Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. április 3., vasárnap

"És azonnal, mikor még beszélt..."

Lett volna vidám vihogás a templomban, ha Lk 22,61-hez érkezve beutánoztam volna a szomszédomat! Komolyan mondom, hiányolni fogom, ha már a levesbe került. Az az amplitúdó, na és az az egyéni hanghordozás! (Pedig becsszó, reálisan reprodukálom idehaza ezt a kabarét, a kicsi csőrikék legnagyobb örömére.)
Megpróbálom a hangulati görbét leszámítva idepötyögni:
Kukkkku-Rúúú-Rúúú-rururu!!!
Dupla felütéssel indul. A legmagasabb kilengés a magas hangtartományban aztán az első Rúúú-nál kulminál - hajnal 3 óta talpon van a drága, és még mindig bírja tüdővel. (Én már rég kipurcantam volna, még jó hogy párszor visszaaludtam közben)