Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orkán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orkán. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 10., kedd

A Nagy Lapos Mezőváros tavasza és A Kert

Akkora vastag por volt az autón, hogy alig ismertem fel Szegeden a tegnap. Megjött a tavasz az őspannon sivatagunkba. Fújja a szél a port, de hejj. Rágni is lehet, csak ki kell nyitani a szád hozzá.

Hát, estére csak hazaértem, a stájri fővárosból a nagy laposba. Ide né, a nagy kuplerájba.

HÉÉÉ! Tavasz van! :-)) 

Főszereplőnk: A KERT.

Reggel szedtem a kert mindenféle szegleteiből citromfüvet, mentát és csihányt. Ebből fabrikáltam egy valóban zöld színű teát. Ez még sokáig tartó meló, mert még csak most bújnak az első fejecskék.

Reggelire húztam zöld hagymát és tyúkhúrt a kert közepéből. Az legalább kompakt ügy, lusta kertész öröme tavasszal.

Délutánra megérkezett egy háromtagú brigád, hogy összelapátolja és elszállítsa a kert végibe lezúdított törmeléket. Tudjátok, az mind ama fürdőkád alatt és felett vala, amelyik jelenleg a kertben vár. :-D Ott a kapu mellett éktelenkedett két veder még régről, tele téglatörmelékkel. Hát csak nem fogják csúfítani a kertet? Azt is felpakoltam melléje. Juhhéj!

Még hátravan valami száraz ágak ide-oda cúgolása, hogy nehogy azt higgye valaki, a Mosó masa mosodáját olvassa (minnyá bekeverek  még valami csőrikeszlenget, na utty).

Tavasz van, hejjjj! Ma megmostam az autót egy vízágyúval. Majdnem elrepültem tőle. Mivel én télen nem szoktam zsírba takarózni, ideje nekiállnom a kerti wellness programnak, hogy rendesen megálljak a lábamon. Legalábbis a kötetszerkesztés mellé... Basszus, hogy tudok én vajon egy hét alatt 10 írást kigyomlálni? Vajon melyik egyszerűbb, kipucolni a kertet vagy előkészíteni a tördelőnek az anyagot?

2024. április 20., szombat

Bolond április

Kicsit eljöttem ide a kolostorba, ebbe a bolond áprilisba. Az hagyján, hogy az előbb kopogott az aprószemű jég a tetőn, előtte vadul sütött a nap és közben alig volt 4 fok, de április közepére hogy ne maradjon tulipán a talpán még Németországban sem, hát ettől bolondabb a szokásosnál ez az április, amelyik májust játszik (ma persze megint április van). Virulnak a repcemezők a hidegben, de legalább illatos az orgona, hmm, a hegyi levegőn meg főleg!


 

A Blumencaféban, a hegy lábánál finom házi karalábéleves van. Házikenyérrel. A másik helyiségben a virágüzlet, onnan nyílik a mosdó, csupa természetes wc illatosítóval. :-)




2020. augusztus 1., szombat

Uborkaszezon. Day 10

Ma csináltam egy külön schedulát, amire azt írtam: szombati MUSS. Abszolváltam mind a két muszájt, igazából egyikhez se volt nagy kedvem, hős vagyok meg minden. Elméletileg.
Muszájoltam órák hosszat egy bejelentkezést egy nem hirdetett, "ki tudja még létező-e"-állásra, sok-sok agysejtemet kóstálta a dolog és nagyon lelombozott, mikor rá egy órára megláttam az automatikus választ: augusztus 24-ig szabadságon vagyok. A Titkárnő. Fennebb én nem is tudtam menni, hogy egyenesen a címzett létrafokára másszak, kell-e ennél több bizonyíték, milyen tongyó vagyok. Szóval ennek úgy ahogy van, lőttek.
Muszájoltam ezenkívül 8 uborkásüvegnyi ecetes uborkát, ami véletlenül se hasonlít semmilyen ecetes uborkára, ami ilyenkor az ember eszébe jutna. Közben kilocsogtattam minden irányba a forró levet, a fazékból nem lehetett jól tölteni, nesze főzőlap, nesze ragacs.
Locsoltam, gyomláltam, már megint úgy nézeki ki, mintha legalább húsz éve túrnám a földet, de inkább több. Volt két zsoli, a kötet szövegei ma már nem tudtak sorra kerülni, emberből vagyok. Ez van!
Na ugye milyen kísérteties volt hazafelé. Holnapig csak továbbmegy ez a kép is...
Ma különben, hogy visszatérjek ide, a Nagy Laposba, már lehet levegőt venni, de az elmúlt 2 éjszaka eléggé rémes volt, a melegtől nemigen tudtam aludni. Tegnap éjjel már a pinceszobába menekültem, de ma úgy nézem, maradok a vackomban itt fent.

