Vegyük csak tisztán katolikus szempontból. Ami rettenetesen idegesít, ráadásul minden évben, az a hatványozott tudatlanság, ami viszont szókimondó határozottsággal párosul, na ettől feláll minden szőröm.
Hogy a Halloween micsoda egy sátánista dolog, és mi, katolikusok október 31-én nem töklámpást csinálunk, hanem világítani megyünk a temetőbe a halottainkhoz.
Érdemes, kedves félretájékoz(tat)ott tömeg, megnézni kicsit azt a liturgikus direktóriumot, aszongya, november elseje Mindenszentek, főünnep, fehér. Ehhez hozzátartozik az előeste, tehát első vesperás, esetleg esti mise (természetesen október 31-én, vagyis az azt megelőző nap. Gyengébbek kedvéért: máma.). November elsején az egész nap Mindenszentek főünnepeként viselkedik, idén pl, kiüti a szolgálatos évközi vasárnapot is a ringből, tehát a főünnep a rangadó kivéve a második vesperástól kezdve, ami a Halottak napja megemlékezésé, ez nem csalás, Commemoratio fidelium animarum, tessék csak utánanézni, tehát elméletileg akár esti mise se járna vele csak második vesperás. Ez november elseje este, tehát holnap. Köv. nap, tehát november másodikán is úgy viselkedik a Halottak napja mint egy "commemoratio", még mise se járna vele, hanem elég lenne a napi misén beszúrni a könyörgést, hasonlót, esetleg egy-két éneket. Slussz. Lejárt a mindenféle zsinatok idejéből származó nagy rekviem praktizálása és hasonlók. Csak koncerten ajánlott a nnagyszabású rekviemezés.
Tehát visszakanyarodni okt. 31-éhez, jelen, este, mondom, MÁMA: semmi temető és virrasztás. Mikor lesz már vége az idiotizáló prédikálásnak???
És ha már itt tartunk, más kultúrának más hagyománya, a Halloweent is békében kellene már hagyni. Aki akarja, hadd csinálja, télapóstul, Patrick-nappal és babámfülével együtt.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2015. október 31., szombat
2015. október 29., csütörtök
Nincs köze egymáshoz, de na
Már kb. egy hete olyan tiszta és tavaszias idő van itt, mint Felsőstájriában, nem is kell ezért hegyeket mászni :-) StF-nek pedig nyomja a köd és a szemerkélő etwasz az agyát az 5 fokban.
2015. október 27., kedd
Már éppen ideje a kanapénak is
Biztosan nekem lesznek sorsdöntően érdekesek a köv. bejegyzések, témájuk ugyanaz, egydarabka fejlemény, de akkor is! Vágok bele.
Nos: a kanapéról lekerült az a zsíros, gusztustalan és minden szempontból kifogásolható "huzat" (amin ha 2x ugrál 1 gyermek, máris lefittyen és lefolyik, és még gusztustalanabbul szok kinézni).
Kellemesen díványra póckolt lábbal lazítok, fél kezemben internet, másikban sajtos pirítós, nahát, kezdem élvezni is az életet idehaza. Elvégre ittjárt ma az asztalos és jövő héten már be is szereli a sertepertéket a két lenti ablakba. Hejj.
Nos: a kanapéról lekerült az a zsíros, gusztustalan és minden szempontból kifogásolható "huzat" (amin ha 2x ugrál 1 gyermek, máris lefittyen és lefolyik, és még gusztustalanabbul szok kinézni).
Kellemesen díványra póckolt lábbal lazítok, fél kezemben internet, másikban sajtos pirítós, nahát, kezdem élvezni is az életet idehaza. Elvégre ittjárt ma az asztalos és jövő héten már be is szereli a sertepertéket a két lenti ablakba. Hejj.
2015. október 24., szombat
Gyereknevelési szabadságon vagyok
Az most elég hülyén hangzik hogy még csak áprilisban bújik ki a gyerek (akik miatt a nők többsége és a férfiak kisebbsége gyereknevelési szabadságra megy), de én most úgy döntöttem hogy amíg Kaktusz CD-t gyárt a másik országban, addig én kiveszem a kéthetes gyereknevelési szabadságomat.
Elvégre van két másik gyermek aki igencsak jó néven veszi ezt a döntést. A nagyszülők addig piszkáltak az utóbbi időben mindenféle gyereknevelési gubanccal hogy most meg nem igazán akarják elhinni: nem megyünk oda; tényleg van ebédünk; elvagyunk; szóval hogy el tudom látni a magunk baját, vagy hogy felnőtt vagyok mittudomén, bár az is lehet hogy lassan rájönnek, nem élet a kecskeélet. Őszintén szólva, jelenleg magasról leszarom az egész rókonyságot, egyáltalán nem hiányoznak a napi képletből, ami amúgy is tele van mindenféle szolgálatos csipicsupival.
A diszit most két hétig pihentetem, elég lesz nekiveselkedni a hiányzó részeknek ha Kaktusz már hazajött, Rőtmalac úgy veszem észre, nem nagyon siet azzal a javítással. Szóval rekreációs szünetet is tartok, micsoda szerencsés egybeesés, haha.
Közben nyugtatom magam hogy logisztikai csúcsra viszem a háziasszonykodás összes csínját-bínját, pl. minden nap elrendezek egy sarkot (ez egyáltalán nem lebecsmérelendő, tekintve azt hogy 2,5 éve mióta ideköltöztünk, zacskókban és dobokban áll sok-sok horribilis, beazonosítatlan tartalmú... öö, nevezzük csomagnak, bár tisztában vagyok, mennyire felbecsültem ezzel őket).
