Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. december 29., szombat

Munkapult

Soha nem tudtam rendet tartani, valószínűleg ezután se lesz ez az erősségem. Ráadásul Kaktusz még nagyobb káosz ergo nincs rám valami jó hatással. Nagy változásnak könyvelhető el az is, hogy legalább naponta letakarítom az asztalt (ami többek közt konyhaasztal is). Elgondoltam, még ha ötszáz négyzetméteren laknék, se lenne elég. Csak idő kérdése, hogy mikor sikerül csordulatig telepakolni a rendelkezésemre álló felületeket. De az tényleg bosszantó, hogy egyszerre mindegyikre szükségem van az itt látható barmok közül. Már gondolkozom csúszkarendszeren is. Elvégre ha a számítógép billentyűzetét is lehet tologatni, miért is ne lehetne tízkilós súlyokkal kísérletezni, hümm.

2012. december 27., csütörtök

Topós tervek

Január 18-án lesz a kúglitrugyis prezentáció. Addig muszáj lesz egyszer elmennem Seckauba (megfuttatva kb. 100 km-re van), topóssal/építésszel vagy anélkül. Kérdés kérdés hátán.
Ha a bazilikában masíroztak volt egyik oltártól a másikig, ott volt a kis pozitív, volt mi kitöltse a dugót, míg odaért az egész banda. De ha a temetőhöz vagy a temető melletti Sz. Jakab templomba mentek (ami sajnos már nincs meg, de Roth pontosan leírja, hogy hol állt), akkor csak nem cipelhették magukkal az orgonát, hogy kitöltsék a lyukat két ének közt. Ez minden valószínűséggel egy "fix" pozitív lehetett, aligha egy "mobil" regál, mint amit általában az uralkodók után cipeltek lovaskocsin. Tehát: vagy többet énekeltek míg odaértek, vagy nem látok más alternatívát. (Könyörgést és hasonlót stációkkor mondtak, tehát amikor megálltak egy-egy oltárnál.)
Röhögni csak akkor fog a falu, ha a bazilika ajtajától elindulok majd kottával a kezemben mint valami buggyant Csőrike, lá-lá-lá, lá-lá-lá, micsináljak ha le kell mérnem, hogy hány responsorium prolixum fér bele ebbe az útba???

2012. december 26., szerda

Pityke, mielőtt bekapta volna a kökényt

Szerencsére volt az angyalnak annyi esze (vagy megérzése?), hogy jobb napok elibe nézvén hozzon magamnak az antikváriumból egy nagy és fontos könyvet, hogyaszongya Benno Roth OSB: Seckau. Der Dom im Gebirge. Kunsttopographie vom 12. bis zum 20. Jahrhundert című monumentális lövését. Most látom, hogy pont abban az időintervallumban, ami az Liber ordinariusban kutatandó, éppeg 3 (!) orgona fungált a dómban: egy nagy, gótikus fent a kóruson; egy kisebb, reneszánsz az egyik mellékhajóban; és egy kis pozitív, ami - láss csudát, és eddig kit is érdekelt volna - a... processziókat kísérte. HAHH!

2012. december 25., kedd

Túléltük, héjj!

Vasárnap este elhozta az Angyal a feldíszített karácsonyfát:-) mire hazaértem miséről, már csak a gyertyákat kellett feltennünk. Nagy kópé ez az Angyal. Félóra múlva megérkezett KCs Nagymamával. Mikor beléptek, égtek a gyertyák és a csillagszórók, fa alatt sok a jándék, de KCs csak a mézeskalácsok és a fa jelenlétét érzékelte. Elgondoltam, nem is kell több, csak a fíling. Igaza van a gyereknek.

