Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. július 31., péntek

Katasztrofális

Még nem volt az idén ilyen nyári nap mint a mai. De komolyan. S akkor mindenki csak rinyál a rádióban hogy miért nincsen megint 30 fok meg 35, kész katasztrófa. Részemről igyekeztem teljesen kiélvezni ezt a katasztrofális napot, annyit kódorogtam a városban amennyi a hangázás mellett csak belémfért. Ki tudja, mikor lesz még a nyáron napsütéses 23 fok.

Ilyet még nem pipáltam

Szombaton Mariagrünben evangélikus keresztelő lesz, férgyem lesz az orgonista. Az újdonsült anyuka meg Robbie Williamsnak a "She's the one" nevű nótáját akarja hallani... naná, hogy a templomban. Még a kottát is elküldte...

2009. július 30., csütörtök

Rendrakás

Valahol, valamikor muszáj lesz majd minderre sort keríteni. A rendrakás minálunk komplex folyamat. Csak nem elhamarkodni! Nem hisztizni, hideg fejjel átgondolni hogy mi minden szedhető ki a 4 vagy még több rétegű cucc közül. Előre kiötölni a leendő csoportokat, helyet találni nekik. Beszüntetni a primitív tiszta-nem tiszta halmozást. NEM vízszintesen terjeszkedni! Kihasználni a 4 méter belmagasságot. Hangszerek ALÁ, nem rájuk... és nem menni fejjel a falnak!
Mivel ennyi akadály után ma sincs kedvem struccot játszani a lakásban, inkább a blogommal kezdem. Vasárnapig csak rendet csinálok, legalábbis itt.

Még csak két nap

...és itt lesz anyóspajtás! IGEN, nem elírás, már várom hogy itt legyen. Kap majd egy mosolygó babát a kezébe:-)
(garancia az nincs...höhö)

Egy kis hajnali poszt

Apunak begazolt a bioritmusa: még mindig gyakorol (nézz az órára és ijedj meg!). Fél kettőkor megpróbált lefeküdni de sajnos már nem lett alvás belőle. Reggel hétkor meg misét játszik a nővérkéknél. Szegény...
Én meg? vidáman veszem az akadályokat: rájöttem hogy a nap bármely órájában tudok aludni, csak legyen időm. Ez modjuk nagyon függ attól hogy Bagolylány éppen mit csinál, szunyókál-e vagy sem, és mekkora halomban áll az éppen aktuális kupac a konyhában/szobában. Most is fel vagyok jőve mint kenyér a moslék tetejére, élvezem hogy ma már négy órát aludtam egy huzamban, hihi! azért nem lenne rossz ha lenne még pár óra függelék melléje. Csakhogy köztudott: a baglyok négykor még javában kuvikolnak... hajaj.

2009. július 29., szerda

Csak egy pillantás

Mindig elhatározom magamban, hogy nem nézek oda többet. Mert milyen dolog az, bebámulni másnak az ablakán?! De aztán sajnos mindig a kíváncsiság áldozata leszek. Mint például ma. Tolom a babakocsit, jobbról ismerős kerrenés-berrenés: valaki felhúzta a redőnyt. Én hülye, pedig tudhatnám hogy éppen akkor ott VAN valaki, ugye evidens. De nem, csak egy pillantást, és egyenest farkasszemet nézek... a legízléstelenebb rózsaszín műanyag békakirályfival akit valaha ablakba raktak.

Most jól jön

Elsején jön anyóspajtás babázni. Két hétre. Aztán másik anyóspajtás, és így tovább, szeptemberig. Már alig várom hogy mellékállású anyuka legyek. A vizsgáim és a dolgozat meg annál inkább.

2009. július 28., kedd

Esti hangulat

A kicsi Csőrike elpilledt. Csőrikeanyu vizes fürtű madár, ma este még pötyög kicsit, mielőtt elbubul. A szomszéd szobából áthallatszik a Duruflé Veni Creator Spiritus utolsó tétele, kvázi élőben vagyis egy majdnemsípos orgonán. Szeptemberben megy majd a gráci dómban... tudom hogy nem olvassa a bejegyzéseimet, épp ezért kockáztatom meg: ...va jól csinálja (nagyon jól tudom hogy miről beszélek.). Fürösztés után átmentünk a babával, akkor épp egy Dandrieu-t gyakorolt. Lassacskán látható lesz a baba arcocskáján az egész duktusz: ez a gyerek falja az orgonazenét. Akkora szemekkel nézte a hangszórót mint amikor locsipocsi van. Hüm. S ha még valamikor az én génjeim is kiütköznek rajta...

