Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orgonémber. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orgonémber. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 25., kedd

Huszadik, galériával

A tizenkilencedik házassági évfordulónkon éppen "nyaraltunk" azaz a gyerekeket nyaraltattuk. Na, az a jubileumi mise emlékezetes egy izé maradt... az egyik durcája folytán szerencsésen sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet, sajna nem pozitív értelemben, ööö. A múltkori "teleltetés" alatt meg a másik viselte ki magát, szóval nevör evör, és idén a huszadikkor mi Kaktusszal, csak mi ketten, leléptünk ünnepelni, megkerestük azt, aki anno még káplán volt a szülővárosomban, most meg kiderült, hogy a szeminárium rektora. Azaz: lett remek ürügy, hogy végre egyszer elcipeljem Kaktuszt a mi Mekkánkba!

 
Én még mindig fel vagyok töltve az egésztől, pedig már több, mint egy hete volt (a tulajdonképpeni évforduló: aug. 14-15-én), az ünnepi mise ugyanazzal a pappal pedig egy hete, kedden. Úgyhogy in octava, vere est.

A Festum nagyon illusztris dolog volt, egyrészt a fejedelmi hely, mi az oltár másik oldalán álltunk a pappal és ministránssal szemben, csak mi ketten, másrészt jobbról Hunyadiék, balról Bethlenék meg sok más illusztris személy epitáfja, szarkofágja üresen tátongó, de befedett sírja  asszisztált a teljesen fejedelmi misén.



Nem bőcsködni akarok dede, a fanfár elmaradt persze, de Kaktusz orgonázott a karorgonán, én énekeltem és az olvasmányokat is mi olvastuk. Hát, az az akusztika..... a Kaktusz hangja olyan echóból jött vissza az apszisból, hogy én attól elolvadtam. Mondtam is neki, ide kell jönni énekelned, ha akarod, hogy csajod legyen, nem abba a süket pajtába, ami a nagylaposban van, s főleg nem a temetőbe! Azt mondanom se kell, egyből levette Kaktuszt a lábáról a rektor úr azzal a statement-tel, hogy "Még szép, hogy két orgona van: egy székesegyházban kell egy nagyorgona, ugyanakkor egy karorgona is!" Ilyen papot ritkán talál az ember, na.

És persze, kicsit kiéltük a ritka pillanatokat. Csőrike a nagyorgonánál, Csőrikén jeggyűrű van (10 év után először, de már visszakerült azóta a helyére a vitrinbe, a pálinkásüvegek mellé). A zoknis tramplicipős láb nem volt betempírozva, de a szép szandált indulás előtt le kellett vetni, mert akkor reggel igencsak eleredt az eső. Ami odaát nem is olyan ritka, mint mifelénk, ebben a sivatagban. 

És Márton Áron püspök hajdani kápolnája. 

 

Ezt is meg kell nézni egyszer, ha erre jár az ember. És egyszerűen megállni, kicsit.

2021. december 4., szombat

Lemaradtam_forma (speichern unter: Munkara_fel)

Ma kéne nyesni valami ágacskát, izé, de a végén még ezzel is lemaradok. Ötödikén már nem lesz Barbara, Borbála meg effélék. Az iskoláját ennek a kálendáriomnak, azt!... hogy mindig ilyenekkel gyűlik meg az én bajom! Soha nem lehet kitörölni a liber ordinarius kényszerét... Pedig a diszim nyomtatott változatába azóta se néztem bele - na, nem is akarok egyhamar.

Tegnapi hajhaj-koncert letudva, a három csőrikéből kettő takonykórban, de nem veszélyes, csak éppen nem menni nekik suliba szerdáig. Na de persze, időpont éppen akkor volt tegnap, mikor a koncertünk, úgyhogy nem fárasztottam a részletekkel a nővérkét, inkább elvittem ma délelőtt az ügyeletbe a bandát s kész.

Kaktusz teljesen tűspárna volt a tegnap, ja, hogy még az orgonémbert is kellett vinni külön az eseményre, aztán ma hazacúgolni, brrr. A be- és kipakolása csak úgy megy, hogy túl kell élni, jelentem, túléltem ezt is, az estélyi ruhát is, meg a vacsorát is, a szerb vendéglőt már ki is szellőztettem a ruhámból. Aligocska a Tiszán túl volt tíz percre a dolog, szerencsére. Míg hazaért a némber, a ruha is kiszellőzött egy ügyes füstmentes óra alatt a teraszon.

