Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lk. Csőrike. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lk. Csőrike. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 8., vasárnap

Oriscus avagy villám alakú sebhely

Kikászálódtam-forma a legújabb kovidolásból, becsületemre legyen mondva, eddig még csak egyet sikerült elkapnom s azt is ezelőtt 11 hónappal, úgyhogy a helyzet lehetne rosszabb is. Csak hát Kaktusz úgy van itthon, mintha nem létezne, tökéletes időzítés a pííííí adatbázishoz. Na persze, kivéve a gyomra és a szennyese, azok persze itthon vannak. Persze ezekkel is nekem kell foglalkoznom, betegen is ötödmagamat nyúzom ebben a háztartásban, remek.

Ha valaki azt merészeli mondani, pihenjek meg ilyenek, azt dupla lábbal küldöm el melegebb helyekre. Kábé. Mikor lesz már végre február...

Az egyik beadási határidőt sajnos lekéstem, a fene megette a hiábavaló éjszakázást. Bár aludtam volna helyette, hogy hamarább kigyógyuljak ebből a sz..ból!

Próbálok legyártani egy adag neumatáblázatot, magyarázatokkal, a vizsgázóimnak. Elvégre egy hónap múlva vizsgáztatok. Sőt, már ennél is kevesebb, és én megígértem, hogy fabrikálok nekik használható segédleteket. Ajjaj. Ha marad erőm, itt ne, éppen ordibálok sugárba, hogy tessék engem békibe hagyni dógoszni, mert nem háziasszony vagyok elsősorban!... kijózanodás: általában falra hányt borsó. Január végén lelépek én két hétre, hol van már az a január vége... Ideje, hogy rendet tegyek, elsősorban magamban, úgyhogy megyek az anyakolostorba, de bizony, alig várom, pápá, orvoá!...

Itt nyaggatom ezeket a táblázatokat már mióta, s akkor megérkezik a legkisebb csőrike, rámutat az augmentált típusú oriscus liquescensre, itt:


 

Jéé, ez pont olyan, mint a Harry Potter villám alakú sebhelye!

Passz. Ezt azért mégse kérhetem így az elsőévesektől... pedig tutira könnyebben megjegyeznék, mintsem hibiszkusz, vagy oriszkus, vagy aszteriszkusz, míg végül kusz-kusz nem lesz belőle :-D

2022. április 10., vasárnap

Pszeudo-poszkovidos nyitás

Legkisebb csőrikének tegnap megtartottuk a hatodik szülinapját - azaz az első komolyabb posztkovidos rendezvényt, ITT nálunk.... s ha a népmesei esztendőnél maradunk, akkor ezer évben talán egyszer esedékes, nálunk is el lett rendezve egy csomó minden, lett kb. 150 l merő szemét, hétfőn lesz mivel oldalára döntsem a kukásautót... Kár, hogy nem lehetett ezt a leánkát férjhez is adni ez alkalommal. Elvégre itt volt "szerelmem, Bazsi"! (Meg Toscának az elsőáldozást is megrendezni. Hiszen ennek is ott a ruha a szekrényben! Sőt, az idei összes nagy hepajt megejtettük volna ezzel a felfordulással, nagy kár, hogy nem gondolkoztunk időben, ugyi. :-D )

Égszakadás és földindulás időjárásból csak a legszéle ért el bennünket, úgyhogy mégis volt trambulinos ugrálás, de a kinti bulinak amúgy nagyjából lőttek. És szülő se maradt egy szál se a két óra alatt, úgyhogy a 10 lehűtött sörből kettőt a nagy buli után hirtelenjében belőttünk Kaktusszal, a nagy izgalom után ennyi kijárt nekünk, asszem.

Hogy boldogul nap mint nap, az óvónéni a 24 gyerekkel, amiből "csupán" 13 fiú, jó kérdés. Nekem spéci a 4 legény is elég nagy falatnak bizonyult a tízes leánycsürhe mellé, de jelentem, szerencsésen megbirkóztam a feladattal. :-)

Ma délutánig nagyiéknál lesz a három kirányleánka. Kicsit talán sikerül kifújnom magam!...

