Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mr. Lazy. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mr. Lazy. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. december 4., hétfő

Koldus és királyfi

Van ferdítés a címben, nem is kevés, de nem tudok egyébre gondolni, ha eszembe jut az elmúlt két nap: 
  • ahogy szombat este elcipelem magam egy Tississippi nevű blueskocsmába, hogy VIP helyen drukkoljak Mr. Lazy jr-nak, aki mellesleg a bérmakeresztfiam (!) - punk zene, a zenekar tagjai kockás ingben, feteke pólóban, hát én is a legszakadtabb farmeremben és százesztendős kidobnivaló cuccaimban mentem, nem utolsó tényező a csontomig-belemig hatoló vastag füst se, ugyebár;
  • és városunk polgáraihoz intézett prédikációm, valamint zenei produkciónk vasárnap este a NLM-i városháza oszlopcsarnokában, fellépett a kórus egy alkalomhoz illőre kivikszolt Mr. Lazy jr társaságában, aki a szombati basszusgitárját egy kellően kulturáltan megszólaltatott hegedűre cserélve, izé, duettezgetett velem... mondanom se kell, sötét nyakas rokolyában, karcsúsított szövetkabátkában és némiképp kicserélt fejjel nem igazán lehetett volna összekötni a két este csőrikéjét sem.
Hát, az átváltozás nagy mesterei vagyunk, azt hiszem. Mindeközben egy Epstein Barr nevű genny szorgalmasan emlékeztet arra, hogy a pokol iszonyú közel van: istentelenül fáj a jobb fülem már megint, de még nyelni se lehet tőle, ez úgy három napja van... Próbálok túlélési stratégiákat gyártani, mert ez a dög nálam még gyógyszerre nem reagált, egyelőre hm-hm. Na majd StF-ban hátha okosabb napokra ébredünk, mit is lehetne vele kezdeni.

2017. március 19., vasárnap

Keresztapuval

Ez most éppenséggel pénteki, kicsit archív, de ki nem hagyhatom a Mr. Lazy és Mikrócsőrike duót:


2015. november 4., szerda

Ha elvesz a gyermek

Sajnos már harmadszor futott végig a lidérc a hátamon. Kis krónika, melyik háromról van szó KCs esetében:
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...

2015. április 26., vasárnap

Csak tiszta forrásból

Miután tisztára roncs lett az agyamból, tegnap kiléptem ebből a nagy hodályból amiben úgyis csak egyedül ültem a német és román fordításokkal, Kaktusz ezalatt csépelte a templomban a nagy némbert, és, igen... valami nagyon egyebet akartam csinálni. Voálá!

Igaz hogy mindent összegezve nagyon béna vagyok, de azt az örömet, mikor megérkeztem a blues skálából a G dúr zárlatra... na nem akkord vót végül, csak egy hang, de akkor is! Je-je. (ezen a képen még bűvészkedek valami akkordfélékkel)

2014. július 8., kedd

Csajbota hírek

Mielőtt még elmentem volna a nagyvilágba, gondoltam előtte szépen berendezzük a panziót. Tehát megérkezett Mr. Lazy aki nemcsak az ójrópai rockabilly íratlan sztárja, hanem hobbiasztalos, intéző, trallala. Aztán a függönyrúd felszerelésekor telibe találta a villanyvezetéket (miapicsának kell öt centire az ablak fölött vezetni?!!!). Szerencsére unplugged lett, de azonnal. Odagazolt az egyik csukorék biztosíték minekutána nem volt áram a Csőrikelak alsó fürdőszobájában, a konyhai konnektorban és a teljes folyosón - se. Értem én hogy legyünk összekapcsolva a világgal, de rámegy a gatyánk is mire szétválasztjuk ezeket a sziámi ikreket: panziót meg nem panziót. És hol van még a betervezett 5 fürdőszoba vizének az ügye, és egyáltalán, nem is fárasztom most magam, nem én.