Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bajormedve. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bajormedve. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 12., kedd

A lefolyóban

Két órán át töltötte le az az aljas program a képfájlokat Bőrszivarnak. Mialatt Kaktusz játszotta két számítógéppel a titkárnőt, én meg oviba és iskolás fogászatra mentem a csemetékkel... a végleges korrektúrát még nem láttam, de a korrektorom se, aki enyhén kergén veri a fejét a falba ettől a kiadótól, a tökéletlenségemtől etc.
Pénzt nem sokat látok a jóhiszemű és támogató intézményeimtől, akik nyájasan támogatják a mindenkori doktorik kiadását. Elméletileg. Kalapot az a dr. Lófasz tette fel a mai napomra, aki kellemetes elutasító levelében még a nevemet is helytelenül írta le.
A püspökség még egy harmadát sem állja a költségeknek. Ugyanannyit kinyúzott a zsebéből:
1. Anyám.
2. Barátnőm és magánének-diákom.
A maradékot én borítottam ki a zsebemből a nem erre szóló kutatási ösztöndíjamból. Még szerencse, hogy a kutatást kuliban már megcsináltam s ez ezért nem fog feltűnni.

Mindeközben Bajormedve mint rámenős és diktátor társkiadó (összemocskolta a korrektorom korrektúráit, aztán beleépítette a könyvembe az egészet, beleegyezésemre se várva), nem csoda ha az önértékelésemet inkább úgy írnám le, hogy sodródom a saját dilettantizmusom lefolyójában, erőst lefelé.

2019. október 29., kedd

Hurrikánbuggyantás után

Na, most már csak minimálisakat kell futkorászni, illusztrációk joga, ilyesmik. Tegnap estére végre valahára megjött Bajormedve esze és hosszú huzavona után elfogadta a kéziratomat, olyannak amilyen, hát, csak néztem egy darabig, aztán szerencsére nekem is volt annyi eszem, hogy gyorsan lezártam a gépet a plattformjával együtt és kibonték egy üveg vörösbort. Volt ünneplés, kérem szépen, a gyerekeknek sikerült dettó ugyanolyan színű szederszörpit töltenem, naná!...
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.

2019. október 23., szerda

Diplomáciám csúcsa

Tegnap ugye, Bajormedve nyakába sóztam a szarosvedret - ezt szebben aligha tudnám megfogalmazni. Két oldal korrektúráját is megkapta, sajnálom, ez van. Persze majd én is megkapom a magamét (a következő hetekben?), de ez most jelenleg egyáltalán nem érdekel. Visszkézből mordult egyet, azonnal szólni a kiadónak is, megbeszélni, mi lesz a 25 képpel, ki is pakolgatja őket hová?...

Ma pedig, nem kell mondanom, vakaróztam egy sort, mit írjak Bőrszivarnak:
1. izé.... sajnálom a késést meg minden, hogy csak tegnap, két nap késéssel az Ön által kapott határidő után... és még csak Bajormedvének, aki először még beletúr részletesen, majd csak után aaadja át Önnek... (Pfuj. Ki a lúzer, ha nem én. Elvetve!)
2. izé.... sajnálom a késést, tegnap adtam csak oda Bajormedvének..... (Pfuj. Vesztes No. 2, elvetve!)

Aztán megkávéztam, péksüteményt eszegettem, lenyalogattam a zsíros ujjacskáimat és ez lett belőle (hű fordítása a labanc szövegemnek):
Tisztelt Bőrszivar! A kéziratot illetően szeretném Önt informálni, hogy az jelenleg Bajormedvénél van. Mivel a képeket folyó szövegben nem sikerült optimálisan elhelyeznem, leginkább a kötet végén tudnám elképzelni őket egy külön listában, fekete-fehér nyomtatásban. A Layout-ot ebben a tekintetben szíves engedelmével a kiadóra bíznám. Szívélyes üdvözlettel stb.
Nem telik el öt (!) perc. Válaszol, basszus!
Tisztelt Csőrike! Köszönöm az információkat. Támogatom az ötletét a képekkel kapcsolatban, a fekete-fehér jó választás lesz - a kötet végére készítünk jegyzéket is! Üdvözlettel, Bőrszivar

NA?! Tényleg nem éri meg lúzerkedni. Előtérben a képek ügye, a késésről pedig bölcs hallgatás. Se lebaszást nem kaptam, sőt, tuti hogy MÉG IDÉN kijön a kötet!!!.... JUHU!

