Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huss. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: huss. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. augusztus 25., kedd

Huszadik, galériával

A tizenkilencedik házassági évfordulónkon éppen "nyaraltunk" azaz a gyerekeket nyaraltattuk. Na, az a jubileumi mise emlékezetes egy izé maradt... az egyik durcája folytán szerencsésen sikerült felhívnunk magunkra a figyelmet, sajna nem pozitív értelemben, ööö. A múltkori "teleltetés" alatt meg a másik viselte ki magát, szóval nevör evör, és idén a huszadikkor mi Kaktusszal, csak mi ketten, leléptünk ünnepelni, megkerestük azt, aki anno még káplán volt a szülővárosomban, most meg kiderült, hogy a szeminárium rektora. Azaz: lett remek ürügy, hogy végre egyszer elcipeljem Kaktuszt a mi Mekkánkba!

 
Én még mindig fel vagyok töltve az egésztől, pedig már több, mint egy hete volt (a tulajdonképpeni évforduló: aug. 14-15-én), az ünnepi mise ugyanazzal a pappal pedig egy hete, kedden. Úgyhogy in octava, vere est.

A Festum nagyon illusztris dolog volt, egyrészt a fejedelmi hely, mi az oltár másik oldalán álltunk a pappal és ministránssal szemben, csak mi ketten, másrészt jobbról Hunyadiék, balról Bethlenék meg sok más illusztris személy epitáfja, szarkofágja üresen tátongó, de befedett sírja  asszisztált a teljesen fejedelmi misén.



Nem bőcsködni akarok dede, a fanfár elmaradt persze, de Kaktusz orgonázott a karorgonán, én énekeltem és az olvasmányokat is mi olvastuk. Hát, az az akusztika..... a Kaktusz hangja olyan echóból jött vissza az apszisból, hogy én attól elolvadtam. Mondtam is neki, ide kell jönni énekelned, ha akarod, hogy csajod legyen, nem abba a süket pajtába, ami a nagylaposban van, s főleg nem a temetőbe! Azt mondanom se kell, egyből levette Kaktuszt a lábáról a rektor úr azzal a statement-tel, hogy "Még szép, hogy két orgona van: egy székesegyházban kell egy nagyorgona, ugyanakkor egy karorgona is!" Ilyen papot ritkán talál az ember, na.

És persze, kicsit kiéltük a ritka pillanatokat. Csőrike a nagyorgonánál, Csőrikén jeggyűrű van (10 év után először, de már visszakerült azóta a helyére a vitrinbe, a pálinkásüvegek mellé). A zoknis tramplicipős láb nem volt betempírozva, de a szép szandált indulás előtt le kellett vetni, mert akkor reggel igencsak eleredt az eső. Ami odaát nem is olyan ritka, mint mifelénk, ebben a sivatagban. 

És Márton Áron püspök hajdani kápolnája. 

 

Ezt is meg kell nézni egyszer, ha erre jár az ember. És egyszerűen megállni, kicsit.

2026. június 28., vasárnap

Indivisibiliter ac.... haha!

Van az a kétfejű madár, kérem szépen, amivel én inkább csak viccelődni családot szapulni szoktam, hogyaszongya, a csőrikemadárnak egy feje van, nem mint a Habsburg sasnak, tessék megérteni, nem kettő, nem tizenkettő meg ilyenek!

Olyan ritkán vagyok én Bécsben, hogy nagyon. Legutóbb május végén szörnyű hidegben, kint euróvíziót ünnepel a nép, bent folyik a pályázatra való meló, de nem is akaródzik igazán kimenni, eső, hideg, brrr. Az időjárás most is megviccel, így 40 fok közelében és száraz porban nemigen lehet turistát játszani, pedig elvileg csak a mai platinamisére jöttem s annak már agapéstól is vége volt, úgy 12 táján. Itt kuksolok a Pázmány atyánk alapította papi kollégium negyedik emeletén egy cellában, a délutáni nap még mindig süti az ablakomat, a függöny most nem sokat ér. Közben vastagon röhögök magamban, mert a dupla címer eléggé viccesen hat, ha kintről szemügyre veszem ezt az épületet. Sajna a fotót most ki kell spórolom a dologból, mert hanem kapok a fejembe, elveszik az útlevelemet, ejszen mind a kettőt (ez most plusz poén akar lenni) és cirkuszolni is fognak velem, mert nekik szabad. Na, vajon kinek? Ahajt az amerikai nagykövetségnek, ennek a hatalmas épületnek a másik szárnyában valami szakbizottság honol, átjárni, fotózni stb. szigorúan tilos. De én az eredeti részben vagyok. Merthogy 1900-ban csináltak egy nagy csindarattát a pázmányi intézményből, átépítés, bővítés, de facto két nagy bejárat van, most azon a felén, ahol mi vagyunk, van a főbejáraton az esztergomi érseki címer. Negyediken a kollégium, egy emelettel alább a kápolna, még eggyel alább a rektori rezidencia meg még ki tudja, hol mik vannak, el-elszórva, mert hely az van bőven. Tény: a duplacímer a másik (szintén fő-) bejáraton maradt, valahol Ámerikában: Indivisibiliter ac inseparabiliter! Ami azt jelenti, hogy oszthatatlan és szétválaszthatatlan na jó, gyakorlatilag nemnemsoha! a másik oldalról ugye, Pragmatica Sanctio óta: Nicht szétfarigcsálni aszt az egységet, sonst irgumburgum neked! :-D

