Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diszi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: diszi. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 2., vasárnap

Gregorián macera

Át kell gondolnom (újra?), hogy mennyire, miért és talán meddig (így marad?) leszek az, aki most vagyok. Azt látom, hogy minél jobban mutatom meg magam, annál erőteljesebb a kontraszt másokhoz képest - itt konkrétan a nemi sztereotípiákra és az azzal kapcsolatos viselkedésmintákra gondolok. Ahogy én én kezdek lenni, potyognak ki az emberek jobbról és balról, aztán csak egy kisebb mag marad, akikkel viceversza jól elszórakozunk. Sőt, ha a helyzet hozza, asztal alá is isszuk egymást. Általában pasik azok, el-elvétve egy hozzám hasonló (elvileg nőnemű lény, vagy mittudomén).



Na jó, én nem vedeltem ezúttal túl magam, mert másnap vezetni kellett, de akkor is, elég jókat szórakoztam, ahogy egyre-másra koptak le a tisztelt hölgytársaság tagjai. A terem dugig volt, a résztvevőknek kb. 80 százalékát annyira jól ismertem Stájriából vagy valahonnét Európából, hogy mivel 10-15 éve nem láttam őket, mindegyikkel már időm se maradt két szót váltani, de azért folyt a duma, na meg a bor, egészen 1.30-ig, mikoris Rőtmalac (ahajt jobbról, azaz a bal oldalamon) behúzta a függönyt: Emberek!... FÉL KETTŐ VAN! hihetetlen, értem én de na. Nem megyünk már haza?!...

Voltam abban az eldugott belső kertben, ami normális esetben klauzúra, de most beslisszantunk, már akik maradtunk végig. Már egy adag piálás megvolt, mikor 23 órakor jött a ráadás, vissza a barokk refektóriumba (nagyon-nagyon rég itt eszegetett többek közt Pázmány Péter atyánk is), ahol Rőtmalac anekdotákba kezdett, de komolyan, ott iszogatott, miközben a jegyzeteiből puskázott, szóval készült rá tényleg. :-D

Na vissza az idő kerekét 19.30-ra. Csőrike diszije is bele van pakolva az előadásba, ott bámulja a tisztelt vendégsereg perceken keresztül a Liber Ordinariust (ééljen az LO! és a digitális kiadás!) - és persze, többek közt az Ingabingáéról és két másik emberéről is szó esik, na meg a Kisasszony azaz a Varrónő diszije prömierplánban, az egyetlen gregorián témájú DLA...


 

Na itt megállunk kicsit. Ebben a teremben most négyen is itt vagyunk, akik anno öldököljük egymást a bécsi professzori állásért. Ugorjunk akkor vissza 2019-be, és... Az állást végül a Kisasszony kapja meg (látom, itt ül balról a férjével), aki 2020 őszén kezd tanítani. Én ebbe, ugye, belé nem halok éppen, de nem és nem értem és macerálom magam még jóó sokáig, mert meg vagyok győződve, hogy a legjobb közülünk Daniel volt, desőt, tudom. MIÉRT a Kisasszonyból lett professzor?... (Kaktusz nevezte el sacc húsz éve Varrónőnek, mert úgy játszott orgonán, hogy minden jóérzésű zenészből kihúzta a dugót. Mivel Kaktusz nem a pókerarcáról híres, nem szégyenlette, mialatt a csajszi játszott, grimaszokat vágni és fejét verni a falba, az utolsó sorban, én persze annál jobban égtem a széken mellette, de na.) A macera jelentem, tegnapelőtt este végetért - legalábbis az a része, amit éveken át hurcoltam magammal.

Kisasszonynak gratuláltam ez alkalomból az álláshoz, mert én jólnevelt és diplomatikus csőrikemadár vagyok, s azt is megállapítottuk, jéé tényleg, de rég nem találkoztunk! (A versenyvizsgán természetszerűen szeparékban voltunk, nem is láttuk egymást. Tiszta szerencse, mert a fókuszos szememmel akkor egyből felszúrtam volna a falra.) De ez csak a lelkiismereti puttonyom lepakolása volt: én megígértem magamnak, mindegy hogy ki kapja az állást, fix hogy gratulálni fogok neki. A lényeg csak most jön - hát, a tulajdonképpeni macera...

