Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2015. augusztus 31., hétfő

Bökkenő

Azt mondja meg nekem valaki, hogy milyen nevet kapjon az a csőrike, aki 16 milliméteresen megbújt a tojásban?
Kicsi Csőrike - foglalt
Legkisebb Csőrike - egyrészt foglalt, másrészt már nem is legkisebb. Asszem mégis vele kell megbótolnom. (ha megtanul olvasni, kapok majd tőle ezért)
Kicserélni az összes címkét?... na, ezt inkább nem vállalom be.
Hümm.

2015. augusztus 29., szombat

Megnyugodtam

Na, megtaláltam az ellenplakátot a neten. Még mindig fenntartom hogy hosszú szöveg karambolra való tehát kihasználtam hogy most nem megyek fának vagy oszlopnak, és elolvastam.
Rőtmalac pedig nem túl diplomatikusan az utolsó plakát mondandóját kerepelte. Igazán megnyugtató. :-)

Nyaralj bakker. Vagy mégse?

Három óra Rőtmalaccal azért kikezdte nem csak az agyamat, hanem mindenemet. A tanszéken egy pífke zongorista, aki amúgy elméletileg diszit is firkál néha, mindig egy kicsit, nos, lepcsijében, vörös körmökkel és a cigije mögül boldogan újságolta, hogy végre megint nyár van, és lehet menni strandolni! Csak nézett mint a hülyére mikor azt mondtam, böee, kösz, de elég volt a pannon hőségből és mindenből.
A strandolásról enyhén szólva megvan a véleményem. Azzal semmi baj nincs hogy az ember süttetné magát vajmi lágy szellős helyen, közben vidáman csubukolna valami vizecskében, csak úgy, meg-megállva.
De itt semmi lágy szellő, csak grillcsirke lesz az emberből, ráadásul a cellámtól 500 méterre máris van egy fürdő, medencével, stranddal, babámfüle. És itt a bökkenő. Jelenleg valami rettenetes karaoke-szerű koncert megy éppen, mind idehallatszik a zenebona, és már 10 óra múlt. Lassan zajmérgezést kapok, egész nap csak nyomják a fejembe azt a hangerőt és azt a zenét, amit most éppen, se máskor nem kérnék szépen. Ha végre több év szünet után szabadságra megyek, komolyan mondom, nem ember-lakta helyen lesz.

2015. augusztus 28., péntek

Spukk jobbra, spukk balra

Kicsinykét használhatatlan a latin korrektor hatoldalas fordítása, én meg csak a 200 ójrót sajnálom, amit hozzá kellett vágnom ezért. Rőtmalac máma felváltva hol a magyar miniszterelnököt seggfejezte, hol a latin szöveget szarozta, csukorékba lehetett volna kötni ami a száján kijött. (Két hete költözött be a volt lakunkba 5 gyerek és hét felnőtt, Szíriából és valahonnét Afrikából. Azt látni kellene, ahogy a konyhás apáca ma kézzel-lábbal kommunyikált. A kölykök nagyon élvezték, naná hogy én is az ablakból.... Másfelől pedig érdekelte Rőtmalacot a határzónánk, az a híres.) Pedig említettem neki, hogy ezzel a magyar dologgal vigyázni kell, van megint valami frissítés a BTK-ben, csak én se láttam vezetés közben az első sornál többet (minek kell ilyen sok szöveg egy útmenti óriásplakátra?? karambolnak?)
Vissza: ha a latin szöveget egy pífke fordította, ahhoz képest ez egy szégyentelenül szar munka. A legtöbb főnévi igenév rossz helyre landolt, és neki még az anyanyelve is, scheiss text, de tényleg. Folyt. köv. holnap reggel, naná hogy fele se lett kész.

