Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2009. december 30., szerda
Visszaszámlálás
Azt nem tudom, mikor lesz vége, de már csak 14 folio maradt (r et v)... meg valami függelék, vagy 5 oldalnyi. Huhh... durr bele, aztán ide a következőt!
2009. december 28., hétfő
Nyugis napok 1.
Jelentem kérem szépen, lassacskán kezdek magamhoz térni... most ezt vagy a napok óta tartó zabálás, vagy pedig a kevesebb meló teszi, tökmindegy. Tegnap az A-Gu 807-nek már majdnem a felét átnyaltuk a kicsi Csőrikével. Ez a második kézirat a négyből. Az Excel egy nagyon ravasz dolog: az ember csak írja, írja, aztán egyszer ráklikkel arra hogy nyomtatná s hogy fest az ügy? a 99. oldalnál tartok!!! a pofám majd leesett, s ez még csak index úgyhogy egy fia szöveget nem írtam. 80 a minimum... hogy fogom én ezt az örökkévaló nyúlós dolgot bepréselni valami kézzelfogható formába, az jó kérdés.
2009. december 27., vasárnap
Lizika 3 napig tartó lakomája

Nos, kérem, az én részem az mondhatni a nagyon minimális volt (kétféle sütemény plusz frissen sült darázsfészek ami itt még éppen nem látszik), de attól nem zavartattam magam. Ha leültettek, akkor ettem, ha felpakoltak utána, hazavittem, a pulykából még mára is lesz ebéd, soha jobbkor ez a vendégeskedés, csindaratta, bumm.
2009. december 25., péntek
Ébresztőőőő!!!!
Elmehet mindenki a nagy büdös fenébe. Hogy ki? Kicsi csukorék:
1. "áldott, békés ünnepeket mindhármótoknak! felejthetetlen lesz az első Karácsony hármasban"
2. "legyen minden nap Karácsony!"
3. zúzottköves fordításban: sült alma illata száll, a szülők karácsonyfát díszítnek, miközben a sivalgó gyermekhad a Jézuskát várja... satöbbisatöbbi amolyan bécsi cukros stílusban, aztán persze: meghitt és felejthetetlen Karácsonyt!
4. x db. nem fogadott hívás kezdeményezője.
Szóval, csak dióhéjban, próbálom visszafogni magam:
1. Az volt, felejthetetlen. Attól még nem szép, és az az érzésem, a felejthetetlent ilyenkor a szép, jó stb. szinonimájaként értik. Kicsi Csőrike nem akart ölben elaludni és nem volt időm elmagyarázni az aktuális pótnagyinak hogy be kell fektetni a kosárba, mert közben játszanom kellett a Csendes éjt. Játsszál és énekelj csak szólót, miközben a gyermeked ordít.
2. Na még az kéne. Elég ez egyszer egy évben, még sok is.
3. Lassan kiütést kapok, nemcsak a tonna giccs az oka, hanem a teljes agyi sötétség (és ez ezúttal nem az enyém).
4. Miért nem lehet már egyszer felfogni hogy Karácsonykor és Húsvétkor mi nemhogy nem szünetelünk, hanem MOST IS és EZENTÚL MINDIG nyakig ülünk a melóban??? NEM fogok telefonálgatni és kedélyeskedni összevissza, rokonság ide vagy oda. Aznap nem érdekel egy db. telefonhívás se. Tessék engem békén hagyni!!! (ma lerendeztem ezt a felét miközben próbáltam diplomatikus lenni, hát vagy sikerült, vagy nem). És ha valaki kíváncsi rá, én 2010 Húsvétvasárnapján se fogom felvenni, sőt még hétfőn se! ...sajnos pont az nem olvassa a blogomat aki rámtelefonált... jellemző ugye.
Tudom hogy ezt ilyenkor nem szokás mondani, de én már nagyon várom azt a böjtidőt. Dominica prima... Quadragesima... hajjaj, de messze van! tényleg csak ez tartja bennem a lelket.
1. "áldott, békés ünnepeket mindhármótoknak! felejthetetlen lesz az első Karácsony hármasban"
2. "legyen minden nap Karácsony!"
3. zúzottköves fordításban: sült alma illata száll, a szülők karácsonyfát díszítnek, miközben a sivalgó gyermekhad a Jézuskát várja... satöbbisatöbbi amolyan bécsi cukros stílusban, aztán persze: meghitt és felejthetetlen Karácsonyt!
4. x db. nem fogadott hívás kezdeményezője.
Szóval, csak dióhéjban, próbálom visszafogni magam:
1. Az volt, felejthetetlen. Attól még nem szép, és az az érzésem, a felejthetetlent ilyenkor a szép, jó stb. szinonimájaként értik. Kicsi Csőrike nem akart ölben elaludni és nem volt időm elmagyarázni az aktuális pótnagyinak hogy be kell fektetni a kosárba, mert közben játszanom kellett a Csendes éjt. Játsszál és énekelj csak szólót, miközben a gyermeked ordít.
2. Na még az kéne. Elég ez egyszer egy évben, még sok is.
3. Lassan kiütést kapok, nemcsak a tonna giccs az oka, hanem a teljes agyi sötétség (és ez ezúttal nem az enyém).
4. Miért nem lehet már egyszer felfogni hogy Karácsonykor és Húsvétkor mi nemhogy nem szünetelünk, hanem MOST IS és EZENTÚL MINDIG nyakig ülünk a melóban??? NEM fogok telefonálgatni és kedélyeskedni összevissza, rokonság ide vagy oda. Aznap nem érdekel egy db. telefonhívás se. Tessék engem békén hagyni!!! (ma lerendeztem ezt a felét miközben próbáltam diplomatikus lenni, hát vagy sikerült, vagy nem). És ha valaki kíváncsi rá, én 2010 Húsvétvasárnapján se fogom felvenni, sőt még hétfőn se! ...sajnos pont az nem olvassa a blogomat aki rámtelefonált... jellemző ugye.
Tudom hogy ezt ilyenkor nem szokás mondani, de én már nagyon várom azt a böjtidőt. Dominica prima... Quadragesima... hajjaj, de messze van! tényleg csak ez tartja bennem a lelket.
2009. december 23., szerda
.ro
Tegnap volt húsz éve. Lepergett ez a csomó idő, s rájöttem hogy AUU! hogy én milyen öreg vagyok! Emlékszem mindenre mintha csak tegnap lett volna, na ez is az öregség tipikus jele. Mama sokszor nem tudta volna megmondani, miért is ment a kamrába, de a háborús dolgait világos expozékban tudta vázolni, mintha csak heteket készült volna rá.
Öregség ide vagy oda, az éjszaka egy részét neten való bambulással töltöttem, még ha ez azzal is járt hogy máma zombi vagyok.
Öregség ide vagy oda, az éjszaka egy részét neten való bambulással töltöttem, még ha ez azzal is járt hogy máma zombi vagyok.
2009. december 22., kedd
2009. december 20., vasárnap
A tökéletes feleség
Hogyö? Miö?
Ma vasárnap van. Tehát elmentünk mindhárman a reggeli misére. Délben megterítettem szépen az asztalt, elkészült az ebéd, gőzölgött a húsleves, miközben töltöttük a pálinkát a grappás poharakba. Következett az imádság, az isten-isten, második fogás, harmadik fogás, kaffé, nya fogache, minden ami kell. Délután aludt a baba, miközben Apuval meghánytuk-vetettük a jövő heti teendőket, például hogy mikor hová menjen az angyalfia, természetesen mindenkinek be van már pakolva minden, a csomagok a jól bevált rejtekhelyen várakoznak míg egy szorgalmas angyal be nem kapja a szárnya alá őket. A fa meg kint várja a sorát mert a mínusz 13 fokban inkább eláll csütörtökig, mintsem hogy behozzuk. És milyen jó érzés a frissen mosott függöny mellett ácsingálni, na ugye hogy van különbség? az ablakok olyan tiszták mintha nem is lennének ott. A nagy tál vasalnivaló is eltűnt, de jó hogy fel lehet szusszanni. Ó, a konyhában már egy darab mosatlan sincs, nemhogy hegy. Mindenütt rend és tisztaság, ez igen. Jó érzés ilyen környezetben írni a diplomadolgozatot, hát persze hogy kész lesz.
Ugye hogy még a közepénél se tartottál és máris kezdett gyanús lenni? hát persze. A mínusz 13 fokon kívül egy szó nem igaz az egészből, hja, van ez így.
Ma vasárnap van. Tehát elmentünk mindhárman a reggeli misére. Délben megterítettem szépen az asztalt, elkészült az ebéd, gőzölgött a húsleves, miközben töltöttük a pálinkát a grappás poharakba. Következett az imádság, az isten-isten, második fogás, harmadik fogás, kaffé, nya fogache, minden ami kell. Délután aludt a baba, miközben Apuval meghánytuk-vetettük a jövő heti teendőket, például hogy mikor hová menjen az angyalfia, természetesen mindenkinek be van már pakolva minden, a csomagok a jól bevált rejtekhelyen várakoznak míg egy szorgalmas angyal be nem kapja a szárnya alá őket. A fa meg kint várja a sorát mert a mínusz 13 fokban inkább eláll csütörtökig, mintsem hogy behozzuk. És milyen jó érzés a frissen mosott függöny mellett ácsingálni, na ugye hogy van különbség? az ablakok olyan tiszták mintha nem is lennének ott. A nagy tál vasalnivaló is eltűnt, de jó hogy fel lehet szusszanni. Ó, a konyhában már egy darab mosatlan sincs, nemhogy hegy. Mindenütt rend és tisztaság, ez igen. Jó érzés ilyen környezetben írni a diplomadolgozatot, hát persze hogy kész lesz.
Ugye hogy még a közepénél se tartottál és máris kezdett gyanús lenni? hát persze. A mínusz 13 fokon kívül egy szó nem igaz az egészből, hja, van ez így.
2009. december 19., szombat
2 közt
A kóruspróbát túléltem. Hogy ez miért ilyen nagy dolog?
1. egy és háromnegyed óra a templom karzatán, szerintem max. 5 fokban
2. nem készültem; ez még azért is zavart, mert:
3. az orgonánál a kórus volt karnagya ült aki már ikszedszer vezényelte... ugyanezt a Haydn misét.
Még csak a vecsernye van hátra, a másik templomban. Mondanom se kell hogy arra se készültem s ha ma peches vagyok, még szólóznom is kell. De ott legalább állandó 12,7 fok van...
1. egy és háromnegyed óra a templom karzatán, szerintem max. 5 fokban
2. nem készültem; ez még azért is zavart, mert:
3. az orgonánál a kórus volt karnagya ült aki már ikszedszer vezényelte... ugyanezt a Haydn misét.
Még csak a vecsernye van hátra, a másik templomban. Mondanom se kell hogy arra se készültem s ha ma peches vagyok, még szólóznom is kell. De ott legalább állandó 12,7 fok van...
2009. december 18., péntek
Még élünk
...de már meglegyintett a karácsonyi hajsza szele, hajjaj. Mielőtt holmi ajándékhajkurászástól tartanátok, megnyugtatlak hogy sehol semmi, merthogy az lesz az utolsó. A Csőrike családon túlmenően idén jövőben jön majd az Angyal, tova februárban, amikoris felkerekedünk és meglátogatjuk a nagymamákat, nagytatákat, bátyókat, nénéket, akik összesen három országban laknak (mi meg a negyedikben). Addig csak meló van amiből ki se látszunk úgy január végéig. De aztán jön a böjtidő... balzsam a testemnek és a lelkemnek. Na nem úgy, hogy ki se látszom az exercíciumból, neem... tőlem csak szaggassa buzgón a kenderzsákját aki akarja, mi fogjuk magunkat és hazautazunk. Nagy az öröm, csindaratta, szünetelünk! már alig várom.
Szóval sejtitek ugye, elkezdődtek a karácsonyi próbák, adventi vecsernye, miegymás... szóval nem unatkozunk.
Szóval sejtitek ugye, elkezdődtek a karácsonyi próbák, adventi vecsernye, miegymás... szóval nem unatkozunk.
2009. december 15., kedd
Szül(inap)
Nagy nap a mai, már megint... de most teljesen másképp.
A kicsi Csőrike ma üli a...z összesen feledik szülinapját :-)))) Jupppi!!!
A kicsi Csőrike ma üli a...z összesen feledik szülinapját :-)))) Jupppi!!!
2009. december 13., vasárnap
Hahóó:-)

Ma ez fogadott, mikor kibújtam az ágyiból, hja, fél tíz magaslatában... ezt a luxuskiadásnak is tűnhető mormotázást egy majdnem kétórás virrasztás előzte meg úgy valamikor hajnalban. A kicsi Csőrike kellőképpen érzékeltette velem hogy vagy az időjárás a ludas vagy a Hold állása, de most ő a receptor és itt valami van a levegőben. Mondanom se kell, ő végigaludta ezt az időszakot, annak ellenére hogy összevissza hajigálta magát az ágyban, dobolt a lábával, nyikorogtatta a csapágyait és kornyikált hozzá, szorosan lezárt szájjal... mintha csak az esti koncerttrauma jött volna ki rajta (tegnap voltam egy olyan gregorián koncerten ahol tizenhatodokban meg tudtam állapítani a darab metrumát, és ez csak az egyik ok volt amiért csekély húsz perc után elviharzottam a búsba), pedig hát őt nem is vittem magammal.
Úgyhogy ma etetés alatt bekapcsoltam a rádiót, és igenis, jólesett máma reggel Frank Sinatrától Bon Joviig az összes nyálas karácsonyi nóta, ugye a hó mire képes egy olyan városban ahol a télre évekig kell várni... és nem hagyja abba! csak hull és hull... Csőrike most naivát játszik és elhiszi hogy Karácsonyig így is marad. Jó-e? léccilécci...
Címkék:
givecs,
höö,
kicsi Csőrike,
nyürr de nem csak,
stájer orkán
2009. december 11., péntek
Na végre
Ma volt a partitúraolvasás vizsga. Kettest kaptam, juhé!!! ilyen jó jegyre úgyse számítottam, s ha nem tudná valaki, igen, ettől vagyok így bepörgetve!
A mai nappal kezdődően nincs több Schubert szimfónia, csak cd-n :-)
A mai nappal kezdődően nincs több Schubert szimfónia, csak cd-n :-)
2009. december 10., csütörtök
Nagy nap a mai
Ez a kicsi és nagy bakik nagy napja. Kezdődött azzal hogy Rorate caeli de super... de tényleg. Reggel fél hétkor már a templomban kornyikáltam. A reggeli álmosság és a késői lefekvés eredménye hogy Krisztust kihagytam a Kyrieből, a zsoltárversből meg, amit énekeltem, akár azt is lehet érteni hogy az Úr a maffiózókkal van (der Herr ist mit den, die kleine Hilfe haben - nos, piros betű nélkül azokkal, akik nem kapnak segítséget sehonnét se, pirossal meg azokkal, akiknek azért kijár amúgy is egy kis segítség). Lényeg hogy gyönyörűen szólt a hangom, hogy honnét abban a kriminális órában, rosseb tudja. Hahhh... remélem a szöveget kellő mértékben ellensúlyozta:-D
És ma délután, hogy én ekkora marha vagyok! de már késő.... beadtam Praßl bácsinak a két évvel ezelőtt írt főiskolai dolgozatomat. Merthogy idéntől a doktorin is "felvételit" tartanak, és a felvételi kritériumok közt szerepel a 2 db. dolgozat, amiből egyik a mesteri. Másikról meg mukk se, én meg gondoltam, németül amúgy se írtam egyebet, hátha jó lesz. Már a második bekezdésnél rámzúdult egy adag lesújtó kritika, hát tényleg nagy ökör vagyok. Kéne írnom egy újat, most már világos. Tény hogy elástam magam egy időre, fix ügy. Praßl bácsi eddig is azt gondolta hogy egy hisztis fehérnép vagyok akinek nem sok sütnivaló szorult a fejébe, az viszont jól szokott jönni nekije hogy ne, van magyar paprika kézügyben mikor énekelni kell a szkólában... na erre csak rátettem egy lapáttal. Az ominózus találka után elkezdtem olvasni az irományt. Annak idején egyest kaptam rá... jajjj. MIRE? Elásom magam. Olvashatatlan, tele van hibával és összevissza információkkal amiket nem tudom hogy idéztem-e valahonnét s akkor honnét?... tényleg elásom magam. Ilyesmi szitukat Csipkepitty szokott álmodni, nálam ez sajnos ma nagyon élesben ment... hát persze, nagy nap a mai, akárki mondja.
És ma délután, hogy én ekkora marha vagyok! de már késő.... beadtam Praßl bácsinak a két évvel ezelőtt írt főiskolai dolgozatomat. Merthogy idéntől a doktorin is "felvételit" tartanak, és a felvételi kritériumok közt szerepel a 2 db. dolgozat, amiből egyik a mesteri. Másikról meg mukk se, én meg gondoltam, németül amúgy se írtam egyebet, hátha jó lesz. Már a második bekezdésnél rámzúdult egy adag lesújtó kritika, hát tényleg nagy ökör vagyok. Kéne írnom egy újat, most már világos. Tény hogy elástam magam egy időre, fix ügy. Praßl bácsi eddig is azt gondolta hogy egy hisztis fehérnép vagyok akinek nem sok sütnivaló szorult a fejébe, az viszont jól szokott jönni nekije hogy ne, van magyar paprika kézügyben mikor énekelni kell a szkólában... na erre csak rátettem egy lapáttal. Az ominózus találka után elkezdtem olvasni az irományt. Annak idején egyest kaptam rá... jajjj. MIRE? Elásom magam. Olvashatatlan, tele van hibával és összevissza információkkal amiket nem tudom hogy idéztem-e valahonnét s akkor honnét?... tényleg elásom magam. Ilyesmi szitukat Csipkepitty szokott álmodni, nálam ez sajnos ma nagyon élesben ment... hát persze, nagy nap a mai, akárki mondja.
2009. december 8., kedd
Auu
Már több mint egy hete hogy fáj a hátam. Középen, jobbról és balról, codálatosz. Főleg amikor a babakocsit tolom. És akkor is mikor a fenekemet törlöm - hja, ilyenkor mélázik el az ember, milyen nagy dolog az ha valaki erre képes. Mivelhogy már három hete hogy ugatok meg minden, aznap (múlt hétfőn) el is szaladtam a családorvoshoz, hipochondria ide vagy oda, azért meg kellett nyugtassam magamat hogy a tüdőmnek semmi baja. Biztosan az izomfeszültség a vizsgától, talán kimerült? alig bírtam ki röhögés nélkül. Ez az ultranyugis csaj akinek a vesszőparipája: "Nur kein Stress...." Na jó, azóta fáj még mindig, hm, talán a hét se volt valami ultranyugis, ugye érthető.
Na, s tegnap ez a rokkant Csőrike meglátta a drogéria polcán, hogy... (ezek itt mindig rosszul szoktak folytatódni)... hazahozta, kibontotta, megmosta vele a szárnyát, és most kéne látni a csodát... na, de én az este alig tudtam befeküdni az ágyiba. A reggeli felkelésről inkább nem beszélek. Ma van két misém és egy áhítat ahol egyszerre két kórust vezényelek. Vagyis kéne, mert Mária-ünnep van.
Mi a frász van ebben az aromaterápiás lötyőben, hogy az ember még betegebb lesz tőle?!
Na, s tegnap ez a rokkant Csőrike meglátta a drogéria polcán, hogy... (ezek itt mindig rosszul szoktak folytatódni)... hazahozta, kibontotta, megmosta vele a szárnyát, és most kéne látni a csodát... na, de én az este alig tudtam befeküdni az ágyiba. A reggeli felkelésről inkább nem beszélek. Ma van két misém és egy áhítat ahol egyszerre két kórust vezényelek. Vagyis kéne, mert Mária-ünnep van.
Mi a frász van ebben az aromaterápiás lötyőben, hogy az ember még betegebb lesz tőle?!
2009. december 7., hétfő
Az (el)merengő
2009. december 6., vasárnap
A Mikulás
Bizony, személyesen találkoztam ma vele Villachban. Utoljára vagy húsz éve láttam a szentgyörgyi vállalatnál, Insulated bakancsa volt és piros sapkája. Azóta történt vele egy s más, mióta úgymond vallásszabadság van - és rájöttem hogy a Mikulás végülis poliglóta. Felöltözött ahogy illik: felvett egy alkalomhoz illő fehér miseruhát, püspöki süveget nyomott a fejébe, sőt, még fehér kesztyűje is volt. És megszívatta a becsapós kérdéseivel Praßl bácsit, bizony. Az egész szkóla dülöngélt a röhögéstől odaát Karintiában. Még jó hogy engem nem kérdezgetett... de marcipános csokit azt kaptam. Ezek szerint mégiscsak jó Csőrike voltam:-)
Címkék:
givecs,
güzü,
nem güzü,
nem stájer,
nyámm
2009. december 5., szombat
Sorsom van, vazze
Az a baj ezzel a múlt vasárnappal, hogy még mindig derülnek ki újabb disznóságok. Tegnap is találkoztam egy kórustaggal aki bizalmas információi révén megdobott a DK egy újabb adag vizsga napján leadott szemétjével. Nem akarok én már semmit se, és ez is csak felkavart. Elég nagy baj nekem hogy nem tudom rendbe tenni ennek a kapcsolatnak a szénáját. Hogy a fenébe tudott így elromolni pár hónap alatt az a valami ami ezelőtt 6 évvel még működőképesnek látszott, nem értem és nem értem. Bár egy sima seggfej lenne, akkor könnyebb lenne az életem. Mosolygott rám még utolsó héten is, kérdezte hogy meggyógyult-e a baba, kaptam egy tábla csokit tőle múlt pénteken, persze ezt fel lehet írni a számlájára úgy is hogy ilyen az osztrák szívélyesség vagy legrosszabb esetben ki akarja pucolni a lelkiismeretét mert szégyelli magát vagy mittudomén. A szerdai órán természetesen szó sem esett a vizsgáról de a Brahms miséről ami januárban lesz, mind kérdezgette a véleményemet, és mondta hogy ő így meg imígy gondolja, mit szólok hozzá? és az az legidegesítőbb, hogy a Magnificatban is végig kérdezgette a véleményemet, ez egy tiszta paradox helyzet. Most ha nem mondok neki semmit csak bólogatok mindenre, látom hogy hiányolja a saját elképzelést. Ha mondok valamit, ideges lesz. Mi a francnak érdekli a véleményem? Mit akar bizonygatni magának, nekem és mindenkinek??? ha ősztől elkezdem a doktorit, lépten-nyomon bele fogok ütközni a tanszéken ebbe az emberbe. Szörnyű. Még a januári vizsga után se tudom leírni ezt a DK-t. Tudom, nekem sorsom van, ezt már más is mondta, na kábé így érzem magam, röhögjek vagy sírjak?
Extrémül
Az ember nem is tudja, hogy röhögjön vagy sírjon. Mintha csak egy D kategóriás film kellős közepébe csöppentünk volna. Először is a Helmut List Csarnok. A világ végén van, de azért szörrrnyen Ausztria: vadiúj épület, vagyis belül tiszta vakolatlan beton minden, a csarnok egész területén tilos a dohányzás, erre és még sok mindenre egy betonelemre kivetített retroprojektoros mittudomén figyelmeztet. Innét derül ki többek közt, hogy szünet is lesz. Hajjaj, szemtől szembe még egyszer ezzel a társasággal... valahogy nem az a rocker banda mint otthon szokott (volt) lenni. Na jó, tudom, öreg vagyok meg minden, de azért örömmel nyugtáztam hogy még negyvenesek és ötvenesek is voltak, mégse olyan elveszett a dolog. A legdurvább a nálamnál fiatalabb generáció. Szerintem kábé 12 évesektől felfelé lehetett számolni a közönséget, tizenöttől huszon-harmincig, a derágák órákat tölthettek a gardróbszekrény és a tükör előtt, a fodrászatot gondolom, már előtte útbaejtették. Ennyi időt, pénzt (mert azért drága cuccokba bújtak) és energiát fektetni bele abba, hogy ilyen szarul összetákolt gótikus varjak bújjanak ki a fészkekből, én aztán igyekeztem de párszor biza szemberöhögtünk Milicával egyet-kettőt. A tagok valahogy normálisabban néztek ki, na de minden viszonylagos: különböző In Extremo lemezek és turnék emblémái voltak a pólóikon, emellé sokféle csimbókokba sodort szakáll és bajusz köszöntgetett jobbra-balra, a frizuragyűjtemény is nagy változatosságot mutatott, de amikor bejött a zenekar, azt hittem, eldobom magam. Az aranymálna díjat az oldalt felborotvált hajú, tehát inkább punk-sérós dudás vitte, aki vasalt élű gyapjú (!!!) nadrágban, fehér ingben és selyemmellényben állt ki muzsikálni. De a tekerőlantos se volt semmi a kockás térdnadrágjában, térdig érő zokniban, ellenzős sapkában. Az egyszarvú - tehát főállásban énekes - nem komplikálta el nagyon az öltözködést, a fehér térdnadrág és színes térdzokni felé felkapta a régi fekete motorosdzsekit, koncert alatt meg úgy leesett a nikotinszintje szegénynek hogy muszáj volt rágyújtania. Néztem is, mikor indul be a tusoló, de aztán nem lett semmi. Még a biztonságiak se hurcolták ki a színpadról, nahát, oda a polgárpukkasztás. Különben ha valamit túl sokáig feszegetnek, a végén uncsi lesz, voálá.
A dobos és a két gitáros (ritmus és basszus) egy teljesen standard rockbanda tagjai is lehettek volna, kábé azt a szintet hozták is. Ja, elfelejtettem mondani, hogy heten muzsikáltak, és nem is rosszul! persze eltelik vagy tíz perc míg az ember komolyan is tudja venni az egészet, na már amennyire. A cirkusziskolán túl bizony nem elhanyagolandó, hogy a szintén felborotvált hajú hárfás (naná, hogy gótikus hárfa) mélyebb hangú Schalmei-on és modern fuvolán is játszott, a kedvenc dudásom meg Blockflötén és egy valószínű hogy spéci a számára gyártott, eredetit utánzó komplex későgótikus hangszeren ami oldalt olyan mint egy gamba, vannak bourdon húrjai, a hangszer teste mint a citeráé és egy vonóval nyiszigálta. Nem is rosszul! de az a látvány.... :-D És a tekerős mellesleg dudán és Schalmei-on is játszott, ez már csak természetes...
Nekem az egyszarvú akkor nőtt nagyot a szememben mikor már nem csak mandolinon cincegett a rekedt fazék mellé hanem elévette a szájharmonikáját és olyan rock'n'rollt húztak le ketten a gitárossal hogy felforrósodott a levegő. A végén meg volt egy új szám is, pont úgy szólt mint egy AC/DC Nummer, na az (is) marha jó volt. Előtte meg, nota bene: ugyan ki hallott latin szöveget ilyen zenei körítésben? höhö, én mindent értettem: aszongya, missus est Gabriel angelus, na kábé ez az introitusszöveg volt csak egy kicsit másképp. Azt tisztelem az Einhornban hogy nem foglalt állást semerre a kereszt állását illetően, hanem aszonta, ez mindenkinek a magánügye, ez a nóta meg erről szól és kész. Meg ráadásnak megkaptuk a Palästinaliedet, na az se mai németül van. Ekkora már elege lett a hős közönségnek a kényszercsücsülésből merthogy az unplugged koncert egy székekkel tele teremben lett megorganizálva, és kivonult mindenki a biztonsági övezetbe csápolni. Jee, jee!
Csak hát... az Ostblokk rockkultúrája után valahogy kakukktojásnak, egyfajta muzeális darabnak éreztem magamat. Egész este CSAK stájer szöveget hallottam a közönségből, egy olyan városban aminek ki tudja hány százaléka Ausländer inkluzíve moá és Milica. Ez valahogy összefügghet a jegy árával... és hogy a szünetben nem söröztünk mert drága volt, mind-mind azt igazolja hogy nem mi vagyunk a célozott közönség. Egy olyan városban ahol rengeteg a keleteurópai zenész, lásd a Jazz tanszakot aminek nagyrésze a volt Jugoszláviából jött, és úgy egyáltalán. Ezek a két óra muzsikálás után fix háromnegyedkor behúzták a firhangot mint ahogy elő volt írva... Hm. Otthon ha ráadás van, félórával is el lehet tolni a végét, lényeg hogy jó hangulat legyen. Elvégre nem volt előzenekar meg utánuk se jött senki mint valami fesztiválon. Szóval jöttem, láttam, hallottam, csápoltam, hazamentem.
A dobos és a két gitáros (ritmus és basszus) egy teljesen standard rockbanda tagjai is lehettek volna, kábé azt a szintet hozták is. Ja, elfelejtettem mondani, hogy heten muzsikáltak, és nem is rosszul! persze eltelik vagy tíz perc míg az ember komolyan is tudja venni az egészet, na már amennyire. A cirkusziskolán túl bizony nem elhanyagolandó, hogy a szintén felborotvált hajú hárfás (naná, hogy gótikus hárfa) mélyebb hangú Schalmei-on és modern fuvolán is játszott, a kedvenc dudásom meg Blockflötén és egy valószínű hogy spéci a számára gyártott, eredetit utánzó komplex későgótikus hangszeren ami oldalt olyan mint egy gamba, vannak bourdon húrjai, a hangszer teste mint a citeráé és egy vonóval nyiszigálta. Nem is rosszul! de az a látvány.... :-D És a tekerős mellesleg dudán és Schalmei-on is játszott, ez már csak természetes...
Nekem az egyszarvú akkor nőtt nagyot a szememben mikor már nem csak mandolinon cincegett a rekedt fazék mellé hanem elévette a szájharmonikáját és olyan rock'n'rollt húztak le ketten a gitárossal hogy felforrósodott a levegő. A végén meg volt egy új szám is, pont úgy szólt mint egy AC/DC Nummer, na az (is) marha jó volt. Előtte meg, nota bene: ugyan ki hallott latin szöveget ilyen zenei körítésben? höhö, én mindent értettem: aszongya, missus est Gabriel angelus, na kábé ez az introitusszöveg volt csak egy kicsit másképp. Azt tisztelem az Einhornban hogy nem foglalt állást semerre a kereszt állását illetően, hanem aszonta, ez mindenkinek a magánügye, ez a nóta meg erről szól és kész. Meg ráadásnak megkaptuk a Palästinaliedet, na az se mai németül van. Ekkora már elege lett a hős közönségnek a kényszercsücsülésből merthogy az unplugged koncert egy székekkel tele teremben lett megorganizálva, és kivonult mindenki a biztonsági övezetbe csápolni. Jee, jee!
Csak hát... az Ostblokk rockkultúrája után valahogy kakukktojásnak, egyfajta muzeális darabnak éreztem magamat. Egész este CSAK stájer szöveget hallottam a közönségből, egy olyan városban aminek ki tudja hány százaléka Ausländer inkluzíve moá és Milica. Ez valahogy összefügghet a jegy árával... és hogy a szünetben nem söröztünk mert drága volt, mind-mind azt igazolja hogy nem mi vagyunk a célozott közönség. Egy olyan városban ahol rengeteg a keleteurópai zenész, lásd a Jazz tanszakot aminek nagyrésze a volt Jugoszláviából jött, és úgy egyáltalán. Ezek a két óra muzsikálás után fix háromnegyedkor behúzták a firhangot mint ahogy elő volt írva... Hm. Otthon ha ráadás van, félórával is el lehet tolni a végét, lényeg hogy jó hangulat legyen. Elvégre nem volt előzenekar meg utánuk se jött senki mint valami fesztiválon. Szóval jöttem, láttam, hallottam, csápoltam, hazamentem.
Címkék:
beton,
givecs,
höö,
stájer orkán,
zene
2009. december 3., csütörtök
In Extremo
Nos, egyre szerényebb lesz az eklézsia. Más most az én helyemben ádáz spórolásba kezdene, pl. nem veszünk több kávét, az öltözködésnek lőttek, a baba ételén kívül nem lesz semmi kajánk.... na persze. Egy nagy frászt. Csőrike már spórolt épp eleget, úgy tizenöt éve egyfolytában. És ezentúl NEM FOG. Ami pénzt megkeresünk, szépen fel fogjuk élni. Persze, csak annyit és nem többet, ez se könnyű feladat, de csakazértse lehetetlen. Ésss....
A ma estével kezdem. In Extremo koncertre megyek a Helmut List terembe. A múltkorira a tele nagy pocakom miatt nem tudtam menni. Meghívtam a tanszék legrockericábbját, merthogy egyedül nem megyek (tehát vettem két jegyet, kész leégés, fene bánja). Kaktuszka meg nem való ilyen vad helyekre, már csak elvből se jön el velem. Tudom én aztat és már intézkedtem, naná. Milica egy kemény belgrádi szerb csaj. Tehát pont ő kell most nekem. Jee, jee, jee!
(Utána természetesen beszámoló várható:-))
A ma estével kezdem. In Extremo koncertre megyek a Helmut List terembe. A múltkorira a tele nagy pocakom miatt nem tudtam menni. Meghívtam a tanszék legrockericábbját, merthogy egyedül nem megyek (tehát vettem két jegyet, kész leégés, fene bánja). Kaktuszka meg nem való ilyen vad helyekre, már csak elvből se jön el velem. Tudom én aztat és már intézkedtem, naná. Milica egy kemény belgrádi szerb csaj. Tehát pont ő kell most nekem. Jee, jee, jee!
(Utána természetesen beszámoló várható:-))
Címkék:
beton,
höö,
nem güzü,
nyürr de nem csak,
zene
2009. december 1., kedd
Maraton után
Ez igazán hízelgő, hogy ennyien rágtátok velem a manikűrnekvalót. Csőrike teljesen meghatódott...
A koncert eleje egy akkora kaki volt, de azt legalább nem én vezényeltem. A vége viszont robbant, mindenki oda s vissza volt tőle. Persze, ez, az és amaz lehetett volna ilyenebb, olyanabb, és amolyanabb, de ne tessék elfelejteni, kérem szépen, hogy fél négykor még bőgve bicikliztem hazafelé hogy hétkor már puccosan, frissen és kórust meg zenekart motiválva működjek. Mintha mi se történt volna előtte. És tényleg levezényeltem az egészet, nem reszkettem cseppet se, egyszerűen már nem érdekelt az a vizsga, csak hogy jó koncert legyen. És az lett, minden dacára. Jessssz!
A DK egy akkora segg, de AKKORA, hogy még ilyent nem láttatok. Koncert napjára teszi a főpróbát, felcseszi az idegeimet hogy az egy kész karikatúra ahogy lentről hallatszik az egész, így nem lehet stb..stb, hülyét csinál belőlem az egész zenekar és kórus előtt, de ennek még nincs vége, a beszélgetés négyszemközt folytatódik egy olyan hangnemben amitől feláll a hátamon a szőr, nesze motiváló duma meg minden ami kell. Ekkor határozom el magamban, hogy ezzel az emberrel diploma után SOHA SEMMI TÖBBET, NEVER EVER. Természetesen nem veszekedek vele csak szépen végighallgatom a mondókáját, és az ajtón túl öntöm csak ki a bilit. Az jó kérdés hogy hányast kaptam tőle, mikor 5 ember volt a vizsgabizottságban és kettőről biztosan tudom hogy odavoltak, a szó legpozitívabb értelmében. Végeredmény: "jó". A tanszék főnöke így mondja meg nekem négyszemközt, számára is kínos: "Az eredmény: jó. Nagyon sajnálom..." Egy biztos: rég nem kaptam annyi gratulációt mint aznap este. Sőt... a szólisták közül többen is odajöttek, hogy ha vezénylek a jövőben valami projektet, ők szívesen énekelnek nekem, mert hogy ilyen Musikerin meg olyan Musikerin. Ó, kösz, igazán megható... (magamban meg: na, ezek jó pénzesnek gondolhatnak engem! ejszen pont a karlaui plébánia fogja kifizetni az énekes gázsikat, mikor engem is agyonfizetnek az ottani kórusért, a nagy Musikerint:-D )
Szóval túléltem, hála, este tizenegy tájban értem haza, a kicsi Csőrike meg úgy meg volt pendülve hogy sehogy se akart elaludni, csak valami éjfél után, az ebadta. Mintha csak velem vizsgázott volna...
De gondolhatjátok, tegnapra jutott még két mise meg egy szkólapróba, úgyhogy a lazítás enyhén szólva elmaradt. Ma viszont délelőtt átpasszoltam a kicsi Csőrikét Kaktuszkának, én meg kikapcsoltam azt a dög ekszkavátort ami az udvaron rotyogott már reggel 7 óta, és egy akkorát aludtam délig mint hat. Na jó, próba ma este is volt, de lassacskán visszatér belém a Zélet. Ma már kornyikálni is tudtam, halleluja. Ne timeas Csőrike, jön még kutyára teherautó.
A koncert eleje egy akkora kaki volt, de azt legalább nem én vezényeltem. A vége viszont robbant, mindenki oda s vissza volt tőle. Persze, ez, az és amaz lehetett volna ilyenebb, olyanabb, és amolyanabb, de ne tessék elfelejteni, kérem szépen, hogy fél négykor még bőgve bicikliztem hazafelé hogy hétkor már puccosan, frissen és kórust meg zenekart motiválva működjek. Mintha mi se történt volna előtte. És tényleg levezényeltem az egészet, nem reszkettem cseppet se, egyszerűen már nem érdekelt az a vizsga, csak hogy jó koncert legyen. És az lett, minden dacára. Jessssz!
A DK egy akkora segg, de AKKORA, hogy még ilyent nem láttatok. Koncert napjára teszi a főpróbát, felcseszi az idegeimet hogy az egy kész karikatúra ahogy lentről hallatszik az egész, így nem lehet stb..stb, hülyét csinál belőlem az egész zenekar és kórus előtt, de ennek még nincs vége, a beszélgetés négyszemközt folytatódik egy olyan hangnemben amitől feláll a hátamon a szőr, nesze motiváló duma meg minden ami kell. Ekkor határozom el magamban, hogy ezzel az emberrel diploma után SOHA SEMMI TÖBBET, NEVER EVER. Természetesen nem veszekedek vele csak szépen végighallgatom a mondókáját, és az ajtón túl öntöm csak ki a bilit. Az jó kérdés hogy hányast kaptam tőle, mikor 5 ember volt a vizsgabizottságban és kettőről biztosan tudom hogy odavoltak, a szó legpozitívabb értelmében. Végeredmény: "jó". A tanszék főnöke így mondja meg nekem négyszemközt, számára is kínos: "Az eredmény: jó. Nagyon sajnálom..." Egy biztos: rég nem kaptam annyi gratulációt mint aznap este. Sőt... a szólisták közül többen is odajöttek, hogy ha vezénylek a jövőben valami projektet, ők szívesen énekelnek nekem, mert hogy ilyen Musikerin meg olyan Musikerin. Ó, kösz, igazán megható... (magamban meg: na, ezek jó pénzesnek gondolhatnak engem! ejszen pont a karlaui plébánia fogja kifizetni az énekes gázsikat, mikor engem is agyonfizetnek az ottani kórusért, a nagy Musikerint:-D )
Szóval túléltem, hála, este tizenegy tájban értem haza, a kicsi Csőrike meg úgy meg volt pendülve hogy sehogy se akart elaludni, csak valami éjfél után, az ebadta. Mintha csak velem vizsgázott volna...
De gondolhatjátok, tegnapra jutott még két mise meg egy szkólapróba, úgyhogy a lazítás enyhén szólva elmaradt. Ma viszont délelőtt átpasszoltam a kicsi Csőrikét Kaktuszkának, én meg kikapcsoltam azt a dög ekszkavátort ami az udvaron rotyogott már reggel 7 óta, és egy akkorát aludtam délig mint hat. Na jó, próba ma este is volt, de lassacskán visszatér belém a Zélet. Ma már kornyikálni is tudtam, halleluja. Ne timeas Csőrike, jön még kutyára teherautó.
Címkék:
güzü,
kúglitrugyi,
nyürr de nem csak,
stájer orkán
2009. november 29., vasárnap
Még fél nap
Drukkoljon aki tud... este nyolckor fejest ugrom életem eddigi legnagyobb oratorikus projektjébe. (De legalább frissen festett hajjal.)
2009. november 27., péntek
Még 3 nap
...a Magnificatig.
Már csak kerregni és berregni tudok. Vagyis az éneklésnek lőttek. Gyorsan átpasszoltam a Varrónőnek a gregós szólómat (elég lesz nekem vezényelni utána). Van egy csomó műsorszám, és a Magnificat lesz az utolsó. Kimúlni addig szigorúan tilos, ez ugye világos.
A kicsi Csőrike átment a hűlés egy következő szakaszába: ami eddig folyt és csepegett a szeméből meg az orrából, most vastag kumacokká gyűlt össze ott valahol a garat és az orr között, hát nem irigylem őt se. Ma reggel szerencsére addig idegesítettem az orrpucolándusszal míg kiprüszkölt egy adagot magától.
Áh... ez csak a szokásos adventi készülődés minálunk, ilyenkor szoktunk amúgy is lebetegedni. Idén még egy diplomavizsga is társul melléje, hogy véletlenül se unatkozzunk.
Már csak kerregni és berregni tudok. Vagyis az éneklésnek lőttek. Gyorsan átpasszoltam a Varrónőnek a gregós szólómat (elég lesz nekem vezényelni utána). Van egy csomó műsorszám, és a Magnificat lesz az utolsó. Kimúlni addig szigorúan tilos, ez ugye világos.
A kicsi Csőrike átment a hűlés egy következő szakaszába: ami eddig folyt és csepegett a szeméből meg az orrából, most vastag kumacokká gyűlt össze ott valahol a garat és az orr között, hát nem irigylem őt se. Ma reggel szerencsére addig idegesítettem az orrpucolándusszal míg kiprüszkölt egy adagot magától.
Áh... ez csak a szokásos adventi készülődés minálunk, ilyenkor szoktunk amúgy is lebetegedni. Idén még egy diplomavizsga is társul melléje, hogy véletlenül se unatkozzunk.
2009. november 22., vasárnap
Áldozati pesztonka
Szegény pára. Ma reggel elküldtem magam helyett szlovén misét játszani. Olyan taknyos ködös idő volt hogy csak. Felraktam a biciklimre, tettem a zsebébe képzeletbeli hamubasült pogácsát, és útnak indítottam.
Jaj, jaj!! Elkapta az utóbbi idők legszopócább szlovén miséjét, bécsi vendégpappal, idegen énekekkel amik nem voltak benne az énekeskönyvben, és egy kukkot nem értett az egészből.... igaz hogy nem ordította le a fejem, de úgy begubózott hogy nekem kellett kicsalogatnom a vackából. Hát felbattyogtam szépen kicsi Csőrikéstől az emeletre mint valami Mária Terézia - még jó hogy több tíz kiló hibádzik - aztán úgymond kibékültünk egy kávé mellett. Még így is megérte hogy itthon csücsülhettem ma egész nap, s nem tápláltam a vírusaimat. Ment volna a kutya ma reggelibe, az fiksz.
Jaj, jaj!! Elkapta az utóbbi idők legszopócább szlovén miséjét, bécsi vendégpappal, idegen énekekkel amik nem voltak benne az énekeskönyvben, és egy kukkot nem értett az egészből.... igaz hogy nem ordította le a fejem, de úgy begubózott hogy nekem kellett kicsalogatnom a vackából. Hát felbattyogtam szépen kicsi Csőrikéstől az emeletre mint valami Mária Terézia - még jó hogy több tíz kiló hibádzik - aztán úgymond kibékültünk egy kávé mellett. Még így is megérte hogy itthon csücsülhettem ma egész nap, s nem tápláltam a vírusaimat. Ment volna a kutya ma reggelibe, az fiksz.
2009. november 21., szombat
Gyógyulás, gyorsjárat
Ez a kicsi Csőrike egy betonkemény csaj. Jójó, nem kell elkukorékolni, de azért nem éppen mindennapos eset hogy délben már 38,8-at mérnek az ambulancián, a láztól úgy be van lőve hogy se nem lát, se nem hall, nem eszik, sőt három óra tájban már a katéter is bevetésre kész hogy valami vizeletmintát vegyenek ettől a kókadt babától... és aztán mintha elvágták volna a filmet, lepisil mindent, elkezd vigyorogni mindenkire hogy lement a lázam, látjátok? na azért.
Kíváncsi vagyok, milyen íccaka elibe nézünk. Azért szeretnék már én is aludni egyet, amolyan rendesebbet.
Kíváncsi vagyok, milyen íccaka elibe nézünk. Azért szeretnék már én is aludni egyet, amolyan rendesebbet.
Reggeli givecs
Az csak úgy természetes, ha közben földhöz is vágnak nehányszor, ne tessék elfelejteni kérem szépen hogy kontraszt nélkül mit ér az élet? ha nincs mélyvíz, akkor ugye nem lehet teljességében élvezni a magaslati levegőt. Hahh.
1) miután átutaltak egy valag pénzt (?!), csucsu, mégse járja, vissza kell mindet pengetni. Lefordítva: megvonták a családi pótlékot, tehát nincs gyermeknevelési segélyünk. Csütörtökön futkorásztam a jogaim után aztán ügyvéd nénit hajkurásztam, de nem hívott fel tegnap ahogy megígérte;
2) összebalhéztam a DK-ral mert nem hívta fel a Magnificat-szólistákat telefonon úgyhogy nem volt próba se péntek de.;
3) kibékültem a DK-ral miután megtudta hogy utolért A RETTEGETT VÍRUS és lemondtam a próbáimat péntek de. és du., mivelhogy ugyanarra az időpontra szervezte be a gyönyörűm a Verdi Requiem szólistáit;
4) az utolsó diplomavizsgám április 29-én lesz, a very very last bejelentkezési határidő meg árpilis 20. Tehát a doktorit csak ősztől tudom elkezdeni, a tavaszinak lüttek.
5) na, ez a csúcs: ma reggel fél hatkor nyürr-nyürr. Lázmérő a popókában: 38,3
Indulándusz. Csakazértis meg fogunk gyógyulni. Azt a kutyafáját!
1) miután átutaltak egy valag pénzt (?!), csucsu, mégse járja, vissza kell mindet pengetni. Lefordítva: megvonták a családi pótlékot, tehát nincs gyermeknevelési segélyünk. Csütörtökön futkorásztam a jogaim után aztán ügyvéd nénit hajkurásztam, de nem hívott fel tegnap ahogy megígérte;
2) összebalhéztam a DK-ral mert nem hívta fel a Magnificat-szólistákat telefonon úgyhogy nem volt próba se péntek de.;
3) kibékültem a DK-ral miután megtudta hogy utolért A RETTEGETT VÍRUS és lemondtam a próbáimat péntek de. és du., mivelhogy ugyanarra az időpontra szervezte be a gyönyörűm a Verdi Requiem szólistáit;
4) az utolsó diplomavizsgám április 29-én lesz, a very very last bejelentkezési határidő meg árpilis 20. Tehát a doktorit csak ősztől tudom elkezdeni, a tavaszinak lüttek.
5) na, ez a csúcs: ma reggel fél hatkor nyürr-nyürr. Lázmérő a popókában: 38,3
Indulándusz. Csakazértis meg fogunk gyógyulni. Azt a kutyafáját!
Címkék:
givecs,
güzü,
nem güzü,
nyürr de nem csak
2009. november 17., kedd
Zakusztika
Hogy én milyen ügyes vagyok! (figyelmeztetésül: ez bőcsködős bejegyzés lesz)
Roppant nagy frászolás után elmentem vizsgázni orgonaismeretből. Előzőleg két hétig tanultam, na nem úgy mint a veszett fene, hanem csak olyan kicsicsőrikés tempóban, máma tíz perc, holnapután megint, el lehet képzelni hogy haladtam a két könyvvel (és a 3 cd-vel amik hozzá voltak csatolva hogy jobb legyen). Különben ez már nem is orgonaismeret vót hanem akusztika, különböző hangolásokról lehet itt informálódni amik tört arányokkal és centekkel dolgoznak (az oktáv 1200 cent, valami kaki logaritmussal lehet kiszámolni, igen, brr, brr). Na és németül, hogy még jobb legyen. Életem első akusztikaszerű kurzusát románul kellett bevágnom, miért lenne most magyarul? micsoda sületlenség lenne, ugyebár. Ezt csak azért írtam, mert amúgy is imádom az akusztikát, merthogy a matematikára emlékeztet (Kábé így: szeretlek-imádlak, a kertajtón kihánylak). Szóval eltartott egy darabig, míg bement a nagy fejembe a dolog, s az, hogy meg is maradjon odabent az információ, még ma reggel is gyanúsan irreálisnak tűnt, ugye érthető, miért.
Ésss... elbillegtem a régi módszer szerint, persze, farmerben és feltűnő dekoltázs nélkül, de legalábbis szalonképesre sminkelve. Elvégre a tanárnak ahhoz semmi köze hogy a kicsi Csőrike észrevette-e az éjjel hogy kiesett a cumi a szájából vagy nem.
Ésss... jöttek a kérdések.
Ésss... Csőrike pont úgy szerketálta meg a válaszokat, hogy beikszelje PONT azt a három számadatot és azt a két nevet amit megjegyzett. Abba a gyönyörű körkörös beszédbe amiből kiderült hogy Csőrike MEGÉRTETTE az anyagot.
Hogy erre a roppant tudásra itt egyest osztogatnak?... (otthon még szívattak volna vagy két kört amiből végülis kiderült volna hogy: HOL nem értem az anyagot és MILYEN betűbetű és számszám nem maradt meg a fejemben)
De az is lehet hogy Csőrike csak lehengerlően nagyvonalúan osztogatta a tudást, hja, hja. :-D
Roppant nagy frászolás után elmentem vizsgázni orgonaismeretből. Előzőleg két hétig tanultam, na nem úgy mint a veszett fene, hanem csak olyan kicsicsőrikés tempóban, máma tíz perc, holnapután megint, el lehet képzelni hogy haladtam a két könyvvel (és a 3 cd-vel amik hozzá voltak csatolva hogy jobb legyen). Különben ez már nem is orgonaismeret vót hanem akusztika, különböző hangolásokról lehet itt informálódni amik tört arányokkal és centekkel dolgoznak (az oktáv 1200 cent, valami kaki logaritmussal lehet kiszámolni, igen, brr, brr). Na és németül, hogy még jobb legyen. Életem első akusztikaszerű kurzusát románul kellett bevágnom, miért lenne most magyarul? micsoda sületlenség lenne, ugyebár. Ezt csak azért írtam, mert amúgy is imádom az akusztikát, merthogy a matematikára emlékeztet (Kábé így: szeretlek-imádlak, a kertajtón kihánylak). Szóval eltartott egy darabig, míg bement a nagy fejembe a dolog, s az, hogy meg is maradjon odabent az információ, még ma reggel is gyanúsan irreálisnak tűnt, ugye érthető, miért.
Ésss... elbillegtem a régi módszer szerint, persze, farmerben és feltűnő dekoltázs nélkül, de legalábbis szalonképesre sminkelve. Elvégre a tanárnak ahhoz semmi köze hogy a kicsi Csőrike észrevette-e az éjjel hogy kiesett a cumi a szájából vagy nem.
Ésss... jöttek a kérdések.
Ésss... Csőrike pont úgy szerketálta meg a válaszokat, hogy beikszelje PONT azt a három számadatot és azt a két nevet amit megjegyzett. Abba a gyönyörű körkörös beszédbe amiből kiderült hogy Csőrike MEGÉRTETTE az anyagot.
Hogy erre a roppant tudásra itt egyest osztogatnak?... (otthon még szívattak volna vagy két kört amiből végülis kiderült volna hogy: HOL nem értem az anyagot és MILYEN betűbetű és számszám nem maradt meg a fejemben)
De az is lehet hogy Csőrike csak lehengerlően nagyvonalúan osztogatta a tudást, hja, hja. :-D
2009. november 15., vasárnap
Bölcsőde?
Állítólag van ebben a városban, méghozzá ingyenes és fél évvel előtte fel kell iratkozni meg ilyesmik. Az egyik fél Csőrike kipróbálná, a másik fél meg nnem-nnem, hát jó kérdés. Az biztos hogy bölcsivel könnyebben lehetne disszertációt pörkölni mint anélkül, de mégis, miért van az hogy hisztérikus anyukarohamot kapok mihelyst rágondolok hogy "más" biztos nem mossa ki azonnal a gyermeket a kakiból, "más" hagyja sírni és éhezni, miközben a kolleginával traccsol, kávézik és manikűrözi a körmeit, "más" nem énekel neki, "más" nem beszél magyarul, "más" csak a tüsszögést és a taknyolást osztja meg a kicsi Csőrikével...
Tényleg ilyen rossz lehet? mi a fene ragadt meg a mindenkori rossz bölcsődéről a fejemben? vagy csak előjött valami a tudatalattimból plusz a Zanyám emlékeimből amiket előszeretettel osztott meg velem mikor már nagyobbacska lettem, hogy én milyen "jól" viseltem azt a rövid időszakot mialatt bölcsődébe jártam azazhogy vittek?
(Míg további sok, ártalmas és beteges képzelgés ejtene rabul, el kellene mennem egy ilyen címzetű kínzóhelyre hogy vagy bű, vagy bá legyen, de mindenesetre billenjek már ki ebből az idétlen állapotból... ez így teljesen antiproduktív, nem vitás. Nahát, még én is meglepődök hogy mennyi mazochizmus szorult ebbe a nagy Csőrike-fejbe...)
Tényleg ilyen rossz lehet? mi a fene ragadt meg a mindenkori rossz bölcsődéről a fejemben? vagy csak előjött valami a tudatalattimból plusz a Zanyám emlékeimből amiket előszeretettel osztott meg velem mikor már nagyobbacska lettem, hogy én milyen "jól" viseltem azt a rövid időszakot mialatt bölcsődébe jártam azazhogy vittek?
(Míg további sok, ártalmas és beteges képzelgés ejtene rabul, el kellene mennem egy ilyen címzetű kínzóhelyre hogy vagy bű, vagy bá legyen, de mindenesetre billenjek már ki ebből az idétlen állapotból... ez így teljesen antiproduktív, nem vitás. Nahát, még én is meglepődök hogy mennyi mazochizmus szorult ebbe a nagy Csőrike-fejbe...)
Csak semmi pánik
Még hogy ellaposodunk, miután elmentünk innét? tegnap esti telefonbeszélgetés Kaktuszkával, aki még ma reggel is játszik abban a faluban, épp ezért nem jött haza hanem ott éjszakázik a pap bácsinál:
Nahát, akár együtt is mehetnénk haza. Én reggel eljátszom a két misét, aztán bemegyek Grácba, tizenegykor van a horvát mise, te 9-kor játszod ugye a szlovén misét, fél 12-kor meg a ferencest aminek a végére be is érek, aztán megyünk haza.
... Aha... (gyors megfuttatása a dolgoknak: akkor holnap vagyis máma korán kelünk és kivonulót szerkesztünk, mert ha tele is van a templom, semmi ahhoz képest mikor leégek a férgyem előtt, még ha egyedül is ülne valamelyik oszlop mögött, mint a múltkor, a gazember).
Voálá. Már megreggeliztem. Még jó hogy a szomszéd szobában van egy orgona - Csőrike szedi az irháját, irgumburgum (a kicsi Csőrike meg húzza a lóbőrt, jó neki).
Nahát, akár együtt is mehetnénk haza. Én reggel eljátszom a két misét, aztán bemegyek Grácba, tizenegykor van a horvát mise, te 9-kor játszod ugye a szlovén misét, fél 12-kor meg a ferencest aminek a végére be is érek, aztán megyünk haza.
... Aha... (gyors megfuttatása a dolgoknak: akkor holnap vagyis máma korán kelünk és kivonulót szerkesztünk, mert ha tele is van a templom, semmi ahhoz képest mikor leégek a férgyem előtt, még ha egyedül is ülne valamelyik oszlop mögött, mint a múltkor, a gazember).
Voálá. Már megreggeliztem. Még jó hogy a szomszéd szobában van egy orgona - Csőrike szedi az irháját, irgumburgum (a kicsi Csőrike meg húzza a lóbőrt, jó neki).
2009. november 13., péntek
Murkos eset
Az ember roppantul büszke tud lenni ha egyszer csak kitalál, feltalál, eltalál stb. valamit, még akkor is, ha mások máskor ugyanazt már ezerszer megtették. Ez mit sem változtat az euforikus állapoton, ne, teccike látni, elkaptam én is szarva közt a tőgyit.
Jelenleg itt a tegnap esti családi idill képe, középen egy hányós-hasmenéses kicsi Csőrike, már a varázsló bácsinál tett vizit után. Jobbról-balról Kaktuszka és Csőrike mama, már le- és megnyugodva az első belevaló veszekedés után (három év után már épp ideje volt, most már megnyugodhat mindenki más is, megvolt, na, jubiláte omnisz terra, fél nap után már megint működőképes a kommunyikáció). Szóval már késő délután vala s még mindig eredménytelenül kínlódtunk a murkos tejbegrízzel hogy valahogy beletuszkoljuk abba a fintorgó lyukba amelyik komolyan mondom mintha teljesen megbolondult volna hogy akkor ő most centrifugát játszik vagy mi a túrót. Pardon, tejbegrízt. Azt mindenkinek az élénk fantáziájára bízom, hogy mi hárman milyen színben pompáztunk. Míg... nem jöttünk rá, hogy majdnem vízszintesre fektetve kacagtatni kell, eközben megfeledkezik arról hogy nyitva van a szája, hű de vicces ugye, kanalanként legurítottuk a feneketlen kútba az egészet. Az számomra is rejtély hogy a légcsövébe semmi nem ment, na ha nem, csak annál jobb. Biztos megvan ennek is az oka, de firtatja a kutya. Estére egy rendesebbnek számító kaki is lett, ma meg már nem okád esszevissza. Szóval kezd rendes gyermek módra viselkedni. Nna???
Jelenleg itt a tegnap esti családi idill képe, középen egy hányós-hasmenéses kicsi Csőrike, már a varázsló bácsinál tett vizit után. Jobbról-balról Kaktuszka és Csőrike mama, már le- és megnyugodva az első belevaló veszekedés után (három év után már épp ideje volt, most már megnyugodhat mindenki más is, megvolt, na, jubiláte omnisz terra, fél nap után már megint működőképes a kommunyikáció). Szóval már késő délután vala s még mindig eredménytelenül kínlódtunk a murkos tejbegrízzel hogy valahogy beletuszkoljuk abba a fintorgó lyukba amelyik komolyan mondom mintha teljesen megbolondult volna hogy akkor ő most centrifugát játszik vagy mi a túrót. Pardon, tejbegrízt. Azt mindenkinek az élénk fantáziájára bízom, hogy mi hárman milyen színben pompáztunk. Míg... nem jöttünk rá, hogy majdnem vízszintesre fektetve kacagtatni kell, eközben megfeledkezik arról hogy nyitva van a szája, hű de vicces ugye, kanalanként legurítottuk a feneketlen kútba az egészet. Az számomra is rejtély hogy a légcsövébe semmi nem ment, na ha nem, csak annál jobb. Biztos megvan ennek is az oka, de firtatja a kutya. Estére egy rendesebbnek számító kaki is lett, ma meg már nem okád esszevissza. Szóval kezd rendes gyermek módra viselkedni. Nna???
Címkék:
güzü,
kicsi Csőrike,
lélekbúvár,
nyürr de nem csak
2009. november 10., kedd
Ősz, itt is itthon
Mindenütt lesz egy darabka otthonom, mint például ez a mostani. Ezelőtt tíz évvel holtbiztosra vettem volna hogy csak CSAK EGY ősz lesz nekem, elválaszthatatlanul az egy otthonnal. Ősz: csakis az otthoni parkban, az otthoni kertben, édes csemegeszőlővel, otthoni friss dióval (imádom a friss dióbelet amit még hámozgatni kell, soha nem érdekelt hogy napokig szutykosak tőle az ujjaim).
Már november van jócskán, mégis, az őszbe benyúlt nyár miatt olyan mintha még csak október lenne: fúj a szél de nem az a hideg fajta, mellesleg a parkban most tetőzött a színorgia. Ennyi levelet rég nem láttam egy kupacban mint ma. Belepte széltében a bicikliutat! ez itt nagy dolognak számít mert itt naponta szippantják azok a güzü városi kertészek.