Danielt egy óvatlan pillanatban kicsentem a kertbe és kitálaltam neki a lelkem bugyrát e témában, de nagyon. Éjfél előtt kevéssel már nem is érdekelt, sokkolom vagy sem, ki tudja hány légkör volt már abban a kertben, ahol csak a papok táncolnak, vagy a Fennvaló tudja, miket csinálnak, nyehh. Daniel meg is rántotta a madzagot, sőt szemmel láthatóan eltaláltam a lényeget, hogy itt valami gyanús, és szerintem nem a Kisasszony, hanem ő kellett volna, hogy kapja az állást, és ezt éveken át tartogattam, most éppen ideje kimondani... és akkor. Fogózzon meg mindenki: négy nappal a versenyvizsga ELŐTT felhívta a bécsi rektor, hogy kedves Daniel, Ön beiratkozott a versenyvizsgára és ezért szeretném tudatni Önnel, hogy az egyetem nagy valószínűséggel HÖLGYET fog felvenni a professzori állásra. Gondolja meg, kérem, hogy meg szeretne-e jelenni a megmérettetésen. Daniel megköszönte szépen a figyelmességet és megjelent a versenyvizsgán (én is ezt csináltam volna a helyében). Ahol ő volt a negyedik pasi plusz három nő volt, közülük az egyik ugye én. A pályázatban eredetileg az állt, hogy UGYANOLYAN szintű teljesítmény esetén az egyetem - női kvótát erősítendő izé - hölgyet fog választani. Namármost. Danielnek itt este a kertben el kellett mondanom, hogy hiába vagyok nő, most elsősorban objektív vagyok, és nemtől független dolgot szeretnék mondani, mégpedig azt hogy szerintem NEM AZONOS szinten voltak a megmérettetésen a Kisasszonnyal. Ez, tudjuk, hogy nonszensz, elvégre kutyából nem lesz szalonna! (Azt már nem mondtam neki, hogy N.B. arról a Kisasszonyról beszélnénk, akinél amúgy én is jobb vagyok, bár kétségkívül nem Bécsben lakom és nem osztrák a férjem... de a diszimet ÉN magam írtam, nem úgy, mint ő, aki kb. negyedét a férjével íratta meg!!! a pasija még valamikor 2017-ben, egyszer jól bepiálva alaposan kitálalt a vonatra várva, miket kellett neki megcsinálnia, hogy valahogy kész legyen a cucc, védésre.... AUU.)

Szóval mikor mindennek a végére értünk, nyugtáztuk, hogy Rőtmalac is elfogult, és de facto ő akarta a Kisasszonyt az állásra - létjogosultságot adni egyúttal az általa alapított gregorián DLA-nak, meg minden - hát erre nagyon elkenődtem. Becsületes verseny itt sincs, csak kapcsolatok, és ha bekerülsz az aranka indái alá, úgy jársz, mint a spenótunk az árnyékliliom melletti részben. Nem maradt más, Daniellel ittunk egyet, hogy túléltük ezt a szart, aztán nem sokkal ezután jött a takarodó, úgyhogy ezzel lejárt a hosszúra nyúlt este.

Vezettem tegnap egész nap, nyomott a Hochnebel a fejemre egy plusz sapkát, megittam három kávét, egyszer félrehúztam egy parkolóba, szundítani úgy egy negyedórát. Mikor megint ébren voltam, emésztgettem az előző estét. Szóval be kell furakodni másképpen a dzsungelba, és én erre már megint elkenődtem, mert eszembe jutott, hogy Rőtmalac biztosan engemet akarhatott StF-ba a saját posztjára, amit ugye már 2011-ben befagyasztottak, és ezt már nem tudta kibulizni, mert addigra túl sok emberrel összerúgta a port. Tegnap hazafelé próbáltam hessegetni az utópisztikus gondolatokat, egyelőre nem túl nagy sikerrel. A Kisasszony Bécsben egyszerű helyzetben van, ő egy végrehajtó, nem túl sok eredeti tervvel és Daniel szerint is lelketlen és szenvedélytelen a zenéje. (Mikor anno Kaktusz megtudta, hogy ő kapta meg az állást, dühöngeni kezdett, hogy vehetnek fel ilyen szenvedélytelen, unmuzikális p....t egyetemi professzornak?! Egy zeneegyetemen?!)

Tavaly kimozdultam a holtpontról, két gregorián publikációval, amik magyarul jelentek meg, ezekről ebben a brancsban nem tud igazából senki, de ezek már a fő macerának a kezdő fejezetét piszkálják. Az egyházzenész, mint liturgus írásomban pontosan azt boncolgatom, milyen pasztorális lehetőséget rejt magában a gyakorlati egyházzene, és mit közvetít az egyházzenész a személyes kapcsolat és saját személye által a gyülekezet felé - ez a kemény dió, lehetetlennek tűnő messiási feladat, meggyőzni a legfelsőbb egyházatyákat az egyházzene és par excellence a gregorián pasztorációs hasznáról. Hogy nem a bídzsa hangokat bíbeljük egy hókuszpók este alatt egy szakképzetlen guru társaságában, hanem valami fantasztikus élményünk van a gregorián szakember által koordinált éneklésünk alatt. Ez az egész egy annyira nyerő dolog, hogy - már csak ezért is - megéri visszamenni az egyházba. Vagy elölről kezdeni valami újat, ami nem csak az Úr templomában van, hanem az én testemben és lelkemben, és ez NEKEM is jó. Amúgy meg másnak is, hasonlóképpen, és ezen túl NEKÜNK jó...