2020. április 15., szerda

Húsvét nyolcadának hete a házi kolostorban

Mialatt West Chesterben egyházzenész barátunk elképedve fogadja, hogy semmi meló, mivel előre felvették a nagycsütörtöki és a nagypénteki szertartásokat, Vilniusban egy szál gyertya előtt feleségestül számítógépre mered a másik, a szkólavezér haver, hiszen harmincahány éve, azaz alapításuk óta először fordul elő, hogy a székesegyházban nincs szkóla a Nagyhéten.
Mi pedig a nádasban, kemény karanténban egy pap nélküli luxusverziót nyomunk le, igaz, csekély 35-40 perc alatt a fenekére verünk a beazonosítatlan kategóriájú feltámadási szertartásnak, tekintettel a gyülekezet legifjabb tagjára, aki így is három párnából fabrikál magának csucsuágyikót s már az olvasmány alatt elszundikál. Ja, de ez olyan, amilyen, mégis egy öttagú gyülekezet, előénekessel, kántorral, orgonistával, kórussal és ministránsokkal! Eközben számos templomban már mióta szólóban misézik a pap, semmi asszisztencia, semmi zene, ez még a húsvéti vigíliát se befolyásolta...
Rőtmalac idén kemény böjt után egészen a babilóniai száműzetés koráig nyúlik vissza, mikoris azt nyilatkozza: "Kedves Csőrike, a történelem tanítása, hogy a gyülekezet túléléséhez nem feltétlenül szükséges egy pap jelenléte, azaz a miseáldozat, nos erről tanúskodik az összes idevágó szöveg." (és most egyenként szét is cincálta őket, tuti.) Ettől meg kifejezetten hízott egy adagot a májam:
"Látom, ti odahaza magas szinten művelitek a házi templomot. Ez... igencsak jól vagyon!"
Fáradt meló ennek az öttagú gyülekezetnek a napi karanténja, a napi kenyérsütés, a háziiskola meg mindenféle olyan tevékenység, ami szétdarabolja a nem erre az életmódra beedzett testemet és lelkemet. Végtére ez az egész igazából olyan, mint egy némiképp önfenntartó kolostor kápolnával, csak itt a meló és ima mellett egy család van bepréselve szerteszét cincáló tagjaival ebbe a házba, nem pedig bolyba tömörült felnőtt emberek, akikért nem kell egyenként ennyi felelősséget vállalni. Kezdem érteni, miért olyan fontosak a napi imaórák... ha nem lenne ez a kápolna, én már széthulltam volna darabjaimra, így legalább összetart valami ragasztó.






2019. április 9., kedd

A leszokás hete

Elérkeztünk ehhez is - most magyarázhatom a bizonyítványomat, bizony.  És nem hiszi el senki nekem, tutira.

De tényleg nem volt tudatos, hogy erre a hétre esik a cumileszokás. Vagyis tudtam én, hogy 3. szülinap után, meg szépen gondosan elő is készítettük a csemetének, kb. 2  hónapja már folytonosan ezzel etetjük hogy szokjon hozzá, és mégis.
Belenéztem a pszaltériumba és azt mondtam. NA!... Ne, na! Hebdomada in Passionis. Vagyis Szenvedés Hete. Ahajt Virágvasárnap előtti héten van. Hogy nálunk mindennek egyszerre kell történnie!
(És Csőrikemama szenvedésének hete is, mert a cumileszokás bizony nem olyan egyszerűen abszolválható dolog....)
Drukkoljatok hogy kibírjam.

