Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kert. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 11., szombat

Calendarium perverse factum

Generatio prava atque perversa (Dt 32,5) Mózes hálaéneke, ami rendszerint a szombati laudes hosszú lére nyújtott kantikuma, a szép hálaének egy jó nagy fejmosással kezdődik. Kis ízelítő a bénábbnál bénább fordítások közül:

  • gonosz és elferdült nemzedék (Szent Jeromos)
  • gonosz és elvetemült nemzedék (Szent István Társulat) 
  • fonák és hamis ez a nemzedék (Új protestáns, Kálvin kiadó 2017)

Hát nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az én naptáram nem elvetemült, nem is hamis. Talán leginkább elferdült lehetne, de a perverzió az én értelmezésemben inkább kifordult, mint valami kifordított bunda. Önmagából kifordult. Nem éppen elferdültnek mondanám. De Mózes szapulását elfogadom, miért is ne fogadnám el?

Az én naptáram, kérem szépen, az önmagukból kifordult dolgoknak a naptára:

Nagyhéten, kedden én is feltámadtam a halálból (sic!), ennek akkor húsvétkedden meg is volt a nyolcada, érdekes egy történet. Egy keddi napon volt az esküvőm, éppen arra esett akkor Nagyboldogasszony. Keddi köznapokon a laudes kantikuma nem Mózes szapuló éneke, hanem Ezekiásé, aki eccer csak aszongya, az Úr, mint a takács, nyissz, elvágja az életemet, reggel felkelek, de estére végzesz velem, nyissz, nyissz. Amúgy azt az éneket azért szeretem, mert ez a pofa tényleg megőrült, majdnem minden kipurcan körülötte, s ő mégis az Úr nevét zengi a végére, valami transzban vagy mi a csudában. Túlélési nóta, sokféleképpen értelmezhető. Én is eléggé fejemre vagyok állítva, akkor is, ha éppen nem, de ezt elsőre a rendőrök, tűzoltók és a mentősök nem értették. Feltámadásom után ugye: amikor is nem azt mondtam, mint Jézus, hogy "Béke veletek", hanem megnéztem, nem törött-e el a számítógépem a boruláskor. Szerencsére meg se repedt, csak azt autó oldalát és tetejét lapítottam be.

Kedd az Mars napja, aznap hagyományosan a lányok locsolták a fiúkat. Szombat meg Szaturnuszé, aki mindig is bekomplikálta az én életemet. Gender vagy nem gender, újra kell gondolni és tervezni az egész asztronómiai és ki tudja még, milyen szerkezetet, kiszedegetni a generációs téglákat az építményből - nesze Csőrike, te nagyfejű madár! Ideje van már annak a naptár-revíziónak. 


 

Az udvarunk takarításával fogok ebbe belevágni - tegnap a legények elsimították az utolsó rész felhordott betont is. Utánuk a széttúrt kert, odalett a zöld belőle. Valahogy ki kéne szedni a behordott szürkét...

Merthogy hétfő reggel úgy elmegyek itthonról, hogy egy hétig már megint három országban leszek szétszórva: egy sziléziai pánszláv konferencián, majd tanítok is egy kört, sőt, jövő vasárnap szkólás mise van soron (már megint).

Majd a vonaton és a buszon a kalendárium reformjával is foglalkozom. Majd. Nem olyan egyszerű ez. Még mindig kell aludnom rá néhányat, mert a naptárban nyolcad-ügy nem úgy megy, ahogy azt az egyházatyák anno elképzelték.

 

 

2026. március 10., kedd

A Nagy Lapos Mezőváros tavasza és A Kert

Akkora vastag por volt az autón, hogy alig ismertem fel Szegeden a tegnap. Megjött a tavasz az őspannon sivatagunkba. Fújja a szél a port, de hejj. Rágni is lehet, csak ki kell nyitani a szád hozzá.

Hát, estére csak hazaértem, a stájri fővárosból a nagy laposba. Ide né, a nagy kuplerájba.

HÉÉÉ! Tavasz van! :-)) 

Főszereplőnk: A KERT.

Reggel szedtem a kert mindenféle szegleteiből citromfüvet, mentát és csihányt. Ebből fabrikáltam egy valóban zöld színű teát. Ez még sokáig tartó meló, mert még csak most bújnak az első fejecskék.

