Egyelőre keresem a közös pontokat a két kicsi Csőrike zenei ízlésében. Ez egy nagyon érdekes dolog, mert amire KCs annak idején bennem szökdösött, nyoma sincs (egyelőre még?). Sem annak, amit ki nem állhatott. Először is: a bentlakó baba KCs imádta Amorphist, Dream Theatert és általában véve a keményebb műfajt, ritmusra táncolt a Bach orgonafúgára (de szerintem zavarhatta a pedálban a 32 lábas nyelvregiszter), utálta a gregoriánt és teljesen semleges volt a bécsi klasszikusok iránt. A mostani KCs imádja a hegedűzenét, zenekarosat és szólót, autentikus magyar népzenét (a hangszereket mind egyenként belőle, mindegy hogy moldvai vagy mezőségi), gyerekmuzsikát ahol gyerekek, nénik és bácsik énekelnek, és az orgonazenét. A többi, - vagyis nagyjából az, amivel én foglalkozom - ó lomha bánat, mind semleges neki.
A legkisebb Csőrike - roppant nagy bosszúságomra - semmilyen metált ki nem állhatott és állhat, a kevésbé keményebbekből Billy Idollal jól elvan (ezt amúgy KCs is nagyon szerette), gregorián semleges, kórus semleges, Bach orgonafúgában ugyanúgy bezavarják a hangos regiszterek, de őkeme még ritmusra se szökdösik, csak összevissza bökdös, hogy én se tudjam élvezni, ha valami jót hallgatok. Na most már csak arra lennék kíváncsi, kibújt állapotában merre csűri-csavarja ez a gyerek a zenét, már ha egyáltalán érdekelni fogja.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2013. április 28., vasárnap
2013. április 24., szerda
Ismerjük meg városunkat, szégyen vagy nem szégyen
Van itt StF-ban két kapu is, ahol be lehet menni a várba, vagyis az óvárosba. Fél év után, tegnap sikerült együtt bebicikliznünk Kaktusszal (nem ez a házasság ilyen katasztrofális, csak a biciklije volt mindig rossz, ezért idáig az enyémet használta ha ment valahová; s az meg nem tandem bicikli, hogy egyszerre ketten menjünk vele).
Mondom, jobbról fix hogy Mária Anna, de baloldalt vagy Miksa vagy Ferdinánd márványcímere a kapu fölött, nezzük meg. (A vicc az, hogy mindkettőnek egy-egy Mária Anna volt a felesége). Évek óta a jobb kapu alatt hajtok el átlag 2-3 perc késéssel, visszafele meg nem látszik a másikból semmi, mert márvány csak az egyik oldalon van. Nyugtázzuk, Ferdinánd. 100 m múlva nagy útkereszteződés, éppen piros. Hínyje! Kérdi, na mi van? Nézz jobbra! Nincs ott semmi. Hát csak annyi van, hogy te is ki vagy plakátolva...
*neznek minn bornyú az újkapura*
Tényleg. Májusi orgonakoncertek, többek közt egy bazi nagy Kaktusz (sajnos ékezetek nélkül...). Ha nem ketten karikázunk, talán még észre se veszem a sietségben.
Mondom, jobbról fix hogy Mária Anna, de baloldalt vagy Miksa vagy Ferdinánd márványcímere a kapu fölött, nezzük meg. (A vicc az, hogy mindkettőnek egy-egy Mária Anna volt a felesége). Évek óta a jobb kapu alatt hajtok el átlag 2-3 perc késéssel, visszafele meg nem látszik a másikból semmi, mert márvány csak az egyik oldalon van. Nyugtázzuk, Ferdinánd. 100 m múlva nagy útkereszteződés, éppen piros. Hínyje! Kérdi, na mi van? Nézz jobbra! Nincs ott semmi. Hát csak annyi van, hogy te is ki vagy plakátolva...
*neznek minn bornyú az újkapura*
Tényleg. Májusi orgonakoncertek, többek közt egy bazi nagy Kaktusz (sajnos ékezetek nélkül...). Ha nem ketten karikázunk, talán még észre se veszem a sietségben.
2013. április 21., vasárnap
Paradox
Van tavasszal egy pont, mikor rámtör az elmúlás melankóliája, igen, jól írtam. Ugyanígy vagyok Feltámadástól Húsvét nyolcadáig, mikor belémnyilall a szenvedéstörténet. Az embernek kell egy adag idő, míg átáll, megemészt, beáll a körbe, amit mások találtak ki és mások gyakoroltak be előtte anélkül, hogy megkérdezték volna. Tudom, ez nagyképűen hangzik, de valahol kibújik a szög a zsákból, pardon a lázadó individuum vagy hogyan is magyarázzam. A kalendáriumom, a belső, nem mindig akaródzik a világéval egy koordinátán mozgolódni.
Nem az öthónapos telet siratom, de most engem is utolért a kimondhatatlan valami. Egyheti belső huzavona után eltemettem magamban egy tizenöt éves barátságot, konstatáltam a KCs kinőtt gardróbjának darabjait (a gyerek különben tőlem örökölhette ezt a kinőtt ruhák fölött érzett gyászt), s hogy a saját szekrényemben is mihamarább nagytakarítást kell eszközölnöm, újabb elmúlás, melankólia.
Nem könnyű a születést megemészteni. Bármilyen meglepő, de ennek ellentétét akkor éreztem a leginkább, mikor megszületett KCs. A hétköznapi dolgok, születések meg így lestrapálnak, ki érti ezt.
Nem az öthónapos telet siratom, de most engem is utolért a kimondhatatlan valami. Egyheti belső huzavona után eltemettem magamban egy tizenöt éves barátságot, konstatáltam a KCs kinőtt gardróbjának darabjait (a gyerek különben tőlem örökölhette ezt a kinőtt ruhák fölött érzett gyászt), s hogy a saját szekrényemben is mihamarább nagytakarítást kell eszközölnöm, újabb elmúlás, melankólia.
Nem könnyű a születést megemészteni. Bármilyen meglepő, de ennek ellentétét akkor éreztem a leginkább, mikor megszületett KCs. A hétköznapi dolgok, születések meg így lestrapálnak, ki érti ezt.
Címkék:
hmm,
lélekbúvár,
másik boly,
nosztalgia
2013. április 20., szombat
Balkáni kép isiásszal
Azzal kezdődött, hogy csütörtök délelőtt óta, ahogy hazaértem, beakadt baloldalt. Nagyon kellemes volt, tekintve hogy latinóráról bicikliztem hazafelé miközben azt sakkozgattam, hogyan is fordítsam drága aranyeremet elfelé az üléstől; én kis naiv, hogy ennyivel megúszhatom az aznapra és a hétvégére. De igazából még kibírható volt.
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...
2013. április 19., péntek
Óriásdinnye friss adatai
Növöget az elefánt,
a 3 kg-t is elrúgta már...
Ha azt nézzük, hogy én most értem el a 7 kilós súlygyarapodást, akkor is le vagyok maradva egy körrel hozzá képest. Hiába, hogy 7-3=4, de ez se mind az enyém, mert a magzatvíz és a placenta simán lehúznak vagy másfél kilót. Tehát 2,5 kilót híztam, ha jól számolom. Csak nehogy úgy járjak szülés után, mint a múltkor...
a 3 kg-t is elrúgta már...
Ha azt nézzük, hogy én most értem el a 7 kilós súlygyarapodást, akkor is le vagyok maradva egy körrel hozzá képest. Hiába, hogy 7-3=4, de ez se mind az enyém, mert a magzatvíz és a placenta simán lehúznak vagy másfél kilót. Tehát 2,5 kilót híztam, ha jól számolom. Csak nehogy úgy járjak szülés után, mint a múltkor...
Pofáraesés
Hát ezek a hegyen túl teljesen el vannak tévedve. Mondom, hogy jövő héten nem biztos, hogy jövök, mert igazából a 37. hét után akármikor jöhet a gyerek. Errefel gemütlich vigyorral: Hát akkor gyerekkel jössz, nem?...
