Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakoma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lakoma. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2023. május 30., kedd

Bérmálási fotó(k)

A fészen szembejöttek velem a bérmálkozó csemeték képei. Nem kerestem őket, kaptam a fejembe, minek is kell nekem féjszbukk (igen, nekem spéci teljesen egyébre, de kell). Potyogtak az ex osztálytársak képei, akik csőrikémet éveken át piszkálták. Szépen kifenve, kikenve, templom előtt, a ház udvarában, egyenként, mamával-tatával, unokatesókkal, kutyával és macskával, igény szerint. N.B. teljes rókonyság bégyúródva a templomba, de közben a kedves bérmálkozót az egyik plébániától tanácsolták a másikig, míg valaki aszonta, gyere, na, végülis neked is lehetne alázatosabban viselkedned s úgy egyáltalán, mennél te a büdös francba, de hát a falu szája, elég baj az nekünk, nesze, legyél te is bérmálkozó, elférsz itt a többi között.

Csőrikém utál fényképezkedni, egyre nagyobb kínnal áll be a különböző, helyben verbuvált, fotózkodni vágyó NLM-csoportokba. Én bizony nem erőltetem, legyen az a falu legnagyobb rökönyödésére. Eszembe jutnak azok a megboldogult fekete-fehér családi képeink... Bár én általában szerettem vigyorogni, tudom, hogy nekem is van olyan képem, naná, 14 éves koromra tutira, hogy hagyjatok békén, hülyék, szálljatok le rólam!!! na jó, nekünk akkoriban tényleg nem volt annyi darab, mint ma, ebben a katt-katt-katt világban, de akkor is. Tíz év ittlakás után úgy gondolom, a Nagy Lapos Mezővárosban valami tabu lehet a fotózkodástól való tartózkodás, az itteni emberekben van valami százéves kényszer, nem tudom mi, de nagyon erős. Nincs kifogás: ha fényképezkedni vagy születésnapra kell menni, nincsen se betegség, se más nyomós ok, punktum.

Szombat este itthon megvolt az, amit Csőrikeleány szeretett volna: család, ünnepi vacsora (füstölt lazac, sajtok, házi majonézes kenőke házi kenyérrel és kerti fűszernövényekből készült pesztóval), torta. Meggyújtottuk a StF-ből hozott bérmálási gyertyát - na, ilyen itt senkinek nem volt, mert az itt nem szokás, de Csőrikeleányom, mivel ő - diplomatikusan fogalmazva - igényesen másmilyen, nagyra értékelte, hogy milyen szép a mintája és onnét való, ahol őtet keresztelték (persze, ezt már elfújva lőttem róla, mert vacsora alatt nem fotózkodtam, hanem hol tálaltam, hol ettem, emberi dolgok):



A szomszédasszony kérdezte másnap, na, valami képet nem tudok mutatni a nagy eseményről? Hát nekem csak akkor esett le, hogy nem csináltunk semmilyen képet, és dehogy hiányzik, desőt, én (is) milyen okésan érzem magam ettől. A saját esküvőmön se volt kattogtatás a mise alatt, oda se kellett, ide meg minek lett volna? A leányzó, ha kérdeznétek, na az egyáltalán nem nyafogott utána! :-)

2023. május 28., vasárnap

Sárga-piros

Most egy kicsit írogatnék, hol ezt, hol azt, rövidebbeket meg hosszúakat, ahogy esik, úgy suppan.

Lassan lejár ez a félév, az összegyúrt 125 százalékos munkahelyeimmel a két másik országban, és nem akaródzik az a rövidke itthontöltött idő se egyszerűsödni, se egyszerűsödni... sehogy se akar, slussz.

