Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pasik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pasik. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. június 11., kedd

Én betoj

Ma a kávézóban velem szemben ült egy komplikált, arrogáns bácsi. Csak éppen ne kurzusrésztvevő legyen... Már minden ősz hajú német bácsikától kiráz a hideg, mióta a listát megláttam. Merthogy az idei mérleg: 5 pasi és egy nő (de az is törvényszéki bíró). És mind gregoriánt akarnak tanulni. Lesz itt nemulass....

2017. január 16., hétfő

A tele hét

Mondanám, sok víz lefolyt már a Tiszán azóta, hogy január harmadika, de ebben nem vagyok annyira biztos, mivel már kb. két hete be van fagyva a teteje, ha a feneke nem is. De másnak mindenkinek a feneke vagy a mindennemű krónikus baja fázik, ma reggel pl. a furiszomszédasszonyunk teljes felszerelésében (körömcipő, sárga gumikesztyű, vastag nájlonzacskó a fején) rótta az utcát, de azért tök normálisan utánamszólt, hogy a járdáján ne menjünk mert csupa jég, ami így is van, szóval az időjárás amikor így kikezdi, akkor kezdek gondolkozni azon, hogy valami front vonul át éppen felettünk.
Megtartatott az éves kórusfórum születésnapom, még egy semmitmondó szám harminc és negyven között, ezt is megértem, íme. A mézeskalácsokról teljesen elfeledkeztem, de mivel csak Advent közepén lettek meg, most pont jók lesznek. Mi lennék én kórustitkár nélkül? ki is szerelné fel nekem hanem a szekrényben 2 éve türelmesen váró konyhatörlőtartót?... a jándéknak azóta is folyamatosan örülök. Ugyanő jött rá hogy a Kaktusz gépébe porszem mászott, azóta is szépen működ, tiszta magától.
Még el se pakoltuk a 10-iki romokat teljesen, huss a télbe 900 méternyire felfelé, csőrikéink legnagyobb örömére, hát elő kellett vakarnom az archívumból mindazt, amit valamikor az instruktortól hallottam, szerencsére anno Illyefalván is tél vala, mikor vezetni tanultam, ott lakott vót az autósiskola tanára, aki mindig otthon hagyott valamit...
Én meg valahogy elértem a 200. oldalt, de már nem emlékszem, mikor. Maradt még 77... erre a hétre, turbó üzemmódban csak kész lesz.
Karácsonyra kapott mindenki egy szép piros bögrét a kórus nevével, lopott logóval, mert a drusza alapítvány igazgatóját elfelejtették megkérdezni vagy legalább informálni, mi készül... aki most épp a lányos szobában alszik, höhö. Van neki elég baja, asszem békén marad a hamis cucc értelmi szerzője. Elvégre: laptop stop törlőtartó stop.
Kávésbögrének pont jó ez a piros, mert bele tudom akasztani az ujjamat a tolvajlogóba. Szeretem a beakasztós bögréket. Munkára fel!

2015. november 28., szombat

Azt a jegyzetit

Ma kicsit összezörrentem a kollégával. Nem nagyon, de miután elment, csak tovább hergeltem magam. Kicsit igazságtalan itt a munkamegosztás, jegyeztem meg magamban. Amíg az ebédet készítettem, hallottam hogy folyik a pletyó a püspöki elosztásról, papokról, egyházmegyéről, de se kép, se hang liturgikáról vagy népénekről, és ezt háromnegyed órán keresztül. Én pedig szeretek jegyzeteket írni, és ma reggel már fél nyolckor már azt éreztem, hogy juhhú, készen van a mai is és milyen jó lett. (Persze, ilyenkor öntelt vagyok, máskor meg fulladozom a kishitűségben, csodálkoztam is hogy most valahogy jól elvoltam magammal.) Nekem sikerült leadnom az enyémet 40 perc alatt jelentős mellékduma nélkül, érdekes.
Szóval miután lejárt az ebéd, jött a zörr, hogy miért azt írtam a múltkori tesztben kérdésnek, mikor nem is úgy van a jó válasz, mert így meg úgy van. Mindeközben én tudtam hogy mi a jó válasz, akkor is és most is, tudom mert tanultam és tudom hogy Rőtmalac ezekkel soha de soha nem szokott blöffölni. Mert hogy értem-é: ezek a szemtelen német liberálisok "lefizetik" Rómát, mikor kerek perec, le van írva hogy a liturgiában ezt meg azt nem szabad.
A sok hiábavaló fosolás eredményeképpen majdnem nélkül elkéstem a mise előtti próbáról, pedig már reggel megmondtam, hogy mára az időbeosztásommal mi a helyzet... ezt nagyon tudom utálni, bizony. Ezért nem érdemes ilyen korán kelni, azannyát, állapítottam meg hatvanassal, ami már nem sokat dobott a dolgon.
Na persze, most megtaláltam az illető dekrétumot neten, és kinek is van igaza?... hát bizony elküldtem, ti. kolléga. Ennyit még le lehet nyelni, ha meg nem, akkor se vagyok hülye, ráadásul az összes diák előtt.

2014. augusztus 28., csütörtök

Mértékkel kirúgok az hámbul...

