Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2013. május 23., csütörtök
2013. május 20., hétfő
A reggeli adag
Na mostanra lejárt odaát a mise is. Én meg pünköski rózsaszedegetés helyett befejeztem a himnológiás körlevelek küldözgetését. Összesen 19 lett... ebben csak az a fárasztó, hogy mindegyiket kicsit személyre kellett pofozni, egy-egyet tegezősre, másikat magázósra, meg az információfiltert is ennek megfelelően kellett szabályoznom... Maradt még egy bökkenő: a magyar kollégáknak jobb lesz lefordítani a német szöveget, mielőtt megköveznének, de ehhez per pillanat nincs már türelmem. Majd holnap vagy délután (ha lesz egyáltalán ilyesmim :-) ja és előtte elolvastatom Kaktusszal, hogy elkerüljem a "Mit látnak szemeim" stb. konstrukciókat.
A baba közben aláfestésként ropogtatja a bordáim. Ez nagyon morbid, de tényleg hallom és főleg érzem!!! na majd lejár egyszer odabent a garancia, kiskomám.
A baba közben aláfestésként ropogtatja a bordáim. Ez nagyon morbid, de tényleg hallom és főleg érzem!!! na majd lejár egyszer odabent a garancia, kiskomám.
Címkék:
áúúú,
Cs.kohhája,
güzü,
pocak,
stájer orkán
2013. május 19., vasárnap
Bemelegítő
Most már egyszerűen unom ezt a sok szervezést, meg lassan nyűgi is vagyok. (Nyűg-nyűg.)
A Vörösróka ügye félig intézve, az LO-t még nem kezdtem el, de végre sikerült berendeznem a baba szekrényét.
Bár tartalma befér a keskeny komód legfelső fiókjába, ijesztő hogy többórás meló áll az egész mögött.
Kezdődött egy telitömött Sparos zacskóval, amire évekkel ezelőtt az írtam volt, hogy 50-56. Ó, tökéletes, gondolja egy naiv Csőrike mama. Mialatt lohol egyetemre, kóruspróbákra stb, a zacskó türelmesen vár. Aztán eljön az ő ideje is: zsupsz, belekerül a tartalma a mosógépbe. Aztán ki belőle, nahát, ez mind gyerekjáték. Aztán kezdődik a bibi. A cuccok felteregetése kb. 3x (!) annyi időbe telik, mintha a családi szennyest passzíroznám fel a szárítóra. A leszedegetésnél, ami kb. ugyanannyi idővel többet vesz igénybe, kiderül, hogy a bőven akad kakukktojás (62-68, ez egynegyede az össznek), sőt, az 50-56 fedőnév alatt három méret váltakozik (50; 50-56; 56), amiből legnagyobb jóindulattal az első kettő még jó egy újszülöttre, a harmadikat csak egyhónapos kortól érdemes ráhanyítani a csecsemőre, mert hamarább elvesz benne. Természetesen kezdő Csőrikemama koromban gondosan levagdosgattam az 50-es cetliket, hogy ne csípje a baba érzékeny bőrét. De amúgy is, néhány megbízható céget leszámítva összevissza méretezik ezeket a holmikat, azt utálom a legjobban mikor azt írják, 2-6 hónaposnak. Honnét tudhatni, hogy mekkora lesz ez a kiselefánt mondjuk 3 hetes korában? Hát a centistől, nagyokosok! Ehhez meg nem kell komplikálni az életemet. Szóval passzolgattam egymáshoz őket s most már megvolt az update, mi a csudával telik el az az első pár hónap, mert valahol az emlékeimben rémlett, hogy egész nap mostam és vasaltam. A tejivó és -köpködő baba ruháját ha főzőmosással tisztítod, egyszer volt, hol nem volt. Ezért kellett volt annyit vasalni... Most a vasalást ejteni fogom. Találtam ugyanis a drogériában egy pótolhatatlan segítséget: fertőtlenítő hatású öblítő, direkt babaholminak. Eléggé önző dolgot mondok, de kicsi Csőrikék ide vagy oda, azért élni is kell valamikor, héjjj!
A Vörösróka ügye félig intézve, az LO-t még nem kezdtem el, de végre sikerült berendeznem a baba szekrényét.
Bár tartalma befér a keskeny komód legfelső fiókjába, ijesztő hogy többórás meló áll az egész mögött.