2017. április 10., hétfő

Április 8

Képtelen vagyok az utóbbi időben friss táppal szolgálni, bocsi, kedves blogom, hogy csak konzerveket gyártok.
A mindjárt egyéves Cukorborsó, 3 nappal a nagy esemény előtt:
...és pillanatkép a nagy csapatmunkáról: Gyertyát elfújni!
Na, mi is van ebben a nem túl gusztusos, de abszolút bababarát tortában?
  • tojás
  • vörös natúr rizs
  • fehér rizs
  • banán péppé zúzva
  • főtt reszelt alma
  • nyírfacukor
  • kókuszcukor
  • puffasztott búza
  • kevés citromsó, fahéj

2017. január 30., hétfő

Tudsz-é burrogni? ez itt a kérdés

A mai nap csúcsa kétségkívül az volt, mikor két beteg gyereket szállítandó... trallala, tralla... pöfffh... nem gyúlt be a kocsi. Én egy optimista szerzet vagyok és ezért nem az jutott eszember elsőre, hogy az egyik nyörrögése miatt mennyit is aludtam volt az íccaka (bár délutánra járva már én is alvajáró voltam, nem más), vagy hogy fogunk most nyürrögés nélkül odaérni, stb-stb. Én ugye inkább azon lelkendeztem, milyen jó hogy:
1. éppen nem iskolába kell pontosan odaérni;
2. a babakocsis mikrócsőrike sarki kapszulájából még nem volt kihámozva és az autóba gyömöszölve, csak a közepső csőrike (burrogott is cefetül, hogy miért nem burrog az autó, mikkor ő milyen szépen burrog a szájával! Különben máma már nem is látszott rajta a betegség, én nem vagyok rosszmájú, de ENNYISZER kihúzni a dugót, hát aztán mindennek van határa, bezzeg akik tényleg betegen viselkednek, biztosan nem mennek így a szülő idegeire...)
3. a legnagyobb még nyugodtan csüccs egy jó ideig az iskolában.

A 3. egy jó nagy hiba volt, mint utólag kiderült, még szerencse hogy a szomszéd kislány szülei autóval mentek és sikerült őket felhívnom, hogy NEM, nem érünk oda, se én, se Kaktusz, aki ekkor már nagyban egy másik országból pöfögött errefelé, de még sehol se volt. A rendelőben éppen elszabadult a pokol, úgymond a sok más hasonszőrű eset mind csak kerülgettük egymást és a kórokozóinkat. Csekélyke negyedórával a telefonos időpontkérés után nem volt mára egy szem időpont se, és jó sokan megjártuk ezzel. Alighogy hazaértek a jeges kockák (vagyis mi), etetni kellett, aztán nagyobbakat etetni, beljebb tolni azt a rohadt autót a garázsba, valahogy meg is melegedtem de már nem emlékszem, mikor, és...
Most már én is elvonulok a fürdőszobába, ilyen tele napból nem kérek egy ideig.

2017. január 1., vasárnap

Ez új esztendőben

Valami azt mondja, csőrikééknél ez az év a muzsikáé lesz s csak másodsorban a szöveggyártásé vagy bármi másé.
Figyálám, Pandóra szelencéje kinyitva! Bekapcs:




Csak az erős sztereotípiasort tudjuk gyarapítani, semmi extra beütés. Anyjagyereke, apjagyereke. Ezek az Iker-csemeték a zongorázás közben is csak néha találkoznak, de egy közös hajcihőért azért mindent bele! (Erősen elhajlik időnként a Diszkant a Kantusztól. Naés?) 

2016. szeptember 3., szombat

Sebfőzővíz és pillangószoba

Hát, lejárt a nyári szünet. Reggel már nincs nyár, napközben viszont még eléggé meleg van. Lesz egy-két változás iskolaidőben, mint pl. nem nézünk hosszú meséket estébe nyúlóan, és persze első a lecke, aztán a kreatívkodás, KCs  leendő legnagyobb bánatára, tudom én, de micsináljunk. Imhol a nyár vége, ha nem is hangmintában, de ezek voltak az elmúlt napokban:
Anyu! Jaj, nee! Csak az eugént ne...
(Az közepső purdém a hidrogénes víznek)


Anyu, nézd, még képet is csináltam a falra neki, nézd milyen szép szobája van!
 (legnagyobbik tegnapi szötymögése az udvaron)

2016. augusztus 28., vasárnap

Rokkantállomás

Üdvözlet a piknikpokrócról! :-)
...avagy: Szeressük egymást, gyerekek... lá-lá-lá-lá-lá-láá.

