Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sulibuli. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sulibuli. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. október 15., szombat

Munkával dicsérd a napot vajmi

Jelentem alássan, lejárt az első nap.

Időnként röhejes érzések törtek rám, de igyekeztem nem hangosan felnyeríteni.

Először is, az új munkahely izgalma, HEJJ.

Hát akkor gondoljunk vissza az előző munkahelyemre: ezelőtt fél évvel NLM-ban tényleg fejvesztve rohangáltam a rosszul felcímkézett tantermek között, hogy akkor melyik osztály hol van?!... (és már megint nem megyünk vécére, nem csak tegnap...) A gimi olyasmi, mint a brüsszeli reptér mozgószőnyeg híján, egyszóval görkorcsolya nélkül el van veszve az ember, vécé pedig csak az E tervrajzú monstrum egyik sarkában van. Két hétig kész ideg volt a gimis logisztikám. Háát... a kúglitrugyi is labirintus, egy asszimetrikus, logikátlan, középkori alaprajzú barokk barlang, különbség az, hogy ebben behunyt szemmel is tökéletesen elboldogulok, ha kell (volt eset, hogy bent rekedtem este az ablak nélküli részben és akkor még nem voltak ilyen zöld lámpicsok az ajtók felett, de szerencsésen kimásztam a dupla ajtótokból. Óóó... a szép egyetemista idők!...). 

A nyugimra a magyarázat egyszerű: A Stájri Főváros (StF) kúglitrutyi nevű intézményével "csupáncsak" 19 (tizenkilenc) évvel ezelőtt sikerült megismerkednem. Azóta pedig átéltem az összes átalakulást, de tényleg, hiába élek már kilenc éve a Nagy Lapos Mezővárosban (NLM), a tanszékvezetőváltás, az építkezés, a minimalista bútorok, a világoskékre mázolt Hoforgel, tantermek ide-oda barangoltatása, emberkék migrációja ide-oda, na. Szóval... a rettegett új munkahelyem, haha!... 

Találkoztam lépcsőn dübörögve tegnap kétszer is egy csajjal, aki szerintem azt hiszi, hogy én is orgonamesterire járok vajmi. Hallo! aztán talpalt kifelé, én befelé: Hallo! na klassz. (Szerintem nem nézek ki tanárnak.)

Tegnap máris fülöncsíptem az egyik diákomat, aki meg akart (volna) lógni, mégpedig az egész félévnyi praktikumról, mondván, a múlt félévben már énekelt a dómban, higgyem el, háromszor is! (minden félévben van 3 gyakorlat a dómban. Naivitásom azért nem ilyen szinten van, ha kinézek tanárnak, ha nem). Én erre azt találtam mondani, hát persze hogy minden félévre jut három praktikum! az nagyon dicséretes, ha múlt félévben járt erre, szuper. Ja, csak szólok Önnek, ha a miséken a dómban nem vesz részt, nem kap jegyet (kein Zeugnis). Na, akkor már nem kunyerált tovább, hanem kelletlenül beült az órámra... Aztán nézett nagyot, mikor elkezdtem velük dolgozni az "otthoni" stílusomban, járkálva, gesztikulálva stb. Másfél órán át fingattam, sétáltattam, énekeltettem és tornáztattam őket, láthatóan nem tiltakoztak ellene, hogy ez akkor miféle gregorián, höö :-D Szerencsére jól énekeltek, nem statiszták, mint a kirchenchorban a töltelék. De azért kemény dió lesz, mikrofon nélkül kitölteni a dómot hanggal... basszus, kellenek még ide a segítők. Két pasi már beígérkezett. És lesz egy csajszi, az egyik barátnője, úgyhogy azzal ketten nyomjuk, mi a nők. Hajrá, hajrá. Addig tornázunk, míg kívülről megy a cucc. Amíg ki nem dőlnek mellőlem, slussz. Diktátor-Csőrike! in motion.

