Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. december 31., szerda

Kipurc

Kéne dolgozgatni, de nagyon. Kedden indulándusz StF irányába, szerdán Rőtmalaccal the big konzultáció. Errefel csak pislogok ki a fejemből. Ovi után megreggeliztem, belesüllyedtem kicsit a Planétás kiadó néprajzos könyveibe, tüzet csiholtam, közben megerősítettem a szvetter gomblyukait, csupa anyókás, téli, pokróc alatti tevékenység, máshoz nem is igen van kedvem. Tegnap túl sokat agyaltam, ezenkívül ennyi alvással (LKCs két napja beteg, átlag 3/4 óránként felnyekereg és nem tud visszaaludni) teljesítőképességem foka jelenleg béka feneke alatt van. Pedig éjfélkor váltottunk Kaktusszal, de hiába.
Most meg már dél is elmúlt, khmm... tessék csak visszamászni a rühellt kényszermalomba, míg szépen mondom...
Imádom a diszit meg minden, de most a kút aljára kívánom, annyira megártott jóból a sok.

2014. december 29., hétfő

Csak egészség

Mielőtt még meghájasodok/pattanásos leszek a szaloncukorkáktól és más válogatott doppingszertől amivel hosszabbítani próbálom a számítógépnél töltött időt és hatékonyságát, gyorsan lapátolok egy kört, gondoltam tegnap 2x, és lőn. Na, ma már nem gondolom, csak a fenekem növelem a széken. Jójó, tiszta egészség meg minden, de 1) izomlázam van, 2) nem megyek én most sehová, még ingyenfitnesszre se. De mivel ma a velencei kakassal együtt keltem, lassacskán behúzom a függönyt. Amúgy is randa északi szél fúj, összekarmolva a sok óra munkáját, görr-görr, nyugodalmas jójcakát jobbra és balra, pussz.

2014. december 28., vasárnap

Szz...szent család vasárnapja

Lehull itt az első - és jó eséllyel utolsó - hó, ami szintúgy kihúzza a biztosítékaimat mint a templom áprilisa decemberben. Szóval nincs lapát, nem vettük meg tegnap az újabb adag fát (kb. egy hétre való van még), nincs só, ma vasárnap, mise előtt kezdett havazni tehát esély sem volt előtte sózni, besupp egyik csőrike, be másik, be harmadik, mire hazaérünk, csúszópályává válik itt minden.
Rágom Kaktusz agyát, na jó, piros gyereklapáttal tesziveszi, egy óra múlva begyün, a továbbiakban magasról le van ibolyázva a dumám hogy merre s meddig kéne a következő időben, trallala.
És nem érdekli, de nem ám. Errefel kijön egy adag lestrapált biztosíték, akkor engem se érdekel s kész.
Most már szent a béke, LkCs is békésen alszik a templomi nagycirkusz és finom ebédke után. Ja, kellett volna az első gömb a karácsonyfáról s akkor a második és a harmadik is... a plébi még csak el se vörösödött, mert hogy is nézne ki Szent Család vasárnapján hogyaszongya engedjétek hozzám a gyerekeket, sakkó...khm... de azért gondolom jócskán türtőztette magát. Ami - ismerve a plébit - nem semmi. LkCs aranytorkú énekes palánta, zén sarjam, na azétt! ment is a műsor ezerrel. Ha nincs improvizált mikrofon a templomban, nem hallatszott volna egy deka se az eredeti liturgikus cselekményből.

2014. december 21., vasárnap

Áprilisi Karácsony-előzetes

A hajnali kelés és tulajdonosa nem túlságosan örül annak, mikor éjjel kellős közepén beindul a csindaratta, komolyan mondom 2x majdnem levitte a parókámat és minden előző és következő álmomból kirázott, reszkettem is a paplan alatt mint a kocsonya. Dehát olyan lenge idő van, ilyenkor disznót se lehet vágni... még hogy friss kocsonya! Álmodik a nyomor. Mennyei szerencse, hogy nem rittyent ki semmink, Kaktusz egyből felszökik az orgonémbere öléből úgy, hogy minden kikapcs, de gyorsan, és futás be a házba.
A templom orgonémbere sajna nem részesült annyira a mennyei szerencséből mint münk, sőt a plébánia sem. Plébi nem vesztette el a humorérzékét, csak ideiglenesen az áramot, ebből kifolyólag a fűtést, harangozást, NLM fő orgonémberét. Legjobb az egészben, hogy bár koromfecnikben vakarták ki reggel a szétment biztosítékok darabkáit, néhány helyen úgy összesült a drót a falban, hogy meglepetésszerűen egy gombnyomással felgyúl most egy villany helyett pl. egyszerre négy.
Szerintem csináljunk áprilisi karácsonyi képeslapokat, már éppen ideje váltani egyet. Elvégre kibújtak nemcsak a hóvirágok, hanem a jácintok is. Szegény rózsánk a kertben menne téli bubukára, de még mindig virágzik az istenadta, azt se tudja, mikor fogja előről kezdeni, ha egyáltalán kijut neki egy szünet. Mérsékelt égövi Karácsonyhoz - amihez porcukros havas táj dukál - már vagy két évtizede nem volt szerencsém, de ez a villámlós-dörgedelmes utolsó Adventvasárnap túltesz ám mindenen, amire csak emlékszem hogy ilyenkor volt.

2014. december 19., péntek

Vájvik

A Diszi mint elkényeztetett úri kisasszony, jobbról-balról meg van kenegetve, ki van vikszolva, már reggel 5-kor haptákba áll a gazdája, hogy beböngyörgesse a halcsontos fűzőbe.
Én bezzeg... Ma óvoda után vettem észre, hogy nuku smink. A táskából tegnap kivettem minden effélét, tehát még a kármentő is odavagyon. És ezután mi más jöhetett volna, mint maga a mondén csőd: NLM piaca. Áúú!

2014. december 17., szerda

Portocala mecanică

1997-ben volt egy göndörhajú évfolyamtársam a másik városban, emlékszem akkor hallottam először románul, hogyaszongya gépnarancs. A fordításuk tulajdonképpen "gépies(ített) narancs".
Vö. a magyar és a román címfordítást. Na, kábé ez van ma Magyarországon, átvitt vagy nem átvitt értelemben, én így érzem valahogy. Emlékszem, ahogy letettem volt a könyvet, erős hányinger kínozott napokon át, ha csak eszembe jutott. De tudtam, éreztem, hogy el kellett olvasnom.
Oké, most akkor vissza a jelenbe és olvasnám is a következő, kellemesebb olvasmányt, csak jönne már. Sokáig nem bírja az ember a fejében ezt a gépnarancsot...

2014. december 11., csütörtök

A Tüzeleu

  1. egy köbméter gyertyán, ami eccerke még vizes, de égni ég
  2. egy zsák szárazkeksz - olyan brikett, mint a linzerkoszorú
Na, ezt kombináljuk. Jó kis szórakozás, tisztára összefagytam míg pakolásztuk befelé. Ha fejre is állok, eccerke itt napelem lesz. Eccer...

2014. december 10., szerda

A Diszi kényeztetése mint Nagy Megvesztegetési Akció

Becsszó nem kavarom a szart, de úgy néz ki, nagyon beleestem-forma. De csak lassan, lépésenként.
Rőtmalac már a privatissimum elején kezdi s végzi, hogy tulajdonképpen ő se kavarja a szart, nem kotyogná ki időnap előtt, de azért... Van az Osztrák Tudományos Akadémián egy hatalmas kéziratdigitalizáló projekt. Éppeg most nyert Bajormedve hetvenezer pénzt a projektre, ami nem 3 hanem öt évre szól. A projekt igazgatója ki más, mint Rőtmalac (aki ugye nem kavar itt semmit). Passau, Salzburg, Seckau sötöbö délnémet liber ordináriuszainak feltérképezése, szinoptikus táblázatok és digitális fájlok gyártása, trallala. Sok-sok LO, közte A-Gu 1566. Engem már semmi nem lep meg. Folyton belebotlom Bajormedvébe, ha akarom, ha nem.
Szóval Rőtmalac. Neki ugye meg kell kérdeznie engem, hogy tegyük fel ha mégis kavarná azt a bizonyos valamit, akkor belemennék-e a következőkbe:
  • a diszi latin szövegét az OTA ófilológusa lektorálná
  • a diszi védés másnapján már az OTA hivatalos honlapján lenne publikálva mint pdf vagy valami hasonló kutyafüle
  • eladnám-e a Graduale summum indexét ugyancsak az OTA-nak
  • ha idén ennyivel megelégednék, részt tudnék-e vállalni jövőtől kezdődően félállásban? az OTA számlájára...
Még mielőtt nem innék sem bajor, sem más medve bőrére, meglepődéstől nyelek nagyokat, sajnos nincs semmi más normális reakcióm mint hogy beleugrom a közepébe. Közben hangosan gondolkodom, ami ordas hiba, itt kezdem kavarni a szart. Mentségemre legyen mondva, nem mindennap vagyok ekkora megvesztegetési akció kellős közepén, és valahogy ezek után valahogy kibuggyan a múltkori könyvtári kaland a StF kéziratrészlegén, először csak annyi hogy Christopher nem írt vissza semmit a gondosan megszerkesztett mailomra, és hogy véletlenül kiderült a múltkor, hogy fut StF-ban a másik projekt, és Csőrike teljességgel mellőzve, pedig kettő kéziratnak is belemásztam a neumáiba, én egyedül whatever... és Rőtmalac összekomorodva megjegyzi hogy erről a projektről ő hall most is először (au!), és inkább a diszit bütykölné kedves Christopher, mint sutyiban másnak bedolgozni ugyanazt (au!)...
Szóval volt idő két és fél órán keresztül sok mindenre, agyaltunk sokfelé. Aludtam már egyet a dologra, de mintha még mindig részeg lennék. Valaki ébresszen már fel. Nem értek semmit, mit, miért, hogyan tovább a diszi után, csak azt tudom hogy holnap veszünk valami rendes fát és valamikor meg kell csináltatni valamiből azt a három ablakot abban az egy szobában. Különben idén a doktorit StF-ban kötelezően köszvénnyel osztogatják egyházzenetudományból. Mint anno a citromot - a hallal.

2014. december 7., vasárnap

Adventi kavalkád

Tegnap német nyelvű gregorián a Tarisznyásoknál, ma reggel szlovén mise az aranyozott kápolnában. Igazából egy óra múlva magyarul is énekelhetnék egy másik templomban, de azt most már inkább kihagyom.
Köszöntem a barokk angyalkáknak, holnapután veszem a kalapom, de addig még elvagyok, mint a befőtt. Műsoron Katusznak még két zenekaros nagymise holnapra, én megelégszem a vesperással - ha lesz - és népes családom ide-oda hurcikálásával. Komolyan, mint Tyúkanyó. A csibék meg totyi-totyi körülöttem, szerintem jól elvannak. KCs lovacskázik a körhintán, utána potty be a templomba Rőtmalac néni mellé a padba a pálcikás nyalókával, ennél semmi se természetesebb...

2014. december 6., szombat

Virgács

Éjfélko gyerkőcök Nagymamához lepattint, kerr-psz, kerr-ghghgh-kh..  hát már nem gyúl semerre se. Szemben Mikulásbuli, pattog a tűz a grillezőben, kint borozgatnak körülötte aki nem mi vagyunk. Borvirággal és embervirtussal eltoljuk a legközelebbi parkolóba, muszáj lesz telefonyon rendelni segítséget, mert egy dalia se tudja megpiszkálni, de azért próbálja ám...
De nincs pénz. Már fél egy van. Odaát tetőzik a hangulat. Mikulás érkezik, bemászik az autó elejébe, aljába, aztán egy órán keresztül tartó huzavona után kiderül, hogy a kulcs bemágnesedett a mobilól, ki lehet dobni. Másodkulcs bepatt, BRRRUMMMMM.
Mikulás hazaviszi a 131 ójrót, 5 ójróból vesz magának másnap puncsot.
Értem én, hogy ajándékozás világnapja meg minden, de csak azt  érzem, hogy biztosan rossz gyerek voltam.

2014. december 4., csütörtök

Légypiszok szétmaszatolva

Na az ilyent tudom én szívből utálni. Természetesen nekem itt pont a Kyriét kellene vizsgálnom... öö.. neumákkal együtt, persze.
Az anyja manókáját annak a zsíros kezűnek!!!

Virtual insanity

Erős adventi barkácsingert érzek magamban amit a diszi és LO hatására (és miatt) egyelőre úgy vezetek le, hogy:
  • veriförszt: kalendárium az agyamban, tehát ma Borbála 
  • átnézek a szomszéd kertjébe ahonnét szememmel ágat virágoztatok KCs-nek
  • kiteszegetem magam elé a jól bevált mintáimat, gyorsan elképzelem hogy megcsináltam az adventi díszeket
sö köbö így tovább. Ezekre még van idő, de másra aligha. Majd az Ó-antifónák idejére már énekelni is fogok, ami nem időigényes = csak megnyitom a csapot a szájamon.

2014. december 3., szerda

Aki korán kel

Nem biztos hogy aranyat nyer. De elméletileg több ideig használhatja a délelőtti agyát, mint máskor. Na majd meglátjuk. Gatyát fel.
Reszkessetek, táblázatok!

2014. december 1., hétfő

Az NLM hasznáról

Eddig is tudtam, hogy nagyon szép bögréim vannak, de most már azt is tudom, hogyan készülnek - kántorböjt és otthonkában bepottyanó anyuka iparművész szakember jóvoltából.

Tehát van egy fekete agyag alapanyag. Amire kerül egy vékony réteg drapp fedőanyag - utóbbi ugyanúgy viselkedik, mint az agyag, tehát amikor még "nyers", akkor puha. A belekarcolt minta gyakorlatilag láthatóvá teszi itt-ott a fekete agyagot. Miután a rajzolás megvan, jönnek a fedőszínek, szakember szerint gyönyörű, nagyon igényes kivitelezés - nyamm, Csőrike májnagyobbodás felé tart. Szakember igencsak mustrálgatja a szignót, aztán homlokára csap, hát persze, ő az, akire gondolok!
Nos, mondja, miután megvan, jön egy fedőmáz, és kiégetik. Szerintem ezer fokon.
Csőrike megmutatja a teáskannát is, ez is gyönyörű, de van egy hajszálnyi repedés az alján, sajnos...
Á, add csak ide, húzok az aljára egy filmet és beteszem a kemencémbe.

P.S. Összevissza kivonat: 7 gyerek, 7 szülő, Vanillenkipferl, adventi tál, gyertyagyújtás, imádság, puncs,
büdös sajtos süti, csokis süti, vinetés kenyér, szegfűszeges narancsozás, papírangyalkák, szalmacsillagok. Deo gratias.

2014. november 29., szombat

Nem csak én aludtam rá

Most az egyszer jól sült el, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel (öö, de nem a gyerekkoromból ismerttel, miszerint arra kérdésre, hogy "Friss-e a kenyér?" rendszerint az volt a válasz, hogy: "Ma hozták...") Szóval egy hetet aludt rá a társaság és időközben annyival jobb belátásra bírták magukat, hogy:
  • az egyik hozott süteményt
  • a másik hozott Cecília tortát (!)
  • harmadik hozott le az emeletről széket, kettőt is
  • negyedik terített és összeszámolgatta az embereket
sötöbö, tiszta maguktól. Világos hogy összebeszélhettek, de akkor is, volt egy bájos pille a levegőben, hol erre, hol arra billegett, időnként leszállt, aztán ellibegett az utolsó kántorképzőssel.
Az egy dolog hogy ma nem volt neumatáblázat csak hangképzés, de akkor is.
(Holnapi kántorböjt apdéjt: a szalma már megvan, meg a nád is ;-)

2014. november 24., hétfő

Óév végén - egyházzenész poszt

Majdnem elírtam, így: óév gégén. Itt a tudatalatti dolgozik: már a gégénken az óév vége, mindjárt le is nyeltük. Na.
Cecília ebédjéből kigyógyulva igencsak óévvégi összegzés, készülődés sötöbö kezd erőt venni rajtam, most valahogy így érzem hogy így lesz. Egyfajta böjtelő fíling. Bár egyelőre nem fogok szoknyát varrni, a gyerekszoba rettenetes piros függönyét sikerült annyira befejeznem, hogy szépen használható, az aljának háromnegyede még nincs beszegve, de ehh, kicsire nem adunk. Majd jövőben! (öö...ez lesz a vesszőparipám, már látom...)
Kis határidős napló az utolsó hétre:
Szombaton ismét kántorképző de most megúszom egy főzéssel és egy délutáni hangképzés-tréninggel, nuku neumázás. Főleg azért, mert pileoluszos kolléga, a teológia leendő hagyományőrző nőgyűlölő doktora majd szépen behozza múlt heti elmaradását. Őkeme éppen odahaza húzta az ágyat mialatt itt bújkáltak kifelé a szegek a zsákból - no, ezúttal majd én lazítok, bár ez enyhe túlzás.
Feria secunda, tertia ecceterá... vagyis mától hétvégéig szépen feltérképezem, mit fogunk énekelni a plébánia pásztorkórusával Karácsonykor.
Na és kiötölöm, miből bütykölünk karácsonyfadíszeket a gyerkőcökkel a téli kántorböjtön. Ami már Újévkor, vagyis vasárnap lesz. Kicsit előrehoztam, mert a következő hétvégék eléggé tele lesznek egyébbel. Egyelőre még nem reklamált senki.
S hogy mi lesz itt??? Azonkívül hogy tempus adventus, dominica quatuor temporum, a lényeg:
Lesz itt vagy tizenöt barkácsoló gyerek.... Hurrá!!! (KCs és LKCs legnagyobb örömére)

2014. november 23., vasárnap

Cogito ergo cogito

Van időnként olyan nap, amelyiknek bár vége lenne már egyszer. A tegnapi kántorképző amilyen pozitívan indult reggel fél 6-kor a rothadtmeggy mellett a kávémmal és az improvizált albán péksüteménnyel ami bár nem volt kroásszán aminek hívták, de azért jó volt...
...annyira zörgettem már a vészféket 12 óra múlva, most már elég legyen ebből a napból, kéremszépen.
Nem játszom a mártírt és nem is érzem magam annak. A neumatáblázat kicsapta a biztosítékot, hirtelen és bevezető nélkül, és nem hiszem most sem, hogy ez lenne az oka a hirtelen kitüremkedett feszültség-adagnak, amit rámzúdított a társaság. Mire elkezdene engem bárki is sajnálni, elmondanám hogy már tegnap elmondtam nyugodt és barátságos képpel hogy jók az idegeim és roppant türelmes tanár vagyok. Mások is pityeredtek el, nem én. Hogy mire mindenki elment, jókora csömör vett erőt rajtam, nem is ellenkezem, pontosan így volt, türelem ide meg oda, jól kifáradtam.
Tudom, azért esik az ember a gödörbe, hogy gondolkozzon benne egy adagot, míg kijönne. Szóval esti imámban hálát adtam a napért, hogy ismét lehetőséget kaptam arra, tanuljak is valamit. Az eszem arra való hogy használjam, de mivel nem csak ész vagyok, először is muszáj volt aludnom egyet.
Ma elkezdtem Kaktusszal boncolgatni az összetett okokat. És a lehetséges megoldásokat. Időnként majd le-leszotyog ide is egy-két kivonat belőle, de ez egy hosszú folyamat lesz, ami még csak most kezdődik el, je, je.

2014. november 20., csütörtök

Keljetek fel, szól a vekker!

... amit szíveskedtem lenyomni, sajnos, emiatt késtünk jó 10 percet az óvodából.
De jelentem, hogy még mindig kék, pardon, eredeti csőrikeszínű vagyok!

2014. november 19., szerda

A lila törp

Éktelen ordítás, aztán nekiáll zokogni mind a kettő. Rohanok le a rothadtmeggy asztal mellől, hát az történt 5 másodperc alatt, hogy:
  • LKCs megharapta (!) KCs combját, mert nem engedte felmászni a háttámlás szék háttámlájára
Oké, kivesszük a kék jégzselét a hűtőből, azonnali kezelés, alábbhagy a bőgés, majd elmúlik. Szünet.
Aztán este fürösztöm ezt a dönde törpöt és meglátom, hogy lila. A karja. Ahol:
  • szemmel láthatóan megharapta egy teljes fogazatú másik törp a bölcsiben
Hogy ne a Hupikék törpikék jutna eszembe?... Van egy lilavész-epizód, nemtom ki és mi hozza de lényeg hogy úgy terjed, ahogy az egyik márlila törp megharapja a másik mégkék farkát. Aztán végül Törpapa kieszel valami ellenszert, de csak akkor hat, mire már Törpapa is lila...Szóval néztem ám jobbra és balra egész este, bizén. KCs-nek szerencsére nem akaródzott belémharapni, aminek végtelenül örülök. Ha reggelig nem történik semmi, mégse leszünk lila törpök.

2014. november 18., kedd

A szófosás kezdete

Minden kezdet nehéz, mondja a jó öreg közhely, de hogy egy nyamvi tartalomjegyzékkel órákat el lehet tökölni s akkor ez még csak egy vázlat... Mikor már kezdett nagyon elviselhetetlen lenni az agyszag, szerencsére befejeztem - ennyit a szófosásról. Hüm.

2014. november 15., szombat

Detektívkedek

Hú de izgi. Tudom hogy egy kódexnek, kéziratnak whatever az első lapja szokott a legkönnyebben elveszni, de mégis: a kis graduálé első folióján egy olyan alleluia van (igenis VAN, még ha elveszett, akkor is) amit sem más Seckau-i anyagban, sem a belga adatbázisban nem találtam meg (máshol még nem kerestem, de hogy ritka lesz, az biztos). Hab a tortán, hogy az LO az antifonálék első foliójának tartalmát is dokumentálja. Az meg kit izgat, hogy százszor megették a molyok azóta...

ui. Ami idegesít, hogy közben át kell gyomlálni a 272 oldalnyi szövegemet annak megfelelően, hogy pszeudo-Huebner íme, véglegesen törölve lett a képből. Ez egyrészt uncsi, másrészt meg állandóan alkalmat ad arra hogy bele-belejavítsak, és ezzel is lassítom a haladást, ugye. Sovány vigasz, hogy tegnap az első 75 oldal gyomlálását kipipáltam. Még épp elég van hátra...

2014. november 13., csütörtök

Mert még lődörögve is az ugródeszka felé megyek

Hát úgy állok most, kérem szépen, hogy befejezném az offertóriumok listáját, már csak a farkincája hiányzik. Aztán jön a kis graduálé (graduale minor) anyaga, ha jól emlékszem, múlt hétre szólt Csőrike nagyvonalú határidős naplója szerint... khm...hát.. ma és holnap hátha meglesz?!
ÉS aztán:
HŰ BELE BALÁZS csőrike, kezdődik a szófosás!!!

Nem haragszik már a netre

Egyelőre úgy fest, hogy kigyógyult a számítógépem. Szóval csak jó valahol, hogy ilyen okos: rendbeteszi saját magát. Legalábbis ezúttal.
Meló+tűzcsiholás sötöbö. Majd még kerítek egy-két intermezzót.