Kezdődött egy telitömött Sparos zacskóval, amire évekkel ezelőtt az írtam volt, hogy 50-56. Ó, tökéletes, gondolja egy naiv Csőrike mama. Mialatt lohol egyetemre, kóruspróbákra stb, a zacskó türelmesen vár. Aztán eljön az ő ideje is: zsupsz, belekerül a tartalma a mosógépbe. Aztán ki belőle, nahát, ez mind gyerekjáték. Aztán kezdődik a bibi. A cuccok felteregetése kb. 3x (!) annyi időbe telik, mintha a családi szennyest passzíroznám fel a szárítóra. A leszedegetésnél, ami kb. ugyanannyi idővel többet vesz igénybe, kiderül, hogy a bőven akad kakukktojás (62-68, ez egynegyede az össznek), sőt, az 50-56 fedőnév alatt három méret váltakozik (50; 50-56; 56), amiből legnagyobb jóindulattal az első kettő még jó egy újszülöttre, a harmadikat csak egyhónapos kortól érdemes ráhanyítani a csecsemőre, mert hamarább elvesz benne. Természetesen kezdő Csőrikemama koromban gondosan levagdosgattam az 50-es cetliket, hogy ne csípje a baba érzékeny bőrét. De amúgy is, néhány megbízható céget leszámítva összevissza méretezik ezeket a holmikat, azt utálom a legjobban mikor azt írják, 2-6 hónaposnak. Honnét tudhatni, hogy mekkora lesz ez a kiselefánt mondjuk 3 hetes korában? Hát a centistől, nagyokosok! Ehhez meg nem kell komplikálni az életemet. Szóval passzolgattam egymáshoz őket s most már megvolt az update, mi a csudával telik el az az első pár hónap, mert valahol az emlékeimben rémlett, hogy egész nap mostam és vasaltam. A tejivó és -köpködő baba ruháját ha főzőmosással tisztítod, egyszer volt, hol nem volt. Ezért kellett volt annyit vasalni... Most a vasalást ejteni fogom. Találtam ugyanis a drogériában egy pótolhatatlan segítséget: fertőtlenítő hatású öblítő, direkt babaholminak. Eléggé önző dolgot mondok, de kicsi Csőrikék ide vagy oda, azért élni is kell valamikor, héjjj!
Címkék:
beton,
givecs,
güzü,
kicsi Csőrike,
lk. Csőrike,
tongyó,
vájvi
2013. május 18., szombat
És az elefánt még mindig nem akar kibújni - hosszú hétvége lesz
Gondoltam, ha már május 17-e vót, elmegyünk szépen kontrollra a klinikára, ha már nem szültem idáig. Ez a szemtelen kölyök meg folyton szégyenbe hoz. Először kipurcantja kétszer (!) a CTG masinéria hangját (végül teljesen levették nullára, csak a számokból lehetett látni, hogy ugyanúgy tekeri odabent a zannyában, 130-160-ig mindenfélét), mialatt 10 másik anyuka szörnyülködik, mert minden kihallatszik... aztán a vizsgálatnál kérdem én is nagy naivan, hogy akkor nem kell sokat várni, ugye? Hát... vigyorog a doktornő, nézze, mennyi magzatvíz van még körülötte... idő kell még neki. Ő se tudja, hol fér itt el ez a 3,5 kilós gyermek, de majd meglátja, megérzi hogy mikor fog megszületni. (Érzi egy fenét!)
Ja, továbbiparasztbabonák jótanácsok, ezúttal a hangyaboly mosodás nénijétől: meglátod, majd hétvégén kibújik, most úgyis hosszú hétvége lesz... Ebből annyi igaz, hogy a pünkösdi hétvége tényleg baromira hosszú, csakhogy mindenkinek másképp, éspedig így:
Ja, további
- az oviban hétfő és kedd is szabad, aminek marhára örülök, tekintettel arra, hogy szerda este van a Kaktusz koncertje (ha addig szülök, tényleg izgi lesz beszervezni KCs-t valahová, mert Kaktusznak gyakorlója van a templomban, Nammama kedden már dolgozik)
- a kereskedők megelégszenek a szabad hétfővel
- nekem meg legyen elég a szabad szombat, ugyebár (a hétfőit még rányúzom Kaktuszra, de ki játssza a vasárnapi szlovén misét, mialatt ő Nestelbachban játszik???)