Hétfőn aztán beindul a legmélyebb diszkrimininációs folyamat. Röviden:
  • 14 órakor bezárnak a boltok
  • 18 órakor indul az utolsó busz, reggelig nuku
  • 23 órakor végetér aznap Csőrike harmadik és egyben utolsó miséje. A szlovén szomszédasszony összecsukja mint a nyugágyat, berakja a tütüjébe és hazafurikázza.
Kedden reggel próbálom feltámasztani az osztrák kóristák ritmusérzékét, némi kis sikerrel (jellemző hogy nekik kell a ritmikus ordinarium, én ellennék anélkül is). Agapé. Csőrikén áll a smink, mint a beton, még viselkedni is képes (még). Virágcsukréta helyett boríték (nem hülyék ezek egy dekát se!). Smink le, 11,30-kor bubu. 13 órakor déli sminkkel, Kaktusszal és ajándék bejglivel kling! szlovén lakodalmas menü. Haza, smink le, 17-18,30 bubu. Utána végre sikerül felhívnom néhány emberkét hazulról meg nem csak. Vacsora nix, jelenleg is LkCs képtelen harca bent a betonkockával. De legalább nem kellett főznünk:-)

Szóval most fekszem le rendesből, de előtte még kívánnék mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT!

2012. december 23., vasárnap

Kávé és II. Jóska

Már egy órája, hogy felkelt az angyal. Most már a kávénál tart (mert az angyal lassan tér magához, s újabban felkelés után lődörög egy kört), és azon filózik, hogy míg kibújna KCs is:
  1. ajándékokat csomagoljon gyorsan-gyorsan, mert ma este itt rendesbül megjön (a Zangyal, a nagybötűs);
  2. processzionálékat kutasson gyorsan-gyorsan, míg csak egy gyerek rugdossa;
  3. vagy konyhát rendezzen, ami a 2. pont egyenes folytatása (van 5 papucsnyi kotta, amit meg kell szortírozni, hogy beférjen helyükre az a valag könyv, amit a múlt héten kölcsönöztem ki)
Hömm. Addig is kis ízelítő, hogy miket vettem ki:
  • 3 Liber ordirarius (na ja hogy móderny kiadás, többszáz éves kéziratokat itt se hajigálnak kölcsönzőben az ember lánya után)
  • a kétkötetes Benediktionale 1909-ből
  • ágostonos rendházak Ausztriában és Magyarországon II. Jóska orvgazdálkodása egyházi reformja előtt
  • ágostonos rendházak Felső-Ausztriában, kapcs az előző ponthoz
  • Boldog Hartmann püspök élete és munkássága (ezt most tényleg egy ágostonos írta, nem úgy mint az előzőeket)
  • Demut und Pracht (amolyan betekintő album Ausztria rendházaiba bla-bla)
  • Seckaui későközépkori beiktatási (kolostorba való) formula, valakinek a diplomadolgozata
  • Benno Roth OSB: A seckaui ágostonosok tulajdonjoga/történelme 1270-1782 között; mikor kiszedtem ezt a csomagból, majd' megüte a guta, hogy mikor változott át Baltasar Gracián aforizmagyűjteményévé, úgyhogy ebből azt tanultam, a könyvtáros is ember és ezután el nem veszek és semmilyen pakkot, még ha osztják mint a cukrot, se.
Különben - egymás közt - nagy mocsok volt az a II. Jóska, mert jó eséllyel nem virtuális indexeket gyártanék én máma az LO-ból, hanem igazi kódexeket nyálazhatnék át még az LO mellé. 1782-ben a könyvtárállomány többszáz kötettel volt több, mint amennyi Bécsben, aztán végállomásként Grácban landolt. Meg volt kb. ugyanakkor Seckauban egy szemét bisznicsár könyvtáros is, akinek boltja volt Grácban (!) és nem szégyellt ide-oda üzletelni a könyvekkel, és ki tudja, mennyire van benne az ő keze abban, hogy most itt kínlódok, anyag híján. Lehet, hogy a kutatott kéziratok mégis léteznek, talán maradt egy-két foliodarabka belőlük a világban (Csinálhattak belőle könyborítót. Vagy papírhajót?).
Keresgélhetem a fecniket a szélrózsa irányában, hejjj!

