Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. július 30., szerda

Kikonferencia

Lejárt az előadásom! emberek! húúú...huhúú!!
Holnap még a sziget fogságában leszünk, de én már képes leszek fényképeket mutogatni  - csak aludjam ki magam.

2014. július 27., vasárnap

Vén vagyok, na

John Petrucci - Da. Setlistul este special. Cântăm trei ore. Am ales multă muzică. Vom cânta piese noi, însă vom aduce și un tribut albumului "Awake", care a împlinit 20 de ani de la apariție. Ne vom ocupa și de "Scenes From A Memory", care aniversează 15 ani... vom interpreta și piese ce nu au mai fost cântate live niciodată... o să avem și un show vizual foarte bun. Cred ca o să vă placă.
Dióhéjban: Kedvenc albumkáim csekély 15 ill. 20 évet töltöttek. Érdekel a fenét a látványsőü, csak éppen más repülőre kéne ülni holnap 6.20-kor. És még oda is érnék, basszus. Legalábbis elméletileg...

La commedia e finita

Tegnap kezdődött a győzködésem, hogy jövőben is én csináljam. Nem értették meg, hogy Noname őméltóságán kívül még más is létezik ezen a földgömbön. Igazából én most csak Ingabingát helyettesítettem, kicsit kellemetlen is, vele szemben is, hogy ezek nem őt akarják, és mást se, csak engem. Meg sokminden egyéb, többek közt két gyerek és egy férj, és ha jövőben is ilyen abnormális nyaram lesz, fejembe húzok mindjárt valamit.
Tehát már megint a kicsi fővárosban, holnap hajnalban továbbreppenek, de addig is, félóra múlva itt lesz D. és egy sör mellett megpróbálunk kitalálni valami megoldást. Egyrészt megígértem. Másrészt meg kell ünnepelni a napot ha ilyen szépen a végére értünk, mert ma még gumidefektünk is volt - mialatt én a mezőn aludtam (igen, gombnyomásra is képes vagyok aludni, akár tíz percet), nos, D. megszerelte valami telefonhívásra odabolondított haverral az autót. A pótkerék hangulata kb. 40 km-rel a főváros előtt, tehát egyenesen az erdőben kezdett el ereszteni... szerencsére megúsztuk egy kissé lefitymálódott, bűzölgő (de még nem füstölgő) gönccel a kalandot. Huhh.

2014. július 24., csütörtök

Csak kolostorba ne menjen az ember

Már négy nap is elég ahhoz, hogy kibújjon az összezártság hatására. Az. A. Valami. Ami nem tömegpszichó, hanem inkább a mindenki sajátja rávetítve, pardon hajigálva a többi fejére.
Vagyon a "fecit in caelo et in terra" a  Laudate dominum kezdetű offertóriumban. Mondom hogy vegyünk levegőt az "et" előtt. Ezek az "et"-ek a héber eredetiben általában többféle intenzitású kötőszavak lehetnek, a neumák általában jelzik is, ha valahol változik a retorikája a szövegnek.
D. aszongya, ő nem akar, de nem és nem míg rápirítok hogy izé, most én lennék a szolgálatos bohóc, ott mindenki levegőt vesz és kész. Mire közli hogy igenis szerelmes belém, és megadja magát a kedvemért. Hiába fenyegetem hogy megmondom a feleségének. Hát ez az ember meghülyült - persze a többiek tele torokból röhögnek.
Na jól nézünk ki.

2014. július 22., kedd

Le azt a rolót!