Reggelire húztam zöld hagymát és tyúkhúrt a kert közepéből. Az legalább kompakt ügy, lusta kertész öröme tavasszal.

Délutánra megérkezett egy háromtagú brigád, hogy összelapátolja és elszállítsa a kert végibe lezúdított törmeléket. Tudjátok, az mind ama fürdőkád alatt és felett vala, amelyik jelenleg a kertben vár. :-D Ott a kapu mellett éktelenkedett két veder még régről, tele téglatörmelékkel. Hát csak nem fogják csúfítani a kertet? Azt is felpakoltam melléje. Juhhéj!

Még hátravan valami száraz ágak ide-oda cúgolása, hogy nehogy azt higgye valaki, a Mosó masa mosodáját olvassa (minnyá bekeverek  még valami csőrikeszlenget, na utty).

Tavasz van, hejjjj! Ma megmostam az autót egy vízágyúval. Majdnem elrepültem tőle. Mivel én télen nem szoktam zsírba takarózni, ideje nekiállnom a kerti wellness programnak, hogy rendesen megálljak a lábamon. Legalábbis a kötetszerkesztés mellé... Basszus, hogy tudok én vajon egy hét alatt 10 írást kigyomlálni? Vajon melyik egyszerűbb, kipucolni a kertet vagy előkészíteni a tördelőnek az anyagot?

2026. február 26., csütörtök

Újjászületésre várva

Tavaszi böjtre hangolódás, fürdőkáddal:

Továbbá, Csőrike-mix, veriförszt, komolyan, 10 darabot kaptam a Kúglitrutyiról, az elektronikai intézettől, nem Witz, egy Hildegard von Bingen felvételemre kaptam kristályokat, egész pontosan: "Kristalline Form"-okat. Még nem tudom, hogy kell feltölteni ide, de egyelőre kemény wellness projektnek ígérkezik, ahogy én stúdióban szórakozom a saját hangommal...

Szóval, apdejt. Cseptörr 1:


Cseptörr 2:


Cseptörr 3:


 

Húú... ebből ejszen vihar lesz!

2024. június 18., kedd

Csőrepedés

Egyik itt van, egész konkrétan a nagy laposban, május eleje óta de facto le van zárva a vizünk abban a házban, ahol élünk, az udvarról hordjuk be vedrekkel a vizet főzni és mosogatni, és a panzióban lehet tusolni és oda ciheltük át a mosógépet, amelyik az egyetlen lehúzható WC-vel verekszik a helyért, úgyhogy el lehet képzelni, mikor valamelyikünk éppen nem tudja, elfelejtette stb. visszabuherálni a működő mosógép kifolyóját vécézés után...

A másik csőrepedés StF-ban van. Szóval két év meló után vége a nyugodt világnak: kettő pályázik, hogy tanszékvezető legyen, egy olyan intézményben, ahol törvényben áll, hogy a rektor egy diktátor. Ha szeptember elejéig nem egyeznek meg, hogy melyik legyen, kiveszik az irányítást a kezünkből. Így kiskorúsít minket a rektor, aki majd delegál valaki abszolút mellékszálat az abszolút töketlennek bizonyult tanszékre. Remélem, júliusban már nem lesznek online gyűlések, amiken eddig stílusosan outdoor vettem részt, a tuják voltak az igazi háttér, miközben a kollégák valami uncsi szobákban ültek, uncsi szekrények és üres falak előtt. (A napi vedres mizériánkat kispóroltam a háttérből.)

Ma jön egy vízszerelő teljes felszereléssel, aki remélem, hogy tegnap jól diagnosztizálta be a dolgot. Terv szerint délelőtt már kezdi és addig veri a felső fürdőszobát (széjjel!), amíg leér a szelepig. Az biztosan beteg, kérdés hogy még mi más. Szóval DRUKK!!

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. február 20., kedd

Csigolyabeszéd

A március majdnem nyakig a másik országban lesz, a februárból pedig már alig maradt.

Nekem viszont csigolyameszesedésem van s ez most azt jelenti, hogy minden hülyeségre, amitől éppen felhúzom magam, beáll a nyakam, de uhuhú.