Biliborítás. Day 9

Nem vagyunk az aranymetszetnél, de minden folyamatban van egy pont, ahol borul a bili és ez akkor volt, mikor végre megkérdezte valaki, hogy ÉN hogy érzem magam. Ez nem volt más, mint a közvéleménykutatás. Azaz egy gép. Na, ekkor borítottam ki az adagomat Kaktusznak, aztán jól ráhúztam egy adag melóval a boldogságra. Nyehh.
Ez a kép tökéletesen passzol a leírtakhoz. Vonalzóval be lehet húzni a viharfelhőt! utty.

2019. április 25., csütörtök

Feltámadnám

Ilyen húsvéti ünneplést még egyet..... se Feltámadás, se semmi, orgonakurzusok és koncertek szervezése, vigyorgás, etetem-itatom a népeket, messzi földről érkezett művész úr akkor érzi jól magát, ha vele együtt isznak éjfélig, mialatt felváltva Brexit, kelet-európai nacionalizmus és interpretációs fogások, ezalatt Kaktusz csépeli a másik hangszert, cipeli a vasbelű klavinovát, hangolja a nagy némbert vagy mittudomén, de közben kis néprajz, népi építészet, gyímesi tojásminták, korondi tányérok, napsugaras oromzatú terasz, bencés kápolna, liturgikus reform, énektechnika, család és életstílus (vigyázat, elrettentő példa! Csőrikefészek!....) brrr és brrr. Bombakoncert, az itteni közönség lelkes és  nagyon odavan, de azzal nem biztos, hogy tisztában is van, mennyire kemény volt ez a koncert, élvonalban a "bárhol a világon"-kategóriában...
Na most már lassan elkönyvelhetem, második nap azaz a fölösleges alkoholmennyiség is elpárolgott a 44,4 kg-ból az éterbe, csáó. Leadtam egy fennmaradó pályázatot ma délben. Jajj... most már csak a bajormedvés melót kellene behoznom. A csekély 3 heti lemaradásomat. Ja és a konferenciakötet német korrektúrája után nézni, hogy közben hiányzik két tanulmány belőle.... Brrr és brrr. Nem vagyok valami inspirált, ez bizony tény és való. Na jó, lehetne rosszabb is. Kinőtt a füvünk, kibújt a fuszulyka és lombosodnak a paradicsompalánták. Hejj.

2017. június 7., szerda

Ess, eső, ess

Hetekig kénlódni a nagy szárazsággal, s akkor két éjszaka kemény viharokkal babráló eső, ítéletidő, ha röhögni merészelne valaki, elmondom hogy múlt éjjel a Csonka lejáró közepéről lemosta a beton kocsifeljárót, meg se állt a talicskáknyi törmelékké zúzódott járda az aljig, vagyis az utcánkig. Kaktuszhoz pedig két helyen betört a víz, annyira, hogy reggelre az orgonémber vízben állott (!), subwoofer dettó, kábé fél éjszakányit vagy hasonlót, cak centiken múlt a számítógép vagyis a némber agya, brrr.
Az emeleti ablakunk viszont akár egy tengeralattjáróé is lehetne, íme, megérte a másfél év várakozást az asztalosra, olyan keményen dacba szállt mindennel.
Nna megvan!... Legelőször tengeralattjárót tervező mérnökre van szükségünk, ha végre megérem, hogy száműzhetem Kaktuszt a pincegyakorlójába az összkomfortos cruiser luxuskabinjába. Félreértés ne essen, direkte megmondom, ÉN akarok a dolgozószobámban aludni, bizony, záros határidőn belül.