2014. november 5., szerda

Folytatódnak a kalandok

Van nekem mindenféle hivatalos státusomban:
1 db doktori atyám = Rőtmalac
1 db doktori másodatyám = egy faszi aki még az utcán sem ismer meg, pedig már 2x végigülte a diszim prezentációját és a felvételimet is, ami kerekasztal beszélgetés volt.. hát na!
1 db doktori "külső" atyám, konzulens vagy minek is nevezzem, aki a Vestigia és az egész kézirat-részleg igazgatója, nevezzük igazi másodatyámnak
Nos, vele, a házon kívüli atyámmal egészen jól elvagyok. Temetropolisban már ezelőtt három évvel megittuk a pertut s azóta is többször összefutok vele itt StF-ban, a kézirat-részlegen ahol ő a felismerhetetlen főnök, mondhatni despoták ellentéte mert feszt valami arámi szöveg föllött görnyed vagy éppen az odatévelygőket igazítja útba. Szimpi, majdnem teljesen kopasz, de amúgy szemtelenül jóképű és nagyon karbantartja a mosolyát. (Szerintem Rőtmalac jó ivócimborája, tény hogy Temetropolisba az ő kedvéért ment el előadást tartani. De aztán megtetszett neki a hely.) Máma volt egy találkám, most tényleg őt kerestem mert a kézírásfélék nagy szakértője és gondban voltam hogy mit is csináljak azzal a második írással. Az LO elkövetője őszerinte minden bizonnyal összesen 1 db Huebner, tehát a pszeudo-Huebner mint második író kilőve. Hála a jó Istennek, mert ezzel nagyban leegyszerűsödik a dolgom. A második írás szerinte ugyanazé, csak máskor és más tollal nyeste le a szöveget, nagyjából ennyi.
Így a hipotézisem egészen jól tartja magát: Huebner nekiállt írogatni az LO-t, jóval a treidenti vész előtt, nem is fejezte be rendesen. Aztán évek múlva gyorsan új toll után kapott, az első után amit elért (ez sajnos egy csúnya vastag toll ami ugye bekevert nekem), és levakarintotta végig az LO-t. Amikor - legalábbis Csőrike szerint - már nagyon is tridenti szelek fújdogáltak, és a kanonok úrban feltámadt a minden idők Archivarius szelleme, hogy gyorsan dokumentáljuk, ami még menthető. Másodatyám szerint nagyon is plauzibilis a mondókám s aki meg akarja döntetni, parancsoljon nekiülni tanulmányozni és elemezni a mintegy 400 db seckaui kéziratot, a Viridariumot meg amit akar (egyrészt kevés ilyen hülye van, másrészt nem fog sokmindent találni amivel megdöntheti a hipotézisemet) Húdejó, Csőrike ünnepel. Megy a volt kórussal kocsmázni, a mai próba után.
Ma különben találtam egy jót (ez se nagyon érdekelt eddig még senkit): salzburgi breviáriumot, téli és nyári kötetet, és mivel kezdődik a téli? XY 1584-ben Seckau-nak adományozta. Trident orkánja Salzburgot 1590-ben kebelezte be hivatalosan. A szép breviáriumot mivel kisformátumú, már aligha lehetett volna felhasználni további "cover"-nak. Így inkább továbbpasszolták a maradi Seckaunak (itt a kanonokok csak 1600-ban vették át a római rítust). Az LO-ban párszor előfordul a megjegyzés, hogy a két breviáriumban itt és emitt ugyanaz áll. Én meg nagyokosan a nyomtatott breviáriumra utaltam az elemzésemben (ami már khm.. tridenti...) Nagy ökör vagyok, annyi szent... Miafrancnak lenne tridenti, mikor bizonyítottan végig középkori a liturgia???
A "maradiak" nem csak az ajándék átvételét dokumentálták, hanem szerencsére feldobták ezt a két kötetet is a többivel együtt a szekérre, mikor 200 évvel később II. Jóska elzavargászta őket. A könyvtári állomány egyharmada így is elveszett. Vagyis mindkét antifonálé (egyik szép díszes lehetett), responzóriumok könyve, a kis graduálé...  de nem minden.
Hát nem erre a breviáriumra utalt az istenadta Huebner, amit most ide-oda forgattam?! (De leülnék most vele egy kicsit beszélgetni...)

2014. november 4., kedd

Breviarium monialium

Milyen hasznos is az, ha az ember nem tud rendesen latinul. Vagyishogy nincs ideje szótárba nézni, mert tornyosodik a tennivaló, amit gyószangyószan be kell gyömöszölni abba a kicsi USB ceruzába. Amit el kell vinni Rőtmalac-konzultációra, ha betegek a kicsi csőrikék, ha nem.
(Nem kell részleteznem, milyen lehettem a két kiló smink alatt ma reggel 9-kor, mikor 2,20-kor feküdtem le, alig egy órával azután hogy megérkeztem hajnalok hajnalán StF-ba.)
Rövid ízelitő a szünet nélküli két óra hosszból:
Rőtmalac: Hű de érdekes. Hol találtad ezeket?
Csőrike: Hát, ebben a breviáriumban, ni (kinyitom neki a digitális kéziratot).
R: Nahát. Hogy én sohase láttam meg ezeket. Sokat könnyített volna pedig az Ingabinga diszijén. Ez itt inkább pszaltérium, nem breviárium. Hm. De mutatok neked másokat is, hogy még hol keresgéljél: (görgeti az egeret a 400 seckaui kézirat katalógusában) ehh, ez nem kell. És ez se. Ezek itt mind: breviarium monialium. Ez is. Monialium. Nem kell.
Cs: Micsoda, monialium?
R: Igen. Az apácáké. Nekik sem közös imaórájuk nem volt, se saját breviáriumuk. Úgy képzeld el ezeket a kanonisszákat, hogy aki elég gazdag volt és nem akart férjhez menni, mind itt kötött ki. Mindenki hozta magával a kis magán breviáriumját. Ezek nem relevánsak a kanononok szempontjából.
Cs: Nézzük csak meg a breviárium, pardon akkor inkább pszaltérium jelzetét, vajon mit ír róla a katalógus?
R: Breviarium monialium (???) Ki gondolta volna, Huebner beleírt... Te, ez heniálisss!.... na ugye szerencsés helyzetben vagyok, hogy vannak doktoranduszaim, akik ezt meglátják. Megkönnyítik a dolgomat. Diszibe való adat, világos.

2014. november 2., vasárnap

Kedvencem az LO

Már tegnap reggeltől hétvégéznek a csajok, én meg estére agyondolgoztam magam. Szó szerint. Lefekvés előtt ki kellett szellőztetnem az agyszagomat (ja és a citromfű illóolaj illatát).
Ha hétvége, akkor szemtelenül kérincsél az ajtóban egy újabb vírus hogy aztán berontson, na helló-helló, én is tudok integetni...
Holnap reggel StF felé veszem az irányt. Kedden Rőtmalac-konzultáció s én kicsit csalódott vagyok, mert az a zsoltároskönyv amit az LO elkövetője oldalszámokkal emleget, mégse az akaródzik lenni, amiben megtaláltam az LO elkövetőjének az utólagos (be)firkáit. Pedig de nagyot szólt volna. Habár ezeket a firkálmányokat úgyis én láttam meg először - hátha fog majd számítani legalább ez valamit.
Le vagyok maradva a függönyvarrással (a dolgozószobában a 3 ablakból még mindig csak egy van befejezve, a másik kettő függönye félkészen lóg a ruhacsíptetős karikán minden éjjel), szeretnék magamnak néhány új cuccot (szoknyát) varrni... az anyagok türelmesen várnak, mert egyelőre még csak a penésszel harcolunk, mollyal nem. De nem adom fel. Zwischendurch - mert hanem nyáron lesz téli szoknya varrás.
Adok magamnak 3 hónapot írásra. A fejemben van az egész. Most már annyira ismerem az LO  elkövetőinek a stílusát, hogy néha becsukom a szemem és előttem van egy-egy imaóra rendje és a rubrikák. És az a vicc, hogy tudnék gyártani abban a stílusban pszeudo ünneprendeket is (igen, itt kezdődik a meghibbanás, én nem ellenkezem). Nem hiszem hogy ne lenne elég a három hónap - ha már a táblázatok kész lesznek. Arra adok magamnak össz. 2 hetet. Muszáj lesz. StF-ban 2 most teljes nap alatt meglesz az eltűnt graduále részleges anyagának feltérképezése. Izgi!! (na jó, biztosan nem mindenkinek...)
Tehát. Majd valami zengzetes nevet adok neki:
Index cantici desiderati gradualis minor ex liber ordinarius Seccoviensis A-Gu 1566.
A latin dolgokkal csak az a bajom, hogy minél hosszabb valami, annál több az esélye hogy ha szabadon fogalmazok, tele leszek helyesírási hibával.
Máris lehet ütni az asztalt, hogy hol nem jók a birtokos eset végződései! (ej ha én azt tudnám...)

2014. október 29., szerda

A tűz őre

Csak semmi elpuffogtatott szólam, tisztára szó szerint értendő. Nem kell kényelmes albérletben lakni, ide-oda rohangászó városi puhánynak lenni, csak évtizedekig blokklakónak, a lényeg úgyis ugyanaz: amíg nem jön el a zember NLM-ba falura, nem fogja fel, nem éli át a lét egy másik dimenzióját. Azaz a hyemalis temporét. Tessék csak németül kiejteni s egyből látszik, hogy csinál hülyét belőlünk a téli időszámítás. És a plusz 10 fok alatti hőmérséklet. A tűzgyújtás mizériáját csak a tűztartás múlja felül. Ezekre naponta fix hogy elmegy min. 2 óra. Persze, először dülöng az emberfijja, kellett a rusztikus azannya, de utána már csak bambán néz bele a tűzbe, ami persze mindig érdekesen más (még jó, hogy üveges ajtaja van). És hogy ne bambuljon a semmibe, felbont egy montenegrói vörösbort. Mintha csak kandalló mellett vakációzna, mint valami ámerikai filmben. Közben nyugtázza, hogy sokezer társával egyetemben ellentétben? ő itt most egy személyben a falu:
  • filozófusa (lenni vagy nem lenni)
  • pedellusa (az emeleten készül a szemináriumi munka, meg-megállva)
  • közröhejének tárgya (bezzeg csak kifúrták a kéményt pedig feszítettek, hogy villanyos lesz)
  • biokertésze (a brikett amit vettünk nyersen savanyú szarszagú, ha ég akkor nem szarszagú)
  • megkettyent kakukktojása (1. doktoriit? és mihez fogsz vele NLM-ban kezdeni? 2. borozni? a fáskazán mellett?!)
  • lúzere (ha tavasszal vett volna tűzifát s a szalagfűrésszel felvágatta volna, most lenne réndessen mivel tüzelni)
Amúgy ez nem az a brikett mint a tavalyi, szagosabb és végül kevesebb hő lesz belőle, pedig ugyanattól az embertől vettük. Tűzifát meg nem rakunk leendő rusztikus fásszínünkbe félbeton disznóólba avagy penészfészekbe míg ki nem kupáltuk.
Nahát, időnként mekkorákat röhögök ha pontokba szedem a gondolataim! Komolyra itt csak akkor fordul az idő, ha mínusz 10 alá megyünk.

2014. október 27., hétfő

Anyázom

Énnemtom, de ezek a fránya vírusok azt  gondolják magukról, hogy akkor gyalogolnak rajtunk keresztül meg kasul, amikor nem szégyellik. Magukat. Azt.
Nem én, hanem más imádkozott értem egész éjjel, hogy vasárnap az énektechnika legalább egy khm... igencsak decens szúnyogcsőrikét preparáljon ki az büdös semmiből, hangom azóta se sok, de már herákolok úgyhogy jó felé vettem az irányt.
Kaktusz úgy ugat már napok óta hogy nem tudok tőle aludni, pedig egyedül alszik karanténban a másik szobában. Időnként ráhúzom a fejemre a paplant, nemcsak azért meg reggelre lehűl valamennyire a lakás, de nem is akarom hallani ahogy Kaktusz most fullad meg, de mindjárt, na.
Ma reggel már óvodára készen álltunk, fel- és beöltözve mikor kiderült, KCs-t ahajt nyakonlegyintette egy friss kötőhártyagyulladás. Na de szép napunk van, mondta Másik Álmos, a második gyerek még egészségesen virul, mire délutánra már takonyban úszott ő is. Ismét nuku ovi, egészség, miegymás. Egyszóval megérkezett szerény lakunkba egy új pamacs, elsőként épp LKCs torkába gondolta. Hogy megérkezik. Azannyát ennek és annak, valamennyinek. Grrr.

2014. október 25., szombat

Elment a hangom. Türelem egyelőre semmit nem terem

Gyerkőcök hétvégi nagymamizásban, Csőrike kiplakátolva, holnap nagy menet a NLM templomában. Vagyis lenne. Be van tervezve a sok szóló, csak közben elment a hangom. Mióta leszálltam a repülőről, egyre rosszabb. Most kortyolgattam be a második csodaszert, egyelőre a várt siker elmarad, úgyhogy még várok holnapig. Aztán netovább. Szerintem hangszálgyulladás, ezelőtt tíz évvel volt utoljára (hab a tortán hogy nincs két hete, mióta abbahagytam a tályogást... most valahogy sorban jönnek ezek kis torokba mászó pamacsok). Aztán beiktatjuk a Plan B-t, aki nem én leszek. Most már nem is bosszankodom. Mindjárt fellibegek az emeletre egy porszívóval - majd ha letettem, megyek én is aludni.

2014. október 23., csütörtök

Hommage à faux sommier

A holland-flamand-vallon whatever időjárás annyira lemászott Ójrópáára, hogy ma eltüzeltük az utolsó darab síprasztert. Vagyis a principál 8'-ét... Mielőtt még sírós nosztalgiázásba kezdtem volna, Kaktusz megnyugtatott hogy prospektusról lévén szó, már az első világháborúban rekvirálták az egész sornyi sípot (akkor még húsz éve sem telt volt el az orgonaépítés után). Utána meg valami vackot raktak vissza, ami a jelenlegi orgonából is.. ööö... enyhén szólva kidobni való. Tehát csak a jó száraz fenyőfával csak a százéves ceruzaírást égettem el. A gyönyörű principálsípokat valaki más puffogtatta el. Valamikor.