Namármost: kezdjem el ezt a lehetetlen dolgot 43 évesen??!! egy ilyen faszkalap patriarchális világban, én, az Ausländer Csőrike?...

2021. január 20., szerda

Ingabinga reputációjáról, avagy mit tesz egytucat év

Állítom össze az agyamban - és persze előtte cetliken - életem első peer review-ét. Nincs zsoli, ismét hajnali műszak van, odaát a kolléga (a vadászkutya) is lenyomta az éjjeli műszakját, fél 11-től kb. négyig ugat nonstop minden őzet és nyulat a nádasban, tehát tiszta a terep.

Szóval. A szóban forgó publikáció kapcsán mondanám az egyik cetlimen, hogy Ti. Kollegin, jó lenne ide betenni a hivatkozást Ingabinga diszijéből, hiszen ő azt a kéziratot vizsgálta ebből meg ebből a szempontból... és kiszedem azt a dög nagy diszit (ezer oldalt elrúgja, én meg balfék, anno külön lapokra nyomtattam, majdnem leszakadt a vállam az első kötettől, valami 700 oldal, végül keménykötésbe került, naná hogy a legfelső polcra, 'szen évek óta ott kukul)..... öööö.... hát nézem én az illető fejezetnél, és akkor esik le, basszus, ez a munka 2009-es, Ingabinga alig harmincéves, ígéretes jövő előtt áll, én éppen akkor szültem az első gyermekemet, és éppen mennyire felnézek rá (és ő is rám, és sehogy sem értem, kurvaélet, pedig többször megrágom magamban a dolgot).

Nédda. A diszijéből pontosan az a kapocs hiányzik: a két LO! amit majd évekkel később beépítettem a diszimbe. A kapocs, amit végül én elemeztem ki, bár az A-Gu 756 az ő Liber Ordinariusa volt. Ő mostanra már tényleg kemény agy és fantasztikusan ível a gregó kasztban felfelé, bár a zsebe neki is inkább üres, mint tele. De azért még fog kapni német nyugdíjat.

Summa: Kocsmába kéne mennem. Már ha lenne!!!...

2020. szeptember 1., kedd

A fuvallat széle

Küszöbön a depi. Lehet, hogy lassan és alattomosan közelgett már? nemtom, de ahogy átmentünk a kánikulából a hirtelen őszbe, ezt is mintha vonalzóval húzták volna meg, hirtelen sok negatív dolog történt, de mind egyszerre! Miféle szezonba értünk, ember???

Meghalt Sr. Marie-Claire, az a francia apáca, a világon az első nő, aki gregoriánból doktorált. Két éve Assisiben még elcsíptem egy dedikáció erejéig - a Graduale Triplexembe, amit 2004-ben vettem StF-ban, első komoly gregóskönyvem gyanánt, amit aztán napi rendszerességgel használtunk órákon és otthon. 



87 éves volt, szépen meghalt a kolostorban, neki már milyen jó a mennyei Jeruzsálemben. Én persze nem irigylem, csak egy kicsit, én élni szeretnék itt lent, ezerrel, nem kinyúlni, mint valami húszéves fehérnemű.

Nem igazán használ nekem ez a kovidos (tan)év, a munkanélküliség, a sok járulékos egyéni és csoportos nyavalyánk, és tegyük hozzá, nem kifejezetten épít bennem most Jób könyve sem a zsolozsmán, mindig is éreztem, bekrepálok ezektől a szövegektől. Csak vége lesz már valahogy ennek az intenzív katlannak, mindegy mi, de jöjjön valami más.

2019. november 21., csütörtök

Csak gyűrjed hősiesen azt a könyvet!

