Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tudathasadt otthon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tudathasadt otthon. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 11., szombat

Calendarium perverse factum

Generatio prava atque perversa (Dt 32,5) Mózes hálaéneke, ami rendszerint a szombati laudes hosszú lére nyújtott kantikuma, a szép hálaének egy jó nagy fejmosással kezdődik. Kis ízelítő a bénábbnál bénább fordítások közül:

  • gonosz és elferdült nemzedék (Szent Jeromos)
  • gonosz és elvetemült nemzedék (Szent István Társulat) 
  • fonák és hamis ez a nemzedék (Új protestáns, Kálvin kiadó 2017)

Hát nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az én naptáram nem elvetemült, nem is hamis. Talán leginkább elferdült lehetne, de a perverzió az én értelmezésemben inkább kifordult, mint valami kifordított bunda. Önmagából kifordult. Nem éppen elferdültnek mondanám. De Mózes szapulását elfogadom, miért is ne fogadnám el?

Az én naptáram, kérem szépen, az önmagukból kifordult dolgoknak a naptára:

Nagyhéten, kedden én is feltámadtam a halálból (sic!), ennek akkor húsvétkedden meg is volt a nyolcada, érdekes egy történet. Egy keddi napon volt az esküvőm, éppen arra esett akkor Nagyboldogasszony. Keddi köznapokon a laudes kantikuma nem Mózes szapuló éneke, hanem Ezekiásé, aki eccer csak aszongya, az Úr, mint a takács, nyissz, elvágja az életemet, reggel felkelek, de estére végzesz velem, nyissz, nyissz. Amúgy azt az éneket azért szeretem, mert ez a pofa tényleg megőrült, majdnem minden kipurcan körülötte, s ő mégis az Úr nevét zengi a végére, valami transzban vagy mi a csudában. Túlélési nóta, sokféleképpen értelmezhető. Én is eléggé fejemre vagyok állítva, akkor is, ha éppen nem, de ezt elsőre a rendőrök, tűzoltók és a mentősök nem értették. Feltámadásom után ugye: amikor is nem azt mondtam, mint Jézus, hogy "Béke veletek", hanem megnéztem, nem törött-e el a számítógépem a boruláskor. Szerencsére meg se repedt, csak azt autó oldalát és tetejét lapítottam be.

Kedd az Mars napja, aznap hagyományosan a lányok locsolták a fiúkat. Szombat meg Szaturnuszé, aki mindig is bekomplikálta az én életemet. Gender vagy nem gender, újra kell gondolni és tervezni az egész asztronómiai és ki tudja még, milyen szerkezetet, kiszedegetni a generációs téglákat az építményből - nesze Csőrike, te nagyfejű madár! Ideje van már annak a naptár-revíziónak. 


 

Az udvarunk takarításával fogok ebbe belevágni - tegnap a legények elsimították az utolsó rész felhordott betont is. Utánuk a széttúrt kert, odalett a zöld belőle. Valahogy ki kéne szedni a behordott szürkét...

Merthogy hétfő reggel úgy elmegyek itthonról, hogy egy hétig már megint három országban leszek szétszórva: egy sziléziai pánszláv konferencián, majd tanítok is egy kört, sőt, jövő vasárnap szkólás mise van soron (már megint).

Majd a vonaton és a buszon a kalendárium reformjával is foglalkozom. Majd. Nem olyan egyszerű ez. Még mindig kell aludnom rá néhányat, mert a naptárban nyolcad-ügy nem úgy megy, ahogy azt az egyházatyák anno elképzelték.

 

 

2026. február 8., vasárnap

Ádám, Noé, Csőrike

Igen kéremszépen, én is bibliai alaknak érzem magam.

Mielőtt hajbakapnának a hittanos gyerekek és felnőttek, hogy is volt akkor, megtörtént-e a dolog egyáltalán meg minden, az emberi pszichében vájkálók inkább csak hümmögnek, jaja, de még mennyire, minden nap és mindig ez lesz.

Itt van a Nagy Főnök, kitérni nem lehet előle: Na, már megint leszartad a kalapács nyelét, de kapsz még egy esélyt, újra tudod építeni az életedet, és becsszó, nem nyúlok hozzád, hogy elpusztítsalak (már megint). Aztán persze elbukik a dolog és kezdődik elölről, a pusztítással meg minden nyavalyával, ami ezzel jár:

Ádámot és pereputtyát kirúgták a paradicsomból, maradt a nyivákolás, ami a reformáció adventi énekeiben szépen továbbélt, fejlődött, hogyaszongya, mikor Ádámot kirúgták vala a paradicsombóóó... hóóóó..... Az alap rinyálásból, amennyire tanult Ádám et fészekalja, az másik kérdés, ugye.