2014. október 22., szerda

Rózsaszín elefántok

EZT ebben az országban nem lehet kihagyni.
(a pálinkáspohárban mogyoró van)

2014. október 20., hétfő

Vallonok közt

Ez a vár már tegnap szembejött velem, mire elcsigázva megérkeztem a térkép szerinti helyre. Csak a formámat hozom, that means that sikerült szerencsésen eltévednem, térképpel a kezemben, úgyhogy az előre betervezett 3 km-nyi gyaloglásból kb. öt lett. Ma este így fest:
Erről két dolog jutott ma eszembe, egyik bizarrabb mint a másik, de mit is lehet elvárni egy akasztóháztól?!
1. utoljára akkor ültem benne, mikor előtte egy hónappal meghalt apám;
2. De Galgen, angolul (Led Zeppelin), talán középnémetül (In Extremo) vagy amit éppen akartok.
Igaz hogy nem lehet felhajózni rajta mint Amszterdamban, de azért mégis egy eredeti "gracht" hídjáról fényképeztem. Ahogy átértem a hídon,
ahajt bevettem a kanyart a sikátorba eme két városi vityilló közt, még egy kanyar, és megérkeztem az egyik legocsmányabb kaszárnya típusú ifjúsági hotelba, arról már képet se csináltam. Legyen elég a jóból. Különben hihetetlen, hogy csudában fér meg ez a vallon garnizon az óvárosban. Na jó, biztosan a sikátor segít...

2014. október 17., péntek

Úgyis őszi depi

NLM-ban megveszi a hipermarketet egy másik nagyobb. Ez egyelőre nagyon vidáman zajlik, hirtelenjében kibújt a földből egy csomó gomba mosolygós fiatal bigének álcázva, említett miniszoknyás szimpi bájolgó banda a mozgólépcső tetején osztogatja a kávét, ratlukot és szórólapot. Tudom én, a piacgazdaság. Meg az üzlet. És a dinamizmus. A nyugtán még a réginek látod a nevét, a pékáru viszont már az új forma firma.
Nem is sírok én vissza semmit, csak elmúlik majd egyszer ez is, leszedik a piros és a zöld lufikat, eltűnnek a gombicsekek és visszatér a kasszás személyzet a jól ismert, tengődő fizetést eláruló arckifejezésre. Mert arról mélyen hallgat a reklám, hogy mennyivel nő stagnál az új, szuper és hiper dolgozóinak a havi bére.
Én most nem nagyon megaszondom csak egy kicsit. Ha már úgyis olyan nyúlós-málós vagyok, mint a nemlétező ólmos eső, nyaf-nyaf. (Hogy mi bajom? Na igen, holnap indulok nagyon másik országba, és igazából be vagyok szarva az angolomtól és hogy nem sikerül felismételni az évekkel ezelőtt abszolvált paleográfia kurzus anyagát; nem vagyok én olyan nehezen kódolható. És eközben október második felébe értünk és a diszi elefántcsont vagy miatúró tornya, hogy mikor sikerül azt lebontanom...)

2014. október 14., kedd

A vírusok hete

Mintha csak a pápa mondta volna. Még jó hogy nem egy évig tartott, mint a vatikáni témák!
Naszóval nagyon remélem hogy idén nem masírozik más vírus keresztül az egész famíliámon. Már nem fosunk-hányunk, mandula- illetve torokgyulladás is alábbhagyott. Ööö. De a metilinkék még legalább egy hétig lesz a barátom. Ja, és abszolváltunk eközben egy nyaralást is Kaktusszal, ezt most már én se értem, hogy sikerült s mégis, de lényeg hogy megvolt. A diszi (is) megvárt, sajnos.

2014. október 5., vasárnap

Valamit valamiért?

A sztreptokokkusz jött, lesújtott és hörögve győzött. Holnap-holnapután majd okosabbak leszünk egy szakvéleménnyel és egy laborvizsgálattal.
De: holnap jön a kisegítő frakció, éljen a bébisintér.

2014. október 2., csütörtök

Távolsági anyuka - kilátások

Csőrike mama végül úgy döntött, hogy inkább NLM-ban lesz távolsági anyuka és naponta fog találkozni a kicsi csőrikékkel, amikor ahajt hopp! délutánonként hazalibeg innét a béébisintér. (Aki még nincs. De már lehet jelentkezni!)
Miután jó ideig ettem magam hogy micsináljak, történt közben egy s más. Rőtmalac Novacellából (azaz Neustift bei Brixen) leakasztott egy adag PDF-et feketén amit szíveskedett önnön akaratából ugyancsak feketén továbbpasszolni. Balkán izzó keblére ölelte, a diszim úgyszintén. Melnicki és társai, szóval Kyriék, Gloriák, Credók... igaz hogy a fénymásoló bácsi nagyot fog nézni holnap (mert ma doktornénihez megyek, szerintem torokgyuszim van), de... itt vannak az ordináriumtételek katalógusai egytől egyig. Többszáz oldal, majd szépen lefűzetem.
Aztán volt egy kis Privátgespréhh Kaktusszal kinek szépen elmagyaráztam, ha az idei vonatra már nem kapok jegyet, csucsu disszertáció, jövőkép, ilyesmik. Kb. egy évet stagnáltam LKCs jóvoltából aki szíveskedett a hasamban produkálni magát, mialatt KCs-t hurcikáltam improvizált munkahelyeimre, Kaktusz várni való vízumja ez idő alatt csak hab volt a tortán (anno StF-ban másfél hónapig vártam másfél gyerekkel a jószerencsét, na ezt inkább nem emlegetem fel). Mit mondjak, kedves férgyem ezek után egyáltalán nem ellenkezett, sőt árajánlatot is tett a bébisintérre, amit én nagyon értékeltem. Ez nem is kevés, főleg ha belegondolunk hogy októbertől fizetéscsökkentés lesz... Öö.

2014. szeptember 28., vasárnap

No. 1: A Pápa. No. 2: Papa Rőtmalac

A Rajzos Zenetörténetben van egy képecske két fontoskodó pofáról (szerintem 14-15. századról lehet), hogyaszongya szabadon parafrazálva:
"Kérem, engedjen, én a császártól jövök!"
"Én még nála is nagyobb úrtól!" (nem a Jóistenre gondolt a pocakos szerzetes, asszem...)
Nos, a Rőtmalac szkólában csak akkor volt teljes létszám (azaz iszonyú 23 ember!), mikor Ferenc pardony, Benedek vót pápának énekeltünk Máriacellben.
Tegnap a szülinapi koncerten huszonketten bődültünk, ami azért iszonyú sok, mert átlagban is három szkólányi embert tesz ki. Ha vegyesen szokunk felállni, tizenötnél több nem jön össze s akkor ez is két szkólányi: csajok és srácok. Csak ízelítő: Ingabingával öt embernyi volt a szkóla most Hildesheimben és Braunschweigban, és ez teljesen okés. A profi szkóláknak kétharmada átlagban szólóképes, el lehet képzelni hogy megtelt hanggal a Tarisznyás templom.
Ha megnézi valaki a programot, összeröhögi magát: Proprium de confessore, kis boldoggá avatási szertartás, ráadásul él még, aki vezényli... a saját ceremóniáját!

2014. szeptember 26., péntek

Tanulság, most még csak magamnak

Majd távolsági anyuka leszek. Többet fogok itt ülni, írni és katalógusokban vájkálni. Kb. ez a fíling jött le a mai konzultáció után. Ès R még nem is csesztetett, csak ideges volt a szülinapi buli végett. Elég vagyok én magamnak, wunderbar-mazó, nem kell más.
Hol találni egy jó pótanyukát?? csak rajta, szívesen veszem a tippeket.

2014. szeptember 24., szerda

Az orgonista tüzelője

Ezt azért gyorsan beteszem hogy érzékeltessem, a leszolgált sípraszter is lehet remek tűzcsináló, sőt luxuskategóriának számít, ami a száraznak ígért hazudott tűzifát illeti. Kár hogy csak ennyi van belőle! (Tavaly ugyebár sikerült eltüzelnünk a lebontott pavilont ami egy köbméternyi volt, hja, az bizony rég elfogyott...)
Itt a szezon, ma már olyan 10 fok volt, hogy egész nap nem akart felmelegedni, a lábujjam is csak akkor, mikor rányomtam a meleg fűtőtestre. Nyamvadt ülőmunka.

Merthogy holnap stájri főváros

Semmi kedvem nyürrögni, hogy mennyire nem sikerült befejeznem a holnaputáni dolgot (na jó, meglett kb. félig).
Lássuk inkább, hogy milyen a kilátás, ami ránk vár. A kukkancs a hangyabolyból, miután múlt hétfőn átköltöztem egy tenyérnyi szobába (a régibe a penész mellé most már beköltöztek a mesterek, repült onnét mindenki beleértve engem is). A bútorok felét áthurcikáltattam, fele ottmaradt, két zsák holmi pedig elment a Carlába ami azért nagyon jó hely, mert miután leadtam a pakkot, körülnéztem én is és 4 ójróért vettem 2 kg könyvet. Most van Mörike, Schiller kötetem és egy Schott vasárnapi misekönyvem. Következőkor hátha kapok Eichendorffot is - eredetileg ezért mentem volna be, ugyi :-)
 ha a fejedet balról  jobbra fordítod,
 templom után rózsakert,
almafák és sok hektár, ahol anno KCs-t sétáltattam 40+1 hetes terhesen, sűrűn szuszogva és meg-megállva...

2014. szeptember 23., kedd

Ante portas

A gyerek tegnap doktornéninél vizitelt, láthatta mindenki hogy ez lesz belőle. Feje fáj és nyamvadtul van, és van kicsi láza. Hogy kiderüljön, nem valami rettegett agyhártyagyulladás (amúgy be is van oltva!), csak valami vírusos dolog, ki van sebesedve a mandulája, nem kell antibiotikum csak heverde meg Tantum verde spray. Ma délben már annyira nem tetszett a torokgyógyszer, hogy kijött a reggelivel együtt. Szegény pára, most kapott babateát és pirítóst, mert a hasa azért korgott. (Közben megy a mosógép, előmosás megvolt a vederben kézzel). Kaktusz ma felvételiztetett, most nagyon könnyen, vagy nagyon nehezen kerültek be az emberek, mert éjjel ő volt az ügyeletes és KCs húszpercenként nyürrent- és kelt fel. Most szerencsére már alszik mind a két csemete. Persze, mintha LKCs is érezte volna hogy itt nem mindennapi dolog van, egy órán keresztül próbálta bemagyarázni nekem, hogy ő nem álmos és inkább a kertben játszana. Vagy az idegeinken táncikolna - de látszott, hogy csak a fáradtságtól nyivinyávi. Most egyik a gyerekszobában, másik a dolgozószobámban lapít. Én meg a régi helyemen mint StF-ban, kimenekültem a konyhába a gépemmel. Még van egy adag leltároznivalóm, a trópusokat is szét kell szedegetni és rendszerezni, és holnap jórészt csak pakolunk, főleg délután. Jó kis programfordulat, így indulás előtt...

2014. szeptember 21., vasárnap

Index-módusz

Hát, felén átgyúrtam magam, amit akárhogy is nézek, de 400 oldal. Merthogy üsszesen 394r és v van abban a megboldogult A-Gu 17-ben, aminek a leltárját össze kellene hasonlítani az LO-éval.
KCs kicsit drogos, asszem valami kerülgeti őt is. Gyerkőc 1, 2 bubu, mama vacsora. Te jóég, nem maradt az agyamból semmi. Függöny le, ímél be. (és közben megjött a Rőtmalac koncertprogramja: a Super flumina babilonis OF-ot veszi a szülinapi bulijára, mind3 (!) versével.... megkettyent, az szent.)
Egressus.

Ăăă

Az idő ködös, én taknyos, és még van két órányi időm, hogy piszkáljam az LO-t. Csütörtökön indul az egész fészekalja StF-ba (Kaktusz is), addigra kész kellene hogy legyen. Mármint a pénteki Rőtmalaccal való diskurálásom nagyja. Mit mondjak, eléggé nehezen sikerült összehangolódnom az ébresztőmmel, de na. Ș most már tényleg kezdünk, bólogatnak a cicák a bögréről.