- ezt baratinám írja a vonal másik végiről, doktori testvérem, ha van ilyen. Hajrá, hajrá! Már látszik a kockás zászló!...
Gyűröm is én, s milyenek a nemvéletlenek, ma 5.29-kor ismét egy másik párbeszéd, hejj, Latinbuzi Barátom, baj van, Bőrszivar nem segít az indexekben, de nyomná a nyomdába, mit csináljak most.
Szóval a helyzet úgy néz ki, hogy LBDZS röpke félóra leforgása alatt talált egy fasza programot, amit én nem tudok ingyen letölteni, de neki megvolt és azzal oda-vissza piszkálta az indexeket, készen kipatyolázva prezentálta nekem, óóóóó..... Csőrike szíveket pislog az éterbe, ez azért is vicces mert ha rágondolok, Dzsónátá a zsíros zakózsebével és trottyos nadrágjával, de az intellektus, kérem, az intellektus. Ettől én paff. Lényeg, hogy nem kell bolondokházát csinálnom az agyamból 50 oldal újraformatálásával, tudom, hogy mióta Jónás betette a lábát a Bibliába, igazából mindenki lehet tongyó és őrült, de azért nekünk vasárnap búcsú lesz, és nekem addig még millió dolgom van.
Én_most_nem_könyvkorrektúrára_gondoltam.

2019. november 12., kedd

A lefolyóban

Két órán át töltötte le az az aljas program a képfájlokat Bőrszivarnak. Mialatt Kaktusz játszotta két számítógéppel a titkárnőt, én meg oviba és iskolás fogászatra mentem a csemetékkel... a végleges korrektúrát még nem láttam, de a korrektorom se, aki enyhén kergén veri a fejét a falba ettől a kiadótól, a tökéletlenségemtől etc.
Pénzt nem sokat látok a jóhiszemű és támogató intézményeimtől, akik nyájasan támogatják a mindenkori doktorik kiadását. Elméletileg. Kalapot az a dr. Lófasz tette fel a mai napomra, aki kellemetes elutasító levelében még a nevemet is helytelenül írta le.
A püspökség még egy harmadát sem állja a költségeknek. Ugyanannyit kinyúzott a zsebéből:
1. Anyám.
2. Barátnőm és magánének-diákom.
A maradékot én borítottam ki a zsebemből a nem erre szóló kutatási ösztöndíjamból. Még szerencse, hogy a kutatást kuliban már megcsináltam s ez ezért nem fog feltűnni.

Mindeközben Bajormedve mint rámenős és diktátor társkiadó (összemocskolta a korrektorom korrektúráit, aztán beleépítette a könyvembe az egészet, beleegyezésemre se várva), nem csoda ha az önértékelésemet inkább úgy írnám le, hogy sodródom a saját dilettantizmusom lefolyójában, erőst lefelé.

2019. október 23., szerda

Diplomáciám csúcsa

Tegnap ugye, Bajormedve nyakába sóztam a szarosvedret - ezt szebben aligha tudnám megfogalmazni. Két oldal korrektúráját is megkapta, sajnálom, ez van. Persze majd én is megkapom a magamét (a következő hetekben?), de ez most jelenleg egyáltalán nem érdekel. Visszkézből mordult egyet, azonnal szólni a kiadónak is, megbeszélni, mi lesz a 25 képpel, ki is pakolgatja őket hová?...

Ma pedig, nem kell mondanom, vakaróztam egy sort, mit írjak Bőrszivarnak:
1. izé.... sajnálom a késést meg minden, hogy csak tegnap, két nap késéssel az Ön által kapott határidő után... és még csak Bajormedvének, aki először még beletúr részletesen, majd csak után aaadja át Önnek... (Pfuj. Ki a lúzer, ha nem én. Elvetve!)
2. izé.... sajnálom a késést, tegnap adtam csak oda Bajormedvének..... (Pfuj. Vesztes No. 2, elvetve!)

Aztán megkávéztam, péksüteményt eszegettem, lenyalogattam a zsíros ujjacskáimat és ez lett belőle (hű fordítása a labanc szövegemnek):
Tisztelt Bőrszivar! A kéziratot illetően szeretném Önt informálni, hogy az jelenleg Bajormedvénél van. Mivel a képeket folyó szövegben nem sikerült optimálisan elhelyeznem, leginkább a kötet végén tudnám elképzelni őket egy külön listában, fekete-fehér nyomtatásban. A Layout-ot ebben a tekintetben szíves engedelmével a kiadóra bíznám. Szívélyes üdvözlettel stb.
Nem telik el öt (!) perc. Válaszol, basszus!
Tisztelt Csőrike! Köszönöm az információkat. Támogatom az ötletét a képekkel kapcsolatban, a fekete-fehér jó választás lesz - a kötet végére készítünk jegyzéket is! Üdvözlettel, Bőrszivar

NA?! Tényleg nem éri meg lúzerkedni. Előtérben a képek ügye, a késésről pedig bölcs hallgatás. Se lebaszást nem kaptam, sőt, tuti hogy MÉG IDÉN kijön a kötet!!!.... JUHU!