Hát, nemtom, hány feje van annak a bizonyos sasnak, de szkizofrén egy helyzet, ami van. A címer se a teljes verzió, hanem csak az alap: balról Ausztria (egyedül? mintha csak vízszintben arany és fekete lett volna, nem is piros és fehér), jobbról Magyarország, de Bosznia-Hercegovina nélkül, és azt se tudnám megmondani, hogy Erdély benne van-e, mert igen szúrósan nézett rám az őr, úgyhogy jónak láttam szedni az irhámat az esztergomi címer felé. Szóval az övék valami kisebb duplacímer lesz, a jobbik koronán a ferde keresztet még a szemem sarkából is felismertem. Hab a tortán kétségkívül az amerikai zászló... mindezek fölött!!! :-D

2026. április 11., szombat

Calendarium perverse factum

Generatio prava atque perversa (Dt 32,5) Mózes hálaéneke, ami rendszerint a szombati laudes hosszú lére nyújtott kantikuma, a szép hálaének egy jó nagy fejmosással kezdődik. Kis ízelítő a bénábbnál bénább fordítások közül:

  • gonosz és elferdült nemzedék (Szent Jeromos)
  • gonosz és elvetemült nemzedék (Szent István Társulat) 
  • fonák és hamis ez a nemzedék (Új protestáns, Kálvin kiadó 2017)

Hát nem, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az én naptáram nem elvetemült, nem is hamis. Talán leginkább elferdült lehetne, de a perverzió az én értelmezésemben inkább kifordult, mint valami kifordított bunda. Önmagából kifordult. Nem éppen elferdültnek mondanám. De Mózes szapulását elfogadom, miért is ne fogadnám el?

Az én naptáram, kérem szépen, az önmagukból kifordult dolgoknak a naptára:

Nagyhéten, kedden én is feltámadtam a halálból (sic!), ennek akkor húsvétkedden meg is volt a nyolcada, érdekes egy történet. Egy keddi napon volt az esküvőm, éppen arra esett akkor Nagyboldogasszony. Keddi köznapokon a laudes kantikuma nem Mózes szapuló éneke, hanem Ezekiásé, aki eccer csak aszongya, az Úr, mint a takács, nyissz, elvágja az életemet, reggel felkelek, de estére végzesz velem, nyissz, nyissz. Amúgy azt az éneket azért szeretem, mert ez a pofa tényleg megőrült, majdnem minden kipurcan körülötte, s ő mégis az Úr nevét zengi a végére, valami transzban vagy mi a csudában. Túlélési nóta, sokféleképpen értelmezhető. Én is eléggé fejemre vagyok állítva, akkor is, ha éppen nem, de ezt elsőre a rendőrök, tűzoltók és a mentősök nem értették. Feltámadásom után ugye: amikor is nem azt mondtam, mint Jézus, hogy "Béke veletek", hanem megnéztem, nem törött-e el a számítógépem a boruláskor. Szerencsére meg se repedt, csak azt autó oldalát és tetejét lapítottam be.

Kedd az Mars napja, aznap hagyományosan a lányok locsolták a fiúkat. Szombat meg Szaturnuszé, aki mindig is bekomplikálta az én életemet. Gender vagy nem gender, újra kell gondolni és tervezni az egész asztronómiai és ki tudja még, milyen szerkezetet, kiszedegetni a generációs téglákat az építményből - nesze Csőrike, te nagyfejű madár! Ideje van már annak a naptár-revíziónak. 


