Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2014. január 31., péntek

Csipkerózsika felmászott a toronyba - Bohémélet vagy amit akartok

...avagy Csőrike felmászott a létrán és megnézte, hogy áll a kéményünk. Ez hóttkomoly, kéményt építenek a mesterek. (Na jó, nem bírjuk a villanyszámlát, azétt...)
Kb. két napja két ordatlan lik várja a megváltást kürtőt a fáskazán és a külvilág között. Szóval eddig még nem sikerült ezen a padláson megmártóznom semmiféle koszban, és láss csudát...
A fenti fürdőszobánk fölött van egy szoba (...cska). Amiről eddig halvány ibolya derengésem sem volt. Ott megy majd ki a kémény (a cserepekig már készen fel van rakva). Szóval a fürdőszoba és szoba közti fal a végleges téglafal a háznak, ami egészen a tetőig kimegy. Aztán fent van egy kb. 3-4 nm-es lik, egy tűzfal, rajta egy pirinyó ablak és kész. A pirinyó ablak délnyugati, tegnap du. ragyogó alkotófény nyomult be rajta, igen. És mivel az egyik oldalán megy fel mind a négy oldalával kifelé egy téglából rakott kémény, ezért még fűtőtestet se kell belemanyókolni. Ha egyszer... ha (tűzfalból rendes falat; tetőszigetelés; na ebből se lesz eccerke téli lak, de... de).
Amíg rácsapna alig tíz év múlva KCs, addig én kiveszem hímzőszobának.

2014. január 30., csütörtök

Passió mégpedig lesz

Jó sok kérdés kering mint a gólyafos a levegőben; időnként placcs be az egyik, placcs le a másik. Szóval meddig is megy a tudathasadt állapot, vagy ez csak a kezdete a tréningnek, vajon hány országot és földet kell bejárnom ahhoz, hogy... még az is kérdés, hogy mi a másik vége. A kérdésnek. Ma reggel éreztem egyet, hogy ahogy én járogatok NLM-ból a StF-ba, innét direkt konotáció indul a "csiki meen Pestre" közhelynek számító idióma felé - ez valahogy kikerülhetetlennek látszik.
Egy karvezetőnek/karmesternek a kórus/zenekar a hangszere. Elméletileg a diplomámon azt írja, hogy dómkápelmájszteri ugródeszka - ezt úgy kell érteni, hogy bár nem karmesteri szakot jártam, mindig is dolgoztam zenekarral. Sőt, rengeteg nagy kórusirodalomnak egy igencsak jelentős hányada kórusra, szólistákra és zenekarra íródott.
Ó, a zenekar... Meddig is lehet redukálni a muzsikáló társaságot, akikkel dolgozom??
  • volt mikor zenekart, kórust és öt énekes szólistát vezényeltem a StF-i dómban (bár a büdzsé ott is szűkös volt és csak diplomavizsgámra engedhettem meg magamnak, ööö pardon, a tanszék);
  • aztán Karlauban, ahol tényleg pénzért dolgoztam (bár a családot már nem tudtam belőle rendesen eltartani) - mégis összehoztunk évente legalább kétszer: Húsvétkor egy orgonás kórusmisét szólistákkal, Karácsonykor pedig (juppujáé), még egy bébizenekarra is tellett. Hát ez amolyan falusi osztrák stílusban ment, pl. a Michael Haydn misékre előburungozott a kasztenből két első hegedű, két második hegedű meg egy bőgő, az orgonista szerencsére már úgyis alkalmazva volt, nem kellett a bukszát külön kinyitni;
  • mostanra eljutottam a legszűkösebb "zenekari" felálláshoz: Mr. Lazy jr. (a_hegedű) és Kaktusz (az_orgonista). Ja, plusz Csőrike (a_szólista). Itt már a kutya nem nyitogatja a bukszáját, hát minek. Az egyházzene úgyis ingyért és bérmentve vagyon, mondja a beton közmondás - ha már itt minden beton. Hol vagyunk mi a falusi osztrák zenekartól, örvendek hogy egyáltalán van egy muzsikásunk, aki jön és akarja, tartsa csak meg a jó szokását :-)
Hát hitelkártya nélkül még kottát se lehet venni a Bärenreiternél, vettem tudomásul, és igenis felhúztam az orrom, miután kiderült, hogy nincs partner kottásüzlet a StF-ban (homályosan már emlékszem, hogy volt egy, ami azóta már befuccs). Csiki eladja a malackát és Bécsig megy a vonattal. Vagy pedig megkopasztja StF könyvtárát. Most éppenséggel Bach Máté passióján töröm a fejem, Urtext és előtte való állapot - nem kell fejemet vernetek, mert nem két kórust, zenekart meg csukorék szólistát akarok fújni a buborékból, csak azt az altáriát (Erbarme dich), szóló hegedűvel és continuóval (persze csak orgonával, ami ingyért és bérmentve vagyon)... kicsit taknyos a fejem, de csak lesz belőle valami. Itt a szöveg, takony mellett jól elfér az agyamban, fordítás Csőrike módra, szó szerint:

