Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görrr. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görrr. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 12., hétfő

Jégcsákány-fíling

Mostanra kiment a masszázs a hátamból - szerencsére. A tagi úgy bedolgozta az izmaimba a lázat vajmi, hogy 3 napig jojóztam tőle.

Bár lehet, hogy az úttakarítás is besegített a kimasszírozóba? igazán nem jellemző telünk van, pechünkre meg akkor lett ilyen jég az útra, mikor éppen a másik országban teleltünk.

Fazit: Kaktusz ma eltörte a gereblye nyelét, én pedig a lapátét próbáltam volna végre kiszedni, mert közben elgörbült. Nesze jégcsákányolás a kapu előtt! kb. egy óra hosszát vertük. Itt olyan kezdetleges és elmaradt a téli úttakarítás, mint gyerekkoromban, úgy 40 évvel ezelőtt, az akkori szoci szülőföldemen. Még mindig emlékszem, amikor az 1-es busz bevette volt azt a halálkanyart a domb alján - a sofőrök akkor profin tudtak közlekedni, az ádáz körülmények ellenére. Szervókormány és ABS nélkül, minden mellé.

A nagy laposban?? Kész katasztrófa. Az emberek mintha azt várnák, mikor olvad fel magától! A kommunális vállalat igazgatója lenyúlt valami 50 ezernyi eurót egy új személygépkocsira, de se útszórás, se úttakarítás nem korszerűsödött azóta, hogy ideköltöztünk. Lényeg a saját kényelme, miközben az utakon és járdákon vastagon áll a jég, az emberek esnek, mint a nagykabát. Biciklivel, vagy anélkül!

Asszem, jót tett a méreg a hátamnak: a mai lapátolás bónusza! Szépen tudom forgatni a nyakam, csigolyameszesedés ide vagy oda.

2026. január 10., szombat

Szülinapi 24h

A szülinapomat egyre furábban ünnepelem újabban.

Először is, én január 10-én, tudtommal 22.10 perckor születtem.

A szülinapomat tegnap délután kezdtem ünnepelni a Mátrában. Először is egy masszázzsal (ilyen se vót még). Előzetes: családommal és egyéb állatfajtákkal "kao" téli szabadságra mentünk. Lényeg, hogy csak mérsékelten mentünk egymás idegeire, pont 3 nap után, és én bizony beálltam ünnepelni, tegnap 17 órakor kezdtem, először masszázs, utána meg aláírtam egy petíciót a legközelebbi határon túlra, ami nagyon szívem szerint volt, ha kockázat dutyi lesz belőle, ha nem. Ez már adott egy szülinapi fílinget!

Aztán egy ünnepi vacsora és.... egy jól megérdemelt alvás lett volna, amit objektív okok miatt áttettem a mai napra, azaz éjszakára. Az objektív okok úgy nézett ki, hogy a hotelben a papírfalak jóvoltából a szomszéd szobában a kisbaba 2x sírt fel éjjel (tudom, nem rossz arány, sőt), reggel 6-kor kezdte a napot, szintén sírással (nem, én nem akarok átállni nagymama-móduszba, eszem ágában sincs nosztalgiázni a babasírást), de ami a legnagyobb sírás, hogy Kaktusz horkolására átlag 1,5 óránként ébredtem, mint kb. amikor anno vajúdtam egész éjjel, szóval ez azért rémes volt, az én koromban meg pláne. Ha augusztusban elmegyünk együtt Strasbourgba a konfira, időben ki kell néznem egy olcsó apartmant kettő (!) szobával. Ezzel a horkolással egyszerűen nem lehet együttélni - na jó, itthon nem is alszom vele egy szobában, a földszinten nyomatja a kápolna mellett, én meg az emeleti lüxüscellámban szuszikálok. A nyári időszakban meg pláne nem eszem magam emiatt, hiszen ilyenkor Kaktusz a csembalót boldogítja a horkolásával a másik házban. DE. Itt kivizsgálás lesz belátható időn belül, ejszen midlájf vagymi, de ha nem jár utána, eccerke rágni fogom a fülét, de nonstop én. WTF ez a horkolás...

Na így ünnepelem én a szülinapomat, csak mérsékelten ismerte meg édesanyám édesapámat, mint valami Esterházyban. A petíció viszont beült az idegeimbe, kíváncsian várom a fejleményeket.