 

Az udvarunk takarításával fogok ebbe belevágni - tegnap a legények elsimították az utolsó rész felhordott betont is. Utánuk a széttúrt kert, odalett a zöld belőle. Valahogy ki kéne szedni a behordott szürkét...

Merthogy hétfő reggel úgy elmegyek itthonról, hogy egy hétig már megint három országban leszek szétszórva: egy sziléziai pánszláv konferencián, majd tanítok is egy kört, sőt, jövő vasárnap szkólás mise van soron (már megint).

Majd a vonaton és a buszon a kalendárium reformjával is foglalkozom. Majd. Nem olyan egyszerű ez. Még mindig kell aludnom rá néhányat, mert a naptárban nyolcad-ügy nem úgy megy, ahogy azt az egyházatyák anno elképzelték.

 

 

2026. március 1., vasárnap

Csőrike-relax, egyre jobban megy ez

Balaton, szezonmentes, nyamm. Olyan csend van, mintha nem létezne. Ó, de igen, létezik!!!

Balaton este:  


Balaton reggel:


Aki most fejest akarna ugrani, az jól gondolja meg! :-D


 

2026. január 10., szombat

Szülinapi 24h

A szülinapomat egyre furábban ünnepelem újabban.

Először is, én január 10-én, tudtommal 22.10 perckor születtem.

A szülinapomat tegnap délután kezdtem ünnepelni a Mátrában. Először is egy masszázzsal (ilyen se vót még). Előzetes: családommal és egyéb állatfajtákkal "kao" téli szabadságra mentünk. Lényeg, hogy csak mérsékelten mentünk egymás idegeire, pont 3 nap után, és én bizony beálltam ünnepelni, tegnap 17 órakor kezdtem, először masszázs, utána meg aláírtam egy petíciót a legközelebbi határon túlra, ami nagyon szívem szerint volt, ha kockázat dutyi lesz belőle, ha nem. Ez már adott egy szülinapi fílinget!

Aztán egy ünnepi vacsora és.... egy jól megérdemelt alvás lett volna, amit objektív okok miatt áttettem a mai napra, azaz éjszakára. Az objektív okok úgy nézett ki, hogy a hotelben a papírfalak jóvoltából a szomszéd szobában a kisbaba 2x sírt fel éjjel (tudom, nem rossz arány, sőt), reggel 6-kor kezdte a napot, szintén sírással (nem, én nem akarok átállni nagymama-móduszba, eszem ágában sincs nosztalgiázni a babasírást), de ami a legnagyobb sírás, hogy Kaktusz horkolására átlag 1,5 óránként ébredtem, mint kb. amikor anno vajúdtam egész éjjel, szóval ez azért rémes volt, az én koromban meg pláne. Ha augusztusban elmegyünk együtt Strasbourgba a konfira, időben ki kell néznem egy olcsó apartmant kettő (!) szobával. Ezzel a horkolással egyszerűen nem lehet együttélni - na jó, itthon nem is alszom vele egy szobában, a földszinten nyomatja a kápolna mellett, én meg az emeleti lüxüscellámban szuszikálok. A nyári időszakban meg pláne nem eszem magam emiatt, hiszen ilyenkor Kaktusz a csembalót boldogítja a horkolásával a másik házban. DE. Itt kivizsgálás lesz belátható időn belül, ejszen midlájf vagymi, de ha nem jár utána, eccerke rágni fogom a fülét, de nonstop én. WTF ez a horkolás...

Na így ünnepelem én a szülinapomat, csak mérsékelten ismerte meg édesanyám édesapámat, mint valami Esterházyban. A petíció viszont beült az idegeimbe, kíváncsian várom a fejleményeket.

2025. november 19., szerda

November, kiköpöma

Igazán tele van ez a hónap, mint a náthás orra takonnyal. Már előtte folyik, utána még mindig be van dugulva.

Kiköpömaddig a belemet. Most is majdnem kiköptema, a, a, rohantam a vonatra két konferenciányi anyaggal a bőröndben. Egy vigyorgó fickó felrángatott a lépcsőn, szerencsére bőrönddel együtt, mielőtt lemaradtam volna. Még jó, hogy most csak a könyvek+ruha vannak ebben a dögben. A vasalót és a kávéfőzőt jelentem, otthon hagytam, mert ezúttal nem ilyen csóró helyeken fogok megszállni.

