Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. szeptember 26., szombat

Bibliotheca semper

A madárkák kirepültek nagyiékhoz, túl vagyok egy online közgyűlésen és nemtom, de ebből akkora eső lesz du. hogy csak. Szent Mihály-napi táncház az udvarban, nekem meg bőrtalpú cipőm van, hm. Lehet, hogy mégis kihagyom a ma esti bubulit és rendezem az olvasótermet. 18 ajtós monstrum, kellett nekem, sötétebb lett a vártnál, de vééégre évek után megérkezett, nyamm-nyamm, mint egy százéves patikaszekrény. Ezt itt, ni, neked, a gombja mondja, én se


vagyok narrrmális. :-D


2020. szeptember 18., péntek

Kórus, nem labdarúgás

Három hónap kényszerszünet a másik három után az együtt hat az idén, ez nekem pedig épp elég volt. 

Úgy döntöttem, nem fogok kórus nélkül élni, úgyhogy lapot váltottam.

Havonta-kéthavonta lenyomunk egy kápolnában készített videót, koncertbelépő egy SMS lesz, pénz megy direkt az Olivér számlájára, akinek immár 9 hónaposan q nagy szüksége van a kb. 2,3 millió eurót kóstáló gyógyszerre.

Még hogy várjam, mint egy liba, hogy egy kontár gazdasszony reszelje a nyakamat?!... ha már nem születtem futballjátékosnak, csakazértse adom az áment a művészeket kicsináló akciókra, ha állambácsi, ha másvalaki, ha akárki akarja elvágni a torkomat, vagy csak a szárnyamat nyesegeti összevissza.

Ha betaknyosodnak az online-os gyerekeim, szüneteltetjük a próbákat. DE ADDIG IS.

A kápolnánkban az énekeseknek maszk használata ellenjavallott, mivel professzionális énektechnikát használva egyenesen fulladásveszélyes  (aki nem hiszi, próbálja ki). Az egészséges énektechnikát pedig nem azért tanultam éveken át és fejlesztettem ki aztán a saját módszeremet, hogy ne használjam!... hogy lelkiismeretfurdalásom legyen, ha nem egyedül énekelek!... ez egy abszurdum!...

Másik abszurdum, hogy egy melós csütörtök végén 23.20-kor már be kell dugnom a fülem füldugóval, hogy valahogy el is tudjak aludni. A gyerekek?... ja, mielőtt még elalszom, álmában agyonizzadt legkisebb csőrikémet át kell öltöztetni, haját megszárítani... Mert, kérem szépen, éppen meccs van (!), s minekutána a futballcsapatot villogó rendőrautóval kísérik oda és vissza, kétlem, hogy ezek a gecik ne kaptak volna engedélyt, hogy ebben az istentelen időpontban szerb-román mérkőzést játsszanak. Én pedig 5-kor keltem, az iskoláját ennek a világnak!

2020. szeptember 17., csütörtök

Dupla műszak, csak semmi új

Csak akkor tudom összeállítani a képjegyzékeket nyugodtan a kötethez, ha nem cseszletnek folyton a nyakamba, de nonstop. Azaz ma reggel ötkor kelés, kimarad a csoportos zsoli, csak egy rövidített verzió szólóban, DAI!...

Délután három felé úgy kipurcikáltam, hogy majdnem bealudtam a kanapén, pedig attól csíkos lesz a pufám, úgyhogy ez általában elég is ahhoz, hogy ne csináljam. A legkisebb Csőrike viszont sikeresen ébren tartott, azaz fodrászolt, oldalba masszírgatott a csülköcskéivel, szóval eléggé aktiválta magát mellettem, ezért csak csíkos lettem (pfuj), de nem aludtam bele rendesen a dologba.

Kimentünk, szedtünk egy fél zsáknyi diólevelet etc., gyomrozgattuk a kert tűrhetőbb felét, attól már teljesen fel iss ébrredtem! ahogy össze-vissza szurkáltak a tuják. Szegények, őket is le kellett pucolni egyszer, hát még szegény én, most itt sajog az alkarom, putyu a putyu hátán. 

Nagy nehezen ágyba kényszeregtem a bandát. Mit is mondhatnék. Lent undokul vár rám a sok mosatlan, pedig csak ma nem sikerült elpakolnom, tegnap tündéri rendet hagytam este magunk után. Hiába, hogy nincs itt Kaktusz, naponta egyszer be kell durrantani a mosogatógépet s a mai elmaradt. 

