Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. augusztus 30., hétfő

Igen!

Megjöttem Kicsi Csőrikémhez, hejj!!!
Időközben megnyúlt és amolyan fiúcskaleánka kinézete van. (Vagyis eltelt két hét. Tegnap meg profi fodrásznál járt a derága.) De még mindig Kicsi Csőrike.
Jójó, tudom én aztat hogy nem enyém és nem a másé, de én úgy örülök nekiii, hogy hajaj! :-)

2010. augusztus 28., szombat

Kikapcs

Sajátságos módja van annak, mikor Csőrike, kihasználván hogy KCs éppen nyaral, khm... kirúg a hámból. Az jelen esetben úgy néz ki, hogy tíz előtt elbubukáltam, öt előtt felkeltem tiszta magamtól, ez bruttó hét óra alvás. Közben zuhog az eső és dögsötét van.
És most reggeli dicséretre viszem a fejemet. Oda se tudok elmenni soha, mert olyan idióta időpontban van :-)

2010. augusztus 27., péntek

Esti kaland

A nagyon romantikus este akkor kezdett gyanús lenni, mikor becsuktuk az ablakot. Mondom én, emmántöbb mint sátorozós fíling, 'sze most is ugyanolyan hangosan cirpel a cirpelője.
A szoba belmagassága több mint 4 méter. Erre időközben mi is rájöttünk, sőt, el is indítottunk egy virtuális raktárt mind a három szekrény tetején. Őkeme terrmészetesen a legfelső doboz tetejéről énekelt vígan, le vagytok szarva, le vagytok szarva! hát persze hogy igaza volt.
Akciófilmek és komédiákra emlékeztető jelenetek következtek amikből kiderült, hogy Csőrikének:
  • szégyenteljesen tériszonya van
  • nincs kaszkadőre
  • nem tud ordítozás nélkül a Kaktusz nyakában ülni
  • és persze nem akkora a súlya, mint KCs-nek...

Ekkora az öklömnyi szöccs szerencsére könnyített a helyzeten, mert egyszer csak huss, mint egy sárkányrepülő, lezongorázott egy szál pókhálón... hehehe, kézügybe!

2010. augusztus 26., csütörtök

Kinyitom a szelencét

Ha valaki nem tudná, itt olyan faja sétálóutcácskák vannak, tele hóval, jobbról-balról nyüzsi. Érdekes hogy közben fedett az egész és inkább bazár mint sikátor, de több mint kétszáz éves. Biztos, hogy barokk, de ilyent én még nem láttam. Az utcácskák vagy sötétbarna faburkolatúak, vagy pedig kövesek, de ezek nem bokatörő patakkövek, hanem csiszolt kétszínű darabkák. A nagy gyalogosforgalomtól meg teljesen sima a tetejük, jó tapicskolni rajta. Fura, hogy hó is csak annyi van, amennyi még nem hullasztó, nyüzsög is az egész boly. Az a jó, hogy csak kibújsz a Nagymama odújából, és a második utca már ilyen. (Ahogy kibújtál, ott biza csak elvétve akad egy-egy palló;-) Kábé 3-4 utca ilyen a városban. Itt egy deka falufíling nincs, pedig olyan mütyürke az egész.
Én egész jól ellettem volna itt még egy darabig, nem értem, minek kellett Duszlághoz sorakozni hogy megmutassam neki az anyagot amit nem gyakoroltam, jajj, borzasztó. Szerencsére annyian voltak, hogy kihúztam magam a következő órára való menéssel. Normális vagyok?? nem értem, minek kell zongoraórára menni, ha lejárt az egyetem. És még egy csomó más tantárgyról is ellógtam, közben egyenként tudtam hogy mikről, szörrnyű.
Aztán láttam apámat kaftánban és éppen rollerezett (megbuggyant, vagy inkább én??), és Mama haragudott hogy miért maradt égve két villany a buli után, ő különben se akart volna, dehát belerángattuk, mint mindig.
Nyű van a heggemben, de az is lehet hogy még túl teli az hold; nem értem, miért nem akar már visszamenni amolyan rendesebb kiflibe?!

2010. augusztus 25., szerda

Kompromisszum

Tegnap elröppentünk az Ikeába* házassági évfordulós ajándékot venni. És megvettük a tányérokat. Amik nekünk tetszettek... imi a többes szám, nem csak úgy vénetlenül van ám. Van sötétlila, fehér, sötétlila fehér köményvirágosan, és a negatívja.
Hát... a modellben megegyeztünk. Megnyugtat, hogy még négy év után** se erőltetjük rá egymásra az ízlésünket (nem is menne, az fix).