2025. december 7., vasárnap

Európai munkamorál? na ne röhögtess

Lényeg, hogy a munka menjen.

Fiam, nem lehet tétlenül ülni.

Rend a lelke mindennek.

 

Ezek bizony értékes családi örökségek ürülékek az agyamban.

Elvileg én is munkamániás vagyok, részben a kálvinista őseimnek köszönhetem, ez nem vitás: túl sokat hallottam gyerekkoromban a fentieket és ezekhez hasonló mondatokat, csoda-e, hogy meghatározták az életemet? a mindinkább elhatalmasodó munkamániámat?! (höhöhö, most nagyokat röhögök közben)

Hogy nem lehet ezt überelni?! dedede.

Most jött a mail (vasárnap este). Nem hiszem el, ez már a 4. koreai leányzó a tízből ezen a hétvégén, hogy:

"Frau Dr. Csőrike, hol van a beígért szkriptum? Na és a január 24-i vizsgára a próbateszt?"

Megölnek ezek. Ma reggel a legnagyobb ködben bicikliztem befelé, taknyom-nyálam-könnyem egybefolyva, alig derengett valami abból, hogy nappal van. A belváros kihalva, a szombati részegek már elszállingóztak, a forralt borozás nyoma fel van takarítva (nem irigylem a brigádot). Naszóval, próba a szkólával, misét letekerni... utána megírtam a szkriptumot - félig - ezeknek a vizsgára, közben még 3 másik dolgot is intéztem, de a nappali nappal én is hazajöttem a dolgozóból. Azt az iskoláját, vasárnapi műszakban!

Kálvin szerintem agygörcsöt kapna: Dél-Koreában. 

2025. december 2., kedd

Macika-hobbi

Megérkezett a december és úgy döntöttem, hogy a sok strapát, nyomulást, szereplést és minden megfelelni akarást szépen összegöngyölítem egy cumókába és benyomom a sarokba.

A november olyan rettenetes erőpróba volt, hogy most csak arra tudok gondolni, minden maradék időmet alvással töltöm, hadd regenerálódjak ebből, mint egy macika. Ez lesz a hobbi, sőt, olyan hobbi lesz, hogy máshonnét is le fogok faragni, csak hogy a hobbimnak éljek.

Ha kijöttem a barlangból, újra kell terveznem az életemet. Röviden s velősen: 

  • a kutatási projekt nem ment át a második szűrőn
  • StF-ban a munkahelyem egy sátáni hajszálon lóg (azt pedig soha nem tudni, mennyire erős, ugye), ha elszakad, jó lenne valami másik kúglitrutyis állás, ezt kéne még időben kibokszolni
  • a másik országban levő munkahelyemen éppen most huppant be a kutatócsapatunk az első konfliktusba a vezetőséggel.

De addig is, az elmúlt időszak egyik legkényelmesebb ágya, egy igazán szürke nappallal kontrasztálva, mindegy hogy éjjel vagy nappal, ó igen, alvás, alvás! az ódát hozzája majd akkor írom meg, mikor a barlangból kibújtam. Gondolom, tavasszal vajmi.


 

2024. december 2., hétfő

Vasárnapi munkaebéd

Az úgy volt kérem szépen, hogy sakkoztam, hányszor és hol fagyjak meg: útközben 2x plusz templomban 2x vagy útközben csak 1x és templomban 3x. Aztán utóbbit választottam. Két templomi program között bementem a jó melegbe: munkaebédelni.


Hja, kemény vasárnap vala. Túléltük a koncertet, magunk miatt aligha szégyenkezhetek (na jó, amolyan szolid volt, de még okés), viszont a kórus és a zenekar elég botrányosan szerepelt, szerintem le. Na, lapot rá!