A szemiológia kihúzza a tartalék biztosítékomat. De facto újra kell írnom az egész szkriptumot - már megint tankönyvírásnál tartok!!! nekem Sorsom van. Holnap megyek haza NLM-ba és egy hétig nem jövök ide. Ezalatt új szkriptumot gyártok. Miért is kell nekem már megint tananyagon kalapálnom??? A qqqq tanmenetváltozás miatt. Hát hogy a fenébe tanuljak repülőgyártást, ha nem vagyok mérnök, sőt, matek-fizika-kémia-informatika szakot, és sok mást se végeztem, még a repülőgépgyártás előtt?! Na, kb. ez történt azzal, hogy kiszedték a gregorián szeminárium nevű tantárgyat. Ez konkrétan azzal egyenlő, hogy kiestek az alapismeretek: a gregorián zene kialakulása, a gregorián repertoár, a hangjegyírás története, notációtípusok, liturgikus-zenei könyvtípusok, gregorián énekek műfajokra lebontva, modológia... Ez itt csak egy nagyon szűk keresztmetszet, de ezek nélkül szemiológiát tanulni nemcsak hülyeség, hanem egyesen lehetetlen. (Már megint annak a fejével gondolkodom, akinek mindezt el kellene sajátítania ahhoz, hogy továbbléphessen. Csőrike napi agyalása, aki mindörökké diák... jeee.)

Szóval egy olyan tananyagot kell legyártanom, ahová okosan és ügyesen be kell szúrogatni a gregorián alapismereteket is, miközben a szemiológiát is meg kell csinálnunk. Nem lehetetlen, de na. Ügyesen kell lavírozni azokkal a virtuális tektonikus lemezekkel...

De ma még nincs holnap meg főleg holnapután. A ma délutáni énekóra még nem a világ, én pedig lazázós kedvemben vagyok, úgyhogy itt a tegnap estéről a laza vacsora! StF-ban, a zanyámmal így koccantottunk az első munkanap végére! :-))



 


2022. szeptember 18., vasárnap

Itt van már megint, itt van újra, brrr

Minden egyszerre akar lenni és a dolgok itt ne, egymáson gyúródnak, mint a csomafalvi emberek a buszon.

A fontossági sorrend sehogy nem akar működni, mert elvileg ugye egy dolog lenne a csúcson, de egyiket se lehet befejezni azok közül, amik itt bombáznak engem:

  • holnap a polgármester elé akarom önteni a jövőre tervezett egyházzenei fesztivál és konferencia programját, ezt át kellene írni arról a ficujkáról, amit egyrészt nem találok, de még nem is teljes a szöveg se, ami - háhá, még nem került elő
  • a szekrényeket persze hogy nem sikerült elrendezni hétvégén... sovány vigasz hogy három zsáknyi (!) ruhát már összeszedtem a karitatív csomagba, és a gyermekek szekrénye kizárólag aktuális holmikkal van tele, de még mindig nem lehet közlekedni ebben a házban, mindjárt sikoltok
  • holnap kóruspróba, kottákat kell szervezni, hangfájlokat feltölteni a csoportba, amik még nincsenek kikeresve, előkészítve, n.b. az egyik tagnak semmi kottája nincs, paksamétát-mappát kell neki gyártani
  • pesti konfira pénteken úgy kellene elmenni, hogy az azt követő héten már StF protokoll lesz, mikor fogom összeállítani a tanterveimet, ha már most kiesnek ezek a fél hetek?
  • okt. első hétvégéje schwanbergi kolostorban, második hétvége már élesben StF-ban, de nem vagyok beszarva, nem és nem én rém nyugodt vagyok, hát persze, Mrs. Keatingnek mindig van egy ikszedik forgatókönyve, minden esetre.

Á, semmi különös. Találkoztam a gimis igazgatónővel a napokban, aki 2 perc alatt máris felhúzott, de én kultúrlény vagyok és békében mosolyogtam, no de már hazafelé jövet felhördült bennem az egész rendszerellenesség, ami sehogy se akar csitulni, és most kontrasztnak megnéztem egy darabkát a Holt költők társaságából... Mintha ez lenne a legfontosabb, ugyebár :-D Esne az egész határidős napló a pöcegödörbe, ráadásul mivel hétvégén is teljes gőzzel dolgoztam, sőt még misét is játszottam, ma du. teljesen kibukva a sok hajnali kelés után, elaludtam... és, auuu! zokniban se melegedett át a lábam a paplan alatt, hát ez már ősz a javából, vacogás-szemeszter beindult. Azt az iskoláját!...

