I. Gömbi-Döndi-Tündi-Döndee...Tüünde! (KCs szótárából. A sorrendet szigorúan be kell tartani, hanem kiabálás van. Naná hogy feszt vizsgáztatja a gyermek anyját-apját, ez nálunk így szok lenni.)
II. Nagy lapos mezőváros. Kicsi majdnemváros. Nagy lapos falu. Túlméretezett falu. Városdefalu. Nagyfaluváros. Ööö...
Hát persze hogy elvesztem a fonalat egy idő után, a sorrendről nem is beszélve. Tegnap megérkezett a fülgyulladás, ezúttal hozzám kéredzkedett be. Erős naivitásomat már megint sikerült megmutogatnom, mert én nem tudtam hogy kit engedek be. Ebédnél mintha huzatot kaptam volna, du. megkockáztattam egy pihenőt, az azelőtti álmatlan éjszakára hivatkozva, oké, szunyóka LKCs alvócimbora társaságában. Egyszer csak rájöttem, hogy ez az a ménkű, ami addig nekem még nem volt. Egy óra leforgása alatt sikerült meggyőznöm magam semmilyen külső segítség nélkül, hogy biztosítás ide vagy oda, ha nem kapok záros határidőn belül valami orvosságot, lekaparom a falat, ugye nem kell mondanom hogy most nem állt küszöbön valami szülés vagy efféle, úgyhogy még meg se érte volna a fáradságot. Szóval úgy jártam mint az idevaló katolikus püspökség papjai: kerítettem gyorsan egy komát, akinek érvényes betegkönyve van (Kaktusz szerencsére itthon volt, még a grabancát se kellett fogni, mert együtt rohantunk), meg egy bébiszittelő nagymamát (asszem ezt a papok inkább kihagyják), és futás.
Visszakapcsolódva a II.-hez:
Doktornéni: természetesen a szomszéd néni lánya, de ha más lett volna, az is egy "természetesen" lett vóna, asszem;
Kifelé majdnem egy mentőbe mentem bele gyalog, nem sok híja volt. Késő volt már és a másik kijáratot már bezárták. Az autó meg rá volt állva nyitott oldallal a mentős kijáratra. De ez semmi, a gödörből leszólít a mentős kávéval a kezében, hogy hámmivan? Izé, begyulladt a fülem... Biztosan a misétől lett, naná! attól, ahogyan énekelhettünk vasárnap... mert "természetesen" az a mentős volt szolgálatban, aki szombaton igencsak osztálytalálkozott, vasárnap meg jobbára tonus alfát meg bétát rögtönzött kántorizálás közben (mondtam neki már mise után, hogy nálam is megesett, csak semmi pánik.) A mentős, aki természetesen Cor Jesu tag. Nemmondom humorérzék, mialatt lassan már ordítottam a fájdalomtól. Félóra múlva szerencsére bevettem az első adag gyógyszert. Huhh. Azóta már normálisan tudok kommunikálni.
Hová csavarjam ezek után a NLM szinonimasorát?...
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2013. november 26., kedd
2013. november 25., hétfő
Azt a humuszát!
Jó ragadós a NLM-i föld - olvasom ugyanannak a pofának a könyvében, ahol a paraszti architektúráról is szó esik -, ezért nem kell vizet keverni melléje. A 6-8 fős építészcsapat, ún. bunkósok egy nap leforgása alatt, hajnaltól késő estig képesek voltak befejezni egy teljes háromosztatú parasztházat.
Míg bevittem LKCs-t a bébiszitterhez, besüllyedt az első kerék az alig kezdődő havasesőben a jó ragadósba. Bzzzz, aztán DRRRRRZZZZSSSS, hát csak rosszabb lett. Tolta apósom, anyósom, bébiszitter, szomszéd, eszembe jutott a kisködmön, aranyszőrű bárány és egynéhány hasonló kaptafára gyártott mese, míg másfél méter hosszan felbarmoltam a füvet és vártam hogy az utolsó kilöki, de hiába, csak egyre jobban süllyedtem a jó minőségű földbe. Szerencsére volt valami autószervizes muki a közelben, aki kihúzatta, nahát, a meselánc odagazolt. Míg vártam és rendberaktam a gondolataimat, meg is fagytam rendesen az autóban. De lényeg, hogy direkt vályogtéglának való. Az anyja manókáját annak az elsőosztályú földnek!!!