Tegnap is: délelőtt másik városba temetésre mentünk Kaktusszal, meghalt az öreg regenschori, Tiszát lehetett volna rekeszteni a papokkal és az apácákkal. Szegény regenschori, szerintem fordult néhányat a nagymise alatt. Ennyit ér a népnevelés, állapítottam meg savanyú pofámba meredve. Az egyik orgonás zárlatnál fájdalmasan felszisszentünk Kaktusszal. Egyszerre és spontánul, de gyorsan visszahúzva a pléhpofát. Aztán, a temetőt már kispórolva, sipsupp haza, kiszedni a temetési szertartáskönyvet a táskából, ledobni a feketét, fel a másikat, nagy Csőrikémnek bérmálkozása következett, itthon összekutyu valamennyire a házat, protokoll meg miegymás. Huhh. Lejárt. Most mintha tényleg lejárt volna valami, ma reggel Csőrikém mosolyogva jelentette be, hogy úgy érzi, nagyon szép a reggele. Nekije. :-)

Az obláták között valódi rajongótábort szereztem a tortás baratinának (hát honnét származik a művésznő? természetesen a Nagy Laposból!), aki képes volt cukormázból kirakni Erika Genser festményét. Ezt, ni (archív, elfogyott):


A galambot persze én csempésztem rá egy másik festményéről, utólagos beegyezésével amit elfelejtettem kivárni meg ilyenek, de na.

És hirtelen nagy zúgás támadt az égből, és az Úr Lelke betöltötte a földkerekséget, és pont.

PÜNKÖSD 2023


2023. január 22., vasárnap

95. szülinap

Zűrzavaros, szaladgálós időszak ez, mintha egy kicsit intenzívebben mozognának a hátrafelérugók...

Péntek-szombat Budapest-Szentendre-Budapest-Zenta. Közben havaseső, begyulladt a térdem néhány napja, ünnepi mise egy püspökkel, próba-mise-zaba, és ezalatt a két nap alatt minden jármű késett vagy nem akkor ment éppen, mikor számítottam rá. Szóval nagy csoda, hogy zöld volt a határátkelő, persze, EU-ba és Schengen-be befelé jókora sor nyekergett, de ez a szembeirány vót. Huhh!

Ez a mise leginkább ahhoz hasonlított, mikor 2007-ben Benedek Máriazellbe jött. Hát, akkor láttam meg, hányan is vagyunk papíron a szkólában... naná, ha jön a pápa, akkor mi az, hogy nem jövök?! statiszta egy-kettő-sok, boldog-boldogtalan énekelt, sőt, még próbára is járt előtte, ami aztán tényleg botrány. Én bezzeg minden próbára eljártam, mindig... de mindegy, a végén a pápa rám is vigyorgott, amit én dicséretnek vettem. Természetesen 150 centimmel az első sorban álltam, ez általában így szokott lenni az ekkorákkal.

Na, most is voltunk negyvenen, igaz, három szkólából verődtünk össze, itt a gráci szekció, ex pannonhalmi, basszus 22 éve volt....



 

de rajtunk kívül még egy aranyruhás váci püspök es vót, sőt, a "szülinapos" most rúgta el a 95-öt, és nem visszavonultan élt a kastélykában mint Benedek (utóbbira ezért neheztelek is, igen ám), hanem maga vezette le saját kocsijával a Bécs-Budapest utat (brrr, brrr, ezt azért nem kellett volna, így megijeszteni mindenkit, de ő nemhogy megijedne, hanem még somolygott is melléje, mint egy gyerek, akit fülöncsíptek), koronáig hetente járt Pestre a szkólába énekelni, na jó, van vagy öt éve, hogy nem ő vezényel, dehát akkor is!! Szóval túlélte az Emerituszt, deméghogy! Ha nem leszek ilyen 95 éves, tényleg érdemesebb hamarább elpatkolnom, semmi kétség.

És ettünk a nagy marcipános Graduale Triplex tortából, ami egy igazi triplex volt: marcipán+világosabb+étcsoki töltelékkel, minden neumaíró megirigyelhette volna. 


 

Naaagyon finom volt! és ha nem kellett volna visszamasírozni a beteg térgyemmel, még tovább is ünnepelhettem volna velük, de se ákohól, se semmi, várt az autó és a határátkelő.

De az a torta mindent megért!

2022. szeptember 28., szerda

Fél szabad nap itthon

Emeritusz Rőtmalacnak péntek este lesz a búcsúelőadása. Aztán a fogadás utána. A Barocksaalban. Muramista, muramista, vajon mi lehet a dresszkód ehhez a nemtomhány csillagos estéhez... mivel se püspök, se apáca nem vagyok, inkább civilben megyek. Talán valami színes vastag harisnyában, vékony bársony anyagú holmiban. Sötétben, de színesben. (mosógép bedurrantva) Oblátajelvény jól látható helyen, plusz más, oxidált ezüst ékszer. Hha.