Pelenkázóasztal, részlet



Tudtam! ilyen az mikor egy elfogult Csőrikeanyu lelkendezésbe kezd hogy milyen aranyszaró csemetéje van. Nesze, nesze, nesze! kellett nekem... Gondolkozom, ne reklamáljunk-e a Pampers cégnek. Mivel a szar FELÜL jött ki. Corpus delicti tuorum. A baba igenis rendesen be volt csomagolva. Ne mondjam, mennyi időmbe telt míg a képen látható világoskék bodyt a mosógép számára is elfogadhatóvá tudtam varázsolni...

Jeeee!!


Van abban valami ha a gyermek végül a szemedbe kezd nézni, neked produkálja magát azzal hogy veled kacag szembe, neked görbíti a száját (nem csak lefelé), és úgy egyáltalán, ettől az egésztől kezded fontosabbnak érezni magad az életében. Ami egy jó dolog. Mert mi volt eddig (lásd kb. az első hat hetet)? Csak a mi életünket robbantotta fel azzal hogy megérkezett, mindenek tetejébe helyezte magát, belőlünk rabszolgát csinált, kaptunk ajándékba sok pisit és kakit, nem csak a pelenkába intézte hanem kezünkre és ruhánkra. Az első héten nem látott semmit, a másodikon is alig, és nem az anyját kezdte először látni hanem a nagynénje patchwork falvédőjét (az anyja nem volt eléggé kocka).

Szóval, ahogy ránézek erre a képre, kezdem hinni hogy mégse reménytelen ez az idő míg a baba fejlődését várjuk. Mert várjuk, na, hogy értelmesebb legyen (vagy legalábbis annak nézzen ki), egyébbel is kommunikáljon velünk, ne csak sírással. S akkor itt van hathetes korában, aszongya hogy "Jeeee!!"

Há métt, nem látszik??

2009. július 27., hétfő

Kezdet

Lehet hogy mégis Csőrike lesz a kicsi Bagolylányból? mindenesetre ma úgy néz ki... hihi!

2009. július 26., vasárnap

Domestical success

A polip első 5 karja ma pergett, mint a motolla. Ami ahhoz képest hogy Csőrike vagyok, nem is rossz teljesítmény! Hhá.

Bagolylány


A kicsi Csőrike egyelőre egy kicsi bagolyra emlékeztet. Nem akar se együtt feküdni, se együtt kelni a többi csőrikével. A héten vettem egy pár új cuccot, többek közt ezt a pizsi pizsamát. Mondanom se kell, a kép úgy 2 óra magaslatában készült az ominózus múlt éjjel.


Hogy één?... alukáááljak?... de miééért?...


Na, ez a mi kicsi bagolylányunk. A ravaszka úgy intézi hogy még haragudni se lehet rá igazán. Ha meg felkapom a vizet, utolsó szemétládának kell érezzem magam hogy miket műveltem el vele, igaz csak gondolatban. Remélem, azért egyszer csak kinövi (nem csak a pizsamát, hanem a baglyos szokását is).

2009. július 25., szombat

Polip

Egyelőre még viszonylag jól bírom a mai napot, bár minden viszonylagos. A délelőtti alvás alatt kitakarítottam a Csőrike-fészket. Muszáj volt, sajnos... Ahol ilyan kicsi csibe lakik, ott ha rend nem is, de legalább tisztaság kell hogy legyen. Na de ennek az lett az ára hogy minden egyéb esett, ráadásul ma a változatosság kedvéért engem is ki kellett mosni a kakiból, hát szabad így bepiszkítani a szép tiszta fészket?! Most azért nem bánnám hogy pár órára polippá tudnék változni. Ha már úgyse reménykedhetek a délutáni közös szunyiban, igazán dolgozhatnék az egyik karommal a gépen is. Megfuttatom gyorsan, miket csinálnék:
1+2: babázás. Erre feltétlenül kell két kar.
3: kármentő ebédfőzés holnapra (legalább). Kavargatni elég egy kar.
4+5: takarítás a konyhában
6: vasalás
7: megszáradt ruhák elrakása
8: pötyögés a gépen, holmi diplomadolgozat megírása végett.
Nahát, milyen ügyes vagyok! legalábbis gondolatban, ugyi.