Még tegnap délelőtt telefonált nekem a gimi igazgatónője, hogy megint szülni megy a zenetanárnő, lássuk akkor, talán elég lesz-e a friss állampolgárságom nyelvvizsga nélkül, de csak 30% lenne, az is mind magyar osztályban. Hát lássuk, persze, mondom én. Mikor kellene kezdeni? Január 10-én. Okés, pápá. (közben eszembe jutott, hogy az emeleten hagytam én félbe egy s mást a héten, de hess-hess, most heppi a világ)

Hát aludtam én egy napot tisztességgel a dologra, most itt vagyok a cellámban, megvetettem az ágyamat és nézegetem, mit is hagytam félbe, mielőtt a könyvet elküldtem volna a nyomdába:

A.... a... levéltári dobozok!... Uuupsz. A sok indexelnivaló, a források, amit hellyel-közzel fotózni is kell. Hujjujuj, gatya felkötve, munkazene beindítva. A baj csak az, hogy a természetes fény olyan rövid ideig tart ebben az évszakban, hogy na. S mivel ma gyerekorvos, orgonapakolás és némi ebédelés is volt idáig, iparkodnom kell, hiszen jó eséllyel maradt egy vagy másfél órám a setét valóságig.  Legalább a bársonyruhámat nem füstölte ki a szomszéd, már ez is valami.

Gyerünk!...

2021. augusztus 15., vasárnap

Assumptio avagy Mennybevétel. Aug. 15.

Egy olyan helyen vagyunk, ahol ma este koncertünk lesz Kaktusszal. Ennek a története csak ugyanolyan mértékben bolondokháza, mint a mi életünk általában. Kaktusz gyűjti a pontokat a jövő évi versenyvizsgájához (már megint és még mindig). Ma van nem mellesleg a 15. házassági évfordulónk. Ez érdekelni alig szokott bárkit is, aki általában koncerteket tukmolna a Kaktusz nyakába, de ezúttal rápirítottam a dologra még az elején s azt mondtam, inkább tessék szerepet szerezni nekem, mert külön ünnepelni azt nem akarok. Akkor már legyen egy közös meló, utána egy közös vacsora, ez jobb, mint külön kuksolni valahol. Legalábbis remélem, jók az idegeim, tényleg, kemény csaj vagyok, nem csak úgy fél éve még, amikor ezt így megszerveztem.

Tegnap a reggeli zsolit egy közösségi teremben énekeltem, kb. a csocsó és a biliárdasztal között. Utóbbi felett egy kétméteres feszület kiabál a képbe, dehát egy ez plébánia, kéremszépen, hogyteccikgondóni?... Szomszéd teremben ott a sok latin és nímet teológia, arra nem gondol senki?

A templom viszont egy csoda, na nem az amúgy is standard egyhajós barokk konstrukcióra gondolok, hanem arra, hogy fantasztikus az akusztikája, bárhová állok. Ma reggelre kaptam egy wifikódot a sekrestyébe és a miseruhák alatt megtaláltam egy csomó drót között a működő hosszabbító kábelt, heurék! a. A szentélyből. Én, Csőrike. Ebben a fanti templomban, aminek pont ma van a búcsúja.

Hogy mi lesz ma este a koncerten, azt nem tudom, Kaktusz a tegnap estére már átváltott dühöngő móduszába: olyan orgonarestaurálást végeztek, hogy a léptetőpiszton helyére egy avíttat utánzó, sajnos használhatatlan pedálos leffentyűt tettek, ami valahol alul fog, de ha belerúgnál, letörne, késik, xxxxxxxxxxxxx Kaktusz szerint, brrr és brrr, kell historikus orgona, xxxxxxxxxx a historikus orgonákba!.... remélem olvasóközönségem értékeli, hogy kissé cenzúrázom a szöveget, elvégre nem lehetnek mindenkinek olyan kemény idegei, mint nekem, ugye. Tizenöt év edzés, hogyúgymongyam.

Kibírjuk, igenis.

2020. december 8., kedd

Baltás hírek

A hódsági templomban míg felértem a kórusra, enyhén szólva elszédültem. Már nem emlékszem, hány lépcsőforduló van. Jövőben lesz a kétszáz éves jubileum. Barokkból nem olyan könnyű kigyógyulni, a klasszicizmus a romantikával van keverve s az egész benyomás olyan, hogy ezt semmi nem robbantja szét, áll, mint a cövek. Kívülről felújítási kísérlet egy, kettő, iksz, ipszilon. Nehéz röhögés nélkül megállni. Az első, ami eszembe jutott, a rajzfilmből Disznó Loncsár: "Teee... Kkontáár!..."