Noé kemény fickó lehetett, de gondolom, csak elege lett már egy idő után a várakozásból, naná hogy garanciákat akart, miután végetért a nyavalyája, ezzel az egész pereputtyal a nyakán. Mint egy dutyiban. Az Úr tehát azt mondta (a mai olvasmányban), végeztem ezzel most, újrakezdhetitek, tiszta lappal. Igen, hidd el, de komolyan, egy ujjal nem nyúlok hozzád, megegyeztünk ebben. Megegyeztünk, nem? Elvileg igen. Ó, hogy azok a fránya elvek. Valahogy mégse jöttek össze ezek a szövetségek... Ábrahám utódai szintén megsokasodtak, de ettől nem lettek egyből jobbak, emberségből ugyanolyan visszabukó lett mind, mint az első, és az utolsó ember, aki majd lesz!

Na és Csőrike? A mátriárka? Aki elrendezte és kitakarította az előszobát, lépcsőfordulót a kitudjahányévnyi kényszerű várakozás után? Két (2, kettő) nap alatt? Lett két nagy zsák szemét. Holnap jön a kukásautó. Addig gyönyörködöm a látványban s ezzel fényezem a lelkemet.

Kaptam egy újabb esélyt, biztosan le fogom szarni a kalapács nyelét, az ambícióm viszont töretlen, s ha már muszáj lesz elbukni, inkább kicsit és minél később kéne. Legalábbis ezen a téren. Megjöttek az emeleti új ablakok. A kőműves csütörtököt mondott a beszerelésre (remélem, konkrétan, nem képletesen).

Most viszont úgy érzem magam, mintha frissen jöttem volna a prémium kategóriás wellness-ből. Hihetetlen könnyebbséggel, de valahogy furán, éppen kijöttem a bárkából a napvilágra. A folyosón csak az ablakok várnak, semmi évtizedes rumli. Egy új élet kezdete, mondják az ablakok. Ritka egy pillanat, na.

2025. október 20., hétfő

Örvényben

Na most indul aztán a haddelhadd, úgy decemberig. Holnaputánig még itthon - most majdnem egy hétig voltam itthon, ez már nagy szám - aztán csütörtöktől uccuneki. StF meló, vasárnap vezénylés, hétfőn visszakutyagolni, szerdán reggel korán irány Prága, majd 3 után Brünn, ismét 3 napig. Két különböző izé, de legalább mindkettő angolul lesz, az elsőn csak belejövök valamennyire, hogy használható legyek. Hazaesni, kikalapáltatni a fogaimat esment, oszt vissza StF-be, meló, próba a színisekkel a dómban (switch on German), vissza NLM (addigra itt egy másik évszak lesz), történészek konfija Pesten (magyarul! hejj), fel a buszra, sváb konfi Németországban (tójcs). Aszongya a határidős napló nov. 23-ra, hogy "Totensonntag". Az, az, ki a belét neki, hogy ne sántuljon... ennél találóbbat nem is tudnék mondani az őszi maratonra, minnyá szétröhögöm magam (kínomban, naná). De itt nincs vége, 3 nap után megint StF, tanítás, fingatós vitrinkoncert a színisekkel együtt, ugye, vissza haza, 2 nap múlva uccu megint meló, vezénylés, aztán még kétszer uccu decemberben, már nem is mondom. Jókat fogok aludni a buszban, vonaton sötöbö.... Nade. Januárban, ha minden igaz, 20-áig szabadságra megyek. Hajrá!!

2025. szeptember 1., hétfő

Sántier, te állat

Csőrike billegő fejét hátracsapta az idén nyáron, uccu neki, hajrá. Magasztos tervek nem dugába dőltek, nemnem emésztették fel idejét és erejét, és semmit és senkit nem kímélve, lépcsőt, korlátokat, kerítést, tetőt reperálva, Csőrike hősies jelleméről tanúbizonyságot tevén,

  • újbatett két sornyi kerítést az alsó erkélyen
  • erőnek erejével leszerelt és kidobott egy csigalépcsőnyi és erkélynyi régi csicsalécet; amit meg nem sikerült leszedni, azt sikerült lefűrészelgetni és megsimogatni a sarokcsiszolóval (á la 1900W, azaz minden indításkor ugrottak rá egyet: a szerszám és Csőrike)
  • kiszerelt két ablakot a nappaliból, melyek már szépen csillognak és bűzölögnek a 2. kencefice után
  • sok-sok lécet csiszolt és festett már, valahol a 100-nál abbahagyta a számolást
  • mocskolt, gübült, mocskolt, gübült és ismétlőjel 

Ami maradt (Karácsonyig ejsze meglesz, de szavamon ne fogjatok):

  • sok-sok másik ronda léc amit nem kell kidobni, csak "újbatenni" (3x csiszolni, 3x festeni, köztes csiszolásokkal) 
  • takarítás, takarítás, takarítás
  • szanálás, zsákolás, komplex kukamunkálatok (nnem guberálás, nnemnem) 

Ez így mind szép és jó, és a terv is szépen virított az irrealitásban, ott, a határidős naplóban, hogy júliusban négy hét alatt meglesz a terasz. Haha.

