Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. április 30., péntek

Előzetes

Ja, és most már csak holmi diplomadolgozat maradt... ígéretemhez híven ma délben kezdem az ivászatot avagy az ünneplést (tehát addig még gyakorolok egy kört, míg használható az agyam).
:-D

Csíki menyen Pestre

Se csíki nem vagyok, és még Pestre se mentem, mégis ez volt az első ami eszembe jutott amikor először próbáltam átmenni a hegyen, kóruspróbát tartani. Már első alkalommal kiderült, hogy két hegy van amin át lehet menni (vagy az egyiken, vagy a másikon), mert a Twin Peaks méreteit (csak méreteit!) tükröző város két kucifántosan kanyargó hegy között van. S ha ez így van, akkor általában (vagy legalábbis odahaza, jóvanna, falunn) egy vagy max. 2 út vezet(het) oda. DE ITT? A Rechbergen át világos, ott tényleg csak egy út visz át. A Schökl (az én Söklim:-) az a kucifántok kucifántja. Eddig ahányszor mentem, annyiszor tévedtem el. Na jó, végül mindig kimásztam a kanyargókból. Itt a hegy tele van falvakkal, millió összekötő úttal, tehát Csőrike csütörtökönként mindig "a rövid úton" akar menni, és "ismerjük meg a Sökli településeit és állatvilágát" lesz belőle, féleg hazafelé. Mivel a Söklin minden falu közt aszfaltozott út van amin a kutya autója se jár, ez tényleg kész kikapcsolódás. Múlt héten annyira elkacskaringóztam hogy egy út alatt találkoztam 2 őzikével, 2 borzzal és egy sünivel. Ez "a Söklin át", elméletileg ez a legrövidebb út... Tegnap viszont fogtam a macát (azt aki időnként rám akar pirítani hogy "Túl gyorsan mész!"...háhá. Tegnap bezzeg kussolt végig. A tütüke kész bajnok de azért 49 pacival hegyet mászni...), és lemértem a legrövidebb utat visszafelé: 30 km. ÉS. Nem arra kell menni hogy Graz 34 km, hanem a következő tábla, egy km múlva, hogyaszongya egy nyíl: Plenzengreith. Most már kb. két hónapja járok a stájer városkába úgyhogy ezek után nem igazán mondhatom, Csőrike túljárt az eszükön, de azért némi elégtétellel vettem tudomásul, hogy most már tudom, merre kell menni. Na jó, későn bár, de túljártam az eszükön, jól néz ki leírva, és, önigazolásra igenis szükség van, végülis szeretek kirándulni, és, és.
És egész út alatt csak egy varanggyal találkoztam, aki búsan és fajtájához képest értelmesen gubbasztott, azaz a Söklipatak melletti úton készen becentírozva várt engem. Aki ilyen értelmes, azt nem lapítom ki.

2010. április 27., kedd

Tojásból

Valamikor kibújtam valamiből. Nagyon rég volt... ma egy nagyon lassú Csőrike vagyok. Amolyan melankolikus, meg minden. Két nap az nagyon kevés volt. KCs viszont behozta tegnap este az egész hisztit amit távollétemben nem akart produkálni, úgyhogy most már ő is lenyugodott-forma. Persze, nyugis vagyok meg minden, de nincs kedvem se beszélni, se gondolkozni, tojásból bújtam ki valamikor régesrégen, oszt egyébre már nincs energiám. Holnapután lesz az utolsó diplomavizsgám, küldjétek már el ezt a fosszíliát vizsgázni, mert hanem...