2019. október 22., kedd

LEADTAM

Asztat még nem tudom, hogy Bőrszivar vajon beengedi-e még a decemberi kiadványok közé, de hogy a port is lerázom róla egy ideig, az bissssztosss. Egyelőre társkiadónak, Bajormedvének az orrába nyomva, alig félórája. Majd kezd vele azt, amit akar (vagy amit tud, höhö). Én bizony tovább nem intézkedek felfelé. Most mentse már az én bőrömet is valaki, kényszerűségből vagy sem, ki b....
Két napig kikapcsoltam a telefonomat, nehogy utolérjen a kiadó. Azt hiszem, ez magáért beszél.
Most pedig megyek és kibontok egy sört.

2019. szeptember 29., vasárnap

Latinbuzi Lektor Dzsónátá. Avagy maradjunk az olaszoknál

Mi sem jellemzi jobban, hogy milyen vagyok, mint:
Találtam egy bombajó írást attól a kopasz olasz szermós hapektől, aki szervezte Pesten azt a múltkori konfit. Egészen felvillanyozott az a dantés beütésű böjti szermó (prédikációféle, na) pietrói elemzése (ez a hapi neve), meg egyáltalán. Az "approach". Ehhez biztosan jobb, ha olasznak születik az ember. De K-Európában él. Igaz, olaszul írta azt az izét, de most, hogy Bajormedvét és a Bőrszivaras Kiadót kell kielégítenem, a napi latinba busásan bekeverednek más nyelvek, sőt, összevissza keverednek már a reggeli műszak (beginning at five o'clock) hosszúra kitolása folytán. Borrzalmas. Huebner barokkos mondatait látom viszont az LO-ból az agyamban.... De akkor is meglesz a munka, még máma! És visszaküldöm Latinbuzi Lektor Dzsónátának. (Ő is olasz! mindenki kedvence, trottyos farmerben, zsíros zakóban, kopaszodón és vastag szemüveggel, áááá, látni kellene, ahogy kiáll, és bekaszál minden babért egy középkori konfin. Würzburgban végzett, azóta se tud rendesen németül, de latinul mindenkit a zsebébe dug. Abba, a zsírosba.) Az első 3 oldal lektorálása után eufóriában úsztam, végre valaki, aki hozzáértően kezeli az LO-t. Aztán az 5. oldaltól kezdve igencsak felpörgettem az éber szimatomat. LLDZs, maradjunk az abbreviátusánál, buzgóságában olyasmiket javított át, amitől Huebner decanus seccoviensis, az LO írója forogni kezdett. Igen, pont ott. Úgyhogy: Ha rajta lesz a lektorkám neve a belső oldalon, ha nem, ezeket az állásokat buzilistába szerkesztve kapja vissza, és nem engedem be a hibáit a kiadásomba. De bizony mondom, megiszok vele egy nagy sört, s azt is tudom, hogy hetedikén fogom leakasztani ehhez. Elvégre Bécsben él!... És aznap már nem kell vezetnem. Az utóbbi 2 hét alatt 3 országban voltam, most se lesz másképp, de legalább nem leszek ezúttal kamionsofőr.

