Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2024. augusztus 31., szombat

Rőtmalac mammut állatja

Kész lett ez a nyers-nyers kötet (van rajta egy teljes köpet, vágná rá Varró Miska). 446 oldalnyi lett. A tördelőm reggel küldte - valószínű elment aludni utána. Ez a "fake version", amit darabokban már 5 napja korrektúrázunk.... Ingabinga a fake tegnapi utolsó rágóját 23.30-kor köpte bele egy mailbe. Én 5.30-kor kezdtem a napot, időnként öblögetve és köpködve (holmi foghúzás utáni ínygyulladás, tegnap kezdtem). Ha belegondolunk, hogy a harmadik tagunk azalatt dolgozott, míg mi csucsukáltunk, akkor ez bizony egy háromszemélyes komoly üzem, nem afféle hobbi manufaktúra.

Csak már legyen megszáradva a ragasztás is, legkésőbb 25-ére, mikor a kicsi kék autóba be fogom nyüszkölni, a pezsgőkkel együtt. Izgi lesz, mert akkor is frissen húzott fog után leszek, alig egy nappal, a doki 24-én bányássza ki a bal alsó hatost.

Hogy mennyit szopunk ezzel a születésnapi ajándékkal... remélem nem vágja be a sarokba az ünnepelt az első két oldal után. Még utána jönnek a püspöki köszöntők sorban. Bízzunk a hiúságában, meg hogy a tanulmányokat is el fogja olvasni és nem kap székrekedést tőle.

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!