2012. december 18., kedd

Komplikált vagyok

És ez most nem jó, egyáltalán nem. A balkáni közvetlenséget nyugateurópai megbízhatósággal együtt szeretem, nem fejreállítva, vagyis fordítva. Ez egyeseknek nagyon nem tetszik, és akkor se érdekel, úgyis kihúzom a dugót.
Most az a bajom, hogy máris felhúzott a karácsonyi mise gondolata is. Eddig semmi baj nem volt, készültünk a kórussal szépen meg minden, de ma előzetes kérésre összeállítottam egy miserendet, amire az irodai "Dipl. Pastoralassistentin" rögvest felhívott telefonon, húzogatva a száját, hogy... És itt elszakadt a film. Nagyon jó, hogy a gyülekezet ismer 3 (!) éneket a tizenvalahány karácsonyiból (a Gotteslobból, ami az itteni róm. kat. énekeskönyv), ennek roppant örvendek én is. A továbbiaktól meg feláll a szőröm. Hogy mert visszajelzések jöttek a múltkori miserenddel kapcs (azt is én állítottam össze, kezdőéneknek a Melchior Vulpius Hinunter ist der Sonnenschein kezdetű gyönyörű kancióját választottam, amit fújtam is az orgona mellől rendesen), nem jó ha ők nem tudnak bekapcsolódni az énekbe. Oké, oké, és akkor ez így is marad? nem lehetne tíz perccel mise előtt kiállanom az ambóhoz, és elénekeltetni a néppel az új énekeket? Válasz: Jaj, értsem meg, cseréljük ki legalább az első éneket, mert nem ismernek abból egyet se, amit beírtam (direkt kanciókat választottam, nem pedig zsinat utáni neomodális löttyöt, de magyarázhatom, szemmel láthatóan van-e kinek). Most már lassan négy éve vezényelem a karácsonyi misét (az ordinariumot, ami a mise fix része mint pl. a Kyrie, a Gloria stb.), és ami a változó részeket illeti, egyszerűen nem hiszem el, hogy: 1részt le lehet parkolni ugyanazoknál az énekeknél, 2részt meg ez a gyülekezet olyan gügye lenne, hogy nem tudna valami újat is tanulni, hiszen ismerem őket. És nem hiszem el, hogy egy slampos, de "Dipl"-fehérnép (ezt ő biggyeszti oda minden e-mail végére) most ereszti el a füle mellett, hogy éppen felajánlám neki a gyülekezet betanítását, ami azt jelentené, hogy az ujját nem kell mozdítania (nem is mozdítja ilyen irányba, minek fejlődjék a gyülekezet, mikor jól van ez így is?).
Szerdán meg azért szakadt el a film, mert két kórustag nem értette meg, hogy miért nézi hülyének őket a plébánia alkalmazott orgonistája. Aztán kipakoltam nekik is, most már nem is részletezem, hogy mennyire balkáni eredetű volt ez is... Jaj.

2012. december 16., vasárnap

Gaudete!

...avagy csőrikésre fordítva, örüljetek, mert mindjárt jön a Zangyal!
Ezúttal Kaktusz érkezett a rózsaszínbe belé, konkrétan és most a képletes is konkrét, vagyis vele együtt többek közt:
  • két rúd paprikás kolbász (kb. öt pityókatokányra való)
  • egy darab kolozsvári császárszalonna
  • zselés szaloncukorka
  • virslis kifli
  • és ami a legfontosabb, Kaktusz Angyala állotta a tütüreperálást - igaz hogy a NLM-ban nevetségesen alacsony volt a cekk, de kit izgat - ami azt jelenti, hogy visszadugom az erre kierőszakolt ötszáz eurómat a számlámra, és egy hónapig nyugodtan alszom.
Dico ego, gaudete :-)

2012. december 14., péntek

Egerek, sírjatok!