2019. szeptember 23., hétfő

Forró drótok

Holnap irány StF és újdonsült barátom, a teológiaegyetem. Szerda de. lesz:
  • 1 találka egykori liturgika-profommal
  • 1 találka az asszisztensével
  • 1 találka a könyvtárral.
Forró drótok után végre világossá vált, mit is kérnek liturgikából ahajt a másik székes egyetemen. Vizsgabizottság elnöke olyan gyorsan írt választ, ahogyan utána én eldöntöttem, hogy akkor most felmegyek. Ha nem írt volna előtte kedves profom (akinek a levelét büdösül felhasználtam a vizsgabizottsághoz), még most se érteném, mi a fészkes fenét várnak el tőlem. Ezt a megkönnyebbülést.... pedig hol van még a készülés rá!... Bajormedvét ezúttal hagytam a fenébe, a kiadójával együtt. Meg a korrektúrákat is, a másik oldalon. Két napig színét ne lássam egyiknek se! Majd jól megszívom, de mivel klónozásból még 0 vagyok, ezúttal ezt a vasat kell ütni. Supp-supp!

2019. július 4., csütörtök

Vidámpark

Lassan lejár a hetem StF-ben. Ma igazán vidámparkos nap volt. Hahaha. A vidámpark kérem szépen, úgy nézett ki, hogy délelőtt Bajormedve a munkámat, vagyis a pluszmunkát, amit - állítólag - ikszedik magyarázatára is, potyára megcsináltam, tartva a stílusát, megalázó módon legyúrta a lefolyón. A megcsinált, eleve szükséges munkát persze nem kritizálta. Konkrétan: egy excel-táblázat egyik oszlopában lett volna dolgom, én pedig négy oszlopban végeztem el a munkát (és ezzel az övékét is). Nem fér a fejembe, érted, höhöhö. A te potyára kidobott munkád, höhöhö. Engem nem izgat, érted, ez a tiéd volt. Micsoda ez a megjegyzés itt?.... Hogy egy műfaaaj? miféle műfaj? hát az németül nincs is, hanem ez incipit, érted, incipit. Érted-é?.... (Persze hogy értem, te idióta. Liber ordinariusban természetesen csak incipitben vannak a műfajok. De köcsög, te barom, te legalja.)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)

2019. július 1., hétfő

Signum temporis

Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.

Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.

2019. június 28., péntek

Erőltetett menet tünetei

A családban egyáltalán nem az enyém ez az előkelő hely: Vagy nem emlékszem, vagy nem tartom érdemesnek az egész vackot, miután felébredtem, el is felejtem. Tessenek nővéremhez vagy leidősebb Csőrikémhez fordulni, ha igazán elsőosztályú álom kéne.
De.
Hogy az éjjel valami StF-szerű helyen voltam, akkora méretű város, DE MÁR MEGINT NEM AZ HHANEM EGY MÁSIK AKKORA, és valami koncertekkel összefűzérezett konfin voltam Kaktusszal (!), most se világos hogy mennyi volt a koncert és mennyi a konfi, és egyszerre csak Louis Vierne kötődését és személyes vallásosságát kezdték tárgyalni  a Jézus Szíve ünnep kapcsán, de komoly teológiai gyökereket boncolgatva, és majdnem leesett a pofám, hogy Kaktusz felvillanyozva és éberen (!) hallgatja ezt a szellemi hajkurászást, miközben én nagyon fárasztónak találom az egészet, érzem hogy mindjárt belétörik az agyam kereke...

Színhelyváltás, másik teremben folytatódik a dolog, közte kellemes 15 perc gyalog, 10-15 éve nem látott kúglitrugyis ismerősöket látunk jobbról-balról, beszédbe elegyedünk, na, odaértünk, kezdődik a.... és lehuppan Bajormedve mellénk egy párnázott székre, most is izzadt és kövér, kiguvad a szeme ahogy harcol a szuszakodásban, törölgeti a zsebkendővel a nyakát, és ledarálja: "Te Csőrike, jó hogy itt most találkozunk, figyelj csak, kész lett-e a lista? igencsak eltűntél mostanság...."