2016. szeptember 26., hétfő

Szeretem felebarátaimat, de azért na

Ma csodák csodája: majdnem mindenünnét elkéstem, de mégse. Ezt azért nem nagyon tudja elképzelni az, aki nem tudja, mivel harcolok nap mint nap, s abból a paksamétából lassacskán az én személyes káoszom lesz a legkisebb tényező.
Nagyon ki volt számolva a délelőtt, az LO második kötetében lehetett mérni hogy mennyit tudok majd megcsinálni a Benedicamus-trópusok átjavítgatásából, és még van 2 percem 11.20-ig, és az a két perc is nagyon termékenyen múlt el, bizony, elértem majdnem kétharmadig a 280 oldalon. Szóval kicsit rohanva, de azért boldogan nyitom a garázsajtót... aztán hátranézek. A taxi pontosan a mi kapubejáratunkon rostokolt, szomszéd boszit hozta haza valahonnét. Nezek, hár néz, mint a kancsi a viccben. Megint nezek, vajon csinál-e valamit. De még mindig rostokol. Gondoltam, nem idegesítem azzal hogy odamegyek (s főleg nem töltöm az időt hülyeségekkel, mikor úgysincs nekem időm), tehát beültem gyorsan, kifaroltam és elindultam hátrafelé. Mire a kapuig értem, a taxi nagy komótosan rámászott oldalasan az úttestre, hogy ott tovább üzleteljen a klienssel. Zummm, Csőrike kicsit hátra, aztán kicsit kanyar, aztán tényleg zumm, mert még bankba is kellett mennem iskola előtt, aztán meg Mikrócsőrikéért, huss nagyszülők, aztán zumm a laborba, majd az endokrinológushoz, aki elméletileg fél 1-kor bezárja a boltot. (És végül mindenhová elértem.)
Már sejtettem hogy nem marad a nap reakció nélkül: miért is szeretném használni, ráadásul MOST a saját kapubejáratomat, ami kijárat is egyben, ugyi??
Mire besötétedett és megérkezett a stúdió, azaz másik országból az óriás orgonaművész - a Kultúrpanzió nem hivatalos  vendége, 3 napig lesz itt - nos, már ropogott odaát a muzsika, rosszat sejtve engedtem el a legényeket felvételezni, és igen, mikor félórája ellenőriztem odaát a frissen beüzemeltetett fűtést és becsuktam a kazánház ajtaját, brrr.... a primitív és rosszindulatú szomszédok gyöngye, már ha van ilyen egyáltalán, cenzúrázatlanul köpködött kifelé mindenfélét, továbbra is csángó kurva és Románia a fő téma, de ezen a ponton egyszerűen már komikusba torkollik, hogy a rosszindulatúság és öngerjesztgetés nagy igyekezetében hirtelen a saját anyját is lepinázta és lenyolcvanévesezte, pedig jól értesült forrásaim szerint ő csak 75 körül lehet, hááát...

2016. augusztus 25., csütörtök

A Göncöl rúdja

Alig egy hete, hogy a legnagyobbik eltörte a könyökét.
Tegnapelőtt meg akart ölni a tapló bunkó mániákus szomszédom (de nem sikerült neki), tegnap kint járt a rendőrség, szomszéd most bujkál.
Ma a középső hasította fel az állát az udvaron úgy, hogy meg se állt Kaktusz vele a sebészetig, most egy olyan tapasz tartja össze a gyereket, mint amilyen a bokszolóknak dukál egy nagy bunyó után.

Én azt hittem hogy abbamarad a remegés egyszer, amikor feljövök a kútból, de hiába, muszáj lent tovább muzsikálni.
Amikor már annyira fáradt vagyok, hogy szinte nem is tudok játszani, kimegyünk az udvarra, Apám segít beülni a mosdótálba, amit a veder helyére szerelt fel, a kút láncára, aztán leenged a kútba, egészen le, addig, amíg a talpam már szinte éri a vizet, azért, hogy a kút hidege új erőt adjon. Ott lent a legnehezebb hegedülni, mert olyan hangosan csobog és visszhangzik minden körülöttem, mintha tényleg szélvihar lenne, ide-oda hintázik a lánc, de akkor is játszom, és nem hagyom abba, hátrahajlok a víz fölé, úgy, ahogy Apám tanította, hagyom, hogy a mohos hideg lehűtse a tarkómat, aztán felnézek az ég kicsi karikájára.                                  (Dragomán: Vasvonó)

2015. május 19., kedd

NLM-i foszlányok

1. Kint tombol a tombolnivaló. Remélem a házunknak van igazi villámhárítója. A panziónak biztos, de ez nem igazán oldja a problémát, remélem a biztosítékokat se, nana! A panzió kúpcserepecskéi ugyanis kb. félméterrel lennebb vannak, mint a házé. Ez teljesen hihetetlen: egyedül egy nagy, pardon kettő db. házban (Csőrikék már rég bubukálnak a nagyiéknál, mire lejárt a mai napom, már kilenc elmúlt sakkó... szóval előre meg volt szervezve), Kaktusz a StF-i cellámban mert holnap koncert, brrr.
Az égen gyönyörű koszorúban dübörgött a fényshow, el is felejtkeztem majdnem a beszedni való törülközőkről, de aztán eszembe jutottak ők is. Egészen északnyugatról délkeletig villámlott, gyönyörű volt. Most már kezd ideérni a hangja is.
...
2.
Közben meg eltévedtem a Szent Antal felé menet, de komolyan. Bementem egy szűk utcácskába hogy majd ott parkolok, aztán nem volt hol, hm, kerüljünk vissza a másik egyirányún, hoppá, ez mindenfelé kanyarog csak visszafelé nem, na akkor...öö.. szóval ez volt a Melegkút, igen, ki a villából, be a másik szárába, nahát, zsákutca lesz vagy mégse, aztán meg kibújtam a másik sarkon 50 méterre onnét, ahol jóhiszeműen behajtottam!
Ezekkel a topográfiai csőbehúzásokkal nemigen tudok mit kezdeni. Ott van a Tisza folyása, meg mindenféle hajdani mocsaras árokvonalak amiknek a nagyrésze már rég nincs meg, és ez a tipikus  tiszamenti parasztház és az ültetési rend. Mintha csak száz évvel visszamentem volna az időben. Hiába a jugóredőny és az ocsmány kaptafára döngölt vaskapuk tömkelege, ha behunyom a szemem, csak a körvonalait látom a sok földbedöngölt palántának, amik olyan szorosan lettek ültetve, hogy most felnőttkorukra már egymást szuszakolják, izé, férjekmáelénis! Mezőváros vagy sem, az összevissza görbe utcácskák még őrzik azt a valamit. Hogy jó vagy sem, fene tudja, de jólesett belebambulni, még akkor is, ha eltévedtem és elkéstem emiatt.
...
3. 
Tegnap próba után megköszönik a türelmet, és a darabot. Nekem. Aki tulajdonképpen lenyomtam torkukon a használati muzsikámat, mivel Jézus Szívének nincs semmilyen offertóriuma a kórusirodalomban s akkor kellett komponálni valamit... egyelőre nem érti senki sem, miért vagyok ÉN hálás nekik, hogy mi már most élőben kipróbálhatjuk a nyomtatásban még meg nem jelent dolgokat! hogy nem egy másik kórus fog anyázni, miután finalmente megjelent az, amin már nem lehet javítgatni.
Még ha nem is akarja senki se kiadni (van néhány rossz tapasztalatom, hogy még a befolyásos ember őszinte rajongása sem segít, na mindegy), én már most elvagyok azzal, hogy valaki énekli azt, amit kipottyantottam. Kaktusz szíve szerint templomi orgonista lenne, na én is pontosan az, amit most "hobbiból" csinálok: karvezető, kántorképzőn előadó, szabadfoglalkozású zeneszerző... mittudomén, valami ilyesmi.
...
4.
Mi van városon, ami nincs falun? Emberek, akik szeretnének mindig valami újat kipróbálni. Akiket minden érdekel. Urbs Zyntharew beata dicta pacis visio. Komolyan, néha nagyon város tud lenni ez a hely.

2015. április 6., hétfő

Megújuló energiaforrások - bökk

Nemtom hogy nem tűnt fel 2 év alatt, mióta itt lakunk, hogy micsoda vallon időjárás van errefelé. Ma alig tudtam bezárni a nagykaput, annyira fújta a parókámat a szél.
Napenergia és/vagy szélenergia? (hű de megszabná hátul a szomszéd szántóját egy szélmajom...)
Most ez megint egy ilyen agyament időszak: épp az este ecseteltem Kaktusznak a templom profi renoválási tervét. Legalábbis azt, ami a fejemben van. Abban a nagy és nehéz fejemben.

