Illene már valami saját szöveget is fabrikálnom mára, mert ha nem, akkor azzal az érzéssel fogok lefeküdni ma, hogy a flex a kezemben eltörött, mielőtt még elvágtam volna azt a szajlát...
De most totál komolyan, mióta szöveggyártó kisiparost és minőségi ellenőrt játszom, állandóan előreláthatatlan problémákba lépek, egyiket se lehet előre látni, különben biztosan kikerülném azt a gödröt, amibe éppen most loccsanok. Tegnapi nap bekapcsolám a számítógépet, kb. 15 percet dolgozék, oszt rohanni ide meg oda, de mint valami intéző. Délután négy lett, mire sikerült mindenkit belepasszíroznom a napi intéznivalókba, amik aztán szépen szétdurrantak, mint valami ronda kis gömböc. Csúcspontja a napnak kétségkívül a flex beszerzése volt, viccen kívül, legnagyobbik csőrikémnek széttörött a biciklizára, de valahogy akkor, mielőtt kizárta volna. De jó. Szóval gondolkozz de gyorsan, Csőrike. Éés: kezdeni telefonyálni! Ja, az autószerelőnél nincs ott az az ember. Ha lesz ember, akkor. Embert előkerítem. Ember mondja: Ha nincs áram, akkor szerezzünk akkumulátoros flexet. Ha hazajön a testvérem, elkérem tőle. Mindjárt. Na. Ha itt vagy már az utcámban, mehetünk! mint a mesében... még jó hogy a kakas időben beszerezte a vizet, mielőtt a tyúk megfulladt volna a kökénytől. Csőrike odaért hittanra, szerbre, és a hősies és szikrázó vasvágás után kiszedtük a biciklit az iskolaudvarról, kapott most egy új zárat a drágám. Az egész napom így telt, szóval estére maradt egy óráska a legkevésbé produktív és aktív periódusomból, jááj az az óráska bizony már nem tudta megmenteni a szöveggyártó napot...
DE MA. Haddelhadd! csakazértis, csakazértse. Felkeltem én 5-kor, fél 6-kor beálltam a bányába, holmi gyerektranszport meg ilyenek, de minimális... és ezelőtt két órával konstatáltam, hogy egyrészt ordítok attól a szövegtől, amit még át is kell írnom, különben az olvasó megveszne tőle, mint a kutya; másrészt ordítok a hidegtől, mert nem realizáltam, hogy másik évszakban vagyunk és beült a huzat a dolgozószobámba, de egyenest oda be a derekamba. És az ujjaimba is, elkékült kezem-lábam, szóval most fűtünk (már megint), megittam egy pohár vörösbort amitől kigyulladt a fülem, de legalább rendes színűek a végtagjaim, micsoda egy világ ez a mai.
Legalább volt mit hozzávágnom a tördelőhöz, de őszintén, nem irigylem szegényt. El tudom képzelni, most ő ordít túlfelől. Mit csináljunk, ezek ilyen szövegek, én amit lehetett, gyúrtam rajta.

.png)