Természetesen erre a rémes részletre felébredtem, én is leizzadva, nyakam hozzáragadva a párnámhoz, basszus, fél 5. Tényleg, igaza van: kész lett-e?... Most mit mondjak neki?.... Csőrike, ébresztő, erre már nem kell válaszolnod. Legalábbis nem most, ilyen szalonképtelenül. Ébresztőőőőő!!!!!

2019. június 23., vasárnap

Blaszfémia Labanchonban

A helyzet súlyosságára mi sem mutat rá jobban, minthogy Bajormedve hirtelen az ÖAW-DigMus Slack munkaplattformra érkezett online (a pálmát viszont bent felejtette á la "szabadságra mentem-forma vagy 3 hete", haha), a drága fizetetlen munkatársa meg egész nap gürizett mellette az imádságos kezeivel, sacc 12 óra hosszat szívva a táblázataim másik felével. Ha egyszer sok pénzem lesz, becsszó meglepem a bankszámláját.

De MA. Vasárnap. Ketten is güzülnek.
Ausztriában.
AUUU.

2019. május 29., szerda

A Haladék

Lejár május végén a számítógépes mukik munkaszerződése, akik a rohadt referenciatáblázatokat buzerálják végül olyanra, amit publikálni lehet (HÉÉ, nem rontani el még jobban!.... kíváncsi vagyok én arra a publikált verzióra, lassan minden bizalmam oda, ami a projekt hitelét illeti).
Tegnap párhuzamosan ugyanazt lapátoltuk befelé Bajormedvének két vonalon:
1. enmagam Csőrike Nagylaposfalváról; valamint
2. a bécsi asszisztense, akit közben nyakonöntött - hasonló időszűkében - egy Mengotus-szal (ez is olyan középkori vack liturgikus kézirat, mint az én diszimé vót):
EEmmber, EZT ennyi idő alatt képtelenség rendbeszedni ebben a rendetlenségben. Szóval: Vagy kiöntjük az orrod elé, mint valami moslékot, vagy pedig megcsináljuk rendesen, de azt, hogy akadémiai szint és május vége, just forget it.
Úgyhogy ebből az sikeredett, hogy bajor jégcsákányunk valószínűleg behúzta a farkát, kilincselt és kapott. Mégpedig a számítógépes buziktól egyhavi haladékot, azaz ingyenmunkát. Nekem ezen a szinten mindegy, mi lett, ki hogyan intézi tovább, de a június 30-tól írott formában máris lenyugodtam, gyakorlatilag pedig aludtam végre fél 6-ig. Valamint mai nap megkértem a szomszédot, vágjon rendet a motoros kaszával az udvarban. Ráfért a depilálás a másfél méteres zöld szörnyetegekre, s hát még a szőrös lelkemre! Na jó, a pipacsokat meghagytuk. :-) Végre nyugodtan bíbelem tovább a melót. Emberi tempómban. Na.

2019. május 1., szerda

Májuselsejevégére

No akkor hadd majálisozzunk egy jót. Csak azt nem tudom, mikor. Tegnap Bajormedve az orromra köppentett egyet, vele a kommunikáció sose kellemes, ezért ma csak 6-kor keltem, nem 5-kor, mint a héten. Viszont a retyerutyát már reggeliben letettem máshová, de nem úgy, mint a tegnap, hanem egész napra. Most megyek utánuk. És mellesleg azt hiszem, mostanra végleg kipurcant az agyam, mára legalábbis. Ha nem lesz meg időre mind a 150 oldalnyi pdf korrektúrája, lehúzhatom a készülő könyvemet a vécén. Most tartok az 58-nál. A rosseb enné meg ezt a koncentrátum üzemmódot!... Én is emberből vagyok, nem vasból. Myehh...