A katolikus pap Jézust személyesíti meg a miseáldozatban. S ha a többi felekezetben ez nincs dogmákba írva (vagy éppen igen), mindenképpen Jézusra asszociál a "jó pásztor" kifejezés. Jézus a jó pásztor, az összes lelkipásztor, pasztorációs törekvések, mind-mind azt sugallja, hogy valaki terelgeti nyáját, fújja furulyáját, ilyesmi. A hódsági pap engem nagyon meglepett ez ügyben, nyáj sehol, de a felszerelés, kérem, van, ami soha nem hiányozhat a készletből. Negyven éve legalább, hogy a szekrényhez senki nem nyúlt, a kulcs elveszett, úgyhogy a jó pásztor, amíg az orgonát buheráltam, hozott egy baltát, aztán együtt kifeszítettük az ajtaját. A cuccot betuszakoltuk a szatyrokba, csomagtartóba, leghamarább az apatini archívumba viszem, de addig is legalább itthon a melegben fényképezhetem, már ami használható belőle - igaz, erre a kutatásra csak max. 3 kéziratos füzet és szotyogó partitúrák, de a többi a topolyaival rokonítható, egyházzenei praxis dokumentáció, stb.-stb. Jó, hogy se egértetem, se galambszar nem volt közte, porral és korommal megúsztam a dolgot.

Ma pedig a telecskai plébihez megyek, aki ugyan nem sváb, de állítólag elmenekítette innen


a sváb kottákat. Ezt a templomot Kerényben csak elvenni volt jó. Amíg a széllökéstől potyogtak a tetejéről a bádoglemezkék (messziről úgy nézett ki a torony, mintha felborzolta volna a szél a sörényét), próbáltam képet készíteni róla. Az ajtó felett azt írja:

"Jézus, te jó pásztor, irgalmazz nekünk!"

Vigyázat, te esztelen és elfordult nemzedék (Vö. Mózes kantikuma, generatio prava et perversa est): nem lehet soha tudni, hol van az a balta!!!

2020. július 29., szerda

A háznak, ami a házé. Day 7

Mostanra már nem sok erőm maradt, 3 ablak+függöny, kapálás, öntözés, fűnyírás. Ezt annak köszönhetem, hogy a Rőtmalac magyar szövegét már átjavítgattam a nyelvi lektorálás után, s én ezt valahogy elfelejtettem. Úgyhogy a fennmaradó időben gyúrtam a ház(i) feladatokat. De haladtam is, mint egy rakéta, és hiába röhögött a génhibás kacsa, úgyis meglettem ezzel a sok mindennel.
Itt a gelencei rekonstruált cuki orgonácska historikus regiszterhúzói, hát inkább nyúzói, a bal oldaliak: principál 8', Gedackt 4' és Gedackt 8' (azaz a kiskopula és nagykopula, ez vicces). A principál a legelső sorban van, fémsíp, ez látszik mindegyik orgonán szemből. A másikok igazából fahasábok, egy-egy dugóval a tetejükön, mint a borosüvegé. Itt egészen jól kivehetők a regiszterek sípsorai - a historikus dísz letört darabja jóvoltából, haha. Ez a hangoló se fog beesni az orgonába és ott kitörni a nyakát, az biztos. Pöti org. Úgy sipít, mint egy fogatlan vénasszony a májusi ájtatosságon. (Csakhogy ez minden bizonnyal egy vagyonba került, míg a vénasszony ingyen van.)