Nos, kedves kórista társak, legyek egyszer s mindenkorra világos, hogy NEM JÖVÖK. Majd a június végi búcsúpartira elhozom a portékát mutogatni, aki jó eséllyel még a kéthónapos kort se fogja akkor elrúgni, de én NEM FOGOK ITT VEZÉNYELGETNI EGY CSECSEMŐVEL. Én nem tudom, azt hiszik hogy én itt csak hobbiból zenélgetek, mint ők, vagy mi?! Ki az a hülye állat, amelyik a szülészetről egyből a MUNKAHELYÉRE viszi az alig kibújt emberpalántáját?
Fejetekre estetek, kedves híveim! Majd elboldogultok a már beszervezett utódommal, amelyik olyan lesz, amilyen. Mert nem tudtok annyit fizetni nekem, hogy ilyen körülmények közt kibújjak a stájri fővárosból a babám micsodája irányába. Ezennel mostam csecse-vecse kezecskéimet.
Nos, kedves kórista társak, legyek egyszer s mindenkorra világos, hogy NEM JÖVÖK. Majd a június végi búcsúpartira elhozom a portékát mutogatni, aki jó eséllyel még a kéthónapos kort se fogja akkor elrúgni, de én NEM FOGOK ITT VEZÉNYELGETNI EGY CSECSEMŐVEL. Én nem tudom, azt hiszik hogy én itt csak hobbiból zenélgetek, mint ők, vagy mi?! Ki az a hülye állat, amelyik a szülészetről egyből a MUNKAHELYÉRE viszi az alig kibújt emberpalántáját?
Fejetekre estetek, kedves híveim! Majd elboldogultok a már beszervezett utódommal, amelyik olyan lesz, amilyen. Mert nem tudtok annyit fizetni nekem, hogy ilyen körülmények közt kibújjak a stájri fővárosból a babám micsodája irányába. Ezennel mostam csecse-vecse kezecskéimet.
2013. április 16., kedd
Csüccs
Jó lenne most már lassan szülni, mert akkor tudom, hogy napról napra (bár azért lassacskán, hetekre elosztva) jobb lesz. Eddig van egy érsebésznek való visszerem, egy nőgyógyásznak való, és a tegnap megérkezett a legújabb: az aranyér, a drága. Most már trióban énekelnek, de én is, mintha egy heterofón hangszer lennék. A legújabb tag egyelőre étvette a szólószerepet, egész éjjel szúrt az istenadta. Az első terhesség alatt az égvilágon semmi zenebona nem volt meg visszér se, csak szülés után 2-3 hét, mialatt minden helyrejött, de nem emlékszem, hogy a kényes terület éjjel is muzsikált volna.
Ha elfelejteném amikor hosszabb ácsingálás után először leülök, ordítok, a többi alkalommal már csak kulturáltan sziszegek, mint egy kígyó. Kíváncsian várom az elkövetkező heteket.
Ha elfelejteném amikor hosszabb ácsingálás után először leülök, ordítok, a többi alkalommal már csak kulturáltan sziszegek, mint egy kígyó. Kíváncsian várom az elkövetkező heteket.
2013. április 14., vasárnap
Az a fránya elektronyika
Annyira nem nekem való a számítógép s általában véve a modern technika, hogy az már siralom. Gondoltam, én is bejelentkezem a nyugdíjasoknak indult Smart Phone-kurzusra (mert itt ilyen is van!), de aztán sajnáltam rá a pénzemet, ami ugye nincs. Kár.
Sajnos a nagyon közeli jövőben ki kell pucoltatnom ezt a számítógépet, mert már most tele van mindenféle kéretlen szeméttel, jóindulatú ablakok nyílogatnak meg segítőkészen, mikor éppen interneten dolgozom, vagy esetleg sietnék az anyám kínjába. Én kis naiv, aki azt hiszem, a vírusölő program meg is véd ezektől (az is jó drága volt, ez is ragyogó példája annak, hogy mennyire nem értek én a dolgokhoz).