November 30-ára még egy igen kövér kiköpöma hátravan, de az inkább nyűvészi produkció lesz (na jó, a kottáját beraktam, mert azért nem árt kívülről fújni a darabot). Blöee.

2025. október 31., péntek

Prágai nekemsorsomvan

Nekem sorsom van - mondta a képen a csaj (a nevét nem írom ki, legalábbis nem én). A cucc műfaját tekintve szerintem kicsit hamiskás ez a street art, merthogy a földszinten valóban egy Peron nevű kocsma van. Ahol van jófajta sör (tankove pivo). De a kocsma nevében nincs ékezet, ugyebár, szóval értitek, lehetne a földszinten akár lakás is.

 

Nekem sorsom van - mondta Csőrike. A gregorián workshop úgy nézett ki, hogy a 3. emeleti teremből egyenesen a mesterek állványaira láttunk, azaz időnként elbattyogott egy-két figura, vederrel, szerszámmal, miegyéb. Bent meg ugye, eszkatológiai vonatkozások a szent zenében, a révületről is kell itt szólni mi nem szívunk füvet, mert eleve fölösleges. Szóval, középkelet-európai, csőrike-inglisül: 

"You know, the daily practice with Gregorian music... it is just like what you see outside: after a while, you will get a well groomed, healthy physique... Don't be surprized: during this summer, I took some weeks for doing something very similar at home... oh yes, I worked just like these people outside. Look at me: I can stay only on one feet... I have a very good balance from my singing technique. A good balance can be reached with Gregorian practice, too."

Az egyetem épülete ott bent van, túlfelől a belső udvar, a bejárat a sarokban jobboldalt, a homlokzat még csak ezután lesz felállványozva.


Nekem sorsom van - mondta ez a merkúrfi a lépcsőkorláton. Feszt bankba vagy biztosítópalotába kerülök (voálá, pár házszámmal arrébb!), pörgök veszettül, nincs megállás!

 


 

2025. október 20., hétfő

Örvényben

Na most indul aztán a haddelhadd, úgy decemberig. Holnaputánig még itthon - most majdnem egy hétig voltam itthon, ez már nagy szám - aztán csütörtöktől uccuneki. StF meló, vasárnap vezénylés, hétfőn visszakutyagolni, szerdán reggel korán irány Prága, majd 3 után Brünn, ismét 3 napig. Két különböző izé, de legalább mindkettő angolul lesz, az elsőn csak belejövök valamennyire, hogy használható legyek. Hazaesni, kikalapáltatni a fogaimat esment, oszt vissza StF-be, meló, próba a színisekkel a dómban (switch on German), vissza NLM (addigra itt egy másik évszak lesz), történészek konfija Pesten (magyarul! hejj), fel a buszra, sváb konfi Németországban (tójcs). Aszongya a határidős napló nov. 23-ra, hogy "Totensonntag". Az, az, ki a belét neki, hogy ne sántuljon... ennél találóbbat nem is tudnék mondani az őszi maratonra, minnyá szétröhögöm magam (kínomban, naná). De itt nincs vége, 3 nap után megint StF, tanítás, fingatós vitrinkoncert a színisekkel együtt, ugye, vissza haza, 2 nap múlva uccu megint meló, vezénylés, aztán még kétszer uccu decemberben, már nem is mondom. Jókat fogok aludni a buszban, vonaton sötöbö.... Nade. Januárban, ha minden igaz, 20-áig szabadságra megyek. Hajrá!!

2025. június 20., péntek

Június, hazatántorgó módusz

Könnyű azt mondani októberben, hogy jövő nyáron nem fogok kötetszerkesztéssel tölteni - nyarat! Azt hát!...

Kitalálhattátok, éppen erről a nyárról beszéltem. A pohár persze félig tele és félig üres, időnként vakon felrúgom, oszt kezdem elölről töltögetni.

A júniust tanításmentessé szerveztem egy katasztrófa-május révén. Hurrá, kipipa.

Az elmúlt hetekben volt két konferenciázás és egy háromnapos kurzusom, 3 féle nyelven. Kipipa!

