Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: piénz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: piénz. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2022. február 20., vasárnap

Csőrike-tarifa

Nahát, az a tagi, aki megkapta anno a freiburgi állást (négyünk közül, akik pályáztunk), hát most látom, hogy Münchenben van a főiskolán, holmi "másodhegedűsként"... na persze, igen szar fizetésért nem is érné meg másnak, csak Csőrikének. Biztosan első alkalommal szedte is a sátorfáját a svájci határ mellől, ami mindentől messze a francban volt ám. Valahogy összeolvasztották időközben azt az állást valami mással, most már úgysincs ott semmi megpályáznivaló.

Csak elgondoltam, ha van is munkám fizetésért cserébe, általában a jó szar fizetés jut nekem, mi más jutna?! Low costs, itt a fapados Csőrike!.... :-D mintha apám röhögne most a vonal másik végéről, jó harsányan, basszus: Ne, itt a süket zenész!...

2021. augusztus 20., péntek

Löket

A telefonváltással odalettek a telefonszámok, a régi telefony meg nem akar elindulni. Ez azt jelenti, hogy mindig kalandos beszélgetés lesz abból, ha visszahívok valakit, akit a telefonom nem ismer.

Ma reggel keresett valaki valami számról, hát csak délutánra sikerült bekapcsolnom a telefont, ni, egy ismeretlen, már megint. Beleszól egy ismerős persze. A dunahajós haver Apatinból, izé Csőrike, úgy néz ki, lesz valami pénz az egyházzenei archívumra, szeptemberben megyek odaki. Úgy nézem, lesz legalább a szoftverre... hüm. Csakhát most Csőrikére gondoltam, ki másra?... (ezzel az alakkal mi magázódunk, még soha nem sikerült leültetnem egy pohár pálinkával a kezében, kicsit régivágású emberke, pedig nem is öreg) Szóval gondoltam ideszólok, sikerült közben rendszerezni a hódsági anyagot?

Persze, rendszereztem (ezt a hazugságot most MUSZÁJ  megejtenem, OBAVEZNO), megyek! Utolsó hét az iskola előtt, viszek egy adagot a szekrényemből, úgyis kell a hely másnak (ez igaz is, DE hogy fogom én a köv. néhány napban szétszednem és összeraknom azt, amit még nem sikerült eddig?... muramista). 

Azt valahol érzem, hogy fizetés még nem lesz a dologból, pont. (Nekem az utóbbi időben efféle üres reménykedésre nem szabad pazarolni az időt és energiát.) Munkaképes vagyok, ennyi biztos, ha nem akadályoznak a munkámban, öszvér vagyok. Ma is kerestem 1500 dinárt, ami nem egészen 13 euró. Három diáknak tartottam énekórát, hát, micsináljunk, öt énekóra volt ezen a héten összesen...

2020. december 3., csütörtök

Tenger árja

Az idei év egyik nagy húzása, ahogyan felborul a normális idő, úszunk az árral szemben, pedig én pl. még rendesen se tudok úszni, soha nem tanultam meg. Sajnos elég sok szempontból oda az idő, és majdnem mindenki megszívja, bár ennek - ördögi kör: időhiány miatt is - elég nehéz lenne megbízható forrásokra alapozva utánanézni.

Az ALAP! A jó váz! Minden épületemet rázza a földrengés, feszt újra kell rakni az alapokat, ami aztán nem tart sokáig. A fejemben sok libilábi épület áll, mindig így volt ez, de valahogy mindig kihúztam, hogy nem romlottak össze, aztán elkezdtem valami újat, hát kb. így. Ó, az luxus, hogy rinyáljunk, arra nincs idő, na még pont arra kéne!...

A túlélési stratégia egyik kellemetlen pontja, ahogy az ember feláll a szarból, leporolja magát, mosolyog és továbbmegy. Márpedig mosolyogni kell, mert hanem senkinek nem lesz ereje felállni, továbbmenni, és még a másikat is cipelni. És mosolyogni, de nem a belsőddel ellenkezve, nem, mert a visszafojtott rossz többszörösen megtérül, mondanom se kell, rossz móduszba ragadva. El kell hinni, hogy az, ami most van, mosolyt ad, neked is, másnak is, tankolni azt az energiát, nem pluszban agyalni, slussz.

