Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. július 24., péntek

I wasn´t made in England

Remélem, hogy:
  • pár nap alatt elmúlik az egyórás gyaloglás hatása a vállamból és más ízületeimből
  • megszárad holnapra a cipőm és számtalan más cuccom, ami a bőrönd alsó felében volt
  • elmúlik a hányingerem
  • és kialszom valamennyire magam, és egyáltalán, fúúj, de nem nekem való ez most, és még több mint egy hét maradt belőle, vagyis még az egész hátravan.

2015. július 20., hétfő

Háromba klónozva

Szia Csőrike,

hol is bújkálsz te mostanság, Szerbiában, Ausztriában vagy egyáltalán hol a csudában vagy?!
Így kezdődik a Rőtmalac ímélje. Miután lekavarja a dolgait (beszélnie kéne velem még Cambridge előtt stb-stb..), így fejezi be:
Akkor melyik íméledet törölhetem a háromból, melyikre is szoktál te reagálni élesben, hö?...
Tehát mind a három címemre elküldte. Ahhoz képest hogy hetekig elvoltam nélküle, eléggé intenzíven robbant be ebbe a pannon hőségbe. Pedig én azt hittem hogy ma este locsolni fogok s nem vakarózni. (Jó, megírtam neki dióhéjban a sok oldalszámot és hogy hányféle indexet gyártottam melléje. Persze, a sok uncsi index kell neki, mi más - de jó, hogy ezt még LkCs előtt sikerült kiböngyörgetnem a netről és a millió kéziratból...)
Hát, ez a Rőtmalac, nem tagadja meg önmagát. De én se.

2015. július 11., szombat

Mú, de nagyon

Hát, ez nem lehet igaz! pedig jól hallok. Ez egy Mú. A szomszédból. Már tegnap gyanús volt, de azt hittem, hallucinálok.
Ma reggel aztán már éreztem is, amit a tegnap hallottam. Ezek az ostoba gyalulatlan emberek beraktak egy tehenet. Hogy hová, nem tudom, mert az emeletes házhoz nem tartozik udvar, úgyhogy halvány ibolya sejtésem sincs, hol éli le az életét szabadon futkorászó állatjogaiból kirekesztve ez a szerencsétlen.
Ó, az Ökócsőrike hiába töri petíción a fejét, ebben a nagy faluban az semmit nem ér!...
Eljátszadozom a gondolattal, ha megkötném én őket egy oszlophoz ennyi négyzetméteren, vajon meddig bírnák?...

2015. július 10., péntek

Az unalmasan utolsónak hagyott fejezet

Énnemtom, Lea küldte-e az éterben vagymi, de abban az unalmas vackban, amit "csak" oda akartam tolni töltelék címen a többi fejezet mellé, hirtelen találtam vagy hat olyasmit a két LO kapcsán (az előző 1345-ből, és az enyém kb. 1595-ból vagyon), amit eddig még senki se vett észre - na persze hogy én sem.
Seckau teljesen félrecsámborgott az uncsi délnémet standardtól, ráadásul mindent kétszer és ugyanazokon a helyeken, ahol normális esetben egy kézirat se szokott, semerre se. Na nem 1345-ből vannak ezek az iszkapiszkák mint a fő szöveg, hanem sokkal későbbről, de ha csak 200 év múlváról, már nyert ügyem van. Ugyanis tisztára elővetítik ezek a vackok az 1595-ös LO kakukktojásait. Imhol az oldal teteje:
 ...aztán az alja:
Nem mondom hogy folyékonyan olvasom, randa egy pirkálmány és látszani se látszik a teljes szöveg, de ahhoz épp eleget kisillabizáltam belőle, hogy simán alátámasszam a hipotézisemet, miszerint a két kéziratban ugyanaz a liturgikus csángálás. Szegény Ingabinga is megszenvedett ezzel, bár azért nem tudta megfejteni, csak úgy kb. 70%-ban. Én se tudom hogy honnét, 90-ben! Ezt bizonyára Lea csinálta...
Izgi lesz, mert ezt már nem fogom átbeszélni előtte Rőtmalaccal, csak odapasszintatom a végeredményt az íróasztalára.
Hm-hm...

2015. július 9., csütörtök

Munkagyász

Elment közülünk a paleográfia nagy donnája. Négy éve, a bécsi konferencia kánikulájában találkoztam vele. Soha nem felejtem el az elegáns cuccokat, meg az egész stílust, letaglózott hogy miért nem rohad le róla semmi, hiszen negyven fok volt (akkor is)... akkor még nem tudtam, hogy Leandra, aki akkor még csak harmincnyolc volt, éppen frissen mászott ki egy tíz évig tartó rossz házasságból, ezenkívül a mi generációnk egyik nagy sziporkája, Rómában él, de emellett vendégprofesszorkodik, szóval volt dolga elég. Pezsgett körülötte a levegő, utána láttam hogy neki egy percébe kerül hogy a társaság ádáz szakmai vitába keveredjék és senki ne emlékezzék már az elejére, hogy mitől is... Közös déltiroli baratinánkkal lakott egy szobában, de azért középkategóriásan, nem olyan csórón mint a mienk-banda, a kelet-európai szektor.
A halálhíre éppen a legnagyobb munka közepén ért, és azóta se tudom nagyon hová tenni. Ma vettem végre erőt és írtam egy részvételő mailt Giuliának. A lelkem kedd reggel óta le van bénulva. Az agyam pedig csakazértis dolgoztatom ezerrel. Három napig reggeltől estig, időnként kimászik egy-egy giliszta a liturgikus szövegből a szemembe... most már mindegy. Kész lett az offícium anyaga. Normálisan 3 hét munka, nem érdekelt ez a fele egyáltalán.
Igenis addig fogunk dolgozni, míg felfordulunk. Mi más opció marad?
Hát nem lehet az a válasz, hogy ha vége, akkor vége!!!
Mi a francnak kell ilyen hamar meghalni?! És ki a következő?