*naná hogy csak úgy könnyedén, nem mint másfél évvvel ezelőtt.
**többek közt maradt két levesestányér a hatból, pedig nem vágta őket földhöz senki

2010. augusztus 24., kedd

Kronológia

Hajnalban megérkezik Kaktusz egy dinnyével.
Nyomja az agyamat a telihold vagy a front, nagy nehezen visszaalszom.
Fél kilenckor kb. 20x üti oda az ápolónő a szemetesvedret a kukába (miafranc lehetett benne, talán horrorisztikus elemek az oldalára ragadva?). Kérdem én, ha már úgyis gumikesztyű van rajta, nem egyszerűbb kézzel kipiszkálni a genyót, mint a nyomott agyam mellet döngetni.
Két perc múlva bekapcsolom a telefonyt.
Hangüzenet érkeze, fél kilenckor.
Kilenckor további agynyomás közepette megérkezem Rőtmalac házába.

Használhatatlan, jól gondoltam ám. A tartalommal semmi baj, de túl sok benne a gyomlálnivaló, egy hét alatt nem lesz kész, amúgyse az ő dolga hogy ott vacakoljon a csapnivaló helyesírásommal. Értem én, persze, ok. Jártam én operakórusba, nem is veszi észre a gulókát az agyamban (biztos migrénem volt az éjjel, de a másnapja se kutya). Hüm. Igazából nem huttyantam össze mert számítottam, hogy így lesz, szóval tudok én viselkedni, na ugye. Nézi is, hogy nem hisztériázom. (Igazából q.-ra zavar, hogy nem csak a fronttól fáj az agyam, hanem a tegnapi telefonhívástól is, ami nem történt meg. Dehát nem vagyok épp a legoptimálisabb helyzetben, hogy most bemondjak neki. Ez elmarad, most inkább jól viselkedem.)
Amúgy nincs elveszve a haza, ha november 30-áig leadom a dógozatot, ezek a bürokraták beírják utólag a szemesztert, oké, oké. (Mikor jön már az az eső?!)

Na jó, hazatekerek, q.-ra nyomja az agyamat az izé, fáradt vagyok tőle is, meg egyébtől is. Vasárnap misét kell játszani, de csak reggel. Tehát addig itt csücsükélek (elvégre Kaktusz is itt van, este jön Peszton... na ugye). Miután elmúlik ez a fránya agynyomás és leesik már az a randa eső ebből a szürke sapkából, elrendezem a szekrényemet. Legalább két hét szünetet tartok, nuku dolgozat és hasonlók.
Ingabingának 31-én lesz a szülinapja. Én meg alig várom, hogy nekiálljak. Kéremszépen, HÍMEZNI FOGOK.
Assszta hejj!

2010. augusztus 23., hétfő

Bassza meg a ló!

A ménkűbe az egész estével. Miért kell engem felhívni fél háromkor, hogy "koradélután, de nem öt előtt" ráérek-e?!
Persze, ráérek. Semmi dolgom, és amúgy se tudok dolgozni, ha már így bepörgetnek.
Kérdém, mit vigyek a szomszédba? ja, semmit, nem kell, csak beszélgetni fogunk...
Mi az árgyílusát lehet beszélgetni, mikor ennyire sarokba szorított már minden határidő?! (gyorsan kinyomtattam egy újabb adagot amit még nem látott, hogy mégis, hátha, ki tudja, és eközben pörgött a
villámgyors forgatókönyv:
1) nem támogat a felvételiben. Annyira használhatatlan az az anyag, amit a múltkor adtam át neki, hogy esélyem sincs;
2) eszébe jutott valami bombajó delikátessz, na, abból fogok írni.)
Errefel mindjárt fél tíz. Eleinte olyan ideges voltam hogy a konyhában mindent elmosogattam, a cuccaimat is elpakoltam a szekrénybe (a porszívózás ugye elmaradt, mert akkor nem hallanám a kuku telefont, elvégre aszonta, rámcsörög), kényszeres hovakapkodjunk amiből takarítás lesz; hát se kép, se hang. Hétkor átöltöztem, mert észrevettem hogy hűvösebb lett (addig szandálban vártam a jószerencsét, amelyiknek a telefonszáma 936-ban végződik). Közben elvégeztem a gyalogos munkát is, a holnapit (vagy mait?), amihez nem kell gép, hogy ha megszólal a kuku, ne kelljen vesződni a lekapcsolással. De lassacskán lenyugodtam, most már csak mérges vagyok. (Most már nem várok semmire, nuku delikátessz et kuku 936.)
Mindjárt megvetem az ágyamat, és tovább eszem magamat az elcseszett napomon, dejó ez program. A négy óra malmozás betette az ajtót. DZZZZSSSS!!!!!!