Meglőtte a medvét

Ilyen cudar íccakára azért nem számítottam: Csőrikeanyu mindjárt kidől de Hangának egy idő után nagy és kerek szemei lesznek, az ágyikóban egyből beindul a hiszti, egészen fél háromig, na jó, etetés, bökiztetés, fél négykor beteszem a nagy ágyba, elalszunk nagy nehezen, aztán hét előtt beindulnak a csapágyak. Anyu felkel (ha már felköltötték), Babát alig lehet kivakarni a nyiforgó csapágyai közül, úgy fél 10 magaslatában. Ráteszem a pelenkázóasztalra, kérdem hogy tudja-e, milyen rossz volt az éjjel???
Válasz: természetesen a legártatlanabb mosoly ami létezik. Őőő?... ugyan...
Az egy dolog hogy megint én húztam a rövidebbet, de hogy még jogosan se érezhessem hogy itt ÉN vagyok a szenvedő alany és még lelkiismeretfurdalásom is legyen azért hogy az éjjel jópárszor eldángáltam volna (de még mennyire!), na ez már sok.

2009. július 24., péntek

Éjjelre készülve

Ma bubultunk délután. Én is, mert ma már nagyon kellett. Kíváncsi vagyok, ma milyen íccaka elibe nézünk. Merthogy ma én leszek a bébiőr. Vajon hogy lehetne beolajozni a Hanga csikorgó csapágyait?... egyelőre csak egy lyukba lehet valamit tölteni s az is csak tej.

Anyai örömök

Azt hiszem, ma rekordot döntöttünk. Ugyanis kétszer kellett kimosni a gyermeket a kakiból, másodszor már az apját is, mert őt is összekente... kérdés hogy mi lett volna ha valahol a városban történik meg az eset. Szerintem csak mi maradtunk volna a buszon.
B, mint Bűzbomba család.

Nyár van

Ma először éreztem hogy mintha nyár lenne, úgy értem, szinonimája a nyaralás vagy valami hasonló lenne. Röhögni fogtok, de éppen vittem ki a szemetet... csak úgy lebbent valami a levegőben én meg kiléptem ebből az időből.
Eszembe jutottak a nyugágyak, a Ki nyer ma, A zöldpaszulyleves, a délutáni kávé a poentlász mellé (a porceláncsésze mintájára még mindig emlékszem), a ropogós tetejű almás tészta... és az egérfogás a kertben ami azzal végződött hogy Nagymama végül a saját kezét forrázta le, az egér meg elszaladt.
Ebből az égvilágon semmi nem maradt meg. Elrebbentünk a fenébe, az öregek eltűntek. És a generációs váltás néha szörnyen ijesztő tud lenni... hogyha már felnőttünk (még én is).

Elkerülhetetlen

Valahol kijön az, amikor minden a babázás, reggeltől estig, perpetum mobile. Gesztusok, cselekedetek, automatizmusok, amik eddig nem voltak vagy eddig nem láttuk őket.
A mi életünket is egyfajta erős infantilizmus uralja, újabban erős szülői kirobbanásokkal kísérve. Ezért van az hogy ha kedvenc pesztonkánk morcosan jön haza az egyetemről, először neki is cumit dugnánk a szájába de aztán szerencsére rájövünk hogy nem az a korosztály és kap inkább egy tányér levest.
De hogy ma reggel miért ráztam fel a tejesdobozt is, miután kivettem a hűtőből a müzlimhez, ez jó kérdés.

2009. július 22., szerda

Egy óra!

Nagy nap volt a mai, bizony... nem akarom elkukorékolni, de lassacskán alakulófélben lenne/van Hanga baba napi programja. Úgyhogy gondoltam nagyot és merészet, és kihasználván az íccakai luxusadagom (vagyis az 5 és fél óra alvás) áldásos hatását, délután nem bubultam a kicsivel hanem vasalás, mosogatás és hasonló finomságok helyett főztem egy kávét magamnak és leültem a géphez. Huhh... képzeljétek, sikerült kijavítanom azt az adagot amit a múltkor Prassl bácsival átnéztünk. Vagyis a 44v-től a 74r-ig. Egy óra leforgása alatt... Gyorsabb vagyok, mint gondoltam. Azt viszont nem tudom elhinni hogy végülis a hátráltató körülmények ellenére valahogy jobban ment a munka mint ezelőtt szokott volt. Lehet hogy csak kontraszt kellett a cumisüvegek fertőtlenítése, a köpködőkendők és bébiholmik mosása és vasalása mellé? ki tudja, hüm...