Úgyhogy vettem a lapot, mint Csipike, eddig és netovább, és eldöntöttem, hogy az ilyenkor szokásos mindjárttavaszújévújesélyhogylakhatóházunkéskertünklegyen helyett minden itthoni napomat (amúgy sincs belőle valami sok) szépen átalakítom. Minden esőmentes napra betervezek ebéd utánra egy kertecskézést, amit úgy abszolválok, ahogy nekem éppen kedvem tartja és a 10 négyzetmilliméternyi megmunkált darabkának is örülni fogok, nemhogy a két zsebkendőnyinek. Kell a nyavalyának a sok idegelés, ilyesmik miatt, a ráksúly beléje, az. Ha már annyit ülök StF-ban, a fizioterápiák, masszázsok na meg a tulajdonképpeni tanítás és kutatás miatt, akkor inkább ott fogok seggelni a tanulmányokon, korrektúrákon, délben általában úgyis kipurcanok amikor is kilibbenek, el a dóm mellett, egyenesen a parkba, múltkor is lődörögtem egy egészségügyi órát, mert egyszerűen félbe kellett hajtani a napot.

Szóval az irományozás késő délután vagy este a zsoli után folytatódik itthon. Ha egyáltalán. És napközben forgolódom, jobbra-balra és csavarosan, mint egy DNS. Új életforma, örülni neki, az árgyílusát.

2022. július 25., hétfő

Életem egy tök

A legalsó levele elszáradt, lassan szétmállik. Elvileg szervestrágya-fészekbe ültették még az elején, fene tudja, mi maradt belőle.

Van neki állandóan levele, virágzik, hol van termés, hol nincs. Eső, mondhatni, semmi.

Nőnek a golden tököcskék. Valamikor csak megnőnek. Valamit csak csinál ez az istenadta természet, benne ezzel a tökkel.

Most éppen nyakon lett öntve ez az egész, egy cseberrel. Becsapjuk magunkat, hogy van víz.



2022. június 9., csütörtök

Kukucska a komposztból

A projektek kicsit módosultak, én pedig igyekszem tartani azt a szintet, amit inkább lefelé kellene tolni. Nem a koleszterinre és effélékre, hanem inkább az idegkimerülés alsó szintjére gondoltam.

Igazából júniustól gondoltam lepakolni egy adagot az építődarum talpából, de áldom az eszemet, hogy mégiscsak:

  • május közepe óta nem tartok egyelőre több énekórát itthon
  • nem viszek kórust Kolozsvárra, kihagyom a próbákkal járó szükségtelen stresszeket a nagy büdös "vajon"-ért
  • egyelőre nem megyek sehová kimenősbe, mert a Módzsóban is csak végigbőgtem a Hobó-koncertet, és még sörösüveg se volt a kezemben, másik Mo, félek tőled, pedagógusok alatt fa elvágva, háború s diktatúra és mármegint, tádámm
  • nem játszok egyelőre misét (ez a kettő helyettesítés is csak elvette az időmet és erőmet egyébtől, ráadásul a koncentráció-kiesésem miatt bődületes lebőgés volt mind2, brrr)
  • elvállaltam a belgrádi koncertet egy színvonalas fesztiválon, ez a koncertsiker adott némi erőt
  • egy részét megmunkáltam a kurva 12 szekérnyi termőföldnek, egyedül, gép nélkül - hát, ma elnéztem csendben a gimis kajakozó diákomat, néé, nekem is ugyanolyan dudorok vannak a karom hosszán (kérdés, vajon ő mit gondolhatott, mikor az enyémeket meglátta?... hhhö)
  • persze van, hogy nyafogok, de naponta 2x felnyomom a bicajt az emelkedőn a napi földtúrásom mellé. Na valószínű ettől van, hogy fizikailag fittnek érzem magam a lelki és mentális fáradtság mellé

Kell ide egy Rézi és egy Afréd, mint az apácáknál anno. Egyszerűen nem tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném, a maradék erőm belefolyik ebbe a komposztba. Szétszórt vagyok nagyon, és egy fasza família és a q háztartás is csak rátesz egy lapáttal a napi diszkomfortomra. Ráadásul nem tudok leköszönni sehová, mert anyósomék éppen kezdenek még hülyébben viselkedni, mint eddig, én pedig nem akarom rájuk sózni hosszabb időre a gyerekeimet.

Csak járjon már le ez a tanév. Majd csak kialszom magam egyszer és utána kidobom a háznak legalább a felét. Hogy felszusszanjak végre.

2022. május 2., hétfő

Kerti és más höö

Ha nem is évszakváltáskor jön a következő bejegyzés, de a tavaszi robbanásra bizony illene vigyáznom, mert ha így haladok, ez tényleg elkerülhetetlen lesz.

Spenótszárak, ugyebár-

  1. előző bejegyzés aszongya, odébb pakoltam őket.
  2. közben jött a fuvaros, csináltam spenótszárakból földszőnyeg alá csúszásgátlót, vagy hogyismondjam
  3. megérkezett nyolc szekérnyi termőföld
  4. az otthagyott rendetlen földkupackámban, amit kb. egy hónapja ástam fel, a fagyos idő utánra, kezdenek hajtani a spenótmagok

Höö. Menjünk tovább:

  1. az asztalost előkerítettem, kész az új doboz a mosogatókagyló alá, amit szétrohasztott az idő, főleg a legutóbbi csőtörés-féle
  2. szerdán felváltva kalapálnak és fúrnak a kőművessel, izgi lesz
  3. szombaton érkeznek a vendégek a Tosca elsőáldozására, én már most fosok az egésztől
  4. ja, és közben tanítani is kell a héten, ráadásul tegnap rámtelefonáltak a kötetszerkesztés végett (amit addig napoltam az egyebek miatt, hogy most lám, fejemre esett a malomkerék: hőőő!...)
  5. el kell ma küldeni a pontos koncertprogramot és a létszámot az augusztusi kórusfórumra

Jujuj!.... inkább nem folytatom.

2022. március 30., szerda

Kifelé

Kint maradt Kóla a teraszon... úgyhogy ma is száradni fog. Kóla a plüsskutya, aki akkora, mint két gyerekpárna. Tegnap kimostuk és felteregettük. Ööö... azaz volna. Mivel ez nem olyan egyszerű neki, inkább beleraktuk egy könnyű szatyorba és felakasztottuk az egyik lécre a teraszon.

Ma további muskátlik és társaik benyomkodása következik az előre kikészített dézsákba, mert csakazértis tavasz van és virág kell, neki és neki, az árgyélusát. Kaptunk a pálinkás barátunktól egy talicskát ajándékba. Élni kell, forgásba jönni, voálá. :-)

2022. január 1., szombat

Újévi duma, szilveszteri kabaré helyett

Nem fogok összegzést meg ilyen izéket tartani - szintézisekben soha nem voltam elég jó, vagy nem jött még el az ideje ergo még nem vagyok elég öreg hozzá, vagy startból deficit nálam ez a fejezet s hogy nem is lesz egyhamar.

Ezért inkább csak előre nézek, jelenből kiindulva, impulzus jobbra és balra, hol kifejtve kicsit, hol semmit, mittudomén. Olyan jó, hogy a blogomon szabad nekem összefüggéstelennek, kaotikusnak, lustának vagy buzgómócsingnak és egy csomó más beazonosíthatatlannak is lennem, hogy egyenként, hol mind egyszerre, s hogy ez milyen jólesik, azt nem tudom elmondani!...

Tényállás: buggyantott baratinám az éjjel kimulatta magát s emiatt nem tudott ma reggel jönni kávézni. Pedig én meg is terítettem, abrosszal. Persze, jólesett volna vele dumálni, élőben nyomni valakivel (Kaktusz a másik házban alszik, legalább délig, átlagosan, dehogy januárelsejéncsak! csőrikéket elexpediáltam anyósomékhoz, most nagyon elegem lett minden gyerekemből, pár napig jó lesz nélkülük lenni), szóval neki is 600 km vezetés után három gyereket lepattintani, egyedül neveli őket egy másik országban, na. Teljesen logikus hogy kirúgott a hámból, mi tagadás, én se tennék másképp az adott  helyzetben. Bár én nem akafrtam mulatni tegnap igazán, az emberek másik része igen, úgyhogy búék, búék!

Hát, marad a napsütéses reggelem és a virtuális valóság, a párizsi kávézó hangulatának a rádijója.

A Mama dominós abrosza mellől kidudorodnak a terveim is, már meguntam visszanyomogatni őket, kifelé-kifelé. Na, most van itt az ideje, lehet nyugodtan röhögni!... (anno a szilveszteri kabaré a színházban, most utolért egyfajta nosztalgia, pedig fene akarja vissza a megnyomorított nyolcvanas éveket, főleg oda lecseppentve, ahol felnőttem! de a röhögés mintha feledtetni tudta volna egy időre az egész szart, amiben voltunk)

1. Nagyon utálom a koszt és a rendetlenséget itt a házban, és ezért vaskézzel, exkavátor módjára el fogok időnként indulni, a napi kötelező házimunkán kívül, amit így is, úgyis muszáj megcsinálni. Majd sikoltva menekül előlem mindenki, háhá...

2. Vettem egy szerb első füzetemet. Ma elkezdem írogatni a sorokat, minden nap egy adagot. Adatok majd magamnak szépírásból jegyet, legnagyobb Csőrike lesz az ucsiteljica. Akarok peticát, sokat!

3. Ha egy kicsit felszárad a sár, felszámolom a zöldségeskertem egyharmadát. Marad a hagyma, a spenóterdőm tavasszal magától kinő, meg persze a fűszernövényeim, azokat nem hagyom. Adieu, vita rustica! Miközben jobbra és balra anyázok ásás közben, merthogy én, kérem szépen, értelmiségi vagyok! :-D

Na, lehet még eszembe jut valami, most ezeket rágogatom magamban. Lesz majd nemulass, hejj! (Legalábbis ma reggel még így néz ki)


2021. május 7., péntek

Beszemerkélve

Lelkiismeretfurdalás nélkül visszaállítottam ma a fűtést - ha egy napra, ha kettőre, ha tizenötre, lehet a kalendáriumban éntőlem bármi. Amikor befehéredtek az ujjaim, na akkor mondtam, eddig és netovább.

A portékák kint áznak a szürke esőben, ma valahogy nem is akartam fotózni egyelőre semmit. Van egy szivarfánk (még bébi, de akkor is. FA!), egynyári szulákszerűség (eldugni valamelyest a szomszéd fal látványát), néhány hiányzó tökfajta, sziklakerti növényke (cukiiik), ilyen mulcs, olyan mulcs, bioveteménybe való marhatrágya, mindent vágó bűzű fokhagyma (már elültettem őket rózsaőrnek), ilyenek.

Volt egy nagy ordítás máma, mikor hazajöttem szerbóráról, mert a mosógép tartalma nemhogy nem volt kiterítve, de márpedig jól össze volt gyűrődve, félig megszáradva a nyitott ajtón keresztül, azok után, hogy igenis anyu, megígérjük, hát persze. A házban további rendetlenítés, szemetelés, a konyhában egy minőségi ellenőr egyből elájulna, ha erre hozná a sors szerencsétlent. Holnap reggel eldelegálom a népet estig, mert hanem itt semmi lányosszoba-átrendezés nem lesz (ma dérrel-dúrral rendeztem, azaz "ürítettem" kb. másfél óra hosszat benne, erős idegek szükségesek ehhez, aminek most én híjával vagyok).

Már várom a kicsi sziklakertemet, amit egy kicsit meg fogok emelni magasabbra, hogy gömbszerű legyen, ne olyan lapos, mint most. Sok a betondarab-hulladék a kerítés körül, ezeket besózni alapnak éppenhogy jól jön. Esztétikus hulladékdombokat fabrikálok én, nem is egyet. Idén ültetek legalább egy fát, ha nem hármat, na valahogy így vagyok ezzel a szegény bolygóval, ne féljen annyira tőlem. Ha már ekkora a rumli nálunk.