2010. augusztus 22., vasárnap

Hec est dies

amikor nincs szerencsém a misékkel, kérem szépen. A nyavalygó blog újabb fejezete következik, előre is köszönöm a láthatatlan figyelmet, amivel olvassátok.
A szlovén mise előtt egy kutya akart széttépni, értsd, hamham. Egy pillanatig végigpergett előttem - na nem, nem az életem, hanem az érzés amivel elindultam, tyűha, ha nem történik valami, még időben odaérek! Csőrike elég kaotikus indulás előtt, az meg tényleg ritka, hogy időben el is indulok (de azért nagyjából oda szoktam érni, ahová akarok). A sors fintorát mégse találtam valami viccesnek, főleg hogy még hörrögött is a vicsorgás mellett. Aztán jött a gazdi is, jól bemondtam neki. NÉMETÜL és nem stájerül (pedig én úgy is tudok). Némileg lenyugodtam ettől...
Magyar misét meg az életben nem játszom többet itt ebben a faszányos városban. Két napot gyakoroltam rá, háromnegyed ötkor ott voltam, se kulcs, se pap, de áldozásra egy olyan moslék ment kíséret gyanánt, amit a büdös életben nem fogok kiheverni. Persze, öt perccel misekezdet előtt derült ki, hogy az lesz. A többi bakit még el tudnám viselni, hja, hat évembe telt míg olyan szintre jutottam (majdhogynem gerinctörés nélkül, de ha ezek miatt tudnék bőgni, akkor sokat bőgtem volna), hogy el tudom játszani az osztrák Feltámadást is három napi gyakorlás után. Tehát egy standard német misét félóra alatt össze tudok szerelni annyira, hogy halálom előtt ne abból kísértsenek a kísértenivalók.
Hec est dies... ugye elnézitek nekem, hogy nem vagyok hajlandó holmi huszadik századi latin helyesírással vesződni. Csőrike számára úgyis fölösleges az egész cucc, mikor századokon keresztül másmilyennel írtak.
Disko partizani... és Sound portal. Kell egy csepp kontraszt. Ezek jók, mert tudnak szerbül és románul is (van, aki rosszul van tőlük, de nekem bejön a Shantel. Hihi.)
Mi a ló, a Russkajában van magyar betét is?!!! Honnét jön ez a banda, kérem szépen? öööá...
Na ja. Hec est dies. Az Exultetben is így van, elvégre.

2010. augusztus 21., szombat

Fitt, ne! (ssz...)

Uppsz! Ma még nincs Fête Rouge, de mire felszerelték volna a kitudjamileszrekészülünk hangfalakat, iszkiri onnét. Egy órát azért lehetett ülni. Belülről nem is olyan ronda, na.
Most meg a fenekem fáj a bicikliüléstől, nem baj, kell a mozgás, sejde.
De hogy miért kell nekem mindenből nagykanállal merni?? Kimentem a folyó mentén északra, egy darabig nagyon szép volt meg minden, közben észrevettem hogy az első faluba tartok. Aki járt errefelé, az tudja, mekkora területen tesped ez a stájri főváros.
Hát ezért fáj a fenekem, de legalább lódultam egyet ;-) Au.

Kulturhauptstadt (2010)

Ma megyek a szigetre. 2003-ban nyomták bele a Murába. Ha valaki ide akar jönni, egyből szembesül a ténnyel, hogy a folyó mentén nattyon fontos emberek működtek, akik sok és naagy marhaságokat szerveztek és erre sok-sok pénzt ócsároltak el. Van itt egy galéria ami úgy néz ki, mint egy szív, levágott aortákkal (sok van neki), az emint említett sziget, meg szerencsére a többit eltakarították már azóta (volt iker óratorony rettentő ócskavasból, kötélen kilógatott hullaszobrok a szemináriumban meg még ki tudja, mi a ló, pardon, megismételhetetlen műremek).
Szóval ötkor találkám lesz a rozsdaszigeten a kórustitkárral, remélem nem durrantanak be valami szabadtéri színpadot a közelben. Ezekkel a stájrikkal sose tudni. Nagy marhaság, sok-sok pénz...