2013. május 16., csütörtök
"Még"
Minden reggelre már készen lóg az aznapra való cetlim a konnektoron (csak erre ragad meg a falon). Nem túl inspirációgazdag a szöveg eleje: "még intézni", "intéznivalók (még)" stb. Az elején azt hittem, egy nap alatt elintézem azt, ami "még". S ahelyett, hogy boldogan összedörzsölném a kezem hogy vége, marad átlag 1 vagy 2 dolog az előző napi cetliből, megtuningolva az aznapiakkal, hogy honnét jönnek mint a burján, nem értem. Ezt már kb. egy hete csinálom, legyen már vége.
A mai adag givecs:
A mai adag givecs:
- Engelsnek latin anyag (ma 10-kor van vele órám)
- kúglitrugyis kártyafeltöltés a könyvtárban
- fénymásolás, mielőtt
- visszaviszem a lejárt határidejű könyveket
- villanykörte a fürdőbe (2 napja még a fogmosás is romantikus)
- LO új táblázat-modell
- Vörösróka és himnológia körlevél
- bank, aztán - aprópénz, aztán - babaholmi átmosása
- Libróból kivenni az USB-ket (nagyra másolni a kódexeket, kicsire a szövegeimet, mert számítógép-takarítás előtt állunk)
- fényképezőgépet kiüríteni, akkut feltölteni
Címkék:
Cs.kohhája,
givecs,
görrr,
kúglitrugyi,
LO,
nyürr,
stájer orkán
2013. május 13., hétfő
Vízszint-mérő, csak magamnak
Jelentem, készen van a kalendárium-összehasonlító. Lett belőle 16 oldal. Igaz, hogy valagnyi kérdés is lett melléje, de asszem megyek tovább a repertoár-összehasonlítóra. Még mindig elcsíphetem Rőtmalacot július közepéig egy újabb konzultációra. Szépen felírogattam mindent és félretettem.
Amiből biztosan lesz egy fejezet, az a Mária-zsolozsma és a Placebo (zsolozsma a holtakért) alakulása 1345-től 1595-ig (nagyfokú el- és szétburjánzásra kell itt számítani). Közben találtam a könyvtárban egy jó könyvet, valaki nemtomkinek a habilitációját, amit szerintem még Rőtmalac se látott igazán (utólag ugye látszik, melyik új könyvben hol olvasott, mi érdekelte s mi nem), már csak azért sem, mert nem csak a placebóról, hanem a processziókról is találtam érdekes dolgokat, amiket naccerűen fel tudok majd használni, és ezeket se említette. A processziós fejezetbe most egyelőre még beletörik a bicskám, úgyhogy hagyom még, hogy érjen. Valószínű, hogy más könyvtárba is kell járnom ahhoz, hogy tényleg tökös legyen a végére.
Most azokat a dolgokat csinálom, amik viszonylag olajozottan mennek előre, szófogadó kis Csőrike módra.
Eccer csak lesz belőle valami...
Amiből biztosan lesz egy fejezet, az a Mária-zsolozsma és a Placebo (zsolozsma a holtakért) alakulása 1345-től 1595-ig (nagyfokú el- és szétburjánzásra kell itt számítani). Közben találtam a könyvtárban egy jó könyvet, valaki nemtomkinek a habilitációját, amit szerintem még Rőtmalac se látott igazán (utólag ugye látszik, melyik új könyvben hol olvasott, mi érdekelte s mi nem), már csak azért sem, mert nem csak a placebóról, hanem a processziókról is találtam érdekes dolgokat, amiket naccerűen fel tudok majd használni, és ezeket se említette. A processziós fejezetbe most egyelőre még beletörik a bicskám, úgyhogy hagyom még, hogy érjen. Valószínű, hogy más könyvtárba is kell járnom ahhoz, hogy tényleg tökös legyen a végére.
Most azokat a dolgokat csinálom, amik viszonylag olajozottan mennek előre, szófogadó kis Csőrike módra.
Eccer csak lesz belőle valami...
2013. május 12., vasárnap
Cotidienne, avagy merre csűri-csavarja egy orgonémber a zéletünket
Időnként erős késztetést érzek, hogy Kaktusz fejét kezdjem csapkodni a falba vagy valami más brutális módszerrel érjem el azt, hogy lemásszon a földre abból a - legutóbb - hónapokig tartó keresgélésből, ami miatt ugye megbénul sok más fontos dolog.
Éspedig, hogy: MIT JÁTSSZUNK?