Közben leadtam egy könyvet a tördelőnek, de maradt még egy-kettő az idénre (na jó, három), jövő héten esment konferencia, tanulmány leadása, pályázati dokumentumok feltöltése a rendszerbe, és ha nem lenne elég, kaptam egy új tantárgyat, aminek a szkriptumja sehol, az egyetemen persze gondolják, hogy a fejemben van, hát bizony nem, hanem egy nagy szopóca lesz ez, már előre látom. De az októberre inkább nem gondolok, elég nekem most a szeptember.

Itthon minden nap olyan mocskos leszek már délelőttre, mint egy disznó. Felváltva sántier-lefety-cuccok versus kiskosztüm és konferencia. Az a helyzet, hogy ilyen szúnyog fenékkel nem lehet ennyi helyre ülni. Egyszerre. Ja, ne felejtsem, mellesleg elkezdődött az iskola! A 3., 7. és a gimis 3. osztály.

Hó-rukk! Nyomás teregetni.

2024. október 15., kedd

Csőrike és az alvás a változókorban

Elég rémes, hogy az utóbbi hetekben, sőt hónapokban többször is előfordult már, hogy reggelente nem tudtam, hol ébredek fel. A legextrémebb az a négy nap volt, ahol három éjszaka összevissza alakult, kettő a buszban (az egyik út alatt kisgyermek sírt és hányt felváltva, amíg az éj közepén be nem aludt végre), egy pedig egy hotelszobában Berlinben, ahol elvileg kialhattam volna magam, ha nincs éppen akkor Peter Fox koncert és amúgy szombat este, így megúsztam egy nagy ordibálással és némi ajtórugdosással plusz egy váratlan reggeli vizittel, egy párocska nyilván eltévesztette az emeletet vagy micsoda, milyen jól esett hogy miután elmentek, kiengedhettem a dühödt gőzt románul, a takarítószemélyzet nagy örömére, éljen a román nyelv! A második buszos éjszaka aludtam is végre valahára a hoteles kalandom után. Közben előtte-utána kiherélős projektek, könyvbemutató, rektorhelyettesi gyűlések, tanszaki krízis és hasonlók. A stresszmentes napoknak lőttek. Cél, hogy 2025 októberében is induljon tanév az egyházzenén, brrr és brrr.

Most pedig egy konferencia után a kolléganőmnél éjszakázok Szegeden, innét vonatozok fel holnap StF-be, miközben otthon a nagy laposban elviszi renoválni (festeni) az ablakokat az asztalos. Vagyis izgi, hogy hol alszom majd jövő héten, ha egyáltalán aludni szándékoznék.

Jelentem alássan, olyan öreg még nem vagyok, hogy éjjel üresben kuvikolnék, úgyhogy elmondanám, aludni igenis szeretek, s ha már nem mentem rendesen szabadságolni az idén, igyekszem hetente de legalábbis kéthetente kialudni magam. Ilyenkor nem szégyellek este kilenc tájban kibukni. Utánam az özönvíz!

2024. július 11., csütörtök

Rohadt negyvenes

Pettyes spagettipántos vászonruhában izzadok, mint valami Rozika... szerencsére ez az otthonka nem olyan igazi plasztik otthonka, hanem egy könnyű vászonyka. A számítógépen csak 38 fok "van", de kint az árnyékban 40. VAN, igazból, nem robotból. Nem digitális, hanem felfelé kúszós kinti hőmérő mutatja! Pedig az udvaron fű van, két diófa és még mennyi más zöldség....

Micsoda egy nap van ma.

Mostanra lejárt mind a két temetés ott, ahol születtem. Évekig semmi nincs, de valahogy úgy alakult, hogy két haláleset is volt a héten, és mindkét temetés mára esett. A fene esett volna belé, egyikre se akarnék menni, nem csak azért, mert én most fizikailag se tudnék, hanem egyáltalán. Az első keresztapám, aki elvileg idős volt és beteg. A második pedig a volt osztálytársam, ő az első a sorunkban, máris, ez aztán borzasztó. A legkisebb gyereke egy évvel kisebb, mint a miénk. :-(

Leadtam a projektet. Ha tudnék úszni, ma fejest ugornék a Tiszába, mint a kedves családom úgy estefelé.