Míg bevittem LKCs-t a bébiszitterhez, besüllyedt az első kerék az alig kezdődő havasesőben a jó ragadósba. Bzzzz, aztán DRRRRRZZZZSSSS, hát csak rosszabb lett. Tolta apósom, anyósom, bébiszitter, szomszéd, eszembe jutott a kisködmön, aranyszőrű bárány és egynéhány hasonló kaptafára gyártott mese, míg másfél méter hosszan felbarmoltam a füvet és vártam hogy az utolsó kilöki, de hiába, csak egyre jobban süllyedtem a jó minőségű földbe. Szerencsére volt valami autószervizes muki a közelben, aki kihúzatta, nahát, a meselánc odagazolt. Míg vártam és rendberaktam a gondolataimat, meg is fagytam rendesen az autóban. De lényeg, hogy direkt vályogtéglának való. Az anyja manókáját annak az elsőosztályú földnek!!!
Címkék:
áúúú,
görrr,
lk. Csőrike,
másik főd,
NLM,
tongyó,
történelem
2013. november 23., szombat
Ajtók
Ride the snake
the snake is long
seven miles
Ezt nevezem én őszi depinek. A NLM rádiója nyomatja, szombat reggel fél nyolc magasságában. Hasonlít arra, amikor Szent Anna tónál felüti csíráját a soron következő nap, ami az előző átbulizott, szétázott éjszakának egyenes folytatása. Időjárás: természetesen katlan-féle, ki nem mászik az eső és a köd innét.he's old and his skin in cold...
Címkék:
aranypüpü,
másik főd,
NLM,
nosztalgia,
zene
2013. november 21., csütörtök
I am obsessed
Nekem tényleg nem rögeszmém ez a házrenoválás (vagy mégis???), de azért egész délelőtt EZT nézni, mialatt a diszit bütykölöm...
Ez az ocsmány látvány, melynek felét ugyebár sikerült betakarni, de a teteje!!! ami antennák nélkül is rémes, hiába minden igyekezet, hogy ne figyeljek kifelé. Ezt a házat úgy kaptuk, mint az átkosban a citromot. Kötelező hallal (vagy fordítva volt?). A telket nem lehetett szétosztani. Tény, hogy a leendő munkaszobámból telibe látni az egészet, mivel az emeleten - természetesen UGYANITT lesz az íróasztal.
Namármost: ritkaszép karrierem felfelé íveléséhez ha nem is pizzafutárság, taxisofőrködés, de ejszen egy panzió működtetése még belefér (itteni állampolgárság nélkül = tervezhetően 3 évig nincs jogomban sehol máshol, csak egyetemen tanítani, a "panzió" meg már megvan). Az udvarban meg nem látja a szomszéd, hogy - sci fi on - milyen napsugaras oromzatú házunk lett. Ide nem érdemes bajor ácsszerkezetet berakni, hát akkor tiszavidéki parasztházat csináltam, hogy passzoljon a nádasba. A barokk imígyen kiélheti a reneszánszát, legalábbis itt a kertben, ha már az énekeskönyvben olyan sovány a kanciókínálat. Csinálok majd egy szép szentlélekszemet a közepibe. Valkay szerint ami NLM-i oromzat, az hagyományosan okkersárga. Hm, talán ilyen?
Nagyon szimpi. Erre biztosan nem lesz pénzem, de most olyan jó, hogy kicserélhettem... nyamm.
Címkék:
görrr,
NLM,
nyürr de nem csak,
történelem,
tudathasadt otthon
2013. november 20., szerda
Brrr, nyet nyet internyet
Most azért igazán bevallhatná az a valaki, hogy én voltam! aki felrakta a fészbúkra a modzsós bejegyzést. N.B. mára már 43-an olvasták, míg erről a blogról az utolsó kettőt szokás szerint csak egynehányan (jó, privát nyűg nem mindenki nyűge, talán jobb is így). Tudom én, hogy hiába pisilek szembe a széllel, de igenis ádáz diszkrimináció, hogy nem tudom megnyitani a bloglovin-t csak jelszóval, és csuda, de nem, nem akarok fészbúkos lenni. De utánanéznék, mi a helyzet az én bejegyzésemmel odafent?!