Erbarme dich, mein Gott, um meiner Zähren willen!
Schaue hier, Herz und Auge weint vor dir bitterlich.

Irgalmazz nekem, Istenem, *itt a fordítás bibis*
Nézz ide, sír a szív és szem előtted keservesen.

*zehren: felemészteni (magát); um Gottes willen: az Isten szerelmére; hát ennek az értelme nekemjek vili, de egyelőre nem igazán fordítható magyarra. Ha van valakinek ötlete, nyitva a bazár!*
P.S. Jutyúbon érdemes Anne Sofie von Ottert keresni, az a legjobb felvétele ahol rövidujjú pólóban van.

2014. január 27., hétfő

Hóriport

Hazaérkeztem Balkán bugyrába. Sikerült havat lapátolnom. Meg felszednem melléje valami influenzaféleséget. Úgyhogy nem tudom eldönteni, melyik ízületi bibi mitől vagyon. Tegnapom azzal telt, hogy vertem csákánnyal a jeget. Aztán lapátoltam. Sepertem. Sóval leszórtam. Szóval lesóztam, na. Egész nap mint a melós; utána pálinka és meleg ebéd. De ettől sajnos még nem sikerült kikerülnöm a megfázást...
Szeretem ezt a vidéket, ahol a polgármester asszony (akkor még az volt) hahotázva megjegyezte tavalyelőtt Kaktusznak, hogy hát mit gondol, lehull a friss hó és másnap száraz lesz a beton??? Kaktusznak a nyelve hegyin akadt a válasz, miszerint Ausztriában igen - merthogy gondolt előre is, a leendő orgonaprojekttámogatásra...
Nos, igenis száraz. Legalábbis a Predgráckin innen. A túl, na az nem létezik a városatyáknak - a szomszédunknak elmagyarázták, hogy ez az utca nem létezik -, ezért akadtam bele ma reggel 3x a jeges hóba. Ha nem nyár és uborkaszezon, akkor tél és hó.

2014. január 21., kedd

Januári Rőtmalac-adagom

Nos, a helyzet körvonalazódni látszik. T.Cs. aki Ypszilon Zé polgári neve, üdvözölte az ötletemet, sőt egyelőre úgy látszik, 2010 óta senki nem nyúlt a dologhoz, ami A-Gu 444-t illeti, Rőtmalac meg végképp nem. A salzburgi konferenciára is valami hasonlót viszek - ma du. Rőtmalac az egyik hipotézisemet startból megdöntötte, de a másik kettőben egyelőre nekem van több bizonyítékom. Hihi. Okosabb persze nem vagyok, dehát nála még olyanabb gregóst nem láttam, ez evidens. Ilyenkor örül az ember, ha sikerül minél több morzsát leszedegetni arról, akivel ennyire lehet dumálni. Mikor megérkeztem, éppen három szlovák professzor fárasztotta lefelé vagy három órája, tehát miután leléptek, meghívott egy kávéra hogy kiszellőztesse az agyát. Ilyenkor nincs kecmec, el kell menni Rőtmalaccal kávézni és végighallgatni, hogy a gyerekét hogy vitte először iskolába (100 méterről követte, egy héten keresztül, hogy minden rendben van-e); meg hogy a II. vatikáni zsinat előtt volt egy olyan mise is, hogy "Veronika kendője" s képzeljem el, már a nyomdában nyomták mikor észrevette a Schott kiadó, hogy... kimaradt a "w" betű a "Schweißtuch*"-ból, nahát, höhöhö. Lett sok példány Scheißtuch**!... Közben hiába nézed az órát, tudod hogy ha két órát mondott, minimum annyit el is tölt veled, öö... hát igen. Mindössze egy óra késéssel kezdtük el a privatissimumot. Miközben inkább nem gondoltam bele abba, amint ezzel párhuzamosan odahaza a Kreuzgasséban kitör az anarchia és ez volt a legenyhébb, amit el tudtam képzelni. Nagyon aranyos kis bosnyák bébiszitterre bíztam a két gyereket, akinek az a vezetékneve hogy "Jugo", de ez halálkomoly, és beszél. Beszél, na. Csak éppen bosnyákhorvátul és angolul. Csakerak, csak-csak-csak, mint U-guban. Csak ő ért rá. Pont, pássz. Mire egy órányi késéssel végre beestem az ajtón, kiderült hogy KCs addig dumált a csajnak magyarul (vagy németül?), míg belefáradt, aztán elaludt az ágyamban. LkCs meg vígan vigyorgott és éppen gurgulászott a csinos göndörhajú csajszi ölében. Huhh. Túléltük ezt a napot is, ami fogászattal indult a reggel, mondjam-e vagy mutassam? (ki van polírozva mind a huszonkilenc, de azért nem kezdeném elölről...)