Én se gondoltam volna, hogy éppen decemberben megyek kutatni a mindenfelé szétszórt százéves kántori állományt, sőt, a négyhavi munkát egy hónapba kell belesűrítenem. Épeszű ember ilyent nem csinál, ugye. Mindenkor vannak idealisztikus gondolataim, hogy milyen a kutatás, de a pofáraesés valahogy nincs benne, sem a már kezdet kezdetén látszó, izé, szúrópróba egy kutatás színű cukorkáspapírban, izé, ezzel vajon mi lesz, szóval itt aztán időhiány van, de igencsak ám.

Első nap kinyuvasztottam két fényképezőgép-akkut, nyomtam a gombot, mint süket a budiajtót. És itt úri dolgom volt, fondok voltak, bedobozolva, és még egy vaskályha is volt (amelyik egyszerre csak kihűlt és elfelejtettem szólni, úgy bele voltam merülve a dologba). De hétfőn egy olyan helyre megyek, ahol duvasztva egy szekrénybe egy köbméternyi kotta, jó eséllyel már az első óra alatt kockává fagyok, vagyis kötelezően tundrafelszerelésben indulok, lesz forró tea is a termoszban, talán nem árt felírni a fagyosszentek-könyörgést egy cetlire, hogy időnként oda-odapislanthassak a gémberedett hu-húúból.

Azzal vigasztalom magam - már ha van ilyen - hogy a mindenkori kántortanítóknak sokkal szarabb volt, ráadásul az egész életük úgy nézett ki, hogy egyik fűtetlen helyiségből caplattak át a másikba, eközben meg százféle dolgot intéztek a fejükben. 

Találtam ebben az archívumban egy csomó cetlit, ni, kettőt össze is raktam. Az egyik oldalán egy standard Mária-ének, á, csak a szokásos, talán pasihiány volt a kórusban? aszongya, alt 2, azaz tenor:


a másik oldalon az ének vége, hoppá, valaki szépen ír, de ez nem németül van.

Újrahasznosított papír! Pertschy János gimnáziumi I. A oszt. tanuló 1917-ben javítani szeretne az elégtelen jegyén. Azaz a kórusdarabot egy már leszolgált kérésre firkantotta ide kántor uram, mégpedig jó eséllyel 1917 után (aug. 6. Urunk színeváltozása. Hm.). Az A4-est kettévágta, a diák kérésének eleje a másik felén maradt.

Ha lejár ez a projekt, akkor már kinyithatom a másik szememet is. Nem tagadom, nagy a kísértés, de egyelőre csak a fél szemem lehet nyitva. Na mindegy, legalább van meló, még ha rövid ideig is tart.

Elfogult vagyok, basszus, gyengéim ezek a kották! :-)


2017. november 22., szerda

Levél a szomszédból

Vasárnap már lakodalmas hájdiri jelezte, hogy Baltás Szomszédunk itthon van. Ezek szerint három hetet kapott a kukoricáért, nem kettőt. Amíg tartottak a szigetelő munkálatok, a mesterek röhörészve mesélték, ezt is olyan hirtelen vitték be, hogy még a lopott bálák is az udvaron maradtak!
A postaládában vasárnap éjjel Kaktusz ezt találta (nevek és telefonszám a szerkesztőségben, hja), szó vagyis betű szerint! Fő a forrásközlés megbízhatósága - ez volt a Liber Ordinarius konfi tanulsága is. Tádámm:

MOST YŐTEM KI A 20 EZER DINÁRT A SZOBÁBÓL ELTÜT. MOND MEG A MESTERNEK HOTY ADYÁ VISZA A PÉNZEMET

A dolog pikantériája, hogy mivel nem válaszoltunk semmire, hétfő reggel egy hóhihorgas szerb rendőr igazolványára lettem figyelmes, ahogy Giggüt cipeltem a kocsi felé, hogy betegyem. Akkora volt a muki, hogy a fejét nem is láttam, csak az igazolványát! Aztán Kaktuszt kihívtam az udvarra a pasi elé (egész éjjel nem aludt, mert a posta valamikor 3-kor érkezett, mikor kitette a kukát az utcára), hadd diskuráljanak kedvükre. Így is elkéstem. Jellemző. Végül mesterek is meg lettek interjúvolva, persze nem mentek be sehová a más házába, de csak muszáj volt kötni arra a pompomra még egy masnit... Ezek a balkáni sztorik, végtelenül ugyanaz a mókuskerék.