Van jelenleg 4 euró a bukszámban. Az apácáknál késik a boríték. A fináncok részéről késik a gyerekpénz, vagy nem fog jönni több egyáltalán, már amilyen szeszélyes egy sóhivatal, ki tudja hogy mit akar. Az egyetlen kórus, amelyik még működ, nem tudja, hogy képes lesz-e még az idén utalni a negyedéves fizetésemet (ami havinak nem lenne rossz, de össz négyszer egy évben irtó sovány). Ferenceseknél csak január közepén jő valami, az se fog rámdőlni, hogy agyonnyomjon.
Kikapcs. Láttam egy könyvet a neten, nyámm. Nézegettem és ízlelgettem, aztán megnéztem az árát: 59 euró. Jellemző, rózsaszín felhőbe burkolom a nemlétező ösztöndíjammal együtt, és már egyből ott vagyok, hogy megvettem. Még élveztem is vagy tíz percig a gondolatot mielőtt bekapcs, háhá.

Csak a szokásos adag

Folytatódtak ma a gyönyörűségek, délben riasztottak az óvodából, hogy utolérte a gyereket a fosás. Na nem volt olyan drámai a helyzet, mint amilyennek lefestették, de a délutáni alvásomat ezzel sikerült keresztülhúzniuk. Szerencsére a könyvtárban telefonmentesítettem magam, mert ha nem, a Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter két kötete se húzta volna hátul a hátizsákot a Rosenbergen felfelé menet, se ma, se jövő héten, mert egyelőre nem lesz időm abba a könyvtárba menni. Még van a konyhaasztalon 3 kötet a Spicilegium Friburgenséből, processzionále részekkel. Tiszta Balkán, ahogy a szennyes edények mellől szemeznek velem: Na, ötünk közül vajon ki lesz az első??... Csak már jöjjön vissza Kaktusz. A váltás.

Csütörtököt mondtunk

A horoszkópom már megint mindennel riogatott (ez egy profi hókuszpókusz, nem holmi kétsoros lötty valami magazinban), ilyenkor szoktam még jobban felkészülni, már amire lehet. Randaságok csütörtökön tetőznek, aszonta. No, vegyük sorba. Tegnap reggel ráfagytam Hangástul a biciklire, és estig se akart kiengedni a brrr, valahogy mindenem fájt s még most is érzem. Délután tartottam nyürrögős csoportnak szolfézsórát a suliban, no annak hamar vége lett. Költöttem 4 eurót buszjegyre, fújj. A fene akart ezek után megint felülni arra a jeges lóra. Lejárt az apácák adventi bulija is, fél tízkor sikerült lelépnünk, hogy KCs már 10-kor húzta a lóbőrt. Ekkor követtem el a hibát, hogy nyugtáztam, a mai napot is megúsztamforma.
Éjjel egykor a gyermek összehányta az ágyat. Totálkáros lett a kiságy matraca és körülötte minden. Improvizálj, de gyorsan.
  1. leszedni róla az összekent pizsamát
  2. beültetni egy balesetbiztos helyre, amíg 
  3. veder víz, 2 felmosórongy megteszi a dolgát, ezután
  4. szerezni máshonnét egy matracot, letenni a szoba közepébe
  5. hjujj, gyorsan átöltözetni a gyereket, mert még mindig sír és fázik
  6. improvizált ágynemű, négyrét hajtott vászonlepedő+díszpárna
  7. megdajkálni az ölemben, míg elalszik
  8. befejezni a vedres akciót a fürdőben (összesen 5 vedernyi vízből sikerült mindent kimosnom)
Az 1-7 meglehetősen gyorsan lezajlott, nem vett igénybe negyedórát se. A 8-cal mire végeztem, már háromnegyed kettő volt. Lényeg, hogy most már tényleg lejárt a randa csütörtök. Ekkor jöttem rá, hogy közben már egy órája nyomja rettenetesen a másik gyerek a hólyagomat... höö, hamarább nem vettem volna észre? Hol a Superfrau alias ultradisztributív Csőrike, na hol.