Fújt a szél és kavargott minden körülöttem. Én meg csak álltam a nagy időtlenség közepében, és csak egyet tudtam biztosan: ősz van, és én furamód már megint itthon vagyok. Itt is.
Már november van jócskán, mégis, az őszbe benyúlt nyár miatt olyan mintha még csak október lenne: fúj a szél de nem az a hideg fajta, mellesleg a parkban most tetőzött a színorgia. Ennyi levelet rég nem láttam egy kupacban mint ma. Belepte széltében a bicikliutat! ez itt nagy dolognak számít mert itt naponta szippantják azok a güzü városi kertészek.
Fújt a szél és kavargott minden körülöttem. Én meg csak álltam a nagy időtlenség közepében, és csak egyet tudtam biztosan: ősz van, és én furamód már megint itthon vagyok. Itt is.
2009. november 8., vasárnap
Na hogy hangzik?
LANGE NACHT DER FO(R)SCHUNG,
vagyis a fosás hosszú éjszakája, nemdebár?
Itt úgyis mindig rákérdeznek, hogy akkor "puha, vagy kemény G"? (lefordítva: G vagy K?)
Nos. Nem kizárt, akár dialektusban is mondhatnánk. Az, hogy a kutatás hosszú éjszakája, még eszembe se jutott. A tegnap esti előadások után arra gondoltam, hogy én pályatévesztett vagyok, - már megint -, ezúttal zenetudós, becsszó, bizony és még mindig (mondhatom, két előadáson is jelen voltam, ez az a színvonal mikor Romániában dupla lábbal rúgnak haza mikor te a zenetudományt akarod képviselni, igen, igen, AZT a szöszt). Hogy mi a nyavalyának érzem periodikus gyakorisággal ezt a pályatévesztettséget, jó kérdés.
vagyis a fosás hosszú éjszakája, nemdebár?
Itt úgyis mindig rákérdeznek, hogy akkor "puha, vagy kemény G"? (lefordítva: G vagy K?)
Nos. Nem kizárt, akár dialektusban is mondhatnánk. Az, hogy a kutatás hosszú éjszakája, még eszembe se jutott. A tegnap esti előadások után arra gondoltam, hogy én pályatévesztett vagyok, - már megint -, ezúttal zenetudós, becsszó, bizony és még mindig (mondhatom, két előadáson is jelen voltam, ez az a színvonal mikor Romániában dupla lábbal rúgnak haza mikor te a zenetudományt akarod képviselni, igen, igen, AZT a szöszt). Hogy mi a nyavalyának érzem periodikus gyakorisággal ezt a pályatévesztettséget, jó kérdés.
Már megint tisztulni kéne?
Igen, jól gondolod kedves Olvasóm, már megint vasárnap van. Lejárt a mise. Mindig a karmester a hibás, ezt már kábé tíz éve nyomják a fejembe. Ha NEM ÉN vagyok eme szolgálatos bohóc, akkor tele pofával röhögöm szembe azt aki ezt mondja. De ha történetesen az én vezénylésem alatt, előtt, közben stb. szaródik el a zene, akkor hajlamos vagyok csakazértis hülye mazochista módjára ittne, viselni magamat. Igen, ÉN szartam el, tudjátok, belőlem indul ki minden - most igazán kinyavalyoghatom magam, naná hogy -, ez a mazochista zsoltár amelyikben én vagyok minden szar muzsika kútfője, sírjatok ezerrel, brühühű. (Még jó hogy ez a blog mindent elbír...)
Miután hazaértem és felváltottam Pesztonkát mint egy igazi rendes Csőrikeanyu, megmelegítettem a tegnapi l'azannyát, és kitöltöttem a vörösbor végét a naagy pohárba. És annyit ettem az agyamat (is), hogy egyszerre éreztem, itt csinálni kéne valamit. Úgyhogy szépen fogtam a telefonyt és felhívtam azt aki az Et incarnatus est fedőnevű terroráriát énekelte. És szépen eltársalogtunk úgy kábé negyedórán keresztül, tegnapi rekviemekről, stresszes hetekről, közelebbről meg úgy az elmúltról ami vót, nahát, nahát. (Hát micsináljak, még most is OLYAN lassúnak érzem azt a Largót... ü-pa-pa-pa, ü-pa-pa-pa. Áhh, igen, lassú volt dehát én egy professzionális énekes vagyok, és a héten túl sokat énekeltem hideg templomokban, nyakig ültem ezekben a hideg templomokban és a stresszes helyzetekben... ja és a rekviemben is volt vagy 5 féle tempó, koncerten meg a hatodik, dehát ugye én egy professzionális énekes vagyok tehát itt mindenre kell számítani, ugyebár...) Csak az volt a bajom hogy éreztem, a drága pára mindjárt most adja ki a lelkét, olyan lassú (már megint). Üsse kő, fő, hogy... túléltük, vazze!
Najónajó, mégse vagyok olyan hülye.
Miután hazaértem és felváltottam Pesztonkát mint egy igazi rendes Csőrikeanyu, megmelegítettem a tegnapi l'azannyát, és kitöltöttem a vörösbor végét a naagy pohárba. És annyit ettem az agyamat (is), hogy egyszerre éreztem, itt csinálni kéne valamit. Úgyhogy szépen fogtam a telefonyt és felhívtam azt aki az Et incarnatus est fedőnevű terroráriát énekelte. És szépen eltársalogtunk úgy kábé negyedórán keresztül, tegnapi rekviemekről, stresszes hetekről, közelebbről meg úgy az elmúltról ami vót, nahát, nahát. (Hát micsináljak, még most is OLYAN lassúnak érzem azt a Largót... ü-pa-pa-pa, ü-pa-pa-pa. Áhh, igen, lassú volt dehát én egy professzionális énekes vagyok, és a héten túl sokat énekeltem hideg templomokban, nyakig ültem ezekben a hideg templomokban és a stresszes helyzetekben... ja és a rekviemben is volt vagy 5 féle tempó, koncerten meg a hatodik, dehát ugye én egy professzionális énekes vagyok tehát itt mindenre kell számítani, ugyebár...) Csak az volt a bajom hogy éreztem, a drága pára mindjárt most adja ki a lelkét, olyan lassú (már megint). Üsse kő, fő, hogy... túléltük, vazze!
Najónajó, mégse vagyok olyan hülye.
Címkék:
güzü,
kúglitrugyi,
lélekbúvár,
nyürr de nem csak,
tongyó
2009. november 4., szerda
Betegállományban
Na nem én, hanem csak a derága kicsi masinám aki doktor néninél ült majdnem egy hétig, persze minden rendben van... legalábbis a kemény agyában. A puhában meg rendet kell tenni, be kell oltatni mindenféle randa vírusos betegség ellen, s ez biza még felveszi ezt a hetet, úgy értem, cipelgetni mindenféle járóbeteg gondozóba. A tanszék meg valahogy nem arra való hogy én ott blogoljak mikor egy gép és egy hosszú sor van, és a kettő szorosan összetartozik hogy jobb legyen. Úgyhogy még egy kis türelmet... még élek, tényleg! (nahát, nagyon vicces, izé...)
ui.: Rengeteg dolog történik mostanság, még ritka látogatók is voltak hétvégén: kicsi Csőrike nagynénije és nagybácsija, úgy bizony... :-) és elfogadták a bejelentkezésemet is a diplomavizsgára, na végre.
ui.: Rengeteg dolog történik mostanság, még ritka látogatók is voltak hétvégén: kicsi Csőrike nagynénije és nagybácsija, úgy bizony... :-) és elfogadták a bejelentkezésemet is a diplomavizsgára, na végre.
2009. október 26., hétfő
Megéneklünk Csőrike
Hazajött a pesztonka! itt a magyarországi dalos repertoár. És EZ a hülyeség már nem az én agyam szüleménye, háhá!
Hogyaszongya:
"Láttál-e már valaha
csipkebokor rózsát,
csipkebokor rózsa közt
két szál Hanga babát?"
(A gyermek mégse akar tudathasadásos lenni, jól elvan ő egyszál magával is.)
Hogyaszongya:
"Láttál-e már valaha
csipkebokor rózsát,
csipkebokor rózsa közt
két szál Hanga babát?"
(A gyermek mégse akar tudathasadásos lenni, jól elvan ő egyszál magával is.)
2009. október 25., vasárnap
Tisztulás
Mintha csak egy szétbulizott éjszaka nyomait akartam volna eltüntetni: miután hazajöttem a dómból, letusoltam aromaterápiás tusfürdővel, majd beraktam a cuccaimat a mosógépbe, az összeset. Igen, ANNYIRA szar volt. Nyomát se lássam!...
2009. október 24., szombat
Cântarea Cericăi
Közben ennek a poliglóta malackának feszt énekelni kell. Most már nagyon kifogytam az idióta rímeimből, úgyhogy új énekek jönnek, mint pl.:
1) Am cravata mea de Csőrike. Şi mă mândresc cu ea, că-s Csőrike.... stb. (segítség: mi jön a flutură în vânt után?? cseppecskét rég nem énekeltem már... híj, de hülyén fest az új helyesírással az egész, így még nem láttam ezeket...)
2) Hangaliţă, Hangaliţă, te-am văzut şi mi-ai plăcut!
1) Am cravata mea de Csőrike. Şi mă mândresc cu ea, că-s Csőrike.... stb. (segítség: mi jön a flutură în vânt után?? cseppecskét rég nem énekeltem már... híj, de hülyén fest az új helyesírással az egész, így még nem láttam ezeket...)
2) Hangaliţă, Hangaliţă, te-am văzut şi mi-ai plăcut!
Nicht umlegen
...vagyis NEM "ne fektesse le", hanem egyáltalán ne tegye fel a gumiszalagra, kedves mafla külföldi néne aki én lennék. Hát nem írja a polcon és az üvegen, kétszer is?!
Úgyhogy egyenesen főszereplő lettem a Hoferben miután feldőlt a Sturmom (firiss bor ami még nincs kiforrva). Én előzőleg bepóckoltam 2 konzerv közé, de csipiszt: amit megbolygattak, az biza sisteregve és gonoszul kizubogott a szalagra, a földre, a bevásárolt cuccokra, kezemre, a kasszás néni kezére... mögöttem természetesen a jól ismert szombati sor várakozott türelmesen - most jól jött a stájer türelem, bizony - míg kicsúszott a raktárból a takarító néne azon a játéktütün ami ilyenkor fel szokta szedni a nagyon tongyó kuncsaftok joghurt-, liszt-, cukor-, és... természetesen sturm-maradékait. Au. Az ott nem stoplámpa vót, hanem az én filem, aki nem hiszi, járjon utána.
Úgyhogy egyenesen főszereplő lettem a Hoferben miután feldőlt a Sturmom (firiss bor ami még nincs kiforrva). Én előzőleg bepóckoltam 2 konzerv közé, de csipiszt: amit megbolygattak, az biza sisteregve és gonoszul kizubogott a szalagra, a földre, a bevásárolt cuccokra, kezemre, a kasszás néni kezére... mögöttem természetesen a jól ismert szombati sor várakozott türelmesen - most jól jött a stájer türelem, bizony - míg kicsúszott a raktárból a takarító néne azon a játéktütün ami ilyenkor fel szokta szedni a nagyon tongyó kuncsaftok joghurt-, liszt-, cukor-, és... természetesen sturm-maradékait. Au. Az ott nem stoplámpa vót, hanem az én filem, aki nem hiszi, járjon utána.
2009. október 22., csütörtök
Őszi vendégek
Újra ősz van. Megjöttek kedves vendégeim: a tyúkszemem, jól ismert helyére (mindig ugyanabban a panzióban foglal szobát magának), és az árpám, nicsak, megtetszett neki a másik szemem is! időnként nem árt egy kicsi változatosság, ugye.
2009. október 20., kedd
Kis helyi kolorit
Én nem tudom, hogy lehet egy nap leforgása alatt ennyi ellentétes érzés egy emberben, most épp bennem. Hajnalban kivittem a pesztonkát az állomásra, visszafele egyedül jöttem, s közben a DM-es kártyámmal levakarászott ablakokon szépen leolvadt a dér, én meg kifelé bambultam a vaksötétben, elvégre hazafelé vezetek, a kanyarok is jönnek már maguktól a megszokott sorrendben, hát nem jól van ez így?
Délután a - tegnapihoz képest elfogadhatóbb - mise után átkarikáztam a konziba, egy ottfelejtett telefony után, abban a csípős októberben amit otthon is ugyanígy szeretek, még ha ilyenkor újul is ki minden évben a reumám. A színek egyelőre még sehol (a fák egy része már ledobta a köpenyét, szorgos stájerek össze is kapkodták amit lehetett, a többinek meg ráfagyott a zöldje hogy szomorú zörgő legyen), de a levegő... az, amikor az ember összetalálkozik a városban a szeretőjével csak úgy, aztán lesz otthon forralt bor, jó meleg a csempekályha, serceg a lemezjátszó, leveszel egy könyvet a polcról ami nem a tied úgyhogy érdekes, és egyszerűen csak jó!
Be kellett mennem a belvárosba még, mielőtt hazajöttem volna. Bár ne tettem volna... mindenütt az a tömény osztrák hangulat, lassan Advent lesz, így is annyi a giccs hogy berekedne tőle a Mura, de hát mi lesz itt még pár hét múlva... Barokkocska házacska, erkélykéjén stájerruhás tömeg fogyasztja a nyolcadliter borocskákat és azt a hangulatot ami nem az enyém, giccsecske-berendezés-kirendezés minden belvárosi lokálban, nem, ez nem a Grimm testvérek meséje, ez most nem Erfurt hanem a gráci rémálom, nemszeretem, nemszeretem, brrr, krrr. Kvittek vagyunk mert ők se engem mert külföldi vagyok, auslender, na az is maradok. De mi a fenétől vagyok időnként ennyire itthon, máskor meg ennyire nem, ha én ezt tudnám, nem lenne ilyen nehéz a fejem.
Délután a - tegnapihoz képest elfogadhatóbb - mise után átkarikáztam a konziba, egy ottfelejtett telefony után, abban a csípős októberben amit otthon is ugyanígy szeretek, még ha ilyenkor újul is ki minden évben a reumám. A színek egyelőre még sehol (a fák egy része már ledobta a köpenyét, szorgos stájerek össze is kapkodták amit lehetett, a többinek meg ráfagyott a zöldje hogy szomorú zörgő legyen), de a levegő... az, amikor az ember összetalálkozik a városban a szeretőjével csak úgy, aztán lesz otthon forralt bor, jó meleg a csempekályha, serceg a lemezjátszó, leveszel egy könyvet a polcról ami nem a tied úgyhogy érdekes, és egyszerűen csak jó!
Be kellett mennem a belvárosba még, mielőtt hazajöttem volna. Bár ne tettem volna... mindenütt az a tömény osztrák hangulat, lassan Advent lesz, így is annyi a giccs hogy berekedne tőle a Mura, de hát mi lesz itt még pár hét múlva... Barokkocska házacska, erkélykéjén stájerruhás tömeg fogyasztja a nyolcadliter borocskákat és azt a hangulatot ami nem az enyém, giccsecske-berendezés-kirendezés minden belvárosi lokálban, nem, ez nem a Grimm testvérek meséje, ez most nem Erfurt hanem a gráci rémálom, nemszeretem, nemszeretem, brrr, krrr. Kvittek vagyunk mert ők se engem mert külföldi vagyok, auslender, na az is maradok. De mi a fenétől vagyok időnként ennyire itthon, máskor meg ennyire nem, ha én ezt tudnám, nem lenne ilyen nehéz a fejem.
2009. október 19., hétfő
Csak fele juppi
Szóval:
1. "csak" negyed tizenkettőig bűvöltük az anyagot, de legalább kész lett, és nem is akármilyen (nahát, egy nagyon egyedi programot sikerült erre a diplomavizsgára összeállítanod- hö, ezt ma nekem mondták, lapogattam is a májamot közben)
2. "csak" háromnegyed óra késésben voltak, "csak" negyedórát váratták a pelenkára vetkőztetett kicsi Csőrikét, és természetesen én vagyok a világ legkegyetlenebb anyukája mert fülbevalót akarok a gyerekemnek, megérdemlem hogy piercinget kapjak az orromba és attól fogva vezessen a férjem (ezt is nekem mondták ebben a rettenetesen demokratikus országban, elérve azt hogy még lelkiismeretfurdalásom is legyen - amiért nem akarom hogy a baba emlékezzen a fülbelövésre, na aztán ez már sok a jóból... ma már többször is mozgattam a füllencsbe valót, szemmel láthatóan nem érzi már a dolgot)
3. csak egy lapos mise lett, semmi több. Minden a helyén volt, de nem egy helyen jó lapos szólamokat improvizáltam, hát micsináljak. A tanszakon csak negyedórát kaptam, azt is kunyeráltam valakitől. Holnap is van egy misém, ajjaj.
De még élek. Holnap fél hatkor kiviszem a pesztonkát az állomásra, mert megy orgonaversenyre. De jó, hogy ez már nem az én dolgom!
1. "csak" negyed tizenkettőig bűvöltük az anyagot, de legalább kész lett, és nem is akármilyen (nahát, egy nagyon egyedi programot sikerült erre a diplomavizsgára összeállítanod- hö, ezt ma nekem mondták, lapogattam is a májamot közben)
2. "csak" háromnegyed óra késésben voltak, "csak" negyedórát váratták a pelenkára vetkőztetett kicsi Csőrikét, és természetesen én vagyok a világ legkegyetlenebb anyukája mert fülbevalót akarok a gyerekemnek, megérdemlem hogy piercinget kapjak az orromba és attól fogva vezessen a férjem (ezt is nekem mondták ebben a rettenetesen demokratikus országban, elérve azt hogy még lelkiismeretfurdalásom is legyen - amiért nem akarom hogy a baba emlékezzen a fülbelövésre, na aztán ez már sok a jóból... ma már többször is mozgattam a füllencsbe valót, szemmel láthatóan nem érzi már a dolgot)
3. csak egy lapos mise lett, semmi több. Minden a helyén volt, de nem egy helyen jó lapos szólamokat improvizáltam, hát micsináljak. A tanszakon csak negyedórát kaptam, azt is kunyeráltam valakitől. Holnap is van egy misém, ajjaj.
De még élek. Holnap fél hatkor kiviszem a pesztonkát az állomásra, mert megy orgonaversenyre. De jó, hogy ez már nem az én dolgom!
Címkék:
givecs,
güzü,
kicsi Csőrike,
nyürr de nem csak
2009. október 18., vasárnap
Jajj, holnap
Komplikáltnak tűnik. Vagy mégse?
10 a.m. randevú Prassl bácsival
11 a.m. vizit a varázsló bácsinál
16 p.m. mise a ferenceseknél
Na hogy megbontsam ezt az egyszerű képet:
1. a koncertanyagot összeállítottuk már múlt héten, de a tanszaki diplomavizsga anyagát is ki kéne ötölni (csütörtökön kerek 2 órát ültem úgyhogy előreláthatólag tizenegyre aligha sikerül átrepülnöm a parkot ezzel a nagy Csőrike-fejemmel);
2. be kéne bűvészkedni az egyelőre kékszeszben feredőző 1 pár fülbevalót a kicsi Csőrike füllencsébe plusz adni neki még egy szurit avagy oltást;
3. a számítógép nem akar indulni úgyhogy készülni se tudok az itthoni gumiorgonán (jó na, nem gumi hanem elektronyos), ha ma nem, akkor holnap se, mert ma idő lenne, de holnap nem lesz.
Juppijuppi, hát nem leszek ügyes ha mindezt túlélem? vagyis hát nagyobb zörrenések nélkül...