Mert hogy egy koncertanyagot nem lehet csak úgy összecsapni, hú de fújom kívülről a lemezt. Képes volt átmászni a jútyúbon Marcel Dupré összes művén, míg arra a következtetésre jutott, hogy nagyrészük használhatatlan. (Ez az ürge amúgy kb. százéves koráig komponált, de facto amíg leszáradt az orgonapadról, el lehet képzelni hogy mennyit). Csak ízelítőül, egy-egy replika Csőrnek, hogy ne is próbáljon könnyíteni a helyzeten: Nem gondolod, hogy összecsapom pont BACHot a franciákkal?!!!
Nos, az idei "Tavaszi fesztivál" (mert a StF-nak is van ilyenje, igaz csak orgonémber muzsikával) 180 centis bűbájos koncertnémberének pont a Kaktuszé mellett van a műsora, betémásítva hogyaszongya B A C H, s tejszínhab helyett Duruflé a teteje. Nyugtázom, tényleg hülyén néz ki, annak ellenére, hogy el-elvétve Bach is akad benne.
Mellette VENI CREATOR ergo egy roppant nagyképűen összeállított műsor: Tournemire, Duruflé, Clérambault bácsik írták azokat a főleg szimfonikus robbantásokat, hogy "Victimae paschali laudes", "Veni creator spiritus", "Ave maris stella" sötöbö. A szimfonikus itt egy stílus, nem zenekart jelent. Képzeld el pl. hogy valaki egy bazi nagy apparátust koordinál mint DJ. Na, ilyen s még ilyenebb, mikor egy orgonista hirtelen "zenekar" lesz. Ezt azért nagyon sokat kell gyakorolni... na ja. Ezért nem lesz orgona az ÉN hálószobámmal szomszédos falú szobánkban.
A hangyaboly! no, az meg kapott a napokban egy főpróbát ebből a műsor(ká)ból. Több szempontból is luxuriőznek mondható az esemény:
1. Fúrgénhimmel napján még keresve se lehetett volna találóbb témájú műveket összeválogatni
2. Ingyen lenyomta nekik egy megszállott francia orgonamuzsika-párti (nem hallani errefelé ilyesmit)
3. Kiderült, hogy ennek a szar orgonémbernek mennyi nem használt regisztere van, nahát! (amúgy hamiskás is, öreg is, de az apácáknak is szelektív a hallásuk már)
A nagybötűs koncert meg 22-én lesz. Jó eséllyel nem fogom hallani (többek közt szülni is kéne valamikor ilyentájt...), de a program ténylegkurvajó egy professzionálisan összeállított művészi koncepció.
Várom azt a novemberi koncertet Feldbachban... Egy műsorszámra már most benevezek:
Camille Saint Saëns: Danse macabre. (KCs ilyenkor azt mondja: "Azt, a csontvázasat!!!") Nyámm!
Éspedig, hogy: MIT JÁTSSZUNK?
Mert hogy egy koncertanyagot nem lehet csak úgy összecsapni, hú de fújom kívülről a lemezt. Képes volt átmászni a jútyúbon Marcel Dupré összes művén, míg arra a következtetésre jutott, hogy nagyrészük használhatatlan. (Ez az ürge amúgy kb. százéves koráig komponált, de facto amíg leszáradt az orgonapadról, el lehet képzelni hogy mennyit). Csak ízelítőül, egy-egy replika Csőrnek, hogy ne is próbáljon könnyíteni a helyzeten: Nem gondolod, hogy összecsapom pont BACHot a franciákkal?!!!
Nos, az idei "Tavaszi fesztivál" (mert a StF-nak is van ilyenje, igaz csak orgonémber muzsikával) 180 centis bűbájos koncertnémberének pont a Kaktuszé mellett van a műsora, betémásítva hogyaszongya B A C H, s tejszínhab helyett Duruflé a teteje. Nyugtázom, tényleg hülyén néz ki, annak ellenére, hogy el-elvétve Bach is akad benne.
Mellette VENI CREATOR ergo egy roppant nagyképűen összeállított műsor: Tournemire, Duruflé, Clérambault bácsik írták azokat a főleg szimfonikus robbantásokat, hogy "Victimae paschali laudes", "Veni creator spiritus", "Ave maris stella" sötöbö. A szimfonikus itt egy stílus, nem zenekart jelent. Képzeld el pl. hogy valaki egy bazi nagy apparátust koordinál mint DJ. Na, ilyen s még ilyenebb, mikor egy orgonista hirtelen "zenekar" lesz. Ezt azért nagyon sokat kell gyakorolni... na ja. Ezért nem lesz orgona az ÉN hálószobámmal szomszédos falú szobánkban.
