Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peszton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peszton. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. február 25., szerda

Két munkamániás

Vacsora ma a Pesznél. Úri dolgom van, kocsival hoznak-visznek, közben nagyokat zabálok, karintiai söröcskét is kapok, meg sütikét. Klíííng. Nagy nehezen megtalálom abban afránya női táskában, nem is lent hanem valahol oldalt elbújva. Huhh. Túlfelől Rőtmalac.
R: Szóval végeztem a fogászattal, mondtam ugye hogy találkozhatunk még utána, de még be vagyok egy kicsit lőve (hallatszik is ám).
Cs: Aha. Gondoltam én. Mikor lesz holnap időd?
R: Hm... (még mindig drogosnak hallatszik) Van néhány információm arról, hogy milyen volt a vesperás a Tarisznyásoknál (persze, ha az egész família ott spionkodik, így nem is bonyolult). Szóval az antifónákat mindig transzponálni kell (nekiáll magyarázni, látom már hogy csak a fél pofája működik, de nem hagyja magát). Most hétfőn Rómában pontosan ezt a táblázatot osztottam szét az embereknek, hogy melyik módusz és merre...
Cs: Oké, oké. Tudom én, a himnuszt megcsináltam de a másikra nem volt időm. Különben ez a német gregorián olyan izé időnként, hogy na. Vannak jobb szerzemények, és vannak elég gyengécskék is mint ez is, hát na.
R: Ezekre az új szerzeményekre gondolsz? Mert ezek mind újak.
Cs: Ja. Na mindegy, a következő vesperás jobb lesz, csak nyugi.
R: Én holnap 9,30-10 között már bent leszek.
Cs: Nagyszerű. Én már előtte. Majd utána fogok akkor a kéziratrészlegre menni, a digitalizáló pincében lesz holnap dolgom.

(infó: szünet van még teljes jövő héten, legalábbis elméletileg)

2013. április 20., szombat

Balkáni kép isiásszal

Azzal kezdődött, hogy csütörtök délelőtt óta, ahogy hazaértem, beakadt baloldalt. Nagyon kellemes volt, tekintve hogy latinóráról bicikliztem hazafelé miközben azt sakkozgattam, hogyan is fordítsam drága aranyeremet elfelé az üléstől; én kis naiv, hogy ennyivel megúszhatom az aznapra és a hétvégére. De igazából még kibírható volt.
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott  az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...

2011. január 12., szerda

Folyt. köv....zett

Így legyen az ember szülinapján egy másik országban. Ahogy beléptünk KCs-vel tegnap a konyhába, ez↑ fogadott münköt... nyámmi!

2010. október 16., szombat

Nagy menet, utórezgés

Különben aki nem tudná, kedd óta a szomszédasszony BA Peszton. Lett neki 1 db. stájri diplomája! KCs aznap este kitett magáért. Igaz, hogy mi csak a vizsga utáni büfére mentünk el, de már ez is sok volt neki. Még jó, hogy mire odaértünk, elment a hiszti nagyja. Úgy nézem, közben a BA szív is meglágyult. KCs szorgalmasan hízeleg már napok óta, ezt a ravasz csemetéjét. Könnyű neki, ebben a korban mindent elér ezzel...