2012. december 11., kedd

Az óriás fuszulykája

Asszem jogosan sértődne meg, ha itt továbbra is stájrifuszulykát emlegetnék, ami legnagyobb jóindulattal max. 4 cm.
Imitt a büszke mérete: húsz deka és 12 cm (ehhez még hozzá kell számolni a lábakat). Na akkor el lehet képzelni, vajon mennyire fingat egy ekkora méretű fussz. :-D

2012. december 9., vasárnap

Péntekből vasárnapba rohanás

Ez semmiképp nem a Sacrum Triduum, de azért csütörtökkel kezdődött, ami tele volt Csőrike-megérzéssel ergo befőztem egy jó adag meleg kaját.
Aztán péntekre jutott:
  • 1 nagy pofáraesés, hogy lány (lenne) az, akit idáig fiúnak gondoltunk
  • 1 ügyetlen asszisztensnő a kórházban, aztán rögtön utána
  • 2 flaskó belémcsepegtetnivaló lötyő, ez mellé társaságnak
  • 1 osztrák stewardess, 1 albán szakácsnő és egy kétszázkilós román cigányné (erre még visszatérek)
  • 1 beparázó Rőtmalac, hogy oda a szombati vesperás
  • 1 kilókban hasonlóan terebélyes cigány família (a kismama foglalkozását kivéve az égvilágon minden kiderült róla, hiába próbáltam bedugni a fülem)
  • 1 általános derültséget szolgáltató Kaktusz, aki a neszesszerembe biztonságból mind a 3 fogkefét betette (azokat is, amiket kagylótakarításra használok), meg még könyvet is hozott, kettőt :-)
  • 1 pár füldugó, ami megmentette az életemet, mert az
  • 1 db állandóan dübörgő istennyilát (= alvó cigánynét) ezzel sikerült lefokoznom szelíden rotyorászó traktorrá
Szombaton meg ezek voltak terítéken:
  •  hó, hó és hó!!!!!
  • 1 adag szigorúan diétás ebéd
  • 1 elérhetetlen Rőtmalac, elérhetetlen kottával
  • 1 rendes adag csütörtöki menü itthon :-)
  • 1 nagy félreértés, minekutána PaterM rossz kottát fénymásolt le (negyedórával a vesperás előtt derült ki), ez mellé:
  • 1 meglehetősen illuminált Rőtmalac (!) akivel ketten improvizáltuk össze a "műsort"; közben igyekeztem nem afféle alkoholmérgezést kapni, mint pálinkafőzéskor
  • 1 gyülekezet, ami sehogy nem akart énekelni, ebből kifolyólag Rőtmalac helyettesítette... (a zsoltártónusokat még álmában is tudja, orgonán mindent lebazsevál, ami tyúklábmintás kottábul van, de az a, ki tudja hány kör utáni éneklése..... brrrr); ja és zsoltárversek között be- benyomott nekem ilyesvalami kommenteket: "Disznók, ökrök, rohadt banda, nem?"
  • 1 adag egyáltalán nem szigorúan diétás vacsora a Tarisznyásoknál, ahol Rőtmalac bepakolja PaterM-mel magába az üvegnyi fehér Reserve-t, Tarisznyás pincéből neki készítve vala, aztán további ösztöndíjpályázásra buzdíta, konkrétan hétfőn beszél majd valakivel etc...
Mivel ma vasárnap van és KCs még holnap estig kimenőst játszik Nammamával, mámma odarakom a kaját a kuktába rotyogni, aztán beállok a januári prezentációs anyagom készítésébe. Szerdán privatissimum egy előreláthatóan nagyon józan Rőtmalaccal... Hajrá.