2010. augusztus 20., péntek

Belvárosi állatkert

Kimásztam ma az odúmból. Csak papírt vettem a nyomtatóba. Szépen konstatáltam közben, hogy mióta felrobbantották a tanszakot és még miséket se játszok, máshol és másmikor játszódik a cselekmény. Valami roppant évszaktalan májusba ragadtam bele, mióta dolgozom, úgyhogy mire bebicikliztem a központba, rámragadt a farmer, a felsőrészről nem is beszélve. Megvolt a stájri sokk is, hogy be rusnyák a nők, meg a férfiak is, jé, mindenki tengerparton volt?? vagy csak agyonszolizták magukat? Egy biztos. Az messzire virított hogy a társaság már nyaralt valahol, míg én itt savanyodtam. Szóval nyugtáztam, hogy ma már nem érhet meglepetés, és akkor...
belemászott a dög a melltartómba. Először azt hittem, hogy csak a bokrokról hullt bele valami a blúzomba, de nem és nem, hát egyszerűen kibírhatatlan volt. Gondolom, fel se tűntem a sok elmebeteg között. Tekertem én, tekertem hazafelé...
a fürdőben végre letéptem a cuccaimat,
és kipattintottam A BOLHÁT!

2010. augusztus 19., csütörtök

Egy darabka Landhaus

Tegnap ittam két túlméretezett (értsd: bő lére engedett) osztrák kávét, majd bevágtam egy óriás adag fagyit, és mindezt a Gmunden porcelánkészlet megfelelő darabjába nyomta bele az álmaimban szereplő rusztikus ház tökéletes háziasszonya... (igen, kerti tó is volt, és nincs egy fia szúnyog se!)
És közben töltöttem magamba a német és latin nyelvtant, amit Karli bácsi csorgatott a fülem mellett. Estére akkora fejem lett, mint egy díjazott stájer sütőtök. Biztosan az agyam nyomta belülről. Csoda, hogy nem feleltem álmomban a ragozásbul, bár az ébresztőt, azt biza szépen átaludtam.
Ééén is olyan házban akarok lakniii! na. Raplizni még tudok. Ezek szerint még nem szippantotta el minden energiámat a tegnap.

2010. augusztus 18., szerda

A fene presztízsét

Komolyan, ha lenne időm, ebből a dolgozatból NAGYON jó dolgozatot tudnék csinálni. Millió ötlet van a fejemben, és kár hogy ez a bigyó csak egy szakdolgozat méretű lehet/lesz (ajjaj, fél kettőkor jönnek utánam, hogy korrektúrázzunk... pontosabban visznek falura, nyugdíjas bácsihoz...)
A másik dolgozat meg sajnos bent van a könyvtárban. Katalogizálták ezelőtt három évvel, sőt mi több, állítólag állandó könyvtári számot s kaptam, és ezentúl bármi, ami a Csőrike hivatalos tollából íródik és oda kerül, M xxx-szel fog kezdődni... (naná, számot azt nem írok ide, hogy izé, kompromittáljam magam)

2010. augusztus 17., kedd

Deviáns Csőrike

A Pesztont egy órája, vagyis tízkor vertem ki az ágyból, hogy segítsen lekapcsolni a gépet, amin ültem. Na ja, a vírusölő is ült rajta, és én már nagyon óvatos vagyok, ha jön egy plusz ablak.
Szegény Peszton, milyen példamutató, tízkor már alszik. Mert hát hatkor nekiáll dolgozni. Felráztam...
NEM, én nem vagyok példamutató, ha olvastok, ha nem, rossz vagyok és morci, és eszem ágában sincs lefeküdni. Elexpediáltam Kaktuszt és KCs-t másik országba, amíg Praßl bácsi végez velem. Se velük, se nélkülük, nahát! hahaha... (sátáni kacaj)
Vedelek és blogolok, ha olvas valaki, ha nem.

Új bejegyzés, új rinya

Két napja már, hogy nincs gépem amin dolgozhatok. ÉS most kiürítem a bilit.
Történet:
Az egyik gépet egy köcsög sztikk robbantotta szét egy vírussal. A másik magától bolondult meg csak úgy egyszeribe.
Szerintem IDB-t avagy ismeretlen daganatos billentyűzetbetegséget kapott, hogy ha k-t akarok írni, egyből kű+ vagy miacsoda jön be neki. De nem az összes billentyű kettyent meg, nem ám! Énpedig ezentúl vigyázok, nehogy elkapjam tülle. A közelébe se többet!
Eddig a Peszton gépén dolgoztam, de holnap neki is le kell adnia a dolgozatát, tehát nem érdemes reggel hatkor felmásznom az emeletre, mert az egyetlen valamirevaló gép... már foglalt lesz.
Ezt a rinyát meg egy akkora bügyün írom ami befér egy melós mellényzsebébe. Állítólag ezen is van egy vírus amit a Norton nem látott meg, jajdejódejó. No de sebaj, jobb ma egy Trabant mint holnap egy szekér, meg aki a kicsit nem becsüli... (ahh, csak 117 oldalnyi meló kerül a kukába)
ANNYAVALYÁBA, miért PONT MOST?!!!