...először is egy fanyar apatini haverral. Aztán szerzek magamnak olvasnivalót, mialatt agyonzabálom magam hagymás vinetével, nyamm. Közben nem nézek az órára, nem idegesítem magam hogy vajon hánykor kel holnap LKCs.
1. olvasnivaló: posta hozta, kemény borítékban, ojrópai gregós periodika. Egyből kiszúrom magamnak Rőtmalac cikkét a Gotteslobról, közben agyonröhögöm magam, nahát hogy miket vakar össze megint, bezzeg neki megy ebben a rámenős stílusban. Persze, q...ra jól csinálja. 1904-ben, egy évvel a hivatalos Dom Pothier kiadás előtt már megjelenttette egy "ellennémet" a kevésbé franciás miseordinárium-csomagját, na hol... hát persze hogy StF-ban. Más incifinci falat is van benne, közben fricska egy mostani német kollégának. Ehhez érteni kell, nem vitás.
Kaktusz közben mutogatja az orgonáját valami szerb havernak, asszem vele ma már aligha találkozom. De van:
2. olvasnivaló a budi mellőli könyvespolcról, rác uraságoktól levetett cucu mert nem olvastak magyarul, hogyaszongya Otto Neugebauer: Egzakt tudományok az ókorban. Bájos 1984-es kiadás, mégis éngemet ért a megtiszteltetés, hogy még nyomdafrissen hasadtak a lapjai! (Közben jóféle kontraszt szól a rádijóból, jugópop rockosítva, vagy jugórock szappanosítva, embere válogatja. Az apatini is elfogyóban.)
Ööö... Lehet hogy mégis találkozom még ma a férgyemmel. (Klasszikus Csőrike-kalendáriumi elem: akkor lesz holnap, ha előtte alszunk egyet.)

2014. január 20., hétfő

Ezért utálom én általában a fő fővárosokat

Eleve utálom azokat a hivatalos leveleket, amelyek Kedves Csőrikével kezdődnek, aztán az aláírás bezzeg Iksz Ypszilon. Nem mondjuk Iksz. Nos, nekem is két nevem van. Ha pedig tegeződnénk, azt szeretmém felkénálva látni. Hát ez most mindegy *legyintés* úgyse lehet ezen változtatni. A mail tartalma röviden: Rőtmalac 60. születésnapjára tervezem azt a tanulmánykötetet, melyben publikálhatna Ön is, kedves Csőrike. Aláírás: az ÖNB digitalizáló központjának az igazgatója. Remek, naiv Csőrike visszaír, kedves Iksz Ypszilon Úr, szíves örömest, biztosan örülne Rőtmalac a Seckau-i témának. Félóra múlva válaszol a drót, megszólítás meg minek, de aszongya, most már azért jó lenne valami másról is írni, mint az Ön disszertációja. Rőtmalac kollégának nem kellene csalódást okoznunk azzal, hogy már olvasta az Ön cikkét máshol. Aláírás kedélyeskedés nélkül, Iksz Ypszilon.
Namármost, az tény hogy ez egy Bauer, de nem amolyan Söklin túlról, mert azok nem tudnának ilyen faragatlanul írni. Megrágom, megy tíz perc múlva vissza a következő:
*megszólítást kispórolom most már én is* Az nem probléma, lehet himnológiában is, elvégre Rőtmalac éveken keresztül elnöke volt az IAH-nak. Ja, és van még nem publikált érdekesség az A-Gu 444-ben is, elvégre tudjuk, hogy ha ez is belekerülne a disszertációmba, túl hosszú lenne a kitérő. Ja és apropó, fog Ypszilon Zé publikálni?
Csőrike Csőrike

Válasz: *se eleje* Igen, Ypszilon Zé is fog írni tanulmányt. *se vége*

Azannyát. Ilyen cinikus, nagyképű barmot rég nem láttam. Még jó, hogy nem én dolgozom be neki Bécsben!!!

Infók: IAH - Nemzetközi Himnológiai Társaság; A-Gu 444 a mesteri dolgozatom témája, azóta se írt erről senki, idővel meg rájöttem egy-két fincsi dologra, amivel Rőtmalacot meg lehetne lepni; Ypszilon Zé az A-Gu kéziratos osztályán dolgozik, amúgy kutatási területe szintén Seckau és Rőtmalacnál doktorált. És roppant rendes alak, meg is fogom keresni a héten hogy megdumáljuk, ki miről ír a születésnapi kötetbe. Nem adnám a stájri fővárost semmi Bécsért!

2013. november 7., csütörtök

Csőrike, mindenki mamája

Annyira hótt a kommunikáció a hangyabolyban a helyi specialitású egyetemisták között, hogy már szúróan fáj. Na énfelőlem fel is fordulhatnak, hallgatok én is mint a kuka, gondoltam tegnap. Közben estére megjelent:
- a valódi depiben fetrengő szomszéd, aki melegen üdvözölt, bár soha nem csíptük egymást+
- éjjel az eddig ismeretlen felső szomszéd aki ököllel verte az ajtót, mert az előbbi véletlenül kizárta, amúgy udvariasan be is mutatkozott+
- ma délután egy csésze kávéval a karintiai, aki nekem akarta éppen kiborítani a lelkét félórán keresztül, naná hogy ő volt aki alig várta már, hogy elköltözzünk a lármás balkáni anyánkba.
Nem tudom ezek után hová tenni a kommunikációs igényeiket. Az is lehet, hogy már puszta jelenlétemmel rossz irányba befolyásolom fatökű környezetemet.