2019. április 25., csütörtök

Feltámadnám

Ilyen húsvéti ünneplést még egyet..... se Feltámadás, se semmi, orgonakurzusok és koncertek szervezése, vigyorgás, etetem-itatom a népeket, messzi földről érkezett művész úr akkor érzi jól magát, ha vele együtt isznak éjfélig, mialatt felváltva Brexit, kelet-európai nacionalizmus és interpretációs fogások, ezalatt Kaktusz csépeli a másik hangszert, cipeli a vasbelű klavinovát, hangolja a nagy némbert vagy mittudomén, de közben kis néprajz, népi építészet, gyímesi tojásminták, korondi tányérok, napsugaras oromzatú terasz, bencés kápolna, liturgikus reform, énektechnika, család és életstílus (vigyázat, elrettentő példa! Csőrikefészek!....) brrr és brrr. Bombakoncert, az itteni közönség lelkes és  nagyon odavan, de azzal nem biztos, hogy tisztában is van, mennyire kemény volt ez a koncert, élvonalban a "bárhol a világon"-kategóriában...
Na most már lassan elkönyvelhetem, második nap azaz a fölösleges alkoholmennyiség is elpárolgott a 44,4 kg-ból az éterbe, csáó. Leadtam egy fennmaradó pályázatot ma délben. Jajj... most már csak a bajormedvés melót kellene behoznom. A csekély 3 heti lemaradásomat. Ja és a konferenciakötet német korrektúrája után nézni, hogy közben hiányzik két tanulmány belőle.... Brrr és brrr. Nem vagyok valami inspirált, ez bizony tény és való. Na jó, lehetne rosszabb is. Kinőtt a füvünk, kibújt a fuszulyka és lombosodnak a paradicsompalánták. Hejj.

2019. március 26., kedd

Az unalmassá fokozott vörös némber

Drága íróASZTALOM. Sajnálom, hogy elrendeztelek s hogy rádpakoltam a disszertáció kiadását a nyakadba. Kiszedem annak az olasz taginak a mogyoróit, aki a kiadásom lábjegyzeteit átszerkesztette.... latinra. Tele idegen rövidítésekkel. Most ezzel fogunk szopni egy jó ideig, pá-pá, zeneszerzés, szekrényrendezés meg effélék. Annyira kiestem ebből az egészből, naftalinszaga van és még büdös is.
Esp. = espunctum est. Vagyis áthúzva a szövegben. Hogy a rosseb enné meg. Még a szürke szótárban sincs meg, napersze hogy Sleumer nem vett be minden vackot az egyházi latinból.
Bajormedve meg vigyorog a vonal másik végén, hiszen nekem adják ki ingyen, máskülönben egy vagyonba kerülne. Így viszont jó kis kuli hónapokra előre, miközben üres a kamara. Nyehh.

2017. június 30., péntek

Tényállásból következő nyarvogás

Bajormedve elolvasta a mailt, mert mióta van számítógép, egyesek azt is akarják, hogy a feladó mindenfélét lásson, ha akarja, ha nem.
Béfejeztem ezt a felit. A munkának. Dicséret legyen a Fennvalónak, és a csőrikéknek meg minden másnak, hogy két és fél nap alatt a fenekére vertem a dolognak a liber ordinarius pars hyemalisnak. Annyira b.... a csőrömet, hogy fizetés csak valamikor szeptemberben várható, és nem is erre, hanem valami teljesen másra, izé, valami nyamvadt indexelésre - már előre kivagyok attól, hogy megint fejest kell ugornom az adatbázisokba és repertóriumjegyzékbe. Tudom én, hogy ezt nem akármelyik könyvelő tudja megcsinálni, de talán pont ezért bosszant, hogy nem valami rutinos listázás lesz itt, hanem minden incipitért vért kell izzadnom, és csak én tudom azt kiizzadni, hogy a rosseb enné meg! És örüljek, basszus, az európai zsebpénznek... Nyehh.

2017. március 5., vasárnap

Benti tea, kinti kávé

Havonta két nap dusztig elég nekem, hogy piros-fehér-zöldben gondolkodjak. Nem vagyok én olyan vájvi, hogy akkor napokra megáll az élet, de a visszereim Mikrócsőrike után ilyenkor elkezdenek jojózni, s akkor marad ez a nem túl jó ízű kombináció, lásd a gyógyszeres polcon. Szóval én szeretek teázni, de ez azért pfuj.
Kellemesebb emlékem a tegnapelőtt reggeli :-) igaz hogy jól odafagytam, de úgy is, csakazértis, éljen a muskátliszezon kezdete!



