Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. február 27., péntek

Zurak zárnál

Hú, azt azért látni kellett volna, ahogy Rőtmalac tegnap Bajormedvével bekuncsorogta magát a ... saját termébe/könyvtárába. Én kötelességtudó Csőrike vagyok, ahogy megérkeztem be is zártam a könyvtárat magam után az exkluzív kulcsommal. Ahogy tanítottak.
Hallom hogy megérkeztek, de csak nem forog a kulcs a zárban. Sőt, csendben vacakol Rőtmalac a kilincsnél nehogy más is meghallja, Csőrike, izé... engedj be. Érted-é, Rómában hagytam a kulcscsomómat...

Okosodom

Sökli hiába van teli génhibás ide-oda kószáló őzzel, úgyis tudom: akkor lesz itt tavasz, mikor reggel felcsicseregnek a visszavándorolt madarak és este feljönnek az öngyilkosjelölt varangyok az útra. Vagyis még tél van.

2015. február 25., szerda

Két munkamániás

Vacsora ma a Pesznél. Úri dolgom van, kocsival hoznak-visznek, közben nagyokat zabálok, karintiai söröcskét is kapok, meg sütikét. Klíííng. Nagy nehezen megtalálom abban afránya női táskában, nem is lent hanem valahol oldalt elbújva. Huhh. Túlfelől Rőtmalac.
R: Szóval végeztem a fogászattal, mondtam ugye hogy találkozhatunk még utána, de még be vagyok egy kicsit lőve (hallatszik is ám).
Cs: Aha. Gondoltam én. Mikor lesz holnap időd?
R: Hm... (még mindig drogosnak hallatszik) Van néhány információm arról, hogy milyen volt a vesperás a Tarisznyásoknál (persze, ha az egész família ott spionkodik, így nem is bonyolult). Szóval az antifónákat mindig transzponálni kell (nekiáll magyarázni, látom már hogy csak a fél pofája működik, de nem hagyja magát). Most hétfőn Rómában pontosan ezt a táblázatot osztottam szét az embereknek, hogy melyik módusz és merre...
Cs: Oké, oké. Tudom én, a himnuszt megcsináltam de a másikra nem volt időm. Különben ez a német gregorián olyan izé időnként, hogy na. Vannak jobb szerzemények, és vannak elég gyengécskék is mint ez is, hát na.
R: Ezekre az új szerzeményekre gondolsz? Mert ezek mind újak.
Cs: Ja. Na mindegy, a következő vesperás jobb lesz, csak nyugi.
R: Én holnap 9,30-10 között már bent leszek.
Cs: Nagyszerű. Én már előtte. Majd utána fogok akkor a kéziratrészlegre menni, a digitalizáló pincében lesz holnap dolgom.

(infó: szünet van még teljes jövő héten, legalábbis elméletileg)

2015. február 24., kedd

Gülüszem avagy VIP

Majdnem kipottyant a fejemből, mint a rajzfilmekben szokott...
Ahogy kijöttem ma a titkárságról, egy hanyagul odabiggyesztett papírra néztem én is hanyagul rá. És akkor történt.
A papíron ugyanis megláttam hogy Ian Pace. Hm... ez nekem valahonnét roppant ismerős. Hoppá. Hoppá!! (gülü. level 1)
Továbbiakban azt írja, melyik teremben lesz vasárnap és hétfőn a kurzus. Hol?! (gülü. level 2) Hát a kúglitrutyin. Be is volt szépen osztva, hogyaszongya "percussion 9-12".
Komolyan bementem volna, már csak hogy lássan élőben, még ha nem is vagyok ütős... de mára már rég elrepülhetett, lálá. Bezzeg Orbán Viktorra nem vagyok kíváncsi, pedig őt jó eséllyel még el is csíphetném egyszer a StF-ban. Hja.