A hangyaboly! no, az meg kapott a napokban egy főpróbát ebből a műsor(ká)ból. Több szempontból is luxuriőznek mondható az esemény:
1. Fúrgénhimmel napján még keresve se lehetett volna találóbb témájú műveket összeválogatni
2. Ingyen lenyomta nekik egy megszállott francia orgonamuzsika-párti (nem hallani errefelé ilyesmit)
3. Kiderült, hogy ennek a szar orgonémbernek mennyi nem használt regisztere van, nahát! (amúgy hamiskás is, öreg is, de az apácáknak is szelektív a hallásuk már)
A nagybötűs koncert meg 22-én lesz. Jó eséllyel nem fogom hallani (többek közt szülni is kéne valamikor ilyentájt...), de a program tényleg
Várom azt a novemberi koncertet Feldbachban... Egy műsorszámra már most benevezek:
Camille Saint Saëns: Danse macabre. (KCs ilyenkor azt mondja: "Azt, a csontvázasat!!!") Nyámm!
Címkék:
güzü,
hangyaboly,
hmm,
Kaktusz,
nem stájer,
nyámm,
orgonémber,
StF,
zene
2013. május 9., csütörtök
Fúrgénhimmel
Van a himnológiában egy Laise fedőnevű műfaj, ami főleg itt, német nyelvterületen ugrik az ember szemébe legelőször. Na ja, volt ez máshol is, de a jelenlegi énekeskönyvek nem mindenhol olyan historikusak, mint errefelé. Persze itt is van szentimentális tizenkilencedik századi giccs meg világoskék porcolány Máriához illő ájtatos repertoár (mindig elcsodálkozom, micsoda szupi alapozót kapnak a Mária-szobrok... szeretnék én reggelente így a tükörbe nézni), de azért sikerült átmenteni az évszázadok óta folymatosan nyűtt Christ ist erstanden (Krisztus feltámadott), valamint ugyanennek a Christ fuhr gen Himmel (Krisztus mennybement) szöveges változatát a mindenki által használt Gotteslobba.
Ez a Laise története olyan egyszerű, mint a pofoncsapás: körmenetek alatt meg a szertartások végén a nép csak kellett hogy énekeljen valamit, amit végre értett is, vagy ha nem is egészen, legalább olyan rövid volt, hogy berakhatta mint dominókockát a már jól fújt nímet nótába. Na, ez volt a Kyrie eleyson, amiből először kürieelájszon, aztán csak kürálájszon lett. Csináljunk ebbül tudományt, nevezzük el a műfajt Laise-nak. Ezt nevezem én német hozzáállásnak! Az előbb említett páros (ugyanaz a dallam két külön szöveggel, ünnepje válogatja hogy melyiket kell fújni) a 12. századtól kezdve dokumentálható errefelé. A magyar változat persze évszázadokkal későbbről - én csak a húsvétiról tudok -, dehát mit lehet itt csinálni...
A Csőrike Fúrgénhimmelje pedig ma 4 után kezdődött a madárkákkal, aztán gyomorkorgással, most már sül a kenyér és én is mérgemben, hogy még misét se kell ma játszanom és mégis kifúrt az a valami az ágyból.
Ez a Laise története olyan egyszerű, mint a pofoncsapás: körmenetek alatt meg a szertartások végén a nép csak kellett hogy énekeljen valamit, amit végre értett is, vagy ha nem is egészen, legalább olyan rövid volt, hogy berakhatta mint dominókockát a már jól fújt nímet nótába. Na, ez volt a Kyrie eleyson, amiből először kürieelájszon, aztán csak kürálájszon lett. Csináljunk ebbül tudományt, nevezzük el a műfajt Laise-nak. Ezt nevezem én német hozzáállásnak! Az előbb említett páros (ugyanaz a dallam két külön szöveggel, ünnepje válogatja hogy melyiket kell fújni) a 12. századtól kezdve dokumentálható errefelé. A magyar változat persze évszázadokkal későbbről - én csak a húsvétiról tudok -, dehát mit lehet itt csinálni...