2015. augusztus 25., kedd

Piszkozat, a Fattyú

Nem fogok valótlan dolgokat írni, igenis leizzadtam míg lefűztük, és csömöröm is van tőle már, de Kaktuszra mégis ráparancsoltam, fotót tessék, most vagy soha.
328 oldal lett, lemaradt az utolsó három de majd holnap begyúrjuk, gyönyörű a likas piros tréningnadrágom és a kinyúlt szürke felsőm, tudok én mindent, de akkor is, akkor is. (Hát akkor legyen Szent István vajmi. És lett.) Basszus, reszketett a kezem ahogy itthon kivettem a szatyorból.
A Nagy Dokumentum Fotó:

2015. augusztus 13., csütörtök

Rotty egy ablak, rotty a másik is

Lassan egy hete dúl a vendégjárás, kicsit háromfelé működök egyszerre és kezdett is elég lenni, de még mindig túl naiv vagyok. Az az általában tapasztalt nagyon rossz hozzáállás, hogy ennél rosszabb már úgyse lehet. Ó, anyám, ébresztő, dehogynem! Tegnap este egy rutin-futtatás után, amit a Microsoft ajánlott fel - ezeknek általában szót fogadok - kipurcant a számítógépem, se Windows 8 nem megy rajta, se ez a fantasztikus 10-es, amitől most már a hetedik mennyországban kellene éreznem magam.
Ha körömrágós fajta lennék, már véresen csepegnék, de így inkább csendben kivárom, hogy a doktorbácsik felnyissák a számítógépemet és kipiszkálják a belét.
Közben emezen a gépen lejárt a szövegszerkesztő tesztverziója, a vadiúj program termékkulcsa meg... csak abban az országban lehet installálni, ahol vettem, tehát NEM itt. Dejó.
Az internet még működik. Mi a fenét dolgozzak én neten, szövegszerkesztő nélkül, kérdem én?... javítani a nyomtatás előtt álló tanulmányt? diszi lábjegyzeteiben turkáljak (csoda lesz, ha nem vesz el az eddigi összes formázás)? esetleg készítsek számlákat az új kasszagépemmel? piszkáljam a számológépemet, százalékokkal bíbelődve? Na ja.

2015. augusztus 4., kedd

Nem vagyok még elég beteg, de azért még élek

Kálváriám krónikája, vagyis esetem a klímával:
  • múlt pénteken kétórás várakozás és hétrét görnyedés után barátságos vizsgálat az ambulancián, valószínű izomgyulladás, a vesém rendben van
  • meló, meló és meló, de azért kirucc röviden két meló közt (képek összevissza sorrendben):








Aztán mikor már nem kellett vezényelnem és moderálnom, átcsapott az izomfájdalom szerda-csütörtök száraz köhögésbe, további pontok:
  • vonat (=hűtőszekrény), repülő, autó
  • tegnap éjfélkor azonnali ellátás a kórház ügyeletén, de végül enyhén hülyének vagyis hipochondernek néztek, mert a vizsgálat alatt éppen nem akartam megfulladni, csak már hazafele jövet
  • ma de. kétórás utánajárás a betegkönyvemnek, ami megvan, de csak sürgősségi ellátásra alkalmas, én meg még mindig nem vagyok ezeknek elég beteg
  • telefon, anyóspajtás, aztán végre bekerültem egy narmális orvoshoz, vizsgálatra, délután háromkor. Tetkóslábú orvosnő, ami itt NLM-ban ritka madárnak számít (ráadásul öreg!), kieszelte, hogy miket hazudjon a számítógépes rendszernek és az anyósom betegkönyvének. Elvégre mindjárt 65 éves leszek, nem mindegy, miket szedek be, csontritkulás akut veszélye állhat fenn stb.
Namármost, vegyük a pozitív oldalát: ettől a sok kipurcant állapottól ma estére végre leapadt az angol reggelikkel egyszerre felszedett pocakom. Utálom én a vegyszereket, de: éljen az antibiotikum. Pénteken lesz két hete hogy utolért ez a nyavalya, és én nem légcsőhuruttal fogok jubilálni!!!