Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. július 25., hétfő

Életem egy tök

A legalsó levele elszáradt, lassan szétmállik. Elvileg szervestrágya-fészekbe ültették még az elején, fene tudja, mi maradt belőle.

Van neki állandóan levele, virágzik, hol van termés, hol nincs. Eső, mondhatni, semmi.

Nőnek a golden tököcskék. Valamikor csak megnőnek. Valamit csak csinál ez az istenadta természet, benne ezzel a tökkel.

Most éppen nyakon lett öntve ez az egész, egy cseberrel. Becsapjuk magunkat, hogy van víz.



2022. július 20., szerda

Perpéta, semper mobila

Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)

Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.

Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...

Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.