A Csőrike Fúrgénhimmelje pedig ma 4 után kezdődött a madárkákkal, aztán gyomorkorgással, most már sül a kenyér és én is mérgemben, hogy még misét se kell ma játszanom és mégis kifúrt az a valami az ágyból.
Címkék:
aranypüpü,
hmm,
másik boly,
mise,
stájer orkán
2013. május 7., kedd
Két óra kaloda
Ma lejárt a - gondolom én - idei utolsó privatissimumom Rőtmalaccal. Volt egy fáintos cetlim, amire 4 napirendi pontot vakartam le sebtiben magamnak; két óra alatt sikerült is átgyalogolnunk rajta.
Előzmények: KCs két napja tartó baloldali fülgyulladása és az ezt kísérő éjszakai viharok (vagy fordítva?), mindenesetre ma éjjel 12-kor átadtam Kaktusznak a stafétát és elvonultam az orgona mellé aludni, úgy ötig. Aztán turbó üzemmód, merthát privatissimum és Rőtmalac. Három óra alatt és kenyérsütés mellett sikerült kibogoznom összegubanc agytekervényeim közül egy lehetséges témát Salzburgba, átgyúrnom melléje egy halom könyvet... hogy aztán kiderüljön, ezekből semmire se lesz szükségem. Merthogy a salzburgi prof egy akkora seggfej szarkeverő, hogy... és mi is van a másikkal, aki regens chori?... ja, Irene, na az legalább egy normális csaj. Nézd, emennek meg kijött a könyve Münchenben (tavaly volt a rigorosum itt a StF-ban!). Mondom, ez is velem egy évben született, azannyát (ekkor már átvettem én is a stílust). Na ja, mondja Rőtmalac, könnyű neki, ha szabadfoglalkozású művész és nincsen családja. (*Cs pislog* Vajon hová lett a hímsovén Rőtmalac?? nem vagyok én Mária Terézia, hogy férfiszíveket lágyítsak a balkonon egy csecsemővel, avagy dinnyével. Vagy mégis?...)
Nos, közben kiderült egy s más. Rőtmalac "intézett be", tehát bejött mint lehetséges opció. Sőt, már meg is írta délelőtti jelenlétemben azt a 300 szavas kivonatot, ami elég diplomatikus ahhoz, hogy jövő áprilisig begyapjasítsam egy általam preferált témába (egyáltalán nem hülye). A héten el is fogom küldeni Irénkének, akinek a könyve hétmérfölddel jobb, mint a profjáé. Na ja, a mai reggelem jó része azzal telt, hogy a prof könyvében cetlizgettem az ordas hibákat, merthogy az volt a konferencia szervezőinek kérése, hogy update kutatások a "nagy" salzburgi könyvhöz képest... hát az egy nagy blá-blá, erre hamar rájöttem magam is. Rőtmalac egy szóval nem kérdezte, mit dolgoztam az elmúlt 2 hónapban, igaz hogy azt se, hogy mit fogok az elkövetkező kettőben (bevallom, ettől tartottam a legjobban). Viszont leszögezte, míg elmennék Salzburgba, magamtól is rájövök, miről fogok majd referálni, ha addig konzekvensen dolgozom a diszin. És kaptam salzburgi összehasonlító anyagot is (digitálisat, nyamm).
Szerintem ő az egyik legnagyobb szarkeverő a világon. Ha nem lenne, ki kéne találni!
Előzmények: KCs két napja tartó baloldali fülgyulladása és az ezt kísérő éjszakai viharok (vagy fordítva?), mindenesetre ma éjjel 12-kor átadtam Kaktusznak a stafétát és elvonultam az orgona mellé aludni, úgy ötig. Aztán turbó üzemmód, merthát privatissimum és Rőtmalac. Három óra alatt és kenyérsütés mellett sikerült kibogoznom összegubanc agytekervényeim közül egy lehetséges témát Salzburgba, átgyúrnom melléje egy halom könyvet... hogy aztán kiderüljön, ezekből semmire se lesz szükségem. Merthogy a salzburgi prof egy akkora seggfej szarkeverő, hogy... és mi is van a másikkal, aki regens chori?... ja, Irene, na az legalább egy normális csaj. Nézd, emennek meg kijött a könyve Münchenben (tavaly volt a rigorosum itt a StF-ban!). Mondom, ez is velem egy évben született, azannyát (ekkor már átvettem én is a stílust). Na ja, mondja Rőtmalac, könnyű neki, ha szabadfoglalkozású művész és nincsen családja. (*Cs pislog* Vajon hová lett a hímsovén Rőtmalac?? nem vagyok én Mária Terézia, hogy férfiszíveket lágyítsak a balkonon egy csecsemővel, avagy dinnyével. Vagy mégis?...)
