Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. április 29., kedd

Zsákutca

Elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy sutty, plátty... és nagyon remélem, ki lehet majd mászni belőle. Nemsokára.
Május 7-én szerdán kétórás konzultáción várja Rőtmalac a végeredményt, konklúzió, netán néhány tucat oldal magyarázó szöveg kíséretében, hú de jó lesz neki. Gondolja ő.
Salzburg nem adott semmire magyarázatot, az a pár különbség a két LO között nem Salzburg hatására lett, ez világos. Eltöltöttem vele egy adag időt, hogy se konklúzió, se kísérő szöveg, se prezentációs anyag nincs és egyelőre nem is lesz. A diszi nem tudja bevenni ezt a kanyart, hiába Rőtmalac minden reménye, ebbe az irányba nem lehet elmenni. A zenetudomány szempontjából is kész zsákutca az egész. Számomra egyedüli kiút a liturgikus összehasonlítás és a virtuális kódexek rekonstruálható indexe, és ettől máris tépné Rőtmalac a haját, ha lenne neki.
Most mi a fenét csináljak?... Kint vágja a szomszéd a vasrudakat. Félóra múlva jön a bággeros. Kettőkor haza kell hozni LKCs-t. Fél négykor KCs-t. Kaktusz megy a helyi F-ba tanítani. Esik az eső (veri a szomszédot és a motoros vasvágót - egyelőre még nem szikráznak).
A holnap délelőtt még használható. Csütörtökön május elseje, nem lehet diszizni gyerekekkel. Péntek délelőtt is lehet dolgozni. Aztán befuccs. Szombat reggel Kaktusz elutazik másik országba koncertezni, hétfőn én megyek a gyerekekkel StF-ba. Persze, persze... teermészetesen a kész anyaggal, amit két órán keresztül fogok prezentálni Rőtmalacnak. Ja, és szerdára még nincs stájri bébisintérkedés...

2014. április 24., csütörtök

Detektívkátyú

El se hiszem, hogy a Sanctorale - a Mindenszentektől Szent Andrásig tartó novembert kivéve - már át van bogyózgatva. Marad a Temporale, ahol túl sok meglepetésre amúgy se kell számítani. Namármost, egy csalódással több már most van a tarsolyomban a kiindulóponttól számítva: Urunk színeváltozása Rőtmalac szerint tridenti ünnep kellene hogy legyen, merthogy a Missale Romanum 1570-es őskiadványban szerepel(ne) először. (Bár hozzátette, hogy Radó Polikárp bácsinál mindennek utána nézhet az ember, légyszar-pontosan). No. Ez azért lett volna fordulópont, mert az LO-t ugyebár 1592-1600 között írták. Az LO-ban mégis benne van az ünnep, a burjánzó középkori kalendáriumba és ennek repertoárjába gyúrva. És... sajnos a Missale Saltzeburgense 1515-ös kiadásában is... ezek szerint pechünk volt. Ez hihetetlen, hiszen Rőtmalac mindent tud. Vagy ezek szerint még valami olyant is, amit én nem. Van a Rajzos zenetörténetben egy oldal, Molter Károly háborús ügyei mellett valahol, hogyaszongya: "1515...1515... ez valamire emlékeztet..." Na, most én is itt állok. Hümhüm.

2014. április 23., szerda

Bumm neki

Mától üzemel ismét az intenzív diszi-gyomrozás. Tehát húsvéti szünet önkényesen berekesztve, gyerkőcök minden nap reggel nyolctól fél négyig kimenősek lesznek/már voltak. Ez mind gyönyörű a diszi szempontjából, de már megint elkerülhetetlen, hogy anyóspajtásék szegények le vannak és lesznek terhelve. Másfelől LKCs szortyog, taknyol, KCs most kezdi, a torkom már három napja szúr jobboldalt. Hajnal felé mondhatom, el is aludtunk mind a hárman a gyerekszobában... Ma délelőtt kiterítettem a kinyomtatott LO-miserendeket ami kb. 50 oldal. Majd lapozgattam azt a 200 oldalnyi A3-as méretűvé zsugorított Missale Saltzeburgense fakszimilét (egy kétfelé nyitott jobbrabalra-oldalon két fólió, tehát négy oldal látszik egy pillantásra), amivel össze kell hasonlítani. Meglepődtem hogy milyen jól bírom, aztán rájöttem hogy nem fárad a szemem annyira, mintha képernyőn piszkálnám ugyanazt - de azért két óra felé már jojózott mindenem és alig tudtam magam átnyekerészni a holtponton. Volt egy kritikus negyedórám, amikor azt hittem, ott fogok elaludni a kanapén az egész csokros salátacsukorék közepében.
Most pedig váltunk és én a salátás szobában alszom. Szólóban. Holnap meg folytatom a csigabigázást.