Végül nem jött el a kolléga. Tehát két napig nonstop két előadó helyett. Mindenki örül, a tavalyi káosz helyett egyedül két nap alatt összepróbáltam a szkólákkal a heti anyagot. Kifingtam. Egy bányában se lehet rosszabb. Most jöttem be a szobámba, le a rolót - ami a sötétkék halacskás lepedőszoknya lesz tangával felbiggyesztve az ablak közepén levő szellőzőnyílásba, ki van próbálva, kérem. De ez Litvánia, nem Fehéroroszország, tehát egy nemrég renovált luxus papiszállodában lakok amit annyira most fejeztek be, hogy muszáj volt feltalálnom magam. Időnként mintha Belgiumban vagy Hollandiában lennék, főleg itt Polis Mariae exkluzív központjában, járdák, utak, vadiúj épületek, de csak egy kicsit kell a külváros fele menni s már a miskolci Avas lakónegyed blokkjait látni. Soha nem gondolnád ugye, milyen közel vannak egymáshoz?

2014. július 19., szombat

Bigyuszok

...az Irodalom utcájában. Bolondabbnál bolondabb költőszignók.

Įsveikatą

Tehát D. meghívott az este korzózni, ettünk egy litván levest (hideg, joghurtos cucc, szerintem ez valami baltikum lehet, mert ma is hideg céklaleves volt, joghurtos-tejföles, trallala), ittunk egy-egy nagy sört (borral próbálkozott, de én marha szomjas voltam).
Közben beesteledett, a gödörből meg valószínű jazz szakos hallgatók keresték a nyári kenyerüket. Hihetetlen hogy milyen szinten produkálták magukat, pedig se fellépőruha, se hírnév... talán húszévesek lehettek, két srác (basszus, ütős) és egy csaj aki ugyanolyan jól improvizált zongorán mint ahogy énekelt... szóval el vannak ezek kényeztetve az utánpótlással. Leesett a pofám kicsit, de mit volt mit tenni, maradt a sárga irigység.
Innét továbbmentünk egy olyan utcácskába ahol D. szerint sajna, semmi se gótikus már (?!), és leültünk egy roppant rusztikus kávézóba ami még este tízkor is nyitva volt, és ott megittunk valami whiskyfélét amit állítólag valami Jaegermeiter-szerűség (nem volt az, inkább sima gabonapálinka), aztán a nap sztárja, presszós csészében a lötyő (šaltalankis) amit bele kell önteni a lobogó teavízbe. Szörnyű szaga van mint valami romlott kajának, az íze persze mennyei, el is telt egy kis idő míg neki mertem gyürkőzni az ivászatnak. Persze hogy megérte...
Most az van, hogy ma még Thüringiai Elisabeth Hungariae, Boemiae etc. táblákat keresgéltünk a templomokban (van szép számmal, Báthorit itt kifejezetten pozitív figurának tartják) de holnaptól élesben megy a dolog, megyünk ki a kolostorhoz és még mindig nem tiszta hogy lesz-e velem még egy ember vagy sem, de addig is muszáj tartanom a sarat, míg megérkezik.
Ezelőtt négy évvel úgy elvoltam a turnéval, hogy nem is jutott idő azon gondolkozni, nini, magyar történelem itt is, ha már a lengyelek a litvánokat is belerángatták volt.
Különben D. nagy rajongója a balkáni zenéknek, lánya világjáró, nem is meglepő hogy mikor beléptem, rögtön két korondi tányér meredt velem szembe. Mit ki nem bírtak azok is, elvégre nem a szomszéd sarokról jöttek.

2014. július 18., péntek

Six Degrees of Inner Turbulence

Nem gondoltam volna, hogy Liszt Ferenctől Frederic (pardon: Fryderyk) Chopinig ennyire nem gyomorkímélő az út. Elvégre ugyanakkor éltek, még találkoztak is jónéhányszor, és a zenéjük is hasonszőrű, bár ezután jóval óvatosabban fogalmazom ezt meg.
Ha épen odaérek Litvániába, behúzok egy konyakot. Soha nem voltam oda az ízéért, de valami dereng hogy ha nagyon bezabáltunk, segíthet egy pohár. Nesze örvény, nesze gyomor.

2014. július 15., kedd

Sejtosztódás ebben a korban bizonyára nem kellemes

...de kétségkívül hasznos lehet. Ez a lehetetlen mindennapi* azt eredményezte, hogy a maradék érdeklődésem/ambícióm/energiám is elpárolgott. Szeretnék már szabadságra menni, bűntudat nélkül, hogy végre már nem az elmaradt munkáimtól veszem el  az időt. Vagy a gyerekektől. Vagy éppen magamtól?