Öthetes a kicsi Csőrike


És itt a sztárfotó! Tegnap Hanga betöltötte a kemény ötödik hetet. Ma pedig a doktor bácsinál jártunk aki úgy néz ki mint egy öreg varázsló. Megtudtuk többek közt hogy a baba 4 kiló 40 deka, 56 centi, és... megcsípte a gólya. Hát nem tudom? amikor született. Az a piros folt hátul a nyakán, az a gólyától van. Legalábbis a nővérke szerint. Nahát, hogy mik derülnek ki...

2009. július 20., hétfő

A másik baba

Néha eszembe jut Ábel. A baba, akit hónapokon keresztül vártunk. Az ultrahangos kép még mindig ott van a polcomon, időnként rátéved a tekintetem és furamód bűntudatom lesz. Mintha azt a babát eltettük volna valahová a süllyesztőbe, pedig mi aztán semmit se csináltunk. Annak az Ábelnek nagyon véges a története, akit annyira nyaggattam már hogy megszülessen. Kibújt hirtelen egy kislány aki Hanga lett és kérdezés nélkül elfoglalta az előző baba helyét. Hiába a való igazság, mikor arra a szürke alig-képre nézek, nem Hanga hanem Ábel néz vissza rám... aki nem született meg. Most már tudom hogy ha valamikor fiunk is születik, nekem nem lehet ő már soha AZ az Ábel.

Statisztika

Öt hét alatt háromszor volt éjszakai cirkuszunk. Háromból kettőt elkaptam, utóbbit ma éjjel... Most már túlvagyunk egy reggeli etetésen (is), persze, Hanga úgy vigyorog mintha mi se történt volna. Ki kéne szednem a mai baltáimat.. megyek és főzök magamnak egy büfeketét.

2009. július 18., szombat

Alakuló dolgozat

Van egy jó hírem: Prassl bácsi aszonta, elég lesz a graduálé rész. Amiből még csak pár oldal hiányzik. És nagyon úgy néz ki hogy nem akart ő egy percig se szívatni, mondanom se kell hogy megkönnyebbültem a dologtól. Egyszerűen csak kíváncsi volt hogy milyen iramban haladok, és mostanra már neki is aktuálissá vált a kérdés hogy meddig érdemes indexet írni. De azért láttam hogy időnként rá-rácsodálkozott, asszta hogy mik is vannak abban a kéziratban... hehe.
Tehát: befejezni a dógot, aztán összehasonlító táblázatot készíteni, hogy az x és y kezdetű miseének melyik más fontos kéziratban lelhető még fel (szerencsére csak öt másikban ami fix és mind rendelkezésemre áll, pl. egy disszertáció esetében több száz oldalt felvenne ez a rész, azt meg csak a Fennvaló tudja hogy hány kéziratban kellene hozzá vájkálni). És kész a pepecselés oroszlánrésze úgyhogy majd elkezdhetem írni a saját dumámat.
Azt a fílinget, hogy minő egy szovjet fehérnépnek éreztem magam, ahogy hazafelé cipekedtem a két bevásárló szatyorral... Na nem pityókát hoztam a pungacskákban hanem a Paléographie musicale két vaskos fakszimile kötetét (igazából csak olvasótermi használatra valók, de Prassl ideadta. Tiszta magától!). Naszóval: kettő az ötből már bevetésre készen áll... huhh!

2009. július 17., péntek

Havi mérleg


Na azért mégse olyan reménytelen a helyzet. A kisasszony úgy döntött hogy alszik még egy kört. És akkor én is, naná! 9-kor keltem, bőcsen hogy engem nem lehet túlszárnyalni. De azért 11 után nyürkölni se semmi... jó na, máma dögrováson vagyunk:)
Különben ma reggel míg az éhes bömbölésre vártam, kezembe került azon okos könyvek egyike amelyek a terhesség UTÁNRA valók, ízelítőnek egy kis összehasonlító táblázat, mi várható el egy egyhónapos csecsemőtől:


  • KÖNYV

  • naponta 3-4 széklet

  • egy nap már egyszerre 1 órát képes ébren tölteni, ezalatt nyugodtan fekszik az ágyában

  • éjjelente kb. 2 etetéssel számolhatunk, de kéthónapos korára már átalussza az éjszakát



  • HANGA

  • kétnaponta egy gigászi sz..ka (elvégre babáé, nem?)