2014. szeptember 18., csütörtök

Csak a csomagolás más, asszem

Aktuális kultúrsokkom vagy minek is nevezzem szorosan összefügg az alig két napja abszolvált sofőrködésemmel, egészen pontosan arról van szó, hogy:
Van itt egy tranzitország amin feszt keresztül kell bukdácsolnom, ahányszor csak megyek a dolgaim után a nagyrészt nímetül rotyogó Ójrópába. Dicséretére váljon, a tegnapelőtti utazás már nem volt annyira totyogó mint ami ezelőtt egy héttel; a nyolcas úton lassacskán, de mégis halad előre az építkezés, egyre kevesebbet kell várni. Idáig naccerű.
Ami nagyon idegesít, hogy most éppen nincs választás, és mégis tele van plakátolva az út kormányt dicsőítő panókkal, hogy "demiaztánmegmutattuk", "miaztánmegmutatjuk", és állandóan ez az idegesítő "mi" a közepén. Azon kívül, hogy az öndicséret büdös, nyomasztóan tömegmanipulálás szaga van az egésznek. Kísértetiesen azokat az üveggyapottal bebugyolált melegvizes csöveket juttatja eszembe, amikre rozsdásodó vaslemezekből írható felülelet csináltak és amiket ezelőtt harminc évvel lehetett látni a Jajánál és az Imaszánál és minden nagyobb városban, ahol volt legalább egy gyár. A szöveg mindenütt kábé ugyanaz volt: Éljen Románia Szocialista Köztársaság Elnöke! (/elnöknéja; /kommunista népe... sötöbö). Kérdés, hogy miért ez jut eszembe az egészről...
Pislogok én, nagyon outsider vagyok. Mi a fene folyik ott Magyarországon???

2014. szeptember 12., péntek

Lelkigyakorlat ez is

Most nagyon nímet helyen vagyok, ahol minden második utca tele van Fachwerk épületekkel, sőt itt, a dóm mellett majdhogynem csak ilyenek vannak, Világörökség része az egész belváros. Hát, jól el vannak kényeztetve egyesek. Mi aligha. Ma koncert, holnap koncert, kompletórium, vasárnap nagymise a püspök bácsival.
Az ebédről ellógtam, egyrészt anyagi meggondolásból, másrészt sok a szólóm és a két napra szétosztott 1400 km amit össz. 21 h alatt tettem meg, mindaszongyák hogyinkább bubu. Nagyon exercícium íze van a dolognak. Érdekes, hogy se a közös zaba, se a piálás vagy csak együttrotyogás, nem hiányzik. A lemondás most meg éppenséggel jólesik.

2014. szeptember 9., kedd

Történelemhamisítás, de akkor is. Eugén apdéjtje

1697... NLM... hm...

Do izgrodimo pivaru blizu Kulturnog panziona nedaleko od Raške!

(ford.: Hadd építsük fel a sörgyárat Rácország kultúrpanziójában!)


2014. szeptember 7., vasárnap

A herceg nyomában

Rövid (f)ordítás:
Hadd ürítsük poharunkat Savoya Eugén herceg tiszteletére, ki miután kiűzte a törököket anno 1718 Temesvár várából, azt a bölcs döntést hozta, hogy alapítsák meg Románia (!) első sörgyárát.

Csak mert már nagyon piszkált ez a kép egy ideje, s hát nem a neten is szembejön?
(folyt. köv.)

Stájri kaja a NLM-ban

Mondhatnám, a Mikulás hozta (féligmeddig igaz is, hehe), egyrészt olyan semilyen az idő mint tavaly mikuláskor, másrészt... másrészt. Miskolci retyerutyától guberált stafírungban nagyon jól mutat a Butternuss-leves, akárki megnézheti! igaz hogy egyelőre csak az én asztalomon virítnak ilyen és efféle dolgok, de mire beindulna a panzió első szezonja, legalább végigpróbálom a menüket, tálalás sötöbö. Az idei szezonnak enyhénszólva lüttek, de jövő héten idebolondítunk egy kéményseprőt.

2014. szeptember 5., péntek

Ingyenes őssejtterápia

A böjt egy tisztulási procedúra. Mi tisztulhatna ki elsőre, mint az ember feje (ha a böjtöt nem kifejezetten a májára irányítja). Egyszóval, a gondolatai. Biztosan benne van az is, ha a hatósági szervek (jelenleg ügyvéd kisasszony) éppen pozitívan állnak Csőrike ügyéhez, jelenleg Csőrike mama volt éppen terítéken a sok iromány közt, de...
...de igazából az elmúlt nap nem csak 22 órát vezettem egy csúszott kuplungú autót, hanem közben sikerült átrágnom magamat a köldökzsinór-ügyön. Is. Mégpedig arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy igenis létezik egy másfajta őssejtterápia, ehh, bonyolult ügy ez. Talán még magamtól se várom el, hogy megértsem. De tény, hogy meg-megfigyelve a dolgokat, az a büdös nagy igazság jött le, hogy:
Az emberfia/lánya gyártja elsősorban ezeket a koncepciókat vagy nevezzük bármi másnak, miszerint egy adott földrajzi hely "otthon" vagy "nem otthon" kategóriába sorolódik be. Lehet bogyózgatni arról is, hogy mikor kezdődik el a határ, amitől kezdve már feltevődhet a nagy kérdés, to be or home vadgalamb. Az illendő országot ugyanannyira bárgyú módon nem érdekli, hogy te hogy érzed magad (és a te spéci személyed), mint száz másikat. A kérdés csak az, hogy afrikai ebolajárványtól menekülnél vagy éppeg ójrópai normák közé estél.
Jelen személynek elegendő volt az elmúlt 10 esztendő ahhoz, hogy talán soha nem fogja elvágni azt a köldökzsinórt. Legalábbis véglegesen nem. Addig is, szemtelenül elérhető áron kapja az őssejtterápia szolgáltatásait...

2014. szeptember 2., kedd

És közben ezerrel történnek a dolgok

Garázsban vakablak befalazva, füstölő és haszontalan antennák ki- valamint lerepítve, asztalos állítólag a hét közepén jön. Muskátlikra ráférne egy adag tápszer, fű kinyamvadt a sok esőtől és kontár fűnyírástól. A kultúrpanzió ügye leginkább egy poshadó mocsárra emlékeztet - a könyvelő persze el akarja hitetni veleme, hogy itt ezerrel folyik a feketemunka!... Látná, mennyire nem folyik egyelőre semmi, hahh.
De hadd bőcsködjem el hogy kész lettek az indexeim. A-Gu 17 leírása majdnemhogy könyvtárkész, még csak Rőtmalac láttamozása hiányzik (és van kb. 4-5 kérdésem hozzá, mielőtt továbbpassz a magyar kollégának valamint StF Vestigiájának).
Ööö, vissza a balkáni bugyorba. Holnap utazunk LKCs-vel aki még nincs bepakolva (aki volt már nálunk, az tudja hogy ez mit jelent). És közben leszakad(t) a bejárati ajtó - már tényleg csak az ige tartja. Már látom ahogy két nap múlva lefülelem a macskát egy döglödő klienssel a lópokróc mögött. (Mert az asztalost általában rugdosni kell hogy idedugja a képét, Kaktusz meg... ehh, mit is ragozzam.)

2014. szeptember 1., hétfő

Nyürr(ke)

Jajj, már megint utazni kell, és még meg se emésztettem jóformán, hogy itt vagyok/vagyunk.

2014. augusztus 29., péntek

Egy kis házi gregó

Hoztam a rókonyságtól egy zsákocska szilvát és húsz tojást. Mert holnap itt nagy gyerekbuli lesz. Azt hiszem, ez lesz az első házi quatember nyárbúcsúztató nap, vagyis sabbato qua(r)tuor temporum, Csőrike fejéből nagyon, de nagyon szabadon. A mienk böjti jellegéről majd máskor, most csak táviratban ennyit, mert ma hamarább kéne feküdni. Ugyebár, a quatember sem tridenti találmány. Csak hogy témában maradjak. :-)

2014. augusztus 28., csütörtök

Mértékkel kirúgok az hámbul...

...először is egy fanyar apatini haverral. Aztán szerzek magamnak olvasnivalót, mialatt agyonzabálom magam hagymás vinetével, nyamm. Közben nem nézek az órára, nem idegesítem magam hogy vajon hánykor kel holnap LKCs.
1. olvasnivaló: posta hozta, kemény borítékban, ojrópai gregós periodika. Egyből kiszúrom magamnak Rőtmalac cikkét a Gotteslobról, közben agyonröhögöm magam, nahát hogy miket vakar össze megint, bezzeg neki megy ebben a rámenős stílusban. Persze, q...ra jól csinálja. 1904-ben, egy évvel a hivatalos Dom Pothier kiadás előtt már megjelenttette egy "ellennémet" a kevésbé franciás miseordinárium-csomagját, na hol... hát persze hogy StF-ban. Más incifinci falat is van benne, közben fricska egy mostani német kollégának. Ehhez érteni kell, nem vitás.
Kaktusz közben mutogatja az orgonáját valami szerb havernak, asszem vele ma már aligha találkozom. De van:
2. olvasnivaló a budi mellőli könyvespolcról, rác uraságoktól levetett cucu mert nem olvastak magyarul, hogyaszongya Otto Neugebauer: Egzakt tudományok az ókorban. Bájos 1984-es kiadás, mégis éngemet ért a megtiszteltetés, hogy még nyomdafrissen hasadtak a lapjai! (Közben jóféle kontraszt szól a rádijóból, jugópop rockosítva, vagy jugórock szappanosítva, embere válogatja. Az apatini is elfogyóban.)
Ööö... Lehet hogy mégis találkozom még ma a férgyemmel. (Klasszikus Csőrike-kalendáriumi elem: akkor lesz holnap, ha előtte alszunk egyet.)

2014. augusztus 24., vasárnap

Kép az egyikről

Halad a raktárállapotból kifelé. Szóval lassan, de bútorozódik befelé. A drapériát Lazynénél NLM-ban, a selyemfüggönyt otthon a nyakasban turkáltam.

2014. augusztus 23., szombat

Frusztráció

Egy év múlva ilyenkor már rég véglegesen késznek kell lenni:
  • a diszinek
  • a panziónak
Mindkettő totál üzemképes és bebútorozott kell hogy legyen. Igen, mind a kettő, nem kettyentem meg. Erre van bő tíz hónapom. Két napja pötyögöm az indexeimet, felszereltem egy rend függönyt és máris utolért a székrekedés.
(Don Giovanninak éppen most esett le kertészkedés közben a gatyája. Véletlenül pont akkor néztem ki a dolgozószoba ablakán, ó, borzasztóóó!)

2014. augusztus 21., csütörtök

Megjöttünk, halihóó...

Több mint 20 kiló szennyes ruhát produkáltunk négyen az elmúlt hetek alatt úgy, hogy közben ahol megfordultunk, még mostunk is abból, amit magunk után hurcikáltunk ide-oda. Ma sikerült egy igazi nagyot szörnyülködni a fürdőszobában! Bár ha pozitívan állunk hozzá, a roppant nagy valószínűség után valósággal csodaszámba megy, hogy érkezés után csekély 12 (!) órával és nem egy héttel sikerült szétszortírozni és felcipelni a turisbálákat holmit. Öö.. lehet hogy csak a mennyiséget kell növelni a gyors hatékonyság végett, ki tudja.

2014. augusztus 9., szombat

Nyakasfődi levegő

LKCs már kb. három napja (tehát mióta itt vagyunk) nem alszik nappal semmit, de NIHIL nagyon. Attól még marha fáradt, és ebből következik, hogy az egész család egy húron pendül.

2014. augusztus 4., hétfő

Hazaérkeztem

Don Giovanni kakasa hajnali fél négytől kezdve folyamatosan és ismételten üdvözölt, Kaktusz begyulladt torka válaszolt egy-egy ugatókoncerttel. NLM-ban napok óta tombol a monszun, meg se lep hogy beázott az ablakunk. Már megint. Kedden azaz holnap indul Kaktusz StF-ba, kurzus, koncert, miafityfene.
Ha sikerül összepakolnom - még hiszek a csodákban -  akkor este már KCs is az ölemben fog lógni. Nyakasfődön.
Ohnehin, már az is fantörpikus, ha legalább hárman egy helyen vagyunk. Ezt a bolondokházát nehogy utánunk csinálja valaki, de már én se akarom, nagyon elég volt.