2015. február 21., szombat

Rőtmalacok és güzü

Úristen, mindjárt elalszom. Pedig két óra múlva próbálunk a Tarisznyásoknál Rőtmalackával (akinek még sok a haja és nincs szakálla). A vesperásra. Merthogy ma én vagyok a zorgonista. Za némberke csak egy pozitív pedál nélkül, de legalább be van hangolva.
Egyszerűen kifáradtam, amíg átbogarásztam Dr. Stájer tanulmányát (1891-ből). Hát, inkább kispórolhatta volna azt a doktorit. Kb. 10 "Stiftskirché"-vel dobálózik, van közte bencés apátsági templom, ágostonos, ciszterci, bla-bla. És folyton csak annyit róla, hogy "stiftskirche". Visszabódorogni feszt 1-3 oldalnyit míg kiszedem a nagy szófosásból, hát egyáltalán nem szórakoztató. Komolyan mondom, ha elcsípem a szűrét, a túlvilágon megnyuvasztom. Ha én most így adnám le a piszkozatomat, nem is csodálkoznék ha visszadobná a bizottság. Ráadásul meg nem is volt benne semmi érdemleges, ami a címből utalva kellett volna, hogy legyen benne. Elcsúszott vele két óra. Görr.
Bele kell másznom abba a fejezetbe, amit  Rőtmalaccal (az öreggel) átgyomrozunk szerdán. Ha minden igaz, ma hazajött a pífke cica korrektorom (meg kéne dobni egy adag friss gyomlálnivalóval ami már egy hete kész, hehe).
Az egyetemi bürokrácia dróton rángat tanárt és diákot egyaránt. Végül kiderül, hogy Rőtmalac félreértette, és idén mégis le tudok diplomázni. Pedig patáliázott ám rendesen, hogy mennyire elege van belőlem és a hasonlószőrűekből (pechje van, ötön vagyunk idén nála...)
De ha mégis lehet, kell iparkodnom jócskán, hm-hm. Hátha meglesz vagy 80 százaléka a diszinek (az még nagy kérdés, hogy le lehet-e adni annyit piszkozatnak, amolyan olcsó "folyt.köv." szöveggel...)
Inkább nem gondolkozom. Tehát, nyit dok, keresőgomb: per octavam suffragatur...

2015. február 17., kedd

Mindjárt kinyílik a bicska

Nem mondom hogy imádnám ezt a stílust, de azért hagyja csak békén Enrico Ostendorf a David Guetta mixét, az a Dangerous nóta pont úgy van jól ahogy a másik pofa összemaszekolta. Ha már elhagyjuk a sztár DJ verzióját, előtte érdemes néhány leckét venni vajmi gyogyó szintű összhangzattanból, hogy lássuk csak, melyik akkord melyikkel talál. És melyik NEM FOG SOSE TALÁLNI EGYMÁSSAL, csak mint a kujak a szemmel: például a domináns a tonikával. A Guetta harmóniavilága se valami nagy dobás, néhány akkordot ismételget mindhalálig, szóval az égvilágon semmi hacacáré nincs benne, de a koreográfia még rádióból hallgatva is mesteri szintű - nemhiába a sok trófea. Na vigye, nem is irigylem tőle. De hogy nálánál sokkal gyengébbek akarják velem elhitetni, hogy itt a még újabb "Sztár DJ", na neee...

Csigabiga

Mivel egy héttel megkésve vagyis csak tegnapi postai bélyegzős dátummal adtam le a munkaszerződésemet, nem fizetnek ki márciusban, csak valamikor április végén.
Most van február közepe.
Nem sok változott itt a bürokrácia sebességét illetően a cs. és kir. állapotok óta, úgy nézem.