2021. május 3., hétfő

Bozótvágásra készülve

Hildegardis nővér egyrészt nem hagyhatja ki, hogy ne méltassa a bánsági németek nagy vendégszeretét (tiszta, rendezett otthonok, finom ételek stb.), másrészt elmarasztalja a nők, asszonyok és lányok részvételét a misék, búcsúk stb. kapcsán. Hát, ha meggondolom, hogy odaát Lizika ma is négykor kel ahhoz, hogy a boros szósz, a marhahús és a házi rétes is meglegyen (utóbbi tényleg fantasztikus, de tényleg, nyammm), kész csoda hogy kilenckor elér a misére. Csakhogy ezelőtt száz évvel nem ment ilyen olajozottan a dolog, se villanykályha, se hűtőszekrény nem volt, a többiről nem is beszélve, hogy mit jelenthetett a házimunka gépek nélkül. A házicselédség dettó, hol volt a női emancipáció, hát a pöcegödörben.

Na én mire végeztem a dzsungelem egyik felével, estére úgy szétfolytam, mint egy tehénpalacsinta. Rég éreztem ennyire a gravitációt, pedig én elvileg ugye szúnyog vagyok. Nemhogy teljes embert kíván a kert, de még az se elég neki.

Tegnap ebből sikerült elültetnem egy adaggal (főleg zöldségeket):

A káposztamagok eléggé szerencsétlenül összekeveredtek a sárga kúpvirág magjaival. Most vagy együtt fogom vetni őket a veteménybe, vagy pedig kiszedek ásóval egy adag pásztortáskát, és a fülünkön is kelkáposzta fog nőni. Már ha megél... Na persze, akár idilli képeslap is lehetne: Pásztortáska-mező! Tavasz!


A valóság viszont az, hogy még az utcára se lehet kilátni. Nemsokára bácskai bozótvágás vagy mi a fene lesz. Ehhez az őserdőhöz kellene hozzányúlni, ne:
Gatyafelkötés, miegyebek. Ma húsvéthétfő s emiatt fű se nő (csak a pásztortáska, persze, idén is elsőosztályú :-) ). Viszont mindjárt lesz egy onlány-diákom. Ebédfőzés. Csőrikék. Ez mind-mind közben, és délelőtt. Huppsz!

2021. május 1., szombat

Munkás József

Nagy Lapos Mezővárosának a Tisztes Polgára ilyenkor barátokkal mulatozni kezd a kertben, családostul és barátai családtagjaival egyetemben. Májuselsejézik, gyerekkel, kutyával, macskával, teknősbékával. Már alig várja. A kellemesen visszatérő alkalom! hogy mindenki sikeresen pöffeszkedjen a társadalmi szerepében. A Társaságban. A pasik nagy dolgokat csinálnak, na olyat ami startból férfias: grilleznek a parázs fölött, söröznek motorospózban; ha életlen a cucc (kés, kasza, whatever), beindítják a köszörűt, megtökölik jó szikrásan, elvégre május elseje van, a tyúkjaik kotkodácsolnak hozzá. Az asszonynépe délután kürtőskalácsot készít és e folyamatban ötödmagát mesterien koordinálja. Májuselsején kövéren belefér. Lássa mindenki, ki az úr főcseléd a konyhában. Maximumra nyomni a lakodalmas tucctuccot, fogja fel már az a szomszéd, MI májuselsejézünk!!!... Ilyenkor hátra lehet küldeni a vendéget a zöldségeskertbe friss hagymáért. Lássa, nálunk már minden van, bőséggel.

Már tegnap kezdett kellemetlenné válni a dolog, tudom, hogy mi egy igencsak idióta család vagyunk, de attól azok vagyunk, akik és kész. 

Cruella pénteki csapatába jár három tisztességes NLM-i férjes asszony, na abból kettő ott volt s akkó... azt kellett megválaszolni, mi mit csinálunk most május elsején.

Elmondta mindkettő kábé ugyanazt, fejenként kábé öt percen át, hogy milyen jól szórakoznak családostul és hogy ez fantasztikus, és egyszerűen faszányos minden oldalról, és akkó továbbadták nekem a szót.