2015. július 5., vasárnap

Számok

A második kötet ki lett korrektúrázva, tehát jelenleg nem 273, hanem úgy 290 oldal körül mozog. Jó kis nyári program lesz kiszedegetni belőle a latin korrektor kommentárjait.
Az első kötet (már ezt is megértem, hogy volt mit összeszámolni!):
264 szőröstül-bőröstül, táblázatokkal, fityfenékkel
114 csak szöveg, fityfene nélkül.
Nos, hiányzik még egy kb. 10 oldalas lista, valamint egy teljes fejezet. Amit a következő napokban meg kell írnom... inkább össze se adom az eddigieket. Úgyis külön kell beköttetnem Őnaccságát, A Diszit sakkó má nemmindegy?

Kukázás közben

Pár napja hét vagy nyolc pontba szedve jött  egy mail a pífke  korrektortól, hogy:
 Ne búsulj Csőrike, minden diszi legalább háromszor a kukában landol!
Most éppen kukázom. Tehát szedegetem össze a még  újra felhasználható cuccokat, oldalszámokat pörkölök be a dokumentumokba, lábjegyzeteket piszkálok. Közben néha sandán a szövegre nézek, ami ugye már egyszer át lett pífkemódon gyomlálva.
Aztán egyszer csak rálépek a tyúkszemünkre, igen, ez most már közös tyúkszem:
"...és mivel íme, a középkori allelujaversek liturgikus rendjét ilyen szépen dokumentálta az LO, mielőtt átvette volna a tridenti zsinatot, különösen értékes forrásként tarthatjuk számon..."
Az NEM LÉTEZIK, hogy egyikünk se vette észre ezt a baromságot. Gyorsan átgyúrtam ilyenre:
"...és mivel íme, a középkori allelujaversek liturgikus rendjét ilyen szépen dokumentálta az LO, mielőtt átvette volna a tridenti zsinat után a római rítust, különösen értékes forrásként tarthatjuk számon..."
Aztán behunytam a szemem.... Hú de bűzlik ez a kuka, de egyszer még muszáj lesz lemászni az aljára.

2015. július 4., szombat

Mégse izlandi

Énnemtom, de Legkisebb Csőrike annyira elüt a standard fizimiskától ami ebben a lapos bugyorban virágzik, hogy többször is megvakartam a fejem, pedig Zanyja és Zapja is ugyanaz az uncsi fizimiska lenne.
Egy ideig úgy nézett ki, mintha Emüe pottyantotta a világra, de aztán kivilágosodott a zábrázatja. Jelenleg leginkább Björkre hasonlít, színét és formáját tekintve és dicséretére válik - bár ugye erről se tehet a drága - hogy nem az én nyamvadt bőrömet örökölte és, bár traktorista módon, de barnul a gyerek. Bár az arca még mindig björkszerű... bökk.
Ma reggel kávérottyantás* közben egyszerre csak azt hallom, hogy "I play dead..." kezdtem ám hegyezni a fülem, lehet hogy ezen a ponton beakadtam én is a génrögeszmés pók hálójába, de figyeltem ám ezerrel, hogy is állunk akkor most ezzel?!
A jelentést nem fogom felmérő ív formájában mellékelni, maradjunk hát a rövidített szakvéleménynél:
Björk hangja:
főleg páratlan felhangok, diffúz, erőteljes orr-jelenlét a hangképzésben, az orrhangjának a fókusza viszonylag hátul, a gége körül van; valószínű az anyanyelv miatt bizonyos mássalhangzók mellett a magánhangzó is hátracsúszik; mindemellett potenciálisan fejleszthető "búgó", galambszerű mellrezonancia
LkCs hangja:
teljes felhangspektrum, általában véve természetesen jó fókusz, orrhang külön fókusza elöl, a selypítő faktor miatt a mássalhangzók egyelőre még elemezhetetlenek, magánhangzók elöl; erőteljes, "repesztő" hang, emellett már most eléggé intenzív a mellrezonancia

Verdiktum: ez a gyerek orrtól felfelé Björk, a torka viszont egyáltalán nem Björk. (Te jóég, mi lesz még ebből...)

* terminus tehnicus, mert mióta főleg balkáni kávét iszok, nem is lehet itt kávéfőzésről, csak rottyantásról beszélni.