* szó szerint: izzadságtörlő kendő
** szó szerint: szaros vagy szar(t)törlő kendő

2014. január 20., hétfő

Ezért utálom én általában a fő fővárosokat

Eleve utálom azokat a hivatalos leveleket, amelyek Kedves Csőrikével kezdődnek, aztán az aláírás bezzeg Iksz Ypszilon. Nem mondjuk Iksz. Nos, nekem is két nevem van. Ha pedig tegeződnénk, azt szeretmém felkénálva látni. Hát ez most mindegy *legyintés* úgyse lehet ezen változtatni. A mail tartalma röviden: Rőtmalac 60. születésnapjára tervezem azt a tanulmánykötetet, melyben publikálhatna Ön is, kedves Csőrike. Aláírás: az ÖNB digitalizáló központjának az igazgatója. Remek, naiv Csőrike visszaír, kedves Iksz Ypszilon Úr, szíves örömest, biztosan örülne Rőtmalac a Seckau-i témának. Félóra múlva válaszol a drót, megszólítás meg minek, de aszongya, most már azért jó lenne valami másról is írni, mint az Ön disszertációja. Rőtmalac kollégának nem kellene csalódást okoznunk azzal, hogy már olvasta az Ön cikkét máshol. Aláírás kedélyeskedés nélkül, Iksz Ypszilon.
Namármost, az tény hogy ez egy Bauer, de nem amolyan Söklin túlról, mert azok nem tudnának ilyen faragatlanul írni. Megrágom, megy tíz perc múlva vissza a következő:
*megszólítást kispórolom most már én is* Az nem probléma, lehet himnológiában is, elvégre Rőtmalac éveken keresztül elnöke volt az IAH-nak. Ja, és van még nem publikált érdekesség az A-Gu 444-ben is, elvégre tudjuk, hogy ha ez is belekerülne a disszertációmba, túl hosszú lenne a kitérő. Ja és apropó, fog Ypszilon Zé publikálni?
Csőrike Csőrike

Válasz: *se eleje* Igen, Ypszilon Zé is fog írni tanulmányt. *se vége*

Azannyát. Ilyen cinikus, nagyképű barmot rég nem láttam. Még jó, hogy nem én dolgozom be neki Bécsben!!!

Infók: IAH - Nemzetközi Himnológiai Társaság; A-Gu 444 a mesteri dolgozatom témája, azóta se írt erről senki, idővel meg rájöttem egy-két fincsi dologra, amivel Rőtmalacot meg lehetne lepni; Ypszilon Zé az A-Gu kéziratos osztályán dolgozik, amúgy kutatási területe szintén Seckau és Rőtmalacnál doktorált. És roppant rendes alak, meg is fogom keresni a héten hogy megdumáljuk, ki miről ír a születésnapi kötetbe. Nem adnám a stájri fővárost semmi Bécsért!

