Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. április 26., vasárnap

Egyik kipipa

Kész van az egyik irományom! Az úgy lesz, hogy most kipipáltam az utolsó korrektúráznivalót a bibliográfiában stb. Aztán alszom rá egyet és holnap friss aggyal 1x átolvasom és küldöm. Nehéz ellenállni, de nem küldöm el most, mert a nap végén fáradt az agyam és ebben nem csak légyszar, de macskaszar is lehet dögivel.
Közben kellene egy slágerféleséget is írnom, mivel hirtelen udvari zeneszerző lettem. Ez egyelőre nagyon röhejes, mert ilyen még nem volt, de: egy cégnek ősszel lesz a 25 éves évfordulója és én khm... fogok írni erre egy olyan muzsikát, hogy 2 lakodalmas zenész (áááá) eléadhassa. El lehet képzelni. Most az a tét, hogy az esetlegesen lakodalmas menetvana...-előadással is kihallatszodjék, ha a zene jó. Merthát jónak kell lennie!... (Na nem. Harmadiknak én be nem állok.)
De addig még le kell fordítanom egy másik dolgozatot magyarra, egy harmadikat pedig angolul kellene írnom magam, arra a konfira, ami remélhetőleg mégis meg lesz tartva az éterben, s ó, jaj, nem tudok élőben az elektronikába belé prezentálni úgy, mintha élőben ugrabugrálnék. Erre azért még sokat kell aludni. Hümm.

2020. április 22., szerda

Kártékony fogyasztó

Ma van az első olyan Föld-napom, hogy 2x ültem autóba. :-( gyalog nem merek elindulni, se biciklivel, mert nem tudom, mit szuszogok be. Viszont a klímát se üzemeltetem, és be van kapcsolva a "levegő-zár" a kocsiban, hogy kintről biztosan ne szuszogjak be semmit. Olyan meleg lett, mialatt dübörgött (fúj, Föld-napon! zajszennyezéés!...) a Master of Puppets, hogy majdnem felfőtt a fejemben a lé. Így kell nekem, a büntetésem már elkezdődött.
Ezért az égedelem tettemért csak azzal vigasztalhatom magam, hogy ebben a hónapban is kb. hetente egyszer ültem autóba vagy még ennél is ritkábban, mert mégiscsak házi karanténban laknánk, a kutyafáját. Ettől még mindig az a rettenetes nagypénteki disznóvágás elnevezésű performansz jutott eszembe anno, de hát az direkt provokáció volt, s nekem ma csak egy kiló élesztőt kellett beszerezni, csak semmi provokáció, öregtészta lesz belőle és sok-sok más. Ó, ki nem fogyunk mi házi kenyérből. A malom dugig van. Az élesztőgyár meg... végre megint élesztőt gyárt a nagy laposban! ezt is megértük!...