Én meg csak arra koncentráltam, hogy nyelvtanilag lehetőleg helyes szerb mondatok hagyják el a számat, de már a másodiknál éreztem, ezek mindketten lefagytak. Az jutott hirtelen eszembe, de szar lehet legnagyobb csőrikémnek, feszt azt érezni, hogy... hogy... (Biztosan különc vagy, mert hülyén néznek rád)... szóval összefoglaltam röviden, izé: 

Mi nem szoktunk májuselsejézni, de még nyaralni se, mert mi máskor szoktunk szabadságolni, mi nem vagyunk egy normális család (sajnos csak ez jutott eszembe, mint melléknév, ezt helyesen is tudtam ragozni). Dehát attól még család vagyunk, még ha nem is látszik meg azonnal. Mi legszívesebben decemberben megyünk el hosszú hétvégére a családdal, amikor a gyerekeket kivesszük az iskolából péntekre, még ha mérges is a tanító néni emiatt (pszííí..... mindkét velem egykorú csaj ráadásul tanítónő, bmeg! már késő... hajrá, csaak ragozni...). Ilyenkor nagyon jólesik a közös szabadság.

Májuselseje? Csak aki vak, az nem látja, hogy mi milyen idióta egy család vagyunk. Még szerencse, hogy a gyerekek a nagyszülőknél vannak. Kaktusz ma praktikusan szétverte a házat, mert úgy elpakolta a friss alkatrészét, hogy emiatt nem tudta felszerelni a stúdiólámpát a templomban, és ha nem is tört-zúzott, de dührohamában úgy átvonult mindenen, mint egy hurrikán, ezt kb. 4-szer csinálta végig.

Én meg oblátáékkal zummoltam egyet, aztán ötkor kiteregettem (sehol egy teregető szomszéd, na világos), kimentem a kertbe, felszereltem a kerti asztalt egy (!) székkel, megittam a kávémat egy sütivel, aztán nekiálltam elültetni a maradék paradicsomokat, beáztattam egy valag másik magot holnapra, karalábékat dugosgattam sikerrel az fődbe. Semmilyen májuselsejézést nem kérek, mostanra (estére) meg is fájdult már a fejem a szomszéd tucctuccától. Máma se kérek hangos mulatérozást, egyszerűen nem kívánom, pláne nem rendeltetésszerűen májuselsejére, mert most van a kalendáriumban. Különc  vagyok, nem is érdekel, úgy érzem magam jól, ahogyan. Ennyi évesen hadd döntsem el már végre, hogy mára mi esne jól. Munkásjózsef napján úgy érzem, becsülettel megdolgoztam ahhoz, hogy kibontsak egy üveg Chardonnay-t és bevacsorázzak a Smooth Lounge Music mellett. Semmilyen "tisztespolgár"-ambícióm nincs, szívesen átengedem másnak, én erre se ma, se másik nap - nem hajtok.

2021. április 30., péntek

Erdő, erdő, erdőcske

Ma éjjel a palántákból már kint hagytam néhányat. Mivel három napig tart a tavasz minálunk, nappali majdnemharminccal, este nem fogok beszedni egyet se közülük: kimenős lesz a társaság! Juhéj!...

Holnap és holnapután illene bedugosgatnom a földbe ezt az egész erdőcskét, ami a fülemre nőtt az elmúlt hónapokban. 

KI akarna kétéves koráig cumisüvegen élni?!

2021. április 27., kedd

Napszúrta

Negyvenkét év alatt még egyszer sem sikerült igazából napszúrást kapnom. De most! Na aztán bepótoltam! Kellett nekem déltől háromig gyomlálni a diófa tövét, nesze. És hiába mondanám, hogy idén még a napsütést is csalogatni kellett, mint a csigabigát, hiába. Vótam olyan peches, hogy pont akkor és pont annyi ideig sütött a nap. (Azóta is szeles, borús idő van.) Túléltem valahogy, bár két napig macskajajban fetrengtem, ilyen ám a sült tongyó, mint én, fülem dagadt és piros, mint a majomnak. Még mindig. Peter Fox mongya aszon, de majmok akkor is mulatnak, ha szomorúak. Nesze, nesze!