10 a.m. randevú Prassl bácsival
11 a.m. vizit a varázsló bácsinál
16 p.m. mise a ferenceseknél
Na hogy megbontsam ezt az egyszerű képet:
1. a koncertanyagot összeállítottuk már múlt héten, de a tanszaki diplomavizsga anyagát is ki kéne ötölni (csütörtökön kerek 2 órát ültem úgyhogy előreláthatólag tizenegyre aligha sikerül átrepülnöm a parkot ezzel a nagy Csőrike-fejemmel);
2. be kéne bűvészkedni az egyelőre kékszeszben feredőző 1 pár fülbevalót a kicsi Csőrike füllencsébe plusz adni neki még egy szurit avagy oltást;
3. a számítógép nem akar indulni úgyhogy készülni se tudok az itthoni gumiorgonán (jó na, nem gumi hanem elektronyos), ha ma nem, akkor holnap se, mert ma idő lenne, de holnap nem lesz.
Juppijuppi, hát nem leszek ügyes ha mindezt túlélem? vagyis hát nagyobb zörrenések nélkül...
2009. október 15., csütörtök
Hókuszpókusz tanszak
Ma egy akkora sóhivatalnak voltam a megnyitóján, mint hat. Ebben a Labanciában amúgy is idétlen szak a zenetudományi, de ekkora ökörséget kitalálni, hogy akkor kétfelé csoportosulnak a tantárgyak... mégpedig emerre: vagy történeti, vagy szisztematikus muzikológia irányba. Csak ízelítőül, elsőbe tartozik pl. a zenetörténet, formatan és társai, másodikba az etnomuzikológia, a pszichomuzikológia (?!), esztétika meg a többi hókuszpókusz. Szóval ezek mind zenetudományi tantárgyak, de falba verem a fejét annak az ökörnek aki szerint a zenetörténet nem szisztematikus muzikológia. Ezek szerint a "történeti" tantárgyakban nincs is rendszer, vagy hogy értsem?!
Herzlich willkommen an unser Institut für systematische Musikwissenschaft.
(A zsozsót azért felvasaltuk, ha már dobták utánunk a ma esti kornyikáért.)
Herzlich willkommen an unser Institut für systematische Musikwissenschaft.
(A zsozsót azért felvasaltuk, ha már dobták utánunk a ma esti kornyikáért.)
Vitorlás hajó
Berontott a tél, még jó hogy ezelőtt két héttel nyaraltunk s nem most kéne menni. Nulla fok, hideg, erős szél a biciklin, mingyá kifutok a világból. Csizma, kesztyű, sapka. Őszi kabát. Nos, itt van a bökkenő: pocakos Csőrike azért vett pelerint hogy majd pocak nélkül is lehessen hordani. Igen ám, de megmondaná valaki, hogy kell ellenszéllel szemben vitorlázni???
2009. október 13., kedd
Pfortendienst

...avagy kapusszolgálat. Ez volt a ceruzán (vagyis sztikken, hogy jó magyarul mondjam), amit jándékba kaptam az egyik anyácától. Láthatóan nagyon élvezték a bébisintérkedést a kapusszobában, miközben én liturgia előadáson csücsültem. Azt elfelejtettem nekik megmondani, bent nem kell már sapi, de hát ők ugye anyácák úgyhogy ez esetben érthető a dolog nem tűnt fel nekik semmi.
(itthon elnézve a képeket, röhögnöm kell: kicsi Csőrike, mint a novíciák legzsengébbike... :-D)
2009. október 11., vasárnap
Glóta-glóta, poliglóta
Remélem, egy nap ez a gyermek majd olyan nyelven kezd el beszélni hogy én is megértsem. Ma "csak" az alábbi nyelveken szóltak hozzá: magyar, német, szlovén, orosz, cseh és szlovák.
2009. október 10., szombat
Höö
Találkoztam ma Csin Csao Linnel aki különben tajváni, apró termetű, ehhez pedig meglepően mély hangja van (és egy nap nagy karmester lesz belőle). Na és azt kérdi, hogy hívják a kicsi csőrikét. Mondom, Hanga. Hűha, aszongya, ez úgy hangzik mintha kínai lenne!...
2009. október 9., péntek
Nyaraltunk
Cikkcakk abból, hogy mi is vót ezalatt az idő alatt....
1.
A "nyaralás" első napján leöntöttem a bugyimat sörrel. És vele együtt a paplant, párnát, lepedőt. Merthogy nagyvonalúan a... hotelszobámban akartam meginni a sörömet. Bugyiban. Mezítláb. Az ágyban. Úgy kellett nekem. Nem volt semmi rendkívüli, csak felhúztam magam a temesvári söröscímke nacionalista szövegén (kétszer is rajta van, hogy "merthogy a románok" így meg úgy szeretik meg készítik, na az ilyesmitől már elszoktam), aztán persze feldőlt, ajjaj, két napig sörszag lesz, te jó ég, mit mond majd a takarítónő.
Azt mondanom se kell hogy a mindenkori női bibikék második napján vagyok (már két nap óta egyfolytában), de azért még reménykedek hogy élvezni fogom az elkövetkező napokat azona termálfürdőn, amit még nem kerestünk ki az interneten, tehát szobát se foglaltunk. Holnap még koncertezni kéne a temesvári dómban, aztán hétfőn felneteződünk (a szó internetes mivoltában is), há nagyon kíváncsi vagyok. Merthogy keddtől hivatalosan nyaralunk.
2.
"Bubbico, Bubbico..." hát ezt is megértem. Színesben, a hotelszobában, a román televízió jóvoltából. A másik felem csak nízett, nízett, sokat nem értett belőle, de én biza megníztem magamnak ennyi év után, és jobbnak tűnt mint valaha. Höhö!
3.
Temesvár egy jó hely. A belvárosban nem egy "kombinált" könyvesbolt van amelyik szombaton későig üzemel. Nekem a Cărtureşti jött be igazán, a Dóm téren: a földszinten cd-k és könyvek vannak (többek közt teljes Led Zeppelin diszkográfia, nyámm), az emeleten teázó, és ESTE NYOLCIG NYITVA TART!
4.
A koncert-kész katasztrófa. Egyrészt bibikésen énekelni, áúúú.... és a másik felem azon a rettenetesen hamis és lestrapált orgonán... jajjj. És a szervezők nem veszik észre hogy ilyen hangszeren szégyenteljes dolog nemzetközi kurzust és koncerteket tartani, jaj-jaj. Remélem az elkövetkező öt évben fog változni egy s más ezen a téren. A dóm
1.
A "nyaralás" első napján leöntöttem a bugyimat sörrel. És vele együtt a paplant, párnát, lepedőt. Merthogy nagyvonalúan a... hotelszobámban akartam meginni a sörömet. Bugyiban. Mezítláb. Az ágyban. Úgy kellett nekem. Nem volt semmi rendkívüli, csak felhúztam magam a temesvári söröscímke nacionalista szövegén (kétszer is rajta van, hogy "merthogy a románok" így meg úgy szeretik meg készítik, na az ilyesmitől már elszoktam), aztán persze feldőlt, ajjaj, két napig sörszag lesz, te jó ég, mit mond majd a takarítónő.
Azt mondanom se kell hogy a mindenkori női bibikék második napján vagyok (már két nap óta egyfolytában), de azért még reménykedek hogy élvezni fogom az elkövetkező napokat azona termálfürdőn, amit még nem kerestünk ki az interneten, tehát szobát se foglaltunk. Holnap még koncertezni kéne a temesvári dómban, aztán hétfőn felneteződünk (a szó internetes mivoltában is), há nagyon kíváncsi vagyok. Merthogy keddtől hivatalosan nyaralunk.
2.
"Bubbico, Bubbico..." hát ezt is megértem. Színesben, a hotelszobában, a román televízió jóvoltából. A másik felem csak nízett, nízett, sokat nem értett belőle, de én biza megníztem magamnak ennyi év után, és jobbnak tűnt mint valaha. Höhö!
3.
Temesvár egy jó hely. A belvárosban nem egy "kombinált" könyvesbolt van amelyik szombaton későig üzemel. Nekem a Cărtureşti jött be igazán, a Dóm téren: a földszinten cd-k és könyvek vannak (többek közt teljes Led Zeppelin diszkográfia, nyámm), az emeleten teázó, és ESTE NYOLCIG NYITVA TART!
4.
A koncert-kész katasztrófa. Egyrészt bibikésen énekelni, áúúú.... és a másik felem azon a rettenetesen hamis és lestrapált orgonán... jajjj. És a szervezők nem veszik észre hogy ilyen hangszeren szégyenteljes dolog nemzetközi kurzust és koncerteket tartani, jaj-jaj. Remélem az elkövetkező öt évben fog változni egy s más ezen a téren. A dóm
terén gyönyörűen renovált házak, hátha az orgona is jobb bőrben lesz majd valamikor. Különben még egy temesvári jellegzetesség a "nyugatiak vagyunk"-életfilozófia kiplakátolása mint emitt a téren, szóval vigyázgasson magára aki trehánykodni és szemetelni merészelne, mert itt írja ne, hogy a temesváriakkal gyűlik meg a baja! 
5.
A zsinagóga felújítása szemmel láthatóan elakadt.
Ottjártunkkor cicák fogadnak az állványokon, a kertben méteres gaz, az épület meg egyszerűen gyönyörű, még így is. 

6.
Nagymamánál vagyunk, a kicsi Csőrike itt marad, míg Csőrike mama és Kaktuszka ferednek. Valahol. Hol? lázas keresés az interneten, közben a csajszi lemondja a vizsgáját, hajrá, Apunak nem kell leutaznia a fenébe, akkor akár ma is mehetnénk, DE HOVÁ???
7.
Várfürdő. Pont. Gyorsan telefonálunk, nahát, van hely! van szoba! Gyula lesz és kész.
8.
A navigációs maca nem érti hogy miért nem akarunk végighajtani azon a sétáló utcán. "Újratervezés: fordulj vissza ahol lehet!" Na, mi nem fordulunk vissza, naná. Most jöttünk. Különben az elmúlt tizenöt évben nagyon megváltozott a város, és a fürdő is. Mi nagyon jól elvoltunk ebben az új városban, és egyáltalán nem emlékszem hogy lett volna még egy ilyen meleg szeptember végénk... Hát nem nyaraltunk mégis? Höö? :-)


6.
Nagymamánál vagyunk, a kicsi Csőrike itt marad, míg Csőrike mama és Kaktuszka ferednek. Valahol. Hol? lázas keresés az interneten, közben a csajszi lemondja a vizsgáját, hajrá, Apunak nem kell leutaznia a fenébe, akkor akár ma is mehetnénk, DE HOVÁ???
7.
Várfürdő. Pont. Gyorsan telefonálunk, nahát, van hely! van szoba! Gyula lesz és kész.
8.
A navigációs maca nem érti hogy miért nem akarunk végighajtani azon a sétáló utcán. "Újratervezés: fordulj vissza ahol lehet!" Na, mi nem fordulunk vissza, naná. Most jöttünk. Különben az elmúlt tizenöt évben nagyon megváltozott a város, és a fürdő is. Mi nagyon jól elvoltunk ebben az új városban, és egyáltalán nem emlékszem hogy lett volna még egy ilyen meleg szeptember végénk... Hát nem nyaraltunk mégis? Höö? :-)
2009. szeptember 22., kedd
Nagy a Mura
Ma meg a másik. Kötőhártyagyulladása van, aztán mégis bejött órát tartani. Ó, semmiség, csak úgy néz ki mint egy fél szemére kötőhártyagyulladásos E.T. Szóval szimpi, de hát mit lehet vele kezdeni? Gulóka jobbról, balról még inkább, csak néztem, próbálva részvétet csikarni a képemre mert nem akartam hangosan felnyeríteni (ez így nagyon nem szép, deemmán nagyon extrém volt). Ja, és lekanyarintottam a könyveket meg a kottákat, és olvasgattam magamnak fel belőle mintha ő lennék, a docens úr... biztosan úgy gondolta hogy ha már karvezetés, akkor nem árt időnként egy kis szkizó gyakorlat, a zongora mellé.
2009. szeptember 20., vasárnap
Nagyon jó lesz
Tegnap órám volt, és csak október közepén enged vizsgázni az a majom, merthogy most is jó, de akkorra már nagyon jó lesz, hogy a fenébe gondolja nem tudom, mert mondtam hogy októbertől nuku gyakorlás, ezt ugye tudja, ó, magának nem is kell gyakorolni sokat csak érlelni, meglátja, nagyon-nagyon jó lesz. Hogy mitől lesz jó, a fene se tudja, ekkora bődületes marhaságot még nem is hallottam. Ha nem gyakorlom tovább ezt a dög partitúraolvasást, még az is lepereg a darabról amit nagy nehezen összevakarásztam magamnak a nyáron. De persze, nagyon-nagyon jó lesz. Murát lehetne rekeszteni az ilyen barmokkal. Én meg péntektől ki fogom venni a tíznapos szabadságomat, az biztos.
2009. szeptember 17., csütörtök
A varázslónál, már megint
Hogy én hogy leizzadtam... kicsi Csőrikének ma volt az első szuris napja. Különben 62 centi és 6100 gramm, hogy bőcsködjek. Szóval hatalmas előkészületek, varázsló és a manólány, csengő elterelő szándékkal, na, mikor mind föléje hajoltak, kirázott a hideg, aztán elmelegedtem, s még vagy kétszer felváltva, hajjaj mi lesz ebből.
És mi lett? kicsi Csőrike elnyivvantotta magát. Oszt ennyi. Nálunk rendes körülmények között az etetés előtti öltöztetés is több nyürrel jár.
A leizzadt Csőrikemama meg kapott cukrot a doktor bácsitól, hogy kibírta...
És mi lett? kicsi Csőrike elnyivvantotta magát. Oszt ennyi. Nálunk rendes körülmények között az etetés előtti öltöztetés is több nyürrel jár.
A leizzadt Csőrikemama meg kapott cukrot a doktor bácsitól, hogy kibírta...
Az új szomszéd áldásos hatása
...hogy már csütörtök van és csak most jelentkezek.
Pedig jóformán még be se költözött, csak tett vasárnap egy villámlátogatást, azóta is azt nyögöm. És a ház is: a konyhában megjelentek az idegen evőeszközök, pontosabban már az elején otthagyta őket a mosogatóban (hogy tegyem el? esetleg használjam őket? akkor ha nem kell, kidobhatom?), de ami abszolút csúcs, olyan egy graffitit rittyentett a szobája hosszanti falára, hogy napokig fájt a fejem és kerülgettek a nyavalyák tőle. Hányni nem hánytam csak émelyegtem, na nem a látványtól hanem a szagtól, fejfájás, fogfájás alternatim, valahogy nagyon esszejött a napokban a négy mise mellé. Mikor már egyszerre vagy két nyavalya ordított kifelé, azt mondtam, rosszabb nem lehet. Itt volt a hiba. Hogy én még mindig ilyen hiszékeny vagyok... De hát még az apáca! mikor két nap múlva lenyomtam neki a piros jelzést hogy nagy kaki van, ide riasztottam hogy lökjük ki az ablakokat (merthogy leengedett redőnnyel hagyta volt a lelkem szomszéd), na és megjelent azzal a kis összeszorított prés szájával és hatalmas, nem túlzok, csodáló szemekkel bámulta azt a büdös genyót, ilyenformán hogy
Khm... khm... hát kérem, az Ön szomszédja egy... művész, kéhrem, egy művész!
Hát, ha hagyod hogy az előző főnővér retyerutyája a fejedre szarjon, nagy hülye vagy, de persze ha kitátod a szád, akkor is belehull a kaki, naná, ezt csak magamban dünnyögtem, abban a garfieldszerűvé dagadt fejemben, rezignált es kábé ugyanannyira vótam.
Pedig jóformán még be se költözött, csak tett vasárnap egy villámlátogatást, azóta is azt nyögöm. És a ház is: a konyhában megjelentek az idegen evőeszközök, pontosabban már az elején otthagyta őket a mosogatóban (hogy tegyem el? esetleg használjam őket? akkor ha nem kell, kidobhatom?), de ami abszolút csúcs, olyan egy graffitit rittyentett a szobája hosszanti falára, hogy napokig fájt a fejem és kerülgettek a nyavalyák tőle. Hányni nem hánytam csak émelyegtem, na nem a látványtól hanem a szagtól, fejfájás, fogfájás alternatim, valahogy nagyon esszejött a napokban a négy mise mellé. Mikor már egyszerre vagy két nyavalya ordított kifelé, azt mondtam, rosszabb nem lehet. Itt volt a hiba. Hogy én még mindig ilyen hiszékeny vagyok... De hát még az apáca! mikor két nap múlva lenyomtam neki a piros jelzést hogy nagy kaki van, ide riasztottam hogy lökjük ki az ablakokat (merthogy leengedett redőnnyel hagyta volt a lelkem szomszéd), na és megjelent azzal a kis összeszorított prés szájával és hatalmas, nem túlzok, csodáló szemekkel bámulta azt a büdös genyót, ilyenformán hogy
Khm... khm... hát kérem, az Ön szomszédja egy... művész, kéhrem, egy művész!
Hát, ha hagyod hogy az előző főnővér retyerutyája a fejedre szarjon, nagy hülye vagy, de persze ha kitátod a szád, akkor is belehull a kaki, naná, ezt csak magamban dünnyögtem, abban a garfieldszerűvé dagadt fejemben, rezignált es kábé ugyanannyira vótam.
2009. szeptember 13., vasárnap
Még mindig a tegnapi
Szóval meghallgattam mind a hármat. A Bach-Magnificatot vezényelni fogom a dómban, azért vettem, a Goldberg-variációkat még nem hallottam orgonán s különben is Rost bácsi játssza (aki nálam négy évvel idősebb de vastag a CV-je mint más pofáján a bőr), és a Steve Reich-t azt a saját exkluzív plezsőőrre, mert ilyen is van.
1) lehet hogy divatos dolog majmolni azt a Harnoncourt-t, de én egy csomó dologgal nem értek egyet, ráadásul nem adom a nőket a szopránból és az altból azokért a kappan fiúhangokért ami olyan nagy dolog odaát Bécsben.
2) na, nem is olyan rossz, mint amire számítottam! néhol persze vaskosnak tűnik az a nagy francia szimfonikus orgona ahhoz a német Bachhoz, de ízlés kérdése. Meg hát nem mondom hogy nem legitim egy csomó dolog. Hanga mindenesetre nagyokat röhögött közben, valami miatt nagyon élvezte, de az is lehet hogy csak elégedett volt a zaba után, hüm. Kérdeztem hogy mi a véleménye, de hát szóra se méltatott.
3) ennek az a címe hogy Daniel Variations, részben Dániel próféta, részben egy amerikai zsidó újságíró szövegeire íródott (akit ugyancsak Danielnek hívtak és 2002-ben végezték ki Irakban).
Eléggé ledöbbentem, hogy már ez is a zenetörténet része... de különben nagyon hatásos, aki szereti a klezmert és a hegedűket, be fog jönni neki (is).
S közben délután átestem egy nagy fogfájásos akción, már megint, roppant tanácstalan vagyok mert állítólag semmi bajom... ez is rejtély marad, mint még sok más.
1) lehet hogy divatos dolog majmolni azt a Harnoncourt-t, de én egy csomó dologgal nem értek egyet, ráadásul nem adom a nőket a szopránból és az altból azokért a kappan fiúhangokért ami olyan nagy dolog odaát Bécsben.
2) na, nem is olyan rossz, mint amire számítottam! néhol persze vaskosnak tűnik az a nagy francia szimfonikus orgona ahhoz a német Bachhoz, de ízlés kérdése. Meg hát nem mondom hogy nem legitim egy csomó dolog. Hanga mindenesetre nagyokat röhögött közben, valami miatt nagyon élvezte, de az is lehet hogy csak elégedett volt a zaba után, hüm. Kérdeztem hogy mi a véleménye, de hát szóra se méltatott.
3) ennek az a címe hogy Daniel Variations, részben Dániel próféta, részben egy amerikai zsidó újságíró szövegeire íródott (akit ugyancsak Danielnek hívtak és 2002-ben végezték ki Irakban).
Eléggé ledöbbentem, hogy már ez is a zenetörténet része... de különben nagyon hatásos, aki szereti a klezmert és a hegedűket, be fog jönni neki (is).
S közben délután átestem egy nagy fogfájásos akción, már megint, roppant tanácstalan vagyok mert állítólag semmi bajom... ez is rejtély marad, mint még sok más.