* rendszerint de. 11-ig elmegy az idő mindeféle vacakkal, ímélek, városháza, fénymásoló, mesterek, teregetnivaló ruha, mindig részleges gyósangyósangyomlálás, zöldségpiac, összevissza reggeli és mindig megkésett kávé... mindezek mellé z állandó tudat, hogy megint vonal alatti szinten megyek az éppen aktuális kurzusomat tartani.

Kerti apdéjt

Egyelőre még nagyon terpecske minden,


bár igyekeztem zúmmolni, amit lehet...

 
mint pl. a vágatlan füvünkben meglapuló menyasszonyt,

 
 ...a díszbokrot amely jelenleg legfeljebb sündisznó méretű,


...és a négy "nagytuját", amik ügyes fényképész trükkel gigásziak lettek.
Mire a kicsi csőrikék kirepülnek a fészekből, rendes ábrázatúvá nőnek ezek is. Ha még itt lesznek.

2014. július 14., hétfő

Kis reggeli határidős napló

Azt elfelejtettem sebtiben, hogy Kaktusz elvitte az okostojást magával StF-ba (ma éjjel remélhetőleg haza is hozza), tehát marad a fényképezőgép, na az hol is van?... *lemondó legyintés, már ikszedik a héten (!)*
Tegnap estére sikerült összeütnöm az angol előadásom very first nyers verzióját, oda is adtam az angol ausztrál kisasszonyunknak, ki gondolná hogy mik fityegnek itt a NLM-ban. Kíváncsian várom viszont a telejavított kivonatomat a vörös hangyabolyt.
Tehát ma de.:
  • asztalos
  • festők
  • plébánia
  • ....és persze gyomrozni a nímet szöveget át angolra, legyen abból kétféle, ha már a szervező is eltűnt a válaszíméllel, hogysmint.
  • ....
  • ....
Lehet folytatni a sort de én most inkább óvodába megyek.

2014. július 13., vasárnap

Kicsi ásó, nagy ásó

...és KCs-vel tegnap elültettük a tujákat, a hortenziát és ma reggel a levendulát és valami díszcserjéket. Estére majd fotó is lesz :-)

2014. július 11., péntek

Freeze

Ezzel a sok párhuzamos dologgal abszolút nincs mit kezdeni, ordítani fölösleges, mert sok energiába kerül, aminek a hiányával helyemben bármilyen más emberfélének is ugyanúgy számolnia kellene, mint nekem.
Szóval csütörtökig tényleg csütörtököt mondok, mert egyszerre készítem:
  • litvániai kurzusra egy német nyelvű előadást a diszimről (ezt tegnap(!) sikerült nagyvonalakban összeütnöm, el lehet képzelni, ha a kutya ma megenné, még megveszne tőle)
  • ugyanarra egy angol nyelvűt a hungarikumokról amik szerencsére mind latinok, így legalább nem kell vacakolnom a terminológiával (bár az irodalom nagyrésze főleg magyarul van, very little angolul is szerencsére)- na ebből ma nem sikerült olyan termékeny kulimászt varázsolnom mint a tegnapiból, sajna két bekezdéssel lefejezte a napomat;
  • Velencébe egy másik előadást a disziről, legújabb felfedezéseimmel spékelve, a bombasztikus hatás még egyelőre elmarad a fonnyadó 5,5 oldal termésben (Rőtmalac nem válaszol, a végén még majd helyben kell átírnom a nagyját);
Az idegbaj ott kezdődik, hogy min. 5x néztem meg ma a postaládámat, hátha jön valami kommentár a szertepattogtatott íméljeimre, hát semmi érdemleges. Leblokkoltam, mint egy elavult számítógép agya. Közben IAH levelet továbbítottam csomó embernek, visszajött az egyiktől hogy mennyi német szöveg, mondjam már meg hogy mi van benne?... hihetetlen, megnéztem és nem nagyobb mint egy ilyen blogbejegyzés, és akkor én magyarázgassam, izé, tudományos partnerségről szól, 1 millió euró értékű támogatás, tényleg nem érdekel?...
Szeretnék már végre egy munkát végig csinálni, aztán a következőt ugyanúgy.
A nagy beszarás következményeképp elmostam a rohadó sörösüvegeket, az uborkás borkányokat, kettő lekvárosat is, és közben azon gondolkoztam, hogy én fantasztikusan tudok főzni, sütni, ha van mikor és kinek, nyamm. De ez most nem erről szól. Azért elégtétellel nyugtáztam hogy ha a tavalyi borosüvegek még egy darabig penészedni fognak, akkor is befejeztem az üvegmosás egy fejezetét, nahát, igenis befejeztem ma egy munkát. Hát nem?