2014. december 29., hétfő

Csak egészség

Mielőtt még meghájasodok/pattanásos leszek a szaloncukorkáktól és más válogatott doppingszertől amivel hosszabbítani próbálom a számítógépnél töltött időt és hatékonyságát, gyorsan lapátolok egy kört, gondoltam tegnap 2x, és lőn. Na, ma már nem gondolom, csak a fenekem növelem a széken. Jójó, tiszta egészség meg minden, de 1) izomlázam van, 2) nem megyek én most sehová, még ingyenfitnesszre se. De mivel ma a velencei kakassal együtt keltem, lassacskán behúzom a függönyt. Amúgy is randa északi szél fúj, összekarmolva a sok óra munkáját, görr-görr, nyugodalmas jójcakát jobbra és balra, pussz.

2014. december 28., vasárnap

Szz...szent család vasárnapja

Lehull itt az első - és jó eséllyel utolsó - hó, ami szintúgy kihúzza a biztosítékaimat mint a templom áprilisa decemberben. Szóval nincs lapát, nem vettük meg tegnap az újabb adag fát (kb. egy hétre való van még), nincs só, ma vasárnap, mise előtt kezdett havazni tehát esély sem volt előtte sózni, besupp egyik csőrike, be másik, be harmadik, mire hazaérünk, csúszópályává válik itt minden.
Rágom Kaktusz agyát, na jó, piros gyereklapáttal tesziveszi, egy óra múlva begyün, a továbbiakban magasról le van ibolyázva a dumám hogy merre s meddig kéne a következő időben, trallala.
És nem érdekli, de nem ám. Errefel kijön egy adag lestrapált biztosíték, akkor engem se érdekel s kész.
Most már szent a béke, LkCs is békésen alszik a templomi nagycirkusz és finom ebédke után. Ja, kellett volna az első gömb a karácsonyfáról s akkor a második és a harmadik is... a plébi még csak el se vörösödött, mert hogy is nézne ki Szent Család vasárnapján hogyaszongya engedjétek hozzám a gyerekeket, sakkó...khm... de azért gondolom jócskán türtőztette magát. Ami - ismerve a plébit - nem semmi. LkCs aranytorkú énekes palánta, zén sarjam, na azétt! ment is a műsor ezerrel. Ha nincs improvizált mikrofon a templomban, nem hallatszott volna egy deka se az eredeti liturgikus cselekményből.

2014. december 21., vasárnap

Áprilisi Karácsony-előzetes

A hajnali kelés és tulajdonosa nem túlságosan örül annak, mikor éjjel kellős közepén beindul a csindaratta, komolyan mondom 2x majdnem levitte a parókámat és minden előző és következő álmomból kirázott, reszkettem is a paplan alatt mint a kocsonya. Dehát olyan lenge idő van, ilyenkor disznót se lehet vágni... még hogy friss kocsonya! Álmodik a nyomor. Mennyei szerencse, hogy nem rittyent ki semmink, Kaktusz egyből felszökik az orgonémbere öléből úgy, hogy minden kikapcs, de gyorsan, és futás be a házba.
A templom orgonémbere sajna nem részesült annyira a mennyei szerencséből mint münk, sőt a plébánia sem. Plébi nem vesztette el a humorérzékét, csak ideiglenesen az áramot, ebből kifolyólag a fűtést, harangozást, NLM fő orgonémberét. Legjobb az egészben, hogy bár koromfecnikben vakarták ki reggel a szétment biztosítékok darabkáit, néhány helyen úgy összesült a drót a falban, hogy meglepetésszerűen egy gombnyomással felgyúl most egy villany helyett pl. egyszerre négy.
Szerintem csináljunk áprilisi karácsonyi képeslapokat, már éppen ideje váltani egyet. Elvégre kibújtak nemcsak a hóvirágok, hanem a jácintok is. Szegény rózsánk a kertben menne téli bubukára, de még mindig virágzik az istenadta, azt se tudja, mikor fogja előről kezdeni, ha egyáltalán kijut neki egy szünet. Mérsékelt égövi Karácsonyhoz - amihez porcukros havas táj dukál - már vagy két évtizede nem volt szerencsém, de ez a villámlós-dörgedelmes utolsó Adventvasárnap túltesz ám mindenen, amire csak emlékszem hogy ilyenkor volt.