2022. április 10., vasárnap

Pszeudo-poszkovidos nyitás

Legkisebb csőrikének tegnap megtartottuk a hatodik szülinapját - azaz az első komolyabb posztkovidos rendezvényt, ITT nálunk.... s ha a népmesei esztendőnél maradunk, akkor ezer évben talán egyszer esedékes, nálunk is el lett rendezve egy csomó minden, lett kb. 150 l merő szemét, hétfőn lesz mivel oldalára döntsem a kukásautót... Kár, hogy nem lehetett ezt a leánkát férjhez is adni ez alkalommal. Elvégre itt volt "szerelmem, Bazsi"! (Meg Toscának az elsőáldozást is megrendezni. Hiszen ennek is ott a ruha a szekrényben! Sőt, az idei összes nagy hepajt megejtettük volna ezzel a felfordulással, nagy kár, hogy nem gondolkoztunk időben, ugyi. :-D )

Égszakadás és földindulás időjárásból csak a legszéle ért el bennünket, úgyhogy mégis volt trambulinos ugrálás, de a kinti bulinak amúgy nagyjából lőttek. És szülő se maradt egy szál se a két óra alatt, úgyhogy a 10 lehűtött sörből kettőt a nagy buli után hirtelenjében belőttünk Kaktusszal, a nagy izgalom után ennyi kijárt nekünk, asszem.

Hogy boldogul nap mint nap, az óvónéni a 24 gyerekkel, amiből "csupán" 13 fiú, jó kérdés. Nekem spéci a 4 legény is elég nagy falatnak bizonyult a tízes leánycsürhe mellé, de jelentem, szerencsésen megbirkóztam a feladattal. :-)

Ma délutánig nagyiéknál lesz a három kirányleánka. Kicsit talán sikerül kifújnom magam!...

2020. augusztus 15., szombat

Keddi mementó szombaton

Ma van a 14. házassági évfordulónk. Szerintem senki nem ünnepli ma a tizennegyediket. Mama meg is jegyezte anno: Csak a cigányok csinálnak lakodalmat kedden!... 

Na meg persze mi, fanatikus egyházzenészek. (Nagyboldogasszony 2006-ban keddre esett, oszt kész.)


Az ünneplés érdekesen nézett ki, bár még mindig együttebb voltunk, mint általában lenni szoktunk (azaz ötön százfelé). Tegnap Kaktusz elment az előesti misére. Utána elmentünk családilag pizzázni. Ma reggel lenyomtam a zsolit, majd elmentem a gyerekekkel ünnepi nagymisére. Hazajöttünk és 11.30-kor megettük a tegnapi ebédmaradékot. Ünnep főzés nélkül, hejjj! ;-)

Ma 5-kor keltem, megvarrtam a szakadást a legnagyobb Csőrike ruhája szegélyén, aztán beálltam az éneklőbe. Érdekes volt a mai adag, miközben az Énekek Énekéből recitálta Rőtmalac a kissé sikamlós olvasmányokat, küldözgette nekem a privát cseteket. Csőrike, izé, nem veszed át az antifónáimat??? (persze, beírta magát mindenhová, aztán mikor meglátta, hogy négy sor, amit énekelnie kell, 6.45 óra magaslatában!!!) Persze, Rőtmalac, számíthatsz rám, no problem. ;-) Még jó, hogy az én gigám jobban bírja a hajnali műszakot.

2019. július 23., kedd

Darálnivaló

Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.

2015. április 4., szombat

Valóban feltámadt, halleluja!