És élni kell tovább, és ilyenkor semmit nem akarok már. Legalább ettől az agyamat zsigerelő tudománygyártástól megszabadultam. Elbírálás csak ősszel, úgyhogy ma még pihenek (talán a pincében, ha lenne), aztán holnaptól jöhet a kötetkorrektúra (milyen szépen türelmesen lapítanak ezek a munkák, egymás feje tetején...)

Le fog járni a mai nap is.

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. január 7., vasárnap

Hopp és kopp

A mélyponton túl vagyunk, telefon visszakerült, de a helyzet bonyolult, gyermek dettó, szóval résen kell lennünk, elég sok oldalon, nem lesz könnyű, nem mondtam újat, sallala.

A történelem ismételni látszik önmagát: ahogy elkezdtem ősszel tanítani az egyetemen, nov. 10-én meghalt a Németországba áttelepült erdélyi barátnőm (az urnás temetés csak februárban volt, az is felért egy lakodalommal, nem tudtuk végül, hogy mi a fene van). Ma meghalt StF-ban jó barátnőm. Ha minden igaz, temetésre megyek a napokban, be kell tempíroznom egy plusz utat. Ja, és most szerdán töltöm a 45-öt.

Milyen jó lenne a névnapokra és születésnapokra ropogós tetejű almás sütit készíteni, kerekasztalnál lötyörészni, laza zsúrfikszeket tartani... Nem gyászolni és temetni! Persze, álmodni még szabad, de mintha megéreztem volna ezt a dróton lógó halált, az éjjel olyan hülyeséget álmodtam, hogy valami hivatalos levélküldeményt vártam Kézdivásárhelyről (!!), aminek 15 óráig meg kellett volna érkeznie. És én Sepsiszentgyörgyön (miafranc?!) dekkoltam és már 13 óra volt, nem volt se jármű, se ember, ami vagy aki elhozhatta volna időben azt a cuccot. Világos az üzenet a nap éber felére is, lekéstem valamit - álmomban keceteltem hogy ménkű nagy galiba lesz és már akkor tudtam hogy nem fogom tudni elkerülni a következményeket (mi?!), de aztán felébredtem leizzadva és végetért az álom.

Itt maradt ez az amőbaszerű valóság mára, nesze nekem.


2024. január 2., kedd

Ötödik nap

Azt hiszem. Egy örökkévalóság volt már idáig is. Lelkigyakorlat a legkeményebbikből, itthon játszani el a szanatóriumot középső csőrikémnek, aki jelenleg mobiltelefon elvonón van, pokol az életünk, nincs szépítés.

Jelentem, továbbra sincs ebből szakképesítésem, az iskolai pszichológus még a legnagyobbik kapcsán mondta a koronavírus utáni fasza évben, kedves anyuka, magánál jobbat mi sem tudunk a gyerekének, higgye el. Most hogy melyik gyerek übereli melyiket, talán néhány év múlva tudnék erre válaszolni, feltéve ha addig életben maradunk.

Ezért sem akartam ünneprontó lenni, már elsején, hogy mi kb. karácsony óta milyen veszett modorban kínlódunk itthon, de nesztek egy január másodika, ma elvileg már nincsen újév napja, a pék már kinyitott, tessék, tessék.

Nagy köszönet hasonló cipőben járó sorstársaimtól, akik azóta is támogatnak a hőstett kapcsán (iiigen, bevállaltuk, volt sejtésünk, mi lesz a nagy hóval, ha elordítjuk magunkat stb.).... minden ötletet, tapasztalatot szívesen fogadok, bármi legyen. Elvileg két hetet gondoltunk ki, nagyon remélem elég lesz egy ilyen hosszúságú elvonó a tízévesnek.

DRUKK!

2023. október 23., hétfő

Állattartásom

A nemtomhányfejű sárkányt legalább papíron meg kéne kísérelnem egészben látni, esetleg a fejei mellé valamiféle biztató dátumokat fabrikálni, hogy mikor esedékes a lenyisszantásuk. Mintha egyre több feje lenne, nemtom mikor lettek?!

A szomszédnak persze sokkal egyszerűbb a dolga. Szombat reggel levágta a nagy disznót (én spéci még mindig bele vagyok betegedve, a disznótartásába általában véve és ezek a legyilkok, hát komolyan, nem nekem valók), most hullacsend van. Az utóbbi időben azért nem volt semmi, a disznó egyre nagyobb lett, aztán naponta 3x rátört az  éhség... olyankor azt gondoltam, mindjárt érkezik át hozzánk, miután kidöntötte a pajtáját, utána a téglakerítést is, mint valami El Toro.