2016. június 25., szombat

És este

És lőn reggel, és lőn este, de nekem úgy tűnik hogy még mindig ugyanaz a nap, pedig már kettő is lement. Mostanra már magammal is megbeszéltem, hogy az LO valószínűleg az egyik legjobban fizetett diszitéma, ami csak létezik a világon. Tavalyelőtt már bekanalaztam kétezret, akkor se gondoltam volna hogy valaki nekem ezért fizetni fog.
Nos, miután tegnapelőtt kiderítettem a litván lila ködből hogy idén nem én megyek kurzust tartani, hanem a spanyol kolléga, de komolyan, mire a mérgem rendesen elpárolgott volna, másnap reggel már rámtelefonált Rőtmalac, hogy arról lenne szó.. izé... Bajormedve, Akadémia... mialatt kacsasápi csengőhangú hívását intézte párhuzamosan (Várj, Csőrike, pillanat... Monsegniore, bátorkodhatom zavarni 10 perc múlva?...), gyorsan bekaptam a hónom alá Mikrócsőrikét aki csodával határos módon azonnal abbahagyta az időközben rázendített bömbikét, nos, így még csak nem is sejthette Rőtmalac hogy mi a helyzet errefelé... huhh, fantasztikusan sikerült az inkognitó, mintha csak bébiszitterem lett volna mint Mária Teréziának. Áhh, Werkvertrag, muszáj lesz Csőrike, mert számunkra (=ÖAW vagyis Osztrák Tudományos Akadémia) így a legegyszerűbb. Ja-jaa, bólogat ölemben a malacka.
HÖÖ. Szóval mégiscsak pénzt fogok keresni a diszim saját korrektúrájával, még nem tudom hogy mennyit mert ez már csak utómunka lesz, de akkor is... wunderbar.
Máris kezdem magam úgy érezni mint valami stréber koreai csaj aki alig várja, hogy kedvére szétpüfölhesse nyáron a kúglitrugyi zongoráit. Héjjj!

2015. február 17., kedd

Csigabiga

Mivel egy héttel megkésve vagyis csak tegnapi postai bélyegzős dátummal adtam le a munkaszerződésemet, nem fizetnek ki márciusban, csak valamikor április végén.
Most van február közepe.
Nem sok változott itt a bürokrácia sebességét illetően a cs. és kir. állapotok óta, úgy nézem.

2015. január 15., csütörtök

In craticula*

Bár kívülről nem úgy néztem ki, mint a szétcincált Lázár, belül lezajlott azért egy s más. Rőtmalac a második óra után kifakadt - sajnos jogosan - hogy nem erre való ez a privatissimum, a fenébe is, elbasztuk ezzel az időt s akkor ennyi volt, mindjárt jön a következő és mikor fogjuk sorravenni azokat a dolgokat, amire a privatissimum való?!
Hát igen, helyesírással és fogalmazással foglalkoztunk... azzal a nyavalyás öt oldalnyi szöveggel, amit holnap elő fogok adni. Mire kivacakoltuk az egészet, gondoltam, gyorsan-gyorsan lelépek ha ennyire elharapóztak a dolgok, errefel azt mondja, zzziccc**. Majdnem megkérdeztem, hogy erre a Folterstuhl*** nevű valamire gondolt, ami itt van mellette? (már láttam ahogy meredeznek azok a képzeletbeli szegecsek kifelé, íme a szent inkvizítor dirigálja belé a klienst aki én vagyok)  Hát, abban a pillanatban nem is tudtam volna megmondani, hogy az magyarul miféle, annyira beállt már egyféle szintre a bizsergő agyam.
Kaptam egy telefonszámot és egy nevet. Aki március elejére kész lesz a szövegemmel: háziasszony és tudós, ráadásul a papíron doktori másodatyám felesége.... brrr.
A nagy Zzziccc itt még nem ér véget: következik a Bajormedve-téma és az ebből lebontható további szarkeverés: kapok 2000 (!) pénzt (mellesleg négy hónapnyi munkaszerződést) a latin szövegemért+gyorsan küldjem el, mert az ófilológus várja. Ja, és egy mukk se senkinek, hogy valaki lefizeti a diszi alatt elvégzett munkámat (???????)
Az biztos, hogy lesz mivel lefizetnem én is a tudós feleséget, de nekem ettől s főleg ezen a szinten folyó szarkeveréstől az összes szőröm felállt, még a frissen depillált is.
Tudom hogy ez mind egy következő és következő esély, hogy tanuljak meg minden, de a mai reakcióm: Úristen, micsoda egy bugyorba kerültem?!...