2014. január 18., szombat

Fogpiszkálom ezt a beragadt fórumot

Az lehet hogy másnak túlsúlyos kategória ez a liber ordinarius, de hogy én se fogok hókuszpókusz tantárgyból doktorálni, az hóttbiztos.
Nagy divat újabban itt Nyugat-Európában a kétféle zenetudományi irány: a "történelmi" és a "szisztematikus". Elsőbe tartoznak a "rendesebb" tantárgyak mint zenetöri, zeneelmélet, összhangzattan, ellenponttudomány stb-stb. Második pedig a nagy hókuszpókusz: zeneesztétika, zenefilozófia meg még mi más, babám füle-farka. Itt minden megengedett, nincs alpári diskurzus csak igényes tudományos közeg, ami tudományosan megalkotott agyak társaságából növi ki magát, esetenként performanszféleség segít rá, ha már nagyon döcögne. Merthogy határeset, se nem tudomány, se nem művészet, vagyis pardon, mindkettő.
Ma is, belibeg valami ámerikai bige, se nem szép, se nem okos, elöl semmi, hátul semmi, még a pofikája se édes, és nekiáll kutatni az erotikát a doktori fórumon, szerinte szonifizálás a kutatási módszer, szerintem meg nagy vicc az egész. A hallgatóság teljesen odavan, nézem hogy én vagyok itt egyedül a hülye vajmi. Megy egy felvétel ahol nem csak a hegedűk lihegnek, hanem valami pasi is. Aztán elvonulnak valami tűsarkú cipők. Csörögnek a láncok. Jön a tudományos duma: "eroticism" az nem egyenlő azzal, hogy "sexualism", de nem derül ki, miért. Tény, hogy szerinte egész mostanáig nem lehet megtalálni a zenében a teljesen kortárs, azaz mai zenei erotikát. Itt a test beszél a zenében. Ami nem szexizmus. (Vagy igen? ez se akar igazán kiderülni a félóra alatt). A zenetörténelemben pedig a reneszánsztól kezdődően van erotika, de egyik se ilyen. Mint ez. A pasi ahol liheg. És ha aktívan bevonjuk a hallgatóságot, akkor megszüljük ezt a vadiúj esztétikai kategóriát vagy mi a rücsköt.
Komolyan mondom, ha nem ez után a két álmatlan éjszaka után lettem volna (ma végre vettem LkCs-nek egy ugyanolyan matracot, mint ami NLM-ban van a gyerekágyban), vagy hangosan röhögök fel, vagy másképpen próbálom szabotálni ezt a szisztematikus mázba mártott szart. (Kaktusz különben már nem egyszer verte szó szerint falba a fejét az utolsó sorban mikor csapnivaló volt valakinek az orgonakoncertje, és nem, nem szakadt le tőle a vakolat.)
Biztosan aki ezzel foglalkozik, kimerítőbben oda tudna dörgölni neki - ezek szerint senki nem akadt a doktori fórumon, aki erre vállalkozott volna. Én se bíztam az angolomban, de másrészt q... fáradt voltam, és asszem félóra múlva már bubulni fogok. Csak annyi ugrott be a nyakamba mint ki nem verhető gombóc, hogy az Énekek Éneke a legszentebb és legfönségesebb a Bibliában. Tehát nem volt "tabu a zenetörténetben", sőt a Bibliában sem. Csak éppen nem akárki nyúlhatott hozzá adekvát módon. A 10. század tudtommal az európai reneszánsz előtt vagyon. Tessék utánanyúlni még máshonnét is, hogy minek teremtette Évát az Isten: mi a csuda van a "virago" szóhangsúlyára komponálva? Amire azt mondom, perverz és vigyorgok, a papoknak szent zene. (Emberek komponálták a responsorium prolixumot is, nem angyalkák) Ugrás: Sosztakovics és Lady Macbeth. Az 1930-as évek közepe. Miafrancot csinálnak a harsonák és a kontrafagott, kit és mit személyesítnek meg, az ég szerelmére?! Vagy a fülén, vagy a farkán ült a tisztelt madám, mikor tanulta/tanította/énekelte/olvasta. Ha egyáltalán. És nem az van, hogy Amerikából jövet mindenki gügyü, hisz a Cantus Database is a Waterloo-n keresztül működik és akkor ott van Kalamazoo meg hasonlók. Csak hát - már megint kikaptam az adagomat, hogy valaki teljesen hülyének néz. És nem hat rám az egyébként gügye szövegének a retorikája sem, sajna. Pedig én nem aludtam eleget. Megyek is már, lecsukom szépen ezt a napot. Jóéjt! aludj baba, aludj most már... grrr... zzz.

Vacsora

Hmm... Blauer Pyrol.
Hmm... céklás heringsaláta.
Hmm... helles Ottakringer.
Imádom ezt a helyet. Merthogy mindenhová a gyomron keresztül vezet az út!
:-)

Profilváltás-levőben 1.