2020. január 26., vasárnap

Hivatkozás: Kaktusz

Soha nem gondoltam volna, hogy a Békabirodalom zenetörténete írásomban Kaktusz benne lesz az irodalomjegyzékemben. Pedig nédda, a péterváradi Preprekről nála van meg elsőkézből a teljes anyag, sőt mitöbb, mióta a hagyaték őrzője, akivel anno interjúkat készített és meghatalmazta, hogy nyugodtan publikáljon belőle, amit akar (méghogy Kaktusz!... na ne....), szóval mióta a nyugdíjas prof azóta meghótta magát, igazából soha nem volt kényelmesebb dolgom, csak papucsban lementem a kápolnába, kivettem a paksamétát és németből lefordítgattam kedvemre ezt meg azt. Persze azzal a fílinggel, hogy ez még sehol nem jelent meg nyomtatásban, piha.
Na persze, Kaktusz nem lenne az aki, ha a Bakkalaureatarbeit végén az utolsó lap hátulján nem ez állana:
"Bitte die Orgel heute am 12. Oktober von 19:00-22:00 für Zoltán frei halten. Danke!" (Kérem, ma okt. 12-én 19-22 óráig az orgonát Zoltán részére szabadon hagyni. Köszönöm!")
Ezek szerint ekkor már betiltották az éjszakai gyakorlásokat. Pedig azok voltak ám a vad idők!... Volt egy másik prof, aki a tanszéken aludt egy kis szobában, éjjel pedig rendes bagoly üzemmódban tanította ezeket a holdkórosokat, nem is egyet. Ezek közül mindenki rendesen meg volt húzatva, a tanárt is beleértve, persze.  Most megint ugyanaz van, én kezdem a hajnali műszakot, Kaktusz pedig megy aludni. Végre kedvére gyakorolhat éjjel. Kellett ez nekem, na ugye.

2019. november 25., hétfő

Búcsúban

Hú, de fáradt vagyok, az oksoláját. Búcsú, nagy buli, éjjel végig köhögött a legkisebb, aztán valamikor, amikor még javában zúgott a mosógép, begörcsölt a jobb lábikrám, ezt se csinálta már vagy 6-7 éve, még mindig fáj a helye, pedig már a nap nappali része is lejárt. Meg a buli, a koránkelés, Bőrszivar utolsó futama (run...run... for your pdf-s). Ööö.
Biztosan sok volt a jóból meg az eszem-iszomból.
De addig is, galéria! Kaktusz szerint itt a menyasszony ruhája:
És főszereplőnk, a minden képen (még a lábkiállításon is) virító mikulásvirág.
Kiskorúak nem lesznek bepakolva, a többi képen persze hol egyik, hol másik virít a virág mellett. Jövőre tervezem, hogy lesz az előszobában búcsúfia-adogató, bambuc, szentképecske, mézeskalács.... Ha megint hét gyerek fog itt ugribugrizni a közepében, megéri rendesen készülni, mint ahajt egy falusi búcsúban. :-D

2019. április 25., csütörtök

Feltámadnám

Ilyen húsvéti ünneplést még egyet..... se Feltámadás, se semmi, orgonakurzusok és koncertek szervezése, vigyorgás, etetem-itatom a népeket, messzi földről érkezett művész úr akkor érzi jól magát, ha vele együtt isznak éjfélig, mialatt felváltva Brexit, kelet-európai nacionalizmus és interpretációs fogások, ezalatt Kaktusz csépeli a másik hangszert, cipeli a vasbelű klavinovát, hangolja a nagy némbert vagy mittudomén, de közben kis néprajz, népi építészet, gyímesi tojásminták, korondi tányérok, napsugaras oromzatú terasz, bencés kápolna, liturgikus reform, énektechnika, család és életstílus (vigyázat, elrettentő példa! Csőrikefészek!....) brrr és brrr. Bombakoncert, az itteni közönség lelkes és  nagyon odavan, de azzal nem biztos, hogy tisztában is van, mennyire kemény volt ez a koncert, élvonalban a "bárhol a világon"-kategóriában...
Na most már lassan elkönyvelhetem, második nap azaz a fölösleges alkoholmennyiség is elpárolgott a 44,4 kg-ból az éterbe, csáó. Leadtam egy fennmaradó pályázatot ma délben. Jajj... most már csak a bajormedvés melót kellene behoznom. A csekély 3 heti lemaradásomat. Ja és a konferenciakötet német korrektúrája után nézni, hogy közben hiányzik két tanulmány belőle.... Brrr és brrr. Nem vagyok valami inspirált, ez bizony tény és való. Na jó, lehetne rosszabb is. Kinőtt a füvünk, kibújt a fuszulyka és lombosodnak a paradicsompalánták. Hejj.

2018. május 21., hétfő

Galéria-mizéria, sztrájk

Kaktusz diadalmasan közölte, hogy megoldotta a leendő galéria-problémát. Valami miatt nagyon ellenzi a galériát abban a 4m belmagasságú izében. Ppardon, kápolnában. És nem, egyelőre nem tudok rá hatni sehogy se.... Aszongya az este nekem:
- Itt a tökéletes spanyolfal. Orgona egyelőre nem lesz, de a szekrényét megcsináltatom. És beköltözöm az ággyal és a ruhásszekrénnyel az orgonaszekrénybe! Oldalt megyek be az ajtón, mint az orgonába. És kész.

Még hogy ÉN nem vagyok normális!!!!

2017. szeptember 24., vasárnap

Fontos emberek fontos levelei

I. Tisztelt Csőrike Asszony!

Mindkét fülemig telve munkával - mivel Curator studiorum tisztségben vagyok s ahh, múlt héten kezdtük Fribourg-ban az egyetemen a szemesztert, nos, sajnálattal értesítem Önt, hogy a kívánt tartalom a csatolmánnyal, amit Ön küldött, elévült sajnos, már nem tudom megnyitani. El tudná küldeni, kérem, ismét, hogy levelére kellően kvalifikált választ tudjak küldeni?
Köszönettel,
Góliát theol. prof.

II. Kedves Csőrike és Kaktusz!

A kiállítások és koncertek további állomásai, sajnos, Kaktusz, téged igazoltak, rettenetes elhanyagolt állapotban lévő orgonák mind Versecen, mind Becskereken, ó, bár ne lett volna igazad... Ha történetesen nem utazik át senki aznap Becskereken egy iskolabusznyi turistával, a püspökség templomában a főtéren az égvilágon senki nem nézte volna meg a bánsági orgonákról szóló kiállítást... mit is fűzzön még ehhez hozzá az ember.
Ezzel szemben nem hagyhatom szó nélkül, milyen jóleső érzés volt nekem itt NLM-ban, az orgona, az érdeklődés koncerten és még utána is, és persze a vasárnapi mise: a szép liturgia, az orgonajáték, az aktív gyülekezet, az előénekesi szolgálat... mindez oázis volt számomra, ha visszagondolok az itt töltött napokra.
Köszönöm a szíves vendéglátást a Kultúrpanzióban, igazán nagyszerű dolog, hogy ezt fel mertétek vállalni, meg a kántorképzőt is... Munkátoknak legyen áldásos gyümölcse, ezt kívánom nektek.

Sok szeretettel üdvözöl Münchenből
Franz

I. egy hétig ettem a meszet, hogy vajon megkapta-e, amit egy hétig fabrikáltam neki...
II. ez csak úgy jött, de jólesett :-)

2017. szeptember 4., hétfő

Doktor Egyházzenész látogatása a Kultúrpanzióban

A hétvégén vendégünk volt a bánsági-bajorországi totum factum organológus/himnológus/etc. embere, ilyenkor érzed magad úgy, hogy az egyházzene valamilyen ízecske-darabkáját űzöd, de nem így egyenként, hanem egy egybefüggő rágógumit, dilettánsan, ahogy lehet, de hogy mekkora ez a kutatási terület, úgy egyáltalán, mit jelent az, ha valaki már 1985-ben elhúzta a csíkot, és utána is folyton csak elsőosztályú forrásokban turkál, és közben folyamatosan csillog a szeme mindenféle újdonságra... Kaptunk elöljáróban két doboznyi könyvet, ezzel kezdte az ismerkedést. Mi pedig gyorsan viszonoztuk egy kupica barackpálinkával - már amit mi gondoltunk a legjobbnak ismerkedési szempontból.
Nos, a nappalink a Kultúrpanzióban végre elérte a tervezett hatást: ÁÁÁÁ, az eredeti Rieger pedálzat, ez itt balról melyik manuál tulajdonképpen? Jobbról ez a pedálmechanika, ugye? (panziós reggeli alatt szépen megfigyelhető abból, amit még nem ettek meg a háziszúvak és más élősködők.)
Valószínű, hogy emberünk, akinek Ójrópa bármelyik csücskében befolyásos ismeretségei vannak, nem üresbe beszélt a tiszai halászlé mellett arról, hogy micsoda lehetőség rejlik az 1937-es jugoszláviai református énekeskönyv példája alapján a mai modern vajdasági katolikus énekeskönykiadásban, és a vajdasági organológiai weboldalkészítésben, Te Csőrike, eléggé radikális vagy, és forradalmár is, gondolkoztál már ezen? Te Kaktusz, képzeld, te leszel az első, aki a témához nyúl. Gondolj arra, hogy osztrák támogatást keress, hiszen Felsőausztriából jöttek ide ezek az emberek orgonákat építeni. Igen, ez jó!... Ti vagytok itt az első ilyenek errefelé, és úgy egyáltalán, ...
DE. Mivel csütörtök óta nem volt mosogatva egy edény se minálunk, és holnap reggel indulok StF-be a már végre kész előadásommal az LO-konferenciára... hát emiatt majdnem négy órát aludtam az éjjel, úgyhogy inkább a ma és holnap lesz a döntő, hogy "aluszok egyet a dologra". De tény, ami tény, annak ellenére, hogy semmiképpen nem sikerült asztal alá beszélni vendégünket, kétségkívül szöget ütött a fejünkbe az egész beszédkoszorú és szónoklmány. (Esély a dilettantizmus és saját provinciális dilettantizmusunk ellen?.... HÖÖÖ???)
(Mosogatni ma még túl terhes lesz. Holnaptól viszont menekülés a penészvirágoknak és más állatfajtáknak, különben kicsap a polgárháború ebből a rothadt bidonból, bizony, fájdalmas lesz, az érzékek kipurcannak mind, már érzem!!! A lemez ugyanaz, én, a magányos polgár, a polgárháborúmban.... Na ja.)

2017. június 7., szerda

Ess, eső, ess

Hetekig kénlódni a nagy szárazsággal, s akkor két éjszaka kemény viharokkal babráló eső, ítéletidő, ha röhögni merészelne valaki, elmondom hogy múlt éjjel a Csonka lejáró közepéről lemosta a beton kocsifeljárót, meg se állt a talicskáknyi törmelékké zúzódott járda az aljig, vagyis az utcánkig. Kaktuszhoz pedig két helyen betört a víz, annyira, hogy reggelre az orgonémber vízben állott (!), subwoofer dettó, kábé fél éjszakányit vagy hasonlót, cak centiken múlt a számítógép vagyis a némber agya, brrr.
Az emeleti ablakunk viszont akár egy tengeralattjáróé is lehetne, íme, megérte a másfél év várakozást az asztalosra, olyan keményen dacba szállt mindennel.
Nna megvan!... Legelőször tengeralattjárót tervező mérnökre van szükségünk, ha végre megérem, hogy száműzhetem Kaktuszt a pincegyakorlójába az összkomfortos cruiser luxuskabinjába. Félreértés ne essen, direkte megmondom, ÉN akarok a dolgozószobámban aludni, bizony, záros határidőn belül.

2016. június 10., péntek

Noblesse oblige

Kellett elszólnom magam Rőtmalacnak, hogy a tízéves házassági évfordulómon el fogom játszani a Bach G-dúr "Rakéta" prelúdiumot. Most már csakazértis gyakorolni kell aztat. Még van két hónap... hínnye.

2016. június 4., szombat

Kaktusz levele

Távirányító gombjai:
.
1. zöld gomb
2. piros gomb
3. kék gomb
4. szürke gomb
............................
(1) kék gomb lenyomása egyszer = váltás kromatikus félhangokban haladó hangoló móduszra
(2) kék gomb lenyomása kétszer = váltás egész hangokban haladó hangoló móduszba
(3) kék gomb lenyomása háromszor, vagy a kék gombot nem nyomjuk le egyszer sem = váltás Setzert vezérlő móduszba
- zöld gomb: kiegészítő gomb, magyarázata az egyes munkafolyamatoknál
- piros gomb: kiegészítő gomb, magyarázata az egyes munkafolyamatoknál
- szürke gomb lenyomása egyszer: kiegészítő gomb, aktuális munkafolyamat átirányítása az I. manuálra
- szürke gomb lenyomása kétszer: kiegészítő gomb, aktuális munkafolyamat átirányítása a II. manuálra
- szürke gomb lenyomása háromszor: kiegészítő gomb, aktuális munkafolyamat átirányítása a III. manuálra
- szürke gomb lenyomása négyszer: kiegészítő gomb, aktuális munkafolyamat átirányítása a pedálra
............................
(1) Ezt a redőnymű nyelvregisztereihez kell alkalmaznod. Az orgona bekapcsolása után gyalogosan bekapcsolod a III. manuálon a Gemshorn 4-et és a Trombita 8-at. Lenyomod a kék gombot lenyomod egyszer, ezután a szürke gombot lenyomod 3-szor. Megszólal a Trombita regiszter egy hangja. Zöld gombbal egy kromatikus félhanggal felfelé, piros gombbal egy kromatikus félhanggal lefelé váltod a hangmagasságot.
.
(2) Ezt a főmű trombita regiszter hangolásához kell alkalmaznod. Az orgona bekapcsolása után gyalogosan bekapcsolod az I. manuálon a Trombita 8-at, II/I manuálkopulát, és a II. manuálon a Prinzipal 8-at. A kék gombot lenyomod kétszer, ezután a szürke gombot lenyomod egyszer. Megszólal a Trombita regiszter egy hangja. Zöld gombbal egy egészhanggal felfelé, piros gombbal egy egészhanggal lefelé váltod a hangmagasságot. 
.
Ha váltalni akarsz a "C" és "Cis" oldal között, akkor nyugalmi helyzetbe hozod a kék gombot: a (2) módusz után lenyomod még egyszer, vagy kikapcsolod az orgonát és nem nyomsz a kék gombon semmit, majd a kék gombot lenyomod még egyszer, ezzel beállítva a kromatikus félhang lépést. Ezután a szürke gombot lenyomod egyszer, így aktiválva az I. manuált. Megszólal a Tormbita regiszter. Ezután egyszer lenyomod a zöld vagy a piros gombot, hogy kromatikus félhanggal változzon a hangmagasság. Utána lenyomod még egyszer a kék gombot, így a továbbiakban már egész hangokban váltod a hangmagasságot. A váltás a "C" és a "Cis" oldal között sikeresen megtörtént.
.
(3) Setzer módusz: Ha bekapcsolod az orgonát, és a Setzer egy adott számkombináción áll (nem pedig úgy, hogy a kijelzőn hiányozzon az utolsó szám, vagyis Handregiszteren álljon), akkor a zöld gomb a Setzert felfelé lépteti, a piros pedig lefelé. Erre a mostani misén nem lesz szükség.
.
Ennyi...


NOS. Mintha még kevésbé érteném mint amikor a múltkor együtt nézegettük azt a hangoló távirányító bigyuszt. Koncentrálok én biza ezerrel amilyen síkideg lettem ettől a szövegtől, hogy a gatyámat kössem fel, ne magamat. De csakazértis. ELMENTEM HANGOLNI A HOLNAPI MISÉRE.

2015. június 16., kedd

Meglógunk

Na úgy néz ki, ezek már csak ilyen posztok lesznek. Csinálok én valamit rendes ember módjára???
Pontosan ezen a hétvégén lesz a Tiszavirág Fesztivál, NLM ritka urbánus jellegű eseménye (tényleg az, csak hangos). Ezt mindenki várva-várja, kivéve a Népkert környéke beleértve minket is: hajnal négyig rengenek a házak, és ezzel sajnos tényleg nincs mit csinálni, mert erre engedélyt ad a Városháza vagyis az ebben kompetens nagymuftik, hajaj.
Na jó. És mit csinálunk mi?
1. Kaktusz csütörtökön indul a némberrel Nándorfehérvárra, egy hétig próbálnak aztán koncert;
2. Csőrike holnap indul StF-ba konzultálni Rőtmalaccal, megmenteni a disziből amit még lehet.
3. Kicsi Csőrikék 1-2-ből kifolyólag Mami-Tatinál lesznek a nagy lapos ellenkező oldalán.
Hát ezt akkor se lehetett volna megszervezni jobban, ha akartuk volna.

2015. április 26., vasárnap

Csak tiszta forrásból

Miután tisztára roncs lett az agyamból, tegnap kiléptem ebből a nagy hodályból amiben úgyis csak egyedül ültem a német és román fordításokkal, Kaktusz ezalatt csépelte a templomban a nagy némbert, és, igen... valami nagyon egyebet akartam csinálni. Voálá!

Igaz hogy mindent összegezve nagyon béna vagyok, de azt az örömet, mikor megérkeztem a blues skálából a G dúr zárlatra... na nem akkord vót végül, csak egy hang, de akkor is! Je-je. (ezen a képen még bűvészkedek valami akkordfélékkel)