2014. augusztus 2., szombat

Hadiszállás(ok)




Az első kép hiányzik (litván F), de ennek  kivételével az elmúlt két hét összes fontosabb állomása itt van. (Utolsó: NLM hátulsó szomszédjának a fix hadiszállása - tegnapi kilátás a balkonról. Hát, bőcsködjem el hogy NLM legalábbis világváros, ha nekem ilyen szomszédom van... :-D...)

2014. július 30., szerda

Kikonferencia

Lejárt az előadásom! emberek! húúú...huhúú!!
Holnap még a sziget fogságában leszünk, de én már képes leszek fényképeket mutogatni  - csak aludjam ki magam.

2014. július 27., vasárnap

Vén vagyok, na

John Petrucci - Da. Setlistul este special. Cântăm trei ore. Am ales multă muzică. Vom cânta piese noi, însă vom aduce și un tribut albumului "Awake", care a împlinit 20 de ani de la apariție. Ne vom ocupa și de "Scenes From A Memory", care aniversează 15 ani... vom interpreta și piese ce nu au mai fost cântate live niciodată... o să avem și un show vizual foarte bun. Cred ca o să vă placă.
Dióhéjban: Kedvenc albumkáim csekély 15 ill. 20 évet töltöttek. Érdekel a fenét a látványsőü, csak éppen más repülőre kéne ülni holnap 6.20-kor. És még oda is érnék, basszus. Legalábbis elméletileg...

La commedia e finita

Tegnap kezdődött a győzködésem, hogy jövőben is én csináljam. Nem értették meg, hogy Noname őméltóságán kívül még más is létezik ezen a földgömbön. Igazából én most csak Ingabingát helyettesítettem, kicsit kellemetlen is, vele szemben is, hogy ezek nem őt akarják, és mást se, csak engem. Meg sokminden egyéb, többek közt két gyerek és egy férj, és ha jövőben is ilyen abnormális nyaram lesz, fejembe húzok mindjárt valamit.
Tehát már megint a kicsi fővárosban, holnap hajnalban továbbreppenek, de addig is, félóra múlva itt lesz D. és egy sör mellett megpróbálunk kitalálni valami megoldást. Egyrészt megígértem. Másrészt meg kell ünnepelni a napot ha ilyen szépen a végére értünk, mert ma még gumidefektünk is volt - mialatt én a mezőn aludtam (igen, gombnyomásra is képes vagyok aludni, akár tíz percet), nos, D. megszerelte valami telefonhívásra odabolondított haverral az autót. A pótkerék hangulata kb. 40 km-rel a főváros előtt, tehát egyenesen az erdőben kezdett el ereszteni... szerencsére megúsztuk egy kissé lefitymálódott, bűzölgő (de még nem füstölgő) gönccel a kalandot. Huhh.

2014. július 24., csütörtök

Csak kolostorba ne menjen az ember

Már négy nap is elég ahhoz, hogy kibújjon az összezártság hatására. Az. A. Valami. Ami nem tömegpszichó, hanem inkább a mindenki sajátja rávetítve, pardon hajigálva a többi fejére.
Vagyon a "fecit in caelo et in terra" a  Laudate dominum kezdetű offertóriumban. Mondom hogy vegyünk levegőt az "et" előtt. Ezek az "et"-ek a héber eredetiben általában többféle intenzitású kötőszavak lehetnek, a neumák általában jelzik is, ha valahol változik a retorikája a szövegnek.
D. aszongya, ő nem akar, de nem és nem míg rápirítok hogy izé, most én lennék a szolgálatos bohóc, ott mindenki levegőt vesz és kész. Mire közli hogy igenis szerelmes belém, és megadja magát a kedvemért. Hiába fenyegetem hogy megmondom a feleségének. Hát ez az ember meghülyült - persze a többiek tele torokból röhögnek.
Na jól nézünk ki.

2014. július 22., kedd

Le azt a rolót!

Végül nem jött el a kolléga. Tehát két napig nonstop két előadó helyett. Mindenki örül, a tavalyi káosz helyett egyedül két nap alatt összepróbáltam a szkólákkal a heti anyagot. Kifingtam. Egy bányában se lehet rosszabb. Most jöttem be a szobámba, le a rolót - ami a sötétkék halacskás lepedőszoknya lesz tangával felbiggyesztve az ablak közepén levő szellőzőnyílásba, ki van próbálva, kérem. De ez Litvánia, nem Fehéroroszország, tehát egy nemrég renovált luxus papiszállodában lakok amit annyira most fejeztek be, hogy muszáj volt feltalálnom magam. Időnként mintha Belgiumban vagy Hollandiában lennék, főleg itt Polis Mariae exkluzív központjában, járdák, utak, vadiúj épületek, de csak egy kicsit kell a külváros fele menni s már a miskolci Avas lakónegyed blokkjait látni. Soha nem gondolnád ugye, milyen közel vannak egymáshoz?

2014. július 19., szombat

Bigyuszok

...az Irodalom utcájában. Bolondabbnál bolondabb költőszignók.

Įsveikatą

Tehát D. meghívott az este korzózni, ettünk egy litván levest (hideg, joghurtos cucc, szerintem ez valami baltikum lehet, mert ma is hideg céklaleves volt, joghurtos-tejföles, trallala), ittunk egy-egy nagy sört (borral próbálkozott, de én marha szomjas voltam).
Közben beesteledett, a gödörből meg valószínű jazz szakos hallgatók keresték a nyári kenyerüket. Hihetetlen hogy milyen szinten produkálták magukat, pedig se fellépőruha, se hírnév... talán húszévesek lehettek, két srác (basszus, ütős) és egy csaj aki ugyanolyan jól improvizált zongorán mint ahogy énekelt... szóval el vannak ezek kényeztetve az utánpótlással. Leesett a pofám kicsit, de mit volt mit tenni, maradt a sárga irigység.
Innét továbbmentünk egy olyan utcácskába ahol D. szerint sajna, semmi se gótikus már (?!), és leültünk egy roppant rusztikus kávézóba ami még este tízkor is nyitva volt, és ott megittunk valami whiskyfélét amit állítólag valami Jaegermeiter-szerűség (nem volt az, inkább sima gabonapálinka), aztán a nap sztárja, presszós csészében a lötyő (šaltalankis) amit bele kell önteni a lobogó teavízbe. Szörnyű szaga van mint valami romlott kajának, az íze persze mennyei, el is telt egy kis idő míg neki mertem gyürkőzni az ivászatnak. Persze hogy megérte...
Most az van, hogy ma még Thüringiai Elisabeth Hungariae, Boemiae etc. táblákat keresgéltünk a templomokban (van szép számmal, Báthorit itt kifejezetten pozitív figurának tartják) de holnaptól élesben megy a dolog, megyünk ki a kolostorhoz és még mindig nem tiszta hogy lesz-e velem még egy ember vagy sem, de addig is muszáj tartanom a sarat, míg megérkezik.
Ezelőtt négy évvel úgy elvoltam a turnéval, hogy nem is jutott idő azon gondolkozni, nini, magyar történelem itt is, ha már a lengyelek a litvánokat is belerángatták volt.
Különben D. nagy rajongója a balkáni zenéknek, lánya világjáró, nem is meglepő hogy mikor beléptem, rögtön két korondi tányér meredt velem szembe. Mit ki nem bírtak azok is, elvégre nem a szomszéd sarokról jöttek.

2014. július 18., péntek

Six Degrees of Inner Turbulence

Nem gondoltam volna, hogy Liszt Ferenctől Frederic (pardon: Fryderyk) Chopinig ennyire nem gyomorkímélő az út. Elvégre ugyanakkor éltek, még találkoztak is jónéhányszor, és a zenéjük is hasonszőrű, bár ezután jóval óvatosabban fogalmazom ezt meg.
Ha épen odaérek Litvániába, behúzok egy konyakot. Soha nem voltam oda az ízéért, de valami dereng hogy ha nagyon bezabáltunk, segíthet egy pohár. Nesze örvény, nesze gyomor.

2014. július 15., kedd

Sejtosztódás ebben a korban bizonyára nem kellemes

...de kétségkívül hasznos lehet. Ez a lehetetlen mindennapi* azt eredményezte, hogy a maradék érdeklődésem/ambícióm/energiám is elpárolgott. Szeretnék már szabadságra menni, bűntudat nélkül, hogy végre már nem az elmaradt munkáimtól veszem el  az időt. Vagy a gyerekektől. Vagy éppen magamtól?

* rendszerint de. 11-ig elmegy az idő mindeféle vacakkal, ímélek, városháza, fénymásoló, mesterek, teregetnivaló ruha, mindig részleges gyósangyósangyomlálás, zöldségpiac, összevissza reggeli és mindig megkésett kávé... mindezek mellé z állandó tudat, hogy megint vonal alatti szinten megyek az éppen aktuális kurzusomat tartani.

Kerti apdéjt

Egyelőre még nagyon terpecske minden,


bár igyekeztem zúmmolni, amit lehet...

 
mint pl. a vágatlan füvünkben meglapuló menyasszonyt,

 
 ...a díszbokrot amely jelenleg legfeljebb sündisznó méretű,


...és a négy "nagytuját", amik ügyes fényképész trükkel gigásziak lettek.
Mire a kicsi csőrikék kirepülnek a fészekből, rendes ábrázatúvá nőnek ezek is. Ha még itt lesznek.

2014. július 14., hétfő

Kis reggeli határidős napló

Azt elfelejtettem sebtiben, hogy Kaktusz elvitte az okostojást magával StF-ba (ma éjjel remélhetőleg haza is hozza), tehát marad a fényképezőgép, na az hol is van?... *lemondó legyintés, már ikszedik a héten (!)*
Tegnap estére sikerült összeütnöm az angol előadásom very first nyers verzióját, oda is adtam az angol ausztrál kisasszonyunknak, ki gondolná hogy mik fityegnek itt a NLM-ban. Kíváncsian várom viszont a telejavított kivonatomat a vörös hangyabolyt.
Tehát ma de.:
  • asztalos
  • festők
  • plébánia
  • ....és persze gyomrozni a nímet szöveget át angolra, legyen abból kétféle, ha már a szervező is eltűnt a válaszíméllel, hogysmint.
  • ....
  • ....
Lehet folytatni a sort de én most inkább óvodába megyek.

2014. július 13., vasárnap

Kicsi ásó, nagy ásó

...és KCs-vel tegnap elültettük a tujákat, a hortenziát és ma reggel a levendulát és valami díszcserjéket. Estére majd fotó is lesz :-)

2014. július 11., péntek

Freeze

Ezzel a sok párhuzamos dologgal abszolút nincs mit kezdeni, ordítani fölösleges, mert sok energiába kerül, aminek a hiányával helyemben bármilyen más emberfélének is ugyanúgy számolnia kellene, mint nekem.
Szóval csütörtökig tényleg csütörtököt mondok, mert egyszerre készítem:
  • litvániai kurzusra egy német nyelvű előadást a diszimről (ezt tegnap(!) sikerült nagyvonalakban összeütnöm, el lehet képzelni, ha a kutya ma megenné, még megveszne tőle)
  • ugyanarra egy angol nyelvűt a hungarikumokról amik szerencsére mind latinok, így legalább nem kell vacakolnom a terminológiával (bár az irodalom nagyrésze főleg magyarul van, very little angolul is szerencsére)- na ebből ma nem sikerült olyan termékeny kulimászt varázsolnom mint a tegnapiból, sajna két bekezdéssel lefejezte a napomat;
  • Velencébe egy másik előadást a disziről, legújabb felfedezéseimmel spékelve, a bombasztikus hatás még egyelőre elmarad a fonnyadó 5,5 oldal termésben (Rőtmalac nem válaszol, a végén még majd helyben kell átírnom a nagyját);
Az idegbaj ott kezdődik, hogy min. 5x néztem meg ma a postaládámat, hátha jön valami kommentár a szertepattogtatott íméljeimre, hát semmi érdemleges. Leblokkoltam, mint egy elavult számítógép agya. Közben IAH levelet továbbítottam csomó embernek, visszajött az egyiktől hogy mennyi német szöveg, mondjam már meg hogy mi van benne?... hihetetlen, megnéztem és nem nagyobb mint egy ilyen blogbejegyzés, és akkor én magyarázgassam, izé, tudományos partnerségről szól, 1 millió euró értékű támogatás, tényleg nem érdekel?...
Szeretnék már végre egy munkát végig csinálni, aztán a következőt ugyanúgy.
A nagy beszarás következményeképp elmostam a rohadó sörösüvegeket, az uborkás borkányokat, kettő lekvárosat is, és közben azon gondolkoztam, hogy én fantasztikusan tudok főzni, sütni, ha van mikor és kinek, nyamm. De ez most nem erről szól. Azért elégtétellel nyugtáztam hogy ha a tavalyi borosüvegek még egy darabig penészedni fognak, akkor is befejeztem az üvegmosás egy fejezetét, nahát, igenis befejeztem ma egy munkát. Hát nem?