2022. augusztus 15., hétfő

Fesztivál(ka)

Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:

https://www.facebook.com/stories/1652964621419186/UzpfSVNDOjYzODc2NzU3NzMzOTA0OA==/?bucket_count=9&source=story_tray

https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista

Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D


 

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.

2022. április 2., szombat

Cölöpök a homokba

Nem meglepő, azt hiszem, hogy 3,5 hónapnyi tanítás után már meg tudom fogalmazni magam, hogy ki szimpatikus és ki idegesítő a kollégák közül. Nagyon rossz a mérleg, sajnos... :-(

A diákok viszont kezdtek valamennyire megnyílni. Ezen a héten átrendeztem a termet, ahol tanítok. Első nap után jött a nyakleves, mert este a takarítónő az összes padot és széket visszarángicálta az eredeti helyére. Naiv voltam, tényleg két másik intézmény van beleszuszakolva ebbe az épületbe, a másik váltásban már nem örültek volna az én egetverő pedagógiámnak. :-D De én kedves vagyok és kommunikatív :-) takarító nénit kiengeszteltem, jól elbeszélgettünk egy szintig. Ellensége biztos nem leszek már. A tanáriban sajnos továbbra se tudok elbeszélgetni semmiről, sajnos... úgyhogy nem is fogok. A hétfői tantestületi gyűlésünk alatt az anno Stf-ban nagy gonddal felépített színpadi mozgás-kompetenciám után kellett nyúlnom - Pöpi keményen begyúrt minket ezelőtt 15 évvel a János-passióra, nem vitás. Ó jaj, nincs kivel és miről beszélni, úgyhogy most már barátságos képet vágok, mintha az a szótlan fajta, fegyelmezett kolléga lennék, aki nem vagyok, de jó, hogy másfél óra múlva vége van az egésznek.

Tegnap a letargiába burkolt szado-mazo diákom, aki különben az iskolai pedagógust/pszichológust is szokta izzasztani, széles mosollyal bejött, Tanárnő, fel vagyok dobva, ma lesz egy jó koncert a Módzsóban ;-) aztán leült mellém és elkezdett mesélni, dumcsiztunk kicsit. Tixta magától csinálta.

Nemtom mit lehet csinálni, de csak kell valamiféle falat építeni, de nem csak a hivatalos tantervek mellé, hanem az emberi erőforrások is gyakran futóhomokba fulladnak itt körülöttem. Nem lehetetlen persze, de meg kell tanulni a homokba szurkált cölöpökön ugrálni úgy, hogy mindig kiálljon egy, amin még elfér mellettem egy csukorék ember. Nem nagy csukorék, de úgy érzem, egyre több. :-)

2022. február 4., péntek

Lakatlan sziget

Mivel az igazgató elküldött kötelező betegszabadságra, nem szabad órákat tartanom, onlány se. A gimiben most már történelemtanár sincs, kiesett még a héten mindkettő, a magyar és a szerb tagozatos. Továbbá kiesett öt vagy hat másik, ilyen meg olyan szakos tanár. Meg én. Elvesztettem kicsit a fonalat, lényeg, hogy már helyettesítés sincs, a diákok lötyögnek az iskolában, már aki nem kovidos otthon. Biztosan jobb a semmilyen óra, mint az onlány, de kérem szépen, ad absurdum, nem más ez, ergo fejem verem a falba.

Úgyhogy feltöltöttem a Classroomba - az egyetlen olyan helyre, ahol nem tudnak utánam kémkedni, se más tanár, se az igazgató, se kutykurutty bárki - egy igen sajátos hangú bejegyzést, Puttony a lakatlan szigetre címmel, és belinkeltem azt a 10 zenét, amit magammal vinnék a lakatlan szigetre. A puttonyomban. És megosztottam a diákokkal az elszigeteltségemben, amiben jelenleg vagyok. Akinek szeme van, lássa meg, akinek füle van, hallja meg. Ha igen, jó, s ha nem, akkor is elküldtem, kiírtam magamból - igaz emiatt nem lett ebéd, de leszarom most már. Ha ilyen mértékben elmaradt mindennemű ismerkedésem az elmúlt két hét káosza folytán, akkor tessék egy darab belőlem, levetek itt egy-két hagymahéjat. Nincs sérülékenység, nincs ismerkedés. Nem sok, de néha kell egy kis kockázat, húzdmeg-ereszdmeg alapon. Hátha majd eszükbe jut egyszer, még ha nem is reagálnak rá most semmit.