Tavasz 2014

Első tavaszunk új lakunkban... gondolta múlt héten révedezve Csőrike most a hangyacsalád ravaszul. Bezzeg feszt akad egy példány, hogy ezt meg is erősítse a jelenlétével. A kagyló mellől, fúúúj!

2014. április 22., kedd

Surrexit Christus hodie (sic)

Nec hodie, nec feria secunda, hanem ezelőtt három nappal, kedves elhanyagolt blogközönség, ugye elnézitek nekem a hajtás és egyebek miatti késedelmet. Ha eszembe jut, hogy tavaly is csóré tojásokkal kedveskedtem a nagypénteki tojásírás becses hagyománya előtt, akkor ehhez viszonyítva idén csak a megszokott formámat hozom, vagy mi a szösz. Viszont idén nem két kórus, orgona, ministrálás, intenzív kántálás, dinnyehas, hanem másféle külső körülmények szóltak bele a levesembe, mégpedig az, hogy bármennyire is sikerült megszerveznem hogy péntekre kiürüljenek a családtagok a házbul, az fránya festék nem az akart lenni, aminek kellenie kell. Tehát Cor Jesu-s csajokkal elkénlódtunk valameddig füves- és egyéb praktikákkal, melyek sajna mind hiábavalónak bizonyultak hogy beszínesedjenek azok az írott tojások, aztán végül a kövérszőlő leve leöblítette a napot... Haec dies quam fecit Dominus - ezek szerint idén nem tojásírásnak teremtette, slussz, pássz. Szombattól hajrá, Nammama, kórus, családi ebéd (amin szerencsére csak zibizabáltunk, kivéve a tortasütést), mise, család, eccetera, hétfőn ugyanaz.
De este nálunk volt a tecikés próba locsolással egybekötve, amiről halovány emlékem aszongya, hogy:
"Népkertben jártam,
tecikéket láttam,
el akartak rothadni,
meg szabad-e locsolni?"
Vót vagy tíz bicikli az udvarban, bent meg sok torok, két gitár, egy hegedű és egy manualiter cséplőgép. A kakasok, kutyák, brekekék és egyéb nem tartott házaló állataink pedig kaptak viszontkoncertet a nyakukba, utty.

2014. április 15., kedd

Hasonlít ez is valamire

Na ez a passió egy hétig biztosan kitart ott bent. Gondoltam utánanézek, mi volt a helyzet az előzőekkel mert nem igaz, hogy nem hasonlóak ezek a dógok. Nos, a két János passió Pöpi rendezésében még akkor volt, mikor nem nagyon blogoltam, bár azért vannak emlékeim a sok színpadi rohangászásról. Az elsőn sikerrel bőgtünk volt már a Ruht wohl bevezetőjén, koldusjelmezemre és kibontott hajamra világosan emlékszem, ahogy szorítottam a motyómat; a második hasonló produkció vala azzal a különbséggel hogy a farizeus-fehérnép ruhája alatt eléggé szemtelenül dudorodott egy héthónapos dinnye akit akkor még Ábelnek hittünk. (KCs különben ki nem állhatta a tenoráriát, kaptam is miatta eleget). A vége itt is hasonlóan alakult, bőgés, félpercnyi csend a taps előtt, ilyesmik. A passió az passió, az evangélium szövege már csak a zenétől is nagyon naturalisztikus lesz, nem kell ide semmi adalék, Hollywood, más hülyeség.
Szóval csak ezt találtam, amit ezelőtt négy évvel vezényeltem:
https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=2257041545384437967#editor/target=post;postID=1510754504753171789;onPublishedMenu=posts;onClosedMenu=posts;postNum=554;src=postname

Az akkori "Ray-Ban" papbácsinak különben minden esélye megvan, hogy StF-ban ő legyen az új megyéspüspök... még egy hét, oszt kiderül, mi az ábra.

2014. április 13., vasárnap

A tegnapi nap margójára

A böjt alternatív formáiról elég sokat lehet informálódni Sonntagsblatt, Denken und Glauben stb. elektronikus és klasszikus hasábjain, most éppen egy német egyházi méltóság listácskája kering a fejemben, többek közt aszongya, böjtben kevesebbet fészbúkozom és tüöbbet beszélgetek élőben az emberekkel. Hát, írrdekes egy hozzáállás.
Miután levágtam délelőtt a méteres rendet, ebéd, becsomagol derekát nem beadni akaró KCs-t és ennek ellentétét a mosolygó LKCs-t, elburung misére, tovább burung anyóspajtás, haza. Huhh.
Programajánlat gyerkőcök nélkül (mert ma passió lesz a templomban és oda nem hurcikáljuk őket, ezért vala előkészület):
Csőrike: Módzsó vagy nem Módzsó? aztán eszembe jut, hogy nem is annyira a böjt, de hullafáradt vagyok mert a kaszáskodás felér egy fitnesszel;
Kaktusz: (tenyerét dörzsölve) Nna, most aztán olyant gyakorolok, hogy na!...
Végkifejlet: Kaktusz agya kifing, kibújik társaságra vágyva, aztán sötétedésig zsákoljuk a füvet, mert hanem beköltöznek éjjelre a varangyok s ki akar másnap gereblyés mészárlást. Egymással "élőben" fészbúkozva, jajjde gyönyörű ez a majdnem teliholdos szombat este. Kimenősök vagyunk, hát nem?

