2025. március 2., vasárnap

Terminátor-hírek a nádasból, NLM módra

Történelmi pillanat érkezett az alsó szintre. Szétverték a sarkot, de teljesen. A tűzhely és a mosogató helyet cseréltek, lett egy talicskányi törmelék, rossz és lyukas csövek, közben lett vésés a plafonba is, van mindenütt világítótest és kapcsoló is ott, ahol bemegy az ember abba a hosszú tolltartóba. A konyhaszekrényt leszereltem a mosogató feletti falról, a háta szét is rohadt a penésztől. Épp ideje volt.

Legkisebb csőrikét átköltöztettem a legnagyobbhoz a rattattata idejére, fantasztikus eredmény hogy egy hét alatt végeztek és csak 2 napig nem volt mosógépünk, vécénk és mosogatónk (felváltva, no). Kezdek optimista lenni. Ha az ország képes rá, akkor én is. Végtére csak alig 12 évem van lenyomva a budiba, másnak meg évtizedek estek a pöcegödörbe.

Az eddigi mestereket száműztük a .....-ba és most már csak azzal dolgoztatunk, akinek tényleg az a szakmája. A villanyszerelő, aki lézeres derékszöges síkmérővel anno kápolnát szerelt Iron Maidennel, na ezután csak az fog villanyt szerelni nálunk. Otthagyott mindenkit a gyárban, mindenki vele akarta volna csináltatni azt, amihez amúgy senki nem értett (mind villanyszerelők, ember...). Kétméteres, röhögve eléri a plafonról lelógó dolgokat, de szokott maga után sepergetni is. Félig szerb és félig magyar, cirillben írja a magyar sms-t, sült hülye, amúgy jár ki ő is tüntetni. A vízszerelő szintén kétméteres, kicsit csámpásan jár a sasorrával és alig van foga. Ő már nyugdíjas, de még mindig az egyetlen igazi vízszerelő az egész NLM-ban, a másik tatával sűrű anyázás közepette rattatatázik (dicséri az eddigi kontár munkákat nálunk, no). Sőt, egyszer még a padlóba is lefúrt, mi több, ásott egy gödröt a ház tövébe, kicserélte még a bejövő vizet és a kanalizációs kimenetelt is és hozott egy még nagyobb eszközt. Mint a Terminátorban, egyszer csak megérkezik egy nehéz fegyverrel egy nagy dobozban s az ajtóban aszongya:

"Na Deda*, szerelje össze ezt a hegedűt!" 

"Lássa-e, Csőrike?! Na, tudja-e, mi ez? Ez megmondom, mi: TAKONY!!!" (a többit inkább cenzúrázom. Mondtam Kaktusznak, majd végez engesztelő imát a sok káromlásért, mittudomén, a lényeg, hogy ezek csinálják meg jól.)

Kicsit kidöglöttem a napi 2-3 óra takarításban utánuk, de muszáj volt mindig, ilyen az ha építkezésben él a az ember.

A fűtőházban találtam egy csomó csempét, szerencsére van tartalék abból, amit már nem lehet kapni. Vicces, ha valaki leül a vécére, a mosogatónál rálátsz a fejére. Remélem, nem fog ez sokáig tartani. Egyelőre sehol nem folyik, sem a víz, se a kanalizáció nem bugyog. 

Négy lyuk volt, csupán!... az elsőt még ezelőtt néhány hónappal megtökölte az öreg, egy hétig pedig itt szarakodtak dedával, a bontással és a másik kettő szarással... hát, eredetileg kettő lett volna, de csak gyanús volt és addig bontottak, míg végre előkerült a harmadik - takony - illesztés. Minden nap megnézem többször is. Ezt az elégtételt! nem folyik.


* deda szerbül tatát jelent, ami azért vicces, mert szerintem egykorúak lehetnek

2025. február 2., vasárnap

Németország, 2025 február 2-án. A raktárajtó mellett

Gyűrött arcok, stressz, hajtás, malac munkák és munkaidők között lavírozva csinálja a dolgát mindenki, ahogy tudja s ahogy bírja. 

A drogériában egy németnek hallatszó, szőke csajszi egyáltalán nem németnek kinéző, táskás szemekkel és fásultan kíván nekem szép vasárnapot, a gép az agyában talán tudja még, hogy hétvége előtt így illik, mindegy, hogy hányadik vagyok a végtelen hosszú sorban a kasszánál. Vasárnap 17.45-kor. Neki se lesz már szép vasárnapja.