* In craticula te deum non negavi et ad ignem applicatus te Christum confessus sum = Auf dem Rost habe ich dich, Gott, nicht verleugnet, und als ich mit dem Feuer in Kontakt kam, habe ich dich, Christus, bekannt. = A kínzókamrában nem tagadtalak meg, Istenem, és a tűzkor ismertelek meg Krisztusban (a magyar kicsit botcsinálta csőrike-fordítás, lényeg hogy ez a Lázár-matutinum egyik antifónája - vagyis ezelőtt vagy ötszáz évvel biztosan az volt, hehe)
** Ülj le!
*** kínzószék

2014. június 24., kedd

Kerékben

Ez a mi pénzügyi görbénk minden, csak nem unalmas. Múlt héten derült ki, hogy ősztől feleannyi pénzből fogunk élni, mint eddig. KCs NLM-i óvodás papírja miatt nem jár több gyerekpénz a StF-ba (mondjuk törvény van rá, hogy a gyereknek nem kötelező ugyanabban az országban élnie, jelenleg Ausztriában, ahol én még teljesen okésan lakok és működök mint egyetemista). Érdekes hogy LKCs se kap ezentúl semmit. Őt nem is kérdezték, milyen óvodába jár... Roppant patriarchális egy ország, elkönyvelték hogy elmentünk más országba, ahol az apa van, ott az anya s ahol az anya, naná hogy ott vannak a gyerekek. Ebben a "másik országban" 2014 júliusában kb. 4 napot fogok tölteni - a gyerekeimmel, persze. A férjemmel most gondolkodunk azon, hogy tudnánk legalább három napot tölteni együtt a nyáron, vajmi pszeudonyaralás végett. Nem túl sokat találkoztunk az idén. Tetszik, nem tetszik, utaztam/utaztunk egész évben és sajna ezentúl is fogok, ez a jelenlegi profilom, bocs. De ki akarna ügyvédet macerálni - főleg a fináncokat! egyszer már meggyűlt velük a bajom. Most nem fog rámenni ilyesmire a gatyám: csak akkor érné meg elzálogosítani, ha aranyból lenne.
Erre az állapotra tromfol rá Kaktusz és a tanügyminisztérium dilemmája: felvételit csak kétévente engedélyeznek, most nyáron kimennek a diákok, marad ősztől egy. Ezt most vagy elintézi valami fejes, vagy pedig nem fele-, hanem negyedannyi pénzből fogunk élni, mint eddig.
Kíváncsian várom a fejleményeket.
Ja, és a panzió vendégeit... a héten ki lesz takarítva, kerül bele néhány bútor is. Gyertek-gyertek, vár  Csőrike alas Tyúkanyó, aki nyáron sajnos nem lesz itthon... hja, Pech gehabt. Az elmúlt hónapban egy évszázadot öregedtem a festék alatt. És a szomszédasszony (aki engem szok fodrászolni) balesetet szenvedett ma takarítás közben (Kaktusz volt az improvizált mentős), úgyhogy Berlinbe pénteken valószínűleg festés nélkül megyek.
A bajor medve meg nem válaszol a korrektúrámra semmit. Most vagy bekerülök a kötetbe, vagy esett az egész. Az elmúlt 2 napban nem aludtam össz. 9 órát. A gyomrom nem jár, csak az agyam.
Eközben lelépett a bébiszitterünk... még el se kezdett működni, közbejött neki valami külföldi dolog. Csak kapkodom a fejem, ez már az a szint. Ja? Hát elhívjuk Újvidékről a Kaktusz 25 éves franciatanárnőjét. Kap kvártélyt, csinál kosztot... kell neki a nyári munka. Fizetünk neki, oszt egyébre már úgyse fogja futni. Igaz hogy nem tud valami sokat magyarul, de Dönde (alias LKCs) ebben a korban még eléggé nemzetközi nyelvet beszél (és hamar tanul:-)
Főjjönmáazazoptimiznus. Vagyalugyakegyet.
Állítsa már le valaki azt a kereket.