Hogy is lesz ebből rendes háztartás?... pedig mennyire szeretném, de hiába, de hiába.

2020. szeptember 16., szerda

Dens sapientiae

Van nekünk itthon olyan, hogy Meridol, de ha nem akarok gazolni vele, akkor megteszi az olyan is, hogy szilvapálinka, barackpálinka, ... Merthogy előfordul időnként, hogy a szájamban lesz egy-két izémizé, tudja a ló, hogy baktérium, vírus vagy gomba, de néhány nap alatt el szokott múlni említett segédeszközök egyikével, anélkül hogy kínozna a dolog engem egy hétig.

Na, a legutóbbi izé csak nem tűnt el sehogyse, de nem is bújt elő semmilyen apró kelés formájában, hanem kinőtt az istenadta. 

Biztosan az idei év csinálta, elvégre Stájrifővárosban izé, szeptember van, azaz most virágzik a gesztenyefa, amelyiknek előzőleg mind lepotyogott a levele.

Januárban töltöttem a negyvenegyet, már éppen ideje volt. Bal alsó... ööö... bölcsességfog. 

:-D :-D :-D

2020. szeptember 13., vasárnap

Már megint tíz nap

Van vagy hat órája, hogy megszalmaözvegyültem - Kaktuszért és a némber csembalójáért jött egy kombi Nándorfehérvárról vajmi, hozzávetőleg egy óra alatt sikerült is beszuszakolni mindenfélét: némbert, helyettes némbert (klavinova) állvánnyal, Kaktuszt meg a bőröndjét, nem tudom melyik volt a legnehezebb ezek közül. De volt egy vidám félóra, ami alatt a két kisebbik purdénk mezítláb hancúrozott a fűben a kiszedett három buszülésen. Aztán valahogy a buszülések is visszamáncorogtak, azaz beráncigálták őket, vissza a buszba, a kitömött csembaló mellé.

Hát persze hogy itt maradt a világoskék kottatartó és a csembaló fedelének a felpóckoló pálcája. Remek. Akkor szervezzük holnap, hogy vajon melyik buszra kell feltenni a cókmókot, amelyik éppen arra megy.

S hogy ezek után 24-ig nyugtom lesz, egy irreális álom. Már vacsora alatt muszáj volt telefonálni, mert a kicsi csőrikék nem akarták abbahagyni a nyüszkölést Apuuuu után. Hejjj, életélet még egy tíz napig, mi lesz itt. (Túléljük. Túléljük.)

2020. szeptember 9., szerda

Septemberfest

Véééégre-valahára, benyomtam a 24 mellékletet csatolva a kétnyelvű sárkányhoz! Holnap 9kor megyek a tördelőszerkesztőhöz, megbeszélni a részleteket. Az első szerkesztett kiadványom! :-)

Ma indul itthon a Septemberfest, annyi biztos. Kell vennem egy literes korsót, hogy igazi legyen a virtuális előzetes. ;-) 

A tavalyi nyaram odalett, az idei dettó. Úgyhogy. Tartok néhány nap szabadságot, még ha a fene fenét eszik, akkor is.

2020. szeptember 7., hétfő

Két hétfő

As usual:

Csőrike ébredése valamikor 5 és 6 között, pajzsmirigy-gyógyszer, álmos totyogás, fürdő, fogmosás, öltözés, ágyazás, leslattyogni a szatyorral amibe kerül majd a tejesüveg, bekapcs lassú számígép, közben kiszuszakol szemetet mert jön a kukásautó, vissza a tejesüveges szatyorért, kiakaszt a kerítésre, kávé, kicsit eszeget, közben nézegeti a kottát, átpakol kápolnába, 6.45kor indul a zsoli.


Ma reggel:

Ébredés 5.45-kor, gyógyszer, fürdőszoba.... 6-kor berobban a legnagyobb csőrike tixta pánikkal a reggelembe és az álmos csipáim közé: 

Anyuuuu!.... vasárnap este 6ig kellett volna elküldeni a matekot! nincs elküldve! 