  • legkevesebb 2 órai ébrenlét (egyszerre!), de volt már 12 órás éber szakasza is, közben valamikor szunyált úgy egy órácskát (fél szemmel, persze), a nyugodt szemlélődést azt meghagyja más babáknak, neki külön udvari bolondra van igénye

  • nos, lásd az előző bejegyzést.

Ezek után én, hisztérikus anyuka, fel kellene tennem a kérdést hogy akkor mi van evvel a babával, nyakig ül a fejlődési rendellenességekben, ööö?


De az is lehet, egyszerűen csak nem akarja bevenni azt a sok zöldséget amit ezek itt előírnának neki. Úgyse. Huncut ez a kicsi Csőrike.

Én vagyok az oka

Tiszta hülye vagyok. Ez nem létezik stb-stb-stb---
Négykor felébredek, ötig matatok a konyhában, a baba édesdeden ALSZIK, se kép, se hang. Persze, hatkor már korog a gyomra, jogosan nyitogatja a szemét, én meg érzem hogy be szar éjszaka volt már megint. Más oda s vissza lenne ha ilyen jóalvó babája lenne, elvégre biztos hogy átaludt egyből hat órát, én meg idióta stb-stb, hogy miért kellett nekem felkelni éccaka kellős közepén, ültem volna a heggemen. Nézhetem hogy ma mikor alszom megint. És ma éjjel is én vagyok a soros... (vasárnap éjjel kialszom magam, útyis-útyis.. de azért még nagy marha vagyok.)

2009. július 16., csütörtök

Csúcs

Lassan a polipot is lekörözöm. Mert hogy is néz ki nálunk egy etetés?
felülök az ágyban, hátul párna, elöl egy zabáló portéka, jobb kezemben cumisüveg, bal kezem a notebook egerét piszkálja, de kézügyben a hifi távirányítója és a mobil hogy ha valaki hívna, ki lehessen hangosítani. És ha éppen nem pötyögök egyik herkentyűn se, akkor nagyokat húzok a Vitamalz fedőnevű lötyiből (alkoholmentes barna sör, ládákban áll a konyhában:-) Még csak a pedikűr hiányzik, de azt lehet hogy kihagyom:-D

2009. július 13., hétfő

Bécsi hírek

Hűha! ha bubuletinje nem is, de útlevele, az lesz! mellesleg Hanga már hasonlítani se fog arra a babára akit a múlt héten fényképeztek. Merthogy két hónapig tart míg megcsinálják. Hihi.

2009. július 12., vasárnap

A kicsi mormota

...nyolctól kilencig lett volna, de mégis 11-kor vót:)) jó tudni, hogy vannak még kellemes meglepetések az életben. Szerencsére úgy döntött hogy reggel 7-től aludni fog, pedig az orgona mellett volt a kosara, zúgott is a fülébe minden, de meg se lőtte. Hihi.

Valószínűségszámítás: 0-1

Hanga is csak olyan mint az eső meg az esernyő. Gondoltam én, hogy ha 9-kor van a mise, elég kevés az esélye hogy egy olyan babának akinek még nincs kialakulva a bioritmusa, pont fél kilenckor vagyis indulás előtt kellene megéheznie.
Errefel, nyürr-nyürr. Nézem az órát, 5,22. Mire tisztába tettem és megmelegedett a bébipapi, pont fél 6 lett. Most meg már nagyon Szemes Mari. Természetesen ezzel is mellétrafáltam. Következő etetés várható időpontja:...

2009. július 11., szombat

2x vasárnapi program

Holnap még a láthatáron sincs bébisintér, Apu meg Nestelbachban van. Jövő vasárnap szintén... úgyhogy a Csőrikék mennek szlovén misét játszani. Remélem, a kicsi csendben lesz és csak én fogok orgonázni. Vagy orgonálni?... hajjaj. Startból utálom az ilyent, de most nincs mit csinálni. Legalább a hétfői napot megússzuk.