2009. szeptember 12., szombat
Csőrikesopping
Ma bűnös szenvedélyemnek éltem. Igen, igen, bementem abba a lyukba a Sporgassén ahol azt írja, hogy Friebe... "csak" három cd árának megfelelő pízzel lett nekem kevesebb, de akkor is, nyámmm! (gyorsan kijöttem míg még alaposabban szétnéztem volna, mert jó eséllyel nem mentem volna a továbbiakban a Hoferbe és a Dm-be, micsoda uncsi helyek ez után! holnap viszont kapok a miséért pénzt) Nyámmm!
Egy nagy adag így reggelibe
Hát, nagyon lassan haladok, mi tagadás. Nem tudom ezt más hogy csinálná jobban, tényleg, tippeket várok meg minden. Egyelőre minden csak nyúlik, a szakállas diplomadolgozat, a misék, a partitúraolvasás, a karvezetés diplomaanyaga, a 300 oldalas gregorián kurzus... na jó, folyton csinálom őket. Egy kicsit ezt, egy kicsit azt. De igazából elmerülni egyikben se tudok. Bár letudnám végre valamelyiket, bedobni végérvényesen a sufniba és rá se nézni többet (leghamarább a partitúraolvasás néz ki ilyetégg). A nap beosztásával van a legtöbb baj. És persze velem, ez ugye világos.
2009. szeptember 9., szerda
Egy nádli
Eléggé fordított a helyzet: más odagazol ha jönnek (különben ez az előrelátható vendégeskedés áldásos hatása), de hát ők elmentek, nem jöttek (most éppeséggel anyósomék). Én meg végre kitakarítom a mosdót/mosogatót (ugye nálunk ez egy), a borogatót tálcástul, és felszusszanok, végre, tiszta és kiélvezhetem itt a SAJÁT konyhámat, saját faksznijaimmal együtt.
2009. szeptember 8., kedd
Uffál!
Olyan mély vízbe se dobtak eddig, mint a tegnap... valami koncerten énekeltünk vagy két próba után, na jó, ilyen még volt eddig is, de az abszolút csúcs hogy délben kapom meg a kétoldalas szólót ami estére már élesben megy... brrr. Hát ufftam ahogy tudtam, igazából oda s vissza volt mindenki, de én a koncert után úgy éreztem hogy minden erőm elszállt, huss, huss. Még most is csak a hologramom üzemel, ha van ilyenem nekemjek. Húúú.... úúú.
2009. szeptember 5., szombat
A stájmerikánusnál
Végülis ő egy stájer nyilvántartó irodában dolgozik, nem tudom hogy hívjam másképp. Itt vagyok Európa közepén, s nekem mégis az volt az érzésem hogy valamelyik déli Államba cseppentem. Beléptem, halk countryzene fogadott, egy idősödő úriemberrel együtt, na jó, leültem (egyrészt hellyel kínáltak, másrészt muszáj volt, úgy hatott rám az egész). Jobbról egy roppant feltűnő. gótikus dizájnú, de mégis modernnek ható névjegytábla állt, csak épp a seriffcsillag hiányzott a Wolfgang kezdetű név mellől. A stájmerikánusnak különben hatalmas gyűrűje és karperece volt, és rém trendin nézett ki. Diszkrét zene, diszkrét parfüm... majdnem a nyelvem hegyin volt, hogy "Jé, én ezt a nótát a Janis Joplin-féle verzióban ismerem!" de aztán rájöttem hamar, hogy ez roppant parlagi lenne. Épp elég lehet neki a román és a szerb útlevél.
(Na de kérem, mi ez a fekete ing és vékonyan csíkozott lila nyakkendő? ez már kakukktojás. És hol a whiskey? és a csinos többfunkciós titkárnő?)
De az összhatás, na az rémes volt.
(Na de kérem, mi ez a fekete ing és vékonyan csíkozott lila nyakkendő? ez már kakukktojás. És hol a whiskey? és a csinos többfunkciós titkárnő?)
De az összhatás, na az rémes volt.
2009. szeptember 4., péntek
Ötnapos emlék
Volt egy érdekes fíling az autópályán. Egy társas fíling, bár egyedül vezettem. Az M0 még véletlenül se volt eldugulva, de gondoltam hogy biztos ami biztos, és tapostam rendesen, hogy ha odaérek, minél kisebb sorba álljak majd be. De taposta egy fekete, régi BMW is (erőteljes balkánérzésem volt, a jobb hátsó üveg hiányzott úgyhogy lobogott a nájlon rendesen). Igazából együtt mentünk vagy 30 km-t, hol ő elöl, hol én, és valahogy sose versenyeztünk egymással. Tisztára sajnáltam mikor aztán letértem az M7-esre...
2009. szeptember 2., szerda
Kilométerezés
Csak annyira volt kilométerhiányom, hogy a napokban elruccantam Weizba koncertre (90 km), Wolffhoz és Csipkepittyhez (kábé 800 km), ma meg a kicsi Csőrike útleveléért (csekély további 400 km). Még jó hogy a mai adagot nem tudtam előre, mert biztos kimaradt volna a szendvicsből a szalámi s az ugye milyen dolog. De asszem most egy darabig nem eszem több kilométert a kocsiban...
2009. augusztus 29., szombat
Zombi2
Naszóval csak az történt hogy alighogy elaludtam, belecsapott a nyavalya az éjszakába, úgy dühöngött hogy órákon keresztül kalapált a szívem. Kihúztam hamarjában a konnektorból mindent ami csak potenciálisan növelhette volna az esélyünket miszerint egyszer belénk is csap villám, kösz, megtisztelő lehet de nem kérünk. Hogy micsoda diszkó volt itt úgy vagy 3-ig, az nem semmi. Nagymama is berezelt, mint ma reggel kiderült, holdkórosan járkált fel-alá a folyosón, de hiába fülelt a gyermek irányába, a hangos felriadt sírás elmaradt (Csőrike babának betonkemény a bioritmusa, reggel fél hétig egy pissz nem volt). Mivelhogy setét volt a szobám, nem is találkoztunk mük, a riadt lepkék. Merthogy mondanom se kell hogy nem hallottam be a folyosóról semmit, akkora zenebona jött felülről. Minden közül az eső volt a legjobb: mintha csak egy villámcsapás lett volna, lezúdult valami nagy hirtelen a semmiből ami aztán órákig tartott. A hozzánk közel eső harmadik útkereszteződést el is mosta, mint ma reggel kiderült a rádióból. Hát, ezúttal közel volt, de megúsztuk. Ha ma délután nem alszom egyet a koncert előtt, akkor a Veni Creator Spiritus helyett a Dies irae-t fogom énekelni, az biztos.
Zombi1
Már egy jó ideje nem voltam ilyen szarul. Cudar egy éjszaka volt s nem a baba miatt. Kíváncsi vagyok, a többiek mennyit aludtak. A kicsi Csőrike meg se lőtte az egészet, ennyi biztos. És egyre tövebbmondatok lesznek, míg nem iszom kávét.
2009. augusztus 28., péntek
Nahát
Kiderült hogy a holnapi koncerten nekem is lesz jelenésem... mivelhogy Férjecske gregorián témákra írt darabokat játszik. Még életrajzot is kellett küldenem. Hüm-hüm. Valamilyen honoráriumot én is fel fogok vasalni, az biztos. Ha már szólózni kell... na azért.
Egy kis wellness
2009. augusztus 27., csütörtök
2009. augusztus 26., szerda
Templomi szeparéban
Ma szeparéban pötyögtem. Méghozzá a templomban! evvót máma a templomi szeparé Weizban, merthogy ilyen is van. Kórusfeljáróban, a harang és az orgonaszekrény között van egy pár négyzetméternyi hely, ráadásul az is ajtó mögött, úgyhogy méltán élvezhettem királynői mivoltomat (ez abból állt hogy gyorsan felvettem egy ingibingit és zoknit húztam, hőmérsékleti változásokra való tekintettel). Odaát Férjecske csépelte vadul az orgonát, jobbról balról vigyázta az a két szerencsétlen regisztrátor aki szerencsére nem én vagyok. Szombaton koncertje lesz a zarándoktemplomban, ez lesz Weizban a bemelegítő projekt. Merthogy szeptember 6-án a gráci dómban szerepel a lelkem, stresszben ül nyakig, no, az ilyenekből szeretem ha csak nagyon keveset veszem ki a részem. Elég hisztis Csőrike mama is, de Kaktuszka se kutya e szempontból, ugye.
Szóval találtam a szeparéban egy konnektort, igaz hogy szikrázott cseppet mikor beledugtam a számítógép végit, de szerencsére nem égett le se ő, se én (utóbbi nem is áll olyan rosszul mert majdnem Karácsonyig jutott el az összehasonlító táblázatokkal, ami abban a hangzavarban ami vót, nem semmi! Höhö). Tehát a héten letudom ezt a két kéziratot, marad még másik kettő ami bent van a tanszéken úgyhogy jelentkezhetek majd Praßl bácsinál.
Szóval találtam a szeparéban egy konnektort, igaz hogy szikrázott cseppet mikor beledugtam a számítógép végit, de szerencsére nem égett le se ő, se én (utóbbi nem is áll olyan rosszul mert majdnem Karácsonyig jutott el az összehasonlító táblázatokkal, ami abban a hangzavarban ami vót, nem semmi! Höhö). Tehát a héten letudom ezt a két kéziratot, marad még másik kettő ami bent van a tanszéken úgyhogy jelentkezhetek majd Praßl bácsinál.
Tíz hét után
Nagyon alakulófélben van ez a baba. Eddig azt hittem, nagyjából rám hasonlít: a fejecskéje (legalábbis orrtól lefelé), a görbe ujjacskák, a füllencse, a fehér bőre... a hajával kezdődött a változás. Merthogy nem nagyon hull ki az amivel született (vagyis inkább csak nagyon lassan), de közben már nőnek az új hajszálak, rendesen világítanak kifelé. Na igen, nálam is látható időnként vajmi kontraszt... ilyenkor szoktam bedurrantani Aput, vagyis a magánfodrászomat, ne, ideje az újabb hajfestési akciónak! De míg Csőrike mama lassan és kitartóan őszül mint a jó bor, a kicsi Csőrike egyre határozottabban veszi az irányt az aranyszőke felé. Mondanom se kell, le van barnulva, olyan mintha nem is az én babám lenne. És a szeme... amikor született, leginkább egy ufóbébiére hasonlított (sötétkék volt piros karikával, háromhetesen szerencsére már csak sötétkék), most meg inkább haszkilányé. De mindenképp kutyusé, mert alighogy felteszem a Terülj-terülj asztalkámat a nyakába, erőteljes nyálazásba kezd. Most meg éppen elaludt az ölömben ez a jóllakott ducka portéka, szájában még mocorog a katicabogaras cumi...
2009. augusztus 25., kedd
A menü
Minthogy beígértem, íme a séf keresztelői menüje (ez sikerült a legjobban minden közül, úgy is mondhatnám, a nagy rokoni összeröffenésből inkább ez volt, ami sikerült... no mindegy. Már.)
Először is lett hideg levest ettünk (uborka, savanyított cékla, író, kemény tojás és sok-sok kapor van benne... nagyon rózsaszínű és nagyon finom!) - Walter Skoff klasszikus Chardonnay-ával, főételnek pedig lazacszeleteket ettünk, szépen ropogósra sütve, rukola-pestóval és spenóttal töltött, lerben sült krumplival - középburgenlandi Neckenmarkt kékfrankost ittunk hozzá (a klasszikus kékfrankos egyszerűbb kombinációk híveinek, a rukola-pesto kedvelőinek meg a jellegzetesebb Terra cognita dukált). Jómagam még csak nem is kuktáskodtam... csak zabáltam. Nyámmi!
Először is lett hideg levest ettünk (uborka, savanyított cékla, író, kemény tojás és sok-sok kapor van benne... nagyon rózsaszínű és nagyon finom!) - Walter Skoff klasszikus Chardonnay-ával, főételnek pedig lazacszeleteket ettünk, szépen ropogósra sütve, rukola-pestóval és spenóttal töltött, lerben sült krumplival - középburgenlandi Neckenmarkt kékfrankost ittunk hozzá (a klasszikus kékfrankos egyszerűbb kombinációk híveinek, a rukola-pesto kedvelőinek meg a jellegzetesebb Terra cognita dukált). Jómagam még csak nem is kuktáskodtam... csak zabáltam. Nyámmi!
2009. augusztus 24., hétfő
Augusztus az augusztus
Mindjárt ősz van. De közben nyár is. Tegnap valaki nyitva hagyta az emeleti részen az ablakot. Ma hajnalban mikor kiléptem a folyosóra, olyan egy ismerős hűvös hullám csapott meg, egyszerűen nem hittem el hogy ha már kibújtam a vackomból, akkor elméletileg nem álmodhatok. Képtelenség, de mégis...
Mintha csak Homoródfürdőn léptem volna ki reggel a sátorból.
Mintha csak Homoródfürdőn léptem volna ki reggel a sátorból.
2009. augusztus 18., kedd
A maffiózónál
Van mifelénk egy olyan tanszaki anyuka akinek nem könnyű megdönteni a rekordját, bár egyelőre még senkinek nem jutott eszébe hogy a három gyermek az egyetem mellett esetleg ambíciókérdés lenne. Szóval az anyuka egy nem EU-s állam polgára (tehát gyermekpénzt nem kap), és jelenleg együtt él a második és harmadik gyermek apjával. Mielőtt bárki vakarózásba kezdene, hozzátenném hogy nem bigámiában él mivel e gyermekek apukája egy és ugyanaz a személy, és egy másik nem EU-s ország polgára (az első gyerek apja mellesleg egy echte indián, de ő már rég kilépett a képből). Szóval a szóban forgó apuka megnevezhetetlen pénzforrásokból tartja el a családját ami ugyan kit érdekel, lényeg hogy mind az ötön megvannak, sőt a tegnap este még a nagynéni és a nagymama is ott volt, szóval egy adott ponton erőteljesen kezdtem érezni hogy nem Ausztriában vagyok. Látogatásom oka vagyis inkább célja egy nagy Ikeás szatyor volt tele babaholmival amit az anyuka készített ki nekünk mielőtt hazautazott volna nyaralni a legidősebb gyerekkel az ő országába. Szóval ebből is látszik hogy az estét a - tanszakon csak maffiózóként emlegetett - apukával töltöttem. Mielőtt bárkinek elindulna a bogara hogy mi és hogy, ez egy nagyon ártalmatlan este volt, bár egy kicsit ráfáztam a dologra. Ugyanis a konyhát fürdőszobának néztem és ez volt a baj. Maffiózónk egy kisstílűbb fajta (köztünk legyen szólva inkább valami botcsinálta mezei bisznicsárnak tűnt), úgyhogy ez az állomási lakás is inkább egérlyuk mint kacsalábon forgó luxusvilla. Tehát belépek, hallom a locsipocsit, aztán kiszól valamit a szekrény mögül, bül-gül-mül? hm? biztos németül akarta, de egy cukkot nem értettem. Persze, mondom, csak nyugodtan. Gondoltam én, azt kérdezi hogy éppen mosdatja a gyermeket oszt mindjárt jön, ugye nem baj? Na, jött is aztán és az orrom alá tolta a kávésbögrét, nesze neked este 10 óra, forró neszkávé, hát csak le kellett ülni a konyhaasztal mellé társalogni. Akkor már látszott hogy a hároméves tényleg locsipocsizik de nem a kádban hanem ő mosogat a mosogatókagylóban, hol a szivaccsal csinálja a habot, hol úsztatja a poharakat és a bögréket, időnként nagyokat vigyorog miközben illogat a dugibögréből amit előszeretettel töltöget a lötyőből. Szemmel láthatóan cinkosának fogadott mivel az apja neki éppen háttal ült én meg nem, úgyhogy mikor hátra-hátrafordult a zöregje, becsületesen kiköpte a szájában levő adagot hogy ő aztán jó gyermek, egy pillanat múlva meg sunyin kortyolgatta a levet miközben én voltam a publikum... A társalgás az asztalnál erősen tőmondatokban zajlott, rájöttem hogy jobb lesz ha én se tökölök sokat a körítéssel, a gyorsabb érthetőség szempontjából, meg biztos hamarább otthon is leszek. Hát nem volt semmi a neszkávé utáni gyomorégés, a nyelvemet is elégettem és úgy kinyílt a csipám mint a reggeli kávétól szokott. Aztán itthon éjfélig szórakoztunk nagymamával mint a gyerkőcök az új játékokkal... szeretünk turkálni, na.
2009. augusztus 17., hétfő
Vihar után
Csőrike mamának nagy és nehéz a feje... és nem feltétlenül lesz könnyebb attól, ha betér ide, de hátha mégis jobb lesz egy kicsit. A kicsi Csőrike csak egyet tud, lenyugodott a ház, elment a sok idegen néni és bácsi (nyafogni nem nyafogott ő senkitől se, sőt, néha az az érzésem, hogy én vagyok a legkevésbé érdekes ember az életében. Ő csak kifáradt, ennyi az egész), szóval ő úgy van mintha mi se történt volna. Én meg csak egy nagy űrt érzek, és az is csalódásba és tehetetlenségbe fullad. És akkor sírni kell.
2009. augusztus 16., vasárnap
Zsuzsi Baba

Íme, a keresztelnivaló kisasszony! Egyik leendő keresztmámi tartja... (tennapi részlet)
És igen, meg lett keresztelve (pardon, körösztölve, hogy a többi nyámok es örüljenek), Apu és Anyu énekelték a zsoltárt, pap bácsi körösztölt, a mise alatt szlovénül, németül és horvátul igyekezett valamelyest megértetni velünk a dolog menetét, hát meglett, kápolna megtömve emberrel, utána agapé jó szlovén módra ami azt jelentette hogy később lesz az ebéd (és a nagybátyja személyesen jött el, a nagy séf, a menü majd egy későbbi posztban)...
És máma már 5 egérrel kevesebb van, ami nagy szó - mondanom se kell, cseppet könnyebb lett az életünk. Huhh!
2009. augusztus 15., szombat
Egerek
Tegnap aszongya Férjecske: olyan ez, mint egy pszichológiai kísérlet. Összeeresztik a fehér egereket és kívülről figyelik, hogy ki kit harap meg. Ja és fontos statisztikai tényező, hogy visszaharap éppen az illető egér, vagy elfut? (én inkább a harapósak közé tartozom, bár a fáradtságtól csak bólogatni tudok, mindenesetre próbálok értelmesen nézni a szemébe annak aki éppen velem beszél)
Ja, és jelenleg pont tizenhárom egér van a labirintusban, a legzsengébbet is beleszámítva...
Ja, és jelenleg pont tizenhárom egér van a labirintusban, a legzsengébbet is beleszámítva...
2009. augusztus 13., csütörtök
Dédike
Holnap délben beüt a ménkű. A ménkű 81 éves... aki nem ismeri, nem hiszi el hogy ő mire képes. Majdnem kiejtettem a telefont a kezemből. Ráadásul csak véletlenül derült ki, hogy mégis jön a szélvész Grácba. De még melyik fajta, ajjaj.
Reszkessetek, rokonok!!!...
Reszkessetek, rokonok!!!...
2009. augusztus 12., szerda
Zárójel
Gazembernek érzem magam. Annyi szétesett kapcsolatról és magányos nyüszítésről olvasok a bloggerináknál, hogy már lassan szégyellem azt ami nekem van... szombaton nem csak körösztölő lesz hanem a 3 éves házassági évfordulónk. (Ezt most nagyon kicsire összehúzva mondom, remélem hogy szabad nekem örülni, ha Csőrike és Kaktuszka nagyon jóban vannak egymással. Még a plusz kicsi Csőrike konstellációban is, mindenki riogatása dacára. Nem szándékos, de így alakult, no.)
2009. augusztus 11., kedd
Vészjelző
Langyi is vót a nagy zuhi. Vagyis a visszhangja (nem vót, na).
Egyre közelebb van a körösztölő, s az is, hogy Csőrike felöntsön jól a garatra... jó kis műsor lenne a tisztes számú rókonságnak, höhö. Most már lassan összecsapnak a hullámok a feje fölött, plotty.
(Férjecske mondaná: dudálhatnak a heggembe...)
Egyre közelebb van a körösztölő, s az is, hogy Csőrike felöntsön jól a garatra... jó kis műsor lenne a tisztes számú rókonságnak, höhö. Most már lassan összecsapnak a hullámok a feje fölött, plotty.
(Férjecske mondaná: dudálhatnak a heggembe...)
2009. augusztus 10., hétfő
Katasztrófa-övezet
Na, kíváncsi vagyok, mit jajog össze a mai nap után a sajtó. Mi intézkedtünk: kihúztuk az orgonát a falból (egy gumiorgonát csak árammal lehet működtetni), a notebooknak szerencsére nem kell áram (csak egy szorgalmas internetező aki képes rajta csücsülni ergo feltölteni kakaóval-ez megvan). Sö egyelőre vígan elvagyunk idebent míg odakint tombol a... ó, gráci viszonylatban még jócskán "lazának" mondható zuhé. Tyuhéé!
(Egy biztos: az ablakok szép tiszták lesznek a szombati keresztelőre. Pardon, körösztölőre, hogy a nyámok es otthon érezhessék magikot.)
(Egy biztos: az ablakok szép tiszták lesznek a szombati keresztelőre. Pardon, körösztölőre, hogy a nyámok es otthon érezhessék magikot.)
2009. augusztus 8., szombat
Lázas vagyok
Lassacskán este lesz. A jó csőrikék bubukálnak ilyenkor. Van egy azonban aki most éppen rakoncátlan, NEM, ő most mindenre ezt mondaná. Van olyan mikor nem vagyok jó kislány, nem is akarok. Mikor kocsmázni akarok, mikor nem akarok lenyugodni, hanem tombolni akarok. Mikor egyszerűen csak lázas vagyok. Nem azért tombolnék mert annyi fölös energiám lenne, vagy kontraszt kell a lapos és semmittevő időszakokra (höhö, hol a lapos és semmittevő?). Megmagyarázhatatlanul jön egy hullám, ég a szemem és jólesik hogy lázas legyek. Felkavarodik belül az egész, egyszerűen jön egy valami amitől nem érzem már hogy fáradt vagyok, különben milyen erővel tombolnék? ez olyan mint egy holtpont utáni állapot. Ezidáig talán három holtponton jutottam túl egyszeribe, ez volt a rekord. A szabály: minél több, annál nagyobb a "dobás". És NEM, soha nem kábítószereztem, most se, és még részeg se vagyok. Legalábbis nem az italtól... lázas vagyok a nem tudom mitől. És jólesik.
2009. augusztus 7., péntek
Nagyszabású dolgok
1. két és fél órát taposni a Schubert szimfóniát a tanszéken (nem szó szerint, na);
2. más főztjét és tálalását élvezni itthon;
3. másfél órát bubukálni az aromaterápiás kényeztető tusolás után;
4. egy órát cseverészni telefonon a Belgiumban lakó barátnővel és a családommal aki Romániában van éppen egy térerővel rendelkező faluban;
5. és most netelni, kezemben a söröm! ...még ha a bébiknek is való fajtából.
HEHH! ez a mai mérleg nem is rossz.
2. más főztjét és tálalását élvezni itthon;
3. másfél órát bubukálni az aromaterápiás kényeztető tusolás után;
4. egy órát cseverészni telefonon a Belgiumban lakó barátnővel és a családommal aki Romániában van éppen egy térerővel rendelkező faluban;
5. és most netelni, kezemben a söröm! ...még ha a bébiknek is való fajtából.
HEHH! ez a mai mérleg nem is rossz.
2009. augusztus 6., csütörtök
Ásványvíz és kiskanál
Én: "Az istókát, most nyakig úszunk a szarban!"
Ő: "Jaj dehogy, ez csak babakaki..."
Én: "De a fos bement a pelenkázóasztal illesztéseibe... affrancba."
Ő: "Ugyan, nem kell idegeskedned, így van ez jól. Nincs is fos csak hasmenés... egy ilyen babának. Ez TELJESEN természetes. Ennek örülni kell!"
Asszem nem kell magyarázkodnom, kivel beszéltem az eset közben és után, és miután elmentek sétálni, miért húztam bele dühösen a malátalöttybe mintha igazi sör lett volna, és semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy az ÉN házamban igenis akkor vagyok dühös és akkor pattogok mikor NEKEM jólesik, és igenis SZAR és FOS ha akarom, nem pedig ásványvíz és kiskanál, pont.
Ő: "Jaj dehogy, ez csak babakaki..."
Én: "De a fos bement a pelenkázóasztal illesztéseibe... affrancba."
Ő: "Ugyan, nem kell idegeskedned, így van ez jól. Nincs is fos csak hasmenés... egy ilyen babának. Ez TELJESEN természetes. Ennek örülni kell!"
Asszem nem kell magyarázkodnom, kivel beszéltem az eset közben és után, és miután elmentek sétálni, miért húztam bele dühösen a malátalöttybe mintha igazi sör lett volna, és semmire nem tudtam gondolni csak arra, hogy az ÉN házamban igenis akkor vagyok dühös és akkor pattogok mikor NEKEM jólesik, és igenis SZAR és FOS ha akarom, nem pedig ásványvíz és kiskanál, pont.
2009. augusztus 5., szerda
Calcant
Na mesze sűrű. Mondanom se kell, ez a blogbejegyzéseim sűrűségére is kihat avagy behat. Vagy inkább odahat. Ezt az egy hetet tényleg ott töltöm a tanszéken (két napot már le is húztam). Kész röhej. Itthon van a zongora (na, azért enyhe túlzás élő hangszerré avanzsálni egy elektromos bigyót aminek ha a másik végét nem dugod be a falba, nem szól, de azért na), én meg egyet tudok biztosan: addig amíg NEM vagyok itthon, még mindig több esélyem van csak gyakorolni, nem pedig minden más szirszart csinálni. Az itthoni hangszer előnyei, blá. Blá-blá. Egy nagy tál kaki. Ha meglátom hogy mosnivaló, vasalnivaló, mosogatnivaló van, eddig se volt valami rózsás a reakcióm (legalábbis a gyakorlás szempontjából nézve), de mióta Csőrikecsibe is benne van a képben... Az a helyzet hogy van egy kicsi manó a fejemben aki egyebet se csinál csak megüti ilyenkor a kicsi gumikalapácsával azt amitől Csőrike turbó üzemmódba kapcsol, berr-berr, zongorázás leépítve, minden egyébbe fejest ugrik, hát milyen dolog ez? A régi orgonákon volt egy húzógomb amire nem azt írták hogy pl. principal 8' hanem azt hogy Calcant. Ez nem kapcsolt be egy regisztert se, hanem a másik végén volt a csengő ami a bácsit hívta, héjj, gyerünk fújtatni mert hanem nincs muzsika! Na ez a manó a calcantgomb nálam. Ki fogom iktatni a közeljövőben, az biztos.
2009. augusztus 4., kedd
Még egyet alszom
...ma éjjel, mielőtt belefognék a sűrűjébe. Tegnap már bubultam egyet, egyedül a másik szobában. Tiszta ketyó. Éjjel többször felriadtam, kalapált a szívem esszevissza. Itt rinyálok napok óta hogy aluhatnékomva', aztán nem tudok. Biztosan hiányoztak a kicsi csapágyak... mellesleg idegen a szoba és hülyét kaptam ahányszor csak kinyitottam a szemem. Feszt az volt az érzésem mintha pont a másik oldalon feküdnék mint ahogy voltam, szédültem is belé nagyokat.
Közben Nagymama odaát a másik szobában nagyon komolyan veszi a dolgokat. Talán egy kicsit túl komolyan is. Remélem, azért nem feledkezik meg Hanga rólam... időnként felveszem és elgügyögjük egymásnak hogy mi minden történt közben. Szerintem tudja hogy az a bohóc ott én vagyok. A zanyja! nekije. Aki gyönyörűen előrefejlődött ma a házimunka terén, elintézte a nagyját annak amit eddig nem sikerült itthon elművelnie, de itt holnaptól beindul a gyakorló malom. Muszáj. Muss sein.
Közben Nagymama odaát a másik szobában nagyon komolyan veszi a dolgokat. Talán egy kicsit túl komolyan is. Remélem, azért nem feledkezik meg Hanga rólam... időnként felveszem és elgügyögjük egymásnak hogy mi minden történt közben. Szerintem tudja hogy az a bohóc ott én vagyok. A zanyja! nekije. Aki gyönyörűen előrefejlődött ma a házimunka terén, elintézte a nagyját annak amit eddig nem sikerült itthon elművelnie, de itt holnaptól beindul a gyakorló malom. Muszáj. Muss sein.
2009. augusztus 1., szombat
Olvadós
Igen, ez lesz a legelfogultabb, a legolvadósabb Csőrieanyu-bejegyzés ami csak létezik, dehát úgy kikívánkozik a begyemből s hol lehetne másutt kiönteni a tartalmát ha nem itt?...
Derága Egyetlen Csibém, nem is gondoltam volna hogy így szeretsz... gondolsz rám... ugye anya csak egy van (vö. Móricka és az iskolai fogalmazás)? igaz hogy úsztál reggel a pisiben, tetőtől talpig le kellett téged csutakolni (visszatérünk mi a Pampershö', abból legalább csak a kaki folyik ki), de FÉL KILENCIG hagytál aludni. Dráágaszáááág..... cupp!
Derága Egyetlen Csibém, nem is gondoltam volna hogy így szeretsz... gondolsz rám... ugye anya csak egy van (vö. Móricka és az iskolai fogalmazás)? igaz hogy úsztál reggel a pisiben, tetőtől talpig le kellett téged csutakolni (visszatérünk mi a Pampershö', abból legalább csak a kaki folyik ki), de FÉL KILENCIG hagytál aludni. Dráágaszáááág..... cupp!
2009. július 31., péntek
Katasztrofális
Még nem volt az idén ilyen nyári nap mint a mai. De komolyan. S akkor mindenki csak rinyál a rádióban hogy miért nincsen megint 30 fok meg 35, kész katasztrófa. Részemről igyekeztem teljesen kiélvezni ezt a katasztrofális napot, annyit kódorogtam a városban amennyi a hangázás mellett csak belémfért. Ki tudja, mikor lesz még a nyáron napsütéses 23 fok.
Ilyet még nem pipáltam
Szombaton Mariagrünben evangélikus keresztelő lesz, férgyem lesz az orgonista. Az újdonsült anyuka meg Robbie Williamsnak a "She's the one" nevű nótáját akarja hallani... naná, hogy a templomban. Még a kottát is elküldte...
2009. július 30., csütörtök
Rendrakás
Valahol, valamikor muszáj lesz majd minderre sort keríteni. A rendrakás minálunk komplex folyamat. Csak nem elhamarkodni! Nem hisztizni, hideg fejjel átgondolni hogy mi minden szedhető ki a 4 vagy még több rétegű cucc közül. Előre kiötölni a leendő csoportokat, helyet találni nekik. Beszüntetni a primitív tiszta-nem tiszta halmozást. NEM vízszintesen terjeszkedni! Kihasználni a 4 méter belmagasságot. Hangszerek ALÁ, nem rájuk... és nem menni fejjel a falnak!
Mivel ennyi akadály után ma sincs kedvem struccot játszani a lakásban, inkább a blogommal kezdem. Vasárnapig csak rendet csinálok, legalábbis itt.
Mivel ennyi akadály után ma sincs kedvem struccot játszani a lakásban, inkább a blogommal kezdem. Vasárnapig csak rendet csinálok, legalábbis itt.
Még csak két nap
...és itt lesz anyóspajtás! IGEN, nem elírás, már várom hogy itt legyen. Kap majd egy mosolygó babát a kezébe:-)
(garancia az nincs...höhö)
(garancia az nincs...höhö)
Egy kis hajnali poszt
Apunak begazolt a bioritmusa: még mindig gyakorol (nézz az órára és ijedj meg!). Fél kettőkor megpróbált lefeküdni de sajnos már nem lett alvás belőle. Reggel hétkor meg misét játszik a nővérkéknél. Szegény...
Én meg? vidáman veszem az akadályokat: rájöttem hogy a nap bármely órájában tudok aludni, csak legyen időm. Ez modjuk nagyon függ attól hogy Bagolylány éppen mit csinál, szunyókál-e vagy sem, és mekkora halomban áll az éppen aktuális kupac a konyhában/szobában. Most is fel vagyok jőve mint kenyér a moslék tetejére, élvezem hogy ma már négy órát aludtam egy huzamban, hihi! azért nem lenne rossz ha lenne még pár óra függelék melléje. Csakhogy köztudott: a baglyok négykor még javában kuvikolnak... hajaj.
Én meg? vidáman veszem az akadályokat: rájöttem hogy a nap bármely órájában tudok aludni, csak legyen időm. Ez modjuk nagyon függ attól hogy Bagolylány éppen mit csinál, szunyókál-e vagy sem, és mekkora halomban áll az éppen aktuális kupac a konyhában/szobában. Most is fel vagyok jőve mint kenyér a moslék tetejére, élvezem hogy ma már négy órát aludtam egy huzamban, hihi! azért nem lenne rossz ha lenne még pár óra függelék melléje. Csakhogy köztudott: a baglyok négykor még javában kuvikolnak... hajaj.
2009. július 29., szerda
Csak egy pillantás
Mindig elhatározom magamban, hogy nem nézek oda többet. Mert milyen dolog az, bebámulni másnak az ablakán?! De aztán sajnos mindig a kíváncsiság áldozata leszek. Mint például ma. Tolom a babakocsit, jobbról ismerős kerrenés-berrenés: valaki felhúzta a redőnyt. Én hülye, pedig tudhatnám hogy éppen akkor ott VAN valaki, ugye evidens. De nem, csak egy pillantást, és egyenest farkasszemet nézek... a legízléstelenebb rózsaszín műanyag békakirályfival akit valaha ablakba raktak.
Most jól jön
Elsején jön anyóspajtás babázni. Két hétre. Aztán másik anyóspajtás, és így tovább, szeptemberig. Már alig várom hogy mellékállású anyuka legyek. A vizsgáim és a dolgozat meg annál inkább.
2009. július 28., kedd
Esti hangulat
A kicsi Csőrike elpilledt. Csőrikeanyu vizes fürtű madár, ma este még pötyög kicsit, mielőtt elbubul. A szomszéd szobából áthallatszik a Duruflé Veni Creator Spiritus utolsó tétele, kvázi élőben vagyis egy majdnemsípos orgonán. Szeptemberben megy majd a gráci dómban... tudom hogy nem olvassa a bejegyzéseimet, épp ezért kockáztatom meg: ...va jól csinálja (nagyon jól tudom hogy miről beszélek.). Fürösztés után átmentünk a babával, akkor épp egy Dandrieu-t gyakorolt. Lassacskán látható lesz a baba arcocskáján az egész duktusz: ez a gyerek falja az orgonazenét. Akkora szemekkel nézte a hangszórót mint amikor locsipocsi van. Hüm. S ha még valamikor az én génjeim is kiütköznek rajta...
Pelenkázóasztal, részlet

Tudtam! ilyen az mikor egy elfogult Csőrikeanyu lelkendezésbe kezd hogy milyen aranyszaró csemetéje van. Nesze, nesze, nesze! kellett nekem... Gondolkozom, ne reklamáljunk-e a Pampers cégnek. Mivel a szar FELÜL jött ki. Corpus delicti tuorum. A baba igenis rendesen be volt csomagolva. Ne mondjam, mennyi időmbe telt míg a képen látható világoskék bodyt a mosógép számára is elfogadhatóvá tudtam varázsolni...
Jeeee!!

Van abban valami ha a gyermek végül a szemedbe kezd nézni, neked produkálja magát azzal hogy veled kacag szembe, neked görbíti a száját (nem csak lefelé), és úgy egyáltalán, ettől az egésztől kezded fontosabbnak érezni magad az életében. Ami egy jó dolog. Mert mi volt eddig (lásd kb. az első hat hetet)? Csak a mi életünket robbantotta fel azzal hogy megérkezett, mindenek tetejébe helyezte magát, belőlünk rabszolgát csinált, kaptunk ajándékba sok pisit és kakit, nem csak a pelenkába intézte hanem kezünkre és ruhánkra. Az első héten nem látott semmit, a másodikon is alig, és nem az anyját kezdte először látni hanem a nagynénje patchwork falvédőjét (az anyja nem volt eléggé kocka).
Szóval, ahogy ránézek erre a képre, kezdem hinni hogy mégse reménytelen ez az idő míg a baba fejlődését várjuk. Mert várjuk, na, hogy értelmesebb legyen (vagy legalábbis annak nézzen ki), egyébbel is kommunikáljon velünk, ne csak sírással. S akkor itt van hathetes korában, aszongya hogy "Jeeee!!"
Há métt, nem látszik??
2009. július 27., hétfő
2009. július 26., vasárnap
Domestical success
A polip első 5 karja ma pergett, mint a motolla. Ami ahhoz képest hogy Csőrike vagyok, nem is rossz teljesítmény! Hhá.
Bagolylány

A kicsi Csőrike egyelőre egy kicsi bagolyra emlékeztet. Nem akar se együtt feküdni, se együtt kelni a többi csőrikével. A héten vettem egy pár új cuccot, többek közt ezt a pizsi pizsamát. Mondanom se kell, a kép úgy 2 óra magaslatában készült az ominózus múlt éjjel.
Hogy één?... alukáááljak?... de miééért?...
Na, ez a mi kicsi bagolylányunk. A ravaszka úgy intézi hogy még haragudni se lehet rá igazán. Ha meg felkapom a vizet, utolsó szemétládának kell érezzem magam hogy miket műveltem el vele, igaz csak gondolatban. Remélem, azért egyszer csak kinövi (nem csak a pizsamát, hanem a baglyos szokását is).
2009. július 25., szombat
Polip
Egyelőre még viszonylag jól bírom a mai napot, bár minden viszonylagos. A délelőtti alvás alatt kitakarítottam a Csőrike-fészket. Muszáj volt, sajnos... Ahol ilyan kicsi csibe lakik, ott ha rend nem is, de legalább tisztaság kell hogy legyen. Na de ennek az lett az ára hogy minden egyéb esett, ráadásul ma a változatosság kedvéért engem is ki kellett mosni a kakiból, hát szabad így bepiszkítani a szép tiszta fészket?! Most azért nem bánnám hogy pár órára polippá tudnék változni. Ha már úgyse reménykedhetek a délutáni közös szunyiban, igazán dolgozhatnék az egyik karommal a gépen is. Megfuttatom gyorsan, miket csinálnék:
1+2: babázás. Erre feltétlenül kell két kar.
3: kármentő ebédfőzés holnapra (legalább). Kavargatni elég egy kar.
4+5: takarítás a konyhában
6: vasalás
7: megszáradt ruhák elrakása
8: pötyögés a gépen, holmi diplomadolgozat megírása végett.
Nahát, milyen ügyes vagyok! legalábbis gondolatban, ugyi.
1+2: babázás. Erre feltétlenül kell két kar.
3: kármentő ebédfőzés holnapra (legalább). Kavargatni elég egy kar.
4+5: takarítás a konyhában
6: vasalás
7: megszáradt ruhák elrakása
8: pötyögés a gépen, holmi diplomadolgozat megírása végett.
Nahát, milyen ügyes vagyok! legalábbis gondolatban, ugyi.
Meglőtte a medvét
Ilyen cudar íccakára azért nem számítottam: Csőrikeanyu mindjárt kidől de Hangának egy idő után nagy és kerek szemei lesznek, az ágyikóban egyből beindul a hiszti, egészen fél háromig, na jó, etetés, bökiztetés, fél négykor beteszem a nagy ágyba, elalszunk nagy nehezen, aztán hét előtt beindulnak a csapágyak. Anyu felkel (ha már felköltötték), Babát alig lehet kivakarni a nyiforgó csapágyai közül, úgy fél 10 magaslatában. Ráteszem a pelenkázóasztalra, kérdem hogy tudja-e, milyen rossz volt az éjjel???
Válasz: természetesen a legártatlanabb mosoly ami létezik. Őőő?... ugyan...
Az egy dolog hogy megint én húztam a rövidebbet, de hogy még jogosan se érezhessem hogy itt ÉN vagyok a szenvedő alany és még lelkiismeretfurdalásom is legyen azért hogy az éjjel jópárszor eldángáltam volna (de még mennyire!), na ez már sok.
Válasz: természetesen a legártatlanabb mosoly ami létezik. Őőő?... ugyan...
Az egy dolog hogy megint én húztam a rövidebbet, de hogy még jogosan se érezhessem hogy itt ÉN vagyok a szenvedő alany és még lelkiismeretfurdalásom is legyen azért hogy az éjjel jópárszor eldángáltam volna (de még mennyire!), na ez már sok.
2009. július 24., péntek
Éjjelre készülve
Ma bubultunk délután. Én is, mert ma már nagyon kellett. Kíváncsi vagyok, ma milyen íccaka elibe nézünk. Merthogy ma én leszek a bébiőr. Vajon hogy lehetne beolajozni a Hanga csikorgó csapágyait?... egyelőre csak egy lyukba lehet valamit tölteni s az is csak tej.
Anyai örömök
Azt hiszem, ma rekordot döntöttünk. Ugyanis kétszer kellett kimosni a gyermeket a kakiból, másodszor már az apját is, mert őt is összekente... kérdés hogy mi lett volna ha valahol a városban történik meg az eset. Szerintem csak mi maradtunk volna a buszon.
B, mint Bűzbomba család.
B, mint Bűzbomba család.
Nyár van
Ma először éreztem hogy mintha nyár lenne, úgy értem, szinonimája a nyaralás vagy valami hasonló lenne. Röhögni fogtok, de éppen vittem ki a szemetet... csak úgy lebbent valami a levegőben én meg kiléptem ebből az időből.
Eszembe jutottak a nyugágyak, a Ki nyer ma, A zöldpaszulyleves, a délutáni kávé a poentlász mellé (a porceláncsésze mintájára még mindig emlékszem), a ropogós tetejű almás tészta... és az egérfogás a kertben ami azzal végződött hogy Nagymama végül a saját kezét forrázta le, az egér meg elszaladt.
Ebből az égvilágon semmi nem maradt meg. Elrebbentünk a fenébe, az öregek eltűntek. És a generációs váltás néha szörnyen ijesztő tud lenni... hogyha már felnőttünk (még én is).
Eszembe jutottak a nyugágyak, a Ki nyer ma, A zöldpaszulyleves, a délutáni kávé a poentlász mellé (a porceláncsésze mintájára még mindig emlékszem), a ropogós tetejű almás tészta... és az egérfogás a kertben ami azzal végződött hogy Nagymama végül a saját kezét forrázta le, az egér meg elszaladt.
Ebből az égvilágon semmi nem maradt meg. Elrebbentünk a fenébe, az öregek eltűntek. És a generációs váltás néha szörnyen ijesztő tud lenni... hogyha már felnőttünk (még én is).
Elkerülhetetlen
Valahol kijön az, amikor minden a babázás, reggeltől estig, perpetum mobile. Gesztusok, cselekedetek, automatizmusok, amik eddig nem voltak vagy eddig nem láttuk őket.
A mi életünket is egyfajta erős infantilizmus uralja, újabban erős szülői kirobbanásokkal kísérve. Ezért van az hogy ha kedvenc pesztonkánk morcosan jön haza az egyetemről, először neki is cumit dugnánk a szájába de aztán szerencsére rájövünk hogy nem az a korosztály és kap inkább egy tányér levest.
De hogy ma reggel miért ráztam fel a tejesdobozt is, miután kivettem a hűtőből a müzlimhez, ez jó kérdés.
A mi életünket is egyfajta erős infantilizmus uralja, újabban erős szülői kirobbanásokkal kísérve. Ezért van az hogy ha kedvenc pesztonkánk morcosan jön haza az egyetemről, először neki is cumit dugnánk a szájába de aztán szerencsére rájövünk hogy nem az a korosztály és kap inkább egy tányér levest.
De hogy ma reggel miért ráztam fel a tejesdobozt is, miután kivettem a hűtőből a müzlimhez, ez jó kérdés.
2009. július 22., szerda
Egy óra!
Nagy nap volt a mai, bizony... nem akarom elkukorékolni, de lassacskán alakulófélben lenne/van Hanga baba napi programja. Úgyhogy gondoltam nagyot és merészet, és kihasználván az íccakai luxusadagom (vagyis az 5 és fél óra alvás) áldásos hatását, délután nem bubultam a kicsivel hanem vasalás, mosogatás és hasonló finomságok helyett főztem egy kávét magamnak és leültem a géphez. Huhh... képzeljétek, sikerült kijavítanom azt az adagot amit a múltkor Prassl bácsival átnéztünk. Vagyis a 44v-től a 74r-ig. Egy óra leforgása alatt... Gyorsabb vagyok, mint gondoltam. Azt viszont nem tudom elhinni hogy végülis a hátráltató körülmények ellenére valahogy jobban ment a munka mint ezelőtt szokott volt. Lehet hogy csak kontraszt kellett a cumisüvegek fertőtlenítése, a köpködőkendők és bébiholmik mosása és vasalása mellé? ki tudja, hüm...
Öthetes a kicsi Csőrike

És itt a sztárfotó! Tegnap Hanga betöltötte a kemény ötödik hetet. Ma pedig a doktor bácsinál jártunk aki úgy néz ki mint egy öreg varázsló. Megtudtuk többek közt hogy a baba 4 kiló 40 deka, 56 centi, és... megcsípte a gólya. Hát nem tudom? amikor született. Az a piros folt hátul a nyakán, az a gólyától van. Legalábbis a nővérke szerint. Nahát, hogy mik derülnek ki...
2009. július 20., hétfő
A másik baba
Néha eszembe jut Ábel. A baba, akit hónapokon keresztül vártunk. Az ultrahangos kép még mindig ott van a polcomon, időnként rátéved a tekintetem és furamód bűntudatom lesz. Mintha azt a babát eltettük volna valahová a süllyesztőbe, pedig mi aztán semmit se csináltunk. Annak az Ábelnek nagyon véges a története, akit annyira nyaggattam már hogy megszülessen. Kibújt hirtelen egy kislány aki Hanga lett és kérdezés nélkül elfoglalta az előző baba helyét. Hiába a való igazság, mikor arra a szürke alig-képre nézek, nem Hanga hanem Ábel néz vissza rám... aki nem született meg. Most már tudom hogy ha valamikor fiunk is születik, nekem nem lehet ő már soha AZ az Ábel.
Statisztika
Öt hét alatt háromszor volt éjszakai cirkuszunk. Háromból kettőt elkaptam, utóbbit ma éjjel... Most már túlvagyunk egy reggeli etetésen (is), persze, Hanga úgy vigyorog mintha mi se történt volna. Ki kéne szednem a mai baltáimat.. megyek és főzök magamnak egy büfeketét.
2009. július 18., szombat
Alakuló dolgozat
Van egy jó hírem: Prassl bácsi aszonta, elég lesz a graduálé rész. Amiből még csak pár oldal hiányzik. És nagyon úgy néz ki hogy nem akart ő egy percig se szívatni, mondanom se kell hogy megkönnyebbültem a dologtól. Egyszerűen csak kíváncsi volt hogy milyen iramban haladok, és mostanra már neki is aktuálissá vált a kérdés hogy meddig érdemes indexet írni. De azért láttam hogy időnként rá-rácsodálkozott, asszta hogy mik is vannak abban a kéziratban... hehe.
Tehát: befejezni a dógot, aztán összehasonlító táblázatot készíteni, hogy az x és y kezdetű miseének melyik más fontos kéziratban lelhető még fel (szerencsére csak öt másikban ami fix és mind rendelkezésemre áll, pl. egy disszertáció esetében több száz oldalt felvenne ez a rész, azt meg csak a Fennvaló tudja hogy hány kéziratban kellene hozzá vájkálni). És kész a pepecselés oroszlánrésze úgyhogy majd elkezdhetem írni a saját dumámat.
Azt a fílinget, hogy minő egy szovjet fehérnépnek éreztem magam, ahogy hazafelé cipekedtem a két bevásárló szatyorral... Na nem pityókát hoztam a pungacskákban hanem a Paléographie musicale két vaskos fakszimile kötetét (igazából csak olvasótermi használatra valók, de Prassl ideadta. Tiszta magától!). Naszóval: kettő az ötből már bevetésre készen áll... huhh!
Tehát: befejezni a dógot, aztán összehasonlító táblázatot készíteni, hogy az x és y kezdetű miseének melyik más fontos kéziratban lelhető még fel (szerencsére csak öt másikban ami fix és mind rendelkezésemre áll, pl. egy disszertáció esetében több száz oldalt felvenne ez a rész, azt meg csak a Fennvaló tudja hogy hány kéziratban kellene hozzá vájkálni). És kész a pepecselés oroszlánrésze úgyhogy majd elkezdhetem írni a saját dumámat.
Azt a fílinget, hogy minő egy szovjet fehérnépnek éreztem magam, ahogy hazafelé cipekedtem a két bevásárló szatyorral... Na nem pityókát hoztam a pungacskákban hanem a Paléographie musicale két vaskos fakszimile kötetét (igazából csak olvasótermi használatra valók, de Prassl ideadta. Tiszta magától!). Naszóval: kettő az ötből már bevetésre készen áll... huhh!
2009. július 17., péntek
Havi mérleg

Na azért mégse olyan reménytelen a helyzet. A kisasszony úgy döntött hogy alszik még egy kört. És akkor én is, naná! 9-kor keltem, bőcsen hogy engem nem lehet túlszárnyalni. De azért 11 után nyürkölni se semmi... jó na, máma dögrováson vagyunk:)
Különben ma reggel míg az éhes bömbölésre vártam, kezembe került azon okos könyvek egyike amelyek a terhesség UTÁNRA valók, ízelítőnek egy kis összehasonlító táblázat, mi várható el egy egyhónapos csecsemőtől:
Különben ma reggel míg az éhes bömbölésre vártam, kezembe került azon okos könyvek egyike amelyek a terhesség UTÁNRA valók, ízelítőnek egy kis összehasonlító táblázat, mi várható el egy egyhónapos csecsemőtől:
- KÖNYV
- naponta 3-4 széklet
- egy nap már egyszerre 1 órát képes ébren tölteni, ezalatt nyugodtan fekszik az ágyában
- éjjelente kb. 2 etetéssel számolhatunk, de kéthónapos korára már átalussza az éjszakát
- HANGA
- kétnaponta egy gigászi sz..ka (elvégre babáé, nem?)
- legkevesebb 2 órai ébrenlét (egyszerre!), de volt már 12 órás éber szakasza is, közben valamikor szunyált úgy egy órácskát (fél szemmel, persze), a nyugodt szemlélődést azt meghagyja más babáknak, neki külön udvari bolondra van igénye
- nos, lásd az előző bejegyzést.
Ezek után én, hisztérikus anyuka, fel kellene tennem a kérdést hogy akkor mi van evvel a babával, nyakig ül a fejlődési rendellenességekben, ööö?
De az is lehet, egyszerűen csak nem akarja bevenni azt a sok zöldséget amit ezek itt előírnának neki. Úgyse. Huncut ez a kicsi Csőrike.
Én vagyok az oka
Tiszta hülye vagyok. Ez nem létezik stb-stb-stb---
Négykor felébredek, ötig matatok a konyhában, a baba édesdeden ALSZIK, se kép, se hang. Persze, hatkor már korog a gyomra, jogosan nyitogatja a szemét, én meg érzem hogy be szar éjszaka volt már megint. Más oda s vissza lenne ha ilyen jóalvó babája lenne, elvégre biztos hogy átaludt egyből hat órát, én meg idióta stb-stb, hogy miért kellett nekem felkelni éccaka kellős közepén, ültem volna a heggemen. Nézhetem hogy ma mikor alszom megint. És ma éjjel is én vagyok a soros... (vasárnap éjjel kialszom magam, útyis-útyis.. de azért még nagy marha vagyok.)
Négykor felébredek, ötig matatok a konyhában, a baba édesdeden ALSZIK, se kép, se hang. Persze, hatkor már korog a gyomra, jogosan nyitogatja a szemét, én meg érzem hogy be szar éjszaka volt már megint. Más oda s vissza lenne ha ilyen jóalvó babája lenne, elvégre biztos hogy átaludt egyből hat órát, én meg idióta stb-stb, hogy miért kellett nekem felkelni éccaka kellős közepén, ültem volna a heggemen. Nézhetem hogy ma mikor alszom megint. És ma éjjel is én vagyok a soros... (vasárnap éjjel kialszom magam, útyis-útyis.. de azért még nagy marha vagyok.)
2009. július 16., csütörtök
Csúcs
Lassan a polipot is lekörözöm. Mert hogy is néz ki nálunk egy etetés?
felülök az ágyban, hátul párna, elöl egy zabáló portéka, jobb kezemben cumisüveg, bal kezem a notebook egerét piszkálja, de kézügyben a hifi távirányítója és a mobil hogy ha valaki hívna, ki lehessen hangosítani. És ha éppen nem pötyögök egyik herkentyűn se, akkor nagyokat húzok a Vitamalz fedőnevű lötyiből (alkoholmentes barna sör, ládákban áll a konyhában:-) Még csak a pedikűr hiányzik, de azt lehet hogy kihagyom:-D
felülök az ágyban, hátul párna, elöl egy zabáló portéka, jobb kezemben cumisüveg, bal kezem a notebook egerét piszkálja, de kézügyben a hifi távirányítója és a mobil hogy ha valaki hívna, ki lehessen hangosítani. És ha éppen nem pötyögök egyik herkentyűn se, akkor nagyokat húzok a Vitamalz fedőnevű lötyiből (alkoholmentes barna sör, ládákban áll a konyhában:-) Még csak a pedikűr hiányzik, de azt lehet hogy kihagyom:-D
2009. július 13., hétfő
Bécsi hírek
Hűha! ha bubuletinje nem is, de útlevele, az lesz! mellesleg Hanga már hasonlítani se fog arra a babára akit a múlt héten fényképeztek. Merthogy két hónapig tart míg megcsinálják. Hihi.
2009. július 12., vasárnap
A kicsi mormota
...nyolctól kilencig lett volna, de mégis 11-kor vót:)) jó tudni, hogy vannak még kellemes meglepetések az életben. Szerencsére úgy döntött hogy reggel 7-től aludni fog, pedig az orgona mellett volt a kosara, zúgott is a fülébe minden, de meg se lőtte. Hihi.
Valószínűségszámítás: 0-1
Hanga is csak olyan mint az eső meg az esernyő. Gondoltam én, hogy ha 9-kor van a mise, elég kevés az esélye hogy egy olyan babának akinek még nincs kialakulva a bioritmusa, pont fél kilenckor vagyis indulás előtt kellene megéheznie.
Errefel, nyürr-nyürr. Nézem az órát, 5,22. Mire tisztába tettem és megmelegedett a bébipapi, pont fél 6 lett. Most meg már nagyon Szemes Mari. Természetesen ezzel is mellétrafáltam. Következő etetés várható időpontja:...
Errefel, nyürr-nyürr. Nézem az órát, 5,22. Mire tisztába tettem és megmelegedett a bébipapi, pont fél 6 lett. Most meg már nagyon Szemes Mari. Természetesen ezzel is mellétrafáltam. Következő etetés várható időpontja:...
2009. július 11., szombat
2x vasárnapi program
Holnap még a láthatáron sincs bébisintér, Apu meg Nestelbachban van. Jövő vasárnap szintén... úgyhogy a Csőrikék mennek szlovén misét játszani. Remélem, a kicsi csendben lesz és csak én fogok orgonázni. Vagy orgonálni?... hajjaj. Startból utálom az ilyent, de most nincs mit csinálni. Legalább a hétfői napot megússzuk.
2009. július 10., péntek
3-0
Tegnap aztán felhagytam azzal hogy megmarkolásszam a 80 eurós hivatalnok grabancát (jó hogy ezt nem látja, mert hétfőn még lesz egy körünk Bécsben az útleveles cécó végett). Volt annyira pökhendi az előttem levőekkel szemben hogy aszontam, első számú ambíció, megragadni a születési bizonyítványt amit elém tolnak és kifelé innét, de gyorsan!
Amúgy volt egy szerencsés oldala a dolognak: a kicsi Csőrikét nem vittem magammal, és hétfőre is kerül bébisintér, szerencsére. Fogom én őt még hurcikálni körbe a világba éppen eleget, úgyhogy ebből nyugodtan kimaradhat. Amúgy se buli reggel 6-kor indulni hogy 9-kor szóba is álljanak veled Bécsben meg a sor se legyen akkora.
Ma csináltattunk útlevélképet, ami nagyon érdekesen nézett ki: beültettek egy székbe mint a fogorvosnál, teljesen hátra kellett dőlnöm, ülembe jött egy fehér pokróc, rápakoltuk a kisasszonyt, aztán jött a fogász, pardon, a fotós, és megpróbált fentről elfogadható képet csinálni. Mondanom se kell, mind leizzadtunk a végére, de meglett. Olyan, amilyen (a lehető legtokásabb karácsonyi malac ami létezik), de kit érdekel. Jó hogy nyitva van a szeme és a szája csak alig görbül(ne). Szerintem más se fotogénebb ha álmából rázzák fel. Míg átlépnénk a határt, tutira másképp fog kinézni.
Amúgy volt egy szerencsés oldala a dolognak: a kicsi Csőrikét nem vittem magammal, és hétfőre is kerül bébisintér, szerencsére. Fogom én őt még hurcikálni körbe a világba éppen eleget, úgyhogy ebből nyugodtan kimaradhat. Amúgy se buli reggel 6-kor indulni hogy 9-kor szóba is álljanak veled Bécsben meg a sor se legyen akkora.
Ma csináltattunk útlevélképet, ami nagyon érdekesen nézett ki: beültettek egy székbe mint a fogorvosnál, teljesen hátra kellett dőlnöm, ülembe jött egy fehér pokróc, rápakoltuk a kisasszonyt, aztán jött a fogász, pardon, a fotós, és megpróbált fentről elfogadható képet csinálni. Mondanom se kell, mind leizzadtunk a végére, de meglett. Olyan, amilyen (a lehető legtokásabb karácsonyi malac ami létezik), de kit érdekel. Jó hogy nyitva van a szeme és a szája csak alig görbül(ne). Szerintem más se fotogénebb ha álmából rázzák fel. Míg átlépnénk a határt, tutira másképp fog kinézni.
Posta
2009. július 7., kedd
Beszélgetés
Ó, Asszonyom, gratulálok a babához! ja, az ügyintézés: kedden vagy csütörtökön kell jönni, de nézze meg honlapunkat, ott írja pontosan hogy milyen iratokat kell hozni. Ja, természetesen hozzon hitelesített fordítást a születési bizonyítványról. Ó, a honlapon az a bejegyzés régi, mi már nem végzünk hitelesített fordítást (?!) Persze, az illeték továbbra is 80 euró. De elnézést kérem, viszonthallásra, tele vagyunk klienssel.
Még jó hogy rákérdeztem, akkor biztos hogy mindent lefordítanak a követségen? merthogy a honlapon az áll, üsszesen 80 eurót kell lepengetni, zárójelben pedig tételesen is fel van tüntetve, hogy akkor ezért ennyit, többek közt a HITELESÍTETT FORDÍTÁSÉRT is annyit amennyit. Kíváncsi vagyok, mivel fogják kimagyarázni hogy mégis 80 euróba kerül a hacacáré mikor nem az van benne ami.
Jó, lehet hogy naiv vagyok, ugyan miért indokolnák meg hogy mit miért mondnak. Az érvelés nem divat ilyen körökben. Elvégre viszontlátásra, sok a kliens.
Még jó hogy rákérdeztem, akkor biztos hogy mindent lefordítanak a követségen? merthogy a honlapon az áll, üsszesen 80 eurót kell lepengetni, zárójelben pedig tételesen is fel van tüntetve, hogy akkor ezért ennyit, többek közt a HITELESÍTETT FORDÍTÁSÉRT is annyit amennyit. Kíváncsi vagyok, mivel fogják kimagyarázni hogy mégis 80 euróba kerül a hacacáré mikor nem az van benne ami.
Jó, lehet hogy naiv vagyok, ugyan miért indokolnák meg hogy mit miért mondnak. Az érvelés nem divat ilyen körökben. Elvégre viszontlátásra, sok a kliens.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