2014. július 8., kedd

Csajbota hírek

Mielőtt még elmentem volna a nagyvilágba, gondoltam előtte szépen berendezzük a panziót. Tehát megérkezett Mr. Lazy aki nemcsak az ójrópai rockabilly íratlan sztárja, hanem hobbiasztalos, intéző, trallala. Aztán a függönyrúd felszerelésekor telibe találta a villanyvezetéket (miapicsának kell öt centire az ablak fölött vezetni?!!!). Szerencsére unplugged lett, de azonnal. Odagazolt az egyik csukorék biztosíték minekutána nem volt áram a Csőrikelak alsó fürdőszobájában, a konyhai konnektorban és a teljes folyosón - se. Értem én hogy legyünk összekapcsolva a világgal, de rámegy a gatyánk is mire szétválasztjuk ezeket a sziámi ikreket: panziót meg nem panziót. És hol van még a betervezett 5 fürdőszoba vizének az ügye, és egyáltalán, nem is fárasztom most magam, nem én.

2014. július 6., vasárnap

Speed, give me what I need

Asszem valahol Szinaján lehetett az első élményem. Utazom és közben őrült elvágyódhatnékom van, de hát
el is repültem már a fenyők mögött, sokkal gyorsabban mint az a vánszorgó vonat, autóbusz, whatever. Aztán máshol, még magasabban, és mindigy csak átnyaggatta magát az a jármű is valahol. Tavalyelőtt történt hogy arra az öngyilkos vonatra ültem, hhogyaszongya StF-svájci F. Ajjajjaj. Azok az őrültek akik gigantikus vízmértékkel játszanak. Aztán ott mennek a vonatok azon a rettenetes keresztülkason, ajjaj, nem néztem ki sokszor az ablakon mert nem mertem ujjat húzni a gyomrommal. Egy hete már,hogy 1,15 óra alatt tette meg a repülő azt az utat, amelyiket 9h alatt szokok levezetni.
Minél közelebb kerülök a gondolataim sebességéhez, annál fájdalmasabb ez az egész. És mesterségesebb.
Meghülyültünk mi emberek? meddig lehet még fokozni a sebességet?

2014. július 1., kedd

Szaporodunk

Az utóbbi időben nem nagyon főzött itt senki. Erre nem is lehetne jobb bizonyítékot találni: kikeltek a rozsdafarkú fiókák a... gőzelszívó kéményében. A fészkükben, bakker! Most vagy hőállóak, vagy elég nekik a fészek- és tojásrakáshoz egy hét, amit én nem hiszek.
Az a gond, hogy hiába kapcsolom be a gőzelszívót, meg se pirulázzák. Nonstop ordítnak a kaja után valami elviselhetetlen hullámhosszon, leginkább olyan hangjuk van, mint egy csere előtt álló  gépszíjnak. Tudom hogy kedvesen emlékeztetnek, le kellene cserélnem az enyémet is hogy ne nyivogjon minden pocsolya után, de kíváncsi vagyok, áttérnének-e utána a kedvemért valami más frekvenciára?...

2014. június 28., szombat

Drótposta hozta

Másolat Csőrikének továbbítva:

Dear Mr.X,* 3 weeks remains to Gregorian week, but this silence
becomes extraordinary: no information, no tickets, no hotels, no program
for additional time, no topics for theory lections, no ideas... If there
are some personal or institutional problems, please inform me as quick,
till Monday. If everything OK, then I'm pleased to know, if we can take
some help, also I extremely need to know days and hours etc... We need to
think also about the people, than are waiting for Your arriving with hope
and love.
Sincerely Yours,
XY**

* a litvániai kurzus első referense (a második én vagyok, több nincs)
** egy kétségbeesett szervező

Jó hogy elküldte nekem is. Ha már duplán kell készülni, ne utolsó két nap vakarjam össze a másikét. A sajátom még a centrifugában, hol lenne? igazából most mászok ki a berlini gyűlésből. Szóval nem kell részleteznem hogy miért üt most meg mingyá a gut. A!

Vezetőbizottsági magán(y)gondolatok

A gyűlés ezennel lejárt. Módosítottunk egy-két pontot a statútumban, beszámolgatott ki-ki nyugalomban a régiójában történtekről s kiderült többek között az is, hogy Cambridge-ben kb. 900 euróba fog kerülni a jövő évi konferenica. (ezt az elírást most így hagyom - kicsit új néz ki, mintha kicsinyiző képzőt raktam volna a nyakába)
Ja persze, az egyetemük majd fizeti. A brit és amerikai kollégák (a társszervezők) majd szépen néznek, hol vannak a keleteurópai résztvevők??? Ööö... ha lesz egyetemük se fogja már az kifizetni, de na. Fő az optimizmus. Arrafelé.
Igen, én is utálom a balkáni depressziót, de nálunkfelé nem mindenki olyan ügyes, hogy munkahelyet csináljon magának a semmiből, és ugyanabból az elvarázsolt bugyorból nemzetközi Joint Conference-en mutogassa magát. (az én pakkomat fizeti az egyesület all inclusive, de ettől nem érzem magam sokkal jobban mint a leendő bagázs, az otthonrekedteké)
Egy év múlva megcsinálom a szigorlatot és addig be kell járatnom. Valahogy meg kell tanulnom, hogy lehet üzletelni a kultúrpanzióval és a szellemi termékekkel és -szolgáltatásokkal, mert nemlétező helyre aligha fognak felvenni. Ami ráadásul úgyse fizetné a kiszállásokat. Úgy néz ki hogy csak fele- és nem negyedannyi pénzből fogunk élni, mint eddig, de ha letűnik majd egyszer a tagságom, jó lenne mégis egy-két helyre eljutni. Nos, a szituáció ismételten zsarol és ezzel kínlódok már egy ideje. Tehát pályázatokat fogok írni - még mielőtt megtanulhatnám, asszem. Soha nem voltam menedzser, de most behunyom a szemem és beleugrom. Mielőtt még elkezdenék rajta gondolkozni (erre idő amúgy sincs). Beeszéltem, uff...

2014. június 27., péntek

Kolóniák

Lepakoltam és elindultam a gyomrom után - enni ugye. El kellett telnie egy jó félórának, hogy beazonosíthassam az első németet a német fővárosban. Ez a rész kísértetiesen emlékeztet a bécsi Práterre, ahol ugyancsak nagyítóval keresgéled az osztrákot.
De még a szálloda előtt...
Ahogy kiszálltam, egyből megállapítottam hogy ez egy orosz városrész: a Russkija 24h nonstop zöldséges áruház mellett van még vagy három házszám s akkor jön a mi szállodánk: a recepciós és a takarítónő éppen valami nyakigdumában voltak oroszul, mikor megérkeztem.
Szóval betértem az első kebaboshoz, akinek az üveglapos pultja alatt pislogtak szembe a szuvenyír bankók: volt Szovjetunió szép számmal, sőt olyanok még a bukszámban is vannak (ma mutogattam Csipkepittynek egy adagot), azonkívül nyakasfődi bukszában is ilyen, naná hogy Atatürk le nem maradhat, és mindenféle arab írásosak, mivel a következő kliens emezzel biztosan nem törökül beszélt, azt felismerném ennyi év StF után. A kebabot a parkban ettem meg a sétány mellett, ahol ismét 20 perc múlva jelentkezett az első német (kutyát sétáltatott flip-flopban egy nagy hátizsákot cipelve). Addig biztosan nem, mert egy román cigány család legeltette az ifjúságot: mikor nyugisak voltak románul diskuráltak, mikor idegesek, akkor átváltottak cigányra. Mellettem egy mérsékelten lepattant pofa telefonált. A másik padon meg kettő másik nyomta a rizsát, ugyancsak oroszul.
Ez most csak azért bizarr, mert a fal másik oldalán vagyunk. 2014-ben.

2014. június 26., csütörtök

Frissítsünk

Nincs egy hetes. Kicsit összevetve a jobboldali szájddal...
Apropó, szájd: bürgüncfalvi ingyen turkálóból van már 2 ruhafogas, 1 gyékény lámpaernyő, 1 retro-lounge rádijó (igen, ott van rajta Budapest, Beograd és Poznan társaságában... :-) ... és egy autónyi doboz ÜVEG ÉS PORCOLÁNY. Már csak szekrénykét kell keresnem hozzá. Alakul a panzió berendezése, nyámm!


 
Noss... utolsó képet csak azért tettem be hogy látszodjon, milyen ocsmány plafon volt a nappaliban is. Az előszobában inkább nem nyitottuk meg Pandóra szelencéjét a plafont. Szerintem még így is nyert ügyünk van.

2014. június 25., szerda

Autópark nézegetésével kezdődik

Kutyák gyakran néznek ki úgy, mint a gazdáik. És fordítva. Tulajdonképpen ritkán lehet eldönteni, melyik hasonlít inkább melyikre.
Nos, az autó és tulajdonosa között (legalábbis ebben az országban) nincs hasonló összefüggés.
Az itteni autópark jellegzetessége azon kívül, hogy Mr. Lazy szerint "pont olyan, mint Kubában", főleg az egymástól eléggé eltérő három kategória:
1. cuccos nagy autók: Mercedes, Audi, BMW, Skoda Octavia (én egyebet itt nemigen láttam)
2. kis autók amiknek már kijött a köv. szériája (Renault, Peugeot, Skoda Fabia)
3. ráblák csukorékja (Bocs, de a ráblát egyáltalán nem tudom lefordítani. Ez egy olyan szó, ami csak románul hozza ki az értelmét... az hogy roncs, az nudli fordítás.)
A Kaktuszé sima 2. kategória, de amivel én rohangálok, hiába hogy kijött azóta az új, itt még a régi is szuper jó kocsinak számít. Más "átfedést" a kategóriák közt nemigen láttam.
Természetesen a 3. kategória a legnépesebb, aki akar látni pl. egyes Golfot vagy 500-as Fiatot (+ennek júgó változatát, a "Fítyót"), szívesen körbevezetem a városon, természetesen kultúrpanziós szolgáltatásként még nyugta is jár róla.

Elindultunk. Nihol az élő múzeum, Kis Kuba és mégis Európa... elvégre K.u.K. volt egyszer itt is.
Megérkeztünk a pékséghez. Itt látunk egy éppen távozó kuncsaftot, most ült be az átlósan beparkolt Mercedesbe, ruházata (tréningnadrág, füss mellény, edzőcipő) pont olyan, mint a következő, ferdén beálló Zastava tulajdonosának, tehát a ruházat errefelé standardizált, úgy is mondhatnám, kocsifüggetlen. A parkolás úgyszintén, a pékség két egymás melletti parkolóhelyet építtetett, hogy kényelmesen elférjenek a ferdén parkolók akik attól való félelmükben, hogy vásárlás közben lerobbanna a motor, biztonságból inkább nem kapcsolják ki. Az autó, mint hű kutyus, berregve megvárja a két szót váltó gazdit. No de sebaj, van az önki mellett hely a túloldalon, itt megállunk, motor le. A miénk be szokott kapcsolni utána is, csak el kell fordítani a kulcsot.
Átmegyünk az úton, belépünk a péksgébe. Helló! (itt mindenki ismer mindenkit) Látható, hogy a népek sokszínűsége a történelem folyamán egy egységes pékárukultúrát eredményezett, ahol makedón, albán (előtte  vlsz. török is) hatásokra ma minden exjúgó pékségben el lehet fogyasztani asztalnál egy burekot a hozzátartozó iható jughurttal. Tehát nem kávézó+pékség, hanem burekbüfé+pékség. És természetesen informálódunk mindenről, ami időközben (tegnap óta) történt.
Kávézni viszont a káfityba megyünk, iszunk egy törököt, közben saját bőrünkön tapasztaljuk meg a kávékultúra jótékony hatását, itt az is kommunikatívvá válik, aki előtte hallgatott egész nap, mint a kuka. Míg meghűl a nagy csupornyi agyserkentő, még az elmúlt hét történéseit is meg lehet tárgyalni. Mert a kávézás itt nem sima szükséglet, hanem rituálé és kommunikációs lehetőség. Van aki három kávét is megiszik délelőtt, ha van kivel. Ha kommunikációs igényét szeretné kielégíteni. A munka?ugyan, miért kell a dolgokat siettetni?