2014. július 8., kedd

Csajbota hírek

Mielőtt még elmentem volna a nagyvilágba, gondoltam előtte szépen berendezzük a panziót. Tehát megérkezett Mr. Lazy aki nemcsak az ójrópai rockabilly íratlan sztárja, hanem hobbiasztalos, intéző, trallala. Aztán a függönyrúd felszerelésekor telibe találta a villanyvezetéket (miapicsának kell öt centire az ablak fölött vezetni?!!!). Szerencsére unplugged lett, de azonnal. Odagazolt az egyik csukorék biztosíték minekutána nem volt áram a Csőrikelak alsó fürdőszobájában, a konyhai konnektorban és a teljes folyosón - se. Értem én hogy legyünk összekapcsolva a világgal, de rámegy a gatyánk is mire szétválasztjuk ezeket a sziámi ikreket: panziót meg nem panziót. És hol van még a betervezett 5 fürdőszoba vizének az ügye, és egyáltalán, nem is fárasztom most magam, nem én.

2014. július 6., vasárnap

Speed, give me what I need

Asszem valahol Szinaján lehetett az első élményem. Utazom és közben őrült elvágyódhatnékom van, de hát
el is repültem már a fenyők mögött, sokkal gyorsabban mint az a vánszorgó vonat, autóbusz, whatever. Aztán máshol, még magasabban, és mindigy csak átnyaggatta magát az a jármű is valahol. Tavalyelőtt történt hogy arra az öngyilkos vonatra ültem, hhogyaszongya StF-svájci F. Ajjajjaj. Azok az őrültek akik gigantikus vízmértékkel játszanak. Aztán ott mennek a vonatok azon a rettenetes keresztülkason, ajjaj, nem néztem ki sokszor az ablakon mert nem mertem ujjat húzni a gyomrommal. Egy hete már,hogy 1,15 óra alatt tette meg a repülő azt az utat, amelyiket 9h alatt szokok levezetni.
Minél közelebb kerülök a gondolataim sebességéhez, annál fájdalmasabb ez az egész. És mesterségesebb.
Meghülyültünk mi emberek? meddig lehet még fokozni a sebességet?

2014. július 1., kedd

Szaporodunk

Az utóbbi időben nem nagyon főzött itt senki. Erre nem is lehetne jobb bizonyítékot találni: kikeltek a rozsdafarkú fiókák a... gőzelszívó kéményében. A fészkükben, bakker! Most vagy hőállóak, vagy elég nekik a fészek- és tojásrakáshoz egy hét, amit én nem hiszek.
Az a gond, hogy hiába kapcsolom be a gőzelszívót, meg se pirulázzák. Nonstop ordítnak a kaja után valami elviselhetetlen hullámhosszon, leginkább olyan hangjuk van, mint egy csere előtt álló  gépszíjnak. Tudom hogy kedvesen emlékeztetnek, le kellene cserélnem az enyémet is hogy ne nyivogjon minden pocsolya után, de kíváncsi vagyok, áttérnének-e utána a kedvemért valami más frekvenciára?...