2020. április 15., szerda

Húsvét nyolcadának hete a házi kolostorban

Mialatt West Chesterben egyházzenész barátunk elképedve fogadja, hogy semmi meló, mivel előre felvették a nagycsütörtöki és a nagypénteki szertartásokat, Vilniusban egy szál gyertya előtt feleségestül számítógépre mered a másik, a szkólavezér haver, hiszen harmincahány éve, azaz alapításuk óta először fordul elő, hogy a székesegyházban nincs szkóla a Nagyhéten.
Mi pedig a nádasban, kemény karanténban egy pap nélküli luxusverziót nyomunk le, igaz, csekély 35-40 perc alatt a fenekére verünk a beazonosítatlan kategóriájú feltámadási szertartásnak, tekintettel a gyülekezet legifjabb tagjára, aki így is három párnából fabrikál magának csucsuágyikót s már az olvasmány alatt elszundikál. Ja, de ez olyan, amilyen, mégis egy öttagú gyülekezet, előénekessel, kántorral, orgonistával, kórussal és ministránsokkal! Eközben számos templomban már mióta szólóban misézik a pap, semmi asszisztencia, semmi zene, ez még a húsvéti vigíliát se befolyásolta...
Rőtmalac idén kemény böjt után egészen a babilóniai száműzetés koráig nyúlik vissza, mikoris azt nyilatkozza: "Kedves Csőrike, a történelem tanítása, hogy a gyülekezet túléléséhez nem feltétlenül szükséges egy pap jelenléte, azaz a miseáldozat, nos erről tanúskodik az összes idevágó szöveg." (és most egyenként szét is cincálta őket, tuti.) Ettől meg kifejezetten hízott egy adagot a májam:
"Látom, ti odahaza magas szinten művelitek a házi templomot. Ez... igencsak jól vagyon!"
Fáradt meló ennek az öttagú gyülekezetnek a napi karanténja, a napi kenyérsütés, a háziiskola meg mindenféle olyan tevékenység, ami szétdarabolja a nem erre az életmódra beedzett testemet és lelkemet. Végtére ez az egész igazából olyan, mint egy némiképp önfenntartó kolostor kápolnával, csak itt a meló és ima mellett egy család van bepréselve szerteszét cincáló tagjaival ebbe a házba, nem pedig bolyba tömörült felnőtt emberek, akikért nem kell egyenként ennyi felelősséget vállalni. Kezdem érteni, miért olyan fontosak a napi imaórák... ha nem lenne ez a kápolna, én már széthulltam volna darabjaimra, így legalább összetart valami ragasztó.






2020. április 8., szerda

Tojás- és gyertyaírás avagy az idei Húsvét

Rendhagyó lesz, tény és való. Merthogy nem csak tojásírás lesz. Minden csajszika ír 1 db. tojást, az egy locsoló pedig kap négyet. Ez ugye egy jó arány.
Én meg pluszba írok egy húsvéti gyertyát! Ez most halálkomoly. Még egyszer sem fordult elő, hogy a kápolnában legyen a Feltámadás, templom helyett! Dehát nekünk kápolnánk van. Az idén mivel minden szertartás a feje tetejére állott, egy ceremoniálét sem kell kinyitanom ahhoz hogy tudjam, ilyen háttérrel robban a felelősség. Elvileg minden kápolnában sokkal több kellene, hogy legyen, s bár a miénk nincs alárendelve senkinek se, mert magántulajdonban van, mégis folyik a zsolozsma ezerrel. Szerénységnek itt most helye nincs, úgyhogy el merészelem mondani, ez egy remetei luxusszinten megy (eléggé fáradt vagyok a koránkelésektől, de vagy most, vagy soha). Továbbá, amit pap nélkül kivitelezhetünk, maximális minőséggel nyomjuk, ki az utcára, a világba, a nádasba. Whatever. A plébániának le van vágva a szárnya, a templomban naponta misézik egy pap, de hívek nélkül. Mi pedig ötön vagyunk! Bár pap nincs, de van előimádkozó, orgonista, lektor, asszisztencia, minden más. Úgyhogy a plébános küldött nekünk ajándékba egy vastag gyertyát. Az lesz a mi húsvéti gyertyánk. :-) Szeretnék valami nagyon szép és egyszerű szimbólumot írni rá, forró piros viaszba mártott kesicével. Ilyent még soha nem csináltam, de erős késztetést érzek, hogy belevágjak (majd próbálkozom piszkozatokon előtte, naná). Lumen Christi! meg minden. Kaktusz énekli az Exultetet, a gyerekek Képes gyermekbibiából olvasnak két olvasmányt, két zsoltár lesz, alleluja etc., dögös orgonazengetés Glóriára, a többi már pap nélküli csupaszított vasárnapi igeliturgiaként meg tovább vagy mi a szösz, erre bizony még kategória sincs. Mivel olyan soha, de soha nincs, hogy a legnagyobb ünnepet valahol pap nélkül ünnepelné egy gyülekezet. Na de majd most lesz! S ha elveszikm az áramot, mint a tavaly Karácsonykor, még mindig van gigánk és gyertyánk, hogy énekeljünk ki a világba.