Szóval enyhe zsarolás szaga van ennek a nyethálónak. Tessék szépen megmondani, minek kell kényszeríteni engemet mindenfélékre, amiket én nem akarok????
Szóval enyhe zsarolás szaga van ennek a nyethálónak. Tessék szépen megmondani, minek kell kényszeríteni engemet mindenfélékre, amiket én nem akarok????
2013. november 19., kedd
Tankot kérek, periszkóppal
A rosseb enné meg. Nem tudom kihámozni, hogy melyik napra melyik (és hány) mise volt előírva. Kb. egy félórája kénlódok ezzel a négy dög könyvvel:
1) az eredeti LO kb. 1595-ből
2) az átírásom (ebben is van nyű elég)
3) Ingabinga átírott LO-ja 1345-ből
4) ...és kommentárja ehhez több mint 600 oldalon keresztül (ez nekem még nincs meg).
Főleg a melyik nappal vannak gondok. Egyszerűen képtelenség kideríteni abból a liturgiából, ami már olyan régimódi és nem praktikus 1600 fordulóján, hogy borzalom. Hol van akkor már a középkori rend??? úgy szétfajzott a burján (pedig az 1345-i állapot se semmi), hogy tank nélkül aligha tudok benne takarítani. Nagyon kellett már az a Trident, nincs mese (az más kérdés, hogy mennyire sikerült megoldania a helyzetet Seckauban).
Itt jelenleg annyira egymás hegyén-hátán van minden, (nem csak az asztalomon, hanem a direktóriumban is), hogy rettenetes. Szegényeknek csak bele kell sűríteniük 365 napba az egészet. Ó, jaj, nekem is, jaaj!
Közízlés, vagy mi a franc
Hihetetlen, hogy mennyi lecsó zene van ebben az országban. Ha megnézem a lityilötyi rádió zenei kénálatát, a délutáni rác gyuvecsbe a legjobb negyvenéves (amolyan temetropolisi Phoenix-féle) múzi mellé tűzdelnek be feszt olyasmiket, ami engem a leggyengébb euróvíziós bakugrásokra emlékeztet, amiket valaha is hallottam. Jó hangú, lényegében muzikális egyedek szarják el holmi gyenge lakodalmas szinten azt az adottságot, ami mondjuk egy Toten Hosen legénységnek soha nem is lesz. Azt már nem is mondom, hogy minden bizonnyal élvezik - legalábbis azt hallani ki belőle.
A balkán szépsége pedig valószínű abban jut kifejezésre, ahogy a lehető legnormálisabban fér el a bombajó elsőosztályú zene emellett a szar mellett.
A balkán szépsége pedig valószínű abban jut kifejezésre, ahogy a lehető legnormálisabban fér el a bombajó elsőosztályú zene emellett a szar mellett.