2009. július 10., péntek

3-0

Tegnap aztán felhagytam azzal hogy megmarkolásszam a 80 eurós hivatalnok grabancát (jó hogy ezt nem látja, mert hétfőn még lesz egy körünk Bécsben az útleveles cécó végett). Volt annyira pökhendi az előttem levőekkel szemben hogy aszontam, első számú ambíció, megragadni a születési bizonyítványt amit elém tolnak és kifelé innét, de gyorsan!
Amúgy volt egy szerencsés oldala a dolognak: a kicsi Csőrikét nem vittem magammal, és hétfőre is kerül bébisintér, szerencsére. Fogom én őt még hurcikálni körbe a világba éppen eleget, úgyhogy ebből nyugodtan kimaradhat. Amúgy se buli reggel 6-kor indulni hogy 9-kor szóba is álljanak veled Bécsben meg a sor se legyen akkora.

Ma csináltattunk útlevélképet, ami nagyon érdekesen nézett ki: beültettek egy székbe mint a fogorvosnál, teljesen hátra kellett dőlnöm, ülembe jött egy fehér pokróc, rápakoltuk a kisasszonyt, aztán jött a fogász, pardon, a fotós, és megpróbált fentről elfogadható képet csinálni. Mondanom se kell, mind leizzadtunk a végére, de meglett. Olyan, amilyen (a lehető legtokásabb karácsonyi malac ami létezik), de kit érdekel. Jó hogy nyitva van a szeme és a szája csak alig görbül(ne). Szerintem más se fotogénebb ha álmából rázzák fel. Míg átlépnénk a határt, tutira másképp fog kinézni.

Posta


Na, ez roppant jellemző erre az országra. Az emberpalánta alig bújt ki a tojásból, máris tele a postaládája. A kicsi Csőrike nemhogy olvasni, de még beszélni se tud, s íme, egy nap alatt mennyi minden érkezett! Neki, csak neki. Exkluzív:))

2009. július 7., kedd

Beszélgetés

Ó, Asszonyom, gratulálok a babához! ja, az ügyintézés: kedden vagy csütörtökön kell jönni, de nézze meg honlapunkat, ott írja pontosan hogy milyen iratokat kell hozni. Ja, természetesen hozzon hitelesített fordítást a születési bizonyítványról. Ó, a honlapon az a bejegyzés régi, mi már nem végzünk hitelesített fordítást (?!) Persze, az illeték továbbra is 80 euró. De elnézést kérem, viszonthallásra, tele vagyunk klienssel.
Még jó hogy rákérdeztem, akkor biztos hogy mindent lefordítanak a követségen? merthogy a honlapon az áll, üsszesen 80 eurót kell lepengetni, zárójelben pedig tételesen is fel van tüntetve, hogy akkor ezért ennyit, többek közt a HITELESÍTETT FORDÍTÁSÉRT is annyit amennyit. Kíváncsi vagyok, mivel fogják kimagyarázni hogy mégis 80 euróba kerül a hacacáré mikor nem az van benne ami.
Jó, lehet hogy naiv vagyok, ugyan miért indokolnák meg hogy mit miért mondnak. Az érvelés nem divat ilyen körökben. Elvégre viszontlátásra, sok a kliens.

Pont mint otthon

Nem is tudom mire számítottam. A hivatalonokok azok hivatalonokok s nem a nagyérdeműt szolgálják mint a művészek. Csak már szeretnék valami értelmesebbet is csinálni mint félpercenként nyomni a gombot, hogy aztán már megint píí-píí-píí... a másik vonalon meg képtelen rákapcsolódni az automata egy élő alkalmazott fülére, de melegen ajánlja hogy "ha ismeri a belső számot, most beütheti"- hát honnét ismerném, te marha? pont azért hívlak hogy mondjál egyet. A honlapon természetesen csak ez a két szám van, nr. interior nuku.
Na jó, még csak egy félórája nyomom, mit nyivázok. Majd egy óra múlva jelentkezem, lett-e a hívásból valami.

2009. július 6., hétfő

Veszélyes kérdések

Bármelyikük, ezek közül:

1)
Lizika kérdi a szaunában:
"Na és hányadik hónapban van?"
"NEM vagyok terhes!!!"

2)
Én ma a gyermekorvos várótermében:
"Mennyi idős most a kicsi?"