A többi hétfő reggeli program szelektálatlan kukahalmazba kerül, a zsolis netre 6.47-kor kapcsolódok rá, mert addig babrálom a képeket, a gyerek gépe közben 2x újraindítja magát, príma. Tejesüveg, kuka még időben abszolválva (ezt nem tudom, hogy csináltam), közben betojik a net a zsolin is, a laudes utolsó 10 percét szólóban énekelem végig, éhesen, kávé nélkül. Micsoda hétfői kezdés! még jó hogy a kalendárium aszongya, feria secunda. Üzenem mindenkinek, nehogy átvegye merő babonából, hogy amilyen a hétfő reggelje, olyan lesz a hete. A középkorban a hétfő igenis egy jelentéktelen második nap vót, kivéve a nagy ünnepekkor, mikor. A tegnap reggel mi is elértünk még mindenhová, pedig az sem volt ám piskóta. Szóval harcolunk ám kézzel-lábbal.

2020. szeptember 6., vasárnap

Strasbourg en zone rouge

Ma érkezett a szomorú mail, Strasbourg bepirosodott, mint újfent egy csecsemő feneke, konfi lemondva, így is meg úgy is ez lett belőle. :-( Bár én már lemondtam a részvételről úgy egy hete, a tehetetlenség, az együttérzés, na valami ilyesmi érzéseket vakartam össze, mikor magamba néztem.

Szegények, pedig mennyit dolgoztak, hogy létrejöhessen. És ezt most sehogy nem lehet elwebinárkodni, most itt éppen koppant a limit, hogy mi megy és mi nem megy. A nyavalyába ezzel az egésszel!....

2020. szeptember 5., szombat

Lejárt az első!

Lejárt az első - igaz, hogy csonka - online iskolahét. Azt hiszem, vagy elkezdem húzni a rovátkát, mint Mama az átkosban a tányérok szekrényajtójának a hátuljára, hogy hányszor főzött a külföldi kávéból, vagy pedig elkészítek egy X hétre szóló kalendáriumot és elkezdem kipipálni a heteket.

Máris jobb kedvem lett, hogy az első hetet kipipáltam a fejemben. :-)

Itt egy kis lábvizit a vakációbúcsúztató álpiknikből, holnap lesz egy hete, hogy még elcsíptük a nyár farkincáját.



2020. szeptember 1., kedd

A fuvallat széle

Küszöbön a depi. Lehet, hogy lassan és alattomosan közelgett már? nemtom, de ahogy átmentünk a kánikulából a hirtelen őszbe, ezt is mintha vonalzóval húzták volna meg, hirtelen sok negatív dolog történt, de mind egyszerre! Miféle szezonba értünk, ember???

Meghalt Sr. Marie-Claire, az a francia apáca, a világon az első nő, aki gregoriánból doktorált. Két éve Assisiben még elcsíptem egy dedikáció erejéig - a Graduale Triplexembe, amit 2004-ben vettem StF-ban, első komoly gregóskönyvem gyanánt, amit aztán napi rendszerességgel használtunk órákon és otthon. 



87 éves volt, szépen meghalt a kolostorban, neki már milyen jó a mennyei Jeruzsálemben. Én persze nem irigylem, csak egy kicsit, én élni szeretnék itt lent, ezerrel, nem kinyúlni, mint valami húszéves fehérnemű.

Nem igazán használ nekem ez a kovidos (tan)év, a munkanélküliség, a sok járulékos egyéni és csoportos nyavalyánk, és tegyük hozzá, nem kifejezetten épít bennem most Jób könyve sem a zsolozsmán, mindig is éreztem, bekrepálok ezektől a szövegektől. Csak vége lesz már valahogy ennek az intenzív katlannak, mindegy mi, de jöjjön valami más.

Elszigetelt Csőrike

 Ma reggel kábé egyszerre derült ki, hogy:

  1. hiába lettem szerb állampolgár, mert a személyi számom még nem állt át a belföldi móduszba ergo a PCR-teszt készítésekor a számítógépes rendszer nem ismeri fel az adataimat, külföldiként pedig duplája a tarifa;
  2. törölték azt járatot a Bécs-Strasbourg útvonalon, amire jegyet vettem.

Hát akkor üzenem ennek a világnak, hogy ott b....k meg az egészet, beásom magam a bencés regula bugyrába és családtagjaimmal megpróbálok békésen, de nonstop együtt lenni úgy, hogy akkor idén semmilyen fejtágítóra nem megyek, se márciusban, se júliusban, se most szeptemberben. 

Ott rohadna meg ez az egész 2020. Egy évvel ezelőtt StF-ban decemberben egy gyönyörű türkizkék határidősnaplót vettem, hogy milyen jó évem lesz!... 

Valami hiba csúszhatott a közepibe, valaki nagyon elbaszta a pokol csuszinkáján azt a fjéket.