2013. november 17., vasárnap
Összkomfortos raktár
Itt egy szeget nem lehet beverni a falba, mert csak néhány hét kellene ahhoz, hogy sündisznó legyen a lakás. Merthogy olyan gyorsan változik a berendezés, ide-oda-amoda, vissza, húzivoni, a lényeg mindig, hogy "csak ideiglenesen". A kanapé feletti lámpicsok csak jövő héten érnek ide. Na de miféle kanapé... khm, ez volt a kiindulópont:
És én igazából tartanám is magam az eredeti elképzeléshez, hogy ott egy kanapé legyen, de mit hoz a sors, pardon mit nem hoz a szélhámos asztalos már hetek óta (ablakot, vazze, két nyamvadt pinceablakot!!!), és akkor helyet kell csinálni neki. NEKI. A Némberének! Stúdió ide meg oda, csak nem telelhet kétszelelő macskalik nyitott ablak mellett... Tehát beköltözött őfelsége, kitúrva a kanapét:
(a raklettsütőt azóta már elraktam, irattartó fadobozokat szintén)
Most a kanapé a szoba közepében várja az asztalost, lámpicsokat, falvédőt, whatever. Ja, és beköltöztek a virágaim is az összkomfortos raktárba, várva a végleges berendezést (=megérdemelt falra szerelt polcaikat), most kényszeredetten neki vannak dőlve a kanapénak, naná hogy megint a ház közepén vannak ezek is:
Ebből kettő volt. A másik pincepolcot már felvittem a dolgozószobámba, ahol ugyancsak menedékjogot kap az, aki a leendő munkaasztalom helyére pályázik. (itt van egyelőre a legkevesebb bútor, még jó hogy időközben rájöttem, addig is a nappaliban dolgozom, míg beüzemelne ténylegesen a szoba)
Megmondta Rőtmalac: egyszerre egy dolgot rendszerezz az agyadban, így jutsz csak előre a disziben! Nyugtázom, oké. De kérdem én, mit kezdene ezzel a többsíkon elfolyó, csigalassúsággal haladó lakásbelsővel??? Hát kérem szépen, alakul ez is, mint a púpos gyermek... (nem, nem tartok belőle előadást, bezzeg ebből teljes a dokumentációm)
És én igazából tartanám is magam az eredeti elképzeléshez, hogy ott egy kanapé legyen, de mit hoz a sors, pardon mit nem hoz a szélhámos asztalos már hetek óta (ablakot, vazze, két nyamvadt pinceablakot!!!), és akkor helyet kell csinálni neki. NEKI. A Némberének! Stúdió ide meg oda, csak nem telelhet két
(a raklettsütőt azóta már elraktam, irattartó fadobozokat szintén)
Most a kanapé a szoba közepében várja az asztalost, lámpicsokat, falvédőt, whatever. Ja, és beköltöztek a virágaim is az összkomfortos raktárba, várva a végleges berendezést (=megérdemelt falra szerelt polcaikat), most kényszeredetten neki vannak dőlve a kanapénak, naná hogy megint a ház közepén vannak ezek is:
Ebből kettő volt. A másik pincepolcot már felvittem a dolgozószobámba, ahol ugyancsak menedékjogot kap az, aki a leendő munkaasztalom helyére pályázik. (itt van egyelőre a legkevesebb bútor, még jó hogy időközben rájöttem, addig is a nappaliban dolgozom, míg beüzemelne ténylegesen a szoba)
Megmondta Rőtmalac: egyszerre egy dolgot rendszerezz az agyadban, így jutsz csak előre a disziben! Nyugtázom, oké. De kérdem én, mit kezdene ezzel a többsíkon elfolyó, csigalassúsággal haladó lakásbelsővel??? Hát kérem szépen, alakul ez is, mint a púpos gyermek... (nem, nem tartok belőle előadást, bezzeg ebből teljes a dokumentációm)
Címkék:
Cs.kohhája,
givecs,
nyürr de nem csak,
orgonémber,
tudathasadt otthon
2013. november 11., hétfő
Kiteszem az ablakba
Ráfér egy vasalás és be is kéne szegni, de már nem állhattam meg. Felmaszekoltam a rudat s akkor már csak fel kellett tenni... Belülről se vakuval, se anélkül nem lehet rendes fényű képet csinálni, ezért imhol kívülről is, nyamm.
* bőcsködős poszt bezárva *
* bőcsködős poszt bezárva *
2013. november 10., vasárnap
Nana. Méghogy vigília!...
Közben szerencsére megérkezett háromnegyed egy tájban a temetropolisi Crossroads: csak semmi sztárallűr (pl. ferencjóska piros cilinderrel meg hasonlók), de az első hangtól kezdve úgy égett a zene a húrokban, hogy egyből felforrósodott az az eltespedt levegő. Mondanom se kell, hogy a Lazy családdal háromig roptuk. Sajna kimaradt a jam sassion, pedig nagyon vártam, hogy összeeresszék Mr. Lazyt a Crossroadsszal - emennek is főképp a basszusgitárosával. Az előző poszt alatt persze megérkezett Kaktusz is, de mivel még nem akaródzott hazamennem (volt valami halovány sejtésem, hogy a nap még csak most kezdődik), eccerke elment aludni a csőrikékkel. Kaktusztól amúgy hőstettként könyvelem, hogy bedugta a fejét az oroszlán, avagy Módzsó, ezentúl AB (A Blueskocsma) torkába. Meg is bámulták rendesen, haha.