3)
A nagymama generáció visszatérő kérdése:
"Na és több tejed van már?" (utána természetesen jönnek a jótanácsok)

1) csak kövér. Lizika elhatározza, a büdös életben nem teszi fel még egyszer ezt a kérdést. Okos nő, tanul belőle.
2) merthogy én naiv azt hittem, ha egyforma kaliberűek akkor a másik a miénkkel egyidős. Persze, mikor megmondja az anyuka hogy 7 hetes, már kérdez is vissza, aztán vakarózzál hogy a tiéd egy hónappal zsengébb és mégis akkora amekkora.
3) na itt a bökkenő. Hogy nem veszi észre senki a kérdés mikéntjét. HA MÉG EGYSZER érdeklődik merészel valaki ez ügyben, szétverem a berendezését.

Bürokrata logika

A bécsi román nagykövetség honlapján az áll, hogy:
1) személyi igazolvány, újszülött beírása az útlevélbe, satöbbi intézése - csak hétfőn, szerdán és pénteken,
2) osztrák születési bizonyítvány átírása - csak csütörtökön.

Na ebből is az következik hogy minimum 2x kell beutazni. De ha nem lesz kész aznap, akkor 3x.
Holnap azért még telefonálok egy kört.

2009. július 5., vasárnap

Ragozás

Afenébe. Nemtom hogy mondják németül hogy "pitagorászi kvint". Utálom mikor nem tudom lefordítani a szakkifejezést... a ragozás miatt. Nem ez az első eset... Böee!!!

Véletlen egybeesés

Benyúlok a nagy dzsuva közepébe a könyvespolcon... s hát nem a Schubert szimfóniát ráncigálom éppen kifelé? persze valami mást kerestem, de így is jó! :)
(ha minden ilyen pofonegyszerűen menne...)

Másmilyen nyári program

Szóval szeptember végén partitúraolvasás vizsga. Egyelőre csak arra várok hogy lejárjon az a szerdai kamarakoncert, aztán szanálunk. Szerintem nagyon kifelé sántítnak a dolgok. Fél szekrénnyi cucc biztos hogy repülni fog, lehet hogy a kottatár fele is. Az mégsincs rendben hogy már egy hete keresem a Schubert szimfónia partitúráját, ha fénymásolt példány lenne akkor tökmindegy hová tettem, de sajnos könyvtári... jó nagy hülye vagyok. Tanulság a jövőre: a könyvtári példányt MINDIG le fogom másolni, az eredetit meg azonnal visszasuttyantani ahová való. Mégpedig NEM itthonra való, ebbe a rendetlenségbe, az fix. Alig várom már hogy hajigáljuk ki a cuccokat. Végre kiélhetem a destruktív hajlamaimat, ááááááá!!!.......

Praßl tata... na ez is jó nagy falat. Most gondolkozhatok 13-áig (mert leghamarább csak akkor ér rá hogy velem is foglalkozzon), hogy mi volt a fejében mikor ideadta azt a kéziratot. Inga azt mondja hogy csak azt a felét kellene feltérképeznem vagyis azt ami neumás (és az már meg is van), a többit kéne hagyni a fenébe, merthogy százan százfélét írtak belé, és a bibis résztől már műfajilag sincs sok köze a zenéhez (többek közt imádságok, papi könyörgések meg mittudomén mik vannak belepirkálva, egyre rondább kézimunkák tömkelege, fúj). Én meg egyházzenész lennék, nem pedig teológus.
Tehát, lehetséges verziók, hogy Praßl bácsi mire gondolt mikor azt mondta, "Ez egy szép kézirat, fogod élvezni":
1) meg akar szívatni az egésszel,
2) tulajdonképpen ő se nézte át az egészet, úgyhogy nem is tudja, mi van benne (igazából ebben reménykedek, mert nem ez lenne az első eset hogy nincs ideje informálódni a dolgokról, ez esetben pedig ő égne, nem én... nekem megfelel, há nem?)

Ja, szeptemberre van még egy vizsga, úgy hívják azt a nyomorúságot hogy Studio für neue Musik, mondanom se kell hogy nem fűt különösebb ambíció ez irányba, de azért mégiscsak jó lenne letenni és eltenni. Kaki ide és tova, de beszámítják a szabadon választott tantárgyakba, és ha sikerül akkor még csak 2 másik dupla órás etvasz hiányzik hogy leadhassam az iratokat a diplomavizsgához. Ezzel a vizsgával csak az a bajom hogy júniusban éppen szültem, szeptemberig meg biztos elfelejtem az egészet, de üsse kő. Valahogy csak lesz.