A dologhoz még hozzátartozik, hogy ezekben a napokban szándékozom megszabadulni Bajormedvétől, legalábbis egy ideig, mert megint behülyült. Megint! Kiagyalta, hogy újít valamit az LO formatálásán, de még ha tudnám, hogy mit. A saját LO-jában teljesen inkonzekvens módon hol benne van az a valami, hol nincs, tőlem meg azt kéri éppen, hogy szedjek ki minden olyat.
Hétfőn elküldöm az LO-t publikációra (anélkül a vacak nélkül, parancsolatára), és akkor csucsu további beleavatkozás. Lássuk, hogy mit kezd azzal, hogy eddig és netovább. A szövegem belseje már úgyse fog változni, aztán meg mit érdekel engem, hogy ki miből milyenféle TEI-fájlt fabrikál. Megszültem a gyereket, tessékszépen az internátusban átnevelni, agymosni, fuck.

2017. január 23., hétfő

Nesze

Ma végre Bajormedve orra alá kkentem a kkész szöveget, számítógépes guru kozmetikázta végső formájára, a Trump frizurája se állhat szebben, mint az LO. Csakhogy az LO frizurája igazi izzadt munka eredménye, nem holmi ripacs köpet úri köntösben. Csudák csudája, már reggel rajta volt a számlámon a fizetésem. Asszem valaki időközben megszégyellhette magát...
Ma, mikor a Harnoncourt-ék palotájába mentem a diplomámért, azon gondolkoztam, miért nincs most nekem ingyóbingyó pinkrózsaszín sapkám. Tüntetős kedvemben vagyok. Csuszinkáztam egyet a palota parkjában a jégen, aztán visszafele is, próbáltam elfelejteni a táskámban lapuló bombát diplomát, kicsit félek tőle, nagyon reményteljes elvárásai vannak ennek a diplomának tőlem, vajon eleget tudok-e nekik tenni, hjujujuj, na ezeket a gondolatokat hessegtettem mind elfelé.
Közben élveztem a városi létemet és ittlétemet, -11 fokban is lehet vigyorogva közlekedni, sőt, kell is, mert itt mindenki mosolyog rád. Holnap veszek egy pár motoros TEX-kesztyűt biciklizni. Különben nem fagytam kockára, ahogy gondoltam, és majdnem mindent elintéztem. Gyönyörű a soha be nem fagyó, vadul rohanó Mura partja; párszor leálltam bámulni a téli természet csendjét, még ebben a nyüzsi városban is, csak úgy. És ott volt az a valami, amit csendben be- beszippantottam... de jó volt!

2017. január 18., szerda

LO a kozmetikastúdióban

Megettem mind az időközben 276 oldallá csúszómászó dögöt, tíz perce nyeltem le az utolsó falatkáját. Formatálással enyhén képlékennyé válik minden, lám tanulság, az anyag nem tűnik el, csak átalakul. Gyorsan küldtem a Kaktusz gépére egy biztonsági mentést, elvégre most éppen nincs plusz bigyó amire rátehetném a munkámat, micsoda felelőtlen fehérnép, még jó hogy nem gazolt oda időközben a gép (ahogy szokta, ha az agyára megyek, munkástól).
Na jó, kicsit le vagyok maradva, mert 20-ára ígértem Bajormedvének korrektúrázva, puccosítva, de egye fene, lehetett volna sokkal rosszabb is.
Nemtom mennyi időt fel vesz a finiszázs, masszázs, egyelőre eszem egy rendesebbet, mert hazajött a leányzó az iskolából.