Biztosan velem van a baj, én nem bírom ezt az életformát. Fáradt vagyok, kolostor kellene most, de még ki kell húznom egy darabig.

Ide azt a listát.

2023. október 14., szombat

Őszbe szökés

A szép nyár után beszökött a szép ősz, a Stájri Fővárosba is. Potyognak a gesztenyék, süt a nap, 26 fok (!) volt ma. Szóval kicsit bolond időjárás van, de nekem pont jó, ha már nem nyaraltam. A parkban van egy Covid19 szobor, a rozsdából ítélve nem most húzták fel, azaz jó rég nem voltam már a parkban. 

Tele van a város turistákkal. Lálá. Én persze dolgozom ezerrel, hanem nem lennék itt. Jelentem, túléltem a nyári melókat, minden héten másik országban voltam, időnként zutty haza, mosógép, aztán megint útnak. Múlt hétvégén lejárt a mammut konferenciánk, most már csak a mammut elszámolás van hátra. Hajrá. Közben havonta két konfi vagy mi a fene, valami határidők biztos, hogy vannak, de egyszerre csak eggyel foglalkozom, ami épp a körmömre akar égni, különben megkukulok. Holnapután online Varsóba megyek, tegnap még híre nem volt az előadásomnak. Vagyis a híre, az még csak valahogy, amit absztraktnak hívunk, de mostanra fabrikáltam majdnem 3 oldalt ehhez az egészhez. És egy háromnegyed-kész prezit. Ami nem rossz. 20-25 percet kapott mindenki beszélni, ez szerencsére nem sok. Két hét múlva elvileg mini szabadságra lógunk Kaktusszal, remélem nem szolgálati ügyeket kell intéznem azalatt. Vagyis iparkodom valahogy letudni a nagyját, hogy békén hagyjanak, miközben kúrálgatom a nyakamat, térdemet és a gyomromat. Ezekre most különösen vigyáznom kell, mert a strapa megbosszulja magát és talál rajtam egy gyenge láncszemet.

A kolostorba csak februárba megyek. Ó, az a drága kolostor... az kellene most nekem, nem a még hiányzó két oldal.

2023. június 4., vasárnap

Otthon

Kicsit otthon voltam.

Jólesett.

Most megint hazamegyek. Csütörtökön is, kicsit.

Ez a három hely most éppen három különböző országban van. (kicsit hülye vagyok)

Találkoztam most egy igazi bencés apácával, egy igazi német Hildegarddal. És még egyházzenész is volt! ;-) (nem Bingen, nem Wulff, hanem egy Wolters nevű volt, nem középkor, nem száz éve, hanem most, 2023-ban)

És azt mondta: "Na, Csőrike, hát hiányoltuk magát, hol volt a múltkor? Isten hozta minálunk!..."

Ezt akkor mondta nekem, amikor másfél óra hegymászás után büdösre izzadva megérkeztem, fejemen egy kendővel, napszúrást sikerrel legyőztem.



Hát persze, hogy megint eltévedtem a szőlősben, de egye fene.

Finomak a borok, ébren perzselnek az éjjeli beszélgetések, hát na. Kicsit hiányozni fog ez az otthonom.

