- ahogy szombat este elcipelem magam egy Tississippi nevű blueskocsmába, hogy VIP helyen drukkoljak Mr. Lazy jr-nak, aki mellesleg a bérmakeresztfiam (!) - punk zene, a zenekar tagjai kockás ingben, feteke pólóban, hát én is a legszakadtabb farmeremben és százesztendős kidobnivaló cuccaimban mentem, nem utolsó tényező a csontomig-belemig hatoló vastag füst se, ugyebár;
- és városunk polgáraihoz intézett prédikációm, valamint zenei produkciónk vasárnap este a NLM-i városháza oszlopcsarnokában, fellépett a kórus egy alkalomhoz illőre kivikszolt Mr. Lazy jr társaságában, aki a szombati basszusgitárját egy kellően kulturáltan megszólaltatott hegedűre cserélve, izé, duettezgetett velem... mondanom se kell, sötét nyakas rokolyában, karcsúsított szövetkabátkában és némiképp kicserélt fejjel nem igazán lehetett volna összekötni a két este csőrikéjét sem.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mr. Lazy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mr. Lazy. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. december 4., hétfő
Koldus és királyfi
Van ferdítés a címben, nem is kevés, de nem tudok egyébre gondolni, ha eszembe jut az elmúlt két nap:
2017. március 19., vasárnap
2015. november 4., szerda
Ha elvesz a gyermek
Sajnos már harmadszor futott végig a lidérc a hátamon. Kis krónika, melyik háromról van szó KCs esetében:
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...
Címkék:
áúúú,
huss,
Kaktusz,
kicsi Csőrike,
Mikrócsőrike,
Mr. Lazy,
sulibuli,
tongyó
2015. április 26., vasárnap
Csak tiszta forrásból
Miután tisztára roncs lett az agyamból, tegnap kiléptem ebből a nagy hodályból amiben úgyis csak egyedül ültem a német és román fordításokkal, Kaktusz ezalatt csépelte a templomban a nagy némbert, és, igen... valami nagyon egyebet akartam csinálni. Voálá!
Igaz hogy mindent összegezve nagyon béna vagyok, de azt az örömet, mikor megérkeztem a blues skálából a G dúr zárlatra... na nem akkord vót végül, csak egy hang, de akkor is! Je-je. (ezen a képen még bűvészkedek valami akkordfélékkel)
Igaz hogy mindent összegezve nagyon béna vagyok, de azt az örömet, mikor megérkeztem a blues skálából a G dúr zárlatra... na nem akkord vót végül, csak egy hang, de akkor is! Je-je. (ezen a képen még bűvészkedek valami akkordfélékkel)
2014. július 8., kedd
Csajbota hírek
Mielőtt még elmentem volna a nagyvilágba, gondoltam előtte szépen berendezzük a panziót. Tehát megérkezett Mr. Lazy aki nemcsak az ójrópai rockabilly íratlan sztárja, hanem hobbiasztalos, intéző, trallala. Aztán a függönyrúd felszerelésekor telibe találta a villanyvezetéket (miapicsának kell öt centire az ablak fölött vezetni?!!!). Szerencsére unplugged lett, de azonnal. Odagazolt az egyik csukorék biztosíték minekutána nem volt áram a Csőrikelak alsó fürdőszobájában, a konyhai konnektorban és a teljes folyosón - se. Értem én hogy legyünk összekapcsolva a világgal, de rámegy a gatyánk is mire szétválasztjuk ezeket a sziámi ikreket: panziót meg nem panziót. És hol van még a betervezett 5 fürdőszoba vizének az ügye, és egyáltalán, nem is fárasztom most magam, nem én.
Címkék:
kultúrpanzió,
Mr. Lazy,
tongyó,
tudathasadt otthon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