2016. december 29., csütörtök

Navégre

Ma estére kaptam választ StF-ból a számítógépes gurutól, átformatált egycsomó dolgot, és végre tudok dolgozni az LO-n. Persze, ha nem kérdezem meg űtet, ki se derül, hogy mik változtak (már megint!) a legutóbbi ülés óta. Bajormedve... komolyan mondom, kiherélem, pökhendi disznó, és még a fizetésemet is visszatartotta az miatt, amit nem volt hajlandó közölni velem: névszerint az időközbeni változtatásokat, amitől (még) nem jó az LO. Csak legyek elég gyors... még azelőtt végeznem kell ezzel a munkastádiummal, mielőtt ismét "aktualizálódna" a fránya formatálás.
Ez egy kész agybaj, így dolgozni, bakker! ki látott még hasonlót?... Mindjárt teleportálom magam valahová.

2016. december 26., hétfő

Boldog Karácsonyt!

Az Angyal ezt vitte a nagymama-generációnak ajándékba:

Ez mondjuk enyhén archív, mert a legnagyobb csőrike azóta kiszedte az egyik kismetszőfogát, de aszongyák a románok, a repülőből nem látszik, ehhez én is társulnék.
Ez a képeslapunk, autali lopkodás, nem mi gyártottuk, de mi kukkoltuk baratinám mézeskalácsházában, autentikus stájri landhaus-féle télikertben találtuk, nagyon megtetszett,
... sö közben tegnappal lejárt a decemberi hét (!) kórusfellépésünk meg az egész hajcihő, az utolsó három már napi gyakorisággal, úgyhogy furcsállom is, hogyhogy nincs több, háhá. Ezt arra replikázom, hogy a védés után mintha lazítottam volna/akartam, ki is vagyok dögölve rendesen, biztosan a nagy lazítástól.
Ebbe még egy StF-i adventelés is beletartozott, arrafelé népes fészekaljunk babakocsival, gyerekággyal és -matraccal, cumisüveg-sterilizálóval etc-etc. érkezett, visszafele szerencsére már egy tetőcsomagtartó is nyakalta a levegőt és a benzint, nem vagyunk mi normálisok, de az ígéret szép szó, a kicsi csőrikéknek adventelni kellett Stájriában a dög hidegben, de megvót, jó vót, lejárt (vót).
A mézeskalácsainkon (még) egy deka díszítés sincs, ülnek türelmesen a dobozban, biztosan a születésnapomat várják. Én bizony roppant büszke vagyok hogy egyáltalán megsütöttük őket, a nagy csőrikékkel csináltuk, mindenki kivette a részét a munkából. A StF-i kulcscsomóm továbbra sem került (még) elő, a varrógép is vár türelmesen, hát még az LO. Persze hogy utóbbi lesz az első, Bajormedve januárban szeretné látni a szájaíze szerinti verziót, mondanom se kell, én is szeretném már végre az orra alá dörgölni, oszt huss.
Szülinapomra berontatom a kórust, a menüt már összeállítottam a fejemben, még azt is találtam ígérni nekik, hogy addigra összeszedem a lakást, mint látható, én optimista vagyok és nem adom fel. Fő a nyugalom. A konvenciók hajukat tépik, ha ezt a káoszbarlangot meglátják, de nehogy azt higgye valaki, nincs nálunk Karácsony! az Angyal nekünk is hozott karácsonyfát, biztosan mert jó gyerekek voltunk, a kicsi csőrikéknek még alá is szottyantott ezt-azt.
Nekem a legünnepibb pillanat különben az volt, mikor mindenki elment alukálni s én megtaláltam még éjféli mise előtt az esztergomi rítusnak a karácsonyi vesperását kottástul-zsoltárostul, és a kanapéra, két kupac mellé befészkelve magamat elénekelhettem elejétől végig, többek közt a Verbum caro responsorium prolixumot, de nem azt a béna magyar fordítást (ami egy rövidebb, ún. responsorium breve dallamra van rápakolva, nagyon nem jó szótagelosztással), hanem az ünnepi latin vesperás-responzóriumot... hogy az milyen szép muzsika! na, ekkor jött nekem az Angyal.