2009. július 4., szombat

Csőrike mama kezdő programja

Ez a hét nagyon "laza", vagyis csak babázunk (legalábbis csak én, Apunak szerdán lesz még egy koncertje, de attól ő is babázik, töretlenül). Az éjjeli műszak viszont az enyém. Azzal nincs semmi baj hogy ötkor oáá mert zaba kell, de hogy utána miért kell csakazértis nyiforogva tovább aludni s ezt úgy fél 9-ig csinálni, rejtély. Tény viszont hogy a 4 óra alukálás után mintha egy balta állna ki a fejemből és egész nap csak arra gondolok hogy ejsze kijuthat nekem is nemsokára egy délutáni szunyi! A tegnap délutánit ismét lefaragta a kicsi csibe hogy mindössze félóráig tartott (ismét nyiforgás--két baltányi életérzés), de máma szerencsére elkaptam egy "mély fázist", hála. Én nem értem: elméletileg alszik, de csapkod a karjaival, rázza a fejét s hozzá tényleg olyan hangokat produkál mintha valami csapágya nem lenne beolajozva. Szóval ha így alszik, gyakorlatilag nem tudok aludni. Tőle! (hö?!)
Na de mit rinyálok, elvégre ha nagyon lassan is, de valami alakulófélben van. Más csemetéje lehet hogy még ennyit se alszik íccaka (Szentgyörgyön volt egy elrettentő példa, Nagymama mesélte hogy Abigél másfél éves koráig nem aludt éjjel egy szikrát se... csoda hogy nem golyóztak be a szülei. Mikor rájuk kérdeztek, azt mondták, hááát, megszoktuuuk... ajjaj.).
Az viszont mese hogy az ilyen zsenge csemeték legfeljebb egy-két órát vannak ébren egy nap. Háhá. Tizennégyet biztos alszik de a többit ébren tölti. És akkor biza program kell. NEKI. Még jó hogy Apu egészen jól elvan ezen a téren (szerintem jobban csinálja mint én), mindenesetre addig tudok egyebeket is csinálni.
Olyan furcsa... én mindig azt hittem, hogy az újszülöttel és általában véve a csecsemőkkel csak NAGYON felnőtt, okos és tapasztalt valakik tudnak bánni, aki nem én vagyok. Míg Nagymama itt volt, akkor is volt ebből az érzésből, de még mennyire! Most meg itt vagyunk ezzel a Csőrikével, tegnap fordítva adtuk rá a réklit, tegnapelőtt filmezni kellett volna ahogy tisztába tettük (büdös kakival tele pelenkába mártogatta a sarkát, miközben próbáltuk kifogni a következő adagot mert természetesen nem fejezte volt még be...), de aztán minden jó ha a vége jó, rékli megfordítva, gyermek lemosva. Nem mérjük naponta, akkor eszik és kakil amikor akar, szép a popója, nem sír hogy fáj a hasa vagy a füle, hát biztos hogy jól van. Hanem csak jelezné valahogy hogy sántít a dolga. Nem?
Különben is, mikor jóllakott és tisztába van téve,Hanga egy illatos és mosolygós baba. Olyan, mint akármelyik százmillió másik. Asszem, gyorsan múlik a frászom:)

2-0

Tegnap lett meldecettelünk is. Na ez itt legalább olyan fontos mint a személyi, a megtévesztő "cetli" igazából a lakásbejelentő lap labanc neve. Még csak a követség van hátra, jövő héten Bécsbe menni, babástól, na ez is jónak ígérkezik...

2009. július 1., szerda

1-0

Születési bizonyítvány már van. Halleluja! a biztosítási szám az egyszerű: nem hazudtolja meg osztrák bürokráciát, vagyis 2 hét és szerintük "hipp-hopp, itt lesz". Nahát, marha gyorsan megy... kíváncsi vagyok, szóba áll-e velünk ezek után hétfőn a gyermekorvos. Hüm. Mennyi gond lett egyszerre...

Bürokrata frász

Ajjaj... már fél 11 van és még sehol se vagyunk. Ma el kellene menni a városba Nevenincs Királykisasszonnyal hogy az okos bácsik és nénik adjanak nevet, állampolgárságot és biztosítási számot Hangának. Kaki bürokrácia, fúj, fúj. S még 11-kor hátravan egy etetésünk, ejsze most már kivárjuk. Kérdés hogy délben szóbaáll-e még velünk valaki.... Rossz érzésem van, ajjaj.