Nem most kezdtem el ezt bogyózgatni, arra viszont nemigen lesz időm, hogy egyszer jó alaposan kifejtsem. Tehát itt fogom szotyogtatni darabkákban mint valami ságakészítő, jó hosszan és nyúlósan tartson, úgy az igazi!
Nem kell mazochista tréninget látogatnom ahhoz hogy lássam, itt (főleg NLM értendő), de még máshol se ibolyázza le senki a még meg nem szerzett doktorimat, a helyzet a rigorosum után se lesz sokkal rózsásabb. Nem arról van szó hogy feladom, nem gyártok itt semmiféle polémiát, természetesen mindig fogok próbálkozni, de abból, hogy szeretem és csinálom a hobbimat, nem élek meg.

A második házunkból meg (lásd a határátkelőben jobboldalt) lesz a közeljövőben egy ötszobás kultúrpanzió. Most már lassacskán_körvonalódni látszik_a_projekt. Szerdától van vízumom. Ennél nagyobb kalandot, hogy rendes adófizető polgár legyek! Mégpedig_A_Balkánon!

Tegnap különben kiderült, kit vettek fel az ÖNB digitalizálócsoportjába kutató munkatársnak. Ahová ezelőtt két évvel pályáztam - sikertelenül persze, bár ha felvesznek, valószínű hogy nuku LKCs, ezért bizony nagy kár lett volna. Vegyesen viszonyultam volt már akkor is a KCs-bécsi német óvoda dologhoz, ennek is csak örülni tudok hogy nem így alakult. Nekem nem lett volna annyi pénzem mint Elīna Garančának, aki megengedheti magának, hogy ne dobják bele gyerekét az Ausländer-kondérba. Szóval persze jó hogy úgy alakult, ahogy, de azért megfuttattam. Na jó, csak rövid ideig. Jóvanna, én se vagyok fából!
Viszont átküldtem a sága compendium verzióját mint saját agyszüleményemet tegnapelőtt mailben (nem blogstílusban, azért nem idevaló) - a legnagyobb kultúrpanziósnak, akit ismerek. És már válaszolt is, hogy nem sok dolog kell az apparátushoz, és szerinte is jó ötlet. Hogy kicsoda??
A Gróf Úr.

2014. január 17., péntek

Kiutálnak a szomszédok - az első sikeres lépés (háromnapos archívumból)

Van egy kicsi bigyó, amivel be lehet kapcsolni a riasztót úgy, hogy csak az alsó szinten legyen résen. Vagyis elméletileg. Éjszakai programom volt elég, mert kijutott kb. 4 cumibeteszegetés, de hogy itt valami nincs rendben a bigyuszkával, hamar rájöttem. Először is, Kaktusz tanácstalanul áll éjjel fél 3-kor a lépcsőn, kezében a bigyuszka. Másodszor, felkeltem de nem kell pisilni menni, na akkor mi van?! A riasztónk minden riadás mellett semmi a kutyasorhoz képest, pedig a "szembeszomszéd" kilométerekig végig nádas. Kikapcsolni pillanat is elég volt. Nagy nehezen aztán elhallgattak a bátor ebek. Ideje is volt már, ha pofámba kezdett pirkadni az az ebadta nap!

Trugyi a kúgli is

Nem tudom, el fog-e érni engem is az a jóleső nosztalgia, hogy azok a drága egyetemi évek, na azok voltak ám az igaziak... egyelőre nagyon az ellenkezője bizgerál, akárhányszor kapom magam rajta a kerítés túloldalán. Persze, én még nem estem le sehová és most éppenséggel nem szúr a szögesdrót, de azért ott van.
Ma is a kávézó-falatozóban - ahol azért kihozzák asztalhoz a zöldséglevest - nem az volt az első gondolatom, hogy de elszorul a gyomrom ahogy észreveszem a gyanútlan elsőéveseket? utána pedig rádöbbentem hogy már annak is pont kilenc éve, hogy kétségbeesetten kapkodok és próbálom kitalálni, miből is fogok innét hazautazni úgy, hogy közben valahogy átráncigálnám magammal a könyvespolcomat és tartalmát, amit majdnem egy évig gyűjtögettem. Híjj, de lidércnyomásos időszak volt...
Az első egyetem éveiről pedig inkább semmit. Ha kérdeztek, nekem világos hogy itt velem van a baj, de ha egy másik engemet kérdeztek, akkor lehet, hogy egyszerűen túl sokáig koptattam ezeket az intézményeket, hogy "narmálisan" tudnék nyilatkozni. Ugyanis szegényeknek még nem volt annyi idejük, hogy maguktól beködösödjenek, és itt állnak csórén. Én meg? még mindig vissza-visszajárok, mint valami makacs influenza...