2014. június 23., hétfő

Ügyv.ig. - ez most még furán néz ki...

Ma megkötöm a munkaszerződésemet, már minden akta elő van készítve - mások által, úgyhogy ezzel nem kellett vacakolnom. A szabályrendszer egyszerű: kisvállalkozónak csak egy bizonyos összeget kell leperkálnia az államnak, egy alkalmazottam van, Csőrike ügyvezető igazgató. Egyelőre nem kell félnem attól, hogy minden héten új törvénnyel keserítik meg az életemet (és a könyvelőmét, aki ugyancsak havi fix összeget kap tőlem, és ennyi). Magam ura vagyok, azt csinálok amit akarok. Nem vagyok semmilyen állam alkalmazottja, egyelőre nincs is szándékomban.
Akarna a kutya most más országban dolgozni - elég átnézni egyet a szomszédba, brr.

2013. szeptember 19., csütörtök

Várom, hogy felnőjek

Időnként tükörbe is nézek, hát az eredmény nem mindig repesdető. Nem szép, sőt egyenesen szégyellnivaló, de hát micsináljak. Ez is én vagyok, egy a sokféléből, ez a kolonizáló fajta, tinédzser álmokkal még mindig, hogy akkor majd egyszer sok pénzem és hatalmam lesz, és adok munkát mindenkinek, én Csőrike a nagymarkú, nem lesz itt munka- és pénznélküliség, és mindenkin fogok segíteni. Méghogy tinédzser! asszem 14 voltam mikor elolvastam a Tamás bátya kunyhóját, persze már akkor is el voltam késve ezekkel a dolgokkal, de most, hogy ennek a sántiernek az ifijasszonya, domnicája de inkább goszpogyája vagyok, a majdnem 200 nm mellé erőteljesen törnek rám a segítő ösztönök, hol a kőműves legényt szponzorizálnám meg egy rendesebb fizuval, hol a beugró szemételhordót vagy takarító legényt foglalkoztatnám fehéren vagy feketén, csakhogy nem kelljen gürcölnie az ötven centes órabérért. Még ha pénzem is annyi lenne, mint amennyire ki akarok húzni mindenkit a csávából. Ennyi évesen ilyen naivan viselkedni, még ha magamban is, hát ez nem kirakatba való.

2013. június 22., szombat

Másik konstelláció

Már olyan rég nem néztem a horoszpókomat, hogy na. Ezért örül az ember a váratlan jónak (na jó, a tegnapi telihold áldásos hatását, többek közt KCs rémálmait mellőzném). De makroszinten valahol benne van a két évre ideítélt ösztöndíj (hoci-hoci) és a fináncok papírkája, ami feljogosít a stájri gyermekpénzre. Családunk örök matriárchátusában mondta vót anno-anno egy már rég kihalt csoroszlya, hogy "Csillog a szeme a vagyonra". Bingó, kérem! Jelen esetben a vagyon az MGG, ami millió kötetével 5900 eurót kóstál (majd kap külön egy vitrines szekrényt is, ami kreatív gyermekkezek elől kulcsra zárható), meg a másikfődi ház renoválása, ami balkano módra még ennyibe se fog kerülni. Határidősnapló: márpedig itt két évig csak diszi lesz! Meg én leszek a "Hobbimusikantin". Szimpi ez a szerep... Asszem, épp eleget dolgoztam 2x gyereknevelés helyett, hogy ezeket megengedhessem magamnak. Kirúgni a hámból, héjj!