Rara avis - már megint

Csipicsipire ébredni a velencei rekedt kakasa helyett, ez a StF-i hangyaboly nagyvárosi és mégis természetközeli arca *Csőrike lelkendezik* négyemeletnyi magas fák, hatkor csak egy énekel, aztán még kettő-három társul az elsőhöz. Hogy itt még tél van, világos, mert máskor egynek se lehet hallani a hangját - vagyis perceken keresztül csak egyet. Én is, mint a béka Vukkal: hát akkor.. rokon?.. vagy nem rokon?... mindenesetre büszke vagyok, hogy milyen muzikálisak. A csőrikék. Általában.
A muzikális oldalam most pedig elteszem szunyálni, mert vár a szöveggyomlálás... micsoda programajánló. Pont mára.... (Maszkot ma nem teszek, de könyvtárolás előtt bevágok egy stájri fánkot. Hmm. Lecker.)

2015. február 15., vasárnap

Touché

...and I don`t have a gun... and I don`t have a gun... énekli a rádióból Cobain.
Ma egy órán keresztül játszottam a tűz csiholóját. A gyertyán elfogyott és ami volt mellette a raktáron... na igen, eltaláltad, öregapám.
Ma még ráadásul indulok StF-ba, de az első asztalosunk jóvoltából (akit soha többé nem kívánok látni) olyan hideg van az alsó szinten, hogy a vajat már nem lehet rendesen kenni, amit általában kint szokok hagyni. Hogy kenhető legyen. Így begorombítani az én szent reggeli kávékázásomba! Görr!
A másik asztalos is feketén dolgozik (NLM-ban az a furcsa, ha valaki fehéren, meg kell szokni), viszont eddig még nem vert át bennünket. Csak feszt várat, mert SOK fekete munkája van. Bezzeg ha lenne EGY fehér, elő lehetne venni hogy miért nem lett kész a szerzedés értelmében időben? Hja, "szerződést" mi is csináltunk jan. 20-ára, nagyon vicces, mintha csak KCs játszana könyvelősdit az oviban.
Múlt héten (egyházzenész beszél): Nyár előtt nem lesz dupla bejárati- és teraszajtó, értsem meg. A tripla üvegek viszont már megérkeztek, kedd reggel meglesznek az emeleti ablakok.
Azt a törpiskoláját az asztalosi logikának! megfuttatva, ha most kedden tényleg január 20-a lenne, még örülnék is, hogy visszamentünk az időben és még van esély a diszi befejezésére...
Nem tudom hogy melyik oldalam viszket jobban:
  • Az öko aszongya, kurvára süt a nap egész évben. Kettő darab déli fekvésű háztetőnk van. Az egyiken nincs semmi, ahajt kifelé a szomszéd hektárja, szóval még disznó se röfög át. A másik tető is jó üres, de a horgonytető homlokzatán ékeskedik vaskeretben egy gyönyörűséges alumínium ajtó. Úgy tesz, mintha egész évben hasznos dolgot művelne, pedig egy haszontalan kohó, a hőleadása szeszélyesen ingadozó, a ruhájáról nem is beszélve, hiszen minden épeszű ember tudja, hogy az alumíniumot nem fogja be az olajfesték úgy, mint a vasat. Tény hogy mind a két szintről felfogja a panorámát a mocsok. Alig várom már, hogy leakasszuk és hopp be ócskavasnak.
  • Szeretem én a rusztikus dolgokat, de mindennek van határa. Ha egy totyogó vénasszony lennék akinek az az élet értelme, hogy nyáron üldögéljen a kapu előtt, télen pedig a kályha mellett tegye hasznossá magát, nem vacakolnék a témával egyáltalán. Szóval nem akarok már pedelluskodni, a rurális életformán meg sürgősen változtatni kell. Az összkomfortos ház ne legyen már félautomata!
  • Spórolni is kéne valahogy. A tüzelés cekkje súrolja a havi 150 ójrós határt. De ha lenne elég pénzem, még az állam zsebébe is tennék belőle (mert az állam ravasz az öko emberkékkel), csak legyen már napelemünk.
Hja... Most már a nagy fűtőtest is üzemel, ideje pakolászni. Lesz majd stájri haddelhadd hamvazkodás a héten.

2015. február 12., csütörtök

In media ieiunii

Bár úgy néz ki mintha szabadságra mentem volna, éppen most lepett be a güzü annyira, hogy csak uff. Ufok na, már amennyire tudok. Átállt az agyam egy olyan idétlen poliglóta rendszerre, hogy lassan már magyarul se tudok. Ma a piacon a póréhagyma csak rácul jutott eszembe... el is röhögtem magam rögtön.
Bár lenne már március hetedike. Híj de kirúgok a hámból a Módzsóban, ha a köv. hetet túlélem.

ui: Lexikon legóból: In capite ieiunii = böjt eleje, tehát Hamvazószerda; In media Quadragesimae = negyvened közepe, tehát Nagyböjt negyedi vasárnapja. Vagyis kissé pihentagyú Csőrike, már megint.

2015. február 6., péntek

Gázmaszk nélkül, hajjaj...

Ha azt az ugyanakkora telket mint amin a házunk és a kultúrpanzió áll, megvennénk a gombamód kibújt házikókkal együtt (lakók nééélkül!), akkor "csak" négy (!) kéménnyel kevesebbet füstölnénk. Ha a napelemet feszerelnénk, akkor öttel. EZ NEM VICC.

2015. február 2., hétfő

Very Personal Computer

Remélem, most értem el a legnehezebb részhez. Legalábbis agyilag. Párhuzamosan nyitva van 7 (hét!) dokumentum, és akkor kiszedegetni az infókat, szépen beleterelni a három fejezetbe, és közben írni a kommenteket melléjük és róluk. A rettenetes az egészben, hogy 2 dokumentum már önmagában is horror, mert az egyikben három kézirat szinoptikus táblázatában kell turkálni, a másikban pedig nnnégyéében...
És hiába csinálnám azt, hogy egyszerre csak egyfélét rendezek, mert egyrészt nincs annyi idő, hogy mindig elölről kezdjem, másfelől amit menet közben észreveszek, lehet hogy a közös összefüggések híján nem tűnne fel. Tudom én, fejemre ejtettem Pandóra szelencéjét, de Seckau és Salzburg liturgiáját nem lehet szétbogozni a 12. századi Salzburgi Liber Ordinarius nélkül. Azon csodálkozom, hogy miért nem nyúlt hozzá Ingabinga egyáltalán. Elvégre 1345-re még több kérdésre választ adhatott volna neki, mint nekem 1600-ra. De azért így is meg vagyok elégedve. Nyamm.
(Van a Salzburgi LO-nak 3 példánya: Salzburgban, Ranshofenban és Vorauban. Naná hogy kézzel másolták kevéssel 1198 után. Viszont evvel a sajátságos sokszorosítással kibújtatták mindenütt a szeget a zsákból. A salzburgitól legeltérőbb "másolat" a voraui példány. Ami kísértetiesen hasonlít... hát persze, hogy Seckau-ra. Csőrike-hipotézis: 15. századtól kezdődően nemcsak Seckau rebelliskedett Salzburggal szemben, hanem a stájri Vorau is betársult a csapatba. Ami annál égbekiáltóbb, hogy külön voraui liturgia nincs, nekik szépen szót kellett volna fogadniuk Salzburgnak. Ehelyett szépen szövetkeztek a "leányvállalattal". És biztos jókat kirándultak és dőzsöltek a neustifti szőlősben. Híííjjj.....)

Hull a vizes fehér hó

....de ha már a háztetőn megáll, akkor ki lehet csalogatni a csőrikéket az ágyból. Azt azért nem igazán lehet leírni, hogy LKCs hogy beszél. Mert dumál megállás nélkül, igaz többnyire egyszavas tőmondatokban, de akkor is. Kicsit szótárazok egyet:
Hó. Fee (fehér). Fáá (fák). Aju (ez én vagyok). Tünde (továbbra is ez a csúcs, a legtisztább kétszótagú ever). Khankha (KCs neve leghamarább hollandusul). Apu. Sáá (sál). Saa (sapka). Kábbát (kabát). Kee (kesztyű).
Na. Elindultunk.
Esiii! Hó!