És közben kolostorba is mentem, hogy ne zakkanjak meg teljesen. Ez mind nagyon szép és üdvös dolog, de érzem, ki vagyok nyúlva a sok reggeli imától, lassan semmilyen nyelven nem tudok kommunikálni ergo holnap nem fogok korán kelni. Átlag 1-2 havonta van egy szombat reggelem, amikor nincs ébresztőóra és nem is kelek fel magamtól, nem én. (Lássuk, nyakonüt-e holnapra egy migrén, ami rendszerint akkor szokott belepofázni az életembe, mikor pihenni szeretnék kicsit, úgy fél napig.)

Persze, a félelem nem hagyja, hogy kimerült és életunt (ideális esetben: kipihent) legyek, ez olyan, mikor éppen majdnem elalszol a volánnál, de az őrzőangyal hirtelen belédrúg, mielőtt a szalagkorlát felé vennéd az irányt. Ezek rövidtávú, mesterséges ébresztgetések, mint amit egy csésze kávé is csinál - ha csinál. 

Én viszont konstans be vagyok szarva, hogy konkrétan hogyan lesznek meg a publikációk?... három tanulmány egy olyan kötetben, amit nem én szerkesztek, de van idénre 4 (négy, azaz VIER!!) kötetem, mindegyikben van saját tanulmányom is... Ebből a négyből talán egynek esélye is van, hogy tördelésre készen áll egy héten belül. A másik három, általam szerkesztett kötettől enyhén szólva feláll a szőröm.

Tegnap sikerült egy fantasztikus dolgot csinálni: a három tanulmány közül egyet lepasszoltam a kollégának. Néha vannak isteni ihleteim. :-D Most már csak 2 tanulmány és 3 kötet maradt, kellemes félkész állapotban (főleg azok a tanulmányok, amiket a saját szerkesztésű kötetekbe vagyok kénytelen belevarázsolni, grrr és grrr.)

Mindjárt két hete vagy mennyi, rosseb tudja, rengeteg idő, hogy elmentem hazulról. Ja, és hétfőn jön a csempéző, betömni az otromba lyukakat a fürdőben és a konyhában - hajrá, hajrá!

Az a bizonyos pohár nemtom, mennyire üres és mennyire tele, de az biztos, hogy ma már tartottam onlány konzultációt egy negyedik nyelven a vonaton, a munkapenzumomat az utazás végéig ejszen letudtam. 

Ha hazaértem, megtöltöm én azt a söröskorsót rendesen, és pont.

 

2025. április 12., szombat

Tanári jó példa, nyehh

Hétfő-kedden Temesváron kutattam a bukaresti diákommal, aki StF-ban ül jelenleg Erasmusszal. Előtte-utána igazi bolondokháza volt, ő is kapott belőle kicsikét és az a nagy helyzet, hogy otthon helyzet van, Kaktusz január óta feszt valami betegségben ül nyakig, az egyetemén szintén helyzet, szóval mikor felcaplattam a 20 éves orgonabuzi diákommal a szobámba, hogy bemutassam a 150 éves kéziratos kántorkönyvciklust, amit jobb híján a saját cellámban, a a vitrines bikfaszekrényemben tartok.... hát akkor valódi rutinnal lökdöstem félre a félpár (tiszta!) zoknikat a katalogizálásra váró kb. 200 énekeskönyv tetejéről, mondván:

"Tudja, D-nul Student, az a helyzet, hogy nálunk helyzet van, úgyhogy vagy kutatunk, egyházzenélünk élesben és hasonlókon dolgozunk, vagy háztartást vezetünk. Szóval csak hogy tudja, magára is ez vár, ne idegeskedjen rajta, látja, én se fogom magát hazugsággal tömni, hogy egy kalappal mindet lehetséges. De élnünk kell, nem?"

Ne még mennyire. Kapott este egy kápolnát hárommanuálos gyakorlóorgonával, és egy flamand csembalóval aludt egy szobában. Ahajt a nádasban. Teljesen el volt szállva.

Érjen már véget ez a tanév. GRRRRR......... Főleg a májusom! Szeretnék kertészkedni és kitakarítani azt a kócerájt, amiben élünk. Két hete próbálom megvetni az ágyamat, de reménytelen még a terve is. Nem vagyok én hétfejű sárkány. De jó lenne néha beosztani a fejeimet.

 

2025. február 2., vasárnap

Németország, 2025 február 2-án. A raktárajtó mellett

Gyűrött arcok, stressz, hajtás, malac munkák és munkaidők között lavírozva csinálja a dolgát mindenki, ahogy tudja s ahogy bírja. 