2022. december 31., szombat

Presbiterkedésemre készülök

Kemény dió a protestáns teológia. Ma textusokat gyártottam, aztán prédikáció lett belőle, kettő darab. Zúgnak a hangyák az agyamban. Van ugyebár egy mondvacsinált református esemény, hogyaszongya zenés áhítat, mindjárt újév után, szóval karácsony és epifánia között, ott fogunk énekelni a kórussal és mivel a lelkész nem lesz ott, elvállaltam, hogy a szövegeket én szolgáltatom. Huppsz! Karácsony és vízkereszt?? utóbbiról most tudtam meg, hogy nem is létezik mindenhol!... Mit mondjak, nagy kín ez a nagy szabadság, direktórium sehol, ágenda hol van, hol nincs, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl. Jó esetben. Van viszont egy szuper, modern énekeskönyv, holland mintára készült. Én még ilyent a katolikusoknál nem láttam: aszongya a nagy vastag könyv (Az egyházi év) szerzője, hogy vissza kell fordítani a református egyház félrecsángált útját az értékes régi ünnepek felé, mint amilyen a vízkereszt is. És hogy: ebben nagy segítséget adhat az (akkor még készülőben levő) új énekeskönyv!... és valóban, ott vannak az ajánlott zsoltárok. Az egyházi fejesek nemhogy megkérdezik az egyházzenészek véleményét a liturgikus dolgokban, hanem egyenesen hozzájuk irányítják a népet! És én, vak tyúkot játszva, már egy hónapja azon agyalok, igazából az epifánia sokkal régebbi, az advent is arra való volt kezdetben, mi legyen a textus... És lásd, találtam három közös zsoltárt az énekeskönyvben, karácsony és vízkereszt ünnepére: 2, 89, 93. Úgyhogy a petárdazúgások közepette (hülyevagyokhülyevagyok) legyártottam két saját prédikációt, összevetve Szenci Molnár szövegét az új protestáns bilbiafordítással, Lutherrel, Vulgátával, Pázmány agyalásaival Kálvinról és a Mamáról való emlékeimmel-. Még hátravan a 93. zsoltár alapján gyártott elmélkedésem. Ezt vagy megírom ma, vagy belealszom a durrogtatásba, biztos egyelőre csak annyi, hogy engemet is jól fejre ejthettek. DE: Kezdek érteni egyet s mást a dologból. He! Úgy néz ki, nem hiába piszkáltam éveken keresztül azt az LO-t. Tökmindegy, milyen felekezetről van szó éppen, a tanulság mindig ugyanaz: Rend a lelke mindennek! (ezt se én mondtam...) BÚÉK, na, értem én.

2022. szeptember 20., kedd

Hasztalan, esélytelen etc....

Lett hét (!) zsák elvinni való ruha. És még mindig nem látszik, hogy felszabadult volna az a rengeteg hely, hogy tudnánk már közlekedni... Ebben a házban a büdös életben nem lesz rend.

2022. szeptember 19., hétfő

Csőtörés

Nem, ez most nem túlzás, hogy annyi dolgom van, mint egy csőtörés.

8.45-kor már szépen kisminkelve álltam a tükörben, de akkor leesett a nyakláncomról az oblátajelvényem, egyenesen a tusolókád alá. Ó, hát ügyes vagyok, én ne lennék?... Naszóval. Igaz, hogy a fürdőben nincs hosszú nyelű fakanál, de van valami ablakpucoló bot, na azzal benyúlok... s ahogy a botot elvettem a helyéről, valószínűleg megadtam a kegyelemdöfést a falból kiálló csőnek, spíííírrccc.... mire megtaláltam az elzárócsapot, ujjnyi víz állt a fürdőben, ahol ugyebár nincs padlószifon meg ilyenek. Szerencsére VAN küszöb, nyugtáztam maradék agyammal.

Így örüljön az ember, hogy a hangfájlok fel vannak töltve, és a polgármesternek már előre ki van nyomtatva a cucc! (ezeket csináltam fél éjjel, valószínű azért esett ki a kezemből a jelvényem, mert üdék és frissek a reflexeim). De jó, hogy végre elérek, most az egyszer!! háhá. 9-re van időpontom a városházára. 8.51 és itt állok a vízben.

A dolognak egy pozitívuma, kétségkívül, hogy ha tíz perccel azután történik a legnagyobb csőrikémmel ugyanez, egy óra alatt már az alsó szintre is lezongorázott volna a víz, mint a köleskása meséjében. Úgyhogy inkább mázlinak veszem, hogy átestünk rajta s ennyivel megúsztuk. A polgármester meg nem orrolt rám egyáltalán, hiszen még bent volt az előző és vártam öt percet. Szóval érdemes volt előbb feltakarítani és csak utána indulni.... Huhh!

2022. augusztus 21., vasárnap

A másik Athén

Nem hagyhattam annyiban a lepattant "arisztotelészi" benyomásaimat, úgyhogy ma, azaz vasárnap felöltöztem földig érő ruhába, fejemre tettem egy leheletvékony kendőt és bementem egy nagy templomba. Nem csalt az  orrom, elsőosztályú muzsika volt, ráadásul élőben, egy basszus és egy tenor, de nem túlzok, mennyei volt. A pománát ezúttal kihagytam, mégiscsak koronás otthon a családom, izé. Ez a zenei élmény egész napomra adott egy jó löketet. Kicsit alábbhagyott a finnyázásom, hogy itt mekkora kosz van és úgy egyáltalán, büdösek és retkesek az utcák és rajtuk majdnem mindenki, de tényleg majdnem...