2010. augusztus 16., hétfő

Öttől hétig

Zúg, nyom és feszít. Lüktet és dobol. Húzódik, feszül, szétmállik.
Vág, hasít. Csettint. Csetteg, csattog és pezseg.
Kondul, bondul, csicsereg. Aztán minden egyszerre zúg és morajlik. Vége.

2010. augusztus 15., vasárnap

Kis hajnali

De jó, hogy fél ötkor játszunk.
De jó, hogy ötkor csend van és korog a hasam.
De jó, hogy hatkor is neki lehet állni az offertóriumoknak. De jó.

2010. augusztus 14., szombat

+e

Legjobb melléfogásom: Lieber Usualis a Liber Usualis helyett... ráadásul -ban, -ben értelemben vót a mondat. Hm!

Bosszú

Ma hétkor csingilingli... Csőrike visszafúrja fejét a párnába.
Fél kilenckor belenéz a tükörbe... A Ránc meg csak vigyorog. Meg Egy Másik is: fejembúbjától államig. Mégiscsak jobb lett volna hétkor kivánszorogni, grrr... Késő bánat, Pech gehabt.

2010. augusztus 13., péntek

Vizsgálat után

Igazából most be kellene dugnom a fejem a homokba, dehát Csőrike nem strucc, na ugye, hogy nem talál neki ez a szerep.
Ma néztük át P. bácsival a második dolgozatot, amit... hm, ezelőtt két és fél évvel írtam, apropó Csipkepitty, ez az az eset hogy inkább csak röhögtem mintsem téptem a hajam. Na ja, mentségemre nem egyedül követtem el, hanem T. bácsival, ő egy mindörökké szenilis pap, máskülönben P. bácsi ellensége is, szóval a dolog roppant leegyszerűsödött. A dolgozatot kigyomláltuk és most már használható állapotban van. Tehát kijavítom és leadom a doktorihoz.
És a gyomos változatot meg vissza kell adnom P. bácsinak aki le szeretné fűzni a magángyűjteményébe... elrettentő példának. Ki bánja! fő, hogy nem kell most komponálni másikat.
Én csak vigyorgok, mert egy szó sem esett a diplomadolgozatról amiből még egy fejezet hibádzik, bár két napja csak elvétve alszom a nagy güzü miatt. Szerdán Autalban csinálunk egy hatalmas nagy korrektúrát (mire nem jó a magántanítvány férje), aztán csütörtöktől arrafelé lesz mit zúdítanom P. bácsi nyakába. Hihi.

2010. augusztus 8., vasárnap

Furák

  • hogy nem izgultam miközben énekeltem, csak előtte, és
  • azt csinálhattam szóló alatt, amit akartam, és
  • kétszáz pénzt kaptam, és
  • ...
  • november elsejére meghívtak Aachenba, egy... ezer pengős projektre, ahová valószínűleg repülővel megyek, te jó Isten, ááá! brrr! hát csoda hogy a nagy eufóriában kirázott a hideg?!

2010. augusztus 6., péntek

Na persze, elkerülhetetlen

Jó lesz már egyszer kiengedni a gőzt, mint a Szaffiban az a randa kopac csinálja. Otthon fogom csinálni, Kaktuszt már felkészítettem lelkileg hogy igenis raplizni fogok és őrá fogok kecskétbékát mondani, csak már menjünk haza!... Agyamra megy a pontosság meg a németség, férfiban még kibírható valahogy, de nőben... igenis, igényem van hogy rendetlen legyek, és ha látom a koszt, akkor ordibálni fogok a mellettem levőre, jajdejó, raplizni fogok! és majd nem mosolygok németül, hanem kajabálni fogok jó hisztisen, ááá, ááá.
Már előre örvendek a raplimnak ami az enyém lesz, hehehe.

2010. augusztus 3., kedd

Ellentmondás a köbön

Az agyamban Magnificat, a lelkemben Libera me... és közben tusolok.