Nem is másképp képzeltem el, elnézést mindenkitől ha eddig felgyűlt dolgaim miatt pokróc voltam. De ahhoz képest nem állunk rosszul. A háztartások 99 százaléka teljesen egyébről szól máma, le se szarom mondjuk úgy, hogy ez a Csőrike magánblogja, relatív cenzúra és annyi amennyit én akarok. Nálunk lejárt az első kör, kipipálva, so far so good. Adtunk rádióinterjút is közben, zene, zene, napi 3 óra gyerekkel játszás (ami más években bele se fért volna), másfelől és másfele mérsékelt népnevelés, most meg itt tartok. Tehát, haladjunk sorban:
Teríték: a még nem befejezett műhely, idén éppen Fokoláré-újság, tavaly meg Sonntagsblatt vót
Hátul balról az a II. világháborús bombaszerűség KCs kész tojása, már csak a viaszt kell levakarni róla
Kinyitva: Decretum Batkaense, Merlot 2011-es évjárat (Zajándékom, minthogy buzgó kórustag vagyok :-)
Díszlet: festékek, gyertyák, mécsesek és maradékaik (Itt a Sacrum Triduum helyett háromnapos tojásírás lesz, már megint így lesz idén is, de egyből vagyok én is, nem kettőből. No.)
Befejezetlen: a tojásírás, lásd az üres, megírásra váró példányokat
Kaja: Töltött tojás a száz tyúk udvarából, a sonka is a jándék, anyóspajtástól
Stájri: Torma (iss echt sterisch - zabálj stájri módra, mondja az üveg, mellette kész és félig kész tojások)
Nem sváb, de nem is idevalósi: pilítós (ahogy KCs mondja, ezt babanyelven jobban komálja, mióta LKCs beállt a dumálásba), RENDES kenyérből, nem kalács és efféle izék.
Holnap még egy jó adag, aztán normálisabb lesz, legalábbis az asztal biztos, a többit meg majd meglátjuk.
Áldott Feltámadást!


2015. február 25., szerda

Két munkamániás

Vacsora ma a Pesznél. Úri dolgom van, kocsival hoznak-visznek, közben nagyokat zabálok, karintiai söröcskét is kapok, meg sütikét. Klíííng. Nagy nehezen megtalálom abban afránya női táskában, nem is lent hanem valahol oldalt elbújva. Huhh. Túlfelől Rőtmalac.
R: Szóval végeztem a fogászattal, mondtam ugye hogy találkozhatunk még utána, de még be vagyok egy kicsit lőve (hallatszik is ám).
Cs: Aha. Gondoltam én. Mikor lesz holnap időd?
R: Hm... (még mindig drogosnak hallatszik) Van néhány információm arról, hogy milyen volt a vesperás a Tarisznyásoknál (persze, ha az egész família ott spionkodik, így nem is bonyolult). Szóval az antifónákat mindig transzponálni kell (nekiáll magyarázni, látom már hogy csak a fél pofája működik, de nem hagyja magát). Most hétfőn Rómában pontosan ezt a táblázatot osztottam szét az embereknek, hogy melyik módusz és merre...
Cs: Oké, oké. Tudom én, a himnuszt megcsináltam de a másikra nem volt időm. Különben ez a német gregorián olyan izé időnként, hogy na. Vannak jobb szerzemények, és vannak elég gyengécskék is mint ez is, hát na.
R: Ezekre az új szerzeményekre gondolsz? Mert ezek mind újak.
Cs: Ja. Na mindegy, a következő vesperás jobb lesz, csak nyugi.
R: Én holnap 9,30-10 között már bent leszek.
Cs: Nagyszerű. Én már előtte. Majd utána fogok akkor a kéziratrészlegre menni, a digitalizáló pincében lesz holnap dolgom.

(infó: szünet van még teljes jövő héten, legalábbis elméletileg)

2015. január 11., vasárnap

Randa szpeeem!!! De azért el lehet olvasni...

Újabban jobbról-balról piszkálják az embert mindenféle rossz retusált képekkel (és ezt a számítógép korában!), hogy nézzél ki fiatalabbnak. Úgyhogy beállok én is a sorba, nesze szpem!
Nekem nincs semmi bajom azzal, hogy hány éves vagyok, de aki le szeretne tagadni egyet-kettőt, válassza az alábbi módszert, roppant hatásos:
1. Torta helyett süssön muffint.
2. Várjon addig ezzel a manőverrel, míg a rekeszeket be lehet szorozni úgy, hogy kiadják a következő számot: muffin-tepsi X "x" = jubiláló száma (amiből le szeretne tagadni egyet-kettőt)
3. Hívjon meg egy csomó vendéget, lehetőleg hozzanak egy csorda gyereket magukkal
4. A muffinok még kupacban várják a csillagszóró akciót, ebből köv. hogy a gyerekek már megcsócsálják, mielőtt számolásra/díszítésre kerülnének
5. Kösse össze a születésnapját egy másik eseménnyel, amire rásózza, hogy "0"-dik szülinap. Nincs gyertya! Dupla vagy semmi!