Mire végeztem a prezivel és ppt-vel, szépen beesteledett-forma. Hát akkor nekikerekedtem, mindjárt harminc éve, hogy utoljára tengeren voltam. Ilyen nincs, hogy végig konfizok, aztán elhúzom a csíkot szombaton. Szóval, két metróállomás, aztán ott a villamos végállomása, azzal ki lehet menni a tengerpartra, juhéj! Fel is kerekedtem, a villamos 40 percet megy az első kijáratig. Hát, már az első megállónál kezdett változni a világ odakint. Hja, egyre közelebb kerültünk a turistacsali részhez, világos. Éppen egy magyar család ült velem szemben, na velük el lehetett beszélgetni a budapesti kiesett tűzijátékról meg sok másról, kicsi a világ! Mikor leszálltam, csak egy leándert kerültem meg és ott volt egy nattyon elegáncs hely, ahol a pincér hajlongva azt mondta nekem, Madám, parancsoljon arra menni egyenesen, mert arra van a tengerpart!... és én még ilyent nem láttam, de az utolsó asztal és a lampionja majdnem beleértek már a vízbe. WTF. Majdnem elröhögtem magam, mert már koromsötét volt. Eszembe jutott a navigációs maca, mikor anno a szántóföldön azt mondta nekünk: Menj tovább egyenesen! (és ott volt a patak, híd nem volt rajta).

Szóval tengeri noktürn vala a javából. Szedtem három kavicsot a három leánkának szuvenyírbe. És vizes lett a szoknyám alja, de egye fene. Olyan jól esett a séta! A víz meleg volt és tengerszagú! holnapig tudnám szagolgatni, de persze hazajöttem vacsorázni meg ilyenek. Holnap mégiscsak előadásom lesz.



2022. június 9., csütörtök

Kukucska a komposztból

A projektek kicsit módosultak, én pedig igyekszem tartani azt a szintet, amit inkább lefelé kellene tolni. Nem a koleszterinre és effélékre, hanem inkább az idegkimerülés alsó szintjére gondoltam.

Igazából júniustól gondoltam lepakolni egy adagot az építődarum talpából, de áldom az eszemet, hogy mégiscsak:

  • május közepe óta nem tartok egyelőre több énekórát itthon
  • nem viszek kórust Kolozsvárra, kihagyom a próbákkal járó szükségtelen stresszeket a nagy büdös "vajon"-ért
  • egyelőre nem megyek sehová kimenősbe, mert a Módzsóban is csak végigbőgtem a Hobó-koncertet, és még sörösüveg se volt a kezemben, másik Mo, félek tőled, pedagógusok alatt fa elvágva, háború s diktatúra és mármegint, tádámm
  • nem játszok egyelőre misét (ez a kettő helyettesítés is csak elvette az időmet és erőmet egyébtől, ráadásul a koncentráció-kiesésem miatt bődületes lebőgés volt mind2, brrr)
  • elvállaltam a belgrádi koncertet egy színvonalas fesztiválon, ez a koncertsiker adott némi erőt
  • egy részét megmunkáltam a kurva 12 szekérnyi termőföldnek, egyedül, gép nélkül - hát, ma elnéztem csendben a gimis kajakozó diákomat, néé, nekem is ugyanolyan dudorok vannak a karom hosszán (kérdés, vajon ő mit gondolhatott, mikor az enyémeket meglátta?... hhhö)
  • persze van, hogy nyafogok, de naponta 2x felnyomom a bicajt az emelkedőn a napi földtúrásom mellé. Na valószínű ettől van, hogy fizikailag fittnek érzem magam a lelki és mentális fáradtság mellé

Kell ide egy Rézi és egy Afréd, mint az apácáknál anno. Egyszerűen nem tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném, a maradék erőm belefolyik ebbe a komposztba. Szétszórt vagyok nagyon, és egy fasza família és a q háztartás is csak rátesz egy lapáttal a napi diszkomfortomra. Ráadásul nem tudok leköszönni sehová, mert anyósomék éppen kezdenek még hülyébben viselkedni, mint eddig, én pedig nem akarom rájuk sózni hosszabb időre a gyerekeimet.

Csak járjon már le ez a tanév. Majd csak kialszom magam egyszer és utána kidobom a háznak legalább a felét. Hogy felszusszanjak végre.

2022. május 2., hétfő

Kerti és más höö

Ha nem is évszakváltáskor jön a következő bejegyzés, de a tavaszi robbanásra bizony illene vigyáznom, mert ha így haladok, ez tényleg elkerülhetetlen lesz.