Csontsovány fickó Afrikából, ki tudja, milyen nyelven beszél otthon. Vajon van-e otthona még? Köténye az van, seprűje és lapátja is, a vendégek malackodásait takarítja, nem irigylem. Ha ezenkívül unatkozna, van más lótifuti dolga, folyton be és ki kell menni neki a raktárba, múltkor láttam, hogy a Markthalle másik felén levő kebabos csesztette valamivel. Pedig nem is biztos, hogy kilométerhiánya lenne. Szar munka, szótlanul végzi. Biztosan jobb, mint egy halálba való menetelés. Az senkit nem érdekel, hogy örül-e melléje.

A szalmakrumplis standnál ketten szaladgálnak mindenfelé, egy csaj meg egy fickó, nem tudom vajon hovavalósiak, fehérek, de biztos hogy nem németek. Lehet, hogy feleannyi idősök, mint én, hát... legalább annyinak néznek ki, amennyi én vagyok papíron, ha nem többnek. A csajszi raktárba be-ki, hol a lefagyasztott árut hozza, hol nagy fekete zacskót nyúzza befelé, a vasajtón sajnos kilincs van, a könyökével rutinnal, de affrancba mozdulattal nyomja le, látszik hogy egy lengőajtó sokkal jobb lenne neki. A pasi csakazértis csinálja, vajon mikor jár le a munkaideje?... Mintha egész nap ezt csinálta volna, ki az egyik dobozból a salátát, ide azt a másik dobozt, ki a szűrőből azt a szörnyűséget, aztán bele kesztyűs kézzel a majonézes vederbe, hiszen kifogyott a töltő, a vén német faszi mindjárt kezd ideges lenni, hogy nem jön a majonéz a tartályból! A fickó szemmel láthatóan ki van zsigerelve, szürke karikák vannak a szeme alatt, de elengedi a füle mellett, amit hall... hm, a tata mintha valamit beszólt volna neki. A pultot oldalról tökéletesen látom, ők ketten a csajjal időnként morrannak egymásra, legalább ennyit levezetnek az egészből, bár ez nem valami sok!

A kolbászosnál egy tűrhetően kinéző délszláv középkorú nő, egy hasonló, de teljesen lecsúszott német (?) kollegina és egy ki tudja milyen ázsiai (nem sárga, inkább barna bőrszíne van), korát nem tudom megsaccolni sem, szintén nő, elég nagy a sor, szintén felváltva szaladgálnak be a raktárba. Mindhárom közül az ázsiai aki a leginkább ki van purcanva, szegény. Nem úgy néz ki, hogy egymással foglalkoznának, de mikor is. Cél a túlélés. Hoppá, a jugózsena elköszönt a többitől mára, egyúttal bevitte az üres zsemlés dobozokat a raktárba. Még van néhány óra vasárnapja. Neki legalábbis. Hoppla, mégis visszajött egy piros dobozzal. Hozott a többieknek vizet :-)

Ki a fene fog ezek helyett dolgozni, ha minden Auslaendert elrepítenek a fenébe?...

És akkor nem is említettem a kórházakat, öregotthonokat stb-stb... Mintha egyesek tényleg seggnek használnák az agyukat.

2024. december 2., hétfő

Vasárnapi munkaebéd

Az úgy volt kérem szépen, hogy sakkoztam, hányszor és hol fagyjak meg: útközben 2x plusz templomban 2x vagy útközben csak 1x és templomban 3x. Aztán utóbbit választottam. Két templomi program között bementem a jó melegbe: munkaebédelni.


Hja, kemény vasárnap vala. Túléltük a koncertet, magunk miatt aligha szégyenkezhetek (na jó, amolyan szolid volt, de még okés), viszont a kórus és a zenekar elég botrányosan szerepelt, szerintem le. Na, lapot rá!

2024. november 29., péntek

Távirat

Hopp. Csőrike StF-ban rekedt adventelni az idén. Hopp. Holnapután koncert. Hopp. Izzasztó gregorián edzést kapott tőlem a szólista. Hopp. Jó lenne a gyerekekkel foglalkozni s nem a koncerttel és egyéb munkákkal. Hopp. Kérek szépen továbbá egy nemlétező adventi csendet. Hopp. Köszönöm, üdv. Hopp.