A drogériában egy németnek hallatszó, szőke csajszi egyáltalán nem németnek kinéző, táskás szemekkel és fásultan kíván nekem szép vasárnapot, a gép az agyában talán tudja még, hogy hétvége előtt így illik, mindegy, hogy hányadik vagyok a végtelen hosszú sorban a kasszánál. Vasárnap 17.45-kor. Neki se lesz már szép vasárnapja.

Csontsovány fickó Afrikából, ki tudja, milyen nyelven beszél otthon. Vajon van-e otthona még? Köténye az van, seprűje és lapátja is, a vendégek malackodásait takarítja, nem irigylem. Ha ezenkívül unatkozna, van más lótifuti dolga, folyton be és ki kell menni neki a raktárba, múltkor láttam, hogy a Markthalle másik felén levő kebabos csesztette valamivel. Pedig nem is biztos, hogy kilométerhiánya lenne. Szar munka, szótlanul végzi. Biztosan jobb, mint egy halálba való menetelés. Az senkit nem érdekel, hogy örül-e melléje.

A szalmakrumplis standnál ketten szaladgálnak mindenfelé, egy csaj meg egy fickó, nem tudom vajon hovavalósiak, fehérek, de biztos hogy nem németek. Lehet, hogy feleannyi idősök, mint én, hát... legalább annyinak néznek ki, amennyi én vagyok papíron, ha nem többnek. A csajszi raktárba be-ki, hol a lefagyasztott árut hozza, hol nagy fekete zacskót nyúzza befelé, a vasajtón sajnos kilincs van, a könyökével rutinnal, de affrancba mozdulattal nyomja le, látszik hogy egy lengőajtó sokkal jobb lenne neki. A pasi csakazértis csinálja, vajon mikor jár le a munkaideje?... Mintha egész nap ezt csinálta volna, ki az egyik dobozból a salátát, ide azt a másik dobozt, ki a szűrőből azt a szörnyűséget, aztán bele kesztyűs kézzel a majonézes vederbe, hiszen kifogyott a töltő, a vén német faszi mindjárt kezd ideges lenni, hogy nem jön a majonéz a tartályból! A fickó szemmel láthatóan ki van zsigerelve, szürke karikák vannak a szeme alatt, de elengedi a füle mellett, amit hall... hm, a tata mintha valamit beszólt volna neki. A pultot oldalról tökéletesen látom, ők ketten a csajjal időnként morrannak egymásra, legalább ennyit levezetnek az egészből, bár ez nem valami sok!

A kolbászosnál egy tűrhetően kinéző délszláv középkorú nő, egy hasonló, de teljesen lecsúszott német (?) kollegina és egy ki tudja milyen ázsiai (nem sárga, inkább barna bőrszíne van), korát nem tudom megsaccolni sem, szintén nő, elég nagy a sor, szintén felváltva szaladgálnak be a raktárba. Mindhárom közül az ázsiai aki a leginkább ki van purcanva, szegény. Nem úgy néz ki, hogy egymással foglalkoznának, de mikor is. Cél a túlélés. Hoppá, a jugózsena elköszönt a többitől mára, egyúttal bevitte az üres zsemlés dobozokat a raktárba. Még van néhány óra vasárnapja. Neki legalábbis. Hoppla, mégis visszajött egy piros dobozzal. Hozott a többieknek vizet :-)

Ki a fene fog ezek helyett dolgozni, ha minden Auslaendert elrepítenek a fenébe?...

És akkor nem is említettem a kórházakat, öregotthonokat stb-stb... Mintha egyesek tényleg seggnek használnák az agyukat.

2025. január 28., kedd

Csőrike országa(i)

Elvileg kettő van, ami fix, a többi pedig inkább utazós, átmeneti szokik lenni (elég ebből a nagy csőrikefejből egy is, nemhogy kettő...).

Na de most úgy vagyok, hogy először történik meg velem, hogy jójó, most StF, majd kolostor, oszt Bürgüncfalva - de végtére nem tudni, milyen országba is megyek haza egy hét múlva? Bár tegnap este óta talán abba az irányba billen(ne) a mérleg, hogy a lassan három hónapja tartó tüntetéssorozat dacára mégsem lesz kormánybontás (nyehh), február 4-ig még sok idő van, kérem szépen.

Hajrá, hajrá!

2024. november 5., kedd

Nyavalya-dominó

Csőrike nagyon nem úgy tervezi, hogy nyafogóposztokat posztoljon, az árgyílusát neki.