2010. április 24., szombat

Child In Time

Lassacskán világos kezd lenni, hogy annak idején hogy fordult abba az irányba a zenei ízlésem, ami. Bár ebben az országban valahol megrekedt - pont AZ a "retró" ami lennék. Pontosbítsak, ami túlnyomó részben lennék. Még ha úgymond populáris zenéről is beszélünk, a komolyzenére jellemző stíluspluralizmus szépen átfolyik a huszonegyedik századba. Talán annyira világosan sose esett szét alkotó elemeire mint a kilencvenes években, az egyik diszkós volt, a másik rocker. Madonnának esélye se volt a Metal Cage-ben, viszont Green Day se ment diszkóba. Értsd, röhögve rúgták volna seggbe mindkettőt (veled együtt. Az ugye világos volt hogy ki miféle, az egész város tudta). A hasadás egyénileg teljesen logikusan működött, klikk ide, klikk oda. A retró természetesen a rockerek, vagyis "az értelmesebbek" alműfaja volt (bár arról is lehetne beszélgetni hogy az egyik bicskás székely legény mennyivel volt értelmesebb, mint a másik), AC/DC egy jó példa arra hogy retró is lehet kellőképpen kemény ha nem akar éppenséggel pogozni mindenki, és elég ha némi sörmennyiség után a másik tyúkszemére lépek ahelyett hogy arra szöknék.
Most valahogy minden összefolyt, egy részből nagy kár (oda a klikkesedés! hja..), másrészt meg igazán jó számok és formációk születtek. Pl. itt az Emiliana T. nagy nyári slágere, most vagy popsláger, vagy klubzene a könnyedebbik fajtából, de tény hogy érdekes és új, még annak ellenére is hogy rongyosra járatták a lötyirádiók. Mando Diao meg egy egész sor. Amy, a stílusteremtő (vagy újjáélesztő?), egy egész bandát húzott elő a naftalinból, mintha csak a hatvanas évek legjavát hallgatnád egy időutazásban, pedig vadiúj számok.
Végülis nem sajnálom, hogy nem múlt ki a kilencvenes évekkel a jó zene (bár ezelőtt tíz évvel kezdtem volt kétségbe esni... vajon mindenki így bekrepál és ilyen elfogult a "saját kora" zenéjével szemben?), és tessék, kérem szépen, új számokat kreálni hogy legyen kicsi Csőrikének kiindulópontja. Tudjon mire bulizni ez a gyermek!
De... annak mégis örülök hogy 2010-ben visszatértem én, a retró! ma reggel például beadta a lötyilötyim az Ugly Kid Joe hülye számát hogy aszongya, I Hate Everything About You... Csőrikemama elkezdte rázni a virtuális fürtjeit, s hát láss csodát, a kicsi Csőrike jobbra-balra kezdett dülöngélni, ritmusra (!) és közben nagyban vigyorgott. Mondom én, rocker lesz ebből a gyerekből, bárki meglátja:-D

2010. április 21., szerda

Egy szoknya, két nadrág

És ma elmegyünk szépen a varázsló bácsihoz mert ez a maszatot ki kell taknyosítani (höö? na, pont ennyit aludtam én is). A bácsinak meg Szoknya a polgári neve (De tényleg. Szegény, ilyen névvel...), sőt mi több, az egyik nővérkét Szoknya néninek hívják, eltaláltátok, családi vállalkozás!... :-)
Szoknya néni meg igencsak nadrágot hord, szerintem éjjel-nappal és a telefonban mindig úgy akarja beadni nekem, hogy ő márpedig tudja hogy mit csinál(na) a babámmal a varázsló bácsi, buta egy nőszemély. De Szoknya bácsival, azaz a varázslóval jól elvagyok.

2010. április 19., hétfő

Nem az első eset

Végülis ez egy nagyon szép város. Itt jó élni, sok szép és jó dolog van: a Mura parti bicikliút meg a gráci Cenk meg a sok zöld, nagy park, gyönyörű helyen lakom ahol valószerűtlenül alacsony a lakbér, öt perc távolságra van a Spar és a Bipa, imádok vásárolni még akkor is ha nincs pénzem, a buszokra mind fel lehet ülni babakocsival, szépek és tiszták mint majdnem minden... a város nem túltúl nagy, kicsinek meg pláne nem az. Az állami ellátás több mint jó, stájer állampolgárok részére ideális.
Na de. Az EU-s állampolgárságom EU-k közt másodrendűnek számít tehát nem kapok munkavállalási engedélyt, a gyermeknevelési segély ügye már archívum, és ha már nem vagyok egyetemista, puccpaszta erről a paradicsomi helyről. Úgyhogy ma amikor behajtottam a biciklimmel az udvarra, egyből lelohadt a nagy tavaszi kedvem. Hogy nálam sosincs átmenet...

2010. április 18., vasárnap

Csendélet


... házi kupiban, vagyis elvitel előtt. Igazi torta lett. Vagyis kellőképpen magas és émelyítő, még a rengeteg citrom ellenére is, igazi eperből lett még a színe is, mindenki oda s vissza volt tőle, én meg csak nyugtáztam mint mindig, hát... torta... mit mondjak, valahogy nem jön be nekem.

2010. április 17., szombat

Torta

Reszkess, ünnepelt, és mindenki, aki csak a közelébe merészkedsz! gráci mama fiának ugyanis szülinapja van ma, de a mama dolgozik, sebaj, itt van Csőrikemama, ó, mindegy milyen lesz, de legyen jó nagy, igazi darab. Az életben nem sütöttem még tortát. Valahonnét emlékeimből előmászik egy-két betottyadt tetejű darab, és a sütőből való kiszedést kísérő szöveg amplitúdója, igaz, ezt nem én produkáltam hanem családom idősebb, több évtizedes tapasztalattal rendelkező oszlopos konyhatündérei, úgyhogy engem ma vagy megszáll a Szentlélek, vagy nagyon szar lesz, további valószínűségszámítással most inkább nem terhelem senki agyát.

2010. április 15., csütörtök

Lagzi után

Merthogy három napig egyéb sincs, csak a nagy mulatérozás. Én is úgy jártam vala, hogy a keddi buli, pardon, diplomavizsga után csak holnap fogok magamhoz térni - vagyishogy remélem a legjobbakat -, s most már lassan besétál a fejembe az is, hogy kiválót kaptam.