2024. november 30., szombat

Csőrike és a gender

Annyi minden van itt, amire el lehetne menni, csak úgy röpködnek az ajánlatok. Ezelőtt tíz perccel arra gondoltam, hogy nem megyek arra az eseményre, amit napokig tervbe vettem magamnak, szóval nem érdekelnek ma este a női zeneszerzők, írók s az előadók, ahol mindenki nő. Tegnap beszéltük át a kolleginával, hogy fárasztó egy ún. "gender" konferencia, ha mindig az áll előtérben, hogy a nő nő, és milyen fontos ez az egész, és ez a dolog lényege. Hülyén is érezte magát legutóbb Szlovéniában, hiszen egy 150 éves francia zongorametodikáról tartott előadást, ami akkor is újító lenne még ma is, ha nem nő írta volna. Szóval nem attól innovatív az egész téma, hogy bekerült egy gender konferenciába. Mellette még csak egyvalaki hozott szintén "uniszex" témát, a főszervező, aki kartauzi női kolostor későközépkori zenés-liturgikus kéziratairól referált - a dolog ismételten nem a női jellegtől egyetemes bomba jelentőségű, hanem csak úgy, valakik hihetetlen alapossággal és mindenféle zenei és más tudásnak a birtokában alkottak, piszok jó dolgokat. Jó, hát éppen nők voltak, na és?...

Attól, hogy nő volt a komponista, e puszta tény nem tud és nem fog egy középszerű zenei alkotásból remekművet varázsolni. Szóval a gendertéma nekem valahogy nem azt jelenti, mint a legtöbb ilyen helyre elbillegő kolleginának. Mondjuk a szervezőnek sem, szóval Szlovéniában ezek ott pislogtak egymásra ketten, és ha én elmentem volna a Hildegardis témámmal, lett volna egy harmadik pislogó is. Az a baj velem/velünk, hogy ezek az előadások, amiket általában mi készítünk, nem genderről szólnak, sőt, pasik is szoktak ilyenekről előadásokat tartani, nem éppen gender konferenciákon. És a dolgozó méhek és hangyák amúgy is semleges neműek, jelentem, nyehh. Nem??

Ora et labora, szóval ma már eleget dolgoztam, utána meg inkább gyertyagyújtásra megyek a dómba, vesperásra. Az legalább nem gender - legalábbis egyelőre.

2024. november 5., kedd

Nyavalya-dominó

Csőrike nagyon nem úgy tervezi, hogy nyafogóposztokat posztoljon, az árgyílusát neki.

De tény és való: Minél több ideig nem írok ide, annál több nyafognivaló tolul a világba, szóval már azért is jobb lesz ide írogatni, hogy kisebb adagok nyomuljanak egyszerre ki a csőrömből.

NLM-mozaikok (GRRRbe hajló): 

  • perverz olasz szomszédunk most már nem gatyátlankodik, hanem óriás hordóban szemetet éget, így ingyen füstöli a frissen kiterített holmimat
  • tömegszerencsétlenség a székesünkben, még mindig gyászol mindenki (tavaly decemberre esett a bentlakásos hasonló eset, egyszer évente is sok!)
  • nem lehet Márton-napi libamenüt rendelni sehol, épp csak a Laternefest ne ússzon el vele együtt, mint a tavaly
  • lejárt az idei konfi, amit saját szőrünkre-bőrünkre szerveztünk Kaktusszal, agyő, never ever again 
  • ráment az egészségem a dologra, begyulladt valami jobboldalt, ami rossz esetben nembelegondolnimi, legjobb esetben pedig a bölcsességfogam lesz, csak éppen nem lesz mikor és hol kiműteni még két hétig!!

StF-mozaikok (hasonló a rendszer)

  • kollégánk, aki nem egyházzenész, aláásta egy közös projekttel a tanszakunk hírnevét, ráadásul rárakta a nevemet is egy plakátra, aminek a szövegéhez semmi közöm bmeg, egyik oldalon az egyházzenébe belenyomott reklámanyag ordít, másik oldalon Krisztus csapkod az ostorral, az idióta meg egyiket se akarja meghallani
  • szűk két hét múlva már megint a dómban énekelünk, loco, same band, na de erre legalább én varrom azt a gombot, ami nekem tetszik
  • holnapután indulok konferenciára Németországba, az előadásom két darabban lóg, a második még meg sincs írva, mivel ma is a munkahelyi nyavalyákkal voltam elfoglalva, na meg ez a fránya vándorló fájdalom, fene tudja, mit akar még velem a napokban

.....

tyű, az iskoláját. Megfekszi ez akárkinek a hasát, ez a dominó.

Reméljük a legjobbakat....