2019. október 22., kedd

LEADTAM

Asztat még nem tudom, hogy Bőrszivar vajon beengedi-e még a decemberi kiadványok közé, de hogy a port is lerázom róla egy ideig, az bissssztosss. Egyelőre társkiadónak, Bajormedvének az orrába nyomva, alig félórája. Majd kezd vele azt, amit akar (vagy amit tud, höhö). Én bizony tovább nem intézkedek felfelé. Most mentse már az én bőrömet is valaki, kényszerűségből vagy sem, ki b....
Két napig kikapcsoltam a telefonomat, nehogy utolérjen a kiadó. Azt hiszem, ez magáért beszél.
Most pedig megyek és kibontok egy sört.

2019. október 18., péntek

Lázálom

Mintha megbolondultak volna a lovak a szekérben, aminek én vagyok a kocsisa, de én életemben nem bántam lovakkal, na valahogy ilyen ez a hét. Bizonyos apáca jár árkon-bokron a fejemben: Ó, fiam, múlt hét óta van jogosítványom! valami ilyesmit mondott anno.
Kutyafüle hogy lazulna az a hurok...
A fél flixbusznyi köhögő mexikói diák, a sok nemalvás és rágürizés így együttesen megtette a hatását, mert egy hét után kijött az a rohadt betegség rajtam. Szerintem jobboldali kombinált gyulladás, torok-fül-orr. Közben korrektúra ezerrel, mialatt megjött a holland házaspár vendégnek, de még el se küldhettem őket máshová. A pofa (aki öntudatos flamand, ha lehollandozná az ember) tanárom volt StF-ben, egy kész pletykafészek, képes volt elmenni Bécsbe a versenyvizsgákra hallgatózni (kellett neki?!... kapott is egy kottát a kezébe, énekeljen a szkólával ha már olyan kíváncsi!...), most éppen ezeken csámcsog ezerrel. Tegnap is, elvitte Kaktusz neki megmutatni az orgonát, hát nem sutyurált a fülébe összevissza? (tetszett neki a produkcióm, na.)
Korrektorom se bírja már cérnával, szegény. Kikészítettem az idegeit. Megjárta velem, mert 20-án van a leadási határidő. Azaz holnapután. Tegnap és tegnapelőtt aludtam összesen egy napra valót. Az előző napoknak elvesztettem a fonalát ezen a téren. Ma elküldtem a százoldalas dög utolsó szeletkéjét. Persze, elégedettség meg minden, de azért elég gáz, hogy a négyszázból csak százra sikerült faragni... milyen jó lett volna kicsit soványabbra, hogy ne kelljen szívni vele ennyit. Nyehh.
Elment az ifjúság hétvégézni egy napra a mamiékhoz.
Becsszó, vacsora után úgy lefekszem egy nagy bogyó orvossággal, hogy nekem aztán trombitálhat reggelig bárki.

2019. október 15., kedd

Hajnali műszak vége

Hm. Éppen elküldtem az első 3 oldalt a korrektornak. Azt, amelyiket megváltoztattam a diszihez képest. Na nem mind ma, mert kocsmában is dolgoztam pl. a tegnap reggel, mert nem jött senki és még volt ereje a gépemnek, ilyenek.
Szóval ennek most akkor nagyon örülök.
(A szarkapiszka a 80 másik oldalban van. De mivel erre egyedül is képes vagyok, hétvégéig hamupipőkés üzemmódban hátha megleszek. Átbogarászni a referenciaszámokat amik megváltoztak a diszihez képest. Átbogarászni a lábjegyzeteket. Hááát... bagatell. Biztosan az, maradjunk ennyiben.)
Minnyá jönnek a mesterek kipakolni a fűtőházat, csak még előtte óvoda. Juhu.

2019. október 13., vasárnap

Ez a hét

Most már csak össze kell darálnom a diszit, valamint begyúrnom egy szép ggömböcskébe, amit leadok a kiadónak.
Valamint másik oldalon véglegesíteni a kötet utolsó német korrektúráit, ami szerencsére még nem jött meg (a diszinek okt. 20-a a határideje, ezt sajnos már nem lehet túllépni...)
Háát... 3 óra alatt sikerült a darálnivaló nagyját összekészítenem. Holnap viszont véglegesítenem kell az előszót, hanem esélyem sincs, hogy a korrektorom visszaküldi időben.
A kibővített hetem így nézett ki:
1. csüt-vas: Szeged
2. vas-ke: Bécs
3. szer- NLM
4. csüt: Szeged
5. pén-vas: Schwanberg
Most éppen a 6: vas-hét: Nürnberg-Szeged. Éppen Prágában várom a csatlakozást. Majdnem elhánytam magam a 3,5 óra alatt, mert a mögöttem levő ülésen az a nő módszeresen fújta magát valami elviselhetetlen és erős parfümmel. Szóval ezért a kibírhatatlan akcióért (még élek, bakker...) jutalomként vettem magamnak egy sört.
Holnap beülök reggel egy kávézóba és meglátom, hogy pofozom ki a diszi előszavát. Hazámfiai buszán utazva ez nem biztos hogy sikerülni fog, de majd meglátjuk. Egyelőre van 70 oldalnyi szövegem, de még kell nyesegetni, hogy jó legyen. Most nem a szófosásra kell hajtani, hanem a komprimáltan minden elmondunkra. Jáááj.
Kicsit hosszú volt ez a hét, na. Haza akarok már menni.