Na, ebből nem sokminden volt betervezve (nálam muffin-tepsi X 3 volt a szám), de én tegnap kb. 5 évvel lettem fiatalabb!

A kockázatokról és mellékhatásokról nem kell kérdezni senkit, mindenki tudja, hogy kockázatos és mellékhatásoktól nem mentes. Haha.

2014. július 19., szombat

Įsveikatą

Tehát D. meghívott az este korzózni, ettünk egy litván levest (hideg, joghurtos cucc, szerintem ez valami baltikum lehet, mert ma is hideg céklaleves volt, joghurtos-tejföles, trallala), ittunk egy-egy nagy sört (borral próbálkozott, de én marha szomjas voltam).
Közben beesteledett, a gödörből meg valószínű jazz szakos hallgatók keresték a nyári kenyerüket. Hihetetlen hogy milyen szinten produkálták magukat, pedig se fellépőruha, se hírnév... talán húszévesek lehettek, két srác (basszus, ütős) és egy csaj aki ugyanolyan jól improvizált zongorán mint ahogy énekelt... szóval el vannak ezek kényeztetve az utánpótlással. Leesett a pofám kicsit, de mit volt mit tenni, maradt a sárga irigység.
Innét továbbmentünk egy olyan utcácskába ahol D. szerint sajna, semmi se gótikus már (?!), és leültünk egy roppant rusztikus kávézóba ami még este tízkor is nyitva volt, és ott megittunk valami whiskyfélét amit állítólag valami Jaegermeiter-szerűség (nem volt az, inkább sima gabonapálinka), aztán a nap sztárja, presszós csészében a lötyő (šaltalankis) amit bele kell önteni a lobogó teavízbe. Szörnyű szaga van mint valami romlott kajának, az íze persze mennyei, el is telt egy kis idő míg neki mertem gyürkőzni az ivászatnak. Persze hogy megérte...
Most az van, hogy ma még Thüringiai Elisabeth Hungariae, Boemiae etc. táblákat keresgéltünk a templomokban (van szép számmal, Báthorit itt kifejezetten pozitív figurának tartják) de holnaptól élesben megy a dolog, megyünk ki a kolostorhoz és még mindig nem tiszta hogy lesz-e velem még egy ember vagy sem, de addig is muszáj tartanom a sarat, míg megérkezik.
Ezelőtt négy évvel úgy elvoltam a turnéval, hogy nem is jutott idő azon gondolkozni, nini, magyar történelem itt is, ha már a lengyelek a litvánokat is belerángatták volt.
Különben D. nagy rajongója a balkáni zenéknek, lánya világjáró, nem is meglepő hogy mikor beléptem, rögtön két korondi tányér meredt velem szembe. Mit ki nem bírtak azok is, elvégre nem a szomszéd sarokról jöttek.

2012. december 25., kedd

Túléltük, héjj!

Vasárnap este elhozta az Angyal a feldíszített karácsonyfát:-) mire hazaértem miséről, már csak a gyertyákat kellett feltennünk. Nagy kópé ez az Angyal. Félóra múlva megérkezett KCs Nagymamával. Mikor beléptek, égtek a gyertyák és a csillagszórók, fa alatt sok a jándék, de KCs csak a mézeskalácsok és a fa jelenlétét érzékelte. Elgondoltam, nem is kell több, csak a fíling. Igaza van a gyereknek.