De tény és való: Minél több ideig nem írok ide, annál több nyafognivaló tolul a világba, szóval már azért is jobb lesz ide írogatni, hogy kisebb adagok nyomuljanak egyszerre ki a csőrömből.

NLM-mozaikok (GRRRbe hajló): 

  • perverz olasz szomszédunk most már nem gatyátlankodik, hanem óriás hordóban szemetet éget, így ingyen füstöli a frissen kiterített holmimat
  • tömegszerencsétlenség a székesünkben, még mindig gyászol mindenki (tavaly decemberre esett a bentlakásos hasonló eset, egyszer évente is sok!)
  • nem lehet Márton-napi libamenüt rendelni sehol, épp csak a Laternefest ne ússzon el vele együtt, mint a tavaly
  • lejárt az idei konfi, amit saját szőrünkre-bőrünkre szerveztünk Kaktusszal, agyő, never ever again 
  • ráment az egészségem a dologra, begyulladt valami jobboldalt, ami rossz esetben nembelegondolnimi, legjobb esetben pedig a bölcsességfogam lesz, csak éppen nem lesz mikor és hol kiműteni még két hétig!!

StF-mozaikok (hasonló a rendszer)

  • kollégánk, aki nem egyházzenész, aláásta egy közös projekttel a tanszakunk hírnevét, ráadásul rárakta a nevemet is egy plakátra, aminek a szövegéhez semmi közöm bmeg, egyik oldalon az egyházzenébe belenyomott reklámanyag ordít, másik oldalon Krisztus csapkod az ostorral, az idióta meg egyiket se akarja meghallani
  • szűk két hét múlva már megint a dómban énekelünk, loco, same band, na de erre legalább én varrom azt a gombot, ami nekem tetszik
  • holnapután indulok konferenciára Németországba, az előadásom két darabban lóg, a második még meg sincs írva, mivel ma is a munkahelyi nyavalyákkal voltam elfoglalva, na meg ez a fránya vándorló fájdalom, fene tudja, mit akar még velem a napokban

.....

tyű, az iskoláját. Megfekszi ez akárkinek a hasát, ez a dominó.

Reméljük a legjobbakat....

2024. október 15., kedd

Csőrike és az alvás a változókorban

Elég rémes, hogy az utóbbi hetekben, sőt hónapokban többször is előfordult már, hogy reggelente nem tudtam, hol ébredek fel. A legextrémebb az a négy nap volt, ahol három éjszaka összevissza alakult, kettő a buszban (az egyik út alatt kisgyermek sírt és hányt felváltva, amíg az éj közepén be nem aludt végre), egy pedig egy hotelszobában Berlinben, ahol elvileg kialhattam volna magam, ha nincs éppen akkor Peter Fox koncert és amúgy szombat este, így megúsztam egy nagy ordibálással és némi ajtórugdosással plusz egy váratlan reggeli vizittel, egy párocska nyilván eltévesztette az emeletet vagy micsoda, milyen jól esett hogy miután elmentek, kiengedhettem a dühödt gőzt románul, a takarítószemélyzet nagy örömére, éljen a román nyelv! A második buszos éjszaka aludtam is végre valahára a hoteles kalandom után. Közben előtte-utána kiherélős projektek, könyvbemutató, rektorhelyettesi gyűlések, tanszaki krízis és hasonlók. A stresszmentes napoknak lőttek. Cél, hogy 2025 októberében is induljon tanév az egyházzenén, brrr és brrr.

Most pedig egy konferencia után a kolléganőmnél éjszakázok Szegeden, innét vonatozok fel holnap StF-be, miközben otthon a nagy laposban elviszi renoválni (festeni) az ablakokat az asztalos. Vagyis izgi, hogy hol alszom majd jövő héten, ha egyáltalán aludni szándékoznék.

Jelentem alássan, olyan öreg még nem vagyok, hogy éjjel üresben kuvikolnék, úgyhogy elmondanám, aludni igenis szeretek, s ha már nem mentem rendesen szabadságolni az idén, igyekszem hetente de legalábbis kéthetente kialudni magam. Ilyenkor nem szégyellek este kilenc tájban kibukni. Utánam az özönvíz!