2014. december 21., vasárnap

Áprilisi Karácsony-előzetes

A hajnali kelés és tulajdonosa nem túlságosan örül annak, mikor éjjel kellős közepén beindul a csindaratta, komolyan mondom 2x majdnem levitte a parókámat és minden előző és következő álmomból kirázott, reszkettem is a paplan alatt mint a kocsonya. Dehát olyan lenge idő van, ilyenkor disznót se lehet vágni... még hogy friss kocsonya! Álmodik a nyomor. Mennyei szerencse, hogy nem rittyent ki semmink, Kaktusz egyből felszökik az orgonémbere öléből úgy, hogy minden kikapcs, de gyorsan, és futás be a házba.
A templom orgonémbere sajna nem részesült annyira a mennyei szerencséből mint münk, sőt a plébánia sem. Plébi nem vesztette el a humorérzékét, csak ideiglenesen az áramot, ebből kifolyólag a fűtést, harangozást, NLM fő orgonémberét. Legjobb az egészben, hogy bár koromfecnikben vakarták ki reggel a szétment biztosítékok darabkáit, néhány helyen úgy összesült a drót a falban, hogy meglepetésszerűen egy gombnyomással felgyúl most egy villany helyett pl. egyszerre négy.
Szerintem csináljunk áprilisi karácsonyi képeslapokat, már éppen ideje váltani egyet. Elvégre kibújtak nemcsak a hóvirágok, hanem a jácintok is. Szegény rózsánk a kertben menne téli bubukára, de még mindig virágzik az istenadta, azt se tudja, mikor fogja előről kezdeni, ha egyáltalán kijut neki egy szünet. Mérsékelt égövi Karácsonyhoz - amihez porcukros havas táj dukál - már vagy két évtizede nem volt szerencsém, de ez a villámlós-dörgedelmes utolsó Adventvasárnap túltesz ám mindenen, amire csak emlékszem hogy ilyenkor volt.

2014. október 23., csütörtök

Hommage à faux sommier

A holland-flamand-vallon whatever időjárás annyira lemászott Ójrópáára, hogy ma eltüzeltük az utolsó darab síprasztert. Vagyis a principál 8'-ét... Mielőtt még sírós nosztalgiázásba kezdtem volna, Kaktusz megnyugtatott hogy prospektusról lévén szó, már az első világháborúban rekvirálták az egész sornyi sípot (akkor még húsz éve sem telt volt el az orgonaépítés után). Utána meg valami vackot raktak vissza, ami a jelenlegi orgonából is.. ööö... enyhén szólva kidobni való. Tehát csak a jó száraz fenyőfával csak a százéves ceruzaírást égettem el. A gyönyörű principálsípokat valaki más puffogtatta el. Valamikor.

2014. szeptember 24., szerda

Az orgonista tüzelője

Ezt azért gyorsan beteszem hogy érzékeltessem, a leszolgált sípraszter is lehet remek tűzcsináló, sőt luxuskategóriának számít, ami a száraznak ígért hazudott tűzifát illeti. Kár hogy csak ennyi van belőle! (Tavaly ugyebár sikerült eltüzelnünk a lebontott pavilont ami egy köbméternyi volt, hja, az bizony rég elfogyott...)
Itt a szezon, ma már olyan 10 fok volt, hogy egész nap nem akart felmelegedni, a lábujjam is csak akkor, mikor rányomtam a meleg fűtőtestre. Nyamvadt ülőmunka.

2014. május 16., péntek

Kis anarchia

Hát, ez siralmas. Soha ne jöjjön haza az ember koncert előtt két nappal.
Kaktusz használhatatlan, a mentős Cor Jesu-s tag azt gondolta az íccakai váltásban, hogy ott hagyta a kocsit a templom előtt, de hát nem, mert őkeme is éjjeli műszakban csépelte a némbert. Szóval gyerekek már fél három óta itthon, közben tartottam kóruspróbát, közben mentősfeleség otthonában bébisintérkedte a két csőrikét amiért hála és köszönet, közben...közben... elszórtam a fűmagot ahol erre hely és lehetőség kínálkozott, elgereblyéztem, begyújtottam a kályhába hogy kiszárítsam az időközben beázott falat (görr, ilyen is volt sajnos, mert itt közben NLM ítéletidőt kapott a nyakába), gyerkőcfektetés, vacsora, na és Kaktusz telefonál, hogy máma "csak" holnap reggel fog aludni, éspedig anyósomnál, ha már nem lehet itthon délig aludni.
Ahhoz képest, hogy három napja se kép, se hang, igazán örülhetek hogy sikerült ma vele találkoznom és kb. tíz percet beszélnem. És most ez a telefony. Mert más csak a kikapcsolt telefonjának a robotmacáját kapja a képibe. Hát rettenetesen odavagyok. Még jó, hogy ellógtam ezt a három napot, hja, ezúttal csak volt egy csepp eszem!