2019. május 24., péntek

Bíííínggg

Na ez a kivert biztosíték volt, kérem szépen. Ez a kép még akkor készült (10, perceee!!!) mikor a Deus tuorum militum című himnuszt próbáltam kibogozni a pókhálóból. István pápa és István vértanút ekkor (még) nem kevertem össze (azóta szerencsésen szétszedtem ismét őket kettő személyre), Márton pápát viszont éppen akkor láttam Márton püspöknek, szóval kb. 10 perce hogy frissen bogoztam szét őket, ott középen az a sötét kvasz, na ott történt. Abszolváltam ezt az éneket. NYEHHH. Na nem mindegyik ilyen rettenetes, de ez bizony kiverte a biztosítékot, a tegnap is. Ilyen kemény gregó naptárral ritkán van dolgom. Ma viszont sikerült kivégeznem ezt a gubancot. Ünneplésről szó sincs. Anyám, mennyi van még....

2019. május 23., csütörtök

Rohadt referenciák

Négy nap alatt kell ledarálnom az egyhavi munkát, hú de utálom. A múltkoriba is majdnem beletört a bicskám, csak az Úr mentett meg az összecsuklástól. Na meg a csihánytea (3l folyadék naponta, állandó pisilés, de sikerült, legalábbis két napig nonstop tarolt az agyam). Na meg naponta az utolsó nekifutások, az utolsó 2-3 órák ideje alatt a lassan csordogáló jazz-rádió, kedves csatornám a Fusion-Lounge: bossa-nova és valami kevert szarok, kellemesen ringatózó takonyban, Coelhót 17 évesen olvasni az erdőben, na valami ilyesmi, szóval úgy jól esett, ébren tartott és tudtam vele dolgozni is. DE MOST. A rohadék referenciatáblázatok gyötrése. Vagy pedig az ő gyötrésük. Engem gyötörnek, nem vitás. Még az agyam kattogása is hangos közben, semmit és senkit nem tűrök jelen helyzetben a fülem mellett, nemhogy zenét. Megkattanok. És el kell kerülni azt, hogy kinyitjuk a könyvet, és pihenten, derült naivitással meglátom az első ordas hibát, aztán sorban a többit.... úgyhogy közben fejen állok épp, mint egy rajzszeg, ezt meg napokon keresztül. Az anyja manókáját ennek a világnak!...

2019. május 7., kedd

Érdekből vagy számításból...

... mellékes, ha melléd áll....
Kétségkívül, ezt a szerepet töketlenségből csak Gizella királyné múlta felül. A Zisvánakirálybó, háá. Kívülről fújom azt az egészet. Valahogy természetes volt, hogy akkor, ott, ahol éppen történt a dolog, zsebbe alig belegyömöszölhető méretű mini kazettofonról meg lehetett hallgatni elejétől végig, amíg csak tartott az elem, mialatt a szamócák közül makkot lehetett szedni, a kertibudi irányában kint és bent, ez ment a fülemben egészen addig, míg gombnyomásra is el tudtam kezdeni, akár a közepétől  is. Egyik rockopera se tudta felülmúlni, de még megközelíteni se AZT, amit a mű jelentett nekünk, annak a nyamvadt X generációnak, vagy valami izé, ilyesmi.
Most ez a darabka belőle azért jutott eszembe, mert történelmi pillanatot könyvelek el épp most - lehet hogy nem az első alkalom, de ha volt is ilyesmi, most nem emlékszem. Én, kérem szépen, ezúttal nem állok más mellé, mint eddig, hanem önnön érdekből elutazom egy harmadik országba, pont akkor, mikor Kaktusz itthon zenekari koncertet játszik. Na nem direkt csinálom, csak most én kerültem abba a helyzetbe, hogy döntsek és úgy gondolom, több értelme van egy konfira elutazni, ahol a diszimről fognak beszélni (még ha nem is hívtak meg), mintha beülnék, mint feleség és zenekritikus egy koncertre. Mint valami tiszteletes asszony, a számára fenntartott előkelő helyre, a gyermekkel. Pont oda, hmmm.