Hű de várom már, hogy prezentáljak egyebeket is a K.u.K.-nak erről a sarkáról... (a bajor még mindig nem válaszolt hogy bű vagy bá, de lényeg, hogy kaptam visszaigazolást, tegnap megérkezett neki a szövegem)
Esik az eső, depis sapka ül a ház felett. Majd csak elmegy valamikor.

2014. június 24., kedd

Kerékben

Ez a mi pénzügyi görbénk minden, csak nem unalmas. Múlt héten derült ki, hogy ősztől feleannyi pénzből fogunk élni, mint eddig. KCs NLM-i óvodás papírja miatt nem jár több gyerekpénz a StF-ba (mondjuk törvény van rá, hogy a gyereknek nem kötelező ugyanabban az országban élnie, jelenleg Ausztriában, ahol én még teljesen okésan lakok és működök mint egyetemista). Érdekes hogy LKCs se kap ezentúl semmit. Őt nem is kérdezték, milyen óvodába jár... Roppant patriarchális egy ország, elkönyvelték hogy elmentünk más országba, ahol az apa van, ott az anya s ahol az anya, naná hogy ott vannak a gyerekek. Ebben a "másik országban" 2014 júliusában kb. 4 napot fogok tölteni - a gyerekeimmel, persze. A férjemmel most gondolkodunk azon, hogy tudnánk legalább három napot tölteni együtt a nyáron, vajmi pszeudonyaralás végett. Nem túl sokat találkoztunk az idén. Tetszik, nem tetszik, utaztam/utaztunk egész évben és sajna ezentúl is fogok, ez a jelenlegi profilom, bocs. De ki akarna ügyvédet macerálni - főleg a fináncokat! egyszer már meggyűlt velük a bajom. Most nem fog rámenni ilyesmire a gatyám: csak akkor érné meg elzálogosítani, ha aranyból lenne.
Erre az állapotra tromfol rá Kaktusz és a tanügyminisztérium dilemmája: felvételit csak kétévente engedélyeznek, most nyáron kimennek a diákok, marad ősztől egy. Ezt most vagy elintézi valami fejes, vagy pedig nem fele-, hanem negyedannyi pénzből fogunk élni, mint eddig.
Kíváncsian várom a fejleményeket.
Ja, és a panzió vendégeit... a héten ki lesz takarítva, kerül bele néhány bútor is. Gyertek-gyertek, vár  Csőrike alas Tyúkanyó, aki nyáron sajnos nem lesz itthon... hja, Pech gehabt. Az elmúlt hónapban egy évszázadot öregedtem a festék alatt. És a szomszédasszony (aki engem szok fodrászolni) balesetet szenvedett ma takarítás közben (Kaktusz volt az improvizált mentős), úgyhogy Berlinbe pénteken valószínűleg festés nélkül megyek.
A bajor medve meg nem válaszol a korrektúrámra semmit. Most vagy bekerülök a kötetbe, vagy esett az egész. Az elmúlt 2 napban nem aludtam össz. 9 órát. A gyomrom nem jár, csak az agyam.
Eközben lelépett a bébiszitterünk... még el se kezdett működni, közbejött neki valami külföldi dolog. Csak kapkodom a fejem, ez már az a szint. Ja? Hát elhívjuk Újvidékről a Kaktusz 25 éves franciatanárnőjét. Kap kvártélyt, csinál kosztot... kell neki a nyári munka. Fizetünk neki, oszt egyébre már úgyse fogja futni. Igaz hogy nem tud valami sokat magyarul, de Dönde (alias LKCs) ebben a korban még eléggé nemzetközi nyelvet beszél (és hamar tanul:-)
Főjjönmáazazoptimiznus. Vagyalugyakegyet.
Állítsa már le valaki azt a kereket.

2014. június 23., hétfő

Ügyv.ig. - ez most még furán néz ki...

Ma megkötöm a munkaszerződésemet, már minden akta elő van készítve - mások által, úgyhogy ezzel nem kellett vacakolnom. A szabályrendszer egyszerű: kisvállalkozónak csak egy bizonyos összeget kell leperkálnia az államnak, egy alkalmazottam van, Csőrike ügyvezető igazgató. Egyelőre nem kell félnem attól, hogy minden héten új törvénnyel keserítik meg az életemet (és a könyvelőmét, aki ugyancsak havi fix összeget kap tőlem, és ennyi). Magam ura vagyok, azt csinálok amit akarok. Nem vagyok semmilyen állam alkalmazottja, egyelőre nincs is szándékomban.
Akarna a kutya most más országban dolgozni - elég átnézni egyet a szomszédba, brr.

2014. június 22., vasárnap

Pálinkásüveg mellől

Hát ehhez se kell kép (bocs a fényképező mániámért, de a kultúrpanzió közben roppant kulturált pofát kezdett ölteni, legalábbis a kultúrsarokból nézve... és állandóan megörökíteném+bőcsködnék vele), szóval most nagyon off lesz, hajjaj.
Két hónap után előkerült Kaktusz jeggyűrűje a pálinkásüvegek mellől. Huhh, senki nem porszívózta fel. Meleg volt, na, ilyenkor szünetel a pálinkázás. Vagy mittudomén. Inkább söröztünk, vagy nem ettünk annyi zsíros levest (látná valaki errefelé a főzést, főleg Rőtmalac sürgős és egyre sürgősebb dolgaiban való vájkálásnak közepette...) Hajrá. Egy gonddal kevesebb.

2014. június 21., szombat

Már napok  óta nem találom a mobilom kábeljét. Rajta van a képanyag... úgyhogy warten Sie, bitte. Danke.

2014. június 12., csütörtök

Huss

Ismét gyöngysoros, terepjárószandálban járkáló, szikár, nyugdíjas és férfias nőkbe botlom - a lábuk rendszerint nagyobb, mint a férjeiké - na hol is vagyok?
Hát persze hogy Németországban.
Ma este kezdődik a kurzus(om). Te jó ég.

2014. június 11., szerda

Pszeudo-, demi- vagymiacsuda

Megöregszik, szépen elszunyul, nahát milyen szép halála van. Eddig oké, de a StF-i életem innét úgy megy tovább, hogy mindig összeszedem darabkáiból ezt a szépen elszunnyadt valamit s akkor úgy szokott rámnézni, hogy görr.

2014. június 9., hétfő

Nagyon vájvi

Ezek a szúnyogcsípések a legszebb barna lábakat is kidekorálják, hát még ezeket a csokitlan túrórudikat. Még jó hogy van hosszú kánikulaszoknyám. Kettő is, huhh.

2014. június 7., szombat

Az egyszerre

Elég sok dolog akar idegesíteni egyszerre. A legnagyobb dolog azzal az egyszerrével van...
  • Veni sancte spiritus - gregó kurzus. Kedd reggel indulok, legkésőbb hétfő estig meg kell hogy legyen, de jaj, költözés, jajj, pünkösdi antifónákat megette a macska, két napja keresem azokat a fránya kottákat amikből talán készülhetnék de egyik se teljes nap, mert közben egyszerre...
  • le kellett adnom a Rőtmalac-kötetbe valót, na legalább ezt máma abszolváltam, de közben egyszerre...
  • kiderült, hogy Rőtmalac csak a gregó kurzus utáni nap érne rá, mikor is szívesen eldiskurálna velem a velencei konferenciára készített előadásomról, ó egek! azt meg tilos neki megtudnia, hogy pont őmiatta nem vagyok ezzel még sehol, merthogy az emlékkötet... de ezek mellé...
  • két rozsdafarkú-fészek is van fejünkön, egyik a padláson, másik most akaródzik beépíteni a gőzelszívó kinti csövébe, az udvarban iszonyúbalkán dögszag terjeng (abszurd kóbor macskánk a padláson fasírozza ki az anyagot, múltkor lehajított egy döglött egeret a panzióbejárat elé), padlásra egyelőre nem mertünk felmenni, bár három napja még nagy létránk is van, mert közben...
  • levakolták a határátkelőnek a kerítését, betömködték a panzió éktelenkedő lyukait (verébfészek az nem lesz már, hehehe) és kiütötték a garázs és a nyárikonyha közti falat. Nahát, penna emellett, hogy hétfőn feltöri a bagázs a kapubejáratot: jön a burkolókő...
  • (igen, egy hét alatt sikerült mindkét gyereknek meghűlnie, persze felváltva, hogy ne unja magát az ember)

2014. június 1., vasárnap

Éljen a gyereknap!

Lejárt az összevont szülinap és a mosogatógép jóvoltából félóra alatt sikerült eltakarítanom a tortázó és hasonlónemű nyomokat.
Kilenc gyerekkel játszottam ma délután, két négyéves fiúval és a hét lánnyal így, ni: három kilencévessel, egy hatévessel, egy ötévessel, és két egy-két évessel.
Közben kiderült, hogy itt nem is ünneplik nagyon a gyereknapot. Én meg abban a luxushelyzetben voltam, hogy kilenc 1-9 év közti gyerkőc szocializációját figyelhettem két-három órán keresztül, hát rengeteget tanultam tőlük, most próbálom emésztgetni. Meg közben mást is.
Bizarr, nincs jobb szó rá, hogy még mindig nem sikerült túltennem magam LKCs születésén, pedig őkeme már május 26-án betöltötte az egyet. KCs még csak 15-én lesz ötéves, és mégis, arra könnyebben ráálltam. Jó hogy itt volt a gyermekhad, így nem volt mikor gondolkodnom.
Tudom hogy a gyermekem születése nem Krisztus feltámadása, de sokszor azon csodálkozom el, hogy a fenében lehet három nap múlva csindarattával ünnepelni azt, akit előtte úgy kicsináltunk, aki szó szerint kiszenvedett, hogyhogy senki nem emlékszik a kálváriára? Hiszen alig pár nappal előtte volt...
Nos, tegnap volt egy éve és egy hete, hogy elkezdődött az én kétszemélyes kálváriám a szülészeten. Egy teljes nap főleg lelki kétségek közt, aztán a másfél nap testi és lelki megrázkódtatásai, nem tudnám beállítani hogy melyik volt inkább elől. Talán felváltva. Mikor óvatosan közölték velem, hogy izé hölgyem, készüljön fel, szekció lesz... Akkor vigyorodtam el először és valami olyasmit kentem oda válaszul, hogy Halleluja! (Emlékszem, nagyon meg voltak lepődve, orvos, nővérke, az egész bagázs.) Mindenesetre mikor kipucolva ideadták nekem, sírtam és az nem az örömtől volt. Emlékszem, azt mondtam neki, hogy annyira megszenvedtünk ez alatt a két és fél nap alatt, és én nagyon remélem, nem lesz hasonló az életünkben. Annyira sütött az igazság, hogy hajszálon múlt az életünk. Mert ha nincs modern orvostudomány, mindketten elpatkolunk. KCs beékelődött pofikáját anno a szülésznő tapasztalata mégiscsak kiszedte, de ez a gyerek túltett mindenen, amitől egy szülés rendkívüli és ritka kategóriát kap. Még szerencse, hogy nem az erdőben szültem, nem is otthon ahogy nyugaton divat, hanem a kórházban.
Szóval holnap már egy hete lesz, hogy egyéves, talán lassan sikerül megemésztenem... Olyan tündéri, mint egy bündéri, ööö elfogult vagyok, de bárki láthatja hogy lassacskán rászolgál a nevére, vagyis egyre kevésbé dönde. És Kiskunhalason mikor megálltunk szopizni, éppen a Csongor és Tünde ment a rádióban... a jándék, ez is meg az is.

2014. május 25., vasárnap

Blicc-snell

Na, ez hamar ment.  Mire nem jó egy hirtelen felbuzdulásomban  készített könyvtári jegyzék a kétszáz könyvről, ami a számítógépemben van? Hhe. Persze kicsit laikus pofája van, mert én se vagyok könyvtáros, de na. (és a "nincs" azt jelenti, hogy nem kottás.)

123
Jubiláte Deo (Zengjetek Istennek!)
Imádságos és énekeskönyv a róm. kath. ifjuság és a hivek számára
Ábrahám János, Novisad 1924
Léh Jakab
 
 
magyar
római katolikus
nincs
 
1

Tehát nem releváns adat mert bizonyítottan utánnyomás, a magyar cím meg hibás. Tehát  nem volt más új énekeskönyv  ebben az időben, és itt ez volt a fontos. Huhh.