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. június 18., kedd

Csőrepedés

Egyik itt van, egész konkrétan a nagy laposban, május eleje óta de facto le van zárva a vizünk abban a házban, ahol élünk, az udvarról hordjuk be vedrekkel a vizet főzni és mosogatni, és a panzióban lehet tusolni és oda ciheltük át a mosógépet, amelyik az egyetlen lehúzható WC-vel verekszik a helyért, úgyhogy el lehet képzelni, mikor valamelyikünk éppen nem tudja, elfelejtette stb. visszabuherálni a működő mosógép kifolyóját vécézés után...

A másik csőrepedés StF-ban van. Szóval két év meló után vége a nyugodt világnak: kettő pályázik, hogy tanszékvezető legyen, egy olyan intézményben, ahol törvényben áll, hogy a rektor egy diktátor. Ha szeptember elejéig nem egyeznek meg, hogy melyik legyen, kiveszik az irányítást a kezünkből. Így kiskorúsít minket a rektor, aki majd delegál valaki abszolút mellékszálat az abszolút töketlennek bizonyult tanszékre. Remélem, júliusban már nem lesznek online gyűlések, amiken eddig stílusosan outdoor vettem részt, a tuják voltak az igazi háttér, miközben a kollégák valami uncsi szobákban ültek, uncsi szekrények és üres falak előtt. (A napi vedres mizériánkat kispóroltam a háttérből.)

Ma jön egy vízszerelő teljes felszereléssel, aki remélem, hogy tegnap jól diagnosztizálta be a dolgot. Terv szerint délelőtt már kezdi és addig veri a felső fürdőszobát (széjjel!), amíg leér a szelepig. Az biztosan beteg, kérdés hogy még mi más. Szóval DRUKK!!

2023. november 19., vasárnap

Más asztala

Gondoltam, teljesen csődbement minden pedagógiai nekifutásom a napokban s főleg a mai nap: van nekem két kisebb égedelem kölykem egy, ún. "lányos" szobában. Ahol lapáttal és boszorkányseprűvel érdemes közlekedni a ruhásszekrényig, azaz nem is egészen odáig, hanem kb. egy méterre tőle kinyúlok, kihúzom a fiókot és behajigálom a száraz holmit. Így legalább nem a földön köt ki az, amit előtte már kimostam etc.etc.

Hát, az íróasztalok rendezése sehogy nem akaródzott, hogy beinduljon, se rávezetéssel, se zsarolással, sehogy. Gondoltam, ravaszul, mi van, ha unják a terepet?? úgyhogy írtam egy üzit, persze, vacappal, mi a szarral, hogy felfigyeljenek, ilyenformán:

"Kössünk egyezményt: Ti segítetek az én íróasztalom tetejét visszarendezni (ma sajnos feltúrtam, mert kerestem valamit s után rögtön indulni kellett). Én segítek a tieteket elrendezni. 10 perc + 10 perc, maximum! Give me 5!!!"

Visszajött az üzi blicc gyorsasággal: "Mindjárt, várjál..."

Úgyhogy érdekes a más stratégiáját ráereszteni a saját asztalomra - középső égedelem csőrikém ugyanis MÉRETEK szerint rendezte el a papírjaimat stb. De teljesen következetesen, gyorsan és hatékonyan, és még ki is takarította a terepet a drága teremtés büdös kölyke, lusta disznó. Lényeg, hogy ezzel a módszerrel, még ha vitatható is lenne a 100%-os hatékonysága, egy biztos, kevésbé érzem magam idióta lúzernek.

2023. október 23., hétfő

Állattartásom

A nemtomhányfejű sárkányt legalább papíron meg kéne kísérelnem egészben látni, esetleg a fejei mellé valamiféle biztató dátumokat fabrikálni, hogy mikor esedékes a lenyisszantásuk. Mintha egyre több feje lenne, nemtom mikor lettek?!

A szomszédnak persze sokkal egyszerűbb a dolga. Szombat reggel levágta a nagy disznót (én spéci még mindig bele vagyok betegedve, a disznótartásába általában véve és ezek a legyilkok, hát komolyan, nem nekem valók), most hullacsend van. Az utóbbi időben azért nem volt semmi, a disznó egyre nagyobb lett, aztán naponta 3x rátört az  éhség... olyankor azt gondoltam, mindjárt érkezik át hozzánk, miután kidöntötte a pajtáját, utána a téglakerítést is, mint valami El Toro.