2019. május 1., szerda

Májuselsejevégére

No akkor hadd majálisozzunk egy jót. Csak azt nem tudom, mikor. Tegnap Bajormedve az orromra köppentett egyet, vele a kommunikáció sose kellemes, ezért ma csak 6-kor keltem, nem 5-kor, mint a héten. Viszont a retyerutyát már reggeliben letettem máshová, de nem úgy, mint a tegnap, hanem egész napra. Most megyek utánuk. És mellesleg azt hiszem, mostanra végleg kipurcant az agyam, mára legalábbis. Ha nem lesz meg időre mind a 150 oldalnyi pdf korrektúrája, lehúzhatom a készülő könyvemet a vécén. Most tartok az 58-nál. A rosseb enné meg ezt a koncentrátum üzemmódot!... Én is emberből vagyok, nem vasból. Myehh...

2019. március 26., kedd

Az unalmassá fokozott vörös némber

Drága íróASZTALOM. Sajnálom, hogy elrendeztelek s hogy rádpakoltam a disszertáció kiadását a nyakadba. Kiszedem annak az olasz taginak a mogyoróit, aki a kiadásom lábjegyzeteit átszerkesztette.... latinra. Tele idegen rövidítésekkel. Most ezzel fogunk szopni egy jó ideig, pá-pá, zeneszerzés, szekrényrendezés meg effélék. Annyira kiestem ebből az egészből, naftalinszaga van és még büdös is.
Esp. = espunctum est. Vagyis áthúzva a szövegben. Hogy a rosseb enné meg. Még a szürke szótárban sincs meg, napersze hogy Sleumer nem vett be minden vackot az egyházi latinból.
Bajormedve meg vigyorog a vonal másik végén, hiszen nekem adják ki ingyen, máskülönben egy vagyonba kerülne. Így viszont jó kis kuli hónapokra előre, miközben üres a kamara. Nyehh.

2018. április 22., vasárnap

Könyvbemutató a bölcsőben

Elmentem az LO bölcsőjéhez könyvbemutató zarándoklatra. S akkor nagyon meglepett egy-két ember. Először is, Csőrikét külön megdicsérték a 14 szerző közül, majd megköszönték, hogy elrepült a világ végére. (Bár nem vagyok Gombóc Artúr, és igazából viszonylag könnyen elrepített az autó, majdnem odáig, mégis eszembe jutott, nagy marha vagyok, bizony. Na, a StF-LO születése helye, ez azért rázós út volt, mert Rőtmalac autójában ülni felér egy vidámparki kalanddal. Ráadásul késésben volt, N.B. otthon felejtette a szemüvegét.... fő hogy nem hánytam és emiatt nagyon büszke voltam magamra.) A roppantsznob Huldigungsaal egyik hátsó székében mindaddig lapítottam mint egy eltévedt bolha, míg aztán nagyon meglepődtem, hogy esszecsippentenek, de nem azért, hogy szétnyomják a fejemet. És akkor mindenki elkezdett körbe-hátra nézelődni, hol van ez az egzotikus nevű nagy tudós (HAHAHA), és páran észre is vettek, és csak néztek, mint aki nem lát jól, vajon tényleg ez lenne az?...
Másik az, hogy nyakra-főre idézgetik a diszimet a könyvben, nahát. Persze hogy kíváncsi voltam, aztán alig aludtam valamit, mert meg kellett nézegetnem az irományokat.
Közben idehaza a mesterek rápakolták a téglákat a hortenziára. Letaposták a funkia hajtásait. A hortenzia megköszönte, hogy felszabadítottam - már amije maradt neki. A funkia pedig szorgalmasan hajtogat a letört hajtások mellől. Szegények. Le a kalappal előttük! És mindig talpraáll a természet, mi meg mennyit nyavalygunk azzal, amink van. Megismertem én a kertemet, de még mennyire! Dühömben tegnap felszabadítottam egy részt, lenyírtam a füvet ergó behatároltam, eddig és netovább. Mint Csipike. Aztán munka utáni diadalittas hangulatomban összecsípett egy felhőnyi boldog szúnyog. Szeretik a kontrasztos hangulatot, vajmi. Ma végül beszedtem egy Claritine-t, miután csőrikéim ujjukkal körberajzolták a nyakamon a kb. egy tenyérnyi dagadékot. A másik cipó a könyökemen van. Olyan, mint egy tojás, ráfeküdni ssszzz. Kíváncsian várom velük a holnapot.
Kezdett meleg lenni itthon, még a fűtetlen házban is. Juhéj. Csak ki lészen takarítva. Nemsokára. Eccer. De az nem ma lesz.