Kicsit olyan érzés volt, mint blogot írni. Basszuskulcs, mennyit változnak a kommunikációs csatornák. Mint a gyerek az időben. Vagymi.

Itt a zeneputtonykám tartalma:

https://www.youtube.com/watch?v=K8R7zjJMIfU

https://www.youtube.com/watch?v=PfAWReBmxEs 

https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc

https://www.youtube.com/watch?v=h1OVxDGLiNM 

https://www.youtube.com/watch?v=Z454yP-XkwU

https://www.youtube.com/watch?v=hi_-6R4OxEo 

https://www.youtube.com/watch?v=rOPOob7AQvA

https://www.youtube.com/watch?v=V6Dfo4zDduI

https://www.youtube.com/watch?v=2RGJs-ZEmjg 

https://www.youtube.com/watch?v=V0RbKtVw7NM

 


2022. január 28., péntek

Reménytelen csőriketanárság

Na, ma végre találkoztam egy tanárral!... el se hiszem. Nem is a tanáriban volt, hanem a folyosón. Öreg bácsika volt. Kiszúrta, hogy tele hátizsákkal caplatok fel az emeletre, ugye milyen praktikus a hátizsák? minden elfér benne. Mondom, éppen csak a hangfal nem. Nem is kérdeztem, mit tanít, gondolom, zenét, nem? De. Én szociológiát.

Ezek szerint van még remény, hogy ne érezzem magam tök egyedül.

A diákok mindent azonnal elolvasnak és lájkolnak. Legalábbis a messengeren. A tantermes bejegyzésemet persze nem olvasták el, a videókat nem nézték meg, amikkel órákat szoptam, de lényeg, hogy a hírét lájkolták. Hát, sokra megyünk ezzel... úgyhogy: kuka! ki kell eszelnem egy másik csatataervet, de nem, én_nem_adom_fel!

2022. január 27., csütörtök

Ante portas

Csipkednem kell magam az onlány mankóimmal, mert ha így megyünk tovább, nonstop dolgozom, de lassan nem is tartok órát, mert nem lesz kivel. Ó, dehogy, semmi karantén meg ilyenek, de a végzősöknek az első munkahetemen azért maradt el az óra, mert az igazgatónő fényképezkedés után (!) hazaküldte a teljes osztályt, ma pedig elméletileg Szent Heverde azaz tényleg Szent Száva napja van, s hogy ma szünetelhessünk, gondolta a Ffőnök, behívta a teljes tévéstábot hétfőre. Nekünk műsort kell csinálnunk! El lehet képzelni, hétfőn is elmaradt az egész napi tanítás, szerintem is megéri ebbe a suliba lötyögni, ppardony, járni, ha én vagyok a diák.

Szóval hetfü délután, lejárt a tévés műsorunk, ott rostokoltunk egy csomó ideig, pedig minden műsorszámot külön vettek fel. Én a kórust pottyantottam be a képbe, tagokat 2m távolságra, maszkot nyomtam rájuk egyenként, rajtam ne múljon. S hogy a pópa körül egymás nyakában lógtak és csókolgatták a szentelt kenyeret?... hát ez enyhén szólva nem az én nyakamat nyomja. No de lejárt a cucc és be kellett pötyögni a címeket. Mi is a címe? kérdezte a tanárkolléga, aki a műsort benyomta a kompjúúterbe. Mondom, legyen Postludium, ha már az egészet le fogja zárni, ugye. Harmadik nekifutásra sikerült is leírnia helyesen a dolgot (áúúú), az én pintylike darabom címét, amit a Szent Száva himnuszdallamára fabrikáltam gyorskánon-félében. A fuvolisták, azok cukkancsok voltak, szépen furulálták a kánonkát. De ahogy tegnap elkezdtem nézni a kész linket, nem hittem a szememnek. Mivel is indul a készre vágott 45 perces műsorkánk? ööö... a posztlúdiummal. Azaz az utójátékkal... Bakker. Kellett volna komponálnom egy prelúdiumot is. Hová, ha nem az elejére... végére?!!! GRRRR.

2016. november 30., szerda

Ezek az orgonista gének

Kicsi Csőrike, aki közben éppen a legnagyobb a három közül, aggasztó mértékben kezd hasonlítani egy felnőtt Kaktuszra - kicsiben. Ez most már abszurd méreteket ölt lassan. Csak azért, hogy ha esetleg valaki úgy gondolná, milyen jó mikor már nagyocska a gyermek, mert:
  • rá lehet bízni dolgokat
  • felelősségteljes
  • rendet tesz maga körül
  • stb.
Ehhez képest mind a hét és fél évével (na jó, még egy kicsivel) hajamat tépem, mert:
  • KCs, ne olvasgasd a tankönyvet, a házit csináld! 
  • KCs, a cipőt, mondom a cipőt húzd, már öt perce elkezdted! 
  • Na és ez KINEK a tolltartója, ez a givecs? Tejóég, honnan hoztad ezeket a ceruzákat? Hol a hegyződ? Mi lett már megint a radírral, ez volt a negyedik az idén?
  • Mondom: először a matek házi, utána írjuk a zongoradarabot!...
  • stb.
A ravasz persze kicselezett. TESSÉK:

Ujjrend. Az tény, hogy az első kettőt összekeverte, de ezt a kottát nemcsak ő írta, hanem ő is komponálta. MINDEGYIK hang felett ujjrend, de a kabát és a cipő széthajigálva, pedig még be se jött az ajtón.
Hogy mi a bánatnak nincs művészpalántákat nevelő intézet ebben a nagy faluban... hogy hamar őszüljek a festék alatt, azétt.

2015. november 4., szerda

Ha elvesz a gyermek

Sajnos már harmadszor futott végig a lidérc a hátamon. Kis krónika, melyik háromról van szó KCs esetében:
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...

2015. október 24., szombat

Mindig tanulok valami újat

Élete első fellépésén gyönyörűen produkálja magát a többiekkel (furulya és kórus), a fellépést követően izeg-mozog mint egy sajtkukac, előttünk való sorban persze a tanító néni ül éppen hogy égjen a pofám egy cseppet, és akkor, hogy ne legyen elég, az egyik harmonikásnál hirtelen feláll és odasúgja nekem:
- Ez a szélszekrény! Látod, Anyu?
Az apja manókáját ennek a kölyöknek. Tudta a fene, milyen darabookra boncolódik egy harmonika.

2015. június 25., csütörtök

Azannyát a pedagógijának

KCs marad az iskolában. Egészen jól elvoltunk addig, amíg meg nem mondtam neki, hogy a mai úszóiskola sajnos elmarad mert sokáig tartott a Schnuppertag... volt sírás, én se vagyok fix, igazán elmondhattam volna odakint, most a tanítónéni is telibe kapta, hogy milyen egy nyekergő KCs. Aki amúgy az autóban hazafelé már vígan énekelte a frissen tanult játékokat... Iker-gyerek, no!
Én viszont teljesen le vagyok sokkolva. A négy pedagógusból csak a szerb tanító néni énekelt tisztán, de ő is olyan mélyen, hogy azt egy gyerek legfeljebb csak tercorgánummal tudja követni. A másik kettő úgy énekelt, hogy az volt az érzésem, mondókáznak. A harmadik mélyen és büdös hamisan, hol így, hol úgy. Szegény gyerekek próbálták kitalálni, hol a dallam, ha van egyáltalán, közben a cipőfűzőmet néztem, hogy nem, itt most nem lehet közbeavatkozni, de egy adott ponton éreztem, mindjárt beállok a kör közepébe, na akkor gyerekek, énekeljünk csak együtt, így ni! Egy gyereknek kis vékony hangszála van, mindent szoprán hangfekvésben kell megtanítani, nem reszeltetni azt, amije nincs. Ráadásul azt kérni tőlük ezek után, hogy "Hát mind énekeljetek!" ez siralmas... (még jó hogy KCs éppeg viselkedett és nem jött ki neki olyasmi, hogy "Hát akkor énekeljetek ti is!")
Hazafele már rendesen énekeltünk ketten, a KCs gyerek-hangfekvésében. Ha szolfézsen is ez menne, komolyan mondom, kiszedem a zenesuliból, még az elején.
Elrontani azt amit már jól felépített magának, otthon és az oviban! megáll az agyam.