Hétfőn aztán beindul a legmélyebb diszkrimininációs folyamat. Röviden:
  • 14 órakor bezárnak a boltok
  • 18 órakor indul az utolsó busz, reggelig nuku
  • 23 órakor végetér aznap Csőrike harmadik és egyben utolsó miséje. A szlovén szomszédasszony összecsukja mint a nyugágyat, berakja a tütüjébe és hazafurikázza.
Kedden reggel próbálom feltámasztani az osztrák kóristák ritmusérzékét, némi kis sikerrel (jellemző hogy nekik kell a ritmikus ordinarium, én ellennék anélkül is). Agapé. Csőrikén áll a smink, mint a beton, még viselkedni is képes (még). Virágcsukréta helyett boríték (nem hülyék ezek egy dekát se!). Smink le, 11,30-kor bubu. 13 órakor déli sminkkel, Kaktusszal és ajándék bejglivel kling! szlovén lakodalmas menü. Haza, smink le, 17-18,30 bubu. Utána végre sikerül felhívnom néhány emberkét hazulról meg nem csak. Vacsora nix, jelenleg is LkCs képtelen harca bent a betonkockával. De legalább nem kellett főznünk:-)

Szóval most fekszem le rendesből, de előtte még kívánnék mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT!

2012. január 5., csütörtök

Nyakasfődi vájvibeszámoló

Tegnap volt január tizedike. Niksz agyhibbanás, ezúttal nem én csavartam magam után a kalendáriumot, hanem JBZsu, Hamiazannya ikszedik fogadott lánya (aki tulajdonképpen az elsők közül való). Szóval hirtelenjében naagy szarkavarás közepében találtam magam: egy komplex csajbuli közepén amit a Bástya vendéglőben fogyasztottunk el. Jelen volt két generáció nyakasfődi fehérnép, híííjjj! amikor ebbül még egy is sok szok lenni. JBZsu volt a fő szarkeverő, de a többiek is kivették magukat rendesen. Átlagban véve addig röhögtünk, amíg az intenzív Zwerfelarbeit után ismét megéheztünk.Volt kaja, pia, dobostorta és vágni való füst, mert a Bástya vendéglő már csak ilyen. Ööö... hát persze, hogy ma Emüevel tízig durmoltunk, s még így is felköltöttek édesded álmunkból. Azonnal elfelejtettem azt a zöldséget, amit éppen álmodtam. Kényeztetés csúcsa, hogy máma csak tíz után billegtünk ki kávézni a... már megterített asztalhoz. Ezt nevezem én!! (most vágja padlóhoz az irígység a porcelánt, talpas poharat stb, hogy krrhhh, cccsss, prrrh, dzsssttt!!)
Milyen kár, hogy amikor következőkor jövök, nem lesz pár nappal előlegezett szülinapom...

2011. november 27., vasárnap

BÚÉK

Háromheti köd után végre kisütött a nap. A migrénem kitörő lelkesedéssel üdvözölte az időjárásváltozást, csakhogy nehogy azt gondoljam, hogy aki önző, az jó keresztény. Közben meg liturgikus évet váltottunk, az este adventi koszorút szenteltek a tarisznyásoknál. KCs előbb egy cukorkát pattogtatott a templom padlóján ami annyira nem jött be nekem úgyhogy kimentünk még a máriaantifóna előtt, aztán már PaterM cingulumját rángatta az asztal alatt és bemászott az ételhordó középső és legfelső polca közé, de ez nem zavart, mert ugyebár már a vendégeskedésnél tartottunk. Hát akkor BÚÉK mindenkinek, aki rajtam kívül még magára veszi;-)

2011. október 23., vasárnap

Mikor írunk blogot?

Az a nagy helyzet, hogy most igazából egy nagy zaba után vagyok, még ha okosan is szerveztem meg a gyomrom leterhelését (ezen azt kell érteni, hogy gyerekkel mentünkforma bábicához, s mikor letudtuk a májgombóclevest, éppen beérkeztünk az alvászónába, gyereket haza, és amíg egyik dekkolt otthon, a másik evett még egy fogást, aztán cseréltünk, tehát tényleg optimális meg sejde volt, de...). Akkor írunk blogot, mikor emésztünk.
Még az is a helyzet, hogy vasárnap van. Dolgoztam egy adagot (mise), és még egyet (bábicánál kísértem zongorán, amit a vendégeknek kornyikáltam). Kéne írni a diszibe is egy kört, Rőtmalaccal holnap kell egyeztetnem időpont végett etc..etc.. Tehát akkor írunk blogot, amikor dolgoznunk kéne a számítógépen.
Csak akkor nem, amikor. Csakerak.

2011. augusztus 7., vasárnap

Mit jáccunk? egyetemistát?!

Veliki multikulti buli volt. Egy lakássá átalakított istállóban voltunk, fejünk felett kifeszítve egy medve (grrr), oldalt kandalló, a ház tele régiségekkel, könyvtár, porcolány és ezüst, millióféle pohár, festmény, szentkép. Egy szlovén csaj meg egy német pasi lakása. Néztem nagyot mikor úttalan utakon végre megérkeztünk. Kiderült, pesti régiségkereskedőtől vette Thomas... a székelykaput. Szóval azt hittem, Ausztriába megyünk, de aztán mégis Magyarország lett belőle. Elméletileg. Gyakorlatilag egy túlnyomórészt szlovén sarok, ahol a nénikék szerencsére tudnak magyarul (is). A miseszlovénommal egy kukkot nem értettem abból amit egymás közt vatratyoltak, de némettel és magyarral el lehetett boldogulni az asztal körül. Táncoltam, bohóckodtam, ettem, ittam. Énekeltem én mindenfélét, még román népdalt is. Közkévánatra.
Fél egykor konstatáltam itthon, miután hazabógenyoztak valami stájri szőke bigék, hogy te jó ég, milyen szomjas vagyok!! Jeggyélmeg. Aztán visszapörgettem az eseményeket. Du. kettőtől estig csak sört és pálinkát ittunk. Minimum fél liter vizet döntöttem magamba, némiképp legnyugodtam tőle... a stájrivindis néniknek mámma rendelésszerűen nem mesélhettem semmit, mert volt aki meglógott a mai miséről. Nyomtam én a zsoltárt is rendesen! (a szakrális táncot ezennel mellőztem) Mit érne kontraszt nélkül a zélet, ugye.

2011. június 15., szerda

2

KCs nagylány lett. Pezsgőspohárból nyakalta befelé a vizet, közös erővel elfújtuk a gyertyáKAT, elpukkantott vagy öt lufit (jéé, elpukkannt!...), propellerezett az udvaron Kaktusszal (előtte Hamiazanya lődöste vele nagy bedobással a plafonyunkat...ööö, a propellerrel), vót legó és még mi minden, még jó hogy a kóruspróbából ezen a héten nem vette ki a magáét. Most már estevanestevan, nagy- és nehézfejű Cs is nyugulomba dőlve, hát jójcakát mindenkinek...

2011. április 24., vasárnap

Night caller

Mondja meg már valaki, hogy a nagy eufóriában és ölelkezésben Tarisznyás Mikulás a tömjénillatot vagy a tömjénillatú after shave ködét ragasztotta rám??
Ha még egyszer édes kenyeret tolnak elém sonkával, akkor hányni fogok.
Remélem nem fog álmomban elcsábítani egy tarisznyás csuhába bújt csudajó pasas. Mert marha jó ez a büzü. Miért nem lehet ide illatot mellékelniii???
Hát akkor marad a kép, Csőrike idei terméséből.
Boldog Húsvétot mindenkinek!
Neked meg Boldog szülinapot, Kaktusz! whatever you are...

2011. március 10., csütörtök

Szolgálatban

Kérdés, vajon meddig lesz Rőtmalacnak borhagyó hétfő??
Tény hogy ketten tartják egy fickóval a szerdai szemináriumot. Eléggé rövidecskére sikeredett a tegnapi, minekutána Rőtmalacnak egészségügyi séta kellett, így szépen hazatoltam mellette a lovamat (itt lakik ne, a sarkon). S közben bőven relatált a hétfői napjáról amikor állítólag "a vérét borba keverte", ez most rémes és morbid, de stájriül aszongya hogy q... berúgtak, a mérleg: 6 ember és 8 üveg bor, jelenlegi és ex dómorgonista meg még ki tudja kik, különben a jelenlegi csaja borvidékről való, hogy az milyen jól bírja a strapát!
Még ilyen se volt, úgy éreztem magam mint egy szociális munkás. Azért ki-kihúztam belőle egy-két dolgot, hogy mi az a suffragium és cum reliquis quatuor, ha már kedden agyondolgoztam magam a gépen.