Nos, közben kiderült egy s más. Rőtmalac "intézett be", tehát bejött mint lehetséges opció. Sőt, már meg is írta délelőtti jelenlétemben azt a 300 szavas kivonatot, ami elég diplomatikus ahhoz, hogy jövő áprilisig begyapjasítsam egy általam preferált témába (egyáltalán nem hülye). A héten el is fogom küldeni Irénkének, akinek a könyve hétmérfölddel jobb, mint a profjáé. Na ja, a mai reggelem jó része azzal telt, hogy a prof könyvében cetlizgettem az ordas hibákat, merthogy az volt a konferencia szervezőinek kérése, hogy update kutatások a "nagy" salzburgi könyvhöz képest... hát az egy nagy blá-blá, erre hamar rájöttem magam is. Rőtmalac egy szóval nem kérdezte, mit dolgoztam az elmúlt 2 hónapban, igaz hogy azt se, hogy mit fogok az elkövetkező kettőben (bevallom, ettől tartottam a legjobban). Viszont leszögezte, míg elmennék Salzburgba, magamtól is rájövök, miről fogok majd referálni, ha addig konzekvensen dolgozom a diszin. És kaptam salzburgi összehasonlító anyagot is (digitálisat, nyamm).
Szerintem ő az egyik legnagyobb szarkeverő a világon. Ha nem lenne, ki kéne találni!
Címkék:
gregó,
güzü,
Kaktusz,
kúglitrugyi,
Rőtmalac,
stájer orkán,
StF,
vájvi
2013. május 2., csütörtök
Mazochizmus (most jólesik, na)
Közben megnéztem, hogy ki hívott meg Salzburgba. Bár ne néztem volna meg. Naná, hogy rögtön behúztam a párhuzamos vonalakat. Csak hogy lássátok, mekkora élvezettel élem ki mostanság mazochista hajlamaimat (is):
IRENE ADATLAPJA:
IRENE ADATLAPJA:
- két évvel fiatalabb nálam
- 25 évesen könyvet írt, amire a tartománytól vagy valami más lófasztól díjat kapott, mint reményteljes fiatal kutató (most olvasom éppen a könyvet)
- volt két évig bécsi DOC ösztöndíja, amit én is megpályáztam, de nem kaptam meg
- természetesen befejezte a doktoriját, sőt már publikálta is
- Bázelben dolgozik, ő a mikrofilm könyvtár felelőse.
2013. május 1., szerda
Sűrűsödnek az események
Nemtom, miért ilyen komplikált az agyam. Kaptam tegnap egy mailt, ahol Frau Dr. Csőrikét (!) konferenciára hívják. No nem tucatmail volt, hanem személyre szóló, a salzburgi zenetörténetkutató intézettől. Először azt láttam, hogy Dr. Csőrikének címezték, tehát röhögtem egy nagyot, bár elképzeltem, hogy évek múlva tényleg így nézhetek ki egy levélben (jólesett, na! ambivalens koktél: önbizalomhiánnyal megtukmolt Csőrike, ám némi narcisztikus szósz virít a kobakján). Aztán gyorsan egymásutánjában, vagy éppen egyszerre, mert már nem tudom én se, hogy volt:
- megijedtem (miről is fogok pontosan referálni? június vége a bejelentkezési határidő)
- elkezdtem gondolkozni, hogy miért pont Csőrike kell nekik (tetszik a kúglitrugyi weblapján a képem? vagy a dumám?)
- hogy ki ajánlhatott be nekik (Rőtmalac? az asszisztense, aki salzburgi? karitatív céllal, hogy rugdossa már valaki ezt a diszit, hogy gördüljön mán valafelé?)
- honnan szedték, hogy én kellek nekik (nyomoztak utánam a neten? hogy ha Seckau vagy Vorau vagy tudomisén, akkor köze lehet a középkori salzburgi liturgiához? Bingo, ez legalábbis.)
Címkék:
áúúú,
gregó,
güzü,
kúglitrugyi,
másik boly,
Rőtmalac,
vájvi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)