Tehát nagytakarítás, amit jobb lesz, ha más csinál meg. Mielőtte ugye az összes adatot át kell pakolnom valahová a gépből, mert a diszit inkább folytatni szeretném, semmint elölről kezdeni. Meg kell szüntetnem ezt a telefonszámlát, az internetes szerződést és akarok kötni valamelyik másik szolgáltatónál egy iPhone-os bérletet. Júliusban költözünk, de ha én utána még ide-idejárogatok, nem fogok annyit fizetni a telefonért és a netért, mint most. Mert akkor hülye is vagyok, nem csak bugyu. A jelenlegi cekk harmadáért meglesz a havi bérlet, a telefont meg ingyen dobják utánad. Szóval muszáj lesz megtanulnom, hogyan használják ezeket az ördöngősségeket manapság (a telefon rákapcsolódik a számítógépre; a telefont megóvjuk a vírusoktól és más kellemetlen váratlan vendégtől etc.), és már most lúdbőrzöm az egésztől.
Miért nem lehet butatelefonokkal élni évtizedekig, a jól bejáratott úton? A kotta is használható míg a világ, világ (ha még nem rágták meg a molyok). Meg a könyvek is is, akkor is ha elavult lenne a benne közölt információ. Mindig tíz lépéssel a fejlődés után kullogni, önnön korlátokat hiábavalóan feszegetni, bugyu lenni, nem buli. Utálom az elektronikát, asszt.
Sajnos a nagyon közeli jövőben ki kell pucoltatnom ezt a számítógépet, mert már most tele van mindenféle kéretlen szeméttel, jóindulatú ablakok nyílogatnak meg segítőkészen, mikor éppen interneten dolgozom, vagy esetleg sietnék az anyám kínjába. Én kis naiv, aki azt hiszem, a vírusölő program meg is véd ezektől (az is jó drága volt, ez is ragyogó példája annak, hogy mennyire nem értek én a dolgokhoz).
Tehát nagytakarítás, amit jobb lesz, ha más csinál meg. Mielőtte ugye az összes adatot át kell pakolnom valahová a gépből, mert a diszit inkább folytatni szeretném, semmint elölről kezdeni. Meg kell szüntetnem ezt a telefonszámlát, az internetes szerződést és akarok kötni valamelyik másik szolgáltatónál egy iPhone-os bérletet. Júliusban költözünk, de ha én utána még ide-idejárogatok, nem fogok annyit fizetni a telefonért és a netért, mint most. Mert akkor hülye is vagyok, nem csak bugyu. A jelenlegi cekk harmadáért meglesz a havi bérlet, a telefont meg ingyen dobják utánad. Szóval muszáj lesz megtanulnom, hogyan használják ezeket az ördöngősségeket manapság (a telefon rákapcsolódik a számítógépre; a telefont megóvjuk a vírusoktól és más kellemetlen váratlan vendégtől etc.), és már most lúdbőrzöm az egésztől.
Miért nem lehet butatelefonokkal élni évtizedekig, a jól bejáratott úton? A kotta is használható míg a világ, világ (ha még nem rágták meg a molyok). Meg a könyvek is is, akkor is ha elavult lenne a benne közölt információ. Mindig tíz lépéssel a fejlődés után kullogni, önnön korlátokat hiábavalóan feszegetni, bugyu lenni, nem buli. Utálom az elektronikát, asszt.
2013. április 12., péntek
Kipurc
Egész márciusban meredeztek a táblák a Söklipatak oldalán kanyargó úton, hogy "Achtung, Kröten!" Már röhögtem is, hogy X alkalommal befújta volt a hó őket, a varangyok fenekét nem is említem, ami minden valószínűséggel befagyott, ha egyáltalán kidugták ez idő alatt az orrukat.
Míg tegnap bele nem botlottam az első öngyilkos csapatba, de rendesen. Már valaki előttem végigkaszált a bandán. R.i.P. Szerencsétlenek, tegnapra végre tavasz lett és ők úgy gondolták, hogy behozzák a havi lemaradást...
Míg tegnap bele nem botlottam az első öngyilkos csapatba, de rendesen. Már valaki előttem végigkaszált a bandán. R.i.P. Szerencsétlenek, tegnapra végre tavasz lett és ők úgy gondolták, hogy behozzák a havi lemaradást...