2018. január 20., szombat

Postaláda kerestetik XXL

Megérkezett határon túlról a diplomám. Ez a határ most azért túl, mert én innen vagyok. :-) Csipike is azt mondta mielőtt lefeküdt a jobb oldalára, na akkor reggelre legyen a Hegy a Patak másik partján. Reggel Csipike a bal oldalán ébredt, és láss csudát: a Patak mögötte folyt, a Hegy átköltözött! Na azért. És ezzel vette kezdetét a Rettenthetetlen Földindulás Állandó Állapot, mialatt Csipike - már két napja gonosz törpe - randa diktatúrába kezdett (aztán később megjavult, de ez egy másik történet).
Az MTA-tól kapott diplomám olyan rettenetesen ketté volt törve a középen való gyömöszköléstől, amivel rásegített a postás hogy beférhessen a postaládámba, hogy majdnem elsírtam magam. Pedig azért volt kemény fóliába téve, érződjék, izé, fontos irat vagyok... Gondolom én.
Muszáj lesz beszerezni a közeljövőben egy fedett marhaitatót. Brühühű!!

2017. január 23., hétfő

Nesze

Ma végre Bajormedve orra alá kkentem a kkész szöveget, számítógépes guru kozmetikázta végső formájára, a Trump frizurája se állhat szebben, mint az LO. Csakhogy az LO frizurája igazi izzadt munka eredménye, nem holmi ripacs köpet úri köntösben. Csudák csudája, már reggel rajta volt a számlámon a fizetésem. Asszem valaki időközben megszégyellhette magát...
Ma, mikor a Harnoncourt-ék palotájába mentem a diplomámért, azon gondolkoztam, miért nincs most nekem ingyóbingyó pinkrózsaszín sapkám. Tüntetős kedvemben vagyok. Csuszinkáztam egyet a palota parkjában a jégen, aztán visszafele is, próbáltam elfelejteni a táskámban lapuló bombát diplomát, kicsit félek tőle, nagyon reményteljes elvárásai vannak ennek a diplomának tőlem, vajon eleget tudok-e nekik tenni, hjujujuj, na ezeket a gondolatokat hessegtettem mind elfelé.
Közben élveztem a városi létemet és ittlétemet, -11 fokban is lehet vigyorogva közlekedni, sőt, kell is, mert itt mindenki mosolyog rád. Holnap veszek egy pár motoros TEX-kesztyűt biciklizni. Különben nem fagytam kockára, ahogy gondoltam, és majdnem mindent elintéztem. Gyönyörű a soha be nem fagyó, vadul rohanó Mura partja; párszor leálltam bámulni a téli természet csendjét, még ebben a nyüzsi városban is, csak úgy. És ott volt az a valami, amit csendben be- beszippantottam... de jó volt!

2016. november 26., szombat

Köszönöm mindenkinek!

Lejárt! Juhhu!!
Köszi a gratulákat :-)

2016. október 29., szombat

Az Szigorlat+Védésrül

Muszáj számítógépen püntyörögni egész nap, hogy ami pdf-en vagy másképp elérhető, átolvassam, éljenek az alapos lábjegyzetek ugyebár. Mi van eddig? mit tudok már?
  1. Időpontja az eredetileg másfélórásra tervezett vizsgának nov. 25-e péntek, valamikor a délelőtti órákban.
  2. Van egy védés, 10 perc alatt össze kell foglalnom a diszit. Használható anyagok: Zusammenfassung (öt oldalas), megtoldva pár érdekes részlettel ami nincs leírva, de egy szóbeliben jól jöhet, pl. Hieronymus egyháztanító hatása Huebnerre stb.
  3. Van egy Egyházzene Johann Joseph Fux-nál téma, félóráig kell beszélni. Mi használható? kb. 5 könyv, néhány kivonat a Fux-Társaság kiadványaiból, a nagyja itt van velem, többre már nemigen lesz lehetőségem, se kölcsönözni, se keresgélni nem lehet már tovább. Bécsben van az új kiadások központja, a portál is használható valamennyire, beleugrunk a vizsgába, írok az anyagból szöveget, megtanulni, oszt kész.
  4. Van egy Magyar gregorián téma, Rőtmalac kívánságára. Ravasz ő, meg akarja hallgatni félóra alatt a legújabbakat, főleg olyasmit ami csak magyarul olvasható: kell neki egy profi összefoglaló az anyanyelvén, egy hivatalosan megbízott spiontól, naná. Van két polcnyi könyvem itthon, és ehhez a vizsgához mégis sovány lesz - erről kérdeztem már mást is, és úgy néz ki, jó az orrom. Tehát szerdán kifaggatom a még élő és működő kutatókat a magyar székesfőfaluban, és addig is, szörcs-szörcs. (Épp most találtam egy jó összefoglalót az eddigi kutatásokról, nyamm.)
Elkezdődött a visszaszámlálás.