https://www.youtube.com/watch?v=iNfiFY2zdLo

2021. április 9., péntek

Csihán királyúrfi Tyúkhúr lovon

Itt a tegnapi, "oltás"-menü: csontleves már félig készen, a második alapanyaga pedig elkészítésre vár. Kár, hogy ilyen szaporátlanok ezek a főzelékek. Mind leszedtem a csihányt, ami a kertben volt, most egy darabig kell várni, 'szen ebben a télben teljesen lelassult az alig beinduló tavaszunk. Milyen jó, hogy ma már nem kell levest fabrikálnom! (eléggé húz a belőtt karom.) De akkor is, nesztek egy adag vidámződ! :-)



2021. április 5., hétfő

Hetfü

Az európai virtuális szkólával is lehet inni, desőt. Nagyon görbén néztek rám, amikor fél tizenkettő magaslatában jeleztem, hogy én eltenném magamat holnapra, izé, elfogyott a borom. A főnökasszony, bár francia, de évekig Moszkvában lakott, és most nagyon csalódottan konstatálta, hogy nem leszek egészen reggelig az ivócimborája. Két óra alatt megivott néhány pohár tömény valamit, látszott hogy be van edződve. Hukk. 

Szerencsére még az innepelés előtt, valamikor nyolc és kilenc között az orrom jelezte, hogy itt fagy lesz, és én bizony letakargattam a tökpalántákat, vederrel, banánosdobozzal, ami akadt. Hát persze, reccsent ma reggelre az idő. Kezdek mindinkább hallgatni a paraszti megérzésemre, érzem én, hogy amolyan szundimóduszban, de mégiscsak működik. Utoljára időjárásjelentést vagy három napja néztem és akkor vasárnap reggelre mondták a fagyot, ami nem lett meg. Ma viszont hétfő. Remélem, felfele indul a görbe most már.

Délután jönnek haza a gazfickók. Muszáj kitakarítanom ezt a disznópajtát addig, legalább azokat a részeit a háznak, ahol én is élek. Konvenciókat felrúgva, ugye, a nagyheti takarítást átpakoltam a húsvéti nyolcadba. Bár fene tudja, másnak ez nem is lenne nagytakarítás, csak a mindennapi. AMI nálunk q...ra kivitelezhetetlen, mit mondjak.

2021. március 11., csütörtök

Piaci méltatás

Csak hogy sikerélményem is legyen, mint Kertész-Csőrike:

Ma a piacon Gyuri aszonta, múltkor látott kertészkedni az utcáról ahajt, és én igenis ügyes vagyok, hogy több napig ástam a hatvanvalahány négyzetméteremet. Kaptam dicséretet, ejha, fijatalasszon, van itt erő!

Mondám, hátul a szomszédom bezzeg háromszor akkora területet boronált fel egy frézerrel, csekély félóra alatt. DE. Gyuri szerint egy gyom gyökerét a frézer akár hat darabba is aprítja. Majd azt is megnézhetem, amikor vegyszerrel belocsolja az ágyását, hogy a gyomok valahogy kipusztuljanak a veteményből. Az ennivaló zöld és gyökér pedig jól megszívja magát méreggel, na ki járt jobban?

Szerintem is.

2021. március 4., csütörtök

Kocaparaszt-híradó

Hajnali fagyok után mondhatni, optimális időjárásunk volt: az "itt-ott"- darabkák a héten sikeres apadásnak indultak.

Szeszélyes segédem, mint mérőoszlop, mutatja, meddig kellene még ásnunk, hogy kijöjjön saccra a 62 négyzetméternyi művelésre szánt terület.

 

A mérést követő nap még sikerült felszabadítani a fal melletti dzsumbujt és befejezni az ex-pityókaföld kitakarítását (ide kerülnek majd a narancssárga és a többi, színes murkok).



Melegágyi hírek: jelentem, a padlófűtés megtette a hatását, a karalábék és a cukkinik is kibújtak a vizesflakonból. Az éjszakai fagyok kikerülése a napi szinten fűtőházba való pakolgatással szintén okos dolognak bizonyult, a nagy dézsában öt nap alatt kikeltek a többszínű retkek. Mivel kevésnek találom a decembert az adventi kalendáriumhoz, ezért retekből és murokból is többszínű cuccokat vettem, hogy ne tudjuk meg egyhamar, milyen színűt rángatunk éppen kifelé a földből (ha már ott tartunk, persze....).