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. július 27., szombat

Testrészek

Hát, én nem vagyok valami jó alanya a kárpát-medencei nagy magyarságnak, tegnap azon csodálkoztam, hogy mennyire elavultnak szólt a nagy magyar rockbanda szövege a rádióban, hogy bennünket összeköt az a valami, meg egy test, sok kar meg láb, és mind ilyenek. 20-30 évvel ezelőtt a trianoni csapást másképp lehetett megélni a könyvespolc mellett és a kocsmában, de hogy ma mi az, ami összeköt bennünket, és ki az a mi, hát ez jó kérdés. Kit és mivel köt össze az a micsoda?... HÖÖ?

Most éppen himnológiai konfit szervezünk Prágában, és egy műsorfüzetet szerkesztettem, ahol spéci nagyon jól esett és büszkén javítottam a magyar szótagolásainkat a füzetben. A németet és az angolt is meg tudtam csinálni. Olyan jó, hogy a másik kolléga túlfelől a cseh és szlovák szövegeket gondozta. Szóval például nekem így jó magyarnak lenni, hogy összeköt az 1501-es énekeskönyv dallamkészlete minket.

Ami ezen is túl összeköt, az a waccapp csoportunk, 27-es hívószámtól a 49-ig... a glóbuszt kettészeltük hemiszférákra, a felső szeletet brit kolléga mmoderálja, az alsót dél-afrikai. Na, így érzem én magam az egész test részének! :-))

2024. július 5., péntek

Kanadába kipipa

Átgyalogoltam én magamon az elmúlt napokban, el is küldtem Kanadába ma délelőtt az angol proposalt, darabokban, korrektúrára. Agyam egy félpár zokni.

A sok hajnalozás megtette a magáét, ma amikor hazacúgoltam az ifjúságot az ötnapos kimenőzésből, ebédeltem és eldőltem, mint egy zsák. A fogam helye tegnap óta vacakol, ma reggel a dokit is felhívtam, de egyelőre marad az öblögetés fogmosások után azzal az erős hatású Cura... izével. Mivel külön gyógyszert nem szedek, napközben nem árthat neki a pálinka, gondolom én (kár lenne ugye mindent kiköpni).

Még hátravan egy max. 3 oldalas önéletrajz, az ilyent nagyon nem csípem, mert valamiket meg kéne indokolni benne, de a fene egye az egészet. Az eddigiekből össze fogok ollózni valamiket a már meglévő CV mellé. A szófosó stílusú önéletrajzot inkább mellőzöm, listázva lesz (nem írja, hogy milyen formátum). A fene akar egybefüggő szöveget látni, szerintem teljesen kiment már a divatból. A proposalban két helyen is ki kellett érni arra, hogy megindokoljam, miért én kellek a projekthez és nem más, szóval ez a fele kipipa, kinek nem tetszik, nézzen utána. A listámat igyekszem mindenesetre hosszúra csinálni, azokat a projekteket is beteszem, amiket eddig nem tartottam máshol relevánsnak, úgy látom, ide pont ezek kellenek.

Vacsora, pálinka, fogmosás, öblögetés, tusolás, alvás. Micsoda programajánlat! 

De legalább - ma délelőtt óta - van már tiszta edény a házban. :-D

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2024. április 20., szombat

Bolond április

Kicsit eljöttem ide a kolostorba, ebbe a bolond áprilisba. Az hagyján, hogy az előbb kopogott az aprószemű jég a tetőn, előtte vadul sütött a nap és közben alig volt 4 fok, de április közepére hogy ne maradjon tulipán a talpán még Németországban sem, hát ettől bolondabb a szokásosnál ez az április, amelyik májust játszik (ma persze megint április van). Virulnak a repcemezők a hidegben, de legalább illatos az orgona, hmm, a hegyi levegőn meg főleg!


 

A Blumencaféban, a hegy lábánál finom házi karalábéleves van. Házikenyérrel. A másik helyiségben a virágüzlet, onnan nyílik a mosdó, csupa természetes wc illatosítóval. :-)




2024. február 3., szombat

Kolostorban

Amikor ide megérkeztem (végre!), egyenesen egy felhőbe kerültem, de egy igaziba. Tejben úszott minden, a ház eleje látszott, de a háta már nem. Úgy nézett ki, mintha a tornyokat felzabálta volna egy óriás. Gondoltam, jól kinézünk mi itt vasárnapig....

Ehhez képest nagyon szépen alakult a dolog, a felhő fele elment, fele eső formájában leesett, a taknyos levegő megszűnt, bár azóta jóformán megállás nélkül fúj a szél, hja, ilyen a hegy (öö, domb) tetején.

Csináltam egy képeslapot, ni: