Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2023. április 26., szerda

Szövegbe mártva

Illene már valami saját szöveget is fabrikálnom mára, mert ha nem, akkor azzal az érzéssel fogok lefeküdni ma, hogy a flex a kezemben eltörött, mielőtt még elvágtam volna azt a szajlát...

De most totál komolyan, mióta szöveggyártó kisiparost és minőségi ellenőrt játszom, állandóan előreláthatatlan problémákba lépek, egyiket se lehet előre látni, különben biztosan kikerülném azt a gödröt, amibe éppen most loccsanok. Tegnapi nap bekapcsolám a számítógépet, kb. 15 percet dolgozék, oszt rohanni ide meg oda, de mint valami intéző. Délután négy lett, mire sikerült mindenkit belepasszíroznom a napi intéznivalókba, amik aztán szépen szétdurrantak, mint valami ronda kis gömböc. Csúcspontja a napnak kétségkívül a flex beszerzése volt, viccen kívül, legnagyobbik csőrikémnek széttörött a biciklizára, de valahogy akkor, mielőtt kizárta volna. De jó. Szóval gondolkozz de gyorsan, Csőrike. Éés: kezdeni telefonyálni! Ja, az autószerelőnél nincs ott az az ember. Ha lesz ember, akkor. Embert előkerítem. Ember mondja: Ha nincs áram, akkor szerezzünk akkumulátoros flexet. Ha hazajön a testvérem, elkérem tőle. Mindjárt. Na. Ha itt vagy már az utcámban, mehetünk! mint a mesében... még jó hogy a kakas időben beszerezte a vizet, mielőtt a tyúk megfulladt volna a kökénytől. Csőrike odaért hittanra, szerbre, és a hősies és szikrázó vasvágás után kiszedtük a biciklit az iskolaudvarról, kapott most egy új zárat a drágám. Az egész napom így telt, szóval estére maradt egy óráska a legkevésbé produktív és aktív periódusomból, jááj az az óráska bizony már nem tudta megmenteni a szöveggyártó napot...

DE MA. Haddelhadd! csakazértis, csakazértse. Felkeltem én 5-kor, fél 6-kor beálltam a bányába, holmi gyerektranszport meg ilyenek, de minimális... és ezelőtt két órával konstatáltam, hogy egyrészt ordítok attól a szövegtől, amit még át is kell írnom, különben az olvasó megveszne tőle, mint a kutya; másrészt ordítok a hidegtől, mert nem realizáltam, hogy másik évszakban vagyunk és beült a huzat a dolgozószobámba, de egyenest oda be a derekamba. És az ujjaimba is, elkékült kezem-lábam, szóval most fűtünk (már megint), megittam egy pohár vörösbort amitől kigyulladt a fülem, de legalább rendes színűek a végtagjaim, micsoda egy világ ez a mai.

Legalább volt mit hozzávágnom a tördelőhöz, de őszintén, nem irigylem szegényt. El tudom képzelni, most ő ordít túlfelől. Mit csináljunk, ezek ilyen szövegek, én amit lehetett, gyúrtam rajta.

2023. április 9., vasárnap

Visszatérő motívum

Ebben a kicsicsőrikés korban ez egy nagyon régi emléknek számít - asszem, ez 2020 lesz. Mennyi minden változott azóta...


 

Nekem általában véve poszttraumás állapotom van Húsvétkor, szép vagy nem szép a vatikánszagom mellé, de ez van. Nem lehet egykönnyen elfelejteni a sok szörnyűséget, ami ezt megelőzte. Idő kell az átálláshoz. Ma végre hallottam a reformátusoknál egy nagyon lelkemhez szóló prédikációt. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül.

Boldogat, mindenkinek!

2023. április 6., csütörtök

The Last Supper

Nem, nem vesztem össze Kaktusszal, bár bemondtam neki. Ez egy ismételten szingli műsor lesz, csakúgy, mint a Jethro Tull anno, akkor egyetlen Csőrikémmel a nyakamban, a bébihordóban.

Igen, ma az utolsó vacsorát hallgatom, és a többit is, a Jézus Krisztus Szupersztár lemezről. Mindenképpen.

Nem, nem érdekel, akar-e jönni vagy sem, most már félig sírban vagyunk, hogy John Lord a másvilágra került, tudom én, orgonista Kaktusz meg, nem, de nem érdekel. Mingyá mindenki a túlvilágon van!

Vagy elmegyek, vagy nincs vagy:



Nagyheti (le)havazó

Micimackó fázik, én dettó, szabadságolni nem tudunk máskor - a naptár szerint legalábbis, na ez is agyon lett tömve, szegény, buggyan ki a bele.

Micsoda szép üdő. Reszketnek a nárciszok és a tulipánok, fúj a szél és esik a hó. Nem is havaseső, hanem olyan szemerkélő izé, de tényleg, egész télen nem volt semmi, most meg ezt fújja a képembe.

Namármost úgy éreztem, ideje egy kicsit szabadságra menni, még akkor is, ha soha nem éljük meg az egész egy hétnyi szabadságolást Kaktusszal. Az meg, hogy éppen Nagyhétre esett, jelenleg abszolút nem érdekel minket.

1. Hétfő óta Kaktusz egy kinevezett egyetemi kaktusz tanár. Erre várunk úgy vagy tizenöt éve.

2. Március óta nekem 2 db. fél munkahelyem van, két másik országban, mint ahol én családostul élek. Ájláv változatosság mindenekelőtt, de a mértékletesség tartása... hát az nekem egyelőre egyik munkahelyemen se sikerült, se ezelőtt 20 évvel, se most. Október óta kb. 30 százaléknyi meló van StF-ban az egyetemen, az Kúglitrutyi neves intézményében,

www.kug.ac.at

aztán most a nyári félévben hozzácsapódott ez is,

www.gfe.hu

elvileg egyikben tanítani kell (A), másikban kutatni (H), dehát én csőrike-móduszban csinálom ezt is meg azt is, hol itt (SRB), hol ott (RO), hol a babámkínja, új koncert (D), úgyhogy nuku két félállás, inkább két egész, de akárhogyan nézzük, együtt is minimum másfél.

Hát nem lehet egyszerűen lelépni a kúglitrutyi könyvtárából tanítás után... az egy kincsesbánya, amit Rőtmalac hörcsögölt össze három évtized alatt, hejj. (nesze neked tanítás)

Aztán a kiterjedt csanád-egyházmegyei kutatás nem csak az egereknek való molyolás, hanem sok más izgalmas dolog, többek közt élő muzsika átplántálása mai gyakorlatba, saját módszerekkel való kísérletezgetés, mind érdekes, dehogy marad abba, mikor leadod a kéziratot! (nesze neked kutatás)

Hát így állunk.

Szabadságolás! Nagyhét. Havazás! Ó, ezek a tőmondatok. Micsoda időzítés. Mindjárt összeröhögöm magam! :-D :-D