2013. április 11., csütörtök
Van, amikor nem buli és nem büszke a helyzet
Nagyon jó, hogy hősködhet az ember, mutogathatja magát, hogy milyen szuperanyu. Tíz év múlva büszkén lehet mesélni, hogy "az egyetemet is gyerekkel végeztem", "doktorit írtam három gyerek mellett, és meg tudtam csinálni" (azt meg szépen kihagyod, hogy "nem nyavalyogtam", mert tudod, hogy nem igaz; ha meg beteszed, még magadnál is képmutatóbb vagy) satöbbi, lehet válogatni kézenfekvőbb szólamok közül. Már látom a leendő hallgatóság leesett pofáját, hogy ez igen! A karrier és a család, micsoda csúcsteljesítmény!
Pedig a valóság teljesen más. Szellemi és szellemi munka között van különbség, attól függően, hogy az illető meló milyen fokon feszegeti a disztribúciós képességedet; hogy mennyire vagy rutinos az illető szakágban; hogy mennyi a toleranciaküszöbe a munkádnak, abi a hibaszázalékot illeti. Mert készülj fel, hogy hibázni fogsz. Még ha fenn is áll az a luxusszituáció, hogy éppen nem a gyerekkel együtt kell dolgoznod, már csak azért is hibázol, mert marha fáradt vagy, fejfájással vagy anélkül. Meg is kövezhettek, de: nem lehet kisgyerekkel minőségi szellemi munkát végezni, s én erre már a mesteri dolgozat írása közben rájöttem, annak pedig már lassan négy éve. Mikor másnap "gyerekmentesen" nekiálltam ellenőrizni a táblázataimat, annyira kiakadtam hogy egy hétig nem tértem magamhoz a sokkból. Selejt volt az, a legrosszabbik fajtából.
Persze, lehetne feszegetni itt sok mindent. Hogy miért kell az embernek ennek ellenére is szellemi munka? kinek akar/nem akar bizonyítani/mártírkodni? nem lenne jobb a hagyományos "anyuszerep", a régi jó patriarchális ágyásban (létezik még egyáltalán ilyen)? hazudjunk magunknak állandóan nagyot, vagy csak hazudjunk időnként egy kicsit?
P.S. Van még nem egészen öt hét a doktor bácsi időpontjáig... ha most hímsovén volnék, akkor fix hogy a bejegyzés egyenes melléktünete az előfájásoknak, na mi más.
Pedig a valóság teljesen más. Szellemi és szellemi munka között van különbség, attól függően, hogy az illető meló milyen fokon feszegeti a disztribúciós képességedet; hogy mennyire vagy rutinos az illető szakágban; hogy mennyi a toleranciaküszöbe a munkádnak, abi a hibaszázalékot illeti. Mert készülj fel, hogy hibázni fogsz. Még ha fenn is áll az a luxusszituáció, hogy éppen nem a gyerekkel együtt kell dolgoznod, már csak azért is hibázol, mert marha fáradt vagy, fejfájással vagy anélkül. Meg is kövezhettek, de: nem lehet kisgyerekkel minőségi szellemi munkát végezni, s én erre már a mesteri dolgozat írása közben rájöttem, annak pedig már lassan négy éve. Mikor másnap "gyerekmentesen" nekiálltam ellenőrizni a táblázataimat, annyira kiakadtam hogy egy hétig nem tértem magamhoz a sokkból. Selejt volt az, a legrosszabbik fajtából.
Persze, lehetne feszegetni itt sok mindent. Hogy miért kell az embernek ennek ellenére is szellemi munka? kinek akar/nem akar bizonyítani/mártírkodni? nem lenne jobb a hagyományos "anyuszerep", a régi jó patriarchális ágyásban (létezik még egyáltalán ilyen)? hazudjunk magunknak állandóan nagyot, vagy csak hazudjunk időnként egy kicsit?
P.S. Van még nem egészen öt hét a doktor bácsi időpontjáig... ha most hímsovén volnék, akkor fix hogy a bejegyzés egyenes melléktünete az előfájásoknak, na mi más.