Biztosan velem van a baj, én nem bírom ezt az életformát. Fáradt vagyok, kolostor kellene most, de még ki kell húznom egy darabig.

Ide azt a listát.

2023. július 25., kedd

Nyár... nehogy ezt csináljátok!

Van idénre nyári programom, ez egy jó adag, teljesen abszurd program.

Egy papírra felkörmöltem egy táblázatot a tízfejű sárkányommal.

Elvileg ezeken a feladatokon dolgozom decemberig. Van, ami már lecseng addig, van olyan is, ami alattomosan végig kísér(t), egymaga szeretné az időt tőlem, egyedül, de ez csucsu, nem fog összejönni.

Ezeken kívül persze ki kellene ötölni, hogyan lehetne lakhatóvá tenni ezt a rémséges barlangot, ahol élünk. Igen, együtt élünk, lakunk benne, együtt kellene rendezni ezt az egész kócerájt, van, amit elvileg csak nyáron lehet. Valahogy ez is csucsu (grrr). Az elmúlt napokban a gyerekek nagyszülőknél tiszáztak, miegymás. Kaktusszal ezalatt felváltva dolgoztunk és hánytunk, meg ketten kétfelé dőltünk egy olyan betegséggel, amire egyáltalán nem számítottunk. Milyen szép, mikor végre együtt lehetnénk, legalább két napot nyaralhatnánk, de neeem, egyrészt berak a munka, másrészt ez a vírus, hogy a nyavalya ott enné meg az egészet. Ma délután hazajöttek a csőrikék. Kaptam finom teát, porszívózást és mosást tőlük. :-)

Valahogy ki kell bírni. Aludni, aludni, amennyit csak lehet. Hátha összejön egy másik nyár 2024-re...

2023. április 6., csütörtök

The Last Supper

Nem, nem vesztem össze Kaktusszal, bár bemondtam neki. Ez egy ismételten szingli műsor lesz, csakúgy, mint a Jethro Tull anno, akkor egyetlen Csőrikémmel a nyakamban, a bébihordóban.

Igen, ma az utolsó vacsorát hallgatom, és a többit is, a Jézus Krisztus Szupersztár lemezről. Mindenképpen.

Nem, nem érdekel, akar-e jönni vagy sem, most már félig sírban vagyunk, hogy John Lord a másvilágra került, tudom én, orgonista Kaktusz meg, nem, de nem érdekel. Mingyá mindenki a túlvilágon van!

Vagy elmegyek, vagy nincs vagy:



2023. február 26., vasárnap

Az a fránya lant

Nem tészem én le még azt a lantot!...

-mondta anno a templomba járó néni, aki akkor még kb. annyi éves lehetett, mint én, nevezzük el most Piroska néninek.

Piroska néni éveken át szorgalmasan idegesítette a plébit azzal, hogy nyíltan udvarolt neki, sütötte a finomabbnál finomabb süteményeket s egyáltalán, igen buzgón sürgött-forgott a templomban, a plébi körül legyeskedve. Aztán egyszer rámordult a farkas, onnantól kezdve már sunnyadtan ült a padban, aztán egyszer csak meghalt, ejszen végleg letette a lantot.

Most már abba kezdek beleakadni, hogy az én hangszerem kirúgta magát. Még akkor is így van ez, ha nem előkelő műhelyben épült, nem sznob pénzes iskolákba járt a mester stb-stb. Egyszóval kezdek kilyukadni oda, hogy roppantul idegesít a dilettáns, szar munka, sőt, minnyá Piroska néni módjára indulok a kosárral körbe. Persze nem a plébi körül legyeskedve, de a szemtelenségemet alig tudom visszatartani, hogy a kontár munkába ne akkor és azonnal avatkozzak bele.

Ezzel úgy látom, kezd Kaktusz is szembesülni. Kezdjük azzal, hogy múltkorjában az új káplán kezéből majdnem kivette a szentséget, olyan balf... módon forgolódott az a misén. Utolsó pillanatban Kaktusz mégse pattant fel az orgonapadról, de tényleg közel volt hozzá.

Aztán ez a "vizsgabál". Ekkora ökörséget ritkán lát a világ. Elment legnagyobb csőrikénk táncos vizsgájára, valahogy még kibírta anélkül, hogy félre ne húzza a tánctanárt, aki szambára is csacsacsát járatott a gyerekekkel, mindet ugrálva (JÁÁÁÁJ), de otthon, miután lejárt a dolog, felvette a tánccipőjét és megforgatta a saját leányát a nappaliban, legalább kapjon ízelítőt, ha már az oktatás ilyen gagyira sikeredett.

Én meg.... két egymás utáni napon hol az iskolások (középső csőrikéék), hol az óvodások (legküsebb) zenés műsorán akadtam ki, borzasztó, én még mindig bele vagyok betegedve, hogy amit az ovisok ösztönösen még éreznek (az óvónéni persze nem, a tanító nénikről még annyira se beszéljünk), az iskolás korra megszűnik létezni. Se ritmus, se dallam. De: milyen szép volt!.... Brrr és brr!!!

Nehezen tudtam visszatartani magam, még jó, hogy a tévé nem az én véleményemre volt kíváncsi!

Vagy elsírom magam, vagy verekedni fogok azzal a lanttal, egyhamar nem is hagyom abba.

2023. január 8., vasárnap

Oriscus avagy villám alakú sebhely

Kikászálódtam-forma a legújabb kovidolásból, becsületemre legyen mondva, eddig még csak egyet sikerült elkapnom s azt is ezelőtt 11 hónappal, úgyhogy a helyzet lehetne rosszabb is. Csak hát Kaktusz úgy van itthon, mintha nem létezne, tökéletes időzítés a pííííí adatbázishoz. Na persze, kivéve a gyomra és a szennyese, azok persze itthon vannak. Persze ezekkel is nekem kell foglalkoznom, betegen is ötödmagamat nyúzom ebben a háztartásban, remek.

Ha valaki azt merészeli mondani, pihenjek meg ilyenek, azt dupla lábbal küldöm el melegebb helyekre. Kábé. Mikor lesz már végre február...

Az egyik beadási határidőt sajnos lekéstem, a fene megette a hiábavaló éjszakázást. Bár aludtam volna helyette, hogy hamarább kigyógyuljak ebből a sz..ból!

Próbálok legyártani egy adag neumatáblázatot, magyarázatokkal, a vizsgázóimnak. Elvégre egy hónap múlva vizsgáztatok. Sőt, már ennél is kevesebb, és én megígértem, hogy fabrikálok nekik használható segédleteket. Ajjaj. Ha marad erőm, itt ne, éppen ordibálok sugárba, hogy tessék engem békibe hagyni dógoszni, mert nem háziasszony vagyok elsősorban!... kijózanodás: általában falra hányt borsó. Január végén lelépek én két hétre, hol van már az a január vége... Ideje, hogy rendet tegyek, elsősorban magamban, úgyhogy megyek az anyakolostorba, de bizony, alig várom, pápá, orvoá!...

Itt nyaggatom ezeket a táblázatokat már mióta, s akkor megérkezik a legkisebb csőrike, rámutat az augmentált típusú oriscus liquescensre, itt:


 

Jéé, ez pont olyan, mint a Harry Potter villám alakú sebhelye!

Passz. Ezt azért mégse kérhetem így az elsőévesektől... pedig tutira könnyebben megjegyeznék, mintsem hibiszkusz, vagy oriszkus, vagy aszteriszkusz, míg végül kusz-kusz nem lesz belőle :-D

2022. november 8., kedd

Tökéletlen Csőrike-polgár

Rendes életem nem lesz nekem sohase. Mi is az a rendes élet?? haha. 

Alapjáratú felemmel kézzel-lábbal kapálózok ellene, sőt, ha szembejönne velem saját magam olyan formában, lehet hogy leköpném. De ha nem is, erős ingert érzek. És mégis, néha úgy hiányzik, én is olyan szeretnék lenni, mint anno izémizé a Mama utcájából.

Milyen erős a gyerekkori vágy, hogy de, én igenis olyan akarok lenni, mint X néni, megbecsült, tisztes polgár komformista, magának harácsoló, tévképzetben élő, önző és részvéttelen kutya aki olyan szép, rendezett helyen él, egész viselkedése, ruházata, stílusa olyan irigyelnivaló, jól szituált, felnéznek rá az emberek, szóval A POLGÁR akarok lenni! Ha nagy leszek. Vagy mégse?...

Basszameg, naponta filózok azon, hogy lehetne kevesebb hulladékkal szántani a szerencsétlen földünk hátát. Úgyhogy, amilyen radikális barom vagyok, inkább a házamban deponálom azt, amit nem tudok újrahasznosítani és szétválogatni. Mialatt a használati dolgaim a házban hajléktalankodnak a földön szanaszét, kiszorítva a vízszintest a vízszintesből, a hulladék előkelő helyen várja a sorsát. Naponta eszembejut, hogy de irigylem én azokat a kórusomból, akik otthon rendezett házban élnek. Mert rend van a fejükben is. Én csak égek, égek, mint egy bennfelejtett villanykörte, míg ki nem purcanok. Évente többször kukába kerülök, mert ilyen áramingadozással nehezen lehet egyszerre mozogni és működni huzamosabb ideig. Az éltet, ahogy pl. a rendes házú kórustag megrázza a vállam fellépés után, hogy annyira köszöni nekem az élményt!... Én meg ott vigyorgok, mint egy fakutya, és megszűnik az idő. De eközben itthon szemétdombon élünk és naponta teszünk hozzá. A kukás élményhez, basszus. 

A szavazó reklámfüzetet viszont gondolkodás nélkül kidobtam a közösbe. Temteccik a manipulálás nekem, bocsi. Hétfőn viszi a kukásautó, francba veletek. Ezt a nyugalmat. Legalább ezt jól megcsináltam! :-D

2022. augusztus 8., hétfő

Mert a diák nem fog változni csak úgy

A panzióban két hindu szerzetes, Kaktusz a lustiszobában, én a teraszajtón át a csigalépcsőn közlekedek és a szobám most már tényleg cella a javából, még a kávémat is itt főztem a reggel.

Folytatjuk az önismereti tréning után az életünket, a nagy átrendezés máris elkezdődött, elvileg ugye. Ha a nap még fél napnyival hosszabb lenne, talán én is beérnééém a kullogó önmagamat, minden téren...

Életem a rend utáni vágy, amit nem érek el sose. A rend eléggé bonyolultan áll a fejemben (mint vágy), sokrétű, nem tapintható. A fejem, az igen, de ezzel nem sokra megyek.

Okos stratégiát kellene kiötölni olyanféleképpen, hogy legalább a dolgoknak - itt a kézzel fogható kategóriára gondolok - helyük legyen itt a házban. Hely és hely, amit okosan, funkcionálisan kiválasztok és kivitelezek, tekintettel a kóros feledékenységemre. Eddig és netovább, mondta Csipike, hát én is a tegnap, mikor észrevettem, hogy bent felejtettem a vasalót a konnektorban, jááj de kiakasztott. Ebben a katasztrófa áramárban, egyrészt, másrészt meg szerencsém van, hogy egy okos vasaló és ha öt percig nem mozgatják, elkezd pislogni a lámpája ergo kikapcsol. De úgyis, feledékenység életveszélyes szinten diagnosztizálva, úgyhogy azt hiszem itt a pont, tenni kell valamit, de azonnal.

1. okos hely a dolgoknak, helykihasználás, ergonómia stb. szempontjából

2. NA DE jól látható hely vagy szamárvezető kell, amibe önkéntelenül naponta belebotlok, mert ha a tanulás nem megy, először a módszeren kell változtatni (höhö, beteg pedagógus a családban), a tanulón változtatni mint olyan, eléggé kemény dió (eez az agybeteg diák?...), most ez is én vagyok ugye. És ha én vagyok a magam diákja, akkor mese habbal, hogy csak úgy üresben megváltozok és megszűnik a feledékenység és azz ebből adódó szétszórtság, asszem ezzel elértem a realitás küszöbét. Magamon viszont mindenféle módszert kikísérletezhetek, nem?... Nos, ha csak közlekedek és tízszer látom a konyhában, hogy mi van az üvegszekrényben, akkor tutira megjegyzem. Most is tudom fejből, mi van a pult feletti részben: soha nem használt edények, teáskészlet meg ilyenek. Hát, kár volt odarakni őket és ezekkel a vackokkal terhelnem az érzékeny memóriámat. A vitrinből egyedül a pálinka az, amit naponta használunk és jó, hogy tudjuk a helyét. Tehát a csészék helyére felcímkézett mappák kéne, hogy kerüljenek, ilyenekkel: születési anyakönyvek, munkaszerződések, szakmai önéletrajzok, fontos befizetések. Csészék mehetnének egy dobozba a francba, azokra asszem kár pazarolnom a memóriámat. A szobámban a könyvesszekrényem ilyen téren rremekül működik, üveges ajtó van mindenütt, mint valami orvosi rendelőben, nem is keresek abban a szekrényben soha semmit, mert mindent tudok, hogy hol van. Tehát a ház összes vitrines részét átrendezem, a polcok a betennivaló után fognk igazodni. Lesz itt haddelhadd.

3. a dolgok után jönnek az események vagy más izé, hogy ott rendet tegyek, hááát... ezt lehet, hogy az életben nem érem el, de hátha könnyebben fog menni, ha már az 1. és 2. valamelyest abszolválva van (tanári hipotézis az új stratégiai terv elején!! :-D )

Kíváncsian várom a fejleményeket, naná. Ma elvileg StF-ba megyünk legnagyobb Csőrikémmel, ha az autó akkumulátora addigra meggyógyul, ha nem, csak holnap vagy izé, de addig is őrlöm egy kicsit ezt az új dolgot a fejemben. Hmmm.

2022. július 20., szerda

Perpéta, semper mobila

Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)

Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.

Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...

Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.

2022. június 9., csütörtök

Kukucska a komposztból

A projektek kicsit módosultak, én pedig igyekszem tartani azt a szintet, amit inkább lefelé kellene tolni. Nem a koleszterinre és effélékre, hanem inkább az idegkimerülés alsó szintjére gondoltam.

Igazából júniustól gondoltam lepakolni egy adagot az építődarum talpából, de áldom az eszemet, hogy mégiscsak:

  • május közepe óta nem tartok egyelőre több énekórát itthon
  • nem viszek kórust Kolozsvárra, kihagyom a próbákkal járó szükségtelen stresszeket a nagy büdös "vajon"-ért
  • egyelőre nem megyek sehová kimenősbe, mert a Módzsóban is csak végigbőgtem a Hobó-koncertet, és még sörösüveg se volt a kezemben, másik Mo, félek tőled, pedagógusok alatt fa elvágva, háború s diktatúra és mármegint, tádámm
  • nem játszok egyelőre misét (ez a kettő helyettesítés is csak elvette az időmet és erőmet egyébtől, ráadásul a koncentráció-kiesésem miatt bődületes lebőgés volt mind2, brrr)
  • elvállaltam a belgrádi koncertet egy színvonalas fesztiválon, ez a koncertsiker adott némi erőt
  • egy részét megmunkáltam a kurva 12 szekérnyi termőföldnek, egyedül, gép nélkül - hát, ma elnéztem csendben a gimis kajakozó diákomat, néé, nekem is ugyanolyan dudorok vannak a karom hosszán (kérdés, vajon ő mit gondolhatott, mikor az enyémeket meglátta?... hhhö)
  • persze van, hogy nyafogok, de naponta 2x felnyomom a bicajt az emelkedőn a napi földtúrásom mellé. Na valószínű ettől van, hogy fizikailag fittnek érzem magam a lelki és mentális fáradtság mellé

Kell ide egy Rézi és egy Afréd, mint az apácáknál anno. Egyszerűen nem tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném, a maradék erőm belefolyik ebbe a komposztba. Szétszórt vagyok nagyon, és egy fasza família és a q háztartás is csak rátesz egy lapáttal a napi diszkomfortomra. Ráadásul nem tudok leköszönni sehová, mert anyósomék éppen kezdenek még hülyébben viselkedni, mint eddig, én pedig nem akarom rájuk sózni hosszabb időre a gyerekeimet.

Csak járjon már le ez a tanév. Majd csak kialszom magam egyszer és utána kidobom a háznak legalább a felét. Hogy felszusszanjak végre.

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.