2014. április 6., vasárnap

Transitus est

A helyzet csak komplikálódik a sok kórusozás meg eccetera miatt, de azért van egy jó hírem is. Pár napja eléggé tűrhetően alszunk, ennek egy fő oka van: tegnapelőtt kaptam a kerítés végiből a derótot a másik szomszéd jóvoltából (aki előtte már elsőkézből informálódott), hogy megszűnt a konkurrencia a tyúkokért, az öt kukorékból négyet levágtak. Fene bánja hogy más hörböli fel a zsíros leveseket, lényeg hogy csend van végre!

2014. április 2., szerda

Itthon, a kafić-ban

Volt bennem egy mocorka, hogy íróasztal mellől túlságosan egyszerű lesz, na bumm neki:
1. a gyerekek elaludtak anyósomnál, míg hazaértem volna - babázás leghamarább 13 órától esedékes;
2. a kertésznek valami más programja van, talán hétvégére ide is ér - öt nap is elég volt, hogy elfelejtsem mások balkáni időbeosztás-filozófiáját;
3. a velencei kakasától már Kaktusz se tud aludni nemhogy én - biztosan itt van a tyúkhárem bolondítási ideje, vagy mi a kukorék.
Namármost: küldök minnyátt egy sms-t az asztalosnak, hátha szúnyoghálónk mégis lesz. Szúnyog van már dögivel. Aztán felhívom az ügyvédet. Aztán. Görr. Közben az 1. pont piszkál a legjobban... fogok dolgozni a számítógépen, hogy múlassam gyorsabban az időt.
A reggeli kávé mellé beraktam most a Rőtmalactól kapott cédécsomagot: münk, Ausztria egyházzenészei összesen 4 cd-nyi anyagot vettünk volt fel az új Gotteslob anyagábul, s egy fél cédényi a münk dóga vót StF-ban még valamikor az ősszel. Nos, a bécsi egyházzenebizottság olyan bőkezű volt, hogy az elkésett tiszteletpéldány mellé még elkésett honoráriumot is adott, cupp-cupp, küsszihand. Naná hogy gyorsan beolvasztottam KCs új garderóbjának az árába, merthát méretet váltott a gyerek (idei gyerekdivat: matrózkék-fehér-piros és más harsény színek, ez egyenlő egyre kevesebb pasztellel és főleg rózsaszínnel, aminek roppant örvendek). Mire LKCs megörököli, fix hogy más lesz a divat, de próbáltam "örökálló" darabokat válogatni.
Az cédérül:
Hihetetlen, hogy mennyire falusi daloskör hangminőséget produkálnak a neves fővárosok székesegyházzal és ezzel együttjáró mindenféléi: kórusok, kántorok, dómkápellmájszterek és jól fizetett orgonisták. Hallani nem is egy előadónál, hogy képzett hangja van. Mégis. Ez a nyelv egyáltalán nem való énekre. És nem értem, basszuskulcs, egymásnak itt ellentmondanak a dolgok: Hogy a fenében volt képes Dietrich Fischer-Diskau anno mégis olyan gyönyörűen énekelni Schuberteket és bármi egyebet németül?... Vagy most és itt tényleg senki nem képes egy becsületes legatót énekelni, amelyiknek zenei duktusza vagyon???
Összeröhögtem magam mikor rájöttem, miért szól mégis elfogadhatóan legalább fele a mi énekegyüttesünknek: ahol annyi a máshol tanult, aztán Ausztriában működő Ausländer mint a StF-ban, lekerekedik valamennyire a német nyelv unmuzikalitása. És akkor itt a paradox helyzet: ha azt akarják az osztrákok hogy valamennyire szóljon a zenéjük, le kell vetkőzniük a németességgel együtt járó darabosságot. Minél több a nem-osztrákjuk a csapatban, annál jobban szól. Persze-persze, meg kell tagadniuk önmagukat eccetera... még egyebeket is írhatnék (és ezekért kövezés is járna), de... Mindenesetre most úgy csináltam ebben a blogban, mint az ötvenes években a püspöki körleveleket szétküldözgetők: minden disznóság nyilvánosságra hozatik, de a titkos nyelv (esetükben a latin, itt meg a magyar) miatt fingja sincs a szóban forgó társaságnak (akkor: partizánok, most: bécsi egyházzenei bizottság), miről is folyik a diskuráció, höhö.