Címkék:
aranypüpü,
áúúú,
güzü,
lélekbúvár,
másik boly,
vájvi
2013. április 6., szombat
Dominica in albis
Közel állok, hogy itt és most beszóljak valami blaszfemikusba hajlót. Hogy miért kell holnap is havaznia, mikor nem a hótól lett belőle fehér vasárnap, nem értem. Ha nem a Söklin megyek, akkor marad a sziklarégió, jobbról út fölé hajló rettenetek, balról patak, időnként kemény útszűkület, tükrök ide-oda. Kísérteties, ha nincs forgalom és alakadtam. De ha a Rechberg nevű retteneten megyek át, akkor szerencsém lehet keresztberomolt teherautókhoz is, melyik a jobb?? Ilyen az, ha kórusos mise van a hegyen túl... tökéletes idén az időzítés, nesze neked Húsvét nyolcada.
2013. április 4., csütörtök
Élősködők a konyhapolcon
Utálom a könyvtári könyveket. Képesek itthon sunyin elbújni - de csak a kötelesség elől. A szemetek tulajdonképpen mindig szem előtt vannak, mint a mesében Sün mama és Sün papa az ide-oda loholó Nyuszinak. Csak azt szajkózzák, hogy megint nem nyitottál ki minket, lejárt a határidő, jön a büntetés és vissza kell vinned bennünket, hogy megint meghosszabbítsanak!
Eközben abból az adagból, amiket nem kellene határidőre boncolgatnom, már ki is olvastam kettőt, a fene enné meg. Most meg be se tudok menni a kúglitrugyi elektromos könyvtárába, mert aszongya, nem működik a jelszóm. Utálom!
Eközben abból az adagból, amiket nem kellene határidőre boncolgatnom, már ki is olvastam kettőt, a fene enné meg. Most meg be se tudok menni a kúglitrugyi elektromos könyvtárába, mert aszongya, nem működik a jelszóm. Utálom!
2013. április 3., szerda
Bakancstalan hegymászás
Hiába, nem lehet erőltetni a tavaszt, úgyse jön hamarább, mint ahogy akar. (Nem merem kitenni a tavalyi tojásokat. Hátha csak ártanék neki). Tegnap szemmel láthatóan vezettem át a télbe, minden száz méterrel ijesztőbb lett a kép. Esőben, kb. 300 m-től indultam, egészen 1445-ig, aztán lefelé. Na a Sökli már brutálisan nézett ki: mintha valami giccses karácsonyi képeslapon gázoltam volna át, uffál b..meg a hóban. Csak a lámpás és az alpesi viskó hiányzott, hogy teljes legyen a kép. Persze, a kutya se járt arrafelé, ettől még csak kísértetiesebb lett a dolog. Ha néha óvatoskán fékeztem, az is úgy énekelt, hogy "ra-ta-ta-ta-ta". Hazafele más utat választottam, ahol csak havazó volt, de a végtermék már nem állt be csuszinkapályának.
Ez a kórus az idén különben rém peches. Nem elég, hogy lemondtak egy csomó próbát az időjárás miatt, még Húsvéthétfőn is elaludt az orgonistájuk, aki ezúttal nem én voltam. Most vasárnap viszont én leszek a dzsóker. Hja, ha a holnapi admonti koncert ideje alatt nem jön a gyerek. Vagy a hét maradék felében. Hihi!
Ez a kórus az idén különben rém peches. Nem elég, hogy lemondtak egy csomó próbát az időjárás miatt, még Húsvéthétfőn is elaludt az orgonistájuk, aki ezúttal nem én voltam. Most vasárnap viszont én leszek a dzsóker. Hja, ha a holnapi admonti koncert ideje alatt nem jön a gyerek. Vagy a hét maradék felében. Hihi!
2013. április 1., hétfő
És a kész portéka...
...bár itt a készlet már némiképp foghíjas. A locsolók eléggé szotyogva jöttek, sajnos a fénykép se az elején készült, a piros festék odagazolt, de aztán mégis meg volt elégedve mindenki. Addig mind kerestem a kulcsomat amíg ezek ott toporogtak az ajtóban, hogy végül Kaktusz nyitotta ki az ajtót... kapott is a fejébe akkora zuhét a vízipisztolyból, hogy megemlegetheti:
eccer nézték űtet lejánynak, de akkor rendesen.
eccer nézték űtet lejánynak, de akkor rendesen.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)