Spenótszárak, ugyebár-

  1. előző bejegyzés aszongya, odébb pakoltam őket.
  2. közben jött a fuvaros, csináltam spenótszárakból földszőnyeg alá csúszásgátlót, vagy hogyismondjam
  3. megérkezett nyolc szekérnyi termőföld
  4. az otthagyott rendetlen földkupackámban, amit kb. egy hónapja ástam fel, a fagyos idő utánra, kezdenek hajtani a spenótmagok

Höö. Menjünk tovább:

  1. az asztalost előkerítettem, kész az új doboz a mosogatókagyló alá, amit szétrohasztott az idő, főleg a legutóbbi csőtörés-féle
  2. szerdán felváltva kalapálnak és fúrnak a kőművessel, izgi lesz
  3. szombaton érkeznek a vendégek a Tosca elsőáldozására, én már most fosok az egésztől
  4. ja, és közben tanítani is kell a héten, ráadásul tegnap rámtelefonáltak a kötetszerkesztés végett (amit addig napoltam az egyebek miatt, hogy most lám, fejemre esett a malomkerék: hőőő!...)
  5. el kell ma küldeni a pontos koncertprogramot és a létszámot az augusztusi kórusfórumra

Jujuj!.... inkább nem folytatom.

2022. február 11., péntek

Időrabló

Na persze, kinek az idejét rabolnám elsősorban, ha nem a zenyimit, hööö???

Hogy én máma ünneplek, az nem vitás. Vettem egy üveg bort, van még pálinka, kocsonya, ecetes hagyma, muzsika ezerrel, napot hoztam, csillagot, letettem az omikront, nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog!...

Ha nincs dilinyós térdigérőhajú baratinám, nem jövök rá, milyen naccerűen kapcsolódik az Omega a Gatheringre, vagy fordítva, ehh, szerintem egyik se tudott a másikról. Éljen a jutyúb a várva-várt magányban! Tegnapi ordítozás után mit is kívánhatnék többet, mint végre egy jó alvást (Kaktusz elment a Bega partjára koncertezni abba a csórétollú turulmadárba ergó kilőve) - gyerekek mamiékhoz hétvégére beadva (pipa), fene akar aludni, véééégre egyedül bulizok, bizony, bulizok mán!

Holnapután ha minden igaz, érkezik a Keresztfijjam idehaza, bizonybizony korcsmába megyek.

Elég vót a karanténból, asszem ez a hetedik, egy év alatt. KUKA (puff)!

2022. január 18., kedd

Szól a vekker. Vagy nem

Itt a szép új nap, a tegnap esti ordibálás dacára ma újragondolom az egészet: hogy általában elég idő marad aludni éjjel, vagy nem-e? legalábbis meglehet, hogy az idő kezdett más dimenzióba mászni, remélem, holnaptól már minden a régi lesz. A kalapács és a Fal jutott most eszembe, hogy menetelnek a kalapácsok, egyre csak menetelnek, míg óriásivá nem nőnek.

Szóval minden relatív, a harmadik oltás lepkefingja úgyszintén. Kaktusz csak a máját érzi folyton (tényleg, ezek szerint még érzi, tehát van neki), én meg egyre súlyosbodó karral és intenzívebbé váló hisztériával, valamint néhány bedobált Paracetamollal aludtam is éjjel, hát, ne panaszkodjak, valami négy és fél órát. Aztán kezdtek jönni a kalapácsok és egyre csak jöttek. S hogy sehogy se tudtam visszaaludni, felöltöztem kínomban, nekiálltam a rettenetesnek, végül el is küldtem a salzburgi kakát, 5.15-kor. Kényelmes németpífke faszi, aki Münchenben társszerkesztő, vagy mi a retek, lüxüs 9.30-kor letöltötte a gonddal formára vagdosott csatolmányaimat, mind a 16-ot, ezenkívül az átbokszolt írást, önéletrajzot, sallala. Majd a legcikormányosabb diplomáciával válaszolt is nekem, Ti. Dr. Csőrike, milyen fanti, de igazán....

A karom krvaszarul van, a hónaljam alatt egy betongolyó, de ez mind semmi, mert a fél oldalam teljesen használhatatlan. Ma reggel nem is vittem óvodába senkit, 5.30-kor felcúgoltam az önellátó középsőt és ha 7.10-kor nem kezd neki brünnyögni az udvaron, hogy letörött a biciklipedálja, komolyan mondom, nem is húzom rá a pizsamára a gyapjúszvettert és a nagykabátot, és nem állok neki kaparni a szélvédőt. De mivel ilyen kalandosan kezdtem a reggelt, igazából nem sokkal éjfél után, hát, mondhatom, hogy utolsókat rúgom, és a tyúkokkal együtt el fogok tűnni a színről, a különbség az lesz köztünk, hogy én előveszem az utazós füldugóimat a nesszeszerből.

Ja, és a mai kóruspróba Szent Szávára és az igazgatónő külön történet, nem is állok neki, maradjunk annyiban, hogy túléltem.