2016. augusztus 25., csütörtök

A Göncöl rúdja

Alig egy hete, hogy a legnagyobbik eltörte a könyökét.
Tegnapelőtt meg akart ölni a tapló bunkó mániákus szomszédom (de nem sikerült neki), tegnap kint járt a rendőrség, szomszéd most bujkál.
Ma a középső hasította fel az állát az udvaron úgy, hogy meg se állt Kaktusz vele a sebészetig, most egy olyan tapasz tartja össze a gyereket, mint amilyen a bokszolóknak dukál egy nagy bunyó után.

Én azt hittem hogy abbamarad a remegés egyszer, amikor feljövök a kútból, de hiába, muszáj lent tovább muzsikálni.
Amikor már annyira fáradt vagyok, hogy szinte nem is tudok játszani, kimegyünk az udvarra, Apám segít beülni a mosdótálba, amit a veder helyére szerelt fel, a kút láncára, aztán leenged a kútba, egészen le, addig, amíg a talpam már szinte éri a vizet, azért, hogy a kút hidege új erőt adjon. Ott lent a legnehezebb hegedülni, mert olyan hangosan csobog és visszhangzik minden körülöttem, mintha tényleg szélvihar lenne, ide-oda hintázik a lánc, de akkor is játszom, és nem hagyom abba, hátrahajlok a víz fölé, úgy, ahogy Apám tanította, hagyom, hogy a mohos hideg lehűtse a tarkómat, aztán felnézek az ég kicsi karikájára.                                  (Dragomán: Vasvonó)

2016. július 20., szerda

A zene kölkei

Nammama kilfelden dolgozó baratinájánál szállunk épp, ha már a lakást eladtuk derága szülővárosomban. Izé, vendékkséég... a gyerekek ahogy felkeltek, lecsaptak egyből a hangszerállományra, itt látható,

...hogy mennyire nem értek én ehhez a csúzóhúzó izéhez, de bezzeg KCs, a harmonikás Kaktusz palántája, nézd Anyu, nyomod a billentyűt, az akkordgombot és közben itt mozgatod a szélházat.
Hja, tanulok.
LKcs pedig gyönyörűen citerázik a meglévő öt húron, akkor inkább ez mint az a harmonika, amibe sikerült máris belevágnia az arccsontját (a bőgésen már túlvagyunk).
Még nem mondtam nekik, hogy abban a szobában, ahol én aludtam, van egy elektromos Yamaha Arius zongora...

2016. május 26., csütörtök

Work in Progress

A bejegyzéseim gyakoriságát tekintve arra is számítottam hogy a rendszer nem enged már be, elvégre a másik számítógépen két hete kijött egy figyelmeztetés miszerint ez a weboldal veszélyes egy hely, jól gondoljam meg hogy megnyitom-e. Természetesen nem nyitottam meg, de azért örvendek hogy sikerült végre elolvasom emezen a négy (!) megjegyzést, tejóég, köszönöm szépen hogy még mindig olvas engem valaki.

Nos, az időmet egy ideje olyasmikkel múlatom, mint
 bambulni a hajnali járatok hajnali csíkjait,
beszúrni a bibliográfiát, rövidítések jegyzékét etc. a mammut dokumentumba, átnézni hogy stimmeljen minden oldalszám, miközben ringatom ezt a fél szemmel szundikáló négykilós Mikrócsőrikét. Ezt még ma el kell küldenem a korrektornak, aki minnyáminnyá megy szabadságra s akkor már bottal üthetem a nyomát.
Reggel azért még gyósan-gyósan bepakoltam az oviba a muffinokat, középső Csőrikével együtt aki ma 3 éves és a pajtásokkal szülinapot ünnepel.
Biztosan minden út vezet valahová, egyiknek-másiknak vége is van egyszer ebből a sok párhuzamos szálon futó valamiből, de most csak az jár a fejemben, hogy:
ööö... van itt káosz ezerrel.