Böjtölök a stájri fővárosban

Nem kell megijedni, nem történt semmi rendkívüli, csak KCs elhappolta a számítógépemet. Görr mobil, görr.

2014. január 12., vasárnap

File din jurnal

Kaktusz pettyes és teljesen használhatatlan (kijelentő mondat). Mivel a gyerekek kidőltek a nagyanyjiknál, mire befejeztem a Rőtmalacnak szánt munkát, gondoltam hazahozom a férjemet, aki egészen használható volt még a nap folyamán mint elsőszámú bébiszitter. De mire hazaértünk, lassan világossá vált, hogy nem fogom vele aznap se megünnepelni a tegnapi - ma már tegnapelőtti - szülinapomat. Tehát felcaplattam az emeleti fürdőbe a törülközőmmel és pizsamámmal. Majd tisztán és illatosan kiakasztottam a polcról Eliade Romanul adolescentului miopját és befészkeltem magam az üres gyerekszobába. Olvastam, vazze. NEM DIREKTÓRIUMOT. El se hiszem.

2014. január 10., péntek

Már itthon

Nem vagyok én néprajzos, de egyből egy tanulmánytéma libbent fel laikus szemem előtt. De nem strapálom magam, biztosan írtak már az itteni temetkezési szokásokról olyanok, akik jobban értenek a dologhoz. Szóval mire megemésztettem volna a nagyon eltérő zenei repertoárt, figyelmes lettem még másra is. Világos hogy manapság már nem fegyverével/lovával/ékszerével whatever temetik el az embert, mégis ez jutott először eszembe róla. Itt a koporsóra először koszorú és virág kerül be a gödörbe, s csak ezután a föld. Ha meggondoljuk, jobb is, mint nálunk a sáros göröngyök bedobigálása, na ahogy aaz dörömbölni szokott a koporsón... Peace man! Flowers. Freedom. Happiness. És ne zavard meg a magad az ember nyugalmát.

2014. január 9., csütörtök

Juliánus naptár vagy mi a szösz

Éppen amikor le akarnám bontani a karácsonyfát, kezdenek szotyogni. A poštaladaba. A_Karácsonyi_Üdvözletek.

Update: többek közt egy könyü cédével Tyúkszeredából, köszi, köszi a feladó türelmét! és az árut is... :-)

2014. január 7., kedd

Szülinapomra - előrejelzés

NLM: temetés 13,30-kor. Énekel a kórus is.
StF: Welcome in the hell - '80-as évek metálbulija a PPC-ben, ahová ingyen bésuvad minden stílusos maskara. Te jó ég, csak a parókám hiányzik, amit ezelőtt négy évvel nyesettem le, és még maskara se kéne.
Azok voltak ám a jó metálidők, játéktechnika csúcsteljesítményen stb-stb. Marad a két évtizeddel ezelőtti lepattant klubnosztalgia - ha már idén a pettyes famíliám foglya lettem. Vén vagyok na, mint az országút.

2014. január 6., hétfő

Sangesbrüder und -schwestern

Na, nem kell már tovább reklamálnia Kaktusznak, hogy rám hasonlít ez a gyerek. Csak egy bárányhimlő kell, s egyforma pettyes az egész família - kivéve ugye Csőrike mamát. Remélem, nem kell átkeresztelni két hét múlva a Cor Jesu kamarakórust Pettyes Katica daloskörnek. Tegnap ugyanis négy szólamban próbáltunk ahajt a disznópajta előtt jelenleg éppen telelő nyáriszínházunkban.

2014. január 5., vasárnap

Magadba(?)szállás

Fura, hogy az ember mennyire önző tud lenni s még ha felfogja, se segít a dolgon semmi. Jól odadörgölte Anthony De Mello a drága egyházatyák - és mindenki más - orrához, hogy a "krisztusi jó keresztény" hozzáállás mennyire önző, önmagának tetszelgő, önhitt dolog, és mindezek tetejébe még önmagunkat se ismerjük!
Kaktusz volt osztálytársa - akit nem ismertem - is csak a hamvazószerdai tractust juttatja eszembe. Dehogy feltámadás himnusza és hasonlók. Mert ott a félsz, hogy mi is. Bármikor, csak úgy, kérdezés nélkül.