Ha kérdezné valaki ebben a NLM-ban, mivel is foglalkozom mostanság, akkor megmondom, szabadságon vagyok. Utána lehet nézni a pénzügynél, még papírom is van róla, hehe. Na ja, téli szezonban bezár a Kultúrpanzió, ki nem ibolyázza le magasról, más mit gondol a dumámra.
Elrendeztem ma a kóruskottákat... huhh, ezt se hiszem el, igaz hogy csak egy kórusét, az éppen aktuálisat, de akkor is. Jubilálok időnként egy csésze aromás teával, hogy milyen ügyi vagyok.
Ma átnyekergett a másik ház raktárából egy nagy zsák terhescucc is... Majd szépen nekiveselkedek egy adagnak. Nix tréningnadrág és pufajka mint a kolleginák az iskolaudvaron, ezen a télen igenis öltözködünk. Mind. A csőrikék, egytől egyig. Tegnap már varrogattam is, egyelőre csak kisebb felhajtás volt meg fércelés, de még ez is hihetetlen, hogy egyszerűen MEGTÖRTÉNT. Kicsit kontrasztálni fog a látszat azzal hogy feleannyi pénzből fogunk ezután élni, dehát itt rengeteg minden van amiből remekül lehet majd csükészni. Egy csomó holmi vadiújnak néz ki, és amikor őket utoljára hordtam, még másik ország emberkéi nézték, tehát NLM-ban (node nem csak!), exkluzív lesz a szekrény tartalma, akárhogy is nézzük.
Szerdán jön az építész meg a statikus, hónap végéig remélhetőleg erre csámborog kóbor asztalosunk is meg egy másféle kamaraegyüttes és Karácsonyra gombnyomásos meleg lesz itt, de az ám! :-)
Elvégre van két másik gyermek aki igencsak jó néven veszi ezt a döntést. A nagyszülők addig piszkáltak az utóbbi időben mindenféle gyereknevelési gubanccal hogy most meg nem igazán akarják elhinni: nem megyünk oda; tényleg van ebédünk; elvagyunk; szóval hogy el tudom látni a magunk baját, vagy hogy felnőtt vagyok mittudomén, bár az is lehet hogy lassan rájönnek, nem élet a kecskeélet. Őszintén szólva, jelenleg magasról leszarom az egész rókonyságot, egyáltalán nem hiányoznak a napi képletből, ami amúgy is tele van mindenféle szolgálatos csipicsupival.
A diszit most két hétig pihentetem, elég lesz nekiveselkedni a hiányzó részeknek ha Kaktusz már hazajött, Rőtmalac úgy veszem észre, nem nagyon siet azzal a javítással. Szóval rekreációs szünetet is tartok, micsoda szerencsés egybeesés, haha.
Közben nyugtatom magam hogy logisztikai csúcsra viszem a háziasszonykodás összes csínját-bínját, pl. minden nap elrendezek egy sarkot (ez egyáltalán nem lebecsmérelendő, tekintve azt hogy 2,5 éve mióta ideköltöztünk, zacskókban és dobokban áll sok-sok horribilis, beazonosítatlan tartalmú... öö, nevezzük csomagnak, bár tisztában vagyok, mennyire felbecsültem ezzel őket).
Ha kérdezné valaki ebben a NLM-ban, mivel is foglalkozom mostanság, akkor megmondom, szabadságon vagyok. Utána lehet nézni a pénzügynél, még papírom is van róla, hehe. Na ja, téli szezonban bezár a Kultúrpanzió, ki nem ibolyázza le magasról, más mit gondol a dumámra.
Elrendeztem ma a kóruskottákat... huhh, ezt se hiszem el, igaz hogy csak egy kórusét, az éppen aktuálisat, de akkor is. Jubilálok időnként egy csésze aromás teával, hogy milyen ügyi vagyok.
Ma átnyekergett a másik ház raktárából egy nagy zsák terhescucc is... Majd szépen nekiveselkedek egy adagnak. Nix tréningnadrág és pufajka mint a kolleginák az iskolaudvaron, ezen a télen igenis öltözködünk. Mind. A csőrikék, egytől egyig. Tegnap már varrogattam is, egyelőre csak kisebb felhajtás volt meg fércelés, de még ez is hihetetlen, hogy egyszerűen MEGTÖRTÉNT. Kicsit kontrasztálni fog a látszat azzal hogy feleannyi pénzből fogunk ezután élni, dehát itt rengeteg minden van amiből remekül lehet majd csükészni. Egy csomó holmi vadiújnak néz ki, és amikor őket utoljára hordtam, még másik ország emberkéi nézték, tehát NLM-ban (node nem csak!), exkluzív lesz a szekrény tartalma, akárhogy is nézzük.
Szerdán jön az építész meg a statikus, hónap végéig remélhetőleg erre csámborog kóbor asztalosunk is meg egy másféle kamaraegyüttes és Karácsonyra gombnyomásos meleg lesz itt, de az ám! :-)
Mindig tanulok valami újat
Élete első fellépésén gyönyörűen produkálja magát a többiekkel (furulya és kórus), a fellépést követően izeg-mozog mint egy sajtkukac, előttünk való sorban persze a tanító néni ül éppen hogy égjen a pofám egy cseppet, és akkor, hogy ne legyen elég, az egyik harmonikásnál hirtelen feláll és odasúgja nekem:
- Ez a szélszekrény! Látod, Anyu?
Az apja manókáját ennek a kölyöknek. Tudta a fene, milyen darabookra boncolódik egy harmonika.
- Ez a szélszekrény! Látod, Anyu?
Az apja manókáját ennek a kölyöknek. Tudta a fene, milyen darabookra boncolódik egy harmonika.
Címkék:
áúúú,
kicsi Csőrike,
NLM,
sulibuli,
zene
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)