2016. január 1., péntek

BÚÉK-*9+79*olunk már megint


ü
4p
02
4
(énisénisénis+LKCs)
Egyházzenészeknek ez a polgári buffogtatás íccaka egyáltalán nem inge-gatyája. Elvégre utolsó napra virradánk Karácsony nyolcadában, az biztos hogy az egész nyolcad nagyon ünnepélyes, de az utolsó napon nincs akkora pláne, hogy az összes kutya (és az itt kb. annyi egy négyzetkilométeren, amennyi a kémények száma, tehát nem kevés!) torkából vonyítson, éjjel fel-felriadva én is a gyerek sírását hallucinálnám a szomszéd szobából, pedig csak a szolgálatos buli plébekkel valahol a környéken.
Szóval én is puffogtatom szétfelé a mai pihenést legalábbis, igaz hogy gyalázzatosan későn kelék, kihasználva a gyerekek KO állapotát, de így néz ki a reggeliző asztalom, ni. (Le vagyok maradva a munkával, mint a borravalóval. Azért BÚÉK annak, aki ma tartja:-) )
 .....Nna jó, az újévváró sütiket a gyerekekkel csináltuk.
És dobigáltunk az erkélyről csillagszórókat. Jó sok kívánságuk teljesül asszem, ahogy elnézem a végterméket az udvaron...

2015. december 28., hétfő

Nyolcadba veszve

Nehezen térek magamhoz, lassú vagyok és nyamvadt, odabent bokszpálya, odakint nyamvadt ködölés és füstölés felváltva, wunderbar.
Két óra múlva indulok, dicsőítés+katekézis, a szövegeim még nincsenek becetlizve, de minden könyv hasára van borítva és beékelve az illető passzushoz. A csőrikék nagyon meg vannak elégedve a csajbota karácsonyfával, bár azért volt vita, hogy mit énekeljünk alatta. Tegnap pl.:
KCs: Mennyből az angyal... (angyalhangon, andante lirico)
LkCs: NNEM! Kisszkajáconn, nakkajáconn... (vastag gyerekmezzóján, allegro energico)
Angyalkák ruháján Gloria... Et incarnatus est... mittudomén, de csupa passzoló darabka a papírszemetesből. Elvégre az ige testté lett, még a szemetesben is. KCs-vel válogattuk a kottákat.
A papírszemetes amúgy veszélyes dolog kezd lenni KCs számára. Tegnap hallom, hogy bötűzi a papírból kivágott hópelyhen: "pone-tur ce...re-us in ca...nde...lab-ro..." A liber ordinariusból, bakker!
Este tesztelem: Na, hogy hívják a gyertyát latinul, KCs? Hát nem tudod, Anyu? Cereus!!
Fogom is indítványozni Rőtmalacnak, kapjommá ez a gyerek is doktorit, ne csak Mikrócsőrike!.... :-D

2015. december 13., vasárnap

Gaudete

Időnként eszembe jut hogy milyen szívesen is gyártanék saját készítésű karácsonyi üdvözlőlapokat a kicsi csőrikékkel, és vagdosnánk aprósüteményt is a formákkal, és együtt díszítenénk a lakást, igazi angyalváró módra...
...holnap pedig elmegyek öt napra a francba, útlevelet csináltatni és ügyeket intézni, és megint nem látom a porontyaimat, és máris tépem a hajam.
Az idei ló már most kicsúszott a fenekem alól, esély sincs semmi kármentőre, igen, David Bowie is nagyon depis most a rádióban, és én is.
Félóra múlva próba, mise, este próba, koncert, örvendezzünk, ja.