2013. június 2., vasárnap

Határidős napló

KCs kimenős Nagymamánál, Kaktusz kidőlve a 3 órás alvás után (igen, ő volt ma éjjel szolgálatban, LK meg valamikor en nocturnelle teljes zsenír nélkül sugárban lefosta, úgyhogy reggel érkezett egy szál pizsamafelsőben, hogy Asszon, ing van de gatya nincs), drága porontyunk itt szundikál a kocsiban a reggeli kávém mellett, de persze nem mélyen, hogy ringassam a jobb lábammal á la bölcső. Asszem megvár a sajt bent a hűtőben, maradok a vajas kenyérnél. (Szabály No.1: NE ZAVARD A BABA ÁLMÁT!!!)
Közben megfuttattam, mi maradt még júniusból, ami a melót illeti. A legkomiszabb az egészben az, hogy ezek után már semmiért se kapok pénzt, kivéve talán 2 (!) darab szlovén misét, ami enyhén szólva lúdfing. Most ha alkalmazott lennék rendesen valahol, pénzt is kapnék és még dolgoznom se kéne. Most nem arról van szó, hogy rámjött a rinyálhatnék (bár hol rinyálhatnék jobban, mint a Csőrike-blogon), de ezzel a bő két napig tartó szüléssel totál szakmai rokkantságot kaptam. Ezt a suliban felmentésnek hívják a tornaóráról, csakhogy nekem nincs felmentésem. Éneklésnek itt kb. másfél hónapig lőttek, egyelőre az alhasi izmoknak is. A magánének diákom nem fog jönni, mert miért, ha még mutatni se tudom neki, mit és hogy. A rehabilitációs gyakorlatokat még 4 (!) hétig elkezdeni se szabad. Fantasztikus. Orgonán pedálozni nem lehet, mert ha a láb a levegőben van, vajon milyen izmok tartják meg? Na ugye hogy ugyanazok. A vezényléstől viszont de facto be vagyok szarva, mert június vége az legjobb jóindulattal is még csak a 4. hét. Arra gondoltam, beszerzek egy eléggé magas ülőalkalmatosságot és arról fogok kalimpálni. Bárszék a templomban, na és?...

2012. december 16., vasárnap

Gaudete!

...avagy csőrikésre fordítva, örüljetek, mert mindjárt jön a Zangyal!
Ezúttal Kaktusz érkezett a rózsaszínbe belé, konkrétan és most a képletes is konkrét, vagyis vele együtt többek közt:
  • két rúd paprikás kolbász (kb. öt pityókatokányra való)
  • egy darab kolozsvári császárszalonna
  • zselés szaloncukorka
  • virslis kifli
  • és ami a legfontosabb, Kaktusz Angyala állotta a tütüreperálást - igaz hogy a NLM-ban nevetségesen alacsony volt a cekk, de kit izgat - ami azt jelenti, hogy visszadugom az erre kierőszakolt ötszáz eurómat a számlámra, és egy hónapig nyugodtan alszom.
Dico ego, gaudete :-)

2012. december 14., péntek

Egerek, sírjatok!

Van jelenleg 4 euró a bukszámban. Az apácáknál késik a boríték. A fináncok részéről késik a gyerekpénz, vagy nem fog jönni több egyáltalán, már amilyen szeszélyes egy sóhivatal, ki tudja hogy mit akar. Az egyetlen kórus, amelyik még működ, nem tudja, hogy képes lesz-e még az idén utalni a negyedéves fizetésemet (ami havinak nem lenne rossz, de össz négyszer egy évben irtó sovány). Ferenceseknél csak január közepén jő valami, az se fog rámdőlni, hogy agyonnyomjon.
Kikapcs. Láttam egy könyvet a neten, nyámm. Nézegettem és ízlelgettem, aztán megnéztem az árát: 59 euró. Jellemző, rózsaszín felhőbe burkolom a nemlétező ösztöndíjammal együtt, és már egyből ott vagyok, hogy megvettem. Még élveztem is vagy tíz percig a gondolatot mielőtt bekapcs, háhá.