Szóval ha lenne Szent Csőrike, akkor vegyük úgy, hogy az íccaka meg is ünnepeltem rendesen a névnapomat. Mikor hazajöttem, esett le, hogy hányadika. Szóval ad matutinum: 3 noktürn, ez összesen 9 responzórium prolixumot tesz ki, úgyhogy mire fél négykor lefeküdtem, el is buliztam rendhagyó módon a monasztikus íccakai hóráimat ;-)
Szóval ha lenne Szent Csőrike, akkor vegyük úgy, hogy az íccaka meg is ünnepeltem rendesen a névnapomat. Mikor hazajöttem, esett le, hogy hányadika. Szóval ad matutinum: 3 noktürn, ez összesen 9 responzórium prolixumot tesz ki, úgyhogy mire fél négykor lefeküdtem, el is buliztam rendhagyó módon a monasztikus íccakai hóráimat ;-)
Módzsóból
Ez kísértetiesen emlékeztet N. Zs. csúcspolitikus diskurzusára. Mississippi Big Beat, avagy Noname, de BUDAPESTI csúcszenekar most épp ugyanazt próbálja beetetni a közönséggel, hogy a blues kortárs givecsfúziója egy roppant kúl dolog. Ja, feltéve ha a fennmaradó 70% (a NEM blues) kellőképpen profi. Nos, a NLM vájtfülűbb, mint gondolnátok, faszikák, visszatekerni a székesbe, míg ennél is undokabb leszek!
- és Muddy Waters megáll egy kicsit a forgásban odalent -
- és Muddy Waters megáll egy kicsit a forgásban odalent -
2013. november 7., csütörtök
Csőrike, mindenki mamája
Annyira hótt a kommunikáció a hangyabolyban a helyi specialitású egyetemisták között, hogy már szúróan fáj. Na énfelőlem fel is fordulhatnak, hallgatok én is mint a kuka, gondoltam tegnap. Közben estére megjelent:
- a valódi depiben fetrengő szomszéd, aki melegen üdvözölt, bár soha nem csíptük egymást+
- éjjel az eddig ismeretlen felső szomszéd aki ököllel verte az ajtót, mert az előbbi véletlenül kizárta, amúgy udvariasan be is mutatkozott+
- ma délután egy csésze kávéval a karintiai, aki nekem akarta éppen kiborítani a lelkét félórán keresztül, naná hogy ő volt aki alig várta már, hogy elköltözzünk a lármás balkáni anyánkba.
Nem tudom ezek után hová tenni a kommunikációs igényeiket. Az is lehet, hogy már puszta jelenlétemmel rossz irányba befolyásolom fatökű környezetemet.
- a valódi depiben fetrengő szomszéd, aki melegen üdvözölt, bár soha nem csíptük egymást+
- éjjel az eddig ismeretlen felső szomszéd aki ököllel verte az ajtót, mert az előbbi véletlenül kizárta, amúgy udvariasan be is mutatkozott+
- ma délután egy csésze kávéval a karintiai, aki nekem akarta éppen kiborítani a lelkét félórán keresztül, naná hogy ő volt aki alig várta már, hogy elköltözzünk a lármás balkáni anyánkba.
Nem tudom ezek után hová tenni a kommunikációs igényeiket. Az is lehet, hogy már puszta jelenlétemmel rossz irányba befolyásolom fatökű környezetemet.
Címkék:
givecs,
hmm,
pasik,
StF,
tudathasadt otthon
2013. november 1., péntek
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. És mondá Isten: pezsdűljenek és repdessenek a Csőrikék a szemük világába. És látá Isten, hogy jó, de Csőrike csak áll nagy bambán és bénán, hogy miért kell neki már megint az Alpokba utazni, mikor ülhetne a nagy laposban a kicsi Csőrikék és a feltámadt diszi társaságában, ki érti ezt a Nagy Főnököt, na ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