2010. április 4., vasárnap

Alómars

Most már "csak" pakolni kell, "csak" vacsorázni és "csak" lenyugodni meg lefeküdni. Holnaptól egy héten át betonkeverőben vagyok. Már most összeszorítom a fogam, ha rágondolok. Imádok turnézni meg minden, NEM vagyok beszarva, nemnem....
Mindenesetre gondoljatok rám, de nagyon. Köszi!

2010. április 3., szombat

Passió után

Majdnem lekéstem. Délután eldőltem mint egy zsák, aztán alig tudtam összekapni magam. Na igen, volt kapkodás rendesen.. a buszt lekéstem, becsaptam magam egy taxiba, alómars.
Aztán vezényeltem. Kellőképpen gonosz turba kórusokat produkáltunk, s furamód az emberek meghatódtak mire vége lett... a pap bácsinak nehezére esett a beszéd utána (pedig neki Ray Ban szemüvege van és általában kabaréra emlékeztet a prédikációja, de a tegnap biza alig tudott megszólalni), nagyon szívszorító liturgia volt, semmi vallásos máz nem volt, még ilyen nagypénteken se voltam.

Dugig tele van

Naszóval, nem is tudom, hol kezdjem, talán a határidős napló elején. Először is megpucoltam az ablakokat, felmostam a padlót, kivasaltam az egész hegyet, mostam 10 gépnyi ruhát, felteregettem, megszáradtak, átrendeztem a szekrényeket téliből nyáriba, a régi szőnyeget elvittem a Caritas-üzletbe, a folyosót is kitakarítottam hogy Rézinek ne legyen perelnivalója. Ja, Húsvét, tojásokat írtam, kalácsot sütöttem, babámfüle.
TEHÁT. Miután ilyen szépen megtühtigeltem a környezetemet amiben élek, végre tudok foglalkozni a diplomadolgozatommal, tudom gyakorolni a hétfői és vasárnapi OF Angelus Domini szólóját, és nem az út alatt fogom megtanulni.
Kell mosnom még, a cuccok amiket turnéra viszek, fellépő ruhák, a kenyér amit ma szentelésre viszek, mindjárt bekerül a sütőbe, kell vennem még harisnyákat, kettőkor ételszentelés. Közben plakátokat kell intézni a városban, mert 13-án stájer diplomavizsga elibe nézek. 12 körül jön Valentin, drága nyugdíjas kórustitkárom, nyakába fogom sózni e nemes feladatot mert ideje rengeteg és gyönyörűen süt a nap úgyhogy a séta mellé valami cél is kerül, wunderbar. Kettő előtt átfutok a gráci anyuhoz a kenyérrel (igaz hogy ő szlovén, de neki mindenféle nemzetiségű gyerekei vannak, közük én is:-), nóta a kápolnában, gráci mama hazafuvaroz, durr be az orgonát mert holnap este rézfúvósokkal játszom a misét, füstölés az elején, füstölés a közepén s közben ugye, kell nyomni az orgonát is melléje, ha már Húsvétvasárnap lesz. A reggeli misével nem fogok sokat tökölni, gráci mama oda- és hazafuvaroz, oszt nyomok valamit, már nem először játszom. Nincs mese, hétfő reggel 7-kor elindultunk a világrengető turnéra...

P.S. Na ne ijedjetek meg, nem egy sci-fi regény főszereplője vagyok. Bár... énszerintem bekezdésenként fokozatosan nő az esély, hogy a dolgaimat ezalatt a két nap alatt el fogom intézni. Ugye na?...

Netene, retró!

Szolgálatos lityilötyi rádióm azt próbálja tudtomra adni hogy ikszet váltottam ergo öregszem. Nem sok sikerrel. Egyelőre csak a pozitív oldalát látom vagyis hogy végre lehet Ugly Kid Joe-t, régi Pearl Jamet és hasonlókat is hallani... még friss a kilencvenes évek retrója, most jött ki a sütőből! Hehe.

2010. április 2., péntek

Tiltott gyümölcs

Kész lett. A műsorfüzet. Most szépen kibírom a turné és a diplomavizsga végéig, és NEM NÉZEK BELE, íme, bizonyíték is van, káricsolni szigorúan tilos hogy hány hiba van benne és ezt megelőző legegyszerűbb intézkedés gyanánt, nem nézek bele, nem nézek bele...
(És nagyban reménykedek hogy a közönség - már ha lesz -, nem az a buzgómócsing fajta, hogy piszkálja helyettem a problémát. Köszönöm, előre is.)

2010. április 1., csütörtök

Bagoly mama

Csőrike átlényegült, igen, totál bekapta a gépszíj. IGEN, én akkor feküdtem mikor a rendes csőrikék kelni szoknak. Mellesleg igazoltan később, egy héttel a tavaszi óratologatás után, jogosan "csak" 5,10-kor. Ez két héttel ezelőtt 4,10 lett volna. Szerintem két hónapot se kell várni és a csőrikék is beérik ezt a kényszerórát.
Na, inkább nem mondom hogy mennyire vártam azt a két és fél órás alvást...