2015. augusztus 31., hétfő

Bökkenő

Azt mondja meg nekem valaki, hogy milyen nevet kapjon az a csőrike, aki 16 milliméteresen megbújt a tojásban?
Kicsi Csőrike - foglalt
Legkisebb Csőrike - egyrészt foglalt, másrészt már nem is legkisebb. Asszem mégis vele kell megbótolnom. (ha megtanul olvasni, kapok majd tőle ezért)
Kicserélni az összes címkét?... na, ezt inkább nem vállalom be.
Hümm.

2015. július 4., szombat

Mégse izlandi

Énnemtom, de Legkisebb Csőrike annyira elüt a standard fizimiskától ami ebben a lapos bugyorban virágzik, hogy többször is megvakartam a fejem, pedig Zanyja és Zapja is ugyanaz az uncsi fizimiska lenne.
Egy ideig úgy nézett ki, mintha Emüe pottyantotta a világra, de aztán kivilágosodott a zábrázatja. Jelenleg leginkább Björkre hasonlít, színét és formáját tekintve és dicséretére válik - bár ugye erről se tehet a drága - hogy nem az én nyamvadt bőrömet örökölte és, bár traktorista módon, de barnul a gyerek. Bár az arca még mindig björkszerű... bökk.
Ma reggel kávérottyantás* közben egyszerre csak azt hallom, hogy "I play dead..." kezdtem ám hegyezni a fülem, lehet hogy ezen a ponton beakadtam én is a génrögeszmés pók hálójába, de figyeltem ám ezerrel, hogy is állunk akkor most ezzel?!
A jelentést nem fogom felmérő ív formájában mellékelni, maradjunk hát a rövidített szakvéleménynél:
Björk hangja:
főleg páratlan felhangok, diffúz, erőteljes orr-jelenlét a hangképzésben, az orrhangjának a fókusza viszonylag hátul, a gége körül van; valószínű az anyanyelv miatt bizonyos mássalhangzók mellett a magánhangzó is hátracsúszik; mindemellett potenciálisan fejleszthető "búgó", galambszerű mellrezonancia
LkCs hangja:
teljes felhangspektrum, általában véve természetesen jó fókusz, orrhang külön fókusza elöl, a selypítő faktor miatt a mássalhangzók egyelőre még elemezhetetlenek, magánhangzók elöl; erőteljes, "repesztő" hang, emellett már most eléggé intenzív a mellrezonancia

Verdiktum: ez a gyerek orrtól felfelé Björk, a torka viszont egyáltalán nem Björk. (Te jóég, mi lesz még ebből...)

* terminus tehnicus, mert mióta főleg balkáni kávét iszok, nem is lehet itt kávéfőzésről, csak rottyantásról beszélni.


2015. június 24., szerda

Előléptetési lehetőségek

Vasárnap indul LKCs óvónénije férjestül hogy Vindobosis polgárai legyenek. Meló a hotelben, mi más? Harmincasok előnyben.
Ez most nem cinikus, hanem szomorú...

2015. június 18., csütörtök

Utolsó nap NLM-ban

Legkisebb Cs. kedvenc olvasmánya.
Tádámm.
 Kinyitjuk.
 Becsukjuk.
 Ugye de vicces vagyok.
 Na akkor csak komolyan. Ez egy lexikon. Kinyitjuk, majd...
 Elkezdünk keresni egy címszavat.
 Megvan. Most már be lehet csukni.
 Fényes és csillog a teteje. Nyamm.


2015. május 24., vasárnap

Lö fámm, avagy nem lehet elég korán kezdeni

Indulás a nagynénihez, míg én dolgozok egy kört. Hallom az udvarról:
- Tumikaa! Tumikaa! Eefedejtettük!
LKCs ez, ki más. Rohan vissza lélekszakadva a bejárati ajtóhoz. Jobb kezében pillangós táska, bal kezében Barbie.
- Szággát! Tumikát!
Mintha csak a rúzst felejtette volna ki a retikülből. Naná, sárga cumi nélkül nincs meg az outfit...