Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. február 20., kedd

Csigolyabeszéd

A március majdnem nyakig a másik országban lesz, a februárból pedig már alig maradt.

Nekem viszont csigolyameszesedésem van s ez most azt jelenti, hogy minden hülyeségre, amitől éppen felhúzom magam, beáll a nyakam, de uhuhú.

Úgyhogy vettem a lapot, mint Csipike, eddig és netovább, és eldöntöttem, hogy az ilyenkor szokásos mindjárttavaszújévújesélyhogylakhatóházunkéskertünklegyen helyett minden itthoni napomat (amúgy sincs belőle valami sok) szépen átalakítom. Minden esőmentes napra betervezek ebéd utánra egy kertecskézést, amit úgy abszolválok, ahogy nekem éppen kedvem tartja és a 10 négyzetmilliméternyi megmunkált darabkának is örülni fogok, nemhogy a két zsebkendőnyinek. Kell a nyavalyának a sok idegelés, ilyesmik miatt, a ráksúly beléje, az. Ha már annyit ülök StF-ban, a fizioterápiák, masszázsok na meg a tulajdonképpeni tanítás és kutatás miatt, akkor inkább ott fogok seggelni a tanulmányokon, korrektúrákon, délben általában úgyis kipurcanok amikor is kilibbenek, el a dóm mellett, egyenesen a parkba, múltkor is lődörögtem egy egészségügyi órát, mert egyszerűen félbe kellett hajtani a napot.

Szóval az irományozás késő délután vagy este a zsoli után folytatódik itthon. Ha egyáltalán. És napközben forgolódom, jobbra-balra és csavarosan, mint egy DNS. Új életforma, örülni neki, az árgyílusát.

2024. február 9., péntek

Rutinnal

Még a vonatban történt, tegnapelőtt vagy mikor, hazafelé jövet:

Gondoltam, rálépek annak a hirdetésnek a lábára, amelyik aszongya, itt van a kúglitrugyis Dzsender és divörsz kutatóközpont, amit enyhén szólva az egyházzene vérén csináltak. Úgy voltam vele, na ha nektek van hirdetni való előadásra pénzetek, akkor tőletek nyelem le azt a békát. Mert ha nem lesz diák, ősszel csucsu a heti 2 órás előadásomnak, és ha tényleg lesz munkahelyem, de nem tudom kitölteni órákkal, akkor... brrr.

Az egyházzene tanszék sorban a hatodik a tizenvalahány közül, szerencsére jópár intézmény között van átjárás, sőt a KF BTK és a nagy KUG között is valamelyest, szóval most beugrottam a hideg vízbe és ajánlottam két előadást Hildegard von Bingenről, egyenesen a Dzsenderbe, nesztek feminizmus etc.

A röhej az, hogy még át se tudtam nézni, mit írtam, mert éppen le akart merülni a dög, hát gyorsan - mint valami Sandra Bullock a bombahatástalanítás előtt azzal az enter billentyűvel - megnyomtam a küldés gombot. Kérem szépen, fabrikáltam én reptében kettőt is, egy tudományosat meg egy művészit, a kiírásnak megfelelően, egyenként vagy három sor lett a címük.... Mire hazaértem a határ másik felére, érkezett a válasz, egyenesen a kutatóközpont vezetőjétől, hogy micsoda remek ötlet, az egyházzene tanszékkel elvileg mindkettőt össze lehet kapcsolni, szóval nyugodtan megpályázhatja. Aztán megnéztem, mit küldtem nekik, de szerencsére nem került bele semmi randa elírás. Ez nekem merőben új, hogy ilyen gyorsan reagálnak arra, amit küldök.

A witz az egészben az, hogy a kutatóközpont vezetője maga is meleg, nő, ráadásul német, akinek vagy a Dzsenderből vagy a halomba pakolt osztrák titulusokból lehet elege, de vastagon, mert a mélyen (le)tisztelt Frau Csőrike BA MA PhD helyett azt írta most nekem:

Kedves Csőrike (keresztnév és családnév)!

Ezelőtt tíz évvel találkoztam vele utoljára, a villamoson, akkor is eléggé megbámult, bár én a másik irányba néztem, de na, ciki volt, aztán szerencsére le kellett szállni (Kaktusz szerintem rámordult volna, még a villamoson, de akkor nem volt ott, úgyhogy elkerültük a balkáni balhét).

Szóval. Valami szerkentyű kéne nekem, ami helyettesíti a konnektort, úgy vagy három órára!... Akkumulátor, izé, vagy hogyeshíják... na majd megkérdezek egy fiatal IT freak fazont valami boltban. (Ez már nem első eset, hogy csak addig tudok dolgozni, amíg le nem merül a gépem, és a vonatban éppen nincs áram, amire rá tudnék csatlakozni.)

2024. február 5., hétfő

Ötéves terv! mondta vala a nagy diktátor

Kell minimum 4 órát tartanom papír szerint hetente. De ez egy kabaré. Ha nem az én munkahelyemről lenne szó, hangosan röhögnék. De így is vinnyogva kuncogok. Miccsoda mazochizmus!

Ma megbukott két diákom (ötös). Kettő kiválóra teljesített (egyes).

Kettő pedig úgy néz ki, hogy kiiratkozik az egyházzenéről (semmi, azaz a nagy pöcegödör esete).

Egy jött ma vizsgázni, aki nem is egyházzenész, hanem egy vendég hallgató: egy pap (egyes). A egyházzenészem, aki ugyanabból a tantárgyból vizsgázott, alig-aligra teljesített (plusz négyes, na azt felkerekítettem hármasra, szerencsétlen még múlt héten vizsgázott, hogy hazamehessen az apja temetésére).

Éppen most akarom megpályázni az állásomat, hogy öt évre szóljon a szerződésem. Na de ha nem lesz diák, akkor mi lesz az ötéves tervvel??

2024. február 3., szombat

Kolostorban

Amikor ide megérkeztem (végre!), egyenesen egy felhőbe kerültem, de egy igaziba. Tejben úszott minden, a ház eleje látszott, de a háta már nem. Úgy nézett ki, mintha a tornyokat felzabálta volna egy óriás. Gondoltam, jól kinézünk mi itt vasárnapig....

Ehhez képest nagyon szépen alakult a dolog, a felhő fele elment, fele eső formájában leesett, a taknyos levegő megszűnt, bár azóta jóformán megállás nélkül fúj a szél, hja, ilyen